Magyar Hirlap, 1931. december (41. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

b" "ap'Í”'"ü”'ttF.ö.r-trten i V ...................................... """""" és a w' i Merényletre készültek Károlyi miniszterelnök, Gömbös, Keresztes-Fischer miniszterek és Bethlen ellen — Vannay juttatta volna a puccsistákat egyenruhához és fegyverhez Részletes hivatalos­­ alantas az eMRisznMsRpflL a teraekral is a leseniezéspfni A péntekről szombatra virradó éjszakán­­ ütöttek rajta a hatóságok annak a puccs­kísérletnek szervezőin, akiknek jórésze az 1920-as kilengések lovagjaiból regrutálódott. Azóta három nap telt el és a hatóságok­nak sikerült minden részletében földeríteniük fut a szerteágazó és vakmerően elgondolt puccskísérletet, amely elgondolásában éppen olyan naiv mint amilyen vakmerő, és belát­hatatlan következményekkel járhatott volna, ha a hatóságok ébersége nem fojtja el csírá­jában a mindenre elszánt kalandorok, nem egészen tisztakezű fantaszták és beugratott, szépen hangzó jelszavaktól fanatizált fiatal­emberek szövetkezését Szombaton, vasárnap és hétfőn egész nap folyt a puccskísérlet gyanúsítottjainak ki­hallgatása a margit körúti fogházban. A fő­kapitányságon nem állott a hatóságok ren­delkezésére megfelelő számú cella, miután a letartóztatottak érintkezését meg akarták akadályozni és így külön-külön cellába kel­lett őket elzárni. Ezért folyt az ügy gyanú­sítottjainak kihallgatása — bár a letartózta­tottak között Vannay Lászlón kívül katonai személy nem szerepel — a honvédügyészség margit körúti fogházában. Itt hallgatták ki a főkapitányság magasrangú rendőrtisztviselői, részint a honvédügyészség tagjainak bevoná­sával az ügy gyanúsítottjait és ezekről a kihallgatásokról, valamint a hatóságoknak a puccskísérletet megelőző nyomozásáról illetékes helyen a következő felvilágosítást adták: hetiő csoport állott a mozgalom vezetői mö­gött, akik azonban nem ismerték a vezetők terveit. A vezérlő­ bizottság azonban, úgy látszik, mindenre el volt szánva, mert egyes vallomások szerint rabláson és gyilkosságon kívül több vezető jobb- és baloldali poli­tikust akartak őrizetbe venni vagy meg­­gyilkolni. E tekintetben a további nyomozás hivatott a tényállást tisztázni. A letartóztatottak között Vannay László gazdászati tisztet kivéve, katonai személy nincsen s a nyomozás adatai szerint ilye­nekre gyanú nem is eshetik. A kihallgatás" folyamatban vannak. Részletes hivatalos jelentés a puccskísérletről A magyar királyi államrendőrség a nyo­mozóhatóságokkal karöltve körülbelül egy év óta figyelemmel kísért egy szervezke­­d­ést, amely a közvélemény felé hazafias­­ jelszavakkal dolgozott, rejtett céljai azon­ban, amint az mindig jobban és jobban kiderült, olyan természetűek voltak, ame­lyek részben a meglevő társadalmi rendet veszélyeztették, részben pedig közönséges bűncselekménynek voltak minősíthetők. Néhány héttel ezelőtt ez a mozgalom, amely eleinte még igen szétfolyó volt, konkrétabb formát öltött s ekkor a rendőr­ségnek felhívás jutott a kezébe, amelyet utólag meglévő, az országgyűlésben azon­ban nem képviselt politikai pártok nevé­ben adtak ki, amelynek hangja nyilván­valóan a jelenlegi politikai és gazdasági rendszer ellen irányult. A hatóságok tud­tak arról, hogy a legutóbbi hetekben már végrehajtó bizottság is alakult, amely hiva­tott lett volna a mozgalmat vezetni és annak sikerét biztosítani. Ennek a végre­­ható bizottságnak Vannay L­ászló