Magyar Hirlap, 1933. szeptember (43. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

2 1933 szeptember 6. hírlap______________ akik azzal tették gyanússá magukat, hogy az utóbbi napokban feltűnő ér­deklődést tanúsítottak Lessing profess­­szor személye iránt. A marienbadi gyilkossággal kapcsolatban egyébként Prágában is vizsgálat indult, mert olyan hírek terjedtek el, hogy a gyilkosság értelmi szerzői a csehszlovák fővárosban tartózkodnak. A rendőrfőnökség politikai osztálya több idézést küldött ki és egész dél­előtt folytatta a kihallgatásokat, eddig azon­ban még nincs semmiféle támpont arra nézve, hogy ezek a hírek valóban megfelel­nek a valóságnak. • Lessing professzor holttestét — barátai előtt többször hangoztatott kívánságának megfelelően — Palesztinába viszik és ott helyezik örök nyugalomra. A professzor öz­vegye szintén azt tervezi, hogy itthagyja Európát és Palesztinába vándorol, hogy férje sírja közelében lehessen. Tervének végrehajtása attól függ, elő tudja-e terem­teni a palesztinai út költségeit. Lessingné maga egyébként nem zsidó származású. A tulajdonképpeni tettest, Eckert Miksa­i Rudolfot a szigorú határellenőrzés dacára sem sikerült még kézrekeríteni és minden jel arra mutat, hogy Eckert már Németországban van. A készültségi járőrszolgálatot néhány napig még fenntartják a határvidéken, sőt való­színű, hogy rendszeressé teszik ezt a szolgá­latot, tekintettel arra, hogy a határvidék biz­tonsága a jelenlegi szolgálati beosztás mel­lett nem mondható túlságosan nagynak. A motoros készültségi járőrszolgálat célja nemcsak a határvidék ellenőrzése lesz, ha­nem a közrend és a közbiztonság fenntartása is a határvidéki falvakban. Az eddigi tervek szerint Brüxben, Komotauban, Egerben, Teplitzben, Teschenben, Deutsch-Gabelban és Trautenauban állítanak fel egy-egy ilyen készültségi motoros­ járőrt. A járőr egy tisztből, két altisztből és huszonöt csendőr­ből fog állani. Egyszer már öthónapi fogházra ítélték a gyanúsított Eckertet Lessing Tivadar tanár meggyilkolásával kapcsolatban még a következő részleteket jelentik Marienbadból: A gyilkossággal gyanúsított Eckert Miksa ismert vadorzó és egy támadás miatt az égeti bíróság egyszer már öt­­hónapi fogházra ítélte.­­Az egyik tanú vallomása szerint Eckert körülbelül három nappal ezelőtt egy német­birodalmi ember társaságában volt látható, akivel Lessing Tivadar tanárral beszélgetett. Megállapították azt is, hogy a létrát, ame­lyet a gyilkosságnál használt, az egyik schanzi erdészlakból vitték el, míg a létrá­hoz erősített kötél Eckerté volt. Lessing professzor A marienbaci golyózápor, amely statáriá­n­g határozottsággal tett pontot Theodor Lessing professzor mozgalmas és érdekes életének végére, a maga emberi tragikumá­ban fölöttébb megrendítő ugyan, aki azon­ban a német kulturális életnek ezzel a hal­latlanul érdekes, mág-már különc alakjával valaha is váltott néhány szót: tudja, hogy az orgyilkosság őt nem érhette váratlanul. Mert Theodor Lessing filozófus lélek volt, aki a bölcselkedő nyugalmával ásta be ma­gát luxuskényelemmel berendezett lakásá­nak könyvtömegébe és onnan küldözgette világgá cikkeit és tanulmányait, amelyek mind más visszhangot ütöttek meg, mint amilyent a hannoveri tudós elképzelt ma­gának. Az íróasztal és a dolgozószoba senki ré­széről meg nem zavart csendjében másként látja az ember a világot, mint odakint, az élet dübörgő zajában. Theodor Lessing nem volt politikus, nem is akart politikus lenni. De ember volt, aki nyitott szemmel nézett maga körül és amit látott, arról gyorsan meg is alkotta határozott és befolyásolha­tatlan véleményét. Amelyet hűvös, tárgyila­gos érvekkel szépen, alaposan alá is