Magyar Hirlap, 1930. december (40. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
2 1930 december 2. IAAGJAb hírlapKedd Meghűléstől, influenzától mentesül, ha ellenállóképességét Ovomal-1 gelice-uzsonnára egy csésze tejben 2—3 katine rendszeres használatával fokozza. Reg-1 véskanál Ovomaltine erősíti, edzi a szervezetet, eltűnik, hanem az előző év hasonló időszakához, az első kilenc hónaphoz képest 10,9 milliós csökkenés következik be. Gazdasági boldogulásunk fokmérője tehát lefelé menő irányzatot mutat, ezzel szemben, ha a legutóbbi, 1928—29-es zárszámadás tényleges kincstári bevételeit az 1924—25-ös bevétellel összevetjük, 19 százalékos kincstári hozamemelkedésről győződhetünk meg, amihez még a gazdasági tényezőkre nehezedő egyéb súlyos terhek, a községi adók, a társadalombiztosítási járulékok jönnek. Ha mindezt számításba vesszük, ahhoz a megállapodáshoz kell jutnunk, hogy míg gazdasági munkánk termékenysége és eredményessége kétségtelenül hanyatló irányzatot jelez, addig az 1929 közepéig a tényleges állami terhek az öt év előtti helyzethez képest majdnem 20 százalékos felduzzadást mutatnak. A túladóztatás stádiumába jutottunk Magyarországon a közterhek nyomása a nemzeti jövedelemhez viszonyítva körülbelül 22 százaléknak felel meg, amelyhez fogható súlyos adónyomás csak Nagy-Britanniában van. Minthogy Magyarországon az utóbbi években bekövetkezett iparosodás ellenére az agrárjelleg még mindig túlnyomó, a mezőgazdasági válságnak hatásai nálunk fokozottabb mértékben érezhetők. Emellett természetes, hogy egy 22 százalékos adónyomás egészen mást jelent egy gazdag nemzetnél és mást egy olyan országban, amelynek forgótőkéje a háború és az infláció folytán igen jelentékeny mértékben elpusztult.A túladóztatás stádiumába jutottunk. Ezt megerősítette az a tény, hogy habár a belföldi tőkeképződés megindult, annak mérve különösen az utóbbi időben jelentékenyen alábbszállt. Végeredményben pedig megállapítható, hogy a hazai autonóm termelési erők működésének eredményeképpen nem keletkeztek olyan fölöslegek, vagyis olyan tőkék, amelyekből gazdasági szervezetünk modernizálására, versenyképességünk fokozására lényeges összegeket lehetett volna fordítani. " A lehetetlenné tett tőkeképződés A mezőgazdasági termények értékesítésének súlyos nehézségei, a világpiaci árak zuhanása, az ipari kivitelt lassító, rendkívül éles nemzetközi verseny, döntő befolyást gyakoroltak nemzeti jövedelmünk megcsappanására. Ennek dacára termelésünknek nincs módjában a költségeket megfelelően csökkenteni, különösen pedig nincs módjában lecsökkentett közterhekkel számolni. Az utóbbi évek összeomlásainak elemzése azt a meggyőződést váltja ki, hogy a csökkent vállalati és üzemi rentabilitással arányban nem álló magas költségek és közterhek, a vállalati vagyonnak, s az üzemi és üzleti tőkének igénybevételére, sok esetben teljes felemésztődésére vezetnének. Most a gazdasági alanyok túlnyomó többségénél már nemcsak a fölösleggyűjtési lehetőség hiányzik, hanem a megélhetésre szükséges jövedelem mérve is a kiszállt. Gyakorlatilag a helyzet az, hogy érezhetően növekedett a munka- és keresetnélküliség; a szabad foglalkozásúak keresete megcsappant; az alkalmazásban levők száma megfogyatkozott; a keresők terhei, a családtagok, rokonok munkanélkülisége folytán fokozódtak; sokan kénytelenek meglevő vagyonukat részben vagy egészben felhasználni; a sem vagyonnal, sem jövedelemmel nem bíróknál pedig a helyzet változása úgy jut kifejezésre, hogy önálló gazdasági alanyiságuk megszűnik , vagy hozzátartozóik vagy a köz terhére egy vagy más formában eltartottakká lesznek. A takarékossági akciót nagyobb keretekre kell kiterjeszteni A helyzet kétségen kívül komoly. De komoly