Magyar Hirlap, 1931. május (41. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
v r V eyr ' >, ' -- - ---'I ' pr-rar ■ - ’‘W JTT ’ t ; Mai számunkban közöljük a teljes heti rádió-műsort — .................... árum.....»■■iiui IQ FILLÉR IO FlU i* H G wells MAGYAR HÍRLAP : ANNA lOfII II J»I| M|fi| VERONIKA ifi! 11 IÍHP^iI WLM9 misézz* 1 Ji JIII 1 MELLÉKVÁGÁNY Olyan súlyos időket élünk, amilyenek még kivételesen is ritkán nehezedtek a nemzet vállaira. A száguldó órák egymásután vetik fel életünknek egyik nehéz problémáját a másik után s ezek az új gondok csak tetézik a közelmúltnak katasztrofális örökségét. Minden foglalkozási réteg a reménytelenség hullámaiban küszködik, minden kis családnak megvan a maga külön nyomorúsága s ez a sok apróra eloszlott keserűség a válság eltagadhatatlan képét adja együttvéve. Ha kinyitjuk a mai, tegnapi, tegnapelőtti újságok bármelyikét, hírekből, tudósításokból egy valóban komor helyzet mered felénk, egy olyan helyzet, amelynek megjavítására, megoldására minden vállnak együttesen kellene nekifeszülni. Az egyik hasábon a Társadalombiztosító krízise bontakozik elő. A másikon egy statisztikai adat: tavaly a hitelezők pénzüknek hetven százalékát vesztették el csődökön és egyességeken. De a harmadik, a negyedik hasáb sem derít fel a gondok után s mindegyik orvosság, orvoslás után kiált. Ha ezzel szemben azt nézzük, hogy a közélet embereinek érdeklődését milyen kérdések foglalják le, ámulva és megdöbbenve konstatálhatjuk, hogy végzetes zavar uralkodik a váltórendszerben. Izgalmas és túlfűtött mozdonyok vágtatnak szemünk előtt, de ajobbatlan mellékvágányon. Ha szabad a legfrissebb ma eseményei közül hármat kiválogatnunk, igen frappáns példákkal szolgálhatunk rögtön. ♦ Lázas és szinte ökölre menő vita a Vármegyei közgyűléseken. Már-már a láncot tépő szenvedély hevében. Miről esik, vagy miről rikolt a szó tulajdonképpen? Vájjon a nemzetnek milyen közérdekű ügye váltotta ki ezt a hőfokot? Csodálatos látvány: Móricz Zsigmondot bélyegzik meg a törvényhatóságok ezzel a buzgalommal. Távol van tőlünk a szándék, hogy bírái akarjunk lenni Móricz Zsigmond sok port felvert nyilatkozatának. Még arra sem vállalkozunk itt, hogy írói jelentőségét méltassuk félszáz kötetre terjedő munkássága nyomán. Mi csak elámulva csapjuk össze kezünket: hát nincs a vármegyéknek egyéb gondjuk és egyéb tárgysorozatuk ma? Hát a nemes vármegye területén ez a legnagyobb probléma, a legnagyobb izgalom? A munkanélküliség kérdését megoldották? Az árverések számát lecsökkentették a normál lisra? A közmunkákat megindították? Hónapok telnek el anélkül, hogy ezek a törvényhatóságok, amelyek most oly szorgosan villogtatják a bélyegzőt egy jelentős magyar író nekik nem tetsző, vagy félremagyarázott nyilatkozata miatt, egyáltalában életjelt adnának magukról. • Hónapok múlnak el anélkül, hogy szavukat hallanék legfontosabb kérdéseinkben. A fővágányon nem élénkítik a forgalmat. De lám, mennyi tűz, akarat, elszántság fűti őket ezen a mellékvágányon, amely — csak a jó Isten a megmondhatója — milyen jelentéktelen ezekben a keserves időkben. Nem is tudja az ember: álmélkodjék-e vagy háborogjon fölötte. Mintha egy más bolygón épültek volna azok a megyeházak, amelyek ma, a könnynek és verejtéknek súlyos napjaiban a Móricz-ügy mellékvágányán izgulnak. * Vagy: itt van a másik: az Eckhardt Ferenc professzor