Magyar Hirlap, 1932. szeptember (42. évfolyam, 196-220. szám)

1932-09-01 / 196. szám

lOraU» ELŐFIZETÉSI ÁRAK: I Jm jMuiuijB» lirmiiM, Szerkesztőség mjuíyakohszagon: I és kiadóhivaiai i hóm 2.9a 'uévrei «/, im 15 penj«, I gjii| Rg||| pff3«i Kgi» §«|si J5j iKra. VI., Aradi ucca 10. IliAm. romAniAban-. I J*m4 Tara p»P g&£$§ ig *!f?§& paSrel ViÄ. Teletöm 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 1 bóra ISO leL •), «m «M M. I tá&ifl BgSa *$|g|S W^B §3 'jSA JUGOSZLÁVIÁBAN: 1 ||||| M$äß> ^fi M l|s|| Mfjffl (Utazási és fürdöirodal ™v,^T;n^<Tr*180<UBto' I El 18 M I» É ÉP^^mk VI*, Aradi ucca 10. «Am. T^iT.;^WeR. I leletun. -IS 47 S-6-^ ^ BUDAPEST. 1932 SZEPTEMBER 1, CSÜTÖRTÖK Főszerkesztő: Dr FRIEDMANN ERNŐ W^JXUL ÉVFOLYAM, 196. SZÁM boldogabb' időkben folyósított hitelek ren­dezése. Most, amikor az agrárállamok a regi terményárak egy töredékéhez kény te« lenek igazítani gazdasági életüket. Előbb az eladósodott agrárállamok álla« podjanak meg egymással. Azután tisztázzák nézeteltéréseiket és véleménykülönbségeiket az adós-államok és a hitelező-államok Stre- sában. Csak végezetül foglal majd állást a népszövetség: és a népszövetség állásfogla­lása természetesén még mindig nem fogja kötelezni sem a hitelezőket, sem az adósom kát. De lefektet majd néhány általános irányelvet, amelyet az érdekelt félek vagy elfogadnak vagy nem fogadnak el... Ez a tárgyalási módszer alakult ki Lausanne másnapján és nem lehetne azt állítani, hogy, az ilyen tárgyalási módszer vezet a leg- egyenesebb úton a legpozitívabb, a leggya« korlatibb eredmények felé. Viszont adva van az a tény, hogy mi és a többi érdekel­tek csak az így körvonalazott úton és az így körvonalazott módszerekkel juthatunk — talán előre. A Jegybankok ne irányítsanak! Innen indulva mindenesetre eredmény« ként kell elkönyvelni, hogy a varsói kon­ferencia egész vonalon próbálta leszá­molni a többé-kevésbé csak elméleti jellegű finánctechnikai irányt: és igazodni igyeke­zett a gazdasági realitásokhoz. Elismerte azt az alaptételt, hogy nem devizakorláto­zásokkal kell megkísérelni a külkereske­delmi mérleg egyensúlyának helyreállítá­sát. Ellenkezőleg: a gazdasági reálpotfíika módszereinek és rendszabályainak alkalma­zásával kell fölöslegessé tenni a devizakor­látozásokat. Hiába, a konjunktúra és az­után a dekonjunktúra évei alatt túlzott je­lentőségre tettek szert a jegybankok szem­pontjai, technikai eszközei, pénzügyi mód­szerei. És egy nagyon fontos sorrendi kér­dés merült itt csaknem teljesen feledésbe, A jegybankok természetesen rendeltetésük­nél fogva csak a cenzor vagy a revizor sze­repét töltik be a gazdasági életben. Le­faraghatják a kilengéseket, pénzügyi for­mákat adhatnak a gazdasági realitások ál­tal formált helyzeteknek: de nem követel­hetik maguknak azt a jogot vagy hatalmat, hogy a gazdasági élet törvényei helyett vagy törvényei ellen irányt, célt, formát dik­táljanak a gazdasági életnek. A jegybankok egész bizonyosan teljes jó­hiszeműséggel eltévesztették — még Lón« donban is, sőt elsősorban Londonban —< eredeti rendeltetésüket és hivatásukat. El­lenőrzés és pénzügyi szervezés helyett író« nyitani akartak. Azt hitték, hogy rajtuk múlik, tőlük