Magyar Hirlap, 1933. szeptember (43. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
2 1933 szeptember 6. hírlap______________ akik azzal tették gyanússá magukat, hogy az utóbbi napokban feltűnő érdeklődést tanúsítottak Lessing professszor személye iránt. A marienbadi gyilkossággal kapcsolatban egyébként Prágában is vizsgálat indult, mert olyan hírek terjedtek el, hogy a gyilkosság értelmi szerzői a csehszlovák fővárosban tartózkodnak. A rendőrfőnökség politikai osztálya több idézést küldött ki és egész délelőtt folytatta a kihallgatásokat, eddig azonban még nincs semmiféle támpont arra nézve, hogy ezek a hírek valóban megfelelnek a valóságnak. • Lessing professzor holttestét — barátai előtt többször hangoztatott kívánságának megfelelően — Palesztinába viszik és ott helyezik örök nyugalomra. A professzor özvegye szintén azt tervezi, hogy itthagyja Európát és Palesztinába vándorol, hogy férje sírja közelében lehessen. Tervének végrehajtása attól függ, elő tudja-e teremteni a palesztinai út költségeit. Lessingné maga egyébként nem zsidó származású. A tulajdonképpeni tettest, Eckert Miksai Rudolfot a szigorú határellenőrzés dacára sem sikerült még kézrekeríteni és minden jel arra mutat, hogy Eckert már Németországban van. A készültségi járőrszolgálatot néhány napig még fenntartják a határvidéken, sőt valószínű, hogy rendszeressé teszik ezt a szolgálatot, tekintettel arra, hogy a határvidék biztonsága a jelenlegi szolgálati beosztás mellett nem mondható túlságosan nagynak. A motoros készültségi járőrszolgálat célja nemcsak a határvidék ellenőrzése lesz, hanem a közrend és a közbiztonság fenntartása is a határvidéki falvakban. Az eddigi tervek szerint Brüxben, Komotauban, Egerben, Teplitzben, Teschenben, Deutsch-Gabelban és Trautenauban állítanak fel egy-egy ilyen készültségi motoros járőrt. A járőr egy tisztből, két altisztből és huszonöt csendőrből fog állani. Egyszer már öthónapi fogházra ítélték a gyanúsított Eckertet Lessing Tivadar tanár meggyilkolásával kapcsolatban még a következő részleteket jelentik Marienbadból: A gyilkossággal gyanúsított Eckert Miksa ismert vadorzó és egy támadás miatt az égeti bíróság egyszer már öthónapi fogházra ítélte.Az egyik tanú vallomása szerint Eckert körülbelül három nappal ezelőtt egy németbirodalmi ember társaságában volt látható, akivel Lessing Tivadar tanárral beszélgetett. Megállapították azt is, hogy a létrát, amelyet a gyilkosságnál használt, az egyik schanzi erdészlakból vitték el, míg a létrához erősített kötél Eckerté volt. Lessing professzor A marienbaci golyózápor, amely statáriáng határozottsággal tett pontot Theodor Lessing professzor mozgalmas és érdekes életének végére, a maga emberi tragikumában fölöttébb megrendítő ugyan, aki azonban a német kulturális életnek ezzel a hallatlanul érdekes, mág-már különc alakjával valaha is váltott néhány szót: tudja, hogy az orgyilkosság őt nem érhette váratlanul. Mert Theodor Lessing filozófus lélek volt, aki a bölcselkedő nyugalmával ásta be magát luxuskényelemmel berendezett lakásának könyvtömegébe és onnan küldözgette világgá cikkeit és tanulmányait, amelyek mind más visszhangot ütöttek meg, mint amilyent a hannoveri tudós elképzelt magának. Az íróasztal és a dolgozószoba senki részéről meg nem zavart csendjében másként látja az ember a világot, mint odakint, az élet dübörgő zajában. Theodor Lessing nem volt politikus, nem is akart politikus lenni. De ember volt, aki nyitott szemmel nézett maga körül és amit látott, arról gyorsan meg is alkotta határozott és befolyásolhatatlan véleményét. Amelyet hűvös, tárgyilagos érvekkel szépen, alaposan alá