Magyar Hirlap, 1934. május (44. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-01 / 97. szám
2 1934 május T. ^ACS 551b HIRLAPKedd toztatása, ha a 165 tagból álló parlamentiek legalább a fele — tehát 83 képviselő jelen van és ezeknek legalább kétharmad része az alkotmányreform mellett dönt. Hampel képviselő a nagynémetek nevében a képviselők összeszámlálását követelte. Megállapították, hogy csak hetvennyolc képviselő volt jelen. Az elnök ezután feltette a kérdést, hogy elfogadják-e az alkotmányreformot, miretr a képviselők háromszor egymásután felálltak és ezzel megszavazták az alkotmányreformot.A nagy németek két jelenlévő tagja, Foppa és Hampel ismét szólásra jelentkeztek, az elnök azonban erre nem adott engedélyt nekik. Végül egy parlamenti tisztviselő lépett az elnökhöz és figyelmeztette, hogy ehhez nincsen joga, de az elnök ezt sem vette figyelembe, úgyhogy a nagynémetek két vezetője hevesen tiltakozva a szavazás módja ellen, tüntetőleg elhagyta az üléstermet. Ramek elnök végül elbúcsúzott a parlamentarizmustól és Isten áldását kérte az új alkotmány alapján újjáépítendő Ausztriára. A szövetségtaács is hozzájárult az alkotmányreformhoz .A nemzeti tanács ülése után összeült az osztrák felsőház, a szövetségtanács is, hogy határozzon az alkotmányreform felől. Hemala, a keresztényszocialista elnök különböző elnöki bejelentéseket tett, majd kiküldötte az alkotmányjogi bizottságot, amely félórás tárgyalás után jóváhagyó döntést terjesztett a plénum elé. A Landbund három jelenlevő tagja fel akart szólalni és Felsinger gazdapárti szövetségi tanácsos tiltakozó deklarációt olvasott fel, amely törvénytelennek deklarálta a szövetségi tanács összehívását. Az elnök visszautasította a deklarációt azzal, hogy az ilyen nyilatkozatokat nem a szövetségi tanács elé kell terjeszteni, hanem a nemzeti tanácsban kellett volna a deklarációt felolvasni. Ezután megejtették a szavazást az alkotmányreform felől és valamennyi szavazattal három ellenében kimondták, hogy a szövetségi tanács nem emel vétót a nemzeti tanács határozatai ellen. Ezzel az alkotmányreform befejezést nyert. Hemala elnök rövid beszédet mondott, amelyben büszkén bejelentette, hogy sikerült eltemetni a „november 12-i“ Ausztriát. Cáfolják a kormányrekonstrukciós híreket Bécsben hétfőn este újból olyan hírek terjedtek el, hogy a régóta tervezett kormányrekonstrukció közvetlenül küszöbön áll és Starhemberg herceg átveszi az alkancellárságot Fey őrnagytól. Fey a közbiztonsági minisztérium élére kerül, Karl Hinski báró közbiztonsági államtitkár pedig a kancellári hivatalba kerül A kormányrekonstrukcióra azért kerülne most a sor, mert a Landbund a kormány ellen szavazott a nemzeti tanácsban, így a Landbund két delegátusának, Kerber miniszternek és Glass államtitkárnak ki kell lépnie a kormányból. Állítólag Kausitz berlini követnek is távoznia kell, miután ő is a Landbund tagja. Kormánykörökben ezzel szemben a leghatározottabban cáfolják Kausitz berlini osztrák követ visszahívását, már csak azért is, minthogy Kausitz a nemzeti tanács ülésén a kormány mellett szavazott. Cáfolják a rekonstrukciós híreket is és azt mondják, hogy erre csak később kerülhet sor, mert még nem találták meg az alkalmas személyt az igazságügyi tárca betöltésére. Kedden hirdetik ki az új alkotmányt Az új osztrák alkotmányt május elsején, kedden hirdetik ki, de már hétfőn ünnepi zászlódíszbe öltözött az osztrák főváros. Minden házra kitűzték a piros-fehér-piros lobogót vagy a Heimwehr zöld-fehér színeit, a városházán pedig már az új alkotmánybans elfogadott államcúner látható: a régi osztrák kétfejű sas. AZ ÉLET MEGY TOVÁBB Irtai KNUT HAMSUN Fordítottal 6. BODE MARGIT 103 Nézze, most be kell járnom a bankba állandóan, autón nem igen mehetek, mert túlságosan közel van, gyalog pedig mégis sok időbe kerül. Nem gondolja, hogy át kéne telepíteni ide a bankot? August egy pillantással végigméri az irodahelyiséget: — Persze, hozzá kéne építeni — mondja még a konzul. August helyeslően bólint: — Igen, ezen az oldalon kéne hozzáépíteni és itt áttörni a falat ajtónak. — Nagyon helyes. És körülbelül mibe kerülne úgy nagyjában, mit gondol? August