törekvéssel, erőink megfeszítésével le fogjuk küzdeni a bajokat és minden körülmények között biztosítható lesz államháztartásunk egyensúlya. E cél mellett minden más szempontnak el kell törpülnie, ezzel az alapvető követelménnyel szemben semmiféle más szempontnak érvényesülnie nem szabad. A gazdasági élet integritásának követelménye soha és semmi körülmények között nem állhat szemben az állam pénzügyi egyensúly-követelményével, sőt egyik eszme a másiknak alapvető feltétele. De a fennálló kiadási keretek sem gazdasági lehetőségeinkkel, sem nemzetközi versenyképességünkkel, sem munkánk eredményességével és ennélfogva teljesítőképességünkkel és teherbíróképességünkkel arányban nem állanak. A büdsé kiadási oldalának tehermentesítése, mint azt Wekerle is helyesen látja, elkerülhetetlen és kikerülhetetlen jelentőségű követelmény. A takarékossági gondolat azonban nem merülhet ki a pénzügyi kormány által bejelentett 66 milliós kiadás elhagyásában. A gazdasági élet szüksége ma nem elégedhetik meg lineáris lefaragásokkal a kiadási politika terén. Tervszerű, átfogó és mélyreható reformokra van szükség, amelyek tehát nem máról holnapra célozzák a személyzetapasztást és a személyzeti kiadások csökkentését, hanem rendszeres és intézményes módon az anyagi és alapi jog, a közigazgatási jog egész mezején oly egyszerűsítéseket valósítanak meg, amelyek végső sorban az egész közigazgatási apparátus tehermentesítése által, a jó és gyors közigazgatás és jogszolgáltatás feláldozása nélkül, a kiadásoknak a gazdasági élet szükségleteihez és lehetőségeihez való alkalmazását és arányosítását jelentenék. Úgy az államnál, mint pedig általában az összes közjogi közületeknél a reform egyik fő kiindulási pontja a közigazgatás és a tulajdonképpeni hatósági funkció helyes értelmezése legyen. A közigazgatás szervei, maga az állam, a törvényhatóságok és a községek tulajdonképpeni feladatukra, a jogszolgáltatásra, illetve az igazgatásra korlátozzák működésüket, ne legyenek gazdasági téren a lehetőségekben amúgy is annyira megfogyatkozott gazdasági alanyoknak versenytársai. Sok esetben már ennek az elvnek következetes végrehajtása a kiadási keretnek lényeges szűkítésére vezetne, végső sorban pedig nemcsak a kiadások csökkentése, hanem a gazdasági alanyok párhuzamos megerősítése és a gazdasági tényezők teherbíróképességének fokozódása által a bevételi oldalon gyarapodás, erősbödés következik be. A pénzügyi kormányzat által a bejelentett takarékossági rendszabályokkal együtt egyúttal kilátásba helyezett és közben részben már meg is valósított adó- és hozamemelkedésekkel szemben, a vázolt túladóztatási állapot közepette, a kamara súlyos aggályokkal viseltetik. Mégis, mivel kétségtelennek tartja, hogy egy átfogó és mélyreható takarékossági program megvalósításához idő kell és mivel ugyancsak kétségtelennek tartja, hogy ezen átmeneti idő alatt is az államháztartás egyensúlyát, rendezettségét minden körülmények között fenn kell tartani, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara súlyos elvi aggályainak ellenére átmeneti időre, kisegítő eszközeképpen nem zárkózik el annak elismerésétől, hogy egyes bevételek fokoztassanak. De azért hangsúlyozni kívánja, hogy e kedvezőtlen kihatású rendszabállyal, mint rosszul, egy nagyobb rosszat kell elhárítani. A kamara újból hangoztatja, hogy a túladóztatás kétségtelen stádiumában vagyunk, s minden jel arra mutat, hogy a közterhek leépítése volna az államhatalom fő kötelessége, sőt ezt követelné meg magának a kincstárnak érdeke is. Ezután 10 pontban sorolja fel az emlékirat a törvényjavaslat elleni aggályait és kifogásait. A mezőgazdasági világválság természetesen a legsúlyosabb hatásokat idézte elő nálunk is. Tavaly