Magyar Hirlap, 1934. február (44. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

1­0 niXBR ELŐFIZETÉSI ÁRAK: MB Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: és kiadóhivatal «ggr fii fH m »n M vl,.«i. H« én» 400 taL ii M Bj? » Jf fik gJ llk Telelő* 21-8-47, 23-5-86 és 10-6-06 TZrUao,, lg fii §§ llL^y §§ ....LA §1 AB Utazási és fürdőiroda csehszulvákiában:­­KpSa HMJ Z§l Era|f Jfs VI., Aradi ucca 10. szám. i héra SJ CK. M« éti» loo «K. lllft IH|bL fllji jppi M m JfgjEK Tnffl Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 BUDAPEST 1934. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK Főszerkesztő : Dr FRIEDMANN Ernő SKv XLIV. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM _ __________________________________ Dolifust február 7-án Budapestre evezik Rendkívül bizonytalan a Daladier-kormány helyzete Félmegoldásnak tekinti a francia közvélemény az új kormányt - Hitler újabb békeajánlatáról hajlandó tárgyalni Párizs A neoszocialisták közjóléti bizottság felállítását követelik amit a századok hosszú sora nem tudott elérni, azt most három perc alatt intézte el egy tizenkétsoros törvény. Sőt a tizenkét sor ezen a nagy történeti változáson túl, mellékesen elintéz még néhány problémát is. Például — fel­hatalmazza a német kormányt az alkotmány megváltoztatására, minden fenntartás és korlátozás nélkül. Ez lé­nyeges kiszélesítése az eredeti diktatúra­törvénynek. És a most megszavazott új törvény olyan tömör, hogy nem is érinti azt a kérdést: váljon a birodalmi kor­mány joga az alkotmány megváltoztatá­sára véget ér-e a négy esztendőre „elő­irányzott“ diktatúra-korszak lejártával vagy sem. A tizenkét sorba foglalt hat alkot­mánycikk értelmezése a birodalmi kor­mány dolga, és nincs jogi akadálya annak a felfogásnak, hogy a négy esz­tendőre tervezett diktatúrát­­ az idők végéig hosszabbította meg a birodalmi gyűlés kedden hozott egyhangú határo­zata. (Miért ne lett volna egyhangú a határozat, ha már csak egy lajstrom szerepelhetett a jelenlegi birodalmi gyű­lés tagjainak megválasztásánál?) Daladier őszintén békülékeny a német birodalom felé. És ha ebben a tekintet­ben sokkal inkább exponálta is magát, mint bármelyik más francia politikus: nem maradna hátvéd nélkül a közvéle­ményben az ilyen út konzekvens köve­tésénél. Dermesztően fagyos sajtója volt a búcsúvétel napján Paul­ Boncour kül­ügyminiszternek, akármennyire ápolta is mindig a barátságot a lapokkal és az­ újságírókkal. A stabilitás elvét kép­* viselte az elmúlt évek kormányaiban és helyén maradt, legfeljebb tárcát cse­­rélt az irányváltozásoknál. Hadügy*­miniszterből külügyminiszter lett, rövid miniszterelnöksége után visszatért a külügyminisztérium élére és három kormányon át nem távozott onnét.. . Az ilyen sokszoros, hosszú miniszterség után több melegséggel vagy legalább több érdeklődéssel búcsúzhattak volna tőle barátai. A „gyászjelentések“ azon-*­ban fagyosak és rövidek. Elment egy­ ember, aki a régi formulákat őrizte, ahelyett, hogy az új utakat kereste volna. Elment egy ember, aki a teg* napot szőtte tovább, a holnap előkészí­ tése helyett. Elment egy ember, aki nem tudta megtalálni a „szerencsést* hangot Berlinnel szemben. A rideg bú­* csúztatások többnyire csak azt sajnál* ják, mert ily későn távozott el Paul­ Boncour abból a hivatalából, ahol már hosszú ideje „elavult“ a politikája. Hosszú ideje? Talán csak néhány hó-* nap óta. De néhány hónap most —* egész történeti korszak. Megszületett a német egység Tavaly november tizenkettedikén vol­tak az új választások. Hitler feloszlatta akkor a porosz, a bajor, a szász és a többi tartománygyűlést is, de tarto­mánygyűlési választásokat nem rendelt el többé. Most pedig az új alkotmány első cikkelye röviden azt mondja:­­ „Az egyes államok népképviseletei meg­szűnnek.