Magyar Hirlap, 1931. február (41. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

2 1931 február T. Hu­PlAP Budapest szenzációja . NOVODYN EGYEN- és VÁLTÓÁRAMÚ KÉSZÜLÉK PHILIPS hangszóróval 6-12-18 havi részletre Gyártja: A TT f fo­­r Budapest, VI. ker., Nagymező­­^ U JLJ il 1^1 utca 31. Telefon: Aut. 113-75. Kíné „NOVODYK­-ak­apunn­al! Kapttasd minden számon! nép bizonyos rétegei nagy kiábrándulást éreznek a Népszövetséggel szemben. Az emberek türelme kezd fogytán lenni Németországban. Az együttmun­­kálkodás a többi népekkel a Népszövet­ség keretén belül nem hozta meg a várt eredményeket és most a német nép kiábrándulásában már-már vissza akar térni a „vas és vér“ régi doktrínájához és ahhoz a nemzetközi cinizmushoz, amely nem hisz semmi másban, csak az erőszakban és amely végeredmény­ben csak a világháború megismét­lődéséhez vezethet.­­Nem­ kétséges, hogy mindez a német munkanélküliséggel, a gazdasági válság­gal és a sértett nemzeti büszkeséggel együtt nagyszerű fegyvert adott a né­met­ szélsőnacionalisták kezébe, amelyet természetesen elsősorban a leszerelési előértekezlet határozatai ellen használ­tak fel ugyan, de ezeket az érveket fel­hozzák az ellen is, hogy Németország továbbra is tagja maradjon a Népszö­vetségnek. Franciaországban, Olaszországban, sőt még Anglia bizonyos köreiben is egyre erősebbé válik az a törekvés, hogy „térjünk vissza a reálpolitikához“, ami azonban ebben a fogalmazásban nem jelent mást, mint hogy „csak a fegyve­res erő képezheti a nemzeti lét alapjait“. Ez a reakció — mert nem nevezhetjük másnak, mint reakciónak — részben arra a sokévszázados tradícióra vezet­hető vissza, hogy a nemzetek biztonsága kizárólag hadseregeik és flottáik erejé­től függi. Egyes országokban a parla­mentáris demokráciába vetett hit és bi­zalom megrendülése bizalmatlanságot ébreszt a hasonlóan demokratikus nem­zetközi rendszerek eredményességében is. Végül a gazdasági bajok is nemzeti nyugtalanságot keltenek és ez azután megint csak idegengyűlöletre vezet. Ezek az okok terelik most a világot a nacionalisták „reálpolitikája“ felé, de ez mégsem következhetett volna be, ha az emberek nem kezdenék elfelej­teni a háború borzalmait. Vajjon tényleg „reálpolitika“-e az, amit ezek a nacionalisták hirdetnek, vagy pedig még nagyobb illúzió, mint amilyen a rendszeres nemzetközi együtt­működés lehet? Engedjék meg nekem, hogy nyíltan szóljak azokhoz, akik Né­metországban és másutt is a háború­­előtti gondolatvilághoz akarnak vissza­térni a nemzetközi kapcsolatok terén, vagyis ahhoz a mentalitáshoz, hogy csak az erőszakon alapulhat minden a vilá­gon.­­ Van olyan ember, aki azt állíthat­­­­ná, hogy a világháború rettenetes véráldozataival és egyéb súlyos­ kö­vetkezményeivel nem bizonyította be napnál világosabban ennek a po­litikának a teljes csődjét? Ez a szövetségi rendszer egyáltalán nem is rendszer és nem is lehet soha az, ha­nem egyszerűen botor tagadása a nem­zetek közösségének. Ez a szövetségi rendszer ellentétben áll a lelkiismeret­­tel, a józan ésszel és a gazdasági élet­­parancsaival. Ostoba is ez a rendszer, mert amikor egy bizonyos nép érdeké­ben az erőszakra hivatkozik, nemcsak hogy kétségbevonja a többiek jogait, hanem nem gondol azzal a reakcióval sem, amelyet gonosz önzése