Magyar Hirlap, 1933. július (43. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
2 1933 július. ■■HBHaBHOBBnDnkaHKiaaM HIPIAIJ mas katasztrófára. Az aknászok, csillések és vájárok a föld felett és a föld alatt fegyelmezetten dolgoznak tovább, nincs idegen ember a bányatelepen, csak egy-két csendőr cirkál, hogy semmiféle rendzavarás ne történjen. De erre nincs is szükség. A bányászok szomorúan hangoztatják : — Elemi csapás az. Senki sem tehet róla. * A telefon, ami a bánya mélyét a külvilággal összeköti, néma, nem érkeznek újabb hírek. Lent, a solymári akna körülbelül 140 méter hosszú összeomlott részében szünet nélkül folynak a mentőmunkálatok. Bemegyünk a bányairodába, ahol egy íróasztalon néhány szomorú tárgy jelzi, hogy milyen pusztítást vitt végbe a katasztrófa. Ezt a néhány tárgyat már a mentési munkálatok során bányászták ki a kőtörmelékek közül. Itt van Cserny Ignác karbidlámpájának felső része, egy szénfejtő fejsze, amelynek nyele teljesen összeroncsolódott, a fokán található számból azonban megállapították, hogy a szerencsétlen Bessendorfer Ferencé volt. A leletek közül talán a legmegdöbbentőbb: egy vízmentes kaucsukruha ujja. Tisztán láthatjuk, amint egy kődarab letéphette a bányászköpenyről, önkéntelenül is az jut az eszünkbe, hogy könnyen lehetséges: ugyanaz a kőtömeg a kabát ujjával együtt a szerencsétlen bányász karját is letépte ... Hogyan történt a katasztrófa A Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. igazgatósága a szakértők segítségével most már pontosan rekonstruálta az eseményeket. A többszáz méter hosszú Solymári-akna mellett futott az Erzsébet-akna, amelyet néhány évvel ezelőtt, miután kimerítették, betömték. Huszonöt méter vastag betonfalat emeltek az Erzsébet-akna és a most is üzemben lévő Solymári-akna között. A betonfal mellett jobbra és balra egy-egy mellékakna keresztezi a Solymári-aknát. A betonfalat három esztendővel ezelőtt emelték és ezalatt felhalmozódott a talajvíz a betömött Erzsébet-aknában. Szerdán délben a talajvíz és az Erzsébet-aknában felhalmozott óriási súlyú tömedék áttörte a huszonöt méter vastag betonfalat és a súlyos kőtörmelékek, a talajvíz és a beton rettenetes erővel zúdult a bányában dolgozó munkásokra. A borzalmas robaj után megkezdődött a menekülés. A víz és a romok olyan gyorsan és sebesen zuhantak, hogy mindent, ami útjukba akadt, elsöpörtek. Az akna mélyéről a mentési munkálatok folyamán kihozott, tökéletesen összetöredezett és szétroncsolt vassíndarabok mutatják az alázúduló víztömegek irtózatos erejét. Ha az a tizenegy munkás, akik ebben az időben az akna legexponáltabb helyén dolgoztak, nem tudtak bemenekülni a jobb- és baloldali mellékaknákba, bizonyos, hogy még szerdán vagy megfulladtak a nagy víztömegben, vagy összezúzták őket a kövek és betontörmelékek. Abban az esetben, ha sikerült is bemenekülniök egyik, vagy másik mellékaknába, akkor is válságos a helyzetük, mert megállapították, hogy a víz már ezekbe az aknákba is behatolt. A marási munkálatok nehézségei A mentési munkálatokat vezető mérnökök és a szakértők szerint a törmelékekkel teljesen eltorlaszolt aknában rekedt tizenegy bányamunkás sorsa teljesen reménytelen. Nagyon megnehezíti a mentési munkálatokat, hogy az eltorlaszolt aknában a törmelékek eltakarításán egyszerre csak két-három munkás dolgozhatik. Az akna ugyanis mindössze két és fél méter széles és csak három méter magas, a törmelékeket pedig több mint 140 méter hosszúságban kell eltakarítani. A mentési munkálatokat végző munkások, a bánya legrégibb és legkipróbáltabb