“ A harmadik szakasz pedig kiterjeszti a birodalmi belügyminiszter „felügyeleti jogát“ a huszonkét német államra, amelyek ezzel a rendelkezés­sel­­ megszűntek. Nincs többé porosz vagy bajor állam.­­Véget ért a Hanza-városok autonómiája. Csak bizonyos címek maradtak meg. (Például a miniszterelnöki cím, nyilván azért, mert kímélni akarták Göring­­ tábornoknak, a porosz miniszterelnök­nek érzékenységét. Bár Göring részére jutott néhány más hivatal is. Például: a német birodalmi gyűlés és az állam­tanács elnöksége. A német birodalmi miniszterség. Vagy az összes porosz színházak főintendánsi állása.) Alkot­mányjogilag a porosz miniszterelnök ezentúl már csak „főispán“, aki tartozik a belügyminiszter utasítását követni és rendeleteit végrehajtani. A német törzsek Isten akaratából lett épületkövei népünknek, de az egyes államok politikai felépítése csak emberi munka és ezért múlékony, mondotta Hitler. Ma egy éve még az volt a jóslat, hogy a katolikus déli államok elszakad­nak a plusszifikált észak-német biroda­lomtól és Ausztria felé fognak fordulni... De hol vannak ma a centrum régi, erős szervezetei? Mi lett a német katolikus egyház nagy organizációjából? Hová tűnt a bajor állam és a többi délnémet ország autonómiája? A német egység kedden történt megpecsételése már csak formaság volt: befejezett tények kodi­fikálása. Teljes béke Franciaországgal Egyébként papiroson temperált volt Hitler beszéde, mint minden más alkalommal is. A faji gondolat és a faji­­öntudat nem vezethet más népek leki­csinyléséhez és lenézéséhez, hanem csak saját népünk célszerű életformáinak ki­építéséhez ... Ez ugyanolyan békésen — hangzik, mint a beszédnek Párizshoz címzett része. Igazi kibékülés, a régi csatabárd végleges elásása, politikai ba­rátság és gazdasági összefogás a vég­telenül sok közös érdek jegyében: így jelölte meg Hitler francia politikájának célját. Mert­ soha többé nem szabad két ilyen nagy nép tömegeinek a csatatéren összemérni erejüket... Két nap óta Sztálin nagy moszkvai expozéját közli és mérlegeli hosszú ha­sábokon át a párizsi lapoknak az a része, amely komolyan foglalkozik külpolitiká­val. Kissé különös, ha most egyszerre primadonnaként szerepel például a Temps főhelyén Sztálin. Finom, tapinta­tos elemzésekkel arra nézve, miként kell beszédének egyes fordulatait értelmezni és értékelni. Egyelőre még nem aktuális a kérdés: vájjon ajánlatos-e az orosz diktátor ilyen népszerűsítése, tekintélyé­nek ez az emelése akkor, amikor egy sor pótválasztási eredmény szerint már nem csupán Párizs környékén, de Francia­­ország néhány más körzetében is mere­deken emelkedik a kommunisták szava­zati aránya? Pedig erre a kockázatra mégis illenék több gondot fordítani. Sztálin ünneplése és kommentálása mellett most egy másik kényes feladat jut a francia lapoknak: Hitler beszédé­nek elemzése. A legnagyobb tapintat, a teljes előzékenység hangján. Mert a Quai d‘Orsay új gazdájának bizalmas kérése a párizsi szerkesztőségekhez alig­hanem ez volt: szíveskedjenek kímélni Hitler érzékenységét. Daladier kis miniszterei és nagy nehézségei A francia