Magyar Hirlap, 1933. május (43. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
. p ' ' T' — ~ * ' Ma: 10 FILLÉR 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:I MB Szerkesztőség magyarországon: I \cLggm 3%pffTskiadóhivatal bérel.90. 14 évre 8. 5 évre IS pengi. I BHp gpf WSfp. fg||g| MMBBSk VI., Aradi UCCU 10. nom. ROMÁNIÁBAN: | __ flfflg IP?: Égi W&iS B |Sl ISk Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-64)6 t hér. 150 lej, évre 400 M. I §fl| g* IEM B Wgk 111 111 JUGOSZLÁVIÁBAN: ÉPI ILM Hm ln |Utazási és fürdőirodai 1 Mre 80 dinár, % évre 180 dinár. I Bgg Eg ||g WM J |S|^ggSp VI., Aradi „CCa 10. szám. un «K. I MMT' Tektoa:ui-s-47’c:3-o--^su^ TAVASZ ÜNNEPE Egy világváros huszonnégy órája. Aki Budapestnek ezt a huszonnégy óráját látta és élte, nem tud úgy visszatérni a köznapokhoz, mint a megszokott ünnepnapjai után. Ez az elmúlt huszonnégy óra nem egy rózsaszál, amit mosolyogva préselünk emlékeink herbáriumába. Ez a lezajlott huszonnégy óra, mely egy ismeretlen hatalom láthatatlan kezével üstökön ragadta ezt a várost és millió gyermekével kacagva kergette ki a tavaszi rétre, az élet friss szagú játszóterére... ez a huszonnégy óra nagy tanulság nekünk és nagy tanulság lehet mindenki részére, aki hivatottnak érzi magát arra, hogy az állam gyermekmillióinak tanítómestere, sorsirányítója legyen. Ne kalkuláljunk tehát és ne azt számítgassuk — bár ez se mellékes —, hogy hány százezer pengőt varázsolt a zsebünkbe az a tavaszi bódulatban kavargó idegenforgalom, mely huszonnégy órára felverte kíváncsiságával a várost, berregésbe hajszolta a pihenő autómotorokat és felkurblizta, nekilendítette mindennapi életünket, melyet képzelt defektusával már-már állva hagytunk az út szélén. Jó szívvel, ünnepi köntösben fogadtuk idegen vendégeinket és megadtunk nekik mindent, ami erőnktől tellett. Ne írja tehát senki vendégszeretetünk rovására, ha ámulatunk elsősorban mégse az idesereglett idegeneknek szól, hanem saját magunknak, annak az erőnek, amellyel vendéglátó kötelességünknek eleget tettünk, annak a nemcsak gazdasági, hanem még inkább lelki energiaforrásnak, amellyel ezt a csodálatos huszonnégy órát táplálni tudtuk. Ha soha, most éreznünk kellett, hogy valamennyien a föld gyermekei vagyunk, a természet fiai, akiket semmiféle politikai vagy társadalmi divatszabállyal nem lehet lélektelen bábokká uniformizálni. A tavasz ouverture-je május elseje, a megújhodás ünnepe, amelyet nem kalendáriumi paragrafusok írnak elő, hanem maga a természet kótázott lelkünkbe. Örök beethoveni muzsika ez, amelyet pártok, politikai áramlatok, társadalmi elfogultságok hiába igyekeznek és hiába igyekeztek a saját javukra és használatukra átkomponálni. A közélet zenekari pulpitusára hiába állnak fel a szocialista eszme, a vörös ideológia és a hitleri téboly karmesterei, amikor a természet a tavaszi dalt intonálja, nem lehet az embermilliókat, ezt a monstrekórust belevezényelni a mesterséges szólamba, amelynek időszaki melódiái elnémulnak az örök dal, a tavaszi ének felharsanására. Hiába minden erőszakosság, május elseje nem a munka ünnepe, nem a vörösök napja és nem a horogkeresztesek dicsősége. Május elseje a tavasz ünnepe, a megújhodás nagyparádéja, a hajnalodás misztériumának megrázó pillanata, mely visszaadja az embert az optimizmusnak, a fejlődés hitének s a jobb jövőt várás reményének. Budapest világvárosi huszonnégy órájának ez a legnagyobb tanulsága. A szunnyadó lelki energiának az a turbulens kitörése, a megújhodás akaratának gyönyörű tömegdemonstrációja, az a hatalmas nemzeti erő, amelyet meghatva kell most fölfedeznünk és megfontolva kell figyelmébe ajánlunk mindenki illetékesnek, aki itt évek, évtizedek óta lámpással keresi a szilárd alapot, amelyre az ország jövőjét ráépítheti. Miért nem válaszolt az angol kormány a német demarsra? Baldwin fügelésétől kijelentette, hogy Sir John Simon külügyminiszter szerint nincs szükség semmiféle eljárásra izgalmas vita az alsóházban Londonból jelentik. Az alsóházban Cocks képviselő kérdezte a kormányt, hogy mit felelt az alsóházban a németországi zsidók helyzetével kapcsolatban április 13-án elhangzott beszédek elleni német tiltakozásra. Baldwin főpecsétőr kijelentette, hogy a német ügyvivő főként azért tiltakozott, mert Simon külügyminiszter csatlakozott a többi szónok kijelentéseihez, ahelyett, hogy visszautasította volna azokat. A kormány semmiféle megjegyzést nem tett erre a kijelentésre — folytatta Baldwin —és a külügyminiszter úgy véli, hogy részéről nincs is senymi szükség semmiféle eljárásra. Az interpelláló képviselő azt kérdezte ezután, hogy miért nem utasította vissza a külügyminiszter a német közlés átvételét és miért nem figyelmeztette a német kormányt hogy nem bánhat úgy az angol