Magyar Hirlap, 1931. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

2 193. január 2. fi IMAP a/Vegérnélü játék wer lm' hap imvdmpházban/ckbáll cr Miamwficawmzmil­ gatására enélkü­l. Viszont ha egy másik ország a lefegyverzett országgal szem­ben megszegi adott szavát, Anglia min­dig a lefegyverzett ország mögött fog állani. Nem nyújtunk pénzügyi támoga­tást, n­em segítünk senkit addig, amíg le nem szerel!"­A közelmúltban tanúi voltunk annak, hogy a londoni tengeri leszerelési kon­ferencián három nagyhatalom önkénte­sen korlátozta tengeri haderejét és bár Franciaország és Olaszország között nem sikerült megállapodást elérni, a helyzet tisztázása legalább azzal az eredménnyel járt, hogy ez a két ország azóta közvetlen tárgyalásokat kezdhe­tett és egész Európa őszintén reméli, hogy ezek a tárgyalások végül is ered­ményre fognak vezetni. A Rajnavidék kiürítésének nagy mo­rális értéke volt egész Európa számára, mert bebizony­osodott, hogy a csapatok kivonása a Rajnavidékről nemcsak hogy nem gyengítette Franciaországot, hanem egyenesen növelte biztonságát. Sajnos, az idő nem azokat az állam­férfiakat támogatja, akik tisztában van­nak azzal, hogy a lefegyverzés a legbiz­tosabb fegyver mindenkivel szemben. Éppen ezért sürgetem állandóan a le­szerelési világkonferencia minél sür­gősebb összeülését, még­pedig lehetőleg mindjárt a leszerelést előkészítő bizott­ság utolsó ülései után. Ita az egyes­­ hatalmak között esetleg még maradnak is elintézetlen kérdések, azt hiszen az idő sürgető nyomása alatt mégis m­eg­­egyezésre tudnának jutni a világ­on­­ferencia összeillésének idejére. A Népszövetségnek vitális szü­kége van arra, hogy eredményeket muts­son fel, mert különben a közvélemény­­ve­szíti bizalmát benne. A Népszöv­­ség alapítói nagyon is tisztában voltak az­zal, hogy a békét nem lehet más­ént megőrizni, csak ha a Népszövetség erő­tel­jes gesztussal véget tud vetni a gy­­verkezésnek. Mindazok a szerzői­sek és megállapodások, amelyeket az e­­lsó tíz év alatt Genfben aláírtunk c­sak akkor hozhatnak eredményeket, ha végre bekövetkezik az általános les­érö­­lés. Az egész világ türelmetlenül­­kéri, hogy milyen lassan halad előre a le­fegyverzés ügye. Ennek hatása meg­nyilatkozik még az egyes országok bel­politikájában is. Az angol kormány szentül meg van győződve arról, hogy egyedül a Népszövetség veheti fel a har­cot a háború ellen és csak a Népszövet­ség találhatja meg azt a megoldást, amely egyformán kielégít minden nem­zetet. Éppen ezért az angol kormány továbbra is törhetetlen hittel ki fog tartani a lefegyverzés és a békés együtt­működés politikája mellett. Copyright by Magyar Hírlap and London General Press 1931. Mi lesz a sorsa a Nemzeti Múzeum Apponyi-hagy­at­éka? Az Apponyi-alapítvánnyal a Magyar Nem­zeti Múzeum birtokába jutott a néhai grófi házaspár ingatlan és ingó vagyona. Minthogy azonban ezt az alapot a másik örökös köte­les részének kifizetése terheli, az alapítványi birtok teljes jövedelme csak évek múlva használható fel a mú­zeum részére. Erről a jövedelemről számszerű adat csak a jövő gazdasági év végén áll majd rendelke­zésre. Az alapítvánnyal a múzeum birtokába jutott az ingó vagyon is, amely gazdasági felszereléseken kívül a lengyeli kastély bú­toraiból és más berendezési tárgyakból áll. Ezeknek sorsa felől az alapítólevél értelmé­ben Slóman Bálint, a Nemzeti Múzeum fő­igazgatója rendelkezik. Hómann Bálint rendelkezése szerint a muzeális értékű darabok múzeumi elhelye­zést nyernek, részben a Magyar Nemzeti Mú­zeumban, részben alapítványi letétként a Szépművészeti Múzeumban és az Iparművé­szeti Múzeumban. A bútorok egy része­ a kastélyban marad, más részét pedig a m­úzeum tisztviselői szá­mára a lengyeli Anna-fürdőben létesített üdülőház berendezésére használják fel. A fölösleges tárgyakat az alapító inten­ciói szerint a múzeum javára fogják értékesíteni. Hasonló sorsa lesz az Apponyi Sándorné grófné végrendelete alapján a múzeum tu­lajdonába jutott egyéb ingóságoknak, búto­roknak, műtárgyaknak is. Sok szerencsét kíván az új esztendőben MEIS Ül­­is szám