Magyar Hirlap, 1933. november (43. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

2 193® november 3. flIPIAp séges iparcikkek árának arányszáma pedig 68-ról 77-re. Gerard Swope, a General Electric Com­pany elnöke, a nemzeti kereskedelmi és iparkamara alakítását javasolta, mely a nemzeti újjáépítési tanács munkáját venné át­­és azt az ipar és kereskedelem önkormány­zata alapján hajtaná végre. A kormány e terv szerint csak vétójoggal bírna, Roosevelt elnök pedig a legfőbb Votum Minervae-t gyakorolná a közérdek védelmében. Az új kamara gyakorolná a felügyeleti és irányí­tási jogot a munkakódexek alá rendelt va­lamennyi iparág fölött egy tanács útján, amelynek a kereskedelemügyi miniszter és az államtitkár állandó tagjai volnának. A javaslat indokolása hangoztatja, hogy ha az ipar és kereskedelem nem gyakorolja a vezetést, a kormány veszi azt majd kézbe és ezzel teljesen megbénítja az egyéni kez­deményezést és haladást. Johnson tábornok, Amerika újjáépítési diktátora, sietett magáévá tenni a javaslatot. Ebből az amerikai sajtó nagyrésze azt gya­nítja, hogy Johnson már belátja újjá­építési kísérleteinek kudarcát és siet felhasználni ezt az aranyhidat, hogy visszavonuljon. Amerika nem vonult vissza a leszerelési tárgyalásoktól Norman Davis csak jelentést tesz Washingtonban és bármikor hajlandó visszatérni Genfbe Washingtonból jelentik. Hull államtitkár kijelentette, hogy Norman Davisnek Genf­ből való elutazását nem szabad úgy magyarázni, mintha az Egyesült Államok többé nem vol­nának hajlandók a leszerelés kérdésé­ben együttműködni Európával.­­Norman Davis készen áll arra, hogy szük­ség esetén ismét visszatérjen Genf­be. Párizsi jelentés szerint Norman Davis odaérkezett és csütörtökön Paul­ Boncour külügyminiszterrel két óra hosszat tanács­kozott. Norman Davis, amikor a külügy­minisztériumból távozott, nyilatkozni nem volt hajlandó, nem kétséges azonban, hogy az amerikai kiküldöttnek az volt a törek­vése, hogy mielőtt szombaton Amerikába indulna, ahol be kell számolnia küldetéséről, a francia külügyminiszterrel együtt minden részletében meg akarta vizsgálni a leszerelési érte­kezlet helyzetét Németország vissza­vonulásával kapcsolatosan, nemkülönben a népszövetségi helyzetet is. Paul­ Boncour és Norman Davis bizonyára kénytelenek voltak fontolóra venni, hogy milyen feltételek mellett ül össze november 9-én a leszerelési értekezlet elnöksége, de­cember 4-én pedig az értekezlet főbizott­sága. A felekezeti békéről beszélt Ravasz püspök a reformáció emlékünnepén Október 31-én, kedden lelkes és bensősé­ges ünnepélyekkel ülte meg a protestáns tár­sadalom a reformáció évfordulóját. A buda­pesti protestánsok ke­dden este a Vigadóban együttesen rendeztek ünnepélyt, amelyen megjelent a kormányzó is, valamint Lázár­­Andor és Fabinyi Tihamér miniszterek és az előkelőségek egész sora. Báró Radvánszky Albert, a gyűlés elnöke, megnyitóbeszédében üdvözölte a kormányzót, méltatta Luther reformációjának jelentőségét és megemléke­zett arról, hogy november 10-én lesz Luther Márton születésének 450. évfordulója. Ezután dr Ravasz László református püspök mondott emlékbeszédet. A beveze­tésben kifejtette, hogy a protestáns egyház legfontosabb elve: ez egyház önmagát sza­kadatlanul kell, hogy reformálja. Hangoz­tatta, hogy helytelen azt gondolni, hogy a protestáns egyház csak 400 éves. Tulajdon­képpen kétezeréves és ha az ószövetséget is számítjuk, ott kezdődik, ahol az első ke­gyelmi tény megtörtént. A protestánsok ma­gukénak vallják a szenteket és ez igazság­tevőket is. — Nem zárhatjuk ki szívünkből azt sem­­— folytatta —, aki ellentétbe lépett a pro­testantizmussal, Esterházy nádor, Zrínyi Miklós és Pázmány Péter is a miénk. Aki egy nemzet hőseit, történelmi kincseit fele­kezet szerint kontingentálja és ezen az alapon a vele nem egyezőt a történelemből, a magyar nemzet nagy értékállományából ki akarja tenni, nemcsak magát teszi sze­génnyé és nyomorulttá, de