Magyar Hirlap, 1934. január (44. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
\T'-rfl — ILQnixáR IQ fhxÉr ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AB Szerkesztőség magyarországon: i liSr Ilii: Iling I és kiadóhivatal I i hóra2.8a H.60.1. líráig«. gÉSF MB Hl Hl »Ufo Pig VI., Aradi ucea 10. szám. ROMÁNIÁBAN: |§8® H SÍP tflll m Illik §l|§ Teletom 21-S-47, 23-6-86 és 10-6-06 i h«ra iso lett il «vre «o ml |j|jP l|fl| jrajjPB w tobM HEM MMmk Jugoszláviában sHB HBfflL .ihfpP ffl JL mik praf Jjfljl Utazási és fürdöiroda | hóra 60 dinár. ‘I, trn ISO éliár, BB |M| ME janSTWlI llfr 7 aSESa A BSsSS J&B3S& csehszlovákiában: BBS HM HSB graH JB Aradi ucca 10. szám. i hóra 55 ch. erre loo ex. laifiail tva af iCStSh |5||BTelefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 ■■■■■■■■■■■■■■■ WBHB SEHn Murer.tn^a wBBnnMnnHBBaMi BUDAMS^ 1934^JANDA^3^ZERDA Pos^nTroTFRiEDMZi^RNO^^^^nilOvroHAM^^7^ A GARDA Mi tanulság kínálkozik abból, hogy a szerencsétlen sorsú román miniszterelnök orgyilkosának háta mögött éles határozottsággal egy gárda, egy mindenre elszánt gárda árnyéka rajzolódik ki? Semmi és minden, ahogy akarjuk. Mert lehet valaki fatalista, a keleti egykedvűség bölcseletének híve, akinek mindegy, hogy milyen szálak hová vezetnek, milyen okok mit eredményeznek, aki vállvonogatással veszi azt, ami szerinte a sors könyvében az idők kezdetétől meg volt írva s amin változtatni amúgy sem lehet. De mi nem vagyunk fatalisták, mi nem hiszünk a sors könyörtelen változtathatatlanságában, de hiszünk abban, hogy életre és biztonságra igenis lehet vigyázni, emberi sorsok felett lehet őrködni s nemcsak nem kell, de nem is szabad, hogy akárki, magánember, vagy politikus élete szabad prédájává essék az elborult indulatnak vagy terrorisztikus gyűlöletnek. Miért kellett Duca román miniszterelnöknek meghalnia? Egyetlen szóval: mert liberális volt. Akárhol, akárhányféleképpen magyarázzák is a szabadelvűség fogalmát és tartalmát. Duca bűne az volt a vasgárdának nevezett csoport szemében, hogy liberális politikát követett a liberalizmusnak jogtisztelő felfogásában. A liberális politika útját vágta először belpolitikai szempontból. A vasgárda pedig nem helyesli a liberális politikát. A vasgárda Hitler híve, vagy legalább is a horogkereszt módszereinek híve. A vasgárda nem akar lágy és erőtlen jogtiszteletet, emberséges nyögdécseléseket, a vasgárda ökölre és pengére óhajt támaszkodni s óhajtja támasztani Románia politikáját. Ezen túl pedig liberális volt Duca a belső külpolitikában is, mert a megnyugvást és kibontakozást a kisebbségekkel való békés megegyezésben kereste. Ez lehet megint célkitűzése a szabadelvűségnek, a demokráciának, de semmiképpen sem célkitűzése a vasgárdának, amely tűzzelvassal irtaná a kisebbségeket, ha egyedül rajta állna, amely sovén türelmetlenségben megint csak a horogkereszttől vett leckét nagyon alaposan, amely ha nyílt színvallásban odáig nem is megy, hogy minden más nemzetet és fajtát a magáénál alacsonyabbrendűnek bélyegezzen, de gyakorlati módszereivel és programjával tulajdonképpen szavak nélkül is ezt hirdeti. S ezért hangzott el Duca miniszterelnök ellen a halálos ítélet: ebben a két főbenjáró bűnben találta őt vétkesnek a vasgárda, hogy az emberi jogok útját akarta járni többséggel és kisebbséggel szemben s hogy kereste a megegyezést azon a ponton, amely a háború utáni idők egyik legnagyobb keserűsége. Ezért reccsentették el a pálcát felette azok a vad és türelmetlen erők, amelyek akármilyen regényes nevet viselnek is, valójában a brutális erőszak uralmát akarják meghozni mindenütt. Mert ez a dolognak egyik kétségtelenül nagyon érdekes tünete, hogy akár Vasgárdának, akár másnak hívják, akár Romániában van otthon, akár másutt, a rendkívül heves nacionalizmus nemzeti zászlóból szabott köpönyege alatt ezek az alakulatok, csoportok, a legnemzetközibb szervezetet, szövetséget