Magyar Hirlap, 1933. május (43. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

. p ' ' T' — ~ * ' Ma: 10 FILLÉR 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:I MB Szerkesztőség magyarországon: I \cLggm 3%pffT­­skiadóhivatal b­érel.90. 14 évre 8. 5 évre IS pengi. I BHp gpf WSfp. fg||g| MMBBSk VI., Aradi UCCU 10. nom. ROMÁNIÁBAN: | __ flfflg IP?: Égi W&i­­S B |Sl ISk Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-64)6 t hér. 150 lej,­­ évre 400 M. I §fl| g* IEM B Wgk 111 111 JUGOSZLÁVIÁBAN: ÉPI IL­M Hm ln |Utazási és fürdőirodai 1 Mre 80 dinár, % évre 180 dinár. I Bgg Eg ||g WM J |S|^ggSp VI., Aradi „CCa 10. szám. un «K. I MMT' Tek­toa:ui-s-47’c:3-o--^su^ TAVASZ ÜNNEPE Egy világváros huszonnégy órája. Aki Budapestnek ezt a huszonnégy óráját látta és élte, nem tud úgy vissza­térni a köznapokhoz, mint a megszokott ünnepnapjai után. Ez az elmúlt huszon­négy óra nem egy rózsaszál, amit moso­lyogva préselünk emlékeink herbáriu­mába. Ez a lezajlott huszonnégy óra, mely egy ismeretlen hatalom láthatatlan kezével üstökön ragadta ezt a várost és millió gyermekével kacagva kergette ki a tavaszi rétre, az élet friss szagú játszó­­terére... ez a huszonnégy óra nagy ta­nulság nekünk és nagy tanulság lehet mindenki részére, aki hivatottnak érzi magát arra, hogy az állam gyermek­­millióinak tanítómestere, sorsirányítója legyen. Ne kalkuláljunk tehát és ne azt szá­­m­ítgassuk — bár ez se mellékes —, hogy hány százezer pengőt varázsolt a zse­bünkbe az a tavaszi bódulatban kavargó idegenforgalom, mely huszonnégy órára felverte kíváncsiságával a várost, berre­gésbe hajszolta a pihenő autómotorokat és felkurblizta, nekilendítette minden­napi életünket, melyet képzelt defektu­sával már-már állva hagytunk az út szé­lén. Jó szívvel, ünnepi köntösben fogad­tuk idegen vendégeinket és megadtunk nekik mindent, ami erőnktől tellett. Ne írja tehát senki vendégszeretetünk rová­sára, ha ámulatunk elsősorban mégse az idesereglett idegeneknek szól, hanem saját magunknak, annak az erőnek, amellyel vendéglátó kötelességünknek eleget tettünk, annak a nemcsak gazda­sági, hanem még inkább lelki energia­­forrásnak, amellyel ezt a csodálatos hu­szonnégy órát táplálni tudtuk. Ha soha, most éreznünk kellett, hogy valamennyien a föld gyermekei vagyunk, a természet fiai, akiket semmiféle poli­tikai vagy társadalmi divatszabállyal nem lehet lélektelen bábokká uniformi­zálni. A tavasz ouverture-je május elseje, a megújhodás ünnepe, amelyet nem ka­­lendáriumi paragrafusok írnak elő, ha­nem maga a természet kótázott lel­künkbe. Örök beethoveni muzsika ez, amelyet pártok, politikai áramlatok, tár­sadalmi elfogultságok hiába igyekeznek és hiába igyekeztek a saját javukra és használatukra átkomponálni. A közélet zenekari pulpitusára hiába állnak fel a szocialista eszme, a vörös ideológia és a hitleri téboly karmesterei, amikor a ter­mészet a tavaszi dalt intonálja, nem le­het az embermilliókat, ezt a monstre­­kórust belevezényelni a mesterséges szó­lamba, amelynek időszaki melódiái el­némulnak az örök dal, a tavaszi ének felharsanására. Hiába minden erőszakosság, május el­seje nem a munka ünnepe, nem a vörö­sök napja és nem a horogkeresztesek dicsősége. Május