is támasztott. A vélemények azután rendszerint az ellentmondások, a szenvedélyes viták viharát váltották ki.. A hanonveri professzor pedig ilyenkor kitekintett dolgozószobája ablakán, szeme a messze távolba révedt és őszintén csodálkozott. Nem értette, miért haragszanak reá, amikor neki igaza van... Nem volt politikus természet és ez már akkor kiütközött, amikor először vetett vihart. Jó néhány évvel ezelőtt történt, amikor első ízben jelölték Hindenburg tábornagyot a német köztársaság elnöki tisztségére, hogy Lessing úgy érezte: ez a lépés végzetes veszéllyé válhat a birodalom jövőjére nézve. Rögtön leült és amit érzett, azt papírra is vetette. Azután elküldte a cikket a Berliner TageNatz-nak. Mosséék lapja ekkor még a maga véleményét hirdette ugyan, de Lessing írását mégis túlságosan erősnek találta. Visszaküldték tehát a cikket — néhány mentegetődző sor kíséretében. Lessing felháborodott. És első dühében még néhány „Kraflausdruck“-kal telespékelte a cikket és elküldte egy csehszlovákiai német újságnak. Tárgyilagosan meg kell álalpítanunk: ennek a cikknek megírása nagy hiba volt. És ezt a cikket nem is írta volna meg senki, akinek akár csak halvány fogalmai vannak a politikai lehetőségekről. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a cikk meg is jelent. És ezzel példátlan vihar robbant ki Lessing professzor alakja körül. A hannoveri főiskolán diáksztrájk tört ki, a főiskolák hallgatósága egymásután szimpátia-táviratokat küldözgetett a hannoveri kollegáknak és néhány napig úgy látszott: általános diáksztrájkká mérgesedik az öreg professzor által könnyelműen útnak indított nyilatkozat-lavina. Becker állt ekkor a porosz kultuszminisztérium élén és Klebelsberg Kunó német barátja tapintatos, de mégis erélyes beavatkozással elejét vette a helyzet további elmérgesedésének. Ami egyáltalában nem volt könnyű feladat. Mert a diákság Lessing lemondását követelte. Lessing azonban a sarkára állt: ő nem követett el semmi olyat, ami összeférhetetlen lenne tanári katedrájával. Véleményt mondott mint magánember, ehhez azonban joga volt; nem mondott tehát le és nem is fog lemondani... Ekkor Becker vette kezébe az ügyet. Szépen, okosan megmagyarázta Theodor Lessingnek, hogy bármennyire igaza is van, kár neki a politikába keverednie. Hiszen sokkal többet tudna produkálni a tudomány területén. És addig beszélt különböző megoldásra váró problémákról, amíg a hannoveri professzor beleegyezett, hogy tanulmányútra induljon. A „tanulmányút“ azután csekély két esztendeig tartott és Theodor Lessing nem tért vissza többé az egyetemi katedrára ... Untergang im Geiste: ez volt Lessing első nagyobb filozófiai munkájának a címe és ebben a munkában pendített meg először olyan gondolatokat,, amelyekre azután később Oswald Spengler felépítette a maga egész rendszerét. Azután jött a következő könyv, A különös című Geschichte als Sinngebung des Sinnlosen, amelyben mélyenjáró szellemességgel foglal állást a világhistória elméleti kérdéseiben. Mint ember azonban legőszintébben azokban az írásaiban nyilatkozott meg amelyek a természethez való hitvallását hirdették. Külön könyvet írt az állatokról és egy másikat a növényekről és virágokról — aki ezekbe az írásokba egyetlen pillantást vetett, világosan látta, hogy a szó legtisztább értelmében vett Schöngeisttel áll szemben. És ettől a Schöngeisttől semmi sem állt távolabb, mint a politika ... Különös ember volt Theodor Lessing, aki házassága előtt elhagyta vallását, azután pedig feleségül vette az egyik legelőkelőbb porosz junker-család leányát. És a leány hűséges élettársnak bizonyult. Kitartott férje oldalán a siker