Magyar Hirlap, 1931. június (41. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

10 «nxi» 1.0 Az álom fflDT Bíj BÜIIA?[,I "31 !CNiUS TM í »■■■■III ...." .. gBE8^^aElaBIBaa^^ -----------------------a—TM A fasizmus alien irányú­ tendencia miatt oszlattatja fel Mussolini a katolikus szervezeteket Mindenütt végrehajtják a kormány rendeletét — A Vatikán tárgyalásai és lépései a konfliktus ügyében A­­Manchester Guardian“ szerint további dönti­­searnaci varhamiaszországi Rómából jelentik. Mussolini utasította Olaszország valamennyi prefektusát, hogy a katolikus akció szervezeteivel szemben al­kalmazzák a közbiztonságról szóló törvényt, amelynek 214-ik §-a megköveteli, hogy a birodalomban vagy a gyarmatokon levő valamennyi társaság, egyesület és intézmény kívánatra tartozik két nap alatt bemutatni a közbiztonsági hatóságoknak alapítási ok­mányát, alapszabályait, tagjegyzékét és a működésre vonatkozó felvilágosítást. A pre­fektusoknak joguk van az egyesületek fel­oszlatására, ha a közbiztonsági törvénynek nem­ tesznek eleget vagy ha a felvilágosítást megtagadják. Mussolininek ez az intézkedése a kato­likus akció szervezkedésével szemben a prefektusok kezébe tette le a meg­oldást abban a konfliktusban, amely a kormány és a pápa között a katolikus akció működése körül kitört. Az egyes kerületi prefektusok munkája máris megkezdődött, a Vatikán viszont dip­lomáciai lépést tesz az olasz kormánynál a konfliktus ügyében. Véres epizódja is akadt a konfliktus kö­vetkeztében támadt izgatott tömeghangulat­nak. Vasárnap éjszaka Bolognában a város különböző pontjain három petárda robbant fel, de kárt nem okozott. Egy csendőraltiszt kezében felrobbant egy bomba s az altiszt életét vesztette, a kivonult milícia egyik tagja pedig megsebesült. Veronában szerdán este a püspöki palota főkapuja előtt ben­zinnel gyújtogatni kezdtek, de a kivonult tűz­oltóság, rövidesen elfojtotta a tüzet. Velencé­ben csütörtökre virradó éjszaka a katolikus egyesületek helyiségeit megtámadták. Más városokból is hasonló incidensek híre ér­kezett. Beavatott forrás nyilatkozata a konfliktus okairól Az Olaszország és a Szentszék között föl­merült ellentétekkel kapcsolatban, beavatott forrásból közlik, hogy a katolikus akció — amelynek kereteit a lateráni szerződés is pontosan körülírja — nem tartotta be a megszabott kereteket, hanem lassanként politikai párttá alakult át. A katolikus akció tagjainak igazol­ványt, jelvényt és zászlót adott, sőt még egyenruhába is öltöztette híveit s nem­zetközi kapcsolatokat épített ki a fasiz­mus ellen irányuló tendenciával. Ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy legutóbb Rómában és néhány más olasz vá­rosban incidensek fordultak elő, amelyek azonban távolról sem olyan súlyosak, mint egyes lapok jelentették. Az incidenseket az olasz lakosság és különösen az egyetemi hallgatók spontán reakciójának lehet tekin­teni. Az eseményekkel kapcsolatban ismeretessé vált, hogy a Szentszék a vallásszabadság eltörlését követelte a fasiszta kormánytól, amely azonban ennek a kívánságnak nem­csak hogy nem tett eleget, de kijelentette, hogy a jövőben sem hajlandó ilyen lépésre. A Stefani-ügynökség szerint a prefektu­sok távirati jelentéseiből, amelyek a belügy­minisztériumba érkeztek, kitűnik, hogy mindenütt incidens nélkül hajtották végre azt a parancsot, amely elrendelte mindazoknak az ifjúsági szövetségek­nek azonnali feloszlatását, amelyek nincsenek közvetlenül a fasiszta pártnak, vagy a balista-szervezetnek aláren­delve. t nyílt választás, TITKOS PROGRAM Zsitvay Tibor igazságügyminiszter Kecskeméten tartott beszámoló- vagy ha úgy tetszik, programbeszédében ki­jelentette, hogy gróf Bethlen