Magyar Hirlap, 1932. március (42. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

tOrraiR jOrmiR 1 hóra 2.9a ‘I, ívre 8. >/, érre 15 peng«. I BSa Bp|j| E?$S Ljß$^\ WM^^^SfeZ; C I ROMÁNIÁBAN: I ^IBSa jKajg (lilfl El||3 §|||| E§|| p§Pf I ---------­JUGOSZLÁVIÁBAN • TT8"0W‘ I fi|^^||| II Hl MH B lm S J|| I Beküldési szelvény 1 hóra 60 dinar. >U éne ISO dinár. g »Hl M Hi IPIf A WM J§S*f I Március 1 I M^JLfl i/rtly I ■» -agfSaff ” Japán-Kínai fegyuepszünell tárgyalások kezdOdteK egy angol cirkáló ledálzetón A japán kormány kerekasztal-konferenciát indítványozott Sanghaiban — Sikeres japán előnyomulás a sanghai erődövben Szízezerffinyi szoulet-hadsereg 011 támadásra Készen a mandzsu határon Mindenki egyet akar A Reggel ma ankétot rendez a nem­zeti összefogás kérdéséről a polgári po­litikusok között s ha az olvasó a vagy húsz nyilatkozatot sorra veszi — közte ugyanúgy az ellenzéki vezérekét, mint az egységes párt ügyvezető elnökéét és a kereszténypárt vezető tagjaiét —, igazán nem érti, mi az akadálya a nagy egység megteremtésének. Lényegében mindenki egyet hangsúlyoz: hogy a mai helyzetben jóformán az erők egyesítése a kibontakozás egyedüli eszköze s a pqlitika szövevényeivel nem ismerős polgár ezekután joggal álmélkodik, hogy a reggeli elméleti összefogást miért nem követi estére a mindenben azonos ál­láspontok gyakorlati konzekvenciáinak levonása? A beavatottak természetesen tudják, hogy az egységfront megterem­tésére irányuló törekvés nem újkeletű jóformán a Károlyi-kormány hivatalba- lépgse óta tart s hogy nem vezetett eredményre, ennek legkevésbé az ellen­zék az oka. Ezt azért szögezzük le min­denekelőtt — mert az ellenzék az, aitielvnek az összefogás érdekében ösz- széhasonlíthatatlanul nagyobb áldozatot kellene hoznia, mint a liatálmonlevők- nek. Ellenzékinek lenni ma népszerű­séget és talán kevesebb felelősséget je­lent, mindenesetre a sokkalta kényel­mesebb kritikai pozíciót — s ha az el­lenzék ezeket az előnyöket mégis haj­landó lenne kockára vetni, bizonyára nem a hatalom mai, kétséges előnyeiért cselekedne, hanem azért, mert meg van győződve az egységes nemzeti cselekvés életmentő fontosságáról. Ha valamikor, most lehetne a végsőkig kiaknázni az ellenzéki „lehetőségeket“, most lehetne demagógiát űzni a múlt politikai és gazdálkodási bűnein való folytonos rágódással — de az ellenzék a nem egészen megokolatlan, de ma nem is túlságosan termékeny felelősségrevonás- nál még most is szívesebben vállalja — a munkát, amely ma mindent inkább jelent mint hasznot, ambíciók kielégü­lését, amely felelősséget zúdít rá akkor, amikor, ha frivol lenne, páholyból szemlélhetné a lehetetlenné vált rend­szer vergődését. Az ellenzék, ha nem lenne igazán „nemzeti“ ellenzék, azt is mondhatná, hogy „amit a rendszer tíz éven át főzött, most egye meg egyedül“ — de az ellenzék tudatában van annak, hogy ezek a pártpolitikai önzés rovását terhelő drága, elszalasztott hónapok a nemzet ételére, életére mennek s egyedül ezért mutatott hajlandóságot arra. hogy a nemzeti összefogásban szerepet vál­laljon. A miniszterelnök azonban — talán r.em is a legteljesebb meggyőződéssel — egyelőre ma is foglya a többségi rend­szernek, amely nem az ország igazi akaratából létrejött többségen nyug­szik s bizalmi vótuma nem jelenti az ország többségének bizalmát. Sőt az ország többségében nem is tudna igazi bizalmat kelteni egy koncentráció, amelynek gerince változatlanul a mai parlamenti többség, minden politikai és morális tehertételével. Az ország több­ségében teljes joggal erős kétely tá­madna minden olyan kibontakozási akcióval kapcsolatban, melyben a ve­zetőszerep változatlanul azoknak jutna, akikről még az sem biztos, hogy a tíz­éves rossz kormányzás tanulságait le tudnák vagy le akarnák-e vonni. S még ha a mai rendszernek nem is lenne annyi része a válságban, mint ameny- nyit