Magyar Hirlap, 1932. december (42. évfolyam, 271-295. szám)

1932-12-01 / 271. szám

2 1932 d­ecember 1. fflPLAP A képviselőház csütörtöki ülésén szóváteszik a kolozsvári eseményeket A Kolozsvárott lejátszódó eseményeknek csakhamar híre ment szerdán délután a­­parlamentben időző képviselők között és este a politikai pártokban. Az esti órákban politikai körökben azt beszélték, hogy csü­törtökön az ülés megnyitása előtt a kolozs­vári tüntetések ügyében pártközi értekezlet lesz, a napirend megkezdése előtt pedig az egyes pártok szónokai a Ház ülésén is szóvá teszik az ügyet és a kormány részéről vagy a miniszterelnök, vagy a külügyminiszter szintén fel fog szólalni és ismertetni fogja a kormány álláspontját. Borbély György lett az új szolnoki főispán A kormányzó a belügyminiszter előter­jesztésére Almásy Sándort, Jász-Nagykun- Szolnok vármegye főispánját ettől az állá­sától buzgó és eredményes szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmen­tette és Borbély Györgyöt, a felsőház tagját­­Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává kinevezte. Meghosszsti­tottdK ** ti­agyar­­osztrász klízisigeniffezményt Bécsből jelentik. Az osztrák és a magyar kormány a fennálló kly-ingegyezmény hatá­lyát jegyzék­váltással ideiglenesen további egy hónapra ez év végéig meghosszabbította. A képviselőhöz zárszámadási bizottságának ülése A képviselőhöz zárszámadási bizottsága szerdán ülést tartott, amely a késő esti órákban ért csak véget. Az ülésen Nánássy Andor főelőadó, majd az egyes tárcák elő­adói ismertették a zárszámadás részleteit. A­ kormány részéről Imrédy Béla pénzügy­­miniszter, Vargha Imre, Jakabb Oszkár és Darányi Kálmán államtitkárok vettek részt az ülésen. A bizottság elfogadta az 1929—30. és az 1930—31. költségvetési évről szóló zár­számadást és javasolta ezekkel kapcsolatban a kormány részére a felmentvény meg­adását. Elfogadták továbbá gróf Esterházy Mó­ric indítványát, amely kimondja, hogy az állami leltárokat el kell készíteni és a leg­közelebbi zárszámadásba beilleszteni. Aranygyűrű írta: HOLLÓ JENŐ Tolvaj! Fogják meg! Éles, hasogató a kiáltás. Nyurga fiatalember szalad a járdán. Ha­nem a Körúton este is sok a nép. Hárman már üldözik is. Messzire nyílik a mellékucca árnyékos szája. Bíztatja magát. Kitartás, még csak néhány perc . .. Mellében a legvadabb életösztön kalapál. Hiába. Már érzi, hogy valaki a ka­bátját markolássza, egy másik hátulról kar­jába csimpaszkodik. Aztán összefolynak az arcok, hogy nem lehet közülük kitalálni, melyik az élő és melyik az árnyék. És fenye­­getőek, mint a vihartól tomboló rengeteg. — Rendőr! — kiáltja valaki a tömegből Hanem a rendőr messze jár. Ki gondolna rá, hogy éppen itt, a legforgalmasabb úton me­részel valaki rabolni. Szalad az asszonyka, akié a gyűrű, aki először tolvajt kiállott. Az arca kipirult és ellenséges. Mögötte kemény lépéssel jár a férje. Az is, fiatal. Szerényebb polgárok lehetnek, akiknek nem telik taxira és készen vásárolják a ruhájukat. A tolvaj már visszaadta a gyűrűt. Lehajtja fejét, a szája félrekonyult, mély barázda vo­nul a szeméig. Pedig még nem lehet több húszévesnél. — Jaj, micsoda elfajzott világ! — mondja egy anyóka a csoportban. — Ilyen fiatal és már rabol. A meglopott hadarva beszéli a történteket Lekötelezettnek érzi magát, mintha a cso­portban mindenki jöltevője volna. Csak a tolvaj az ellensége. Annak nagy, vizes szemei vannak. Elfordítja őket, a színét nem is látni csak homlokába csapzó barna haját. Az asz­szony szemei gesztenyeszínűek és élénkek. Persze örül, hogy megvan a gyűrű. Hiába húzza visszafelé, hiába csitítja a