minden látogatójá­nak és jóakarójának a BHABECK-család Hotel Bayerischer Hof GaifspachCQMsiert.) Újévi üdvözlések a politikai világban A politikai élet újévi üdvözléseit a kor­mány nyitja meg, amely gróf Bethlen István miniszterelnök vezetésével csütörtökön dél­előtt tiszteleg Horthy Miklós kormányzónál, akit a kormány nevében a miniszterelnök fog az újév alkalmából üdvözölni. Az or­szággyűlés­ két házának jókívánságait Wlas­­sics Gyula, a felsőház és Almásy László, a képviselőház elnöke tolmácsolja a kor­mányzó előtt. A diplomáciai testület tagjait, akik Angello Botta pápai nuncius vezetésé­vel tisztelegnek a kormányzó előtt, délben fogadja Horthy Miklós kormányzó. A politikai pártok közül csak a keresztény­­pártban és a szabadelvű pártban lesznek újévi üdvözlések és mindkét helyen a párt elnöke, gróf Zichy János, illetve Rassay Ká­roly hosszabb beszédben fog válaszolni az újévi üdvözlésre. KÖZÉPEURÓPAI GONDOLAT 1930-BAN írta: HANTOS ELEMÉR Az 1930-as esztendő jelentős fordu­lója a középeurópai gondolat megvaló­sításának. Ebben az esztendőben ala­kult meg a brünni, a budapesti és a genfi Középeurópai Intézet s ebben az évben történt először, hogy a közép­európai államok közeledése a tervek kö­déből a megvalósulás stádiumába lé­pett. H­a a középeurópai törekvések alatt azt a mozgalmat értjük, mely Közép­­európa államait gazdasági és kulturális téren kívánja egymáshoz közelebb hozni, akkor a most múlt esztendőnek különleges jelentősége van e mozgalom történetében. Az 1930-as év Briand euró­pai kezdeményezésének jegyében állott, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Páneurópát egy politikai szövetség ré­vén valósítsa meg. A közvéleménynek már-már az volt a benyomása, hogy most új lap kezdődik a világtörténetben és hogy e nagyvonalú program szük­ségszerűen háttérbe fogja szorítani egyes államoknak igyekezetét regionális köze­ledés elérésére. Briand emlékirata a középeurópai mozgalom szempontjából nagy mérték­ben aggodalmas volt, mert félni lehetett, hogy az ő politikai szempontokra alapí­tott javaslatai kedvezőtlen hatással lesz­nek a középeurópai államok közös gaz­dasági törekvésének sorsára. A közép­európai népnek meggyőződése szerint a gazdasági egységnek előbb kell meg­valósulnia, mint a politikainak és Középeurópa gazdasági egysége első lé­pés kell, hogy legyen az európai gazda­sági közösség felé. A gazdasági összetartozóság tudata, a gazdasági egymásrautaltság érzése mé­lyen gyökerezik a középeurópai ember érzés- és gondolatvilágában és mi úgy véljük, hogy nem lenne helyénvaló az összetartozó gazdasági területek együtt­működését egész Európa politikai állam­­szövetségének létrejövetelétől függővé tenni. Az európai politikai szolidaritás első­sorban Németország és Franciaország ügye. Ez a kérdés a Rajnánál dől el. Vi­szont a gazdasági szolidaritás elsősor­ban Középeurópa kis- és középállamai­nak ügye és a Dunánál dől el. A múlt évben a mezőgazdasági vál­ságának és a legtöbb kedvezmény hát­rányos következményeinek nyomása alatt közeledtek egymáshoz azok az or­szágok, amelyek együttesen a dunai agrár Középeurópát alkotják. Magyar­­ország, Jugoszlávia és Románia együtt­működéssel igyekeznek az eddiginél nyomatékosabban érvényt szerezni kö­zös mezőgazdasági érdekeiknek. A Nép­­szövetség XI. közgyűlése szankcióját adta ehhez a fejlődéshez és napirendre tűzte Európa gazdasági egyesülésének kérdését, állást foglalván ezen belül a regionális megegyezések gondolata mel­lett. A regionális szerződések politikai rendszere, melyet Locarno teremtett meg, kell, hogy alkalmaztassák gazda­sági vonatkozásokban is, hogy Európa közös gazdasága államcsoportonként épüljön ki. Középeurópa jelentkezik, hogy megkezdje ezt a regionális szer­vezkedést. Azoknak az államoknak gazdasági egyesülését, melyeket mi ma Közép­­európának nevezünk, különböző idők­ben, különböző okokból igyekeztek létrehozni. A múlt évben a mezőgazda­ság aggodalmat keltő helyzete, mely sürgős intézkedéseket követel, volt az oka annak, hogy Középeurópa agrár­­államai közeledtek egymáshoz. Az ismé­telt agrárkonferenciák