Magyar Hirlap, 1934. február (44. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

Dolifuss február 7-án Budapestre emezik Rendkívül bizonytalan a Daladier-kormány helyzete Félmegoldásnak tekinti a francia közvélemény az új kormányt - Hitler újabb békeajánlatáról hajlandó tárgyalni Párizs A neoszocialisták közjóléti bizottság felállítását követelik Xmit a századok hosszú sora nem tudott elérni: azt most három perc alatt intézte el egy tizenkétsoros törvény. Sőt a tizenkét sor ezen a nagy történeti változáson túl, mellékesen eiintéz még néhány problémát is. Például — fel­hatalmazza a német kormányt az alkotmány megváltoztatására, minden fenntartás és korlátozás nélkül. Ez lé­nyeges kiszélesítése az eredeti diktatúra­törvénynek. És a most megszavazott új törvény olyan tömör, hogy nem is érinti azt a kérdést: vájjon a birodalmi kor­mány joga az alkotmány megváltoztatá­sára véget ér-e a négy esztendőre „elő­irányzott“ diktatúra-korszak lejártával vagy sem9 A tizenkét sorba foglalt hat alkot­mánycikk értelmezése a birodalmi kor­mány dolga: és nincs jogi akadálya annak a felfogásnak, hogy a négy esz­tendőre tervezett diktatúrát — az idők végéig hosszabbította meg a birodalmi gyűlés kedden hozott egyhangú határo­zata. (Miért ne lett volna egyhangú a határozat, ha már csak egy lajstrom szerepelhetett a jelenlegi birodalmi gyű­lés tagjainak megválasztásánál?) Daladier őszintén békülékeny a német birodalom felé. És ha ebben a tekintet­ben sokkal inkább exponálta is magát, mint bármelyik más francia politikus: nem maradna hátvéd nélkül a közvéle­ményben az ilyen út konzekvens köve­tésénél. Dermesztőén fagyos sajtója volt a búcsúvétel napján Paul-Boncour kül­ügyminiszternek, akármennyire ápolta is mindig a barátságot a lapokkal és az! újságírókkal. A stabilitás elvét kép-* viselte az elmúlt évek kormányaiban és helyén maradt, legfeljebb tárcát cse* rélt az irányváltozásoknál. Hadügv* miniszterből külügyminiszter lett, rövid miniszterelnöksége után visszatért a külügyminisztérium élére és három kormányon át nem távozott onnét.. * Az ilyen sokszoros, hosszú miniszterség után több melegséggel vagy legalább több érdeklődéssel búcsúzhattak volna tőle barátai. A „gyászjelentések“ azon-* ban fagyosak és rövidek. Elment egy) ember, aki a régi formulákat őrizte< ahelyett, hogy az új utakat kerestö volna. Elment egy ember, aki a teg* napot szőtte tovább, a holnap előkészí* tése helyett. Elment egy ember, aki nem tudta megtalálni a „szerencsés1* hangot Berlinnel szemben. A rideg bú-* csúztatások többnyire csak azt sajnál* ják: mért ily későn távozott el Paul- Boncour abból a hivatalából, ahol már hosszú ideje „elavult“ a politikája« Hosszú ideje? Talán csak néhány hó-* nap óta. De néhány hónap most —* egész történeti korszak. Daladier kis miniszterei és nagy nehézségei Megszületett a német egység Tavaly november tizenkettedikén vol­tak az új választások. Hitler feloszlatta akkor a porosz, a bajor, a szász és a többi tartománygyűlést is: de tarto­mánygyűlési választásokat nem rendeli el többé. Most pedig az új alkotmány első cikkelye röviden azt mondja: . „Az egyes államok népképviseletei meg­szűnnek.