Magyar Hirlap, 1931. november (41. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

A RENDSZER VÁLTOZATLAN A népszövetségi és 6-os bizottsági jelentések után támadt megdöbbenés bágyadt és óvatos védekezésre tompí­totta a kormánypárti agresszivitást, de mára — valószínűen Bethlen berlini nyilatkozatának bátorítására — meg­indult az ellenoffenzíva, amely, mintha mi sem történt volna, „ellenzéki apró­szentekéről ír, akik a nemzeti többség bizalmából sohasem jutnának a kor­mány rádjához s most azt hiszik, hogy elérkezett a kedvező alkalom. Megálla­pítja, hogy groteszk dolog közö­s kor­mányzásra invitálni egy pártot s ugyan­akkor a legsúlyosabb vádakkal tele­­sítelni. „A kormány mögött nagy és tö­mör többségi párt áll — írják —, amely emelt fővel azonosítja magát gróf Beth­len István tízéves kormányzásával és politikájának azzal a töretlen folytatá­sával, melyet gróf Károlyi Gyula kor­mányzása jelent. Mert ez a párt tudja jól, hogy ha e kormányzásnak voltak is hibái, voltak bizonyos túlméretezett­­ségei, úgy ez semmiesetre a bethleni politikában gyökerezett.“ Szóval, a kormány félhivatalos nem hajlandó a koncentrációra, sem a nagykabinetre — igaz ugyan, hogy eddig az ellenzék parlamenti pártjai is a leghatározot­tabban elutasították a koncentráció gondolatát. Bennünket nem nagyon érdekel, hogy m­it kíván s hogy látja a helyzetet a kor­mány félhivatalosa. Bennünket egyetlen szempont érdekel: hogy mit kíván az ország s nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy csupán egyet kíván: olyan politi­kát, amely minden vonalon homlok­­egyenest ellenkezője annak a politiká­nak, amely itt tíz éven át uralkodott s ma is uralkodik. Gróf Bethlen Istvánnak igaza van: az ő rezsimje és az elmúlt három hónap kormányzása között nem lehet éles határvonalat húzni. Mi nem vagyunk koncentrációsok, mi nem vetjük fel a nemzeti kormány eszméjét, mi csak egyet tudunk, hogy az országnak sem a Bethlen-rendszer, sem a Bethlen-rendszer utóvéde nem kell. Olyan kormányt követel az or­szág, amelynek van koncepciója s amely nem elégszik meg annyival, hogy gróf Bethlen István politikai marsrutá­ját végrehajtja. Ez a koncepció, ismé­teljük, nem lehet más, mint az elmúlt rendszer politikájának merőlegesen el­lenkezője. A rendszer védelmezői még mindig a világválságra hivatkoznak — de ha egyébből nem, a népszövetségi jelentésből világosan kiderül, hogy az ország a világválság kétségtelen nehéz­ségeit azért nem tudta kiparírozni, mert tíz év kormánypolitikája szorzószámává lett a világválság súlyának. A népszö­vetség és a 6-os bizottság jelentései ép­pen azt állapítják meg precízen, hogy a rendszer mennyiben járult hozzá, hogy Magyarországnak a kelleténél több áldozatot kellett hoznia a gazdasági világháborúban, háborús kifejezéssel élve, hogy az eigene Artillerie mennyi fölösleges vért, erőt és értéket pusztí­tott el. A parlament szerdán összeül s most is gróf Bethlen István az uralkodó pla­nétája. Ettől a parlamenttől nem vár­juk, hogy a krízisnek akárcsak másod­rendű csomóit kibogozza s erre a par­lamentre hitünk szerint nem lehet olyan kormányzati rendszert sem építeni, amely meg tudna vívni a krízis egyre félelmetesebb frontjával. Ez a parla­menti többség ugyanúgy elengedte a a füle mellett a népszövetségi jelentés süvítő számait, ahogy tíz éven át az ország többségének előbb halk sóhaját, majd egyre morajló­bb­ elégedetlenségét. Ez a parlamenti többség, amely konzer­vatívnak nevezi magát, bizonyára el­engedi a füle mellett