munkaerői, óránként váltják egymást, mert a csákányozás itt nemcsak hogy rendkívül nehéz, tekintetbe véve azt, hogy gyakran térdig jéghideg vízben állnak a munkások, de életveszélyes is, mert minden csákányütés nyomán hatalmas kő- és cementtörmelékek, valamint a vassínek összetöredezett és papírként agyongyűrött maradványai hullanak alá. A mérnököknek, akik valamennyien lent a tartózkodnak a Solymári-aknában, nem kell munkára serkenteni a bányászokat. Mindenki élete kockáztatásával dolgozik, hogy szerencsétlen kartársaiknak akárcsak a holttestére is ráakadjanak. A mérnököknek inkább arra kell vigyázniuk, hogy a bányászok ne legyenek túlvakmerőek, nehogy rájuk szakadjon a talajvíz sodra által emelt kő- és betonfal. További nehézségeket okoz, hogy a mentésnél dolgozó bányászoknak körülbeül 16 fokos meredeken fölfelé kell haladniuk. A precíz mérnöki munkával emelt oldalfalak, vassínek és támasztékok a víz által elöntött aknában tökéletesen megsemmisültek. Minden porrátörött és semmi sem maradt a helyén. A mérnökök és a munkások, akik a 240 méter mélységben dolgoznak, csak azt kívánják, hogy ne kerüljön eléjük újabb betontorlasz. Egy tízméteres betontorlasz eltávolítása ugyanis a legmegfeszítettebb munkával is teljes két napot vesz igénybe. A mérnökök szerint még egy ilyen betontorlasz áttörése van hátra és így az, amíg eljutnak ahhoz a helyhez, ahol feltevésük szerint az áldozatok élve vagy holtan tartózkodnak, legalább is negyvennyolc órát vesz igénybe. Eszerint vasárnap estig semmi remény nincs arra, hogy csak egy holttestet is találjanak. Szerda déltől péntek estig több mint ötven métert törtek át a mentésnél foglalatoskodó bányászok. Tehát még mindig több mint nyolcvan méter van hátra ... A törmelékekkel elzárt akna legnehezebb szakaszát péntekre virradó éjszaka és a pénteki nap folyamán törték át. Jellemző arra, hogy milyen nehéz ez a munka, hogy csütörtökön éjszaka nyolc óra alatt a legönfeláldozóbb munkával is mindössze öt méternyi torlaszt tudtak áttörni. Senkit sem lehet felelőssé tenni a katasztrófáért Lent, az akna mélyén, a karbidlámpák és zsebvillanylámpák fényénél csattognak a torlaszelhárító csákányok. Közben másodpercenként okoz irtózatos robajt a lehulló kő- és betontömegek zuhanása. A kísérteties fényben kísérteties muzsika hallatszik: éjjelnappal szünet nélkül dolgoznak a hatalmas szivattyúk, hogy eltüntessék a még mindig ezúduló talajvíztömeget. A szakértők szerint azonban még évek múlva is szivárogni fog az akna most elöntött részében a víz. Most még csak zsebvillanylámpák és karbidlámpák fényénél folyik a munka, de a csákányozással egyidejűleg munkások dolgoznak a bánya mélyén, hogy az aknának erre a részére ideiglenes villanyvilágítást vezessenek be, hogy megkönnyítsék a mentésnél foglalatoskodó bányászok munkáját. A mérnökök és szakértők, akik a mentési munkálatokat irányítják és tisztán látják, hogy a katasztrófa hogyan történt és milyen pusztítást vitt végbe, szinte egyhangúlag jelentik ki. — Emberileg nem lehetett erre a katasztrófára számítani. A betonfal, amelyet 1930- ban emeltek, teljesen kifogástalan volt. A szerencsétlenség elemi csapás, amelyért senkit sem terhel felelősség. Fent az aknaszájnál gépies pontossággal hozza fel másodpercenként a most kibányászott barnaszéntömegeket az a lift, amely a bányászokat a föld mélyébe szállítja. Csak ezen a felvonón és a mellette elhelyezett bányatelefonon keresztül érkezhetnek hírek a mentési munkálatok állásáról. Szinte óránkint jelennek meg az aknaszájnál az áldozatok hozzátartozói