függ a gazdasági konjunktúra hullámvonalának formálása. Magyarország a konferencián Magyarországot Kállay Zoltán pénzügy- miniszteri tanácsos és Péchy Tibor föld­művelésügyi miniszteri tanácsos képvisel­ték a varsói konferencián, amelyen Bulgá­ria, Észtország, Lettország, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia ré­széről is a pénzügyminisztériumok és a földművelésügyi minisztériumok súlyos szakemberei vettek részt. A konferenciának különös jelentőséget ad az a körülmény, bogy a részletkérdések egész sorával is igen komolyan és igen tárgyilagosan fog­lalkozott. Például azokkal az dllategészség- ögyi korlátozásokkal, amelyek mindig új­ból módot adtak arra, hogy a látszólag legszerencsésebb kereskedelmi szerződések mellett is lehetetlenné tegyék akár az élő- marha, akár a hús exportját, egyes igei) fontos kivételi piacok felé. Németország fegyverkezni akar Német jegyzék Fransiaerszághoz a katonai fegyver­kezések teljes egyenjogúságáért - Bizonytalanság a birodalmi gyűlés feloszlatása korai CSAK TÉVEDÉS! Miután napokig izgalomban égett azl fegész magyar közvélemény, kiderül, I hogy technikai tévedés volt csupán. Vaj lamikor régen, esztendőkkel ezelőtt egy I pénzügyi előadó agyában megszületett I az ötlet. S bár el nem fogadták, bár a J kormány sem tette magáévá: a bürök-1 rácia legendás szürkéje cammogva meg-1 indult a maga útján és besurrant aj hivatalos lapba, nyergében a technikai I tévedéssel: a látszatadóval. Három napra volt szükség, hogy fel-1 fedezzék, de örüljünk, hogy észrevették j egyáltalában. Mert ulóvégre: mennyi a| biztos határidő? Ha egy ilyen kis tech-l nikai tévedésre nem jönnek rá húszon- J négy óra alatt, ha figyelmüket elkerüli) egy napig, két napig, három napig: mii akadálya van annak, hogy akár három j évig is éljen és viruljon? Ahogy három j napig nem akadt a felelős kormányban I és Toppant közigazgatásában egy élesl szem, mely a kissé goromba sajtóhibát I fölfedezze: nyugodtan csúszhattak volna! cl fölötte akár három évig. A rendelet I életheléphetett volna, nyomában a meg-| jósolt pusztulással, a gazdasági élet meg-1 bénulásával, kereskedők és iparosok j mehettek volna tönkre, tavasz és őszi váltakozva új esztendőket hoztak volna J s a kis technikai tévedés izmosán tere­bélyesedve fojtogathatott volna ben­nünket. Miért ne? Tévedni emberi do­log s a kormány is emberekből áll. De ahol milliók sorsát intézik, ahol egy nemzet érdekeit tartják kézben, ott illik az, ilyen tévedést rögtön fölfedezni és jóvátenni, nem napok múlva. Ügy gondolják: nyugodjunk egy­szerűen bele, hogy csak technikai téve­dést volt? S nyugodjunk bele; hogy a technikai tévedés bevonult a kormány­zási eszközök közé? Nyugodjunk bele, hogy a jövőben majd csak akkor derül ki megint a tévedés, ha érdekképvisele­tek, pártok, politikusok, sajtóorgánu­mok, az egész közvélemény egyöntetűen rohamra indul ellene? Mert ismerjük el: bár magunk is heves elszántsággal támadtuk a korcs rendelkezést, ezúttal nem volt kivétel és a kormánypárti la­pok csakúgy ostorozták, mint ellenzé­kiek, kormánypárti képviselők éppen olyan hevesen bírálták, mint a bal­oldaliak. Nem fojthatjuk el gyanúnkat, hogy a technikai