tá­masztott. A vélemények azután rendszerint a­z ellentmondások, a szenvedélyes viták vi­harát váltották ki.. A hanonveri professzor pedig ilyenkor kitekintett dolgozószobája ablakán, szeme a messze távolba révedt és őszintén csodálkozott. Nem értette, miért haragszanak reá, amikor neki igaza van... Nem volt politikus természet és ez már akkor kiütközött, amikor először vetett vi­hart. Jó néhány évvel ezelőtt történt, ami­kor első ízben jelölték Hindenburg tábor­nagyot a német köztársaság elnöki tisztsé­gére, hogy Lessing úgy érezte: ez a lépés végzetes veszéllyé válhat a birodalom jövő­jére nézve. Rögtön leült és amit érzett, azt papírra is vetette. Azután elküldte a cikket a Berliner TageNatz-nak. Mosséék lapja ekkor még a maga véleményét hirdette ugyan, de Lessing írását mégis túlságosan erősnek találta. Visszaküldték tehát a cik­ket — néhány mentegetődző sor kíséretében. Lessing felháborodott. És első dühében még néhány „Kraflausdruck“-kal telespé­­kelte a cikket és elküldte egy csehszlovákiai német újságnak. Tárgyilagosan meg kell álalpítanunk: en­nek a cikknek megírása nagy hiba volt. És ezt a cikket nem is írta volna meg senki, akinek akár csak halvány fogalmai vannak a politikai lehetőségekről. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a cikk­­ meg is je­lent. És ezzel példátlan vihar robbant ki Lessing professzor alakja körül. A hannoveri főiskolán diáksztrájk tört ki, a főiskolák hallgatósága egymásután szim­pátia-táviratokat küldözgetett a hannoveri kollegáknak és néhány napig úgy látszott: általános diáksztrájkká mérgesedik az öreg professzor által könnyelműen útnak indí­tott nyilatkozat-lavina. Becker állt ekkor a porosz kultuszminisztérium élén és Klebels­­berg Kunó német barátja tapintatos, de mégis erélyes beavatkozással elejét vette a helyzet további elmérgesedésének. Ami egy­általában nem volt könnyű feladat. Mert a diákság Lessing lemondását követelte. Les­sing azonban a sarkára állt: ő nem követett el semmi olyat, ami összeférhetetlen lenne tanári katedrájával. Véleményt mondott mint magánember, ehhez azonban joga volt; nem mondott tehát le és nem is fog lemondani... Ekkor Becker vette kezébe az ügyet. Szépen, okosan megmagyarázta Theodor Lessingnek, hogy bármennyire igaza is van, kár neki a politikába keve­rednie. Hiszen sokkal többet tudna produ­kálni a tudomány területén. És addig beszélt különböző megoldásra váró problémákról, amíg a hannoveri professzor beleegyezett, hogy tanulmányútra induljon. A „tanul­mányút“ azután csekély két esztendeig tar­tott és Theodor Lessing nem tért vissza többé az egyetemi katedrára ... Untergang im Geiste: ez volt Lessing első nagyobb filozófiai munkájának a címe és ebben a munkában pendített meg először olyan gondolatokat,, amelyekre azután ké­sőbb Oswald Spengler felépítette a maga egész rendszerét. Azután jött a következő könyv, A különös című Geschichte als Sinn­gebung des Sinnlosen, amelyben mélyen­­járó szellemességgel foglal állást a világ­história elméleti kérdéseiben. Mint ember azonban legőszintébben azokban az írásai­ban nyilatkozott meg amelyek a természet­hez való hitvallását hirdették. Külön köny­vet írt az állatokról és egy másikat a növé­nyekről és virágokról — aki ezekbe az írá­sokba egyetlen pillantást vetett, világosan látta, hogy a szó legtisztább értelmében vett Schöngeist­tel áll szemben. És ettől a Schön­­geisttől semmi sem állt távolabb, mint a politika ... Különös ember volt Theodor Lessing, aki házassága előtt elhagyta vallását, azután pe­dig feleségül vette az egyik legelőkelőbb po­rosz junker-család leányát. És a leány hű­séges élettársnak bizonyult. Kitartott férje oldalán a siker