objektiven is ki lehet mutatni — akkor is, az általános bizalmi válság­gal szemben csak új, minden szem­pontból töretlen és diszkreditéletlan s nagy, konkrét értékeket és elveket Sanghaiból jelentik: A keletázsiai angol hadiflotta admirálisi hajójának, a Kent cir­kálónak fedélzetén az angol kormány kez­deményezésére Sir Howard Kelig admirális a kínai és a japán kormány megbízottai kö­zött fegyverszüneti tárgyalásokat indított meg. A tárgyalások alapjául az angol kor­mánynak az a.javaslata szolgál, amelyet Sir Miles Lampson nankingí angol nagykövet .nyújtott át. Az angol admirális a tárgyalá­sok során nem avatkozott bele a vitába és csak mint semleges megfigyelő volt jelen. A tokiói kormány kijelentette, hogy kés* a hatalmakkal egyetértésben a sanghai konfliktust egy olyan konferen­cián letárgyalni, amelyet Sanghaiba hívnak össze és amelyen minden érde­kelt hatalom egyforma jogokkal vehet részt. Japán hozzájárul az angol javaslatnak ahhoz a kikötéséhez, hogy a hűszkiíométeres sem­leges zónában az idegen hatalmak csapatai tartsák fenn a rendet és nyugalmat, de csak úgy hajlandó tovább tárgyalni, ha a kínaiak visszavonulása még a konferencia összeülése előtt megkezdődik. A sanghai kerekasztal- konferencia kizárólag a sanghai viszonyok megvitatására szorítkoznék és a mandzsuriai problémát teljesen figyelmen kívül hagyná. A japán kormány a szakértőknek a lehető legnagyobb szabadságot hajlandó megadni. Az angol admirális csatahajóján kezdődött megtestesítő formációk vehetnék fel a küzdelmet. Rassay Károly a parlament nyílt ülésén szólította fel Károlyi Gyula miniszterelnököt, hogy ne az idejét­múlt s kiélt pártokba, hanem a nemzet egységébe eressze kormányzata gyö­kereit — de felszólítását nem követte kezdeményezés, amelynek a mai viszo nyok között a kormányfőtől kell ki indulnia — éppen az egészségesebb, cselekvőképesebb új rendszerre való békés, megrázkódtatásból mentes át­térés érdekében, mert — ahogy Apponyi mondotta — változásra érett időkben mindig felülről kell megkezdeni a vál­toztatást s nem bevárni, amíg a válto­zást alulról kényszerítik ki a szenve­délyek. Akik felül vannak s akik alkal­masak és érdemesek arra, hogy át- mentődjenek egy új, tisztultabb rend­szerbe, azoknak az átalakulás folya­matát minél bonyadalommentesebbé s ■gyorsabba kell egyengetniük. S ha a mai nyilatkozatokat olvassuk, megálla­píthatjuk, hogy vannak, még pedig éppen a vezető egyéniségek között, akik ezt a történelmi tanulságon ala­puló bölcsességet megértik — s akik talán fontosabbnak tartják, hogy a mai többségi rendszer valóban értékes részei átmentődjenek a nemzeti össze­fogás munkaközösségébe, mint a meg­merevedett, ifninkaképtclen s a dolgok természeténél fogva lassabb vagy gyor­fegyverszüneti tárgyalás előreláthatólag több napig fog tartani. Heves japán támadás Sanghai körül Sanghaiban a hadműveletek a tárgyalások ellenére is zavartalanul tovább folytak. A japánok egymásután szállították partra újonnan érkezett csapattesteiket és annak ellenére, hogy Tokióban ígéretet tettek a nemzetközi zóna semlegességének tisztelet- bentartására, a megerősítések egy részét a nemzetközi negyedben tették partra. A hétfői nap folyamán szakadatlanul tartott a véres harc. A japánok már hajnalban megkezdték a sápéi és wuszungi állások lövetését, majd délben egy vegyesdandár a front több pontján támadásra indult. A japán hivatalos jelentés szerint a támadó japán csapatok Hiang-Wan és Sápéi kör­nyékén egyformán nagy sikereket értek el, amennyiben Sápéinál elfoglalták a baptisták kínai kórházát és az ottani temető nagy részét, Hiang-Wangnál pedig nagy területi nyereséget értek el. Shirokava tábornok, az új japán főparancsnok hétfőn megérkezett Sapeibe. A japán főparancsnokság ultimá­tumot intézett Sanghai kínai főpolgármes­teréhez, hogy amennyiben március 2-áig nem szüntetik be a Sanghai