Magyar Hirlap, 1932. november (42. évfolyam, 247-270. szám)
1932-11-03 / 247. szám
lOroniR lOnuiB. ELŐFIZETÉSI ÁRAK:I AB Szerkesztőség magyarorszagon : I BasS«' y|||Írr^ és kiadóhivatal i tör» 2.90. *14 évre &. «/, tm is pea««. I gSffiS 8|x« fSSlmi Ms» fpf&l VI«, Aradi ucca 10. szám. adUNIABAN: I fill HB ali «£ rail SS WSk 1|§£ mm Telefon: 21-S-47, 23-6-S6 és 10-6-06 Jugoszláviában! I Ipar wi H ML Jjfr Ili mL wfSL nl M§8$ Utazási és fürdőiroda 1 hón 80 tinit. Im 00 tinit. I iffl BH mffi M giga. JS&ttg ... . . csehszixivAkiAban: I KPH HBfi na« Ss«bH AS VI** Aradi ucca 10. szám. 1 hón « CK. .1, ivn loo oL I JBL jMi JgS jjPI. .fff Jg WB MM. ^ Telefon •• 21-8-47, 23-6-88 és 1WJ-06 SMST^^N0TO3BEin!TsSeRrtKBB"F5szERKEszTdr!^BFmra 1 hón 150 lel. 1 f4 lm «X tel. I ■ jjj» BgBg? IflglKg Jf ipgftgggS AKIK CSATLAKOZNAK Hamiskártyázási botrány az Erzsébetvárosi Kaszinóban A rendőrség lefoglalt a klubban több megjelölt kártyacsomagot . A rendőri nyomozással egyidejűleg házi vizsgálat is igyekszik megállapítani a csalás tetteseit Példátlanul álló botrány foglalkoztatja néhány nap óta nemcsak a pesti kaszinók közönségét, hanem a budapesti rendőrséget is, amely nagy eréllyel folytatja most a nyomozást azoknak a visszaéléseknek felderítésére, amelyeket az egyik Rákóczi úti klubban eddig még ismeretlen tettesek követtek el. Egy exkluzívnak ismert polgári kaszinóról van szó, amelynek vezetősége a közéletben is ismert és köztiszteletben álló emberekből rekrutálódott. A klub zöldposztós kártyaasztalai mellett jólszituált, úgynevezett vagyonosabb osztályhoz tartozó pesti polgárok foglaltak esténként helyet, olyanok, akik a napi munka után ostromolni próbálták a szerencse kegyeit és érthetően nem is gondoltak arra, hogy egyesek „korrigálni“ próbálják a szerencsét, inkorrekt módon nyernek hetek, sőt hónapok óta jelentős összegeket. Az Erzsébetvárosi Kaszinóban, amelynek helyiségei a Rákóczi út 28. számú házban vannak, pattant ki a botrány. A klub elnöke Ugron Gábor nyugalmazott miniszter, alelnöke dr Steiner Gyula orvos. A klubba, ahol esténként többek között hazárdjáték, tehát cemin de fér és baccand is folyt, igen sok orvos, kereskedő és tekintélyes erzsébetvárosi polgár járt föl. A kártyateremben rendszerint este hétfél nyolc óra tájban kezdődött meg a hazárdjáték, többnyire demin de fér és éjfél után egy-két óráig tartott. Polgári értelemben jelentős összegek cseréltek a kártyaasztalon gazdát, hiszen tudvalevő, hogy a gazdasági viszonyok romlásával — ellentétben azzal, amit a józan logika feltételez — a hazárdjátékot a megszokottnál is többen szokták űzni, többen és vakmerőbben próbálják maguk felé fordítani Fortuna istenasszony kegyeit. A klubnak azok a játékosai, akiknek akkor már jelentős veszteségeik voltak, megfigyeléseik során rájöttek arra is, hogy ezek a különös „szerencsés esetek" nap-nap után következetesen és többször is előfordulnak. Ez pedig nem történhet máskép, mint hamis játékkal Vagy a kártyák vannak megjelölve, vagy a kártyacsomag van preparálva és így tudja előre a két „szerencsés nyerő", hogy milyen lapok fognak következni. Egy volt igazságügyminiszter, akiévekkel előbb az angol parlamentarizmus és a tiszta demokrácia felfedezőjeként tért vissza Nagy-Britanniából, bejelentette Gömbös Gyula miniszterelnöknek az egységes párthoz való csatlakozását. Belépőleveléből sem tudni meg pontosan, hogy elhatározását közvetlenül mi érlelte meg, de érzésünk szerint annak, aki az angol parlamentarizmus és a tiszta demokrácia rajongója, a nemzeti munkaterv után legalább is az eddigieknél bővebb kommentárokra van szüksége, hogy a Gömböstől elképzelt érdekképviseleti parlamentben az angol parlamentarizmus s a jelzőkkel és fenntartásokkal körülbástyázott választójogi és szabadságjogi programban nyugateurópai ideáljaira ismerjen. Azt hisszük, helyes nyomon járunk, ha Nagy Emil belépésének nem a tárgyi okokban keressük a magyarázatát, hanem a kitűnő jogász és csapongó fantáziájú publicista impulzivitásában, a hangulatoknak