Magyar Hirlap, 1934. május (44. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

2 1934 május T. ^ACS 551b HIRLAPKedd toztatása, ha a 165 tagból álló parlament­iek legalább a fele — tehát 83 képviselő jelen van és ezeknek legalább kéthar­mad része az alkotmányreform mellett dönt. Hampel képviselő a nagynémetek ne­vében a képviselők összeszámlálását köve­telte. Megállapították, hogy csak hetven­­nyolc képviselő volt jelen. Az elnök ezután feltette a kérdést, hogy elfogadják-e az al­kotmányreformot, mire­­tr a képviselők háromszor egymásután­­ felálltak és ezzel megszavazták az al­kotmányreformot.­­A nagy németek két jelenlévő tagja, Foppa és Hampel ismét szólásra jelentkeztek, az elnök azonban erre nem adott engedélyt nekik. Végül egy parlamenti tisztviselő lépett az elnökhöz és figyelmeztette, hogy ehhez nincsen joga, de az elnök ezt sem vette figyelembe, úgyhogy a nagynémetek két vezetője hevesen tiltakozva a szavazás módja ellen, tüntetőleg elhagyta az ülés­termet. Ramek elnök végül elbúcsúzott a parlamentarizmustól és Isten áldását kérte az új alkotmány alapján újjáépítendő Ausztriára. A szövetsé­gta­­ács is hozzáj­árult az alkotmány­­reformhoz .A nemzeti tanács ülése után összeült az osztrