Magyar Hirlap, 1932. április (42. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
Mai számunkban közöljük a teljes heti rádióműsort IOihiír dLOimia ELŐFIZETÉSI ÁRAK: J&B Szerkesztőség és kiadóblYatal MAU1AVOHÉZAGON: VI., Aradi ucca 10. szám. 1 bóra2.M. tytm8. * -Ttot*#. FtoT Hgi ||||| Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 M wm sn JF Wk Wk Utazási iiflfm iroda és nókklacöulVatal CSEHSZLOVÁKIÁBAN: H||| ||||| |||| ffl§§ áj fjjRBi«üjllfy V., Nádor ucca 28. szám. I hóm SJ eK. •(, éTT* 2» U. jJIJÍL JeSL Jp§Éj J&ffl Telefon: 12-1-21 Károlyi miniszterelnök az egységes pen Értekezleten sem adott részletes kormányprogramot Korányi pénzügyminiszter elismerte, hogy a kamatláb magas, de a leszállítás idejére nem tudott ígéretet tenni Semmi nem történt. Négyheti kényszerű szünet után összeült a képviselőház és ülése nem hozott változást sivár politikai életünkbe, de még csak jelét sem a lehető változásnak. Este egybeült a kormánypárt értekezlete s ez az értekezlet, sajnos, éppen olyan kielégítetlenséget hagyott maga után, mint a délelőtti ülés. Gróf Károlyi Gyula beszámolóját várták a négy hétről s a beszámoló el is hangzott. Sőt, hallottuk a pénzügyminisztert is, aki — saját kijelentése szerint — világosan látja az előttünk tornyosuló bajokat és nehézségeket, világosabban, mint az ország közvéleménye, mely — úgy gondolja báró Korányi Frigyes — még mindig nem ébredt a való helyzet tudatára. De ha summázni akarnók, hogy a két fontos kormányférfi beszédéből mi hát az, ami biztatást ad a jövőre, lehangoltan kell megállapítanunk, hogy valójában, de még elméletben is semmi. Bizonyosan igaza van a pénzügyminiszternek, mikor kifejti súlyos aggodalmait a kamatlábleszállítással szemben, igaza van, ha rámutat, hogy egyes pénzügyi problémák s így főként a külföldre teljesítendő fizetések kérdése nem függ egyedül a mi elhatározásunktól. De amire választ várna, várt volna a magyar polgárság, tulajdonképpen ebből következnék: mi történik ott, ahol nincs idegen befolyás és akarat, ahol egy-egy lépés, kezdeményezés csak tőlünk, egyedül magunktól függ? Időben előbb hangzott el, de logikailag e kérdés után következett gróf Károlyi Gyula beszéde, a beszámoló négy hét nyugodalmas munkájáról, őszintén sajnáljuk, mert jobban szerettük volna, ha másként fordul, de kétértelmű és félértelmű szavak helyett egyenes őszinteséggel ki kell mondanunk — s úgy érezzük, az egész magyar közvéleményérzését tolmácsoljuk vele —, a miniszterelnök expozéja nagyon nagy, szinte teljes csalódást hozott csupán. Mert előkészítették a költségvetést a szünetben. Rendben van. De ez végeredményben megtörténhetett volna kényszer-szünidő nélkül is. A minisztériumok ugyanennyi idő alatt s ugyanilyen szabatossággal elvégezhették volna számfejtőségi munkájukat — ezért kár volt a törvényhozást bénultságra kárhoztatni. Ám ha mint munkát semmikép sem kicsinyeljük le a költségvetés előkészítését, eredményét sokra nem tarthatjuk. Mert csak annyit ért vele a kormányzat, hogy a maga számára technikailag megkönnyítette az ügyek továbbvitelét. Ex-lex nem lesz, a hitelkereteket a Ház idejében megszavazza. Ám magára a nagy rejtvényre, hogy a kereteket hogyan és mennyire fogják élettel megtölteni, a rideg számok miként fogják százezer és millió polgár napját, munkáját, kenyerét jelenteni, arra megfejtéssel a miniszterelnök nem szolgált. S ha gazdasági smunkák közt az agrársegítés előkészítését említette, azt örömmel hallottuk. De örömünk mellett nem némulhat el az aggodalom hangja: mi lesz a többiekkel, másokkal, a nem-gazdákkal? Mert számosan élnek e szegény földön tisztviselők, munkások, kereskedők, iparosok, mérnökök, orvosok, ügyvédek, művészek , akiknek az élethez szintén és sürgős segítségre volna szükségük. Velük mi lesz? Róluk mit gondoltak, mit határoztak? Egy-egy ponton a tervek halvány körvonala, de azontúl semmi: nem örömmel, de tárgyilagosan ez a mérleg mutatkozik előttünk a miniszterelnök beszédéből s a kormányzat négyheti munkájából. A kormány a jövő héten beterjeszti a költségvetést A kormánypárt csütörtök este értekezletet tartott, amely elé nagy várakozással néztek, mert a Házban az a hír terjedt el, hogy a miniszterelnök a pártértekezleten nagyobb beszédet fog mondani. Ez a nagy beszéd azonban elmaradt. A miniszterelnök felszólalt ugyan, de a felszólalás még a kormánypártiakat sem elégítette ki és ha nyíltan nem is, de egymás között annál inkább beszéltek arról, hogy ilyen program mellett a vidék egyre növekvő ellenzéki hangulatát nem tudják ellensúlyozni. Az értekezleten egyébként gróf Károlyi Gyula miniszterelnök szólalt fel elsőnek és kijelentette, hogy az egyhónapi parlamenti szünetet a kormány mindenekelőtt a költségvetés összeállítására használta fel. Ez nem volt könnyű feladat. Azt hiszi, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter a költségvetést már a Ház elé terjesztheti. Szüksége volt a parlamenti szünetre a kormánynak azért is, mert több nagyfontosságú gazdasági tervezetet kellet előkészíteni, így a mezőgazdaság megsegítésére és a földteherrendezésre vonatkozó javaslatokat, amelyek a jövő héten már végleges formát ölthetnek. Az ellenzéknek azzal a kérdésével szemben, hogy a kormány mit csinált ez elmúlt egy hónap alatt, nyugodt a lelkiismerete, hogy az időt jól használták fel. A Ház munkarendjére vonatkozólag a miniszterelnök azt mondotta, hogy a költségvetés után az összeférhetetlenségi javaslatot akarja letárgyaltatni és azután megkezdeni a nyári szünetet. Tény, hogy az utóbbi időben az eladósodás megdöbbentően haladt előre. Ebben a tekintetben át kell alakulnia a közszellemnek s meg kell szűnnie annak a hitnek, hogy a más pénzével úgy gazdálkodhatunk, hogyha sikerül jó, ha nem, akkor legfeljebb nem fizetünk. A közvéleménynek tudnia kell, hogy mitől függ a kamatláb alakulása. Tekintetbe kell venni azt is, hogy honnan erednek kölcsöneink. Eladósodásunk nagy része, mintegy 4 milliárd pengő, külföldi eredetű. Ennek a magas kamatait kell mindenekelőtt leszállítani. Ez roppant nagy munka, mert hitelezőink hét-nyolc különböző államból valók és érdekeik is részben különbözőek. Már sikerült őket bizonyos fokig belátásra bírni és reméli, hogy rövidesen kedvező eredménye lesz a tárgyalásoknak. A belföldi kamat leszállításának egyik tényezője tehát régebbi külföldi kölcsöneink kamatainak leszállítása. A kölcsönök másik része a pénzintézetek betéteiből származik. Ezeknek egy részét a pénzpiac feszültsége óta a betevők kivonták s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, mert különben nehézségek állanak elő. Ami a Nemzeti Bankot illeti, itt a törvény értelmében a kormány mást, mint ellenőrző befolyást nem gyakorolhat, ami helyes is. A Nemzeti Bank vezetősége tudja, mire van szüksége a gazdasági életnek és a bank vezetőségének sem kellemes, ha nem szállíthatja le a kamatot, amikor azt bizonyos szempontból kívánatosnak tartaná. A legutóbbi időben ő is kívánatosnak tartotta volna a kamatleszállítást, de belátta, hogy ultima előtt a dolog nehezebb, mint máskor. Figyelembe kell venni azt is, hogy az utóbbi időben a Nemzeti Bank váltótárcája túlságosan megnőtt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a Kreuger-konszern összeomlását sem. A közvéleményben téves hírek vannak elterjedve a lakosság eladósodottságáról. Nem igaz az, hogy a lakosság 90 százaléka adós. .A valóság az, hogy