“ A harmadik szakasz pedig kiterjeszti a birodalmi belügyminiszter „felügyeleti jogát“ a huszonkét német államra, amelyek ezzel a rendelkezés­sel — megszűntek. Nincs többé porosz vagy bajor állam. (Véget ért a Hanza-városok autonómiája. Ésak bizonyos címek maradtak meg. (Például a miniszterelnöki cím, nyilván azért, mert kímélni akarták Göring — tábornoknak, a porosz miniszterelnök­nek érzékenységét. Bár Göring részére jutott néhány más hivatal is. Például: a német birodalmi gyűlés és az állam­tanács elnöksége. A német birodalmi miniszterség. Vagy az összes porosz színházak főintendánsi állása.) Alkot­mányjogilag a porosz miniszterelnök ezentúl már csak „főispán“, aki tartozik a belügyminiszter utasítását követni és rendeletéit végrehajtani. A német törzsek Isten akaratából lett épületkövei népünknek, de az egyes államok politikai felépítése csak emberi munka és ezért múlékony: mondotta Hitler. Ma egy éve még az volt a jóslat, hogy a katolikus déli államok elszakad­nak a prusszifikált észak-német biroda­lomtól és Ausztria felé fognak fordulni... De hol vannak ma a centrum régi, erős szervezetei? Mi lett a német katolikus egyház nagy organizációjából? Hová tűnt a bajor állam és a többi délnémet ország autonómiája? A német egység kedden történt mcgpecsételése már csak formaság volt: befejezett tények kodi­fikálása. Teljes béke Franciaországgal Egyébként papiroson temperált volt Hitler beszéde, mint minden más alkalommal is: A faji gondolat és a faji 'öntudat nem vezethet más népek leki­csinyléséhez és lenézéséhez, hanem csak saját népünk célszerű életformáinak ki­építéséhez ... Ez ugyanolyan békésen — hangzik, mint a beszédnek Párizshoz címzett része. Igazi kibékülés, a régi csatabárd végleges elásása, politikai ba­rátság és gazdasági összefogás a vég­telenül sok közös érdek jegyében: így jelölte meg Hitler francia politikájának célját. Mert: soha többé nem szabad két ilyen nagy nép tömegeinek a csatatéren összemérni erejüket... Két nap óta Sztálin nagy moszkvai expozéját közli és mérlegeli hosszú ha­sábokon át a párizsi lapoknak az a része, amely komolyan foglalkozik külpolitiká­val. Kissé különös, ha most egyszerre primadonnákéul szerepel például a Temps főhelyén Sztálin. Finom, tapinta­tos elemzésekkel arra nézve: miként kell beszédének egyes fordulatait értelmezni és értékelni. Egyelőre még nem aktuális a kérdés: vájjon ajánlatos-e az orosz diktátor ilyen népszerűsítése, tekintélyé­nek ez az emelése akkor, amikor egy sor pótválasztási eredmény szerint már nem csupán Párizs környékén, de Francia- ország néhány más körzetében is mere­deken emelkedik a kommunisták szava­zati aránya? Pedig erre a kockázatra mégis illenék több gondot fordítani. Sztálin ünneplése és kommentálása mellett most egy másik kényes feladat jut a francia lapoknak: Hitler beszédé­nek elemzése. A legnagyobb tapintat, a teljes előzékenység hangján. Mert a Quai d‘Orsay új gazdájának bizalmas kérése a párizsi szerkesztőségekhez alig­hanem ez volt: szíveskedjenek kímélni Hitler érzékenységét, A francia közvélemény jó része né­hány hónap óta megúnta azt a külpoli­tikai irányvonalat, amely még érinthe­tetlen szentség volt egy félév előtt. És a francia közvélemény jó része — vál­tozatosságot kíván a belpolitikában is. A régi főszerkesztői állásából elcsa­pott Leon Bailly találja meg most új lapjában napról napra a pregnáns szót a helyzet jellemzésére. Legfrissebb mondata így hangzik: Jó kapitány, rossz legénység, meglékelt hajóÉz a Daladier-kormány. Miért kellett a sok miniszter és a sok államtitkár? (A létszámcsökkentést a Chautemps-kormímyhoz képest alig le­het észrevenni.) Marquet bordeauxi pol­gármester, a neoszocialisták igazi vezére állította fel