a világon a leg­nagyobb destrukciót végzi. — Sokan azt mondják, kár, hogy a ma­gyarság a tizenhatodik században ketté­szakadt. Nem felelek erre azzal, hogy a tizenhatodik század végén a magyarságnak csaknem kilencven százaléka protestáns volt, miért kellett tehát megbontani az ellen­­reformációval. A szakadás nemcsak azokon múlik, akik el akartak szakadni, hanem azokon is, akik nem akarták őket maguk közt megtűrni. Eljön majd az idő, amikor megírják, hogy mit köszön a protestantiz­mus a katolicizmusnak és mit köszön a ka­tolicizmus a protestantizmusnak. A továbbiakban kifejtette a püspök, hogy nem az mozdítja elő a felekezeti békét, ha közömbösek leszünk saját egyházunkkal szemben. A legnagyobb dolog a világon a lélek, ami át tud segíteni a nagy válságo­kon. A lélek a szegénység fekete kenyere mellett is mámorossá és megelégedetté tesz. Azzal fejezte be beszédét, hogy a magyar protestánsok gondoljanak a tépett prédiká­torokra, a magyar urakra, akik szívesebben választották a börtönt és hóhérbárdot, mint­sem hogy megsértsék esküjüket és a magyar földművesekre, akik inkább kezüket levágat­ták volna, semhogy hűtlenek legyenek. . .— Mi méltók akarunk maradni hozzájuk és hívek vagyunk ahhoz az igazsághoz, amely az evangéliumi protestáns keresz­ténységben ajándékul jutott nekünk. A frenetikus tapssal fogadott gyönyörű beszéd után Maday Gyula ünnepi ódáját szavalta el, dr Kovács Sándor Lutherről be­szélt, végül Kozma György hódmezővásár­helyi közjegyző szólalt fel. Mátyásföldön Hegedűs Lóránt volt minisz­ter tartott előadást a reformáció emlék­ünnepe alkalmából. Kifejtette, hogy míg a katolicizmus adta a világnak a legnagyobb művészi alkotásokat, addig az északi népek az igazság kutatásaira hivatottak. A kétféle embertípus egyensúlya akadályozza meg, hogy visszaessünk a szélsőségekbe. A budai Szilágyi Dezső téri templomban rendezett ünnepélyen Basilides Mária, az operaház tagja gyönyörűen énekelt Ádám Jenő zeneakadémiai tanár orgonakíséreté­vel. Szatmáry Margit hegedült, Raffay Er­zsébet szavalt, majd Haypál Béla lelkész mondott ünnepi beszédet. A debreceni református templomban dr Baltazár Dezső püspök tartott nagyhatású prédikációt. A kőbányai templomban a reformáció emléknapjának délutánján Kemény Lajos esperes felavatta az új harangot. Majka Vil­mos lelkész mondott ünnepi beszédet és dr Raffay Sándor püspök imádkozott. Kőszegen október 31-én szentelte fel Fü­­löp József esperes a reformátusok új temp­lomát. November elsején, Calvin János fellépésé­­nek négyszázadik évfordulóján a budapesti józsefvárosi református templomban volt ünnepély, amelyen Szabó Imre esperes tar­tott ünnepi előadást Calvin Jánosról. A reformáció emléknapjának délutánján avatták fel a Kerepesi úti temetőben Vi­­dovszky Kálmán evangélikus lelkésznek, a magyar cserkészmozgalom elhúnyt vezéré­nek síremlékét. Bukarestbe utazik a bolgár miniszterelnök Bukarestből jelentik: Musanov bolgár miniszterelnök november 8-a és 12-e közötti időben Bukarestbe érkezik, hogy ott Titu­ Iescu román külügyminiszterrel tárgyaljon. A kisgazdapárt zászlóbontása Kiskunfélegyházán A független kisgazdapárt vasárnap, no­vember 5-én délelőtt fél 11 órakor Kiskun­félegyházán zászlóbontó-gyűlést tart, ame­lyen Eckhardt Tibor, Kun Béla, Sándor István, Dinich Ödön, Mojzes János, Anda­­házi-Kasnya Béla és Szakács Andor ország­­gyűlési képviselők, továbbá dr Horváth Zol­tán, dr Szabó Árpád, dr Sahin Tóth Rafael, Szolnoky Károly, Dobos Mihály és Tóth Béla mondanak beszédet. A gyűlés után társasebéd lesz, amelyen szintén számos politikai felszólalás hang­zik eel. Félreértések vagy furcsaságok a tabáni tervpályázat körül? A Tervező Magánépítészek Országos Egyesülete nyílt levelet intézett ebben az ügyben Sipőcz polgármesterhez A főváros törvényhatósági tanácsának hétfői ülésén, amint megírtuk, nagy fel­tűnést keltett Petrovácz Gyulának az a be­jelentése, hogy, bár a Tabán újjáépítésére kiírt tervpályázati