István mi­niszterelnöknek van egy minden eshető­ségre kész gazdaságpolitikai tervezete­­amelyet egyelőre nem hoz nyilvános­ságra, mert hiszen az efajta tervek sikere, ahogy a haditerveké is, attól függ, hogy kellő diszkrécióval kezeljék őket. Természetesen minden kétely nélkül elhisszük az igazságügyminisz­ternek, aki mégis csak jobban ismeri a miniszterelnök intimitásait, mint mi, hogy gróf Bethlen István tarsolyában hordja a megváltó gazdaságpolitikai programot és csupán azt vagyunk bátr­rak hangsúlyozni, hogy szerintünk már régen aktuálissá vált amaz eshetőségek e­gyike, amely szükségessé tenné a­­program nyilvánosságra hozatalát. Idejét múltnak és túlzottnak tartjuk a titko­lódzást, taktikátlannak a halasztást, mert itt a legfőbb ideje, hogy legalább jegy program erejével alátámasszák az országban az optimizmust, amelyet­­állandón követelnek tőle. Itt van ilyen program — már pedig kell, hogy legyen, ha az igazságügyminiszter mondja —, s akkor ki vele, a sajtóba és a falraga­szokra, a választási propagandabeszé­­­dekbe —, hogy legalább legyen meg­­tokolása, magyarázata az idő előtti Ház­­i feloszlatásnak és gyors választásnak: új­ korszak, új program! Az ország mohób­ban várja a programot, mint az el­tikkadt vetés az esőt — üdítsék fel vele, ha egyszer van, készen van s ha is jó a program, szerezzenek vele akár mammuttöbbséget, de valóban csak a­­programmal szerezzék meg, az okos,­­hasznos elgondolások és a szakszerű gyakorlati kivitel eszközeinek harmo­nikus összeegyeztetésével. A titkolód­zásra semmi ok sincsen — csak rontja a hangulatot, csökkenti a bizalmat, mint az alchimista, aki nem adja ki ke­zéből az aranycsinálás receptjét, csak é­veken át ígérgeti, hogy ólomból aranyat csinál. Az efajta misztifikációból táplál­kozik a kétely és nő ki a hitetlenség — de mi úgy érezzük, itt a pillanat, amikor a kormánynak a kétely és a bizalmat­lanság országos idegállapotát a nem­zet további lelkiereje érdekében meg kell változtatnia. Mi sem könnyebb fennél — hiszen a program készen van , csak publikálásán és életbeléptetésén múlik, hogy a kormány a mai gazda­ságpolitika nehézkes álmát a munka és a termelés arányává változtassa vele. Nagy kérdés természetesen, hogy az a program, amelyet a kormány minden eshetőségre késznek szánt, valóban ennyire tökéletes-e s hogy miképpen fest az ellenzék és a szakértelem kriti­káján keresztül? A második nagy kér­­­dés, hogyha a program a legtökélete­sebb is, megvan-e a kormányban a hajlandóság arra, hogy végrehajtsa? Mi például nem vagyunk nagyigényűek s már régen megelégedtünk volna azzal, ha a kormány végrehajtotta volna par­lamenti többségével az egységes párt eredeti programját, amelyben többé­­kevésbé csakugyan benne van minden, amit egy konzervatív, de valóban „fon­tolva haladó" polgár ma követelhet. Azzal is megelégedtünk volna, ha a mi­niszterelnök végrehajtotta volna azt a programot, amelyet 1926-ban manifesz­tált debreceni programbeszédében: a szabadságjogok fokozatos helyreállítá­sát, a takarékos büdsepolitikát, a lendü­letes és egyenletes gazdaságpolitikát. Sajnos, sem az ősprogramból, sem az 1926-os programból nem valósultak meg a leglényegesebb pontok s most kár volna a tyúk és a tojás prioritásáról folyó vitát fölvetni, hogy miért nem: azért-e, mert a gazdasági válság egyre súlyosbodott vagy pedig, ahogy Teleszky János és egész sereg szakférfiú állítja, hogy a gazdasági válság éppen azért súlyosbodott, mert a programpontok közül a legszükségesebbeket se valósítot­ták meg. De most ne rekrimináljunk, hanem követeljük a programot, amely­ről tegnap óta autentikus szájból tud­juk, hogy van: a legkevesebb, hogy a nyílt választást ne titkos