gazdá­­szati tiszt, Molnár Ferenc útbiztos, Raab Árpád magántisztviselő, Tóth Ferenc vívó­­mester, Kovács Sándor kőműves és Pólyák Jenő elektrotechnikus voltak a tagjai. Ezek tíz egyének a forradalmi időből ismertek, egy részük már büntetett előéletű. Amint az eddigi vallomásokból kitűnik, tervük az volt, hogy hamisított parancsokkal befér­­k­őztek a honvédség és a rendőrség lak­tanyáiba, ott fegyvereket igyekeznek sze­rezni, ezek segítségével maiukat a kar­­hatalmi központok, a középületek, posta, lá­b­da, rádió birtokába helyezik, azután diktatúrát, még pedig valamilyet? szov*el­­re^ítszerű ál­an’ijerend,’z,­edést léptetnek életbe. A 7. ev.VRzUl­».S' .l­»v vettek gond a­ kodU. ho«v a »roze*' és a m­a".­>a bankok pénztárainak birtokába he­lyezik magukat, de tervrajzokat találtak olyan kereskedelmi és magánházakról is, ahol a mozgalom szervezőinek nézete sze­rint pénzre lehetett volna szert tenni. A rendészeti hatóságok értesülése szerint a mozgalomnak november 21-én kellett volna kitörnie, akkor azonban elhalasztot­ták, mert úgy vélték a mozgalom tervezői, hogy nincs még minden kellően előkészítve. Közben azonban neszét vették, hogy a ha­tóságok figyelik őket s ezért elhatározták, hogy a kísérletet november 28-án minden körülmények között végrehajtják. A kormány a szükséges és ilyen esetek­ben szokásos óvóintézkedéseket már pén­teken megtette s hozzálátott a mozgalom vezetőinek és résztvevőinek letartóztatásá­hoz, már csak azért is, mert egyrészt ele­jét kellett venni annak, hogy tájékozatlan elemeket hazafias jelszavak ürügye alatt bűncselekményekre csábítsanak, másrészt, hogy minden rendzavarásra irányuló kísér­lettel szemben kióózanítólag hasson az a gyors és erélyes elhatározás, amellyel a kormány megmutatta, hogy a­ jogrendet és biztonságot minden zavaró kísérlettel szem­ben meg tudja védelmezni. Az eddigi kihallgatásokból is megállapít­ható, hogy a résztvevők mögött nem állot­tak tömegek s hogy nem tartoznak az or­szággyűlésben képviselt egyik politikai párthoz sem. A letartóztatottak között egy­­formán találhatók olyanok, akiket 1920-ban a szélső­jobboldalhoz számítottak s olya­nok, akiket most a szélső hátoldalhoz tar­tozóknak számítanak. A letartóztatottak száma 46, akik közül 7-et szabadon bocsátottak s valószínű, hogy a mai nap folyamán mfip további szabadon­­bocsátások történnek. Eddig tíz öSvént hall­gattak ki. A vallomásokból megállapítható, hogy a hat tagból álló vezérlő-bizottságon kívül mintegy 150—200 személyre becsü­l- Május óta folytak Az illetékes helyen­ kapott értesülésen kívül munkatársunknak megbízható helyről a következő információkat sikerült sze­reznie a puccsterv részleteiről: 1931 májusában és júniusában kezdődtek el azok a megbeszélések, amelyeknek részt­vevői a különítményes idők hírhedt sze­replői voltak. A különítmények leszerelése után egy-két évig alig lehetett hallani a rosszemlékű múltnak azokról a szereplőiről,­­akik nem egy úgynevezett „kilengésében vettek részt és akiknek szeszélyétől függött azokban a zavaros időkben békés polgárok élet- és va­gyonbiztonsága. Még azok is elfordultak tőlük, akiket egykor vezéreknek vallottak. Számtalan olyan dolog derült ki ugyanis ezekről a kétes hírű, jórészt fiatal emberek­ről, amelyekből nyilvánvalóvá lett, hogy ezek a hírhedt, rettegett lovagok nem tisztakezű idealisták, akik magasabb eszményekért ragadtatták el magukat bizonyos túlkapá­sokra, hanem sötét szándékú és