ügyében a zsűri még nem döntött, máris tu­domására került, hogy az első és harmadik díjat Wargha László mű­egyetemi tanár fogja megnyerni, a második díjat pedig egy olyan pályaterv, amely igen közel áll az eredeti ügyosztályi előter­jesztéshez. Petrovácz bejelentése nyomán még az a hír is elterjedt, hogy az első és harmadik díjat nyeri Wargha László Hegyen völgyön és Túl a Dunán című jeligés pálya­műve, míg a második díjat Weichinger Ká­roly műegyetemi építész-tanárnak Tabáni kertek jeligéjű pályaműve fogja megnyerni. Weichingert eredetileg a Tabán zsűrijébe delegálták, de erről a tagságáról lemondott és benyújtotta pályázatát, amely díjazásban részesült. Természetes, hogy ezek a hírek nagy nyugtalanságot keltettek az érdekeltek kö­zött és a Tervező Magánépítészek Országos Egyesülete csütörtökön este rendkívüli vá­lasztmányi ülést tartott, amelyen a tabáni tervpályázatok bíráló­bizottságának működé­sével kapcsolatban fölmerült kifogásokat tárgyalták. Az ülés rendkívül izgatott han­gulatban folyt le és többen azt hangoztat­ták, hogy ilyen körülmények között nem kellett volna a Tabán fölépítésére új pályá­zatot kiírni és nevetségessé válik a város­házán minden nyílt pályázat, ha már a zsűri döntése előtt tudják, hogy kik lesznek a díjnyertesek és már előre tudják, hogy a jeligés pályázatok mögött kik rejtőznek. A magánépítészek nyílt levele a polgármesterhez Az ülésen elhatározták, hogy nyílt levelet intéznek Sipőcz Jenő polgármesterhez, aki­től szigorú vizsgálatot kérnek a tabáni terv­­pályázatok körül történt állítólagos szabály­talanságok­ miatt. A nyílt levél szövege a következő: „Petrovácz Gyula, a székesfőváros törvény­hatósági tanácsának tagja az október 30-án megtartott tanácsi ülésen bejelentette, hogy a tabáni tervpályázat I. és III. díját Wargha László műegyetemi tanár, a II. díjat pedig az ügyosztály javaslatához közel álló pálya­terv fogja megnyerni. Petrovácz Gyula kar­társunknak ez a bejelentése nemcsak a pá­lyázó építészek körében, de a főváros nagy­­közönsége előtt is megdöbbenést keltett, mert a tabáni tervpályázat zsűrije köztudomásúan még nem döntött, s így csakis szabálytalan­ság, indiszkréció révén juthatott hozzá bárki a zsűri esetleges állásfoglalásához. Eme nyílt levél megírására alulírott Tervező Magán­építészek Országos Egyesületét, mint er­kölcsi testületet azok az aggasztó körül­mények késztetik, amelyek a tervpályázat elbírálására és a zsűri működése kapcsán mind gyakrabban jelentkeznek. A sajtó a tervpályázatok benyújtása után rövidesen hozta nevek és jeligék megjelölé­sével a zsűri elyértelmű döntését, amely tökéletesen fedi a Petrovecz-féle kijelentést. Mindezek alapján az alábbi kérdéseket in­tézzük tisztelettel Méltóságodhoz: 1. Tudja-e Méltóságod, hogy Wargha László műegyetemi tanár „Hegyen-völgyön“ és „Túl a Dunán" jeligéjű tervekkel pályázott? 2. Megengedhető-e az, hogy valaki a zsűri döntéséről annak közzététele előtt tudomást szerezzen? 3. Megengedhető-e az, hogy valaki egy tit­kos pályázaton „hors concours“ pályázik és ugyanakkor jeligés, hasonló pályaterveket nyújtson be? 4. Lehetséges-e az, hogy a jeligékről és a díjazásokról a sajtó tudomást szerezzen? A tervpályázat kétoldalú szerződés, amely egyrészről a kiíró főváros, másrészről a pá­lyázaton résztvevők között köttetett a nyilvá­nosság legnagyobb fokú ellenőrzése mellett. Az a szerződő fél, amelyik a kétoldalú szer­ződés feltételeit be nem tartja, kártérítéssel felelős a jogaikban megsértettekkel szemben. Méltóságod tehát, mint a fővárosi anyagi és erkölcsi érdekek legfőbb őre, esküjében fog­lalt kötelezettségének tesz eleget akkor, ami­dőn a rendelkezésére bocsátott adatok alap­ján szigorú vizsgálatot indít. Bízunk Méltó­ságod igazságérzetében és tisztelettel várjuk nagybecsű válaszát és sérelmeink orvoslását.A tervpályázattal kapcsolatban? A főváros ve­zetősége bizonyára meg fogja nyugtatni az érdekelteket abban az irányban, hogy a zsűri