azokat a követeléseket, amelyek kielégítették volna a közvéle­ményt Államtitkárok nem kellenek. Elég legfeljebb nyolc miniszter, a tizenhét helyett. A nyolc miniszter közül leg­alább öt legyen új ember, de teljes te­kintély. Egy napon, az első napon kell tucatjával felfüggeszteni a gyanús fő-, tisztviselőket, a peref.ektusoktól a magas bírói méltóságokig. Szakítani kell min­den régi kapcsolattal, az ár ellen kell fordulni, olyan bátorsággal és hittel, amely visszaadja az új kormánynak a nép bizalmát és becsüléséif ezekhez 8 feltételekhez fűzte Marquet a neo­szocialisták belépését a kormányba. Helyesen tette-e Daladier, ha megállt az út felénél, a közvélemény kormán nyának összeállítása helyett? Chautemps a közvélemény, sőt a pá* rizsi ucca nyomása alatt távozott he-* lyéről, mert a kamarában még kom-* pakt többség állt mögötte. De néni bírta tovább esténként azokat a tűnte-* téseket, amelyeket ugyan „a király rikkancsai“ szerveztek és vezettek: de ezúttal egész Párizs hangulatának ne* vében. Nem lehet kétséges! a Chautemps* kormány utolsó napjaiban a francia főváros hangulata erősen közeledett a —- forradalmi pszichózishoz, órák alatt tettek szert nagy' súlyra olyan odáig csak kevéssé vagy egyáltalában nem méltányolt politikusok, mint Iberné-i garay és Herriot. Azért, mert kímélet* lenül szélesítették ki vádjaikat, nem so* kát törődve a bizonyítékokkal. Nagy kérdés: vájjon Chiappe rendőrfőnök elnézése és kíméletessége engedte-e: így terjeszkedni a tüntetéseket vagy pedig Chiappe kénytelen volt számolni azzal, hogy a párizsi hangulat bizonyos fokig „megfertőzte“ a rendőrséget is? 1Ö niXBR ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Mß Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: és kiadóhivatal «qgr fii fH m »n M vl,.«i. H« én» 400 taL ii M Bj? » Jf fik gJ llk Telelő* 21-8-47, 23-5-86 és 10-6-06 TZrUao,, lg fii §§ llL^y §§ ....LA §1 AB Utazási és fürdőiroda csehszujvÁriában: {KpSa HMÍ Z§l Era|f Jfs VI., Aradi ucca 10. szám. i héra SJ CK. M« éti» loo «K. lllft IH|bL fllji jppi M m JfgjEK Tnffl Telefón: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 BUDAPEST 1934, FEBRUÁR 1, CSÜTÖRTÖK Főszerkesztő : Dr FRIEDMANN Ernő SKv XLIV. ÉVFOLYAM. 25. SZÁM _____________________________ ______ Az öreg urak véleménye A súlyos jelenség vitathatatlan oka a kettős irritáltság a kamara ellen. Az az érzés, hogy a kamara feláldozta Fran­ciaország gazdasági szanálását a pártok és a frakciók nyomorult versengésének. És az az érzés, hogy a kamara tagjai között a tisztességes emberek erős több­sége mellett van egy elég jelentékeny kisebbség, amely gyanús vagy éppen „penészes“ emberekből áll. Fogjanak össze a pártok a gazdasági szanálás munkájának elvégzéséhez. Jöjjön cl a: a nagy nap, amelyen a kamara purifi- kália mayát, minden kímélet és minden részvét nélkül. Másként elveszett a pars Az egyik párizsi estilap most érkezett száma néhány „nagy öreg ember“ nyi­latkozatát közli a helyzetről. A Fél- szüzek miatt egykor erkölcstelenné nyil­vánított Marcel Prévost, ma a francia akadémia ősz kancellárja, arra hivatko­zik, hogy eredetileg mérnök akart lenni, tehát „mérnöki pontossággal“ kíván a kérdésekre válaszolni. A válasz így hangzik: — Boulanger tábornok óta most elő­ször történik meg, hogy a polgári osz- (álig és parasztosztály jelentékeny része rokonszenoet érez egy forradalmi agi- láéió iránt. Ez kétségbevonhatatlan tény.

Next

/
Thumbnails
Contents