elseje a tavasz ünnepe, a megújhodás nagyparádéja, a hajnalo­­dás misztériumának megrázó pillanata, mely visszaadja az embert az optimiz­musnak, a fejlődés hitének s a jobb jövőt várás reményének. Budapest világ­városi huszonnégy órájának ez a leg­nagyobb tanulsága. A szunnyadó lelki energiának az a turbulens kitörése, a megújhodás akaratának gyönyörű tömeg­demonstrációja, az a hatalmas nemzeti erő, amelyet meghatva kell most föl­fedeznünk és megfontolva kell figyel­mébe ajánlunk mindenki illetékes­nek, aki itt évek, évtizedek óta lámpás­sal keresi a szilárd alapot, amelyre az ország jövőjét ráépítheti. Miért nem válaszolt az angol kormány a német demarsra? Baldwin fügelésétől kijelentette, hogy Sir John Simon külügyminiszter szerint nincs szükség semmiféle eljárásra izgalmas vita az alsóházban Londonból jelentik. Az alsóházban Cocks képviselő kérdezte a kormányt, hogy mit felelt az alsóházban a német­­országi zsidók helyzetével kapcso­latban április 13-án elhangzott be­szédek elleni német tiltakozásra. Baldwin főpecsétőr kijelentette, hogy a német ügyvivő főként azért tiltako­zott, mert Simon külügyminiszter csat­lakozott a többi szónok kijelentéseihez, ahelyett, hogy visszautasította volna azokat. A kormány semmiféle megjegyzést nem tett erre a kijelentésre — foly­tatta Baldwin —és a kü­lü­gyminisz­ter úgy véli, hogy részéről nincs is senymi szükség semmiféle eljárásra. Az interpelláló képviselő azt kérdezte ezután, hogy miért nem utasította vissza a külügyminiszter a német közlés átvé­telét és miért nem figyelmeztette a né­met kormányt hogy nem bánhat úgy az angol alsó­házzal, mint a német bi­rodalmi gyűl­ésel. Baldwin: Úgy hiszem, azért, mert néha túlozni lehet az ilyen esetek fon­tosságát. (Élénk helyeslés minden olda­lon.) Hannon képviselő a következőket kérdezte: Mi joga van a német kormánynak az angol alsóházban mondott be­szédek miatt az angol kormánynál előterjesztéseket tenni? (Élénk éljenzés minden oldalon.) Baldwin nem felelt. A következő interpelláció a mandzsut­riai kérdéssel foglalkozott. Sir John Simon külügyminiszter egyébként meghalt és szombat óta ágyá­ban fekvő beteg. Állapotát súlyosbítja a túlfeszített munka által előidézett kimerültség. A Press Association szerint való­­színű, hogy a külügyminiszter felgyó­­­gyulása után üdülni megy. Gigászi május elseje a berlin-tempelhofi repülőtéren Egymilliónál több horogkeresztes vonult fel a május elsejei ünnepségre . Hitler bejelentette, hogy rövidesen proklamálják az általános német munkaszolgálati kötelezettséget Berlinből jelentik. A­­fiffer-kormány és a nemzeti szocialista párt május elsejét óriási tömegfelvonulásokkal ünnepelte meg. Már reggel nyolc órakor gyülekezni kezdtek a munkások és a tisztviselők az üzemekben és a hivatalokban. Az üzemi sejtek vezetői beszédeket mondtak, amelyekben közölték a felvonulókkal a részletes programot. Az első nagy ünnepség a kora reggeli órákban a Lustgartenban volt, ahol az ifjú­ság tartott nagygyűlést. Reggel kilenc óra­kor már mintegy 120.000 főnyi diák gyűlt össze a Lustgartenban, akik előtt Göbbels birodalmi propagandaminiszter mondott nagy beszédet. Háromnegyed tízkor megjelent a Luftgartenban Hindenburg birodalmi elnök