és sírva, reszketve érdeklődnek az ügyeletes tisztviselőnél, hogy van-e valami hír. A felelet mindig a stereotíp „várjanak még“, „legyenek türelemmel“, „csak egy-két nap múlva vezethetnek eredményre a mentési munkálatok“ ... Az akna legtávolabbi és a víz által legjobban elöntött részében Cserny Ignác, Besendorfer Ferenc és Maráczi István dolgoztak. Majdnem bizonyos, hogy ha a többiek közül egyet-kettőt sikerül is élve megmenteni, ezek hárman halottak fejszéjét? Látni akarom, én megismerem az ő szerszámját! A bányatisztviselő nem akarja megmutatni a teljesen összeroncsolt fejszét, hogy ne izgassa ezzel is az asszonyt. — Adják ide a fejszét, — siránkozik az asszony — legalább ez maradjon meg nekem, ha az uram már elpusztult. A tisztviselő vigasztalja, hogy van még remény. — Kitűnő bányászok ezek, — mondja — kivágják magukat a legnagyobb bajból is. Ha hősi halált hal az ura — így mondja: „hősi halált“ — az özvegyi nyugdíján kívül havi száz pengőt és ingyen lakást kap a családja a vállalattól. — Nem érdekel minket semmi, sem a nyugdíj, sem a családunk — mondja Besendorferné — a szegény uram, ha él is még két nap óta étlenül kínlódik az akna mélyén. Én sem eltem két nap óta, nem is eszem ae addig, amíg szerencsétlen férjem nem kerül elő. Hiába vigasztalja a szegény asszonyokat) a bányatisztviselő. Sírva mennek tovább* tudják, hogy a bányakatasztrófa áldozatai* nak sorsa reménytelen. A zokogó asszonyokkal szembe jön egy bányamunkás. — Jó szerencsét! — hangzik a hagyomá* nyos bányászköszöntés. A Solymári-akna katasztrófájánál áldozattul esett bányászok hozzátartozóinak sajnos, már hiába kívánnak jószerencsét... Gosztonyi Lajos A szerencsétlen áldozatok hozzátartozói Mialatt a bányalift mozgását figyeljük, érkezik az aknaszájhoz Besendorjerné és Csernyné. A két kisírtszemű asszony odasiet a szolgálatot teljesítő tisztviselőhöz. Besendorjerné szinte liheg az izgalomtól, amikor kérdezi: — Igaz, kérem, hogy megtalálták az uram Újabb mentési módszerrel kísérleteznek szombaton A késő éjszaka érkezett jelentés szerint pénteken este a pénzügyminisztérium megbízásából két bányaszakértő, dr Schmied Sándor bányafőtanácsos és Ajtay Zoltán bányamérnök kétszer leszálltak az aknába, megtekintették a mentési munkálatokat és megtartották az ellenőrző vizsgálatot. A mérnökök és a szakértők közös tanácskozásainak eredményekép elhatározták, hogy szombaton újabb módszert kísérelnek meg a mentési munkálatok érdekében: emelődarut fognak állítani az Erzsébetakna felé és ennek segítségével próbálják eltávolítani a felhalmozódott kő- és földtörmeléket. Megállapították a vizsgálat folyamán azt is, hogy négy bányász: Besendorfer Ferenc, Cserni Ignác, Pata Ottó és Drevenka Pál, akik a szerencsétlenség pillanatában legközelebb állottak a húszméteres cementfalhoz, minden valószínűség szerint már a szerencsétlenség pillanatában meghaltak, mert nem lehetett idejük arra, hogy elmeneküljenek az alázuhanó kőtömegek és törmelékek alól. WM» , i* O—— 1^ Ti* — 1 ■ Bhifr A bécsi tartonánygyűlés megsemmisítette a hitlerista képviselők mandátumait Keresztényszocialisták és szociéldemokraták egyhangúan a megsemmisítés mellett szavaztak Bécsből jelentik. A bécsi tartománygyűlés pénteken este hat órakor a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták egyhangú szavazatával megsemmisítette a tartománygyűlés nemzeti szocialista képviselőinek mandátumát. A tizenöt nemzeti szocialista tartománygyűlési képviselő elveszti mandátumát a szövetségi tanácsban, a bécsi városi tanácsban és a bécsi kerületi tanácsban