és az ötleteknek való ripsz-ropsz engedelmeskedésében. Nagy Emil mindig egyike volt a legnagyobb kilépőknek s most kiderült, hogy belépőnek is legalább van akkora. S ha elismerjük is, hogy most ugyanolyan jóhiszemű, mint amikor kilépett az egységes pártból, sőt ugyanilyen jóhiszemű lesz akkor is, ha évek múlva esetleg belép a szociáldemokrata pártba, puszta jóhiszeműsége kedvéért nem vagyunk hajlandók legfrissebb elhatározásának azt a jelentőséget tulajdonítani, mintha a Gömböstől hirdetett nemzeti egység rajta keresztül egy fontos lépést tett volna a megvalósulás felé. Nem a labilis kedélyek, nem is a reményeket, illúziókat valóságként eszkomptáló fantáziák s a minden hatalommal együttsodródók csatlakozása az út a nemzeti egység felé s nem is száz kubikosé, aki tél elején, a hideg Alföldön elkábul néhány tüzes szólamtól s nem is a szentesi független kisgazdapárté, amelynek derék, békés kisgazdái bizonyára ostobaságnak tartják az ellenzéki harcot, ha ugyanazt, amiért tiltott gyűléseken, becsukás árán is küzdenek, a kormány tálcán kínálja nekik. De itt van az ország túlnyomó többsége, amelyet ma már szavakkal, ígéretekkel nem lehet az egység zászlaja alá toborozni. Az ország többségének kedélye nem olyan élénk és impulzív, mint Nagy Emilé s a tüzes szavak és ígéretek nem tudnak neki olyan döntő elhatározásokat sugallani, mint a szentesi kubikosoknak. Az ország várja, hogy a szavakat, amelyekben nincs hiány, kövessék olyan cselekedetek, amelyek még csak nem is egy nagyszabású programot hajtanak végre, de egyelőre legalább az élet és a létfenntartó munka legkicsinyesebb akadályait kiküszöbölik. Átmeneti tünetei, demonstratív eredményei lehetnek egy lendületes egység-propagandának, de a munkást csak a munkával, a polgárt csak a polgári élet alátámasztásával, a földművest csak verejtékes szántás-vetése eredményességével és házatájának biztonságával lehet megszerezni és leszögezni a legtetszetősebb vezető gondolat mellé is. A kormányt tehát ne tévesszék meg e csatlakozások és belépések kezdeti sikerei, mert az ország közvéleménye még mindig várakozási álláspontot foglal el az új rezsimmel szemben, várja a cselekedeteket, amelyek régi szenvedéseinek és az újonnan a vállára rakott áldozatainak megadják az értelmét. Két „szerencsés11 nyerő, sok vesztő Néhány játékosnak, akik gyakrabban kockáztatták meg pénzüket a zöld posztóval bevont kártyaasztalon, feltűnt, hogy két régi klubtag, akik szinte mindennapi játékosok, állandóan nyer. Először kíváncsiságból, később gyanakodva kezdték figyelni szokatlan és állandó szerencséjüket. A megfigyelések azután különös eredményekre vezettek. Feltűnt elsősorban, hogy ez a két játékos, két ismert kereskedő, ha elfogy a pénzük, korlátlan mennyiségben kap a klub zsetonkezelőitől a játék folytatásához szükséges és pénzértéket képviselő zsetonokat. De feltűnő volt az is, hogy a két játékos sokszor a józan logikával merőben ellentétes módon kártyázik és a következmények mindig őket igazolják. Sok esetben, amikor minden logikus érv amellett szólt volna, hogy új lapot kell kérniök, tehát „be kell vágniok“, nem kértek új lapot és amikor a következő kártyalapot megfigyelték, kiderült, hogy az valóban rossz esélyt jelentett volna a számukra. Ugyanez megtörtént fordítva is, sokszor minden logika ellenére még egy kártyalapot vettek és ez a lap jó esélyt jelentett számukra. A kártyaszobában megjelenik a rendőrség A klub néhány játékosa az ügyről bizalmas úton jelentést tett a főkapitányság Schnell detektívcsoportjának, amely tudvalevőleg a rendőrség kártyaellenőrző csoportja. Egy este a detektívek váratlanul és rajtaütésszerűen megjelentek a klubban, lefoglalták a kártyákat és azokat még ott a helyszínen vizsgálat alá vették. A kártyaellenőrző detektívcsoport tagjai, akiknek ezen a téren érthetően nagy gyakorlatuk van, rövid vizsgálat után rájöttek, hogy a játékhoz használt kártyák valóban meg vannak jelölve. A kártyák megjelölését, kártyás argot-val élve, a „cinkelés“-t úgy hajtották