másutt kel­teni fog. Mert nem szabad elfelejteni, hogy ha erőszakhoz folyamodunk, min­dig kettőn áll a vásár és nemcsak arról van szó, hogy belpolitikai győzelmet arassunk a nemzetközi megértés és a Népszövetség barátai között. Ha egy nemzetet bizonyos agitátorok annyira félrevezetnének, hogy ez meg­tagadná kötelességeit és lemondana jo­gairól, amelyeket a Népszövetség bizto­sít számára s felborítaná a leszerelési konferenciát, hogy azután a nyers erő­szakhoz folyamodjon, abban a pillanat­ban a szomszédok azonnal ugyanolyan katonai előkészületeket tennének, sőt nemcsak a szomszédok, hanem minden ország, amely komolyan akarja a béke megóvását. Újból elkezdődne a régi ri­valizálás, újból szövetségeket és ellen­szövetségeket kötnének Európa minden sarkában, egészen addig, míg újabb vi­lágháború közepén találnák magukat a népek. Vajjon még mindig vannak olya­nok, akik ilyen diszkreditált, katasztro­fális rendszerekhez akarnának vissza­térni? Nem tudom és nem akarom ezt elhinni. Egyetlen tényező van csupán, amely bizonyos mértékben alátámasztani lát­szik ezeket a törekvéseket és pedig az, hogy vannak országok, — mint például Anglia is —, amelyek szenvedélyesen békepártiak. Vannak Európában elva­kult emberek, akik azt hiszik, hogy Anglia békeszeretete olyan erős, hogy bármi is történik a kontinen­sen, Anglia egy új háború esetén semleges fog maradni. Nos, akik ezt állítják, tévednek és csak arra akarom felhívni a figyelmü­ket, hogy ugyanilyen tévedésben ringa­­tództak egyesek tizenhét év előtt, a világ­háború kitörésekor is, amikor azt hit­ték, hogy Anglia nem fog beavatkozni a világháborúba! Kétségtelen, hogy egész sor nemzet — tehát például az angolok és az ameri­kaiak — meg van győződve arról, hogy az együttműködésnek és az igaz­ságosságnak kell felváltania a nyers erőszakot. Angliában olyan erős ez a meggyőződés, hogy nyugodtan kijelent­hetem, hogy amely nemzet megtagadja a nemzetközi együttműködést és az eset­leges ellentétek pártatlan döntőbírósá­gok útján való elintézését, továbbá, az a nemzet, amely nem dolgozik őszintén és tiszta szívvel a béke megóvása és a leszerelés érdekében, hamarosan el fogja játszani úgy Anglia, mint Amerika ba­rátságát, már­pedig ez pénzben kifejez­ve is sokat jelent. Ha az „erős kéz“ po­litikájának hirdetői azt hiszik, hogy fel­ér ezzel az a szövetség, amelyet két vagy három másik hatalommal való összefo­gás jelent, úgy egyenesen őrülteknek kell őket mondanom. Németországban a szélsőséges elemek most rá akarják kényszeríteni a népet arra, hogy válasszon a két út között. Vájjon melyik oldalra fog állani Nérmetor«" 'és a Népszövets­zég tá­­mogatja-e továbbra is és együtt akar dolgozni a többi nemzettel, bármilyen lassan halad is előre ez a munka, vagy pedig nemzetközi anarchiát akar, amely csak háború­ban végződhetik? Azt hiszem, ideje lenne már színval­lásra kényszeríteni mindenütt a milita­ristákat. Azok az üres beszédek arról, hogy „Németország lerázza a bilincseit és erőszakkal foglalja el az őt megillető helyet“; azok a pánikcikkek, amelyek a párizsi lapokban nap-nap után arról beszélnek, hogy Franciaországnak — Európa legerősebb és leggazdagabb or­szágának — még nagyobb gondot kell fordítania a biztonságára; azok a han­gos kijelentések, hogy „Olaszország