Magyar Hirlap, 1930. május (40. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

Mai szárnyukban käzöBJük a teljes heti rádié-műsori ^ 10 mii. r ss THflfPir TS® ^Sp\ a MAGYAR HÍRLAP II jfel HB JF”« Ipfií PENGŐ I PENGŐ áprilisi könyvkedvezménye aSjjfUpfif jglllÍÍllU ÍT * Munkásünnep Most negyven éve az ipari munkás­ság a május elsejét olyasmód követelte, mint ahogy s amiért ma Gandhi sót főz. Megtörni, egy jelképpel, a két vas­gyűrűt, mely a munkást körülvette elsőbb is általában mint jogrend, mint társadalmi és gazdasági elrendezett­ség, aztán egyes országonkint, mint annak az országnak határa, amelyen át sorstársak felé fogódzni a nemzet ellen való vétek. Kiszorítani e rendből egy szabad napot, mely sehol nincs tör­vénybe írva, mely csakis a munkásnak ünnepe, de ünnepe aztán minden hatá­ron túl, minden országban egyformán: tez volt a május elseji ünnep gondolata. [Valahogy megfordított Gessler-kalap- nak szánva, mit a svájci nép állít fel, hogy a császári helytartónak kelljen, lelőtte elmenet, megemelnie kalapját. A negyven év alatt, mely kikövete­lése óta eltelt, az ünnep s a gondolat, mit képez s az osztály, mely törekvései jelé tűzte, mindent összevéve sokra vitte, s ha helyenkint túlságosan előre törvén, utána túlságosan vissza is szo­rult, május elsején van mit ünnepelnie. Az ipari munkásság valami formában mindenütt bekerült az alkotmányba, még az egyenest ellene szerkesztett fasizmuson belül is, hol, ha nem is gazdasági hatalma, de politikai szabad­sága másnak sincs több, mint neki, viszont a korporációkban a munkaadók alá szoríttatva is van annyi biztossága s ellátottsága, mint a boldogtalan Oroszországban, hol azt akarják vele elhitetni, hogy ő diktál. A kollektiviz­mus úgy, mint a nemzetköziség annyira fölülkerekedett, hogy már nincs is egyéb, mint kollektív és nem­zetközi tulajdon és termelés, ■—■ nincs iparág, mely kartellekbe s trösztökbe ne volna szorítva s nincs kartell és tröszt, mely túl ne terjedne egy orszá­gon. Ez persze még nem szocializmus, sőt nagyon is kapitalizmus, ■— a szo­cializmus a kapitalizmus formáiban fejlődik előre. Ez a kapitalizmus azon­ban: minél inkább áttöri az ország­határokat s minél egyenesebben kén- telen saját embereit ültetni bele a kor­mányzatokba, annál közelebb hozza az időt, mikor gazdaság, társadalom és állam (vagy amit Kisközségtől Pán európáig és Világállamig így nevezhet­nek) annyira összeesik, hogy egyszerre csak csakugyan megvan a szocializ­mus. Persze nem egészen úgy, mint a munkás most negyven éve álmodta: hogy csakis az ő számára s az ő uralmi formája gyanánt. Ezt várni épúgy ábránd volt, mint ábránd volna azt hinni, hogy például Spa­nyolországban vagy Görögországban a katonai kaszt diktatúrája a mai idők közepe tt maradandó lehet. Ám a fejlő­dés rendjén a munkási kaszt abroncsai is letöredeznek, — a munkásosztály mind kevésbbé esik össze szigorúan az ipari munkássággal. Van egy egész had alkalmazott és tisztviselő, ki valójában nem egyéb, mint bérmunkás, — van­nak intellektuálisok, kisemberek és szabadfoglalkozásúak, kiknek semmi egyéb közük a tőkéhez, mint hogy egy csipetjök sincs belőle. Akármennyit szidták a kézimunkások a doktorfickó­kat, kik pártjukba betörtettek: mind nehezebben zárkózhatnak el előlük, s az állam is, ha egyáltalában megengedi a szervezkedést, mind kevésbbé avat- kozhatik bele, hogy ki hová szervez­kedjék be. A munkásosztály mind ke­vésbbé esik, mondom, egybe az ipari munkássággal, a szocializmus A belügyminiszter a Házból szólított fel mindenkit a május elsejei rend biztosítására