dolga. Nyilatkozatok, támadások, megbélyegzés, sőt a miniszteri kijelentés is a parlament, tehát az ország nyilvánossága előtt. Miről van szó? Arról, hogy Eckhardt Ferenc professzor új elméletet állított fel a Szent Korona tanáról. Nagyjában azt, hogy ez a tan nem ezer-, csak ötszázéves. S amit nem tudott kiváltani hónapokig semmiféle életbevágó esemény: íme, kormánypárti képviselők ragadnak lándzsát, sőt maga a miniszter is, harci riadót fújnak s eszmei lángba borítják a közélet küzdőterét. Mi most és itt csak krónikásai vagyunk az eseményeknek. Nem ítélünk, csak demonstrálunk. S csak az egyszerű polgár gondolatának adunk hangot, amikor megkérdjük a harci vértezetben csörrenőktől: vájjon valóban azt hiszik, hogy a magyar ifjúságot egyedül az a tan mételyezi s valóban az az elmélet esetleg csak félezeréves? A magyar ifjúság, mely szenvedésektől nem mentes fiatal évek után a legidegtépőbb küzdelmek küszöbén, á0, száz megoldhatatlan dilemmával mered szembe. Elhelyezkedése a kenyérkereső pályákon teljesen bizonytalan. Megszűntek körülötte a létnek azok a korlátjai, kidőltek és letöredeztek, amelyekről azt tanulta, hogy biztos támaszai lesznek valamikor. A jövő, mellyel egykor számolni lehetett, ma arasznyi rövidségűre zsugorodott össze: a holnapra. S ez a holnap is milyen? Ezer nehézség útvesztőjében tévelyegve, biztos vezetés nélkül támolyogva: egyedül az új Szent Korona elmélettől féltik az ifjúságot? Hol van, milyen messze esik ez a (hogy egy félmúlt divatos szóval éljünk) mentalitás a ma rideg és kíméletlen valóságától. Egy ripvanvinklei zugot tár fel a vita, ahol évek kerékgördülése alatt is maradt minden a régiben... S a nem politizáló honvédelmi miniszter, Gömbös Gyula tegnapi beszédében is ezt érezzük. Gömbös Gyula nem politizál. Nem politizálunk tehát mi sem. De minthogy demokráciáról, sajtószabadságról, választójogról, gyülekezési jogról beszélt, úgy érezzük, mi sem téveidünk a politikának tilosabb területére, mint ő, ha ezekről szólunk. Gömbös Gyula a bolsevizmus elleni védekezés nagy fontosságát hangsúlyozta. Igen helyesen. A veszedelmet nem szabad lekicsinyelni, a védekezést nem szabad elhanyagolni. De úgy érezzük, Gömbös Gyula is erősen mellékvágányra tévedt, mikor az első megállapítás után — a szabadelvű és demokratikus államberendezkedést támadta. Mikor úgy akart a bolsevizmus ellen védekezni, hogy állást foglalt a demokrácia, sajtószabadság, gyülekezési szabadság, általános választójog ellen. Gömbös Gyulának tudnia kell, hogy Oroszországban nincs demokrácia. És nincs általános választójog. És nincs sajtószabadság és nincs gyülekezési jog. De ettől egészen függetlenül is: a kettő között összefüggést kovácsolni, erőltetett törekvés. A magyar nép érett és érdemes a jogokra. S nincs az a veszedelem — igazi vagy festett —, amely igazolhatná s indokolhatná a jogokból való kivetését. Viharos jelenetek az angol alsóházban Alfonz király londoni tartózkodása körül Az ülés folyamán elfogadták Snowden kincstári kancellár határozati javaslatát a földérték felbecsülésére és megadóztatására Londonból jelentik. Az alsóházban a szélsőbaloldali szárny viharos jeleneteket rögtönzött Alfonz király londoni tartózkodása körül. Egy szélsőbaloldali interpelláló követelte, hogy a belügyminiszter minden egyes konkrét politikai menedékjog esetet döntés végett terjesszen a Ház elé. A belügyi alállamtitkár válaszában elutasította a követelést, mire a szélsőbaloldal a szarkasztikus kérdések özönével árasztotta el az alállamtitkárt. Maga az interpelláló többször ezt kiáltotta: „Mi lesz Bourbon Alfonz úr, volt madridi lakossal?"