maga a megtestesült ördög, ha egyszer felingerlik“, nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi hely­zet egyre jobban kiéleződik. A nacionalista sajtó mindenütt rend­szeresen elferdíti a genfi tárgyalások előrehaladását és ez nagymértékben já­rul hozzá ahhoz, hogy az újságolvasó publikum egyre jobban kiábrándul a Népszövetségből. A leszerelési előérte­­kezlet egyezmény-tervezete a legjobb példa erre, mert ezt az egyezmény-ter­vezetet egészen elferdítve hozzák a né­met lapok, így azután az emberekben azt a téves hitet keltették, hogy ez az egyezmény­tervezet stabilizálni akarja a mostani egyenlőtlenséget a nemzetek kö­zött. Nem kell talán mondanom, hogy ilyesmiről szó sincsen az egyezmény­­tervezetben, sőt éppen ellenkezőleg, kifejezetten benne foglaltatik, hogy mindenkinek le kell szerelnie lehe­tőleg addig a mértékig, ameddig erre a békeszerződések Németor­­országot és volt szövetségeseit kény­szerítették. Ahelyett, hogy a lapok ezt írták volna meg, szándékosan és tudatosan össze­zavarták a kérdést és egyszerre csak a versaillesi békeszerződés revízióját állí­­tották az ügy homlokterébe. Egyik előző cikkemben azt indítvá­nyoztam, hogy szavaztassuk meg világ­­szerte mindenütt az embereket, hogy melyik úton akarnak haladni. A Köl­nische Zeitung szavamon fogott és ő is népszavazást javasol. Nos, én ugyan teljesen tisztában vagyok egy ilyen, az egész világra kiterjedő, népszavazás ne­­hézségeivel, mindazonáltal szívvel-lélek­­kel helyeselném ennek a népszavazás­­nak az elrendelését, csak azt kötném ki, hogy a szavazók elé igaz megvilágítás­­ban helyezzék a kérdést. Én így állíta­­nám fel azt: « ,­«y* j 1. Akarja-e, hogy fiait, akik most a­i iskola padjaiban ülnek, y.'v még odahaza játszanak a gyerek­szobában, megöljék, vagy megcson­kítsák abban a háborúban, amelyet rivalizáló nemzetek külön csopor­tokba tömörülése idézne fel? 2. Helyesli-e azt, hogy minden nap mintegy 60 millió pengőt köl­tenek a különböző nemzetek fegy­verkezésre ugyanakkor, amikor a munkanélküliség csapása és a leg­­borzasztóbb nyomor nehezedik mil­lió és millió család vállaira világ­szerte és amikor minden jó és igaz ügy pusztulásra van ítélve pénz­hiány miatt? 3. Nem akarja-e inkább azt, hogy kormánya minden erejével a nem­zetközi viták békés elintézésére tö­rekedjen és együtt dolgozzon a töb­bi nemzettel az emberiség közös ja­vára? Copyright by Magyar Hírlap and Cooperation 1951. ZAIDEE JACKSON Igl a londoni Piccadily Hotel jazz-énekesnője és LUPONITZKAYA , a világhírű orosz zongorahumoristanő minden este a ROYAL SZÁLLODÁBAN Vasárnap Qmianuítoo P^PHísínpBHotóssst Ü ü f fl I 10 ü »Ä VUIUIIJ IIUU m|a, hölegi tonte*, or, *tb. LIPÓTVÁROSI VIZGYÓGYINTÉZET, V., Báthory nee* B A szellemi szükségmunka­­akciót február 15-én meg akarják szüntetni Hatszáz szellemi szükségmunkás helyett 1500-at alkalmaztak és emiatt a fedezet kimerült Szombaton délelőtt az a hír terjedt el az érdekeltek körében, hogy a főváros szel­lemi szükségm­unka-akciója február 15-én váratlanul befejeződik. A főváros törvény­hatósági bizottsága annak idején úgy határo­zott, hogy a szellemi szü­kségmunka-akció keretében 000 állásnélküli tisztviselőt és tisztviselőnőt alkalmaznak, akiket öt hóna­pjon keresztül foglalkoztatnak. A súlyos gaz­dasági