éveiben, de akkor is, amidőn a megpróbáltatás napjai jöttek. És amikor az üldöztetések hatása alatt — a Hitler-forradalom győzelemre jutásával Lessingnek természetesen menekülnie kellett Németországból — merész elhatározással „stomirozta“ vallásváltozását, a porosz nemesi család leánya szintén áttért arra a hitre, amely manapság igazán kevéssé jó ajánlólevél német állampolgárok számára ... Theodor Lessinget a marienbadi merénylet aligha érte váratlanul. Intim barátai előtt ismételten megjósolta, ami azután valóban bekövetkezett. De minden egyéni keserűség nélkül beszélt a szerinte közeli jövőről. Ennek így kell lenni — mondogatta a filozófus bölcsen megnyugvó mosolyával — és így is történik tehát majd minden ... Theodor Lessinget tehát tegnap nem érte meglepetés. Tudta, hogy az új Németországnak nincs reá szüksége. Amint nincs szüksége ama másik Lessingre sem, akinek Nathan der Weise-jét éppen a napokban tiltotta le a színpadokról Hinkel, a színházi biztos ... fk. I.) Munkáspárti intervenció az angol külügyminiszternél a németországi zsidó menekültek érdekében Londonból jelentik. A független munkáspárt vezére, Maxton képviselő, csütörtökön küldöttséget vezetett a kéthónapos szabadságáról éppen most hazatért Sir John Simon külügyminiszterhez és felkérte, járjon közbe az illetékes tényezőknél a német politikai menekültek angliai letelepedésének megkönnyítése érdekében. Maxton és a küldöttség tagjai közel másfél óra hosszat voltak együtt Sir John Simonnal. Hivatalos jelentést a tanácskozásról nem adtak ki, az esti lapok azonban úgy tudják, hogy a független munkáspárti képviselők és a belügyminiszter részletesen megvitatták a németországi nemzeti szocialista forradalommal összefüggő összes aktuális kérdéseket. Maxtonék főleg arra figyelmeztették a külügyminisztert, hogy a Németországból menekülő politikai emigránsok gyakran nem tudnak útlevelet szerezni és útlevél nélkül kénytelenek megkísérelni a partraszállást Angliában, ahol azután az angol hatóságok könyörtelenül megbüntetik őket. Éppen szerdán ítéltek el három Németországból menekült zsidót háromhavi elzárásra és az ország területéről való kitiltásra. Maxtonék arra kérték a külügyminisztert, tegye lehetővé, hogy a Németországból menekülő forradalmárok, zsidók, pacifisták és marxisták útlevelet kaphassanak, amelynek birtokában nyugodtan partraszállhatnak Angliában. Péntek Németország számára nincs védekezési lehetőség és a német határokat minden ellenség rizikó nélkül megtámadhatja. A franciák büszkék politikai fantáziájukra, miért nem tudják tehát felfogni ésszel, hogy minden német állampolgár éjjel-nappal fenyegetve érzi magát. Ha tudják és hirdetik, hogy csak a védett békének van értéke, miért ér véget ez a vitathatatlan logika a metzi erődöknél? Németország nem akarja fölépíteni határain „a háború városát“ —■ írja végül az Angriff —, hiszen több békevárost épített, mint bármelyik más ország, végeredményben azonban szintén követeli a békét és védelmet akar biztosítani városai számára. „Daladier nyíltan színt vallott a háború mellett" A berlini sajtó feltűnő állásfoglalása Daladier keletfranciaországi útjával kapcsolatban Berlinből jelentik. A berlini sajtó a legnagyobb figyelemmel kíséri a francia lapok jelentéseit Daladier miniszterelnök legutóbbi keletfranciaországi inspekciós útjáról, amelynek során a miniszterelnök végigjárta az egész lotharingiai erődítményövet és részletesen tájékoztattatta magát a földalatti védelmi berendezések valamennyi technikai részletéről. Az egész berlini sajtó kiemeli, hogy Daladier „a háború városáénak nevezte a lotharingiai erődítményük földalatti