alsóházzal, mint a német birodalmi gyűlésel. Baldwin: Úgy hiszem, azért, mert néha túlozni lehet az ilyen esetek fontosságát. (Élénk helyeslés minden oldalon.) Hannon képviselő a következőket kérdezte: Mi joga van a német kormánynak az angol alsóházban mondott beszédek miatt az angol kormánynál előterjesztéseket tenni? (Élénk éljenzés minden oldalon.) Baldwin nem felelt. A következő interpelláció a mandzsutriai kérdéssel foglalkozott. Sir John Simon külügyminiszter egyébként meghalt és szombat óta ágyában fekvő beteg. Állapotát súlyosbítja a túlfeszített munka által előidézett kimerültség. A Press Association szerint valószínű, hogy a külügyminiszter felgyógyulása után üdülni megy. Gigászi május elseje a berlin-tempelhofi repülőtéren Egymilliónál több horogkeresztes vonult fel a május elsejei ünnepségre . Hitler bejelentette, hogy rövidesen proklamálják az általános német munkaszolgálati kötelezettséget Berlinből jelentik. Afiffer-kormány és a nemzeti szocialista párt május elsejét óriási tömegfelvonulásokkal ünnepelte meg. Már reggel nyolc órakor gyülekezni kezdtek a munkások és a tisztviselők az üzemekben és a hivatalokban. Az üzemi sejtek vezetői beszédeket mondtak, amelyekben közölték a felvonulókkal a részletes programot. Az első nagy ünnepség a kora reggeli órákban a Lustgartenban volt, ahol az ifjúság tartott nagygyűlést. Reggel kilenc órakor már mintegy 120.000 főnyi diák gyűlt össze a Lustgartenban, akik előtt Göbbels birodalmi propagandaminiszter mondott nagy beszédet. Háromnegyed tízkor megjelent a Luftgartenban Hindenburg birodalmi elnök is, akit Hitler birodalmi kancellár kísért. Meleg szavakkal üdvözölte a német ifjúságot, amely azért gyűlt össze, hogy a teremtő munkát ünnepelje, majd az agg elnök fegyelemre, férfiasságra és áldozatkészségre intette őket. Az elnök a nemzeti munka ünnepének jelentőségét abban foglalta össze, hogy az ifjúság most hitvallást tesz a munka és a haza közössége mellett. A munkásküldöttségek felvonulása Délelőtt tíz órakor megkezdődött az ünnepségek második része, a munkásküldüttségek felvonulása. A birodalom legkülönbözőbb részeiből, sőt Ausztriából is érkeztek küldöttségek. A Hitler-párti munkásság 71 német és 8 osztrák munkásból álló küldöttséget delegált, amelyet Németország tíz legnagyobb repülőgépe vitt Berlinbe. A munkások a kormány vendégei voltak és Hillerék tüntetően a német főváros legdrágább és legelőkelőbb szállodáiban helyezték el őket. A munkások fogadása a régi kancellári palotában ment végbe. • Sorra járultak az egyszerű emberek Hindenburg elnök elé, aki melegen üdvözölte őket és mindegyikükkel különkülön elbeszélgetett. A küldöttség tagjai munkaruhájukban jelentek meg a fogadtatáson, így voltak közöttük bányász-, tengerész-, favágó-, földmves-ruhába öltözött emberek. Hitler is beszédet tartott, amelyben kijelentené, hogy az új rezsim a német munkások millióit akarja ezen a napon ismétpelni és ez a fogadtatás a leghathatósabban megcáfol minden olyan állítást, mintha a nemzeti szocialista forradalom éle a német munkásság ellen irányulna. Egy saarvidéki munkás szavaira a kancellár kijelentette, hogy a kormány legfőbb törekvése az, hogy a Saarvidék minél előbb visszakerüljön a birodalomhoz. A német fővárosban már a kora reggeli óráktól kezdve megszűnt minden forgalom. Az utcák ünnepi díszbe öltöztek, az ablakoikat szőnyegek és virágfüzérek díszítették, a villamosok és autók zöld gallyakkal és virágokkal feldíszítve jártak, a villamososzlopokat pedig kis zászlócskákkal tűzdelték fel. Mindenütt hatalmas hangszórók közvetítették az ünnepségek lefolyását és miután a kormány felszólítására a rádiós készülékek tulajdonosai mindenütt az ablakba állították a hangszórókat, amerre ment az ember Berlinben, mást sem hallhatott, mint a május elsejei ünnepségek lefolyásának közvetítését. A magánosok rádiókészülékein kívül a korholtíng fontosabb ponton külön óriást hantz Hát igenis, erre lehet építeni, erre a megfoghatatlan, titkos tömegerőre, mely a természet egyetlen intésére égig dalolja és virágba öltözteti az életet! Erre lehet építeni, erre a költői kollektivizmusra, erre a hatalmas tavaszi nekigyűrkőzésre, mely huszonnégy órára új remények fényébe bontotta ezt a gondokba szürkült várost és életerejének káprázatos detonációjával talán az elmékbe is bevilágított. Érte lehet építeni! De az építők dolga és kötelessége most már ügyelni arra, nehogy ez a virágillat gyorsan elszánjon az életünk fölött. Akik a jövő épületállványára rendeltettek, azok dolga most már és bűvészi kötelessége, hogy a tavaszi virágot gyümölccsé varázsolják, a munka, a reális eredmények nemes gyümölcsévé, amelyet a jól végzett munka örömével s a boldogulás biztató előérzetével hordhassunk be az élet magtáraiba. . .