végre, hogy a kártya hátlapján levő és díszítésül szolgáló virágoknak egyes ágait megjelölték. A kártyadíszül szolgáló tölgyfalevélnek hol egyik, hol másik ága volt idegen kéz által satírozva és azok, akik ezt tették, természetesen azt is tudták, hogy ez a jelzés mit jelent, milyen lap az, amely következik. A klubokban a hazárdjáték úgynevezett „koporsóból“ folyik, egy koporsóalakú ládikába vannak elhelyezve a kártyacsomagok. A „koporsó“ végén egy üveglap tartja benn a ládikában a kártyalapokat és az üveglapon át a játékos mindig láthatja a soron következő kártya hátlapját. Az, hogy bizonyos beavatottak tudják a soron következő lapot, nem jelent feltétetlenül nyerési esélyt, hiszen előfordulhat, hogy olyan lap jön, amely semmikép sem „korrigálhatja“ javukra a szerencsét. Viszont ez az inkorrekt játék legalább negyven százalék előnyt jelent azoknak, akik tudnak a csalásról. A kártyalapok amellett olyan anyaggal voltak megjelölve, amelyeket a tisztítás sem mosott le és így azok a kártyacsomagok, amelyeket egyszer sikerült a csalóknak becsempészniök, mindenkor elősegíthették, machinációikat. A kaszinó vezetősége megdöbbenve és nagy megütközéssel vett tudomást a rendőrség megállapításairól és szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy ez előfordulhatott a klubban. Előszedték a régebben használt kártyacsomagokat, azokat is megvizsgálták és ekkor meglepetve eszméltek rá, hogy ezek a kártyacsomagok is meg voltak jelölve, tehát a hamis játék már régóta folyt a klubban. Kik »korrigálták“ a szerencsét? !A rendőrség lefoglalta a jelzett kártyákat, azokat bűnjelként beszállították a főkapitányságra és azonnal megindult a legerélyesebb nyomozás, hogy megállapítsák, kik voltak a hazárdjáték vámszedői, kik fosztogatták hamis játékkal a klubtagokat. Napok óta folyik zárt ajtók mögött a kihallgatás a rendőrségen. Elsősorban a kaszinó úgynevezett „műszaki személyzetét“ hallgatták ki, a kártyajáték professzionistáit, akik voltaképpen nem is játékosok, hanem csak technikai lebonyolítói a játéknak. Alapos ugyanis az a feltevés, hogy közülük kellett valakinek segédkeznie a megjelzett kártyacsomagok becsempészésénél és elhelyezésénél. Ezek az emberek sorra azt vallották, hogy semmi közük sincs a hamis játékosokhoz és ők maguk vannak legjobban meglepve, hogy ezek a visszaélések előfordulhattak anélkül, hogy az ő gyanújukat magukra vonták volna. Több olyan vallomás is elhangzott, hogy az a két klubtag, akiknek feltűnő szerencséje terelte először a dologra a figyelmet, többször megfordult minden ok nélkül a kora délelőtti órákban a kaszinóban és könnyen lehetséges, hogy ebben az időben csempészték be az általuk megjelölt kártyacsomagokat. A kaszinó vezetősége egyébként a dolog kipattanása után azonnal szigorú házivizsgálatot rendelt el. A rendőri vizsgálattal párhuzamosan folyik most ez a házivizsgálat is, amelynek eredménye a beavatottak szerint sok meglepetést ígér. A példátlanul álló visszaélések híre gyorsan elterjedt a pesti klubokban és kaszinókban. Talán ezzel magyarázható, hogy szerdán az Erzsébetvárosi Kaszinóban nem is volt kártyajáték. A kártyaterem ablakai sötétek maradtak, csak azok az ablakok voltak világosak, amelyek a vezetőség tagjainak szobáiban vannak. Itt, a zárt falak mögött is folyik most a rendőrséggel egyidejűleg a vizsgálat. Az állampapírok megszilárdulása a londoni tőzsdén Londonból jelentik: A legújabb konverziós kölcsön kibocsátásának híre új élénkségre galvanizálta a tőzsdét. Tőzsdei körök biztosra veszik, hogy a csütörtökön felfektetendő aláírási íveket erős túljegyzéssel zárják le. Az a tény, hogy a kormány merész konverziós műveleteinek sorozata ezzel sikeresen befejezést nyert, nagyban megszilárdította az állampapírokat, amelyek árfolyama nyereségbiztosító eladások ellenére a legutóbbinál jóval magasabban zárult. A londoni kedvező hírek hatása alatt a font sterling külföldön is javult és New Yorkban 3.30-ról 3.32%-re szökött, jóllehet az angol bank még tovább vásárol idegen valutákat.