tévedés fölfedezése in­kább ennek az általános ostromnak tu­lajdonítható, mint a buzgó lelkiismeret hibakeresésének. Van olyan gyanakvás is bennünk, hogy a „technikai tévedés“ csak a visszavonulás aranyhídja számára ké­szült. Nem nagyon szerencsés gondolat. Sokkal férfiasabb és biztatóbb volna, ha a kormány alkalmazkodott volna a deáki hibaigazítás receptjéhez és beval­lotta volna, hogy kigombolja a rosszul gombolt mellényt. Megnyugtatóbb lenne a magyar polgárságra is, ha látná, hogy a kormány be tud ismerni hibákat, vissza tud lépni egy téves intézkedés­től, minthogy ezentúl a technikai hiba lehetősége fenyegesse. Mert ki biztosít, hogy csak ebben té­vedtek, hogy először és utoljára követ­tek el technikai hibát? Ki tudja, hány ilyen csekély hiba kerülte el eddig az ellenőrzés figyelmét s szorongat mosl és hetek vagy hónapok óta kínos erő­vel? Hány technikai hibának vagyunk kitéve a jövőben, amelyet majd javíta­nak, ha kiderül, de nyakunk köré csa­varnak, ha észrevétlen marad. Nem nagyon biztonságos érzés olyan kormányzat kezében tudni sorsunkat, amely alatt az ilyen „technikai tévedé­sek“ megeshetnek. Végül is majd kiderül, hogy az egész kormányzat működése, léte, uralma technikai tévedésen alapult. Párizsból jelentik: Szerdán délben meg- j érkezeit Párizsba a német kormány jegy- I zéke, amelyben Németország teljes egyen- I jogúságot követel a katonai fegyverkezé- I sek terén. A Quai d’Orsayről származó in- I formációk szerint a birodalmi kormány I most hétfőn szánta el magát erre a nagy- 1 jelentőségű lépésre, amelynek célja a le­■ győzött államok katonai szuverenitásának I visszaállítása. Báró Neurath német küiiigy- I miniszter hétfőn fölkereste Francois Pon- I cet berlini francia nagykövetet, akivel hosz- I szas tanácskozást folytatott. Távozása előtt I a külügyminiszter jegyzéket nyújtott át a I francia nagykövetnek, amelyben a német I kormány a leghatározottabb formában le­■ szögezi Németország álláspontját a katonai I egyenrangúság kérdésében. A jegyzék azzal I végződik, hogy a német kormány fölkéri a I francia kormányt, kezdjen tárgyalásokat j ebben a kérdésben Németországgal. Francois Poncet a német jegyzéket ked- I den repülőgépen Párizsba küldte, ahová a ■ jegyzék szerdán délben érkezett meg. Mi- I után Herrlot miniszterelnök és külügymi- | nlszter ez idő szerint a Normann-szlgeteken I tartózkodik, a jegyzéket a Quai d'Orsayn I a külügyminisztérium kabinetfőuöke, Alphar I vette át. A kabinetfőnök a jegyzék tartal- I mának áttanulmányozása után vonatra ült lés Cherbourgba utazott, hogy a legsürgő- I sebben tudomására hozza a német kormány I követeléseit Herriot miniszterelnöknek, aki I a csütörtökre virradó éjszaka érkezik Chcr­■ bourgba. A birodalmi gyűlés feloszlatása Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés ; I feloszlatásának kérdésében legnagyobbrészt laza vélemény alakult ki, hogy Papén kan- ' I cellár II csak akkor folyamodik majd ebhez a . I végső eszközhöz, ha a kormány és a birodalmi gyűlés között nyílt összetű- . I zésre kerül a sor. ’ I A kormányhoz közelálló lapok szerint I tehát a feloszlatás időpontja ilyen körül- I menyek között kizárólag a birodalmi gyű- , I