építményeit, amivel nyíltan színt vallott a háború mellett. Még mindig sokkal jobban tetszik nekünk a francia miniszterelnöknek ez a nyílt állásfoglalása — írja a nemzeti szocialista párt hivatalos lapja, az Angriff —, mint az Herriot-féle farizeuskodó békehangoztatás, örülünk, hogy Daladier-nek tetszik ez a maga nemében páratlan stratégiai berendezés és szeretnék remélni, hogy egyszer talán mégis eljön az a pillanat, amikor Franciaország, amely örökké fenyegetve érzi magát, végre már elismeri, hogy biztonsága garantálva van. A franciákat azonban ismerni kell és nagyon csalódik az, aki azt hiszi, hogy itt van végre az az időpont, amikor Németország a franciákkal megkötött négyes paktumra való hivatkozással őszinte testvéri szellemben megkérdezheti szerződőtársától, hogy miként vélekedik Németország biztonságáról. Németország nem akar fellépni követelésekkel, inkább csak azt szeretné, ha egyszer már ez a téma is szóba kerülne. Daladier miniszterelnök — írja az Angriff — szintén bizonyára tisztában van azzal, hogy csak macskaugrás az a kis darab határ, amely Németországot Franciaországtól elválasztja, ahhoz az óriási határvonalhoz képest, amely Németországot körülfogja. Ezt a több ezer kilométer hosszú határt nem védi sem a természet, sem a stratégia művészete. feltároae. HIPLA» Szept. Külünhajó 10 Of 6- 9. Pozsonyba és Wienbe P lu.uU ff g Alánnal hajóút p flfc-Jelentkezést elfogad és részletes felvilágosítással szolgál a Magyar Hírlap utazási osztálya, Aradi ucca 10. 1. em. Tel. 10-6 06 Szept. Társasutazás len 7- 19. Abbáziába P 130. Szept. Luxusba jódt QflQ 8- 19. Dalmáciába P LUO.’ ír sasssat Semmiféle idegen elemek beszivárgásáról nincs szó — állapítja meg a belügyminiszter Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter csütörtökön hosszabb nyilatkozatot tett több aktuális kérdésre vonatkozólag. Az autonómiáknak — mondotta a belügyminiszter — záros határidőn belül javaslatot kell tenniök üzemeik és egész gazdálkodásuk rendbehozása ügyében. Ezeket a javaslatokat átnézi a közérdekeltségeket felülvizsgáló hatóság, amely a belügyminiszternek tesz előterjesztést a továbbiakra vonatkozólag. A Vásárpénztár ügyében a belügyminiszter kijelentette, hogy megvárja az autonómia által elrendelt vizsgálat lefolytatását és csak azután szól bele az egész kérdésbe. Egyébként a belügyminisztériumban már elkészült az a jelentés, amelyet a fővárosi üzemek átvizsgálása ügyében a parlament elé kell terjeszteni. A jelentésben a belügyminiszter megállapítja, hogy az egyes üzemek lebontása tekintetében komoly lehetőségek vannak. Rengeteg olyan műhely van speciálisan a fővárosnál, amelyek megszüntetésével a kisipar jelentékeny munkalehetőséghez jut. Nyilatkozott ezután a belügyminiszter a kereszténypárt legutóbbi ülésén felvetett ügyről, az idegenek beszivárgásáról is. Keresztes-Fischer Ferenc erre vonatkozólag kijelentette, hogy az első pillanattól kezdve a legszigorúbban megfigyelik, hogy nem szivárognak-e be az országba nem kívánatos elemek. Ilyenek alatt a belügyminiszter azokat érti, akik elvisrik a magyar ember kenyerét és itt nem ágat abban, hogy valaki hitlerista vagy ne hitlerista. Megállapította azonban, hogy semiféle beszivárgás nincs, idegen elemek beomlásáról szó sincs. A belügyminiszt végül kijelentette, hogy azoknak a reformoknak előkészítése, amelyeket a parlamentben már bejelentett, folyamatban van. A bolgár királyi pár Lebrun elnöknél Párizsból jelentik. Lebrun köztársasági elnök és felesége a bolgár királyi pár tiszteletére csütörtökön a rembouillet-i kastélyban díszebédet adott, amelyen a párizsi bolgár követ és számos előkelőség is részt vett.