teszik. Azt hinné az ember: felfokozott és türelmetlen hazafiságukban gyilkos farkasszemet néznek egymással. Pedig dehogy. Egymást értik meg legjobban, egymást utánozzák, egymás felé bókolnak, vasöklükben a rokonszenv illatos virágcsokraival. Ha a szélsőségek vonzásának hibásan kölcsönvett képével élni sza- Izgalmak Berlinben és Párizsban a német-francia leszerelési konfliktus körül Váratlanul átnyújtották a német kormánynak a francia válaszjegyzéket . Hitler a bajorországi üdülés helyett Berlinben maradt Berlinből jelentik: Francois Poncet berlini francia nagykövet szombaton este váratlanul utasítást kapott Párizsból, hogy nyújtsa át a német kormánynak Franciaország válaszát Hitler javaslataira. Ezzel egyszerre izgalmas fordulatot vett a francia—német helyzet. Hitler kancellár már minden előkészületet megtett, hogy megkezdje szokásos téli üdülését, amelyet a Felsőbajorországi Alpesekben töltött idáig, Berchtesgaden melletti villájában. A francia válasz hatása alatt Hitler egyszerre megváltoztatta egész programját. Lemondta téli pihenőjét és úgy határozott, hogy a külpolitikai helyzetre való tekintettel továbbra is Berlinben marad, mert a helyzet megköveteli állandó jelenlétét. Úgy volt, hogy a nemzeti szocialista párt vezérkara idei első konferenciáját is már Hitler felsőbajorországi villájában tartja meg január 5-e és 7-e között, de a külpolitikai helyzetre való tekintettel a konferenciát most január végére halasztották és Berlinben fogják megtartani. A nemzeti szocialista vezérek nagy része azonban már A francia válasz váratlanul gyors átadásának kulisszatitkairól nagyon érdekes hírek keringenek Párizs jól informált köreiben. Hír szerint a francia kormány a múlt héten úgy határozott, hogy a válaszjegyzék szövegét előzetesen közli az angol, olasz és belga kormányokkal, valamint a kisantanttal is, hogy kikérje hozzájárulásukat a memorandumhoz, amely ilyenformán egységes fellépést jelentett volna Németországgal szemben. London nem helyeselte a francia jegyzék szövegét és az olasz diplomácia is attól tartott, hogy Berlin a javaslatokban újból közös németellenes front kialakulását fogja látni. Szombaton este, a Matin szerint, az egyik szövetséges kormány Párizsban lépéseket tett, hogy a francia emlékiraton bizonyos módosításokat hajtsanak végre. Eleinte Párizsban úgy tudták, hogy a belga kormány összegyűlt Bajorországban, ezért csütörtökön Münchenben rövid értekezletet tartanak és erre az egy napra Hitler kancellár is a bajor fővárosba érkezik. Francois Poncet francia nagykövet kormánya válaszát diplomáciai jegyzék — úgynevezett aide memoire — alakjában nyújtotta át Hitler kancellárnak. A német kormány nem hozta nyilvánosságra a francia jegyzéket, miután szemmel láthatólag azon igyekeznek Berlinben, hogy lehetőleg tompítsák a német—francia konfliktus élét. A német válasz megszövegezése is hosszabb időt vesz majd igénybe, miután a francia aide memoire olyan terjedelmes irat, hogy annak áttanulmányozását is több nap alatt lehet elvégezni. Illetékes helyen a memorandum tartalmáról csak annyit mondanak, hogy lehetővé teszi a tárgyalások folytatását. Berlinben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Németország részéről a francia jegyzékkel kapcsolatban semmiféle rendkívüli lépést nem terveznek. indítványozta a módosításokat, később azonban kiderült, hogy a módosításokat Anglia javasolta. Ilyen körülmények között a francia kormány a leghelyesebbnek tartotta, ha sürgősen utasítja Francois Poncet nagykövetet a francia válasz átadására, hogy ezzel elejét vegye minden esetleges külső nyomásnak. Párizsban attól is tartottak, hogy az angol és az olasz kormány a jegyzék tartalmát még annak átadása előtt vita tárgyává találná tenni. Paul Boncour olyan sürgősnek tartotta a döntést, hogy szombaton este telefonon utasította a berlini francia nagykövetet a memorandum haladéktalan átadására. Miért vált