*, mire a speaker rendreutasította. Fenner Brock egy nagy zaj közepette jegyezte meg, hogy a speaker többször megtiltotta, hogy a spanyol királyra vonatkozóan kérdéseket tegyenek fel, mire a speaker ezt válaszolta: „Ismételten engedélyeztem interpellációkat ez ügyben, de nem tűrhetek oly pótkérdéseket, amelyek nem felelhetnek meg a bevett formáknak.“ Kirkwood szélsőbaloldali szocialista közbekiáltotta: „Ez az ember, akit az országból kiűztek, osztályom gyilkosa.“* A speaker erre figyelmeztette, hogy szigorú rendszabályokat fog ellene alkalmazni. Kirkwood, aki köztudomás szerint a Ház egyik legrakoncátlanabb tagja, erre megjegyezte: „Tegye rendszabályait pipájába és füstölje fel.“ A speaker erre felállva, erélyesen ezeket jelentette ki: „Ha a képviselő úr nem viselkedik illendő módon, kiutasítom a Házból.“ Az incidens ezzel véget ért és az alsóház folytatta a büdsévitát. Snowden kincstári kancellár csütörtökön benyújtott határozati javaslatában a Ház felhatalmazását kérte, hogy a költségvetési javaslat keretén belül javaslatot nyújthasson be a földérték felbecsülésére és megadóztatására, noha az adó tényleges behajtását csak valamelyik későbbi pénzügyi évben, valószínűleg 1933-ban vagy 1934-ben kezdené meg. Ezt az előzetes javaslatot a Ház rövid vita után elfogadta és Snowden ennek alapján hétfőn ismerteti felfogását a földértékadóval kapcsolatban. a——n—g—■na——mi ■ • mi n——n—a» i»mm»raac Felemelték Németországban a mezőgazdasági termények vámját Szigorú rendelkezések lépnek életbe a kenyér drágulása ellen Berlinből jelentik. Csütörtök este nyilvánosságra hozták a kormány új vámpolitikai rendelkezéseit. A hivatalos kommüniké szerint az élősertés vámját 1931 november 1-éig bezárólag 40 márkában állapítják meg 100 kg-ként. November elseje után a kormány újból rendezi az élősertés vámját, aszerint, hogy hogyan alakul a sertéspiac. A vágott hús vámja továbbra is egyenes arányban lesz az élőállat vámjával. A zab vámját 100 kg-ként 13 márkára emelik. Vámemelések lépnek életbe az összes hüvelyesekre nézve is, miután az új mezőgazdasági politika egyik célja éppen a hüvelyes vetemények termelésének fokozása. A csemegeborsó vámját 20, a takarmányborsóét 8, a tisztítatlan lencséét 6, a tisztított lencse vámját pedig 8 márkára emelik. Takarmánybab, csillagfürt és bükköny vámja 8 márkára emelkedik. A liba vámját október 16-ától március 31-éig 2,10 márkában állapítják meg darabonként és 36 márkában 100 kg-ként. A szalonna és zsír ideiglenes vámját felfüggesztik, a felfüggesztés időpontját azonban csak később állapítják meg. A birodalmi kormány ezekkel a vámemelésekkel a mezőgazdasági reformot tartja szem előtt — mondja a kommüniké —. Az eddig termelt gabonaneműek helyett a nemesebb termények termesztését kell erőszakolni. A kommüniké végül a fogyasztó érdekeinek védelméről beszél és közli, hogy a kenyér árának drágulását minden körülmények között megakadályozzák. Egész csomó intézkedést vettek tervbe, amelyeknek segítségével szabályozni fogják a lisztárakat, úgyhogy a kenyér árkalkulációjának stabil alapja legyen. Az őrlési és sütőipart korlátozó rendelkezéseket a lehetőséghez képest megszüntetik.