is, akit Hitler biro­dalmi kancellár kísért. Meleg szavakkal üdvözölte a német ifjúsá­got, amely azért gyűlt össze, hogy a teremtő munkát ünnepelje, majd az agg elnök fe­gyelemre, férfiasságra és áldozatkészségre intette őket. Az elnök a nemzeti munka ünnepének jelentőségét abban foglalta össze, hogy az ifjúság most hitvallást tesz a munka és a haza közössége mellett. A munkáskü­ldöttségek felvonulása Délelőtt tíz órakor megkezdődött az ün­nepségek második része, a munkásküldütt­­ségek felvonulása. A birodalom legkülönbö­zőbb részeiből, sőt Ausztriából is érkeztek küldöttségek. A Hitler-párti munkásság 71 német és 8 osztrák munkásból álló kül­döttséget delegált, amelyet Németország tíz legnagyobb repülőgépe vitt Berlinbe. A munkások a kormány vendégei voltak és Hillerék tüntetően a német főváros legdrá­gább és legelőkelőbb szállodáiban helyezték el őket.­­ A­ munkások fogadása a­ régi kancellári palotában ment végbe. • Sorra járultak az egyszerű emberek Hindenburg elnök elé, aki melegen ü­d­vözölte őket és mindegyikükkel külön­­külön elbeszélgetett. A küldöttség tagjai munkaruhájukban je­lentek meg a fogadtatáson, így voltak kö­zöttük bányász-, tengerész-, favágó-, föld­­m­­ves-ruhába öltözött emberek. Hitler is beszédet tartott, amelyben ki­jelentené, hogy az új rezsim a német mun­­kások millióit akarja ezen a napon­­ ism­ét­pelni és ez a fogadtatás a leghathatósabban megcáfol minden olyan állítást, mintha a nemzeti szocialista forradalom éle a német munkásság ellen irányulna. Egy saarvidéki munkás szavaira a kancellár kijelentette, hogy a kormány legfőbb törekvése az, hogy a Saarvidék minél előbb visszakerüljön a birodalomhoz. A német fővárosban már a kora reggeli óráktól kezdve megszűnt minden forgalom. Az utcák ünnepi díszbe öltöztek, az ablakoi­kat szőnyegek és virágfüzérek díszítették, a villamosok és autók zöld gallyakkal és­ virágokkal feldíszítve jártak, a villamos­­oszlopokat pedig kis zászlócskákkal tűzdelt­­ék fel. Mindenütt hatalmas hangszórók közvetítették az ünnepségek lefolyását és miután a kormány felszólítására a rádiós készülékek tulajdonosai mindenütt az ablakba állították a hangszórókat, amerre ment az ember Berlinben, mást sem hallhatott, mint a május elsejei ünnepségek lefolyásának közvetítését. A magánosok rádiókészülékein kívül a korh­oltíng fontosabb ponton külön óriást hantz Hát igenis, erre lehet építeni, erre a megfoghatatlan, titkos tömegerőre, mely a természet egyetlen intésére égig dalolja és virágba öltözteti az életet! Erre lehet építeni, erre a költői kollektivizmusra, erre a hatalmas tavaszi­ nekigyűrkőzésre, mely huszonnégy órára új remények fé­nyébe bontotta ezt a gondokba szürkült várost és életerejének káprázatos deto­nációjával talán az elmékbe is bevilágí­tott. Érte lehet építeni! De az építők dolga és kötelessége most már ügyelni arra, nehogy ez a virágillat gyorsan el­szánjon az életünk fölött. Akik a jövő épületállványára rendeltettek, azok dolga most már és bűvészi kötelessége, hogy a tavaszi virágot gyümölccsé varázsolják, a munka, a reális eredmények nemes gyümölcsévé, amelyet a jól végzett munka örömével s a boldogulás biztató előérzetével hordhassunk be az élet mag­táraiba. . .

Next