Minden előkészület megtörtént, hogy rendzavarás nélkül múljon el Budapesten május elseje Nagy rendőri felkészültség Párizsban, New Yorkban és Varsóban A főkapitányságon napok óta folynak az előkészületek arra, hogy a főváros rend­jét május elsejére biztosítsák. A főkapitány­ság politikai osztálya kedden több őrizetbe­vételt foganatosított. Azokat, akiket gyanús elemekként tar­tanak nyilván a politikai osztályon, őrizetbe vették, nehogy május elsején szereplésükkel zavarokat idézzenek elő. Szerdán éjjel 12 órakor a laktanyákba és a főkapitányságra berendelték a teljes rendőrlegénységet és úgy intézkedtek, hogy a tisztviselők is teljes számban tartsanak permanenciát. Nagyobbszámú csendőr- legénység is érkezett a fővárosba. Az elő­készületek azért történtek, hogy a rendőrség minden zavargásnak azon­nal elejét vehesse, hivatalos helyen azonban, mint értesülünk, úgy látják, hogy májas elseje teljes nyugalomban fog elmúlni. Az ucca rendje ugyanis a legteljesebb mér­tékben biztosítva van. A május elsejei rend biztosításának kér­dése egyébként szóba került szerdán a kép­viselőházban is, ahol a napirend megállapí­tása után Scitovszky belügyminiszter állott fel szólásra. Hét kormánypárti képviselő volt jelen, a polgári ellenzékiek közül Rassay Károly, Hegymegi-Kiss Pál és a szo­ciáldemokraták részéről egyedül Kábák Lajos. A Népszava vezércikke késztette a minisztert arra, hegy felszólaljon. A Nép­szava ugyanis felszólítást intézett a munkás­sághoz, hogy május elsejét tüntető sétával ünnepelje meg. Sajnálja, hogy a forradal­mak óta több mint tíz év telt el és még ma sincs abban a helyzetben a kormány, hogy engedélyezze azokat a május elsejei munkás­felvonulásokat, amelyek ellen a békeidők­ben semmi kifogást emelni nem lehetett. Annál kevésbé engedélyezhette ezt most, mert máris izgatások történtek röpcédulák útján a munkásság körében. Sok jel vall arra, hogy bizonyos elemek, nem vörös, hanem véres májust akarnak rendezni. ö minden Intézkedést megtett, hogy zavar­gások elő ne fordulhassanak. Gondoskodott arról, hogy a karhatalom elejét vegye min­den lehető rendzavarásnak. Meg van győ­ződve a szociáldemokrata párt jóhiszemű­ségéről ... *— Nem fontos —, kiáltja Kabók Lajos. Scitovszky azzal folytatja, hogy felszólít mindenkit, őrizkedjen a rendzavarásoktól, nehogy olyan incidensek, bajok származza­nak, amelyeket — bármely oldalhoz tartoz­zék is — mindenki megbánna. — Ne provokálják az embereket, — mondja Kabók. Scitovszky megismétli, hogy nem vonja kétségbe a szociáldemokrata párt jóhisze­műségét. Kijelenti azonban, hogy ha felütné fejét a veszedelem, amely az országban vagy a fővárosban a bé­két, nyugalmat, élet- és vagyonbizton­ságot veszélyeztetné, kellő tapintattal ugyan, de a legszigorúbb eréllyel ta­lálná szemben magát az ilyen kísérlet. A „Népszava“ maiga is elismeri, hogy van­nak törekvések, amelyek zavarólag hathat­nak. A karhatalom tapintatos lesz, de gon­doskodni fog arról, hogy a nép ne lehessen az ucca ura, mert az ucca ura csak a kar­hatalom lehet. Nagyon kér mindenkit, hogy viselkedjen a törvényeknek, a közrendnek megfelelően, mert ha a tüntetők nem tart­ják magukat ehhez a mindenkire kőtelező szabályhoz, akkor a következményekért nem vállalja a felelősséget, hanem azt át­hárítja a szociáldemokrata pártra. •— Ne provokáljanak, akkor nem lesz semmi, — jegyzi meg Kabók Lajos. Scitovszky pedig azzal fejezi be beszédét, hogy nem vonja kétségbe senkinek a jó-i hiszeműségét, ellenben elvárja mindenkitől, hogy ügyelni fog a rendre. Taktikát változtattak a francia kommunisták