felé vezető sabb felbomlásra ítélt . mai párttöbb­ség mindenáron való fenntartását — más szóval, akik fontosabbnak tartják az országot, mint a pártot. S most már csak az lenne a feladatuk, hogy ezt a gondolatot ne csak az ankétokon, de a pártértekezleteken és a parlamenti ülé­seken is vezetőgondolattá avassák s el­fogadtassák azokkal, akik még mindig hisznek abban, hogy a merőben meg­változott helyzetekkel s tényekkel a régi s régen sem bevált rendszerrel, módszerekkel meg lehet küzdeni. Szinte szabályos kísérőjelensége a reggeli reményteljes ankétnak, hogy ugyanakkor, amikor a többségi párt megfontolt elemei teljes jóhiszeműséggel vallják az összefogás szükségességét, ugyanarról az oldalról hátbatámadja ay ellenzéket a mindent saját szemüvegén keresztül látó rosszhiszeműség. Ismét, mint annyiszor, ha a koncentráció szóbnkerült, tárca-éhséggel vádolja az ellenzéki politikusokat, akiknek a bár­sonyszék után való vágyódását éppen az utolsó időkben alaposan lehűthették a nehézségek, amelyekkel a kormány a legfontosabb miniszteri tárcák betölté­sénél az egységes párthoz egészen közel­álló államférfiak vonakodásával találko­zóit. Félévig üres volt a pénzügyminisz­teri bársonyszék s báró Korányi Frigyes nem is titkolta túlságosan, hogy önfel- áldozásszámba menő elhatározásba ke vasútvonalakon a, kínai csapatpótlásokat, a japán légiflotta a Sanghaiba vezető vasút­vonalakat S0 mérfölídnyi körzeten belül teljesen elpusztítja. Kínai körökben attól tartanak, hogy ennek a fenyegetésnek valóra váltása borzalmas rombolást idézne elő a rendkívül sűrűn lakott vasúti zónában. Sanghai kínai köreiben a főpolgármesterrel egyetemben különben is azon a nézeten vannak, hogy a japán fegyverszüneti tárgyalások nem egyebek „füstfelhőnél*, amely mögött a japánok nyugodtan be akarják fejezni csapatösszevonásaikatj, hogy azután megsemmisítő támadásra induljanak. A japánok elfogták Wang-Ken kínai tá­bornokot, aki a sanghai ‘.amerikai konzulá­tusra akart menni, mivel item tudta, hogy az amerikai konzulátus elköltözött és azóta az épületet japán katonaság szállta meg. Hír szerint a kínai bíbornak birtokában levő térképen pontosan > fél voltak tüntetve a kínai hadállások. A sanghai nemzetközi rendőrségre szállított tábornok könyörgött a jelenlevő angol rendlőrfelügyelönek, hogy engedje megsemmisíLfiiíi a térképet, a rendőrtiszt azonban műn teljesítette a kínai tábornok kérését. A kínai generálist átvettek a japán katonai hatóságok,-'sőt hir szerint már ki is végezték. Nankingi híradás szíerint a kínai nacio­riilt vállalkozása. S Ivádg Béla rövid földművelésügyi minisztersége sem teszi túlságosan kívánatossá a miniszterséget, sőt, merjük állítani, maga gróf Károlyi Gyula sem állítani, ha ebben az irány­ban megkérdeznék, hogy a mai Magyar-i országon a hatalom kéje megéri a fele­lősséget, a munkát és a kockázatot, amely elválaszthatatlan tőle. Hatalmi mohóságot csak azok tulajdoníthatnak az ellenzéknek, afiik minden körűimé* nyék között, behunyt szemmel is vállal­koznának akármilyen pozícióra, még ha bizonyosak is abban, hogy képtelenek betöltésére — szóval, a hatalom hazar- dőrjei, akikkel nein egyszer találkoztunk az elmúlt évtizedben. A másik vád az ellenzéki politikusok ellen, hogy csak önmagukat jelentik, hogy nem állnak mögöttük tömegek — nos, ha most nem is tartjuk aktuálisnak a múlt bűneinek firtatását, mégis meg kell mondanunk, hogy éppen azok, akik az összefogás eszméjét hátbatámodjúk s meggyanúsít-, jak, helyeseltek a leghangosabban, ami* kor a nemzetet megakadályozták az ajánlási ívekkcV és esendőrkordonokkal, hogy mögéjük álljon. S ha époen ez a főkifogásuk az összefogás ellen, az ellenzék hajlandó a másik megoldásra is: döntse el maga a nemzet titkos vá­lasztójoggal, hogy ki mögött áll, kiben bízik, kiktől várja megpróbáltatásai eny* hülését. «

Next

/
Thumbnails
Contents