lés magatartásától függ. Papén kancellár í I azon az állásponton van, hogy a kormány­nak végsőkig ki kell tartania a helyén, annak ellenére, hogy a centrum és a nem­zeti szocialista párt kormányképes több­ségnek tekintik magukat. Hindenburg el­nök e tekintetben teljesen osztja a kor­mány felfogását. A parlament elnöksége egyébként nagy izgalommal vette tudomásul Hindenburg elnöknek azt a táviratát, amelyben arca kéri az elnökség tagjait, hogy bemutatko­zásukkal várjanak addig, amíg visszaérke­zik Berlinbe. Noha illetékes helyen azt hangsúlyozzák, hogy a táviratnak semmi­féle politikai éle nincs, Göring kapitány, az új birodalmi gyűlés elnöke, mégis nyug­talanítónak találta Hindenburg. válaszát és azonnal intézkedett, hogy hívják össze a birodalmi gyűlés három alelnökét a to­vábbi teendők megvitatására. Ezen az elnöki gyűlésen megszövegez­ték a parlament válaszát Hindenburg táviratára. A helyzetet meglehetősen bizonytalanná teszi azonban az, hogy a német nemzeti párt megtagadta a közösséget a nemzeti szocialista párttal és a centrummal. Dr Graef, a birodalmi gyűlés egyik alelnöke, közölte Göring kapitánnyal, a parlament elnökével, hogy nem vehet részt az elnökségnek abban az akciójában, amelynek az a célja, hogy a parlament egy úttartására bírja Hinden­burg elnököt. Készülnek az ű| szükség* rendeletek Szerdán délután egyébként Papén kan­cellár minisztertanácson számolt be a neu- decki konferencia lefolyásáról. A minisz­tertanács tudomásul vette a konferencia eredményeit és azonnal megkezdte a gazdasági program megvalósításához szükséges rendeletek megvitatását A rendeletek előreláthatólag szombatra ké­szülnek el és a jövő hét elején jelennek meg. Nagy feltűnést keltett Papén kancellár­nak az a nyilatkozata is, amelyet szerdán tett. A kancellár ugyanis leszögezte, hogy a Saar-vidékét sürgősen vissza kell csatolni Németországhoz. Az agrárállantok és az adós- államok közös frontját próbálta kiépíteni a varsói konferencia európai államok, amelyek rendszerint kény­telenek nagy búzaimporttal doilgozni: és így kialakítják az európai kontinens 100 vagy 150 millió métermázsás behozatali szükség­letét. Lebecsülni azért igazán nem szabad a varsói konferenciái, amelynek határozatai­ban élesen formulázódott ki két igen fon­tos elv. Az egyik az: mielőtt Stresában még ősz- szeülnének egymással tárgyalni az adósok és a hitelezők, az adósoknak kell egy közös frontot kiépíteniök. Az adósoknak kell meg- állapodniok arra nézve: milyen elvek és mi­lyen módszerek szerint történjék a más, Kelet-Európa és a Duna-medence nyolc igrárállemának delegátusai tanácskoztak nőst Varsóban arról: miként lehetne kiépí- eni az agrárállamok és az adósállamok kö­zös frontját a mezőgazdasági importálla- mokkal szemben? Nem lehet kétségbe­vonni: az agrárállamok újabb konferen­ciája elég szerencsétlen időpontra esett. Dlyan esztendőre, amikor a mezőgazdasági rxportországoknak az időjárás szeszélyeinél és véletlenénél fogva alig van kiviteli fölös­legük. Olyan évre, amikor ugyancsak az időjárás véletleneinél és szeszélyeinél fogva alig szorulnak behozatalra, vagy egyállalá- ban nem szorulnak behozatalra azok az

Next

/
Thumbnails
Contents