férje. Ej, micsoda lomha ember is az ő ura... Tulaj­donképpen ő az oka az egésznek. Jia nem válogat annyit azok között a vacak szivarok között, akkor neki eszébe sem jut a gyűrű. De hogy soká bennmaradt a trafikban, ő meg az utcán várt, unatkozott. Lehúzta ujjá­ról a sárga gyűrűt, gyönyörködött csillogó, zöld kövében, forgatta ujjai között. Egyszer­­csak valaki meglökte, leesett a gyűrű s az a tolvaj már fel is kapta és eliramodott. Ő pe­dig kiállott. Lám, Inár meg is fogták. És milyen hosz­­szúkáis arca van ennek a tolvaj legényké­nek !... Elmondta az egész históriát. Akkor a férje hirtelen közbeszólt. Azt mondta: — Engedjék futni azt az embert! Akkor már sokan csoportosultak. Álltak ott, akik nem engedték volna futni, de rendőr még nem érkezett. Azokra pedig, akik a tol­vajt fogvatartották, hirtelen meglepetéssze­rűen jött a felszólítás. Elengedték a foglyot, az pedig pillanatig sem várt, hanem kisur­rant a csoportból, be a mellékutcába. A csődület is kezdett oszlani, örülve, hogy nem történt baj. Néhányan morogtak, az asz­­szonyka még mindig hálálkodott. Hanem mikor már csak ketten maradtak és előttük a mozireklám világított, harapósán az urához fordult: — Miért mondta, hogy engedjék el? Az ilyen nem érdemel szánalmat! — Ugyan, hadd fusson — mondta vállal vonva a férj. — Egy hamis aranygyűrűért igazán nem érdemes olyan hűhót verni. — Mit, hamis ez a gyűrű? Az asszonyka egészen elképedten nézett az urára? — Az első ajándéka? A férj pedig erejének s most már hatalmá­nak tudatában mosolygott. — Akkor nem volt pénzem valódi aranyra! Az asszonyka mondani akart valami síró­sat és szemrehányót, de a férj, hogy elmene­küljön az utcai nyilvánosság elől, húzta a mozi felé. Ekkor azonban történt valami. A tolvaj visszasettenkedett. Lopva jött és megállt a férfi előtt. Az arca szürke volt, he­begett: — Köszönöm, uram, hogy pártfogolt. Higgye el, még sohasem­ loptam, de olyan kapóra jött az a gyűrű. Állás nélkül vagyok és szeretek egy lányt, az pedig már olyan régen kér tőlem egy gyűrűt. A férfi bosszúsan elfordult. Hanem most az asszony lett nagylelkű. — Péter! — fordult az urához. — Én oda­adom ennek az embernek a gyűrűt. Ha egy­szer úgyis hamis... — Mit bánom én — mondta a férj de siess, mert kezdődik az előadás. Az asszony már húzta is le a gyűrűt. Ha nem a tolvaj megint félrehúzta a Száját. A szemét is tágra nyitotta. Most már látszott, hogy szürke a szeme és nem is csúnya le­gény. Méltatlankodva csóválta meg a fejét. — Csak nem fogok hamis aranygyűrűt ajándékozni! Hátat fordított és elindult a Körúton. Az asszonyka bámult, a férj nevetett , még akkor sem tudta hahotáját visszatartani mmikor felesége haragosan, villámló szemek­kel sziszegte felé a szavakat: — Látja? Szemtelen! Hasznos tudni, flB hogy a derűs hangulat, a 16 ICOSftfZftS mindig al^ £ * * gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Z VA SZOniSáSbaM szenvedőknél n® áW*0J&ch* SmtSSfDSl hiányoknál pedig a mrrerofl keserUvIis válik ba Mobbal. Miről beszéltek egy „politikamentes“ kormánypárti képviselő-vacsorán? Kedden este érdekes vacsora folyt le az egyik dunaparti szálló éttermének kü­lön­­helyiségében. Körülbelül negyven egységes­párti képviselő jött össze baráti vacsorára, közöttük a kormány két tagja: Fabinyi Ti­hamér és Lázár Andor is. Arról volt szó, hogy politikamentes baráti vacsora lesz, az összegyúr politikusok azonban mégis el­keltek politizálni és igen keserű hangon beszéltek. A kormánypárti képviselők kifo­gásolták, hogy nincsenek kellőképpen infor­málva, nem tudják, mi történik a politiká­ban, mik a kormány tervei, úgyhogy való­sággal futniok kell