megbízhatatlan embe­rek, akik szereplésükkel­­ pénzt és kar­riert akartak szerezni a maguk számára. Jóideig csak a bűnügyi krónika lapjain tár­t fel néhányuk neve. Mindenki megta­gadta tőlük az anyagi támogatást, nem tud­tak beleilleszkedni a békés polgári rendbe, sikkasztók, óvadékhamisítók, betörők lettek az egykori „félelem és gáncs nélküli lova­gokéból, azok közül pedig, akik nem kerül­tek összeütközésbe a bűnügyi hatóságokkal, legtöbben szerény, kisjövedelmű állást vál­laltak. Néhány hónappal ezelőtt, 1931 nyarának kezdetén verődött össze újra egy kisebb társaság az egykori különítményesekből. Eleinte az egyik józsef körúti étteremben ütötték fel székhelyüket, itt vetődött fel először a terv, hogy „valamit kellene csi­nálni ...“ Többen közülök állás nélkül voltak, azok pedig, akiket egykori elvbarátaik szerény állásba helyeztek el, panasz­kodtak, úgy érezték, hogy méltányta­lanság történt velük, „szolgálataikéért nem jutalmazták őket a megfelelő po­zíciókkal Felhozták azt is a megbeszéléseken, hogy például Zsabka Kálmánnak, aki a Szomory­­ellenes tüntetéseket szervezte és akit annak­idején Soltra rendőr meggyilkolásával is gyanúsítottak, nincs állása, rossz anyagi helyzetben van és am­ikor nemrégiben a fő­városhoz gyorssegélyért fordult, mindössze öt pengőt utaltak ki neki. Ennek a Budapesten székelő társaságnak tudomására jutott, hogy megbeszéléseikkel egyidejűleg m Alföl­dön, különösen Kecskemét környék­én szintén erős szervezkedés indult meg és ennek a szervezkedésnek vezétsf azonosak az orgoványi események „hőseiével. A „kaszás­"-mozgalom­ volt ez az új szer­vezkedés Az alföldi brigádot ugyanis, mi­után a közrend szempontjából veszélyesnek tartotta a kormány, feloszlatták. A felosz­latás után az alföldi brigád szervezete he­lyébe akarták felépíteni a „kaszás“-mozgal­­mat, amely főleg Kecskeméten, Szolnokon és Eger környékén kezdett terjeszkedni. A „kaszás‘‘-mozgalom tagjai kék inget viseltek, amelyre fekete háromszögben fehér kaszát hímeztettek és vezetőik a gazdák körében igyekeztek híveket szerezni, gazdaság­politi­­kai elveket hangoztattak, új földreform esz­­méjét hintették szét és így sikerült is nekik néhány száz tagot toborozniok. Ebben a mozgalomban tevékeny részt vett Francia- Kiss Mihályon kívül fraád Árpád, akinek neve szintén szerepelt az orgoványi rémsé­gekkel kapcsolatban és Hozmetz Ferenc Károly, aki annak idején az Ádám professzor elleni tüntetéseket és a Fővárosi Operett­­színházban lejátszódott botrányt rendezte meg.­­ Hólabdaszerű terjeszkedés hitleriámis programmal Innen, ebből a mozgalomból Indult ki tulajdonképpen a szélsőjobboldali szerveze­tek egyesítésének terve is. A mozgalom tagjainak tulajdonképpen tudomása sem volt arról, hogy milyen távolabbi célok szolgálatában akarják őket felhasználni, de a szervezők közül néhányan már ekkor arra gondoltak, hogy a budapesti és pest környéki „megbíz­ható elemeket“ közös táborba egyesí­tik és alkalmas időben meg fogják mozdítani embereiket. Így alakult meg Budapesten a „magyar szabadságpárt“, amelynek vezetőségében és tagjai között számos jóhiszemű ember volt, aki nem is sejtette, hogy Hand Árpád és Hozmetz Ferenc, akik legagilisabb irá­nyítói voltak a pártnak, milyen célok szol­gálatába akarják tömöríteni az embereket. Hólabdaszerűen szélesedtek a keretek. X társaság, amelynek törzsét Vannay László, Vázsonyi Vilmos egyik merénylője, Hoz­metz Ferenc, Gyulai-Molnár Ferenc, Vím

Next