megmutatták, hogy a középeurópai agrárválság nem a világválságnak puszta függvénye, nem­csak a hatalmas tengerentúli verseny egyszerű következm­énye, hanem külön­leges okai és tünetei vannak, melyek különleges gyógyszereket követelnek meg. Az agrárválság Középeurópában általánosabb és mélyebben járó, mint Európa többi területein és más a meg­oldása Jugoszláviában, Romániában és Magyarországon évek óta a legalacso­nyabbak voltak a gabonaárak egész Európában, olyan alacsonyak, hogy a­ hasonló minőségű gabona világpiaci árát sem érik el. Az agrárválság közép­európai megoldása tehát abból a tény­ből indul ki, hogy Középeurópában az exportfeleslegekkel rendelkező agrár­­országok és a bevitelre szoruló or­szágok olyan viszonyban állnak egy­­mással, mely egy kölcsönös kiegé­szítést lehetővé tesz. A középeurópai államok gabonamérlege mutatja, hogy Középeurópa önellátása lehetséges. A hét középeurópai állam blokkja teljes mértékben érvényre juttatná Középeu­rópa mezőgazdasági autarkiáját és jelen­tékenyen megjavítaná az iparcikkek el­­helyezési lehetőségét is. Egy ilyen ideális megoldásra, valamennyi középeurópai állam gazdasági szövetségére, m­a nem lehet gondolni. De viszont általánosan elterjedt az a vélemény, hogy lehetséges egy kontingens rendszer kölcsönös vám­­kedvezményekkel, tehát a preferencia egyik nemével. A cél azonban nem a kontingens rendszer, hanem a legtöbb kedvezmény kiküszöbölése és a prefe­­renciális vámok rendszeresítése a közép­­európai eredetű áruk részére. A legutolsó népszövetségi közgyűlésen néhány fon­­tos állam tiltakozott minden olyan kísér­let ellen, amely a legtöbb kedvezmény liberális rendszerét veszélyeztetheti. De még a korlátlan és feltétlen legtöbb ked­vezmény hívei is jogosnak találnak egy kivételt, mégpedig a legtöbb kedvezmény korlátozását kollektív megegyezésekkel. Itt kellene tehát a megoldást keresni. Azok az államok, melyek egymás árai­nak fogyasztói és amelyeknél a legtöbb kedvezmény rendszere nem segíti elő a kölcsönös áruforgalmat, gazdasági szö­­vetségre léphetnek egymással preferen­­ciális vámok alapján. Még ha a kedvez­ményes vámokat­­ csak néhány cikkre korlátozzák is, ez a rendszer kezdete lenne a gazdasági közösségnek, bárha egy fecske még nem is csinál nyarat..* Középeurópa kisállamai hivatott zász­­lóvivői az ilyen kollektív akcióknak. Kö­vethetik-e példájukat Középeurópa nagy államai, Németország és Lengyelország, exportérdekeik veszélyeztetése nélkül, s ert nekik maguknak kell majd eldönte­niük. A három agrárországnak először minden valószínűség szerint Ausztriával és Csehszlovákiával kell a megegyezést keresnie. Csoportról-csoportra való meg­egyezés útján alakulhat ki a középeuró­pai együttműködés. Az együttműködés nem szorítkozhat az agrárválság megoldására, mert ez csak része az általános válságnak. Nem kisebb az ipar, a kereskedelem és a sza­badfoglalkozások válsága sem. A közép­­európai együttműködés elhatárolásáról lehetnek eltérő vélemények. Az a fontos, hogy mielőbb megkezdődjék a munka, a folytatás már kisebb akadályokba fog ütközni. Az lenne az ideális, ha minél több állam fogna egyszerre össze, de már három állam együttműködése is biztosítaná a cél elérését. A diplomáciai kar Doumergue elnöknél Párizsból jelentik.­ Doumergue köztársa­sági elnök, szerdán délután 4 órakor hall­gatta meg a diplomáciai kar hagyományos újévi üdvözletét, amelyet a diplomaták élén Monsignore Magnane, pápai nuncius tolmá­csolt. Csütörtök délelőtt a kormány tagjai, majd a szenátus és a képviselőház elnökei keresik fel jókívánataikkal az elnököt. — ———­ Venizelosz Varsóban Varsóból jelentik. Venizelosz görög mi­niszterelnök varsói látogatása során megbe­széléseket folytatott Zaleski külügyminiszter­rel és Szlavek miniszterelnökkel. A Venize­losz tiszteletére rendezett banketten Venize­losz és Zaleski pohárköszöntőket mondtak, amelyekben hangsúlyozták, hogy Görög­országot és Lengyelországot az erkölcsi és politikai érdekek egész sora köti össze és nemzetközi politikájában mindkét állam ugyanazt a békés irányt, követi. Csütörtök

Next