éveiben, de akkor is, ami­dőn a megpróbáltatás napjai jöttek. És amikor az üldöztetések hatása alatt — a Hitler-forradalom győzelemre jutásával Les­­singnek természetesen menekülnie kellett Németországból — merész elhatározással „stom­irozta“ vallásváltozását, a porosz ne­mesi család leánya szintén áttért arra a hitre, amely manapság igazán kevéssé jó ajánlólevél német állampolgárok számára ... Theodor Lessinget a marienbadi merény­let aligha érte váratlanul. Intim barátai előtt ismételten megjósolta, ami azután valóban bekövetkezett. De minden egyéni keserűség nélkül beszélt a szerinte közeli jövőről. Ennek így kell lenni — mondo­gatta a filozófus bölcsen megnyugvó moso­lyával — és így is történik tehát majd min­den ... Theodor Lessinget tehát tegnap nem érte meglepetés. Tudta, hogy az új Németország­nak nincs reá szüksége. Amint nincs szük­sége ama másik Lessingre sem, akinek Nathan der Weise-jét éppen a napokban til­totta le a színpadokról Hinkel, a színházi biztos ... fk. I.) Munkáspárti intervenció az angol külügyminiszternél a németországi zsidó menekültek érdekében Londonból jelentik. A független munkás­párt vezére, Maxton képviselő, csütörtökön küldöttséget vezetett a kéthónapos szabad­ságáról éppen most hazatért Sir John Simon külügyminiszterhez és felkérte, járjon közbe az illetékes tényezőknél a német politikai menekültek angliai lete­lepedésének megkönnyítése érdekében. Maxton és a küldöttség tagjai közel más­fél óra hosszat voltak együtt Sir Joh­n Simonnal. Hivatalos jelentést a tanácsko­zásról nem adtak ki, az esti lapok azonban úgy tudják, hogy a független munkáspárti képviselők és a belügyminiszter részletesen megvitatták a németországi nemzeti szocia­lista forradalommal összefüggő összes ak­tuális kérdéseket. Maxtonék főleg arra figyelmeztették a külügyminisztert, hogy a Németországból menekülő politikai emigrán­sok gyakran nem tudnak útlevelet sze­rezni és útlevél nélkül kénytelenek megkísérelni a partraszállást Angliában, ahol azután az angol hatóságok könyörtelenül meg­büntetik őket. Éppen szerdán ítéltek el három Német­országból menekült zsidót háromhavi elzá­rásra és az ország területéről való kitiltásra. Maxtonék arra kérték a külügyminisztert, tegye lehetővé, hogy a Németországból me­nekülő forradalmárok, zsidók, pacifisták és marxisták útlevelet kaphassanak, amelynek birtokában nyugodtan partraszállhatnak Angliában. Péntek Németország számára nincs védekezési lehetőség és a német határokat minden ellenség rizikó nélkül megtámadhatja. A franciák büszkék politikai fantáziájukra, miért nem tudják tehát felfogni ésszel, hogy minden német állampolgár éjjel-nappal fe­nyegetve érzi magát. Ha tudják és hirdetik, hogy csak a védett békének van értéke, miért ér véget ez a vitathatatlan logika a metzi erődöknél? Németország nem akarja fölépíteni határain „a háború városát“ —■ írja végül az Angriff —, hiszen több béke­várost épített, mint bármelyik más ország, végeredményben azonban szintén követeli a békét és védelmet akar biztosítani városai számára. „Daladier nyíltan színt vallott a háború mellett" A berlini sajtó feltűnő állásfoglalása Daladier keletfrancia­­országi útjával kapcsolatban Berlinből jelentik. A berlini sajtó a leg­nagyobb figyelemmel kíséri a francia lapok jelentéseit Daladier miniszterelnök leg­utóbbi keletfranciaországi inspekciós út­járól, amelynek során a miniszterelnök végigjárta az egész lotharingiai erődítmény­­övet és részletesen tájékoztattatta magát a földalatti védelmi berendezések valamennyi technikai részletéről. Az egész berlini sajtó kiemeli, hogy Daladier „a háború városáénak ne­vezte a lotharingiai erődítm­ényük föld­alatti