a politikai hírek után. Kifogásolták, hogy nem tudják, miképpen akarja a kormány a parlamentet foglalkoz­tatni és kifogásolták azt is, hogy csak ritkán van pártértekezlet, akkor is rövid ideig, in­­terpellálniuk csak a pártvezetőség hozzá­járulásával szabad, úgyhogy panaszaikat nem áll módjukban a kormánynak előter­jeszteni. A kormánypárti képviselők a kesergés után F­abinyi Tihamér kereskedelmi minisz­tert kezdték ostromolni, hogy ismertesse előt­tük a magyar—osztrák kereskedelmi szerző­dés részleteit, a kereskedelmi miniszter azon­ban kitért a felszólítás elől, azzal, hogy ba­ráti vacsoráról van szó, ahol nem akar poli­tizálni. Az egységes párti képviselők szóvátették még az export körüli bajokat és elmondták, hogy az Olaszországba irányuló marhaexport három-négy hét óta állandóan esik, a ló­export pedig csaknem teljesen szünetel. Még sok aktuális gazdasági és politikai kérdés került szóba az egységespárti politikamentes vacsorán. A módosított kamarai tervezet a Budapesti Orvosszövetség előtt A Budapesti Orvosszövetség szerdán este dr Hültl Hümér ügyvezető­ alelnök vezetése alatt nagygyűlést tartott a szövetség Szent­­királyi utcai székházában. A gyűlés egyet­len tárgya a kamarai tervezet megvitatása volt. Az elnök megnyitószavai után az előadó, dr Csik László ismertette a Budapesti Or­vosszövetség választmányának javaslatát, megkezdtük a karácsonyi bandavásárt Női sport rövid buenó banda .............................. F 25.­Nőii magyar karakol sportbanda ...................— F 50.­Nól magyar karakul bosszú bunda ................. P 75.— Vidéki megrendeléseket utánvéttel küldünk. Szörm­eszövetkezet, Budapest, V., Visegrádi t­. 111a. vagyis az orvosi kamarai tervezet jelenté­kenyen módosította formáját. Rámutatott arra, hogy a tervezetet három főelv alapján szer­kesztették meg. Az első ezek közül, hogy minden orvos a kamara tagja legyen, a má­sodik, hogy az orvosi kamarák autonómiá­­val rendelkezzenek, a harmadik pedig az or­vosi hivatás védelme. Dr Csik László ezután felolvasta a tervezet módosított pontjait. A módosítás szerint a magyarországi orvosi kamarák központi szervezete a kamarák központi választmánya lenne. Ennek a szervnek az volna a hivatása, hogy egysé­gesítse az orvosi kamarákat. A központi vá­lasztmány tagjai a kamaráknak titkos sza­ Csütörtök vazással választott tagjai lesznek. Csak­ olyan orvost lehet erre a választmányi tag­­ságra jelölni, aki egyik kamarában sem visel semmiféle tisztséget. A kamarai tisztsé­gek egyébként tiszteletbeli állások. Ha bár­mely kamara ellen valami panasz érkezik be, a központi választmány köteles ezt ki­­vizsgálni és a vizsgálat eredményéről a bel­ügyminiszternek jelentést tenni. Módosított­­ák a tervezetnek a kamarai fegyelmi bis­ráskodásról szóló részét is. A tervezet egyik pontja azzal foglalko­zott, hogy kik azok az orvosok, akik vala­mely okból nem lehetnek a kamara tagjai. A tervezet szerint a jogerősen vagyon elleni bűncselekményért vagy nemzetelleni bűn­cselekményért elítéltek és azok , akik ilyen bűnügy miatt vád alatt állnak, nem lehetnek kamarai tagok. Amikor dr Csik a tervezetnek ezt a pont­ját felolvasta, az egész teremben óriási vihar tört ki. Hangos közbeszólásokkal kö­vetelték az orvosok, hogy töröljék el azt a pontot, hogy azok, akik vád alatt állnak, ne lehessenek az orvosi kamara tagjai és így orvosi gyakorlatot se folytathassanak. Több orvos elkeseredetten ugrott fel helyé­ről és ilyeneket kiabáltak a tervezet elő­adója felé: — Szóval, ha valakit egy ellensége fölt jelent, az addig éhenhallat, amíg a vizsgá­latot lefolytatják! Némileg enyhítette az