programmal kü­zdje végig a kormány. Nem tudjuk elképzelni, milyen veszély származik abból, ha a magyar iparos, kereskedő és földművelő megtudja, hogyan hang­­zik a rosszul álló egzisztenciális csatáját győzelemre segítő haditerv. Sokkal ve­szélyesebbnek tartjuk, ha az ország közvéleménye az OTI szanálási javaslat s a termelés és vállalkozás mesterséges megzavarását panasztó mai felsőházi beszédek hatása alatt készül a válasz­tásra s ezekből következtet a titokban tartott program jellegére és tartalmára. Tanácskozások a Vatikánban A Vatikánban hétfőn délután kollégiumra ültek össze a bíborosok. Az értekezlet két óra hosszat tartott. XI. Pius pápa részlete­sen ismertette az elmúlt hét eseményeit, a katolikus szervezetek ellen intézett támadá­sokat, az Azione Cattolica üldöztetését és a katolikus szervezetek ellen intézett támadá­sokat. A Szentatya elsősorban a lateráni szerződések szempontjából vizsgálta meg a bekövetkezett tényeket, majd ismertette az olasz kormánynál tett diplomáciai lépéseket. A bíborosok gyü­lekezete egyhangúan szolidárisnak nyilvánította magát a pápa magatartá­sával. Későbbi jelentés szerint a pápa kihallgatá­son fogadta a Quirinálnál akkreditált pápai nunciust, Monsignore Francesco Borgognini Ducát, akivel az Azione Cattolica ellen indí­tott fasiszta kampányról tanácskozott. A fasiszta sajtó egyébként változatlan hevesség­gel folytatja támadó hadjáratát a katolikus akció ellen és a Lavoro Fascista azzal vádolja meg a Vatikánt legújabb cikkében, hogy a katolikus szövetsége­ket láthatatlanná akarja tenni s a val­lás köpenye alatt előkészíteni esetleges politikai változásokra. A délolaszországi városokban különben a tüntetések állandóan kiújulnak. A fasiszta ifjúsági szervezetek állománya A fasiszta ifjúsági szervezetek állománya 1931 május 31-én a következő volt: 780.280 balilta, 255.496 avant-gárdista, 608.476 olasz kislány, 44.182 ifjú olasz nő, összesen 1,718.434. 1930 április 30-án a létszám 1,604.605 volt. A szaporodás tehát 113.818. A 16—18 év közötti mindkét nembeli gyer­mekek között 270.250 balesetbiztosítási köt­vényt osztottak ki. A francia és angol sajtó a konfliktusról Párizsból jelentik. A francia közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel kíséri a Szent­szék és a fasiszta kormány között felmerült konfliktust. A francia állam és a Vatikán év­tizedes kultúrharca, amely csak az utóbbi években csendesedett el, még mindenkinek az emlékezetében van. A párizsi sajtó általá­ban nyugodtan és tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet s inkább a Szentszék pártjára haj­lik. A Temps hétfői vezércikke többek közt a következőket írja: — Amikor Mussolininak sikerült megol­dani az egyház és az állam viszonyának messzemenő problémáját a lateráni szerző­dések révén, mindenki úgy tekintette ezt a megoldást, mint hatalmas diplomáciai ered­ményt, mint az utóbbi évek egyik legna­gyobb politikai eseményét. Úgy látszik azonban, hogy­ a kísérlet mindkét félnek csalódásokat hozott és hogy a lateráni szer­ződések alapján kialakult rendszer kétértel­műségen nyugszik. A fasizmus nem tud megbarátkozni a katolikus szabadsággal és a katolikus egyházzal, amely viszont nem mondhat le univerzális jellegéről, ha nem akarja magát kitenni annak a veszélynek, hogy az egész világra kiterjedő katolikus egység megbomlik. A Szentszék nem játszhatja azt a szerepet, amelyben a fasiszta uralom látni szeretné, és nem lehet a fasizmus türelmes szolgája vagy társa. Az ügyet minden bizonnyal el lehet majd simítani, hiszen a fasiszta kor­mánynak nem áll érdekében, hogy erősza­kos politikával még jobban kiélezze a kon­fliktust, mert tudnia kell, hogy ebben az

Next