még a mezőgazdaságból is csak 40 százalék az a réteg, amely adós és 60 százalék tehermentes. Ha sikerül a kamatlábat leszállítani, természetesen javulni fog a helyzet. Elismeri, hogy nehéz idők következnek, egész az aratás utánig, de várnunk kell Hitelünk akkor lesz ismét, ha teljesen szabaddá lesz a hitelpiac, ha nem biztatják majd az embereket, hogy vonják vissza a betéteiket, hanem a megtakarított tőke ismét bekerül a hitelszervezetbe. A pénzügyminiszter azzal fejezte be beszédét, hogy a kárnál a lábleszállítást folyton sürgeti. A pénzügyminiszter az eladósodásról és a bankbetétekről Lévay Ernő és Tóth Pál a kamatlábleszállítást sürgették, mire báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy bár ismeri a közhangulatot és a kritikákat, neki az a meggyőződése, hogy végeredményben nem fogják megakadályozni abban, hogy munkáját elvégezze, mert érezni, fogják, hogy a pénzügyminiszter tudja, mit akar. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan magasak, de a kamatleszállítás kérdése nem olyan egyszerű dolog. Április 15-től kedvezményes vasúti jegyeket adnak ki Ezután Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter szólalt fel és beszámolt az áralakulás kérdéséről. Mindig azt vallotta, hogy az iparcikkek és a mezőgazdasági termények ára között fennálló diszparitást enyhíteni kell. A méltányos ár megállapításának titkát azonban teljesen még senki sem tudta megoldani. A kereskedelmi miniszter ezután hosszasan beszélt az árprobléma nehézségeiről, majd köszönetet mondott az árelemző bizottság munkájáért és elmondotta, hogy egyes iparcikkeknél — mint a Mamar Hírlap azt már megírta , hány százalékos árleszállítást értek el. Beszédét azzal fejezte be, hogy összehasonlítást tett a nagykereskedelmi árak indexszámait illetően Magyarország és a szomszédos államok között. Marschall Ferenc kijelentette, hogy a gazdatársadalmat nem vezeti gyűlölet az iparral szemben, mert az agráriusok szívesen kooperálnak az iparral. Még további árengedményeket tart szükségesnek a szénnél és sajnálja, hogy a cement, tégla és mész áránál a kormány nem tudott engedni ernyékét elérni, de reméli, hogy ez is sikerül. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy idevonatkozóan a cementgyáraktól határozott ígéretet kapott. Többért szólaltak még fel, mire a kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a személyvonat olcsóbb ma, mint a békében volt és olcsóbb, mint Európa bármely más államában. Bejelentette, hogy április 15-étől kezdődőleg minden ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági gócponton 3,7 százalékos mérséklést tartalmazó menettérti jegyeket fognak kiadni. A posta- és telefondíjak tekintetében is vannak bizonyos elgondolások. Számos újabb felszólalás után az értekezlet véget ért. Újból prolongálták az 1930 novemberében felvett kincstári váltókölcsönt A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az 1930 november havában az 1930. évi XXXI. tc.ben nyert felhatalmazás alapján felvett 1.620.000 font, 12.500.000 svájci frank és 5.000.000 dollár összegű kincstári váltókölcsön, amely a N. M. Rotschild & Sohns londoni bankház vezetése alatt álló európai és a Speyer of Company, valamint a National City Company vezetése alatt álló newyorki bankcsoport közvetítésével helyeztetett el és amely kölcsön a múlt év november havában három hónapra meghosszabbítta előtt, időközben lejárt. A prolongációra vonatkozó tárgyalások, amelyek még a lejáratot megelőzően folyamatba tétettek, sikeres befejezést nyertek és a váltókülcsönnek lényegében változatlan kamatfeltételei mellett ez évi augusztus 6-áig való megújítására irányuló szerződések Londonban március 31-én hattak alá.