Magyar Hirlap, 1932. november (42. évfolyam, 247-270. szám)

1932-11-03 / 247. szám

lOroniR lOnuiB. ELŐFIZETÉSI ÁRAK:I AB Szerkesztőség magyarorszagon : I BasS«' y|||Írr^ és kiadóhivatal i tör» 2.90. *14 évre &. «/, tm is pea««. I gSffiS 8|x« fSSlmi Ms» fpf&l VI«, Aradi ucca 10. szám. ad­UNIABAN: I fill HB ali «£ rail SS WSk 1|§£ mm Telefon: 21-S-47, 23-6-S6 és 10-6-06 Jugoszláviában! I Ipar wi H ML Jjfr Ili mL wfSL nl M§8$ Utazási és fürdőiroda 1 hón 80 tinit. Im 00 tinit. I iffl BH mffi M giga. JS&ttg ... . . csehszixivAkiAban: I KPH HBfi na« Ss«bH AS VI** Aradi ucca 10. szám. 1 hón « CK. .1, ivn loo oL I JBL jMi JgS jjPI. .fff Jg WB MM. ^ Telefon •• 21-8-47, 23-6-88 és 1WJ-06 SMST^^N0TO3BEin!TsSeRrtKBB"F5szERKEszTdr!^BFmra 1 hón 150 lel. 1 f4 lm «X tel. I ■ jjj» BgBg? IflglKg Jf ipgft­gggS AKIK CSATLAKOZNAK Hamiskártyázási botrány az Erzsébetvárosi Kaszinóban A rendőrség lefoglalt a klubban több megjelölt kártya­­csomagot . A rendőri nyomozással egyidejűleg házi vizsgálat is igyekszik megállapítani a csalás tetteseit Példátlanul álló botrány foglalkoztatja néhány nap óta nemcsak a pesti kaszinók közönségét, hanem a budapesti rendőrséget is, amely nagy eréllyel folytatja most a nyo­mozást azoknak a visszaéléseknek felderí­tésére, amelyeket az egyik Rákóczi úti klub­ban eddig még ismeretlen tettesek követtek el. Egy exkluzívnak ismert polgári kaszinó­ról van szó, amelynek vezetősége a közélet­ben is ismert és köztiszteletben álló embe­rekből rekrutálódott. A klub zöldposztós kártyaasztalai mellett jólszituált, úgyneve­zett vagyonosabb osztályhoz tartozó pesti polgárok foglaltak esténként helyet, olya­nok, akik a napi munka után ostromolni próbálták a szerencse kegyeit és érthetően nem is gondoltak arra, hogy egyesek „kor­rigálni“ próbálják a szerencsét, inkorrekt módon nyernek hetek, sőt hónapok óta jelentős összegeket. Az Erzsébetvárosi Kaszinóban, amelynek helyiségei a Rákóczi út 28. számú házban vannak, pattant ki a botrány. A klub el­nöke Ugron Gábor nyugalmazott miniszter, alelnöke dr Steiner Gyula orvos. A klubba, ahol esténként többek között hazárdjáték, tehát c­emin de fér és baccand is folyt, igen sok orvos, kereskedő és tekintélyes erzsébetvárosi polgár járt föl. A kártyateremben rendszerint este hét­­fél nyolc óra tájban kezdődött meg a ha­zárdjáték, többnyire d­emin de fér és éj­­fél után egy-két óráig tartott. Polgári érte­lemben jelentős összegek cseréltek a kártya­­asztalon gazdát, hiszen tudvalevő, hogy a gazdasági viszonyok romlásával — ellentét­ben azzal, amit a józan logika feltételez — a hazárdjátékot a megszokottnál is többen szokták űzni, többen és vakmerőbben pró­bálják maguk felé fordítani Fortuna isten­­asszony kegyeit. A klubnak azok a játékosai, akiknek akkor már jelentős veszteségeik voltak, meg­figyeléseik során rájöttek arra is, hogy ezek a különös „szerencsés esetek" nap-nap után következetesen és többször is előfordul­nak. Ez pedig nem történhet máskép, mint hamis játékkal Vagy a kártyák vannak megjelölve, vagy a kártyacsomag van prepa­­rálva és így tudja előre a két „szerencsés nyerő", hogy milyen lapok fognak követ­kezni. Egy volt igazságügyminiszter, aki­­évekkel előbb az angol parlamentariz­mus és a tiszta demokrácia felfedezője­­ként tért vissza Nagy-Britanniából, be­jelentette Gömbös Gyula miniszterelnök­nek az egységes párthoz való csatlako­zását. Belépőleveléből sem tudni meg pontosan, hogy elhatározását közvetle­nül mi érlelte meg, de érzésünk szerint annak, aki az angol parlamentarizmus és a tiszta demokrácia rajongója, a nem­zeti munkaterv után legalább is az eddigieknél bővebb kommentárokra van szüksége, hogy a Gömböstől elképzelt érdekképviseleti parlamentben az angol parlamentarizmus s a jelzőkkel és fenn­tartásokkal körülbástyázott választójogi és szabadságjogi programban nyugat­európai ideáljaira ismerjen. Azt hisszük, helyes nyomon járunk, ha Nagy Emil belépésének nem a tárgyi okokban ke­ressük a magyarázatát, hanem a kitűnő jogász és csapongó fantáziájú publicista impulzivitásában, a hangulatoknak