sürgőssé a memorandum átadása A francia jobboldal helyteleníti ezt a nagy sietséget és azt hangoztatja, hogy a kormány ezek szerint álláspontját csak meg- futamodásszerű eljárással tudta megvédeni.. Ezzel kapcsolatban támadások hangzottak el Paul Boncour ellen és a jobboldal erélyességet követelt a kormánytól. A francia külügyminisztériumhoz közelálló körök azzal védekeznek, hogy azért vált egyszerre olyan sürgőssé a memorandum átnyújtása, mivel Franciaország rövidesen Genfben is elő fogja terjeszteni javaslatait és így szükségesnek vélte, hogy Berlin nézetét a javaslatokról még a január 21-én összeülő leszerelési értekezlet tanácskozásai előtt megismerje, márpedig ehhez legalább háromheti eszmecserére van szükség. Párizsban úgy tudják, hogy a Quai d'Orsayn azt is remélik, hogy így alkalmat nyújtanak Angliának és Olaszországnak is arra, hogy idejekorán véleményt nyilvánítsanak a francia álláspontról.. A francia lapok véleménye szerint a Berlinben átadott memorandum messzemenő engedményeket helyez kilátásba, de csak azzal a feltétellel, ha Németország biztosíték okokat ad a katonai jellegű alakulatok feloszlatására és általában lemond mindezt felfegyverkezésről. Állítólag a horogkeresztes rohamcsapatok lefegyverzését Franciaország már nem követeli többé olyan erélyesen a jegyzékben, miután Párizsban kezdik elismerni, hogy Hitler uralma ezeken a rohamcsapatokon alapul, így nem oszlathatja fel legmegbízhatóbb testőrségét. A Quai d‘Orsay-hoz közelálló körök hangsúlyozzák, hogy a Berlinben átadott francia memorandum nagy szolgálatára lesz majd azoknak a megbeszéléseknek, amelyeket Mussolini és Sir John Simon tervbe vett. Nyilatkozott Berlinben a Paris Miditudósítója előtt Rosenberg, a nemzeti szocialista párt külügyi hivatalának vezetője, aki hangsúlyozta a közvetlen tárgyalások fontosságát és kijelentette, hogy, ha a jogegyenlőség alapján sikerül megegyezni, a légkör még jobban meg fog enyhülni. Németország csak azért akar fegyverkezni, mert a körülötte állók mindegyike óriási haderővel rendelkezik. Esztelenség volna támadó háborúra gondolni, mert a tocarnói szerződés követ- Nem sikerült az egységes németellenes front kialakítása bad: valóban ezek a szélsőségek azok, amelyekről a józan észnek fel kell tennie, hogy csak a fegyverek élében kívánnak találkozni s aztán kiderül, hogy minél szélsőségesebbek, minél türelmetlenebbek, annál közelebb vannak egymáshoz. A fizikai terroron túl, vagy innen azonban eszközük a lelki terror is. A nacionalizmus reneszánszának korában természetes, hogy demagóg jelszónak a hazafiságot választják. A vasgárda, amelynek a bizonyára román szempontból kifogástalan hazafi Dúca áldozatul esett, évtizednél hosszabb ideje s különböző formákban bár, de türelmetlenségét, kíméletlenségét, antiszemitizmusát és antihungarizmusát mindig a hazafiság jelszavába burkolta. Azzal a természetes és egyszerű következtetéssel, hogy a hazafiság ezekben az években olyan varázsszó, amely még a törvény áttörésének következményeitől is megvéd. És hiába voltak természetesen józanabbak és előrelátóbbak, akik a vad jelszavakkal szemben a kisebbségekkel való megegyezésben keresték a kibontakozás irányát, a harsogó nacionalizmus gárdadalában elveszett a szavuk. Nagyon nehéz innen messziről helyzetet megítélni, még nehezebb jósolni. Az érkező jelentésekből úgy látszik, hogy a román központi hatalom erélyes kézzel véget akar vetni annak az uszító és tajtékzó szélsőségnek, amely a magyar kisebbségekkel való megegyezés keresésében is halálos bűnt látott. De fájdalom: ezek a lángok itt is, ott is felfeltörnek és Európa levegője túlfűtött villamosságtól fog reszketni mindaddig, amíg a betegség tünetein túl, a betegség okait is gyógyítani nem kezdik, amíg a józanság és emberség ki nem veri az orgyilkot a tébolyodan kezekből, amíg meg nem mutatja, hogy sem őrületnek, sem terrornak nem engedi prédájául magát. .