megint mosolyog: — Azt hiszem, a konzul megbírja. De ha parancsolja, készíthetek egy költségvetést. — Legyen szíves. Mindenes. Három helyiség: maga a bankterem és két iroda azonkívül. Fából. Kezet foghattak, ami a nem produktív munkát illeti. Csak építeni, működni, forgalmazni, amenynyit lehet. De August még megkérdezte, mielőtt elment . — Most saját telkén áll a bank? — Nem. Olsen kormányostól bérli a telket. De nem tartóztatom tovább August. — mondja a konzul. — És ami Davidsent illeti, nézze, nagyon derék ember az öreg. Igazán úriember, csak jól akart, de a pénz mégis csak a magáé. Na, szóval Augusttal rendben volna. Gordon Tidemand örül, hogy ettől a gondtól is megszabadult. Nemcsak hóbortos ötlet, hogy a bankot át akarja telepíteni. Biztosan nem kellemes neki a szegényes kis helyiség, amit Olsen kormányos annak idején a saját családjának épített, elvégre a konzul szeme nem ilyen ajtókhoz és ablakokhoz szokott, de másról is van szó. Ha rendes bankhelyiséget épít a saját telkén és a saját zsebéből fizeti is most a költségeket, később bérbeadhatja a banknak, egyszerűen köt egy húszéves szerződést és magának biztosítja a jövedelmet. Nem bizony, Gordon Tidemand nemcsak hóbortos és nagyzoló, de üzletember is. ■k A következő újság az volt, hogy levelezőlapok érkeztek Segelfossra, mindenüvé. Miféle levelezőlapok? A nagymama és Horn gyógyszerész írták, hogy megesküdtek, így megesküdtünk. A kastélyban csak összecsapták a kezüket. Júlia asszony mintha az égből pottyant volna le, szólni se tudott a csodálkozásról. De hamisan pislogott, mint amikor szembekötősdit játszik a gyerek és kikukucskál a kendő alól. Gordon Tidemand bizony nem nevetett, de még mennyire nem! — Engedelmet, de hát miféle eljárás ez? Bujkálni titokban, mellőzni a formaságokat és mért az én hátam mögött? ... — Igaz — veti közbe Júlia —, de látod, drágám, anyádnak se lehetett olyan egészen könnyű, ezt meg kell értened. — Anyámnak? Én nem anyámról beszélek, hanem róla. Micsoda eljárás ez?! Elvégre tudta, ki a család feje, mindennap megtalálhatott. — Talán félt, hogy nem egyezel bele. — Hát hiszen félni volt oka. Micsoda gyáva nyúl, aki fél a becsületes elintézéstől! Nem, úriember nem tesz ilyet. Ide be nem teszi a lábát, azt megmondom! — Persze, hogy nem — bólintott Júlia asszony. .— Ugye, szívem, te is így gondolkodok Határozottan nem szép, amit művelt. A tanyákon talán szokás, de a mi házunkban nem. — Megértlek, Gordon. De ha az anyáddal együtt jön, egy kicsit mégis bajos lesz ... — Ne félj, drágám. Csak gondoskodj róla, hogy én itthon legyek, majd én kiutasítom. — Rendben van — felelte Júlia. — Különben, ami azt illeti, anyámat se fogom kímélni. Neki köszönhetjük a kínos helyzetet. — Mit csinálhatott volna? — kérdezi mosolyogva Júlia. —• Megmondhatta volna neki, hogy beszéljen velem. — Nézd, talán ő is félt, hogy kifogásod lesz a dolog ellen. — Micsoda? Megbocsáss, drágám, de anyám nem fél. Azt már nem. Alig hibája van neki is, mint másnak, de kibújni, gyáván elszökni valami elől... azt nem. Tudod, Júlia, ha meggondolja az ember, hallatlanul bátran csinálta ezt is. Nem igaz? — De még mennyire. — Nagy bátorság kellett hozzá. Szeretném tudni, ki csinálja ezt még utána. Gordon Tidemand fel-alá járkál a szobában. Megnézi a kicsit, odadugja ujját neki, hogy szorongassa csöppnyi kacsájával. Édes, fura kis jószág. — Na, de megyek már, most még azzal az átkozott bankkal is bajlódnom kell. — Remélem, sokat fizetnek. — Párezer koronát. De az nem lényeges. Hiszen órákat töltök vele mindennap és ezalatt egyéb dolgaim után nem járhatok. — Na, majd csak megbirkózol ezzel is, Gordon. — Úgy? Tán azt akarod, hogy az urad rokkant legyen, még a hetvenedik születésnapja előtt?! — Dehogy, dehogy! Sőt, még akkor se szabad — feleli Júlia és odahúzza mellére a fejét. A konzul az ajtóból visszafordul: — Meggondoltam a dolgot, Júlia. Mégis igazad van. Ha anyámmal együtt jön, nem dobhatjuk ki. De nagyon hidegen fogok bánni vele, azt megmondom. — Igen, igen — bólintott Júlia. A gyógyszertárban némán fogadták a levelezőlapokat. Persze, fogalmuk se volt semmiről, nem is készítenek elő semmit, maradjon minden, ahogy