és az ötleteknek való ripsz-ropsz engedelmes­kedésében. Nagy Emil mindig egyike volt a legnagyobb kilépőknek s most kiderült, hogy belépőnek is legalább van akkora. S ha elismerjük is, hogy most ugyanolyan jóhiszemű, mint amikor ki­lépett az egységes pártból, sőt ugyan­ilyen jóhiszemű lesz akkor is, ha évek múlva esetleg belép a szociáldemokrata pártba, puszta jóhiszeműsége kedvéért nem­ vagyunk hajlandók legfrissebb el­határozásának azt a jelentőséget tulaj­donítani, mintha a Gömböstől hirdetett nemzeti egység rajta keresztül egy fon­tos lépést tett volna a megvalósulás felé. Nem a labilis kedélyek, nem is a remé­nyeket, illúziókat valóságként eszkomp­­táló fantáziák s a minden hatalommal együ­ttsodródók csatlakozása az út a nemzeti egység felé s nem is száz ku­bikosé, aki tél elején, a hideg Alföldön elkábul néhány tüzes szólamtól s nem is a szentesi független kisgazdapárté, amelynek derék, békés kisgazdái bizo­nyára ostobaságnak tartják az ellenzéki harcot, ha ugyanazt, amiért tiltott gyű­léseken, becsukás árán is küzdenek, a kormány tálcán kínálja nekik. De itt van az ország túlnyomó többsége, ame­lyet ma már szavakkal, ígéretekkel nem lehet az egység zászlaja alá toborozni. Az ország többségének kedélye nem olyan élénk és impulzív, mint Nagy Emilé s a tüzes szavak és ígéretek nem tudnak neki olyan döntő elhatározáso­kat sugallani, mint a szentesi kubiko­soknak. Az ország várja, hogy a szava­kat, amelyekben nincs hiány, kövessék olyan cselekedetek, amelyek még csak nem is egy nagyszabású programot haj­tanak végre, de egyelőre legalább az élet és a létfenntartó munka legkicsinye­­sebb akadályait kiküszöbölik. Átmeneti tünetei, demonstratív eredményei lehet­nek egy lendületes egység-propagandá­nak, de a munkást csak a munkával, a polgárt csak a polgári élet alátámasztá­sával, a földművest csak verejtékes szántás-vetése eredményességével és házatájának biztonságával lehet meg­szerezni és leszögezni a legtetszetősebb vezető gondolat mellé is. A kormányt tehát ne tévesszék meg e csatlakozások és belépések kezdeti sikerei, mert az ország közvéleménye még mindig vára­kozási álláspontot foglal el az új rezsim­mel szemben, várja a cselekedeteket, amelyek régi szenvedéseinek és az újon­nan a vállára rakott áldozatainak meg­adják az értelmét. Két „szerencsés11 nyerő, sok vesztő Néhány játékosnak, akik gyakrabban kockáztatták meg pénzüket a zöld posztó­val bevont kártyaasztalon, feltűnt, hogy két régi klubtag, akik szinte mindennapi játékosok, állandóan nyer. Először kíván­csiságból, később gyanakodva kezdték figyelni szokatlan és állandó szerencséjüket. A megfigyelések azután különös eredmé­nyekre vezettek. Feltűnt elsősorban, hogy ez a két játékos, két ismert kereskedő, ha elfogy a pénzük, korlátlan mennyiségben kap a klub zseton­­kezelőitől a játék folytatásához szükséges és pénz­értéket képviselő zsetonokat. De fel­tűnő volt az is, hogy a két játékos sokszor a józan logikával merőben ellentétes módon kártyázik és­­ a következmények mindig őket igazolják. Sok esetben, amikor minden logikus érv amellett szólt volna, hogy új lapot kell kérniök, tehát „be kell vágniok“, nem kértek új lapot és amikor a következő kártyalapot megfigyelték, kiderült, hogy az valóban rossz esélyt jelentett volna a szá­mukra. Ugyanez megtörtént fordítva is, sok­szor minden logika ellenére még egy kártya­lapot vettek és ez a lap­­ jó esélyt jelentett számukra. A kártyaszobában megjelenik a rendőrség A klub néhány játékosa az ügyről bizalmas úton jelentést tett a főkapitányság Schnell detektívcsoportjának, amely tudvalevőleg a rendőrség kártyaellenőrző csoportja. Egy este a detektívek váratlanul és rajtaütés­szerűen megjelentek a klubban, lefoglalták a kártyákat és azokat még ott a helyszínen vizsgálat alá vették. A kártyaellenőrző de­­tektívcsoport tagjai, akiknek ezen a téren érthetően nagy gyakorlatuk van, rövid vizs­gálat után rájöttek, hogy a játékhoz használt kártyák valóban meg vannak jelölve. A kártyák megjelölését, kártyás argot-val élve, a „cinkelés“-t úgy hajtották