viszonyok következtében azonban olyan ostrom indult a szükségmunkások ér­dekében, hogy a főváros elnöki ügyosztálya nem tudta a hatszázas létszámot betartani. A fővárost a legkülönbözőbb egyesületek és intézmények állandóan ostromolták, a jobboldali városi pártok pedig 600 állásból 1100-at a maguk embereivel akartak betöl­teni és úgy Wolff Károly, mint Kozma Jenő kívánságait a főváros kénytelen volt hono­rálni. Ilyen körülmények között a fővárost kényszerítették arra, hogy a hatszázas létszámot felemelje. Jelen­leg több mint 1500 szellemi szükség­­munkást foglalkoztatnak. Tekintettel arra, hogy a szellemi szükség­­munka-akciónak öt hónapban való megálla­pítása hatszáz szellemi szükségmunkás al­kalmaztatására vonatkozott, az akció le­folytatására kiutalt fedezet idő előtt kime­rül. Miután a főváros háromszor annyi szel­lemi szükségmunkást val kénytelen alkal­mazni, mint ahogy azt eredetileg a törvény­­hatósági tanács megállapította. Gallina Fri­gyes tanácsnok, az elnöki ügyosztály veze­tője felhívta Sipőcz Jenő polgármester és J.umotte Károly pénzügyi tanácsnok figyel­mét arra a körülményre, hogy lehetőleg újabb fedezetet kell keresni a szellemi szükségm­unka céljára, m­ert a létszám­emelés miatt az öthónapos terminust nem lehet betartani. Mindeddig azonban újabb fedezetet nem tudtak találni és a főváros február 15-én kénytelen lesz az összes szellemi szükség­munkásokat elbocsátani. A polgármester épúgy, mint Lamotte Károly és Gallina Fri­gyes tanácsnokok, tőlük terhelőleg mindent megtesznek, hogy a szellemi szükségmunka­­akciót a lehetőség szerint továbbra is fenn­tarthassák és a városházi pártok is akciót indítanak majd a szellemi szükségmunka­­akció meghosszabbítása érdekében. Való­színű, hogy a főváros vezetőségének meg­értő, szociális politikája módot fog találni arra, hogy az idei költségvetésbe pótlólag beállítsák a szükségmunka folytatásához szükséges összeget. Ebben az esetben is azonban legfeljebb egy-két hónapi megh­osz­­szabbításról lehetne csak szó. Sultan Khán nyerte a semmeringi sakk­versenyt Semmeringből jelentik. A Panahans-szállok­ban rendezett sakkverseny döntő fordulója sokáig elhúzódott. Tartakower, bár két gyalogot vesztett, elkeseredetten védekezett és egészen a 77. lépésig tartotta magát. Ez­­után feladta a játszmát. Végső eredmény: Sultan Khán 4, Tarta­kower 3, Remis 5. A verseny befejezése után dr Seitz, a ver­seny vezetője, gratulált a két nagymester­nek nagyszerű játékukhoz és annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy legközelebb revánsmérkőzést játszanak. Pótlásra utasították Vácott az ellenzéki jelölteket Vácról jelentik. A február 5-i képviselő­­választás választási biztosa, Csonka Antal most hirdette ki döntését az ajánlások felett. Kornis Gyula államtitkárnak 4753 aláírását, Szente Józsefnek 5811 aláírását fogadta el, úgyhogy Itt aláírást még pótolnia kell, dr Báthory Józsefnek 572 aláírását fogadta el, pótolnia kell 428-at. Ezt a pótlást a két utóbbinak hétfőn, február 2-án reggel 8 óráig kell beadnia. mmm mmmmmmm mmm­msimmmmmmmmmmmmmt Egy fővárosi orvos tragikus halála Dr Lados Lajos közkórházi segédorvos, a főváros fertőző­ kórházának segédorvosa, hi­­vatása teljesítése közben fertőzés következ­­tében szombaton este 6 órakor elhunyt

Next