október végéhez képest a 76 kilogrammos tiszavidéki búza 23,50 pengőről 15,25 pengőre zuhant alá. Ez oly gazdasági tünet, amely nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar és kereskedelem állapotára is szükségképpen jellemző, és magától értetődő, hogy a mezőgazdaság rossz helyzetének kisugárzó erejét nemcsak a gazdasági élet, hanem maga a kincstár is megérd. Az alacsonyabb adónyomás mellett a világgazdasági helyzet leromlásából folyó hatásokat gazdasági életünk sokkal kevésbé érezte volna meg és az állami bevételek sem mutattak volna olyan csökkenést, mint amilyen a jelenben észlelhető. így azonban a pénzügyminisztériumi jelentések szerint 1929—30-ban a forgalmi adóknál majdnem 21 százalékos, a vámjövedelmeknél 22,4 százalékos visszaesés állt elő. De mindkét százalékszám 1930-ban jelentékeny fokozódást mutat, ha nem az államháztartási éveket állítjuk egymással szembe, hanem az 1930. év letelt háromnegyed részét hasonlítjuk össze az 1929. év első kilenc hónapjával. Most már a forgalmi adóknál a hozamhanyatlás 38,4 százalékos, a vámjövedéknél 23,1 százalékos, a fogyasztási adóknál 18,1 százalékos, ami világosan bizonyítja, hogy a gazdasági élet tartalékáról az utóbbi hónapok fejleményeinek eredményeképpen kimerülőben vannak és sürgős könnyítő szellemű beavatkozásra volna szükség. A kamara hangoztatja, hogy teljes tudatában van a világgazdasági áramlat lesújtó következményeinek, de meggyőződése szerint ez a hatalmas tényező kellő intézkedések és rendszabályok mellett nem támadhatja meg államháztartásunk egyensúlyát és az árnyalati leromlás sem állott volna be a kiadási keretek óvatosabb felépítése, a bevételi politika eszközeinek megértőbb igénybevétele esetén. A fix fizetésű alkalmazottak újabb megadóztatása A kamara elismeri annak szükségét, hogy a mezőgazdaság a terményárak zuhanása folytán az államhatalom részéről kellő méltánylásban részesüljön, de aggályát fejezi ki különösen a mai helyzetben minden olyan törekvéssel szemben, amely az állami támogatásoknak már eddig is, sajnos, túlságos mértékben kiépített rendszerét még tovább fejlesztené. Ha most a terhel a törvényjavaslat előszavában felemlített támogatás céljaira tovább súlyosbíttatnak, előáll az a helyzet, hogy azok a kereseti ágak, melyek eddig még félig-meddig prosperáltak és az ország gazdasági funkcióit jórészt ellátták, lejtőre jutnak. Iparunk így is lépten-nyomon erősen érzi a súlyos adónyomásban rejlő hendikepet, kereskedelmünk évek óta keservesen küzd a tőkeszegénységgel s a további teher természetesen fokozott bénulását fogja előidézni. Ha egy államban egy főfoglalkozási ág nehéz helyzetbe jut, ennek konzekvenciáit méltányló és védő értelemben teljes mértékben le kell vonni, odáig azonban sohasem lehet elmenni, hogy a többi foglalkozási ágak, amelyeknek boldogulása éppen a kritikus időben az ország gazdasági életének egy bizonyos tűrhető színvonalon való megmaradását jelenti, még nehezebb helyzetbe sodortassanak a főfoglalkozási ágnak oly mérvű fokozott támogatása által, mely a többiekre nézve a sikeres gazdasági munka folytatását lehetetlenné teszi. Ellenkezőleg: tetterőssé, versenyképessé kellene tennünk a jelenlegi nehéz helyzetben eredményes munkát létrehozó gazdasági tényezőket s biztosítanunk kellene egy nemzeti jövedelem-átlagot, amelynek segélyével a válságos időket átéljük. Foglalkozik ezután az emlékirat a törvényjavaslatnak azzal a bevallott céljával, hogy „a bevételek csökkentését ellensúlyozni s a kiadási többleteket fedezni“ akarja • arra az eredményre jut a kamara, hogy a kincstáribevételek fokozása a túladóztatás stádiumában csak a nemzeti jövedelem emelkedéséből volna remélhető. A lényeges adómérséklési politikának