elkeseredett han­gulatot a tervezetnek egy másik pontja, amely szerint politikai, világnézeti, feleke­zeti vagy tudományos működés miatt senki ellen nem indíthat a kamara fegyelmi el­járást. Ezután a tervezet többi módosított paragrafusát olvasta fel az előadó és kérte a gyűlést, hogy az orvostársadalom érdeké­­ben fogadják el egyhangúlag a tervezetet. Dr Fodor Imre támogatta az előadó indít­ványát, de ő is követelte az inkriminált pont módosítását. Dr Gémessy Piroska, az orvosnők egyesületének csatlakozását jelen­tette be és kérte, hogy az orvosi kamarák­­ban ne szoruljanak háttérbe az orvosnők. Dr Linhardt Alfréd ugyancsak a „vád­ alá helyezettek“-ről szóló pont ellen tiltakozott és követelte, hogy még a kamara meg­valósí­­tása előtt iktassák törvénybe a szabad orvosi választást. Dr Herling Károly, dr Bodó Jenő, dr László Ernő, dr Spaer Imre kisebb módo­sító indítványokat tettek, nagy vonalaiban helyeselték a tervezetet, de mindnyájan tilta­koztak a már többek által kifogásolt pont ellen. Dr Stiller Jenő, dr Bán Sándor, dr Fnterberg Jenő, dr Szendrői József, dr Win­­disch Ödön, dr Jóssa Jenő és dr Emődi Ala­dár felszólalása után dr Csik László reflekc­ióit a felszólalásokra és azt proponálta, hogy a gyűlés fogadja el a tervezetet jelen­­legi formájában, a sokak által követelt vál­toztatást később lehetőleg meg fogják tenni. Ezt az indítványt a gyűlés résztvevői óriási szótöbbséggel elvetették. Dr Linhardt indít-­­ványára abban a kérdésben is szavaztak, hogy az inkriminált pont kivételével elfo­­gadják-e a tervezetet. A gyűlés úgy döntött, hogy ha a kifogásolt öt szót törlik, a létesít­­endő orvosi kamarák felolvasott status­tumait egyhangúlag elfogadják. Fülöp-Miller René előadása a Cobden Szövetségben Szerdán este Fülöp-Miller René előadást tar­tot a Cobden Szövetségben „Szellemi és kulturá­lis élet a mai Oroszországban“ címen. A világ­hírű előadót Halasi-Fischer Ödön üdvözölte és néhány szóval vázolta Fülöp-Miller írói portré­ját, kiemelve magyar származását Fülöp-Miller René előadásának bevezető ré­szében az egyénnek a tömeghez való viszonys­­al foglalkozott, majd ismertette mindazokat a társadalmi jelenségeket, amelyek az átalakuló orosz társadalmi élet jelenségei. A kollektiválás folyamatában a legnagyobb akadályt az jelen­tette, hogy az ellenségszámba menő intellektuá­lis réteget Oroszország nem tudta nélkülözni. Oroszország gazdasági fellendülését csak a leg­modernebb technikai munkamódszerek segítsé­gével lehetett elképzelni. Ezért a mérnök lett a legfontosabb személyiség. Természetes, hogy a bolsevikiek ezeket a szakembereket első naptól kezdve a legnagyobb bizalmatlansággal nézték, mert hiszen már származásuknál és magasabb­­rendű képzettségüknél fogva nyitt ellentmondás­ban voltak az általános egyenlőség elvével. Igye­keztek is minden lehető eszközzel megfélemlí­teni őket. Így keletkeztek egymásutánban Szov­­jetoroszországban a mérnökpörök sorozatai. Fülöp-Miller René ezután elmondta, hogy a szovjet erős vallásellenes harcot folytat és igyek­szik az otthon fogalmát is megváltoztatni az orosz lélekben. A gyermekeket nem otthon ne­velik, hanem állami és szakszervezeti gyermek­­kertekben. A kollektivizmus gondolatának szol­gálatába állították természetesen az irodalmat, művészetet és a színházat is. — A kollektív Oroszország fejlődését — fe­jezte be előadását —, amelyben civilizációnkat mint valami görbe tükörben a fantasztikumig és túldimenzionáltságig megnagyítva látjuk, félő éberséggel kell kísérni és megfigyelni. A tartalmas előadást a közönség élénk ügyes lemmel kísérte és meleg tapsokkal jutalmazta.

Next