építményeit, amivel nyíltan színt vallott a háború mellett. Még mindig sokkal jobban tetszik nekünk a francia miniszterelnöknek ez a nyílt ál­lásfoglalása — írja a nemzeti szocialista párt hivatalos lapja, az Angriff —, mint az Herriot-féle farizeuskodó békehangoztatás, örülünk, hogy Daladier-nek tetszik ez a maga nemében páratlan stratégiai berende­zés és szeretnék remélni, hogy egyszer ta­lán mégis eljön az a pillanat, amikor Franciaország, amely örökké fenyegetve érzi magát, végre már elismeri, hogy biz­tonsága garantálva van. A franciákat azon­ban ismerni kell és nagyon csalódik az, aki azt hiszi, hogy itt van végre az az időpont, amikor Németország a franciákkal megkö­tött négyes­ paktumra való hivatkozással őszinte testvéri szellemben megkérdezheti szerződőtársától, hogy miként vélekedik Németország biztonságáról. Németország nem akar fellépni követelésekkel, inkább csak azt szeretné, ha egyszer már ez a téma is szóba kerülne. Daladier miniszterelnök — írja az Angriff — szintén bizonyára tisztában van azzal, hogy csak macskaugrás az a kis darab ha­tár, amely Németországot Franciaországtól elválasztja, ahhoz az óriási határvonalhoz képest, amely Németországot körülfogja. Ezt a több ezer kilométer hosszú határt nem védi sem a természet, sem a stratégia mű­vészete. fel­­tároae. HIPLA» Szept. Kü­lünhajó 10 Of­ 6- 9. Pozsonyba és Wienbe P lu.uU ff g Alánnal hajóút p flfc-Jelentkezést elfogad és részletes felvilá­gosítással szolgál a Magyar Hírlap utazási osztálya, Aradi ucca 10. 1. em. Tel. 10-6 06 Szept. Társasutazás len 7- 19. Abbáziába P 130.­ Szept. Luxusba jódt QflQ 8- 19. Dalmáciába P LUO.’ ír sasssat Semmiféle idegen elemek beszivárgásáról nincs szó — állapítja meg a belügyminiszter Keresztes-Fisch­er Ferenc belügyminiszter csütörtökön hosszabb nyilatkozatot tett több aktuális kérdésre vonatkozólag. Az autonó­miáknak — mondotta a belügyminiszter — záros határidőn belül javaslatot kell tenniök üzemeik és egész gazdálkodásuk rendbe­hozása ügyében. Ezeket a javaslatokat átnézi a közérdekeltségeket felülvizsgáló hatóság, amely a belügyminiszternek tesz előterjesz­tést a továbbiakra vonatkozólag. A Vásárpénztár ügyében a belügyminiszter kijelentette, hogy megvárja az autonómia ál­tal elrendelt vizsgálat lefolytatását és csak azután szól bele az egész kérdésbe. Egyéb­ként a belügyminisztériumban már elkészült az a jelentés, amelyet a fővárosi üzemek át­vizsgálása ügyében a parlament elé kell ter­jeszteni. A jelentésben a belügyminiszter megállapítja, hogy az egyes üzemek lebon­tása tekintetében komoly lehetőségek van­nak. Rengeteg olyan műhely van speciálisan a fővárosnál, amelyek megszüntetésével a kisipar jelentékeny munkalehetőséghez jut. Nyilatkozott ezután a belügyminiszter a kereszténypárt legutóbbi ülésén felvetett ügyről, az idegenek beszivárgásáról is. Ke­­resztes-Fischer Ferenc erre vonatkozólag ki­jelentette, hogy az első pillanattól kezdve a legszigorúbban megfigyelik, hogy nem szi­várognak-e be az országba nem kívánatos elemek. Ilyenek alatt a belügyminiszter azo­kat érti, akik elvi­srik a magyar ember ke­nyerét és itt nem ágat abban, hogy valaki hitlerista vagy ne hitlerista. Megállapította azonban, hogy se­miféle beszivárgás nincs, idegen elemek be­omlásáról szó sincs. A belü­gyminisz­t végül kijelentette, hogy azoknak a reform­oknak előkészítése, ame­lyeket a parlamentben már bejelentett, fo­lyamatban van. A bolgár királyi pár Lebrun elnöknél Párizsból jelentik. Lebrun köztársasági elnök és felesége a bolgár királyi pár tisz­teletére csütörtökön a rembouillet-i kastély­­ban díszebédet adott, amelyen a párizsi bol­gár követ és számos előkel­őség is részt vett.

Next