is. A nemzeti szocialista képviselők testületileg megjelentek az ülésen s két vezérük, Frauenfeld és Stiehl városi tanácsnokok éles szavakban tiltakoztak a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták indítványa ellen. A két nemzeti szocialista szónok beszéde után a nemzeti szocialista frakció képviselő tagjai elhagyták az üléstermet. A tartománygyűlés ülésének megkezdése előtt nagy rendőri készültség vonult fel a városháza elé és az összes útvonalakat, amelyek a városházához vezetnek, lezárta. A rendőrkordonon csak megfelelő igazoltatás után lehetett átlépni. Az esti órákig nem került sor nagyobb tüntetésekre. A salzburgi tartománygyűlés pénteken szintén döntött a tartománygyűlés nemzeti szocialista képviselőinek mandátumgyakorlása fölött. A tartománygyűlés úgy határozott, hogy a nemzeti szocialisa mandátumokat nem semmisíti meg, addig azonban, amíg érvényben van a kormány rendelete, amely betiltja a nemzeti szocialista párt politikai tevékenységét, nem engedi meg a nemzeti szocialista képviselőknek mandátumuk gyakorlását. A pénzügyminiszter beszámolt londoni útjáról a minisztertanácsnak A kormány tagjai pénteken reggel 9 órakor minisztertanácsot tartottak, amelyen Kömbös Gyula miniszterelnök elnökölt. A minisztertanácson Imrédy Béla pénzügyminiszter ismertette a londoni világgazdasági értekezlet eddigi lefolyását. Ezután a minisztertanács megállapította a kormány őszi munkaprogramját. A minisztertanács folyó ügyek letárgyalása után két órakor véget ért. A mezőkeresztesi petíció ügyében teljes bizonyítást rendelt el a közigazgatási bíróság A közigazgatási bíróság Botros-tanácsos pénteken folytatta a mezőkeresztesi petíció ügyének a tárgyalását. A mezőkeresztesi kerületben kisebbségben maradt Tildy Zoltán független kisgazdapárti jelölt hívei peticionálták meg tudvalevőleg a választást, amelyből Szabó-Papp Károly nyugalmazott vezérkari ezredes került ki győztesen. A pénteki tárgyaláson Szabó-Papp ügy,védje, dr Brückler Elemér ellenbizonyítást ajánlott fel a panaszokkal szemben s azt kívánta bizonyítani, hogy Tildyék részéről izgatások folytak. Iár Károlyi József, a panaszosok ügyvédje, hangsúlyozta, hogy Tildy Zoltán ellen a választást megelőző nap" Szompat pokban különböző röpiratokban, újságcikkekben, a legsúlyosabb rágalmakat terjesztették. A rágalmazóknak minden állítása valótlannak bizonyult s a cikkek szerzőit a Schadl-tanács alig néhány héttel ezelőtt háromhónapi fogházra ítélte. A bíróság a felpanaszolt tényállításokra elrendelte a legszélesebb bizonyítást és ellenbizonyítást. Azután a tárgyalást elnapolták. A polgármester kiírta a pályázatot a Tabán új terveire A törvényhatósági tanács állásfoglalása alapján Sipőcz Jenő polgármester pénteken tette közzé a Tabán új terveinek elkészítésére vonatkozó pályázati hirdetményt. A feltételek szerint a tervpályázaton részt vehet minden magyar honos, aki tagja a budapesti mérnöki kamarának. A pályázat jeligés és szeptember 30-án déli 12 óráig kell a lepecsételt és összecsomagolt pályaműveket „Tervpályázat a Tabán rendezésére" címmel ellátva a városrendezési ügyosztálynál beadni. A pályázóknak a Tabán út, térés parkhálózatát, a beépítés módját, valamint a középületek és közintézmények elhelyezését kell megtervezniök. A pályaművek jutalmazására egy 5000 pengős felső díjat, egy 3000 pengős második díjat és egy 2000 pengős harmadik díjat tűzött ki a főváros, ezenkívül 5 darab érdemesérvét egyenként 1000 pengőért vásárolnak meg. A bírálat befejezése után a pályaterveket két hétig nyilvánosan kiállítják..