döntése nem lesz kicsúfolása a nyilvános pályázatnak. Az üggyel kapcsolatban kérdést intéztünk Borvendég Ferenc alpolgármesterhez, aki a Magyar Hírlap munkatársának a következő­ket mondotta: — A tabáni tervpályázatra beérkezett jeligés pályázatok az asztalfiókomban vannak elzárva. Azokhoz nem nyúlhat senki és így felelősségem tudatában állít­­tom, hogy a jeligés pályázatokkal kapcso­­latban nem történt visszaélés, mert nem is történhetett. Wargha László műegye­temi tanár nyílt pályázati terveket is be­küldött, ezek a pályázati tervek természe­tesen nem vehetnek részt a versenyben és nem is részesülhetnek díjazásban. Egyéb­ként a zsűri még nem döntött és így korai annak a megállapítása, hogy kik lettek a tervpályázat nyertesei. Ezt majd a zsűri fogja eldönteni. Értesülésünk szerint azok a hírek, ame­lyek a tabáni tervpályázat díjnyerteseiről tudnak, onnan veszik alapjukat, hogy a Wargha és a W­eichinger-féle tervek a zsűri előtt annyira ismertek, hogy azokat nem is a jeligéjük után, hanem a benyújtóik nevei szerint emlegetik. Innen származhatnak az esetleges félreértések, amelyeknek az elosz­latása most a főváros vezetőségére hárul. Ilyen előzmények után természetes, hogy nemcsak az érdekelt körök, hanem a közön­ség is nagy érdeklődéssel várja, hogy mi­lyen megoldást nyernek a Tabán-pályázat érthetetlen furcsaságai. Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozata A magánépítészek nyílt levele alapján ter­mészetesen a főváros vezetősége azonnal megindítja a vizsgálatot, hogy történt-e sza­bálytalanság a tabán újjáépítésére kiírt Péntefi Görögország nem adta ki Amerikának insult Sámuelt Athénből jelentik. A fellebbviteli bíróság elvetette az Egyesült Államoknak Sámuel Insull, az ismert bankárnak kiadatására irányuló kérését. A bíróság úgy véli, hogy a kérés nem volt kellőképpen megindokolva, Insullt azonnal szabadlábra helyezték. Hantos Elemér előadása Brünnbeli Breinnből jelentik. A brünni középeurópai intézet most tartotta ötödik évi közgyűlését, amelyen Hantos Elemér volt államtitkár „Közép-Európa gazdasági egysége“ címen tartott érdekes előadást. Az előadó rámutatott arra, hogy a nem­zetközi harcok rendesen akkor szűnnek meg, ha a harci kedv a nagy veszteségek következtében mindkét oldalon lelohad és ha mindkét részről akadnak férfiak, akik a megértés iniciatíváját megragadják. Tehát nem lehet kétséges, hogy ebből a szempont­ból nézve a középeurópai helyzet már meg­érett a megértésre. Egy nagy gazdasági te­rület helyreállítása a dunai államok részére nemcsak a kor szavát jelenti, hanem ez ter­mészetes reakciója az eseményeknek. Leg­természetesebb az, ha az autarkiára való törekvések által széttépett országokat újból helyreállítják. A háború vége óta különböző oldalról kü­lönböző formákban vetik fel a szorosabb összeköttetések felvételének tervét. Legújab­ban két Dunaterv ismeretes: a kisantant sí­­naiai terve és az olasz kormány genfi terve­zete. Mind a két terv abból a helyes felisme­résből indult ki, hogy a Duna völgyében a javulás csak a kereskedelempolitikai viszo­­­nyok újabb rendezésével következhetik be. Fináncpolitikai eszközökkel csak átmeneti­leg lehet a kérdést megoldani. Az eszközök és az utak szempontjából azonban a két terv lényegesen különbözik egymástól. Az előadó ezután részletesen ismertette a kisantant és az olasz kormány tervezetét, rá­mutatott mindkét javaslat előnyeire és hi­báira, majd alaposan foglalkozott a prefe­­renciális kedvezmény­ek ügyével. Végül azt fejtegette, hogy a Duna-probléma sikeres megoldásának ügye nem függhet végered­ményben egyik vagy másik nagyhatalomtól, vagy pedig államcsoporttól. Maguknak a dunai államoknak kell a nyilvánosság elé lépniük, először a krízis leküzdésére szolgáló határozott programmal, azután pedig a meg­szervezett együttműködés kidolgozott prog­ramjával. Az előadást a közgyűlés nagy érdeklődés­sel hallgatta s az előadónak fejtegetéseivel nagy sikere­­volt.

Next