végre, hogy a kártya hátlapján levő és díszítésül szol­gáló virágoknak egyes ágait megjelölték. A kártyadíszül szolgáló tölgyfalevélnek hol egyik, hol másik ága volt idegen kéz által satírozva és azok, akik ezt tették, természe­tesen azt is tudták, hogy ez a jelzés mit jelent, milyen lap az, amely következik. A klubokban a hazárdjáték úgynevezett „ko­porsóból“ folyik, egy koporsóalakú ládikába vannak elhelyezve a kártyacsomagok. A „koporsó“ végén egy üveglap tartja benn a ládikában a kártyalapokat és az üveglapon át a játékos mindig láthatja a soron követ­­kező kártya hátlapját. Az, hogy bizonyos beavatottak tudják a soron következő lapot, nem jelent feltétet­lenül nyerési esélyt, hiszen előfordulhat, hogy olyan lap jön, amely semmikép sem „korrigálhatja“ javukra a szerencsét. Viszont ez az inkorrekt játék legalább negyven szá­zalék előnyt jelent azoknak, akik tudnak a csalásról. A kártyalapok amellett olyan anyaggal voltak megjelölve, amelyeket a tisztítás sem mosott le és így azok a kártyacsomagok, amelyeket egyszer sikerült a csalóknak be­­csempészniök, mindenkor elősegíthették, machinációikat. A kaszinó vezetősége megdöbbenve és nagy megütközéssel vett tudomást a rendőr­ség megállapításairól és szinte elképzelhe­­tetlennek tartották, hogy ez előfordulhatott a klubban. Előszedték a régebben használt kártyacsomagokat, azokat is megvizsgálták és ekkor meglepetve eszméltek rá, hogy ezek a kártyacsomagok is meg voltak jelölve, te­hát a hamis játék már régóta folyt a klub­ban.­ Kik »korrigálták“ a szerencsét? !A rendőrség lefoglalta a jelzett kártyákat, azokat bűnjelként beszállították a főkapi­tányságra és azonnal megindult a legerélye­­sebb nyomozás, hogy megállapítsák, kik voltak a hazárdjáték vámszedői, kik foszto­gatták hamis játékkal a klubtagokat.­ Napok óta folyik zárt ajtók mögött a ki­hallgatás a rendőrségen. Elsősorban a ka­szinó úgynevezett „műszaki személyzetét“ hallgatták ki, a kártyajáték professzionis­táit, akik voltaképpen nem is játékosok, hanem csak technikai lebonyolítói a játék­nak. Alapos ugyanis az a feltevés, hogy kö­zülük kellett valakinek segédkeznie a meg­­jelzett kártyacsomagok becsempészésénél és elhelyezésénél. Ezek az emberek sorra azt vallották, hogy semmi közük sincs a hamis játékosokhoz és ők maguk vannak legjob­ban meglepve, hogy ezek a visszaélések elő­fordulhattak anélkül, hogy az ő gyanújukat magukra vonták volna. Több olyan vallomás is elhangzott, hogy az a két klubtag, akiknek feltűnő szeren­cséje terelte először a dologra a figyelmet, többször megfordult minden ok nélkül a kora délelőtti órákban a kaszinóban és könnyen lehetséges, hogy ebben az időben csempészték be az általuk megjelölt kártya­­csomagokat. A kaszinó vezetősége egyébként a dolog kipattanása után azonnal szigorú házivizs­gálatot rendelt el. A rendőri vizsgálattal párhuzamosan folyik most ez a házivizsgá­lat is, amelynek eredménye a beavatottak­ szerint sok meglepetést ígér. A példátlanul álló visszaélések híre gyor­­san elterjedt a pesti klubokban és kaszi­­nókban. Talán ezzel magyarázható, hogy szerdán az Erzsébetvárosi Kaszinóban nem is volt kártyajáték. A kártyaterem ablakai sötétek maradtak, csak azok az ablakok­ voltak világosak, amelyek a vezetőség tag­jainak szobáiban vannak. Itt, a zárt falak mögött is folyik most a rendőrséggel egy­idejűleg a vizsgálat. Az állampapírok megszilárdulása a londoni tőzsdén Londonból jelentik: A legújabb konver­­ziós kölcsön kibocsátásának híre új élénk­ségre galvanizálta a tőzsdét. Tőzsdei körök biztosra veszik, hogy a csütörtökön felfekte­­tendő aláírási íveket erős túljegyzéssel zár­ják le. Az a tény, hogy a kormány merész konverziós műveleteinek sorozata ezzel sike­resen befejezést nyert, nagyban megszilárdí­totta az állampapírokat, amelyek árfolyama nyereségbiztosító eladások ellenére a leg­utóbbinál jóval magasabban zárult. A londoni kedvező hírek hatása alatt a font sterling külföldön is javult és New Yorkban 3.30-ról 3.32%-re szökött, jóllehet az angol bank még tovább vásárol idegen valutákat.

Next