közvélemény jó része né­hány hónap óta megunta azt a külpoli­tikai irányvonalat, amely még érinthe­tetlen szentség volt egy félév előtt. És a francia közvélemény jó része­­ vál­tozatosságot kíván a belpolitikában is. A régi főszerkesztői állásából elcsa­pott Leon Bailly találja meg most új lapjában napról napra a pregnáns szót a helyzet jellemzésére. Legfrissebb mondata így hangzik: Jó kapitány, rossz legénység, meglékelt hajó ez a Daladier-kormány. Miért kellett a sok miniszter és a sok államtitkár? (A létszámcsökkentést a Chautemps-kormányhoz képest alig le­het észrevenni.) Marquez bordeauxi pol­gármester, a neoszocialisták igazi vezére állította fel azokat a követeléseket, amelyek kielégítették volna a közvéle­ményt Államtitkárok nem kellenek. Elég legfeljebb nyolc miniszter, a tizenhét helyett. A nyolc miniszter közül leg­alább öt legyen új ember, de teljes te­kintély. Egy napon, az első napon kell tucatjával felfüggeszteni a gyanús fő-, tisztviselőket, a peref­ektusoktól a magas bírói méltóságokig. Szakítani kell min­den régi kapcsolattal, az ár ellen kell fordulni, olyan bátorsággal és hittel, amely visszaadja az új kormánynak a nép bizalmát és becsüléset, ezekhez a feltételekhez fűzte Marquez a neo­szocialisták belépését a kormányba. Helyesen tette-e Daladier, ha megállt az út felénél, a közvélemény kormán­­yának összeállítása helyett? Chautemps a közvélemény, sőt a pá* rizsi ucca nyomása alatt távozott he-* lyéről, mert a kamarában még kom-* pakt többség állt mögötte. De nem­ bírta tovább esténként azokat a tünte-* téseket, amelyeket ugyan „a király rikkancsai“ szerveztek és vezettek, de ezúttal egész Párizs hangulatának ne­­vében. Nem lehet kétséges­ a Chautemps- kormány utolsó napjaiban a francia főváros hangulata erősen közeledett a­­­ forradalmi pszichózishoz, órák alatt tettek szert nagy­ súlyra olyan odáig csak kevéssé vagy egyáltalában nem méltányolt politikusok, mint Iberné-i­garay és Herriot. Azért, mert kímélet­­lenül szélesítették ki vádjaikat, nem sok­kat törődve a bizonyítékokkal. Nagy kérdés: vájjon Chiappe rendőrfőnök elnézése és kíméletessége engedte-e: így terjeszkedni a tüntetéseket vagy pedig Chiappe kénytelen volt számolni azzal, hogy a párizsi hangulat bizonyos fokig „megfertőzte“ a rendőrséget is? Az öreg urak véleménye Az egyik párizsi estilap most érkezett száma néhány „nagy öreg ember“ nyi­latkozatát közli a helyzetről. A Fél­­szüzek miatt egykor erkölcstelenné nyil­vánított Marcel Prévost, ma a francia akadémia ősz kancellárja, arra hivatko­zik, hogy eredetileg mérnök akart lenni, tehát „mérnöki pontossággal“ kíván a kérdésekre válaszolni. A válasz így hangzik: — Boulanger tábornok óta most elő­ször történik meg, hogy a polgári osz­­tál­y és parasztosztály jelentékeny része rokonszenvet érez egy forradalmi agi­­táció iránt. Ez kétségbevonhatatlan tény. A súlyos jelenség vitathatatlan oka a kettős irritáltság a kamara ellen. Az az érzés, hogy a kamara feláldozta Fran­ciaország gazdasági szanálását a pártok és a frakciók nyomorult versengésének. És az az érzés, hogy a kamara tagjai között a tisztességes emberek erős több­sége mellett van egy elég jelentékeny kisebbség, amely gyanús vagy éppen „penészes“ emberekből áll. Fogjanak össze a pártok a gazdasági szanálás munkájának elvégzéséhez. Jöjjön el az a nagy nap, amelyen a kamara purifi­­kálja magát, minden kímélet és minden részvét nélkül. Másként elveszett a pars

Next