van, amíg hazajönnek az urak. Úgy kell nekik. Egy és más apróság arra vallott ugyan, hogy a laboráns meg a segéd mégis csak sejthettek valamit, és tetétik a tudatlanságot. Különben hogy jutott eszükbe a múlt héten bemenni a patikus hálószobájába és odébbtolni az ágyat? Mintha helyet akarnának csinálni egy másik ágynak. Egyáltalában, mi dolguk volt a patikus hálószobájában? És másnap még ennél is furcsább dolgot műveltek: lesétáltak együtt a segelfossi boltba és vászonrolót vásároltak a hálószobába, pedig Heimnak anélkül is jó volt eddig. Sűrű szövésű, jó minőségű vászonrolót, fel is szerelték. A megérkezett lapok mint a villám csaptak le a városban és a gyógyszertárban. A lány, a híres beretvanyelő, rögtön szedte a sátorfáját, kijelentette, hogy egy napig se marad tovább, nem ő, egy óráig se, majd felvetette a méreg, azt mondta, visszamegy inkább régi helyére, Wendt fogadóshoz. ........... ...... |Folytatjuk X ^ A „Temps“ az új osztrák helyzetről Párizsban a lapok részletesen foglalkoznak az osztrák alkotmányreformmal és a félhivatalos Temps örömmel regisztrálja, hogy Ausztria mostantól kezdve tekintélyállam. A Temps szerint az új alkotmány az állampolgárok legfontosabb szabadságjogait, a törvényelőtti egyenlőséget és a vallás szabad gyakorlását továbbra is biztosítja. Az új alkotmány keresztény jellegét különösen az mutatja, hogy a Vatikánnal kötött S&tfe 2*5 nem váízott konkordátum az alkotmány szerves alkatrészévé lett. A többi francia lap különösen annak örül, hogy Dollfussnak most már jogában lesz a hitlerista politika ellen tetszés szerint fellépni és a jövőben még erélyesebben szállhat szembe a német részről jövő támadásokkal. Göring lemondott a porosz belügyminiszteri tárcáról Hitler kancellár Fricket nevezte ki utódául Berlinből jelentik: Göring porosz miniszterelnök még március 17-én levelet intézett a birodalmi kancellárhoz, amelyben kérte, hogy mentsék fel a porosz belügyminiszteri teendők alól és ennek a minisztériumnak ügykörét ruházzák Frick birodalmi belügyminiszterre. Levelében kifejti, hogy időközben megoldotta azokat a különleges feladatokat, amelyeket a porosz belügyi igazgatás alkalmával maga elé tűzött és kívánatosnak látja, hogy ilyetén tehermentesítésével a jövőben minden erejét más fontos feladatoknak — nevezetesen a birodalmi reform poroszországi végrehajtásának — szentelhesse. Másfelől a birodalmi belügyminiszternek ez a megbízatása azzal az előnnyel járna, hogy teljes mértékben biztosítaná igazgatási téren a birodalmi és a porosz kormány összhangját. Ezzel kapcsolatban Göring hangsúlyozza, hogy továbbra is legfontosabb feladatának az egységes német állam kiépítését tekinti és ezen a téren minden tekintetben támogatja Poroszország oldaláról a birodalom megreformálását célzó rendszabályokat. Hitler birodalmi kancellár most válaszolt erre a levélre. Válaszában közli, hogy hozzájárul Göring javaslatához, mert teljes mértékben egyetért a levélben felhozott szempontokkal. Megállapítja, hogy Göring különös körültekintéssel és tetterővel oldotta meg azokat a különleges feladatokat, amelyeket a porosz belügyminisztérium átvétele alkalmával magára vállalt és annak a reményének ad kifejezést, hogy amikor a porosz miniszterelnök ilyenképpen kívánságához képest mentesül a belügyminiszteri teendők alól, a jövőben még nagyobb eredménnyel mozdíthatja elő a birodalmi reform nagy munkáját. Ottó királyfi nyilatkozata a nemzeti szocializmusról Madridból jelentik. Az El Sol című madridi lap interjút közölt, amelyet Knickerboker amerikai újságíró folytatott Ottó királyfival. Ottó rendkívül lesújtóan nyilatkozott a nemzeti szocializmusról s azt mondotta, hogy az olyan erőszakos és durva eszközöket alkalmaz, amelyeket a mai modern kultúrában nevelkedett népek nem viselhetnek el. Véleménye szerint a nemzeti szocializmust a bolsevizmustól csak egy lépés választja el. Nyilatkozott Ottó királyfi a Habsburg-trón restaurációjáról is, melynek során azt mondotta, hogy a restauráció nem jelentheti a múlt teljes egészében való visszaállítását, hanem a restaurációnak a jelenlegi tények alapján kell bekövetkeznie és nem úgy, ahogyan húsz évvel ezelőtt volt.