egyetlen biztos alapfeltétele a kiadások céltudatos apaszitása, de ennek a törvényjavaslatnak hatásaképpen a támogatásban nem részesülő kereseti ágak teher-fejkvótája nemcsak hogy nem csökken, hanem tovább emelkedik. A gazdasági élet tartalékerői kimerülőben vannak Ezen az alapon bírálja az emlékirat a kormánynak azt a javaslatát, melyet a kiadások apasztásáról, az alkalmazotti jogviszonyból, valamint a tantemekből származó jövedelmek megadóztatásából a törvényhozás elé terjesztett. A Balatontól 3 szilométerre, a somogyi oldalon Hzietlvíz (vocsilla, mészárszék) mely áll: két vendégszobából, két lakószobából mellékhelyiségekkel, pince, jégverem, istállóval, négy hold prima ferai szila három hold szántó, teljes instrukcióval, együttesen, vagy külön-külön, elhalálozás miatt sigmuizbuista. Ügynökök díjazhatnak. »Biztos megélhetés“ jeligére a kiadóba! Jó bandát elé**» adni Rosenfeld képesített szűcsnek Ráday-utca 14 Pézsmahas . . . . Pézsmaház . • ■ • Peschansky . • • • Csikó «••••#• Kérje 4. képes árjegyxelsemet! Fizetési létSnnykéntik! Franciaország szövetségeseinek bekerítéséről ír egy francia lap A magyar kormány nem változtatta meg álláspontját a szovjettel szemben Párizsból Jelenek: X Paris Midi című lap vezércikke szerint Litvinov milánói útjának célja az volt, hogy Magyarország ismerje el „de iure“ a szovjetet. Ez az elismerés rendkívül megerősítené Moszkva helyzetét a Balkánon. Idáig közvetlen tárgyalásokra nem kerülhetett sor. Itália a közvetítő szerepét játszotta. Magyarország elvben elfogadta a szovjet elismerését. Litvinov az elismerés módozatainak rendezése céljából ment Milánóba. Romániát a Balkánon ezek után a bekerítés veszélye fenyegeti. A török külügyminiszter pedig a lap szerint a görög—olasz—török hármasszerződés megkötése céljából járt Rómában. Ennek a szerződésnek, amely kizárja az Égei-tengeren minden más állam politikai érdekét, tulajdonképpeni rendeltetése az, hogy Románia után Jugoszláviát is bekerítsék. Róma arra törekszik, hogy a Közel-Keleten elnyomja azokat az államokat, amelyek Franciaország szövetségesei. Később majd Németország is társulhat a most készülő csoportosuláshoz. Ebben az esetben hatalmas revíziós blokk alakul ki, amely Lengyelországot és Csehszlovákiát is gyűrűbe zárja. Szomorú — úgymond a lap —, hogy ennek a gyászos következményekkel fenyegető politikának a franciák volt szövetségese, Itália a kezdeményezője. ♦ A Magyar Távirati Iroda megjegyzése. Illetékes helyen újból határozottan hangsúlyozzák, hogy a magyar kormány minden híresztelés ellenére sem változtatta meg a szovjetekkel szemben a miniszterelnök által pontosan körülírt álláspontját. Fejest ugrott a hatodik emeletről egy amerikai úszóbajnok Los Angelesből jelentik: Tragikus öngyilkosság tartja izgalomban Kalifornia sporttársadalmát. A 28 éves Rossetti, az Egyesült Államok egyik jól ismert úszóbajnoka az öngyilkos, aki életét egy hatalmas „fejes“-sel végezte be. Rossetti az úszósport mellett a rugbynek is hódolt és ez lett a veszte. Egy rugbymérkőzésen olyan szerencsétlenül sérült meg, hogy az orvosok véleménye szerint mindkét szeme látóképességét rövid időn belül elveszítette volna. Rossetti efölötti elkeseredésében halálra szánta magát. Egy felhőkarcoló hatodik emeletén lévő lakásának ablakából fejest ugrott az uccára. A tragikus ugrásnak több szemtanúja volt, akiknek állítása szerint a fejes technikai szempontból kitűnő volt és ha Rossetti vízben produkálta volna ezt az ugrását, a nézők ezrei tapsolták volna meg érte. Az adott esetben azonban az volt az eredmény, hogy a szerencsétlen fiatalember szétzúzott fejjel holtan terült el az ucca kövezetén. A MAGYAR HÍRLAP ELŐFIZETÉSI ÁRAI: 1 kára 2.3« & 1A én* 8 £, y, érre 15 £»