Párizsból jelentik: A francia kommunlsi ták a csütörtöki május elsejére taktikát vál­toztattak. Az eredeti tervvel szemben, ami abban állott, hogy a kommunista párt a fő­városban mindenütt népgyűléseket és felvo­nulásokat tart, most úgy határoztak, hogy a tömeges csopor­tosulások helyett inkább szétszórtan tüntetnek. . j Ezzel az új taktikával azt akarják elérni, hogy a rendőrségnek ne legyen módjában mingyárt az első gyűléseken letartóztatni a pártvezéreket. A kommunisták jelszava má­jus elsején az, hogy „mindenki az uccára“, A rendőrségen azt hiszik, hogy a messzemenő elővigyázati intézkedések révén biztosítani tudják a május elseje nyugodt lefolyását A munkásság nagyrésze május elsején is dolgozik s csak az építőmunkások és a föld­alatti vasutak alkalmazottai ünnepük meg munkaszünettel a május elsejét. A taxisofő­rök, akiknek nagyrésze kommunista ér­zelmű, valószínűleg szintén sztrájkolni fog­nak. A villamosok és az autóbuszok normá­lisan közlekednek. A baloldali lapok közül a Populaire, az Ere Nouveüe, a Volonté és az Humanité nem jelennek meg. A kommu­/«■■BBnHHDiHuanmBHRHmzmK mind kevésbbé a munkásosztállyal. Annál kevésbé, mert az ipari munkás- problémának földgömbnyien általáno­sabb gyanánt nyomul eléje a paraszt­kérdés, ami akkor is munkáskérdés ma­rad, ha a paraszt magántulajdonba kapja azt a földecskéjét, melyet megdol­goz s amelyből megél. A „földgyár“, amivel most a bolsevizmus kísérletez, valójában nem az ő kitalálása, hanem megvan, Szövetkezet formájában, Dá­niában és, bármily utópiásan, de példa és minta gyanánt lebeg minden ország előtt, melynek főkép földjéből kell megélnie —, vagyis öt világrésznek há­romnegyedrésze előtt. Ez a teméntelen sokaság hamarosan mind bele fog ke­rülni a munkáskérdésbe s a szocializmus azonkép nem fog beleférni az ipari szo­cializmusba, mint ahogy kilátástalan az átkos nemzetköziséget pont a munká­soktól yenni rosiz néven ugyankkor* mikoT Aristide Briand Paneurópa-me- morandumot küld körül az európai kor­mányokhoz. A májusfa, mit az európai ipari munkásság 1890-ben ültetett, világ­fává terebélyesedett, mint az Eddában, s az ipari munkás és az ő külön szo­cializmusa csak kicsinyke zászlóalj a roppant világseregben, mely terebélye alá tolul. Szocializmus nélkül ma nincsen gaz­daság és nincs politika —, a munkásság ugyan történelmi címen magának rekla­málhatja, de szűkeszű volna az úgyneve­zett polgárság — nagy úgy, mint leg­nagyobb, középrendű úgy, mint kicsiny — ha ezt csak úgy hagyná, sőt maga tenne hozzá. Lám az angolok csak azért sem csukják be Gandhit; nincs szüksége mártírokra a polgári világrendnek sem, s öngyilkos, ha az ipari munkásságnak módot és okot ád, hogy magát meg- rövidítettnek vagy hátrp.tqtlpek éjgz?et Hogy’ vehesse rossz néven az ipari mun-* kásságtól az osztálytudatot s az osztály* harc elméletét, ha polgári blokkokat szervezvén s mesterségesen vonván meg polgár és munkás közt a mesgyét, mit az élet minduntalan elmos s amin innen is, onnan is túlsarjad, maga mutatja példán, hogy csakugyan vannak osztá* lyok, s ezeknek csakugyan végzetük, hogy bírókra kerüljenek egymással? Megfordítva jobb volna: mindenkinek munkásnak és szocialistának kellene magát vallania, s nemcsak vallania, de éreznie is. A munkásság s a szocializ* mus maga mutatott erre példát, mikor az egyházi vasárnapot átvette munka- szünetes napnak. így veheti át egy dől* gozó társadalom az ipari munkásságtól hazugság nélkül a május elsejét. Negy­ven év alatt a munkásünnep megérett arra, hogy közünnep legyen.- £*

Next

/
Thumbnails
Contents