egyik párttagjá­nak Tisza Istvánról mondott emlék­­beszédét is, amely szintén az elmúlt tíz évnek burkolt kritikája. Ez a több­ség még csak nem is Tisza István szel­lemének örököse, ez a többség csak gróf Bethlen István többsége és rend­szere. A közvélemény ettől a többségtől és ettől a rendszertől nem vár semmit: a közvélemény olyan férfiakat követel a kormány rúdjához, akik a legna­gyobb áldozatot hoznák, hogy töretlen presztízsükkel a többség és a rendszer betegágyába belefeküdnének — amint­hogy nincs jóhiszemű és csakugyan te­hetséges ember az országban, akit a hatalom megszerzése ma kecsegtetne. Nem pártok koncentrációját, hanem erők és értékek egyesülését követeli az ország, ahogy Angliában a közvéle­mény akaratából nagy egyéniségek pár­tok nélkül egyesültek s nagy pártok számarányuktól függetlenül alárendel­ték magukat az ország gazdasági és pénzügyi talpraállításának. A mai par­lamentre csak egy feladat hárulhat: születési hibájának jóvátétele, Rassay Károly fölöttébb időszerű indítványá­nak, a korszerű titkos választójog tör­vényének megszavazása, hogy a nemzet újjáépítésére munkaképességénél és kon­cepciójánál fogva hivatott kormány megteremthesse az alkotmányos és ben­­­sőséges kapcsolatot a kormányzás más­­ik hivatott tényezőjével, a magyar néppel, amely tíz év kormányzásából épúgy ki volt rekesztve, mint a szak­­értelem és a felelősség. Hasztalan volt az egész közvélemény és a gazdasági élet tiltakozása A politikai és gazdasági közvéleményt hetek óta igen élénken foglalkoztatja kül­földi adósságaink kamatszolgál­tatásának kérdése. A „Magyar Hírlap“ még a nép­­szövetségi bizottság munkájának befejezése előtt rámutatott ennek a kérdésnek egyetlen helyes megoldására. A kényszerhelyzet pa­rancsolta ezt az állásfoglalásunkat, az a kényszerhelyzet, melyet a genfi bizottság jelentése is konstatál, bár annak konzek­venciáját nem vonta le. Megállapította a pénzügyi bizottság, hogy a jegybank devizaállománya és az állam pénztári helyzete a legmesszebbmenő taka­rékosságot követeli az egész vonalon, sőt megállapította azt is, hogy hosszúlejáratú külföldi kölcsöneink kamatszolgálatát csak akkor tudjuk teljesíteni, ha passzív külke­reskedelmi mérlegünk aktívvá válik. Mint­hogy pedig exportunk rohamos fellendülé­sére a mai körülmények között nem lehet számítani, azt követeltük és velünk együ­tt követelte minden termelési ág, követelték egymásután a gazdasági érdekképviseletek és legutóbb a 33-as bizottság számos tagja, hogy­ a kormány ebben a kényszerhelyzet­ben függessze fel külföldi kölcsöneink ka­matainak fizetését és a jegybank rendelke­zésére álló devizakészleteket bocsássa a belső munka, a termelés és a kereskedelem rendelkezésére. Azt lehetett hinni, hogy az egységes köz­­vélemény nyomása alatt a kormány még idejében megteszi a szükséges lépéseket és ha kell, diplomáciai úton előkészíti és végrehajtja ezt az akciót. Ez a várakozás, sajnos, nem igazolódott. Mint a „Magyar Hírlap“ értesül, az államkincstár a novem­ber elsején esedékessé vált külföldi kötele­zettségeinek pontosan eleget tett és a jegy­bank az esedékességek teljesítésére szüksé­ges devizákat kiutalta. Ezenfelül híre jár, hogy ezt a pénzügyi politikát a kormány folytatni kívánja a jövőben is. A miniszterelnök elutasította a nemzeti koncentráció tervét Hétfőn este bizalmas értekezlet volt a kormánypártban, utána az elnöki tanácsban, a miniszterelnök kijelen­tette, hogy továbbra is száz százalékig követni akarja Belluion bel- és külpolitikáját A képviselőház a nyári szünet után szer­dán délelőtt tartja első ülését, amely iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg nemcsak politikai körökben, de az egész közvéleményben is. Ez az érdeklődés ért­hető is, mert az utóbbi évek parlamenti tör­ténetében kevés nagyobb jelentőségű ülés zajlott le, mint amilyen a szerdai lesz Bal­os jobboldal teljes fegyverzettel vonul fel, hogy meghallgassa gróf Károlyi Gyula mi­niszterelnök expozéját, és baloldal, hogy megindítsa a harcot, a jobboldal, hogy meg­próbálja visszaverni a támadásokat. Hétfőn a politikai életben már látható volt a szerdai ülésre való készülődés és talán kissé várat­lanul is, hétfőn este a belpolitika szempont­jából jelentős események, zajlottak le és fon­tos kijelentések hangzottak el az egységes párt klubjában. Bizalmas értekezlet a kormánypártban Hétfőn délelőtt a kormánypárt elnöksége úgy intézkedett, hogy a pártnak a főváros­ban időző tagjai délután jöjjenek össze bi­zalmas megbeszélésre, utána pedig az elnöki tanács tartson ülést. Délután hat órára kö­rülbelül 30—40 egységespárti képviselő je­lent meg a bizalmas értekezleten, amelyet Pesth­y Pál elnök nyitott meg hosszabb be­széddel. Pesthy Pál arról tájékoztatta a kor­mánypártot, hogy tudomása szerint az ellenzék rendkívül éles támadást akar indítani a parla­mentben nemcsak a múlt kormány, de a párt ellen is. — Az ellenzéknek az a célja — mon­dotta Pesthy -, hogy a közvélemény előtt az elmúlt kormányt és kormánypártot diszkreditálja. A pártnak tehát meg kell változtatnia azt a régi harci taktikáját, hogy nem minden ellenzéki támadásra reagál és teljes vértezettel fel kell venni a küzdelmet, kemény harcot kell vívni az ellenzékkel szemben. Pesthy Pál ezután a Bethlen-kormányt védelmezte, azt hangoztatva, hogy az el­múlt kormány semmiféle pazarlást vagy pénzügyi hibát el nem követett. Beszédét azzal fejezte be, hogy a parlamentben az ellenzéki támadásokkal szemben komoly, az országot megnyugtató felszólalásoknak kell a párt részéről elhangzania és éppen ezért vitarendező-bizottságot kell alakítani. A megjelentek helyesléssel fogadták az el­nök indítványát, majd Rubinek­ István szó­lalt fel, aki arról beszélt, hogy az ellenzék milyen vádakat akar felhozni a Bethlen­­kormánnyal és a párttal szemben, hogy a pazarlás vádja lesz a fő ellenzéki érv és ez ellen kell védekezni. Ugron Gábor, Lakatos Gyula, Kozma Jenő, Biró Pál és még szá­mosan szólaltak fel, majd elhatározták, hogy az elnök javaslatához képest vitát rendező­ bizottságot alakítanak és kötele­zővé teszik a párt tagjainak, hogy az ett múlt kormányt megvédjék. Elhatározták, hogy minden ellenzéki felszólalásra vála-­­szolnak és a parlamentben rá fognak huk látni arra, hogy a közmunkákat és a kü­l­lönböző beruházásokat az ellenzék sürgette elsősorban. Bethlen csak a parlamenti támadásokra fog reflektálni Az értekezleten szóba kerü­lt még gróf Bethlen István szereplése is. A miniszter­­elnökhöz közelállók arról informálták a többieket, hogy a lemondott miniszterelnök tényleg fel akart szólalni a parlamentben, egyelőre azonban megvárja az események ki­alakulását, főként meg akarja várni, hogy az ellenzék részéről milyen vádakat hoznak fel ellene és kormánya ellen és ő csak azután szólal fel a képviselőházban. Bethlen Istvánnak különben egy nyilat­­­kozata is megjelent már a Deutsche Allge­meine Zeitung-ban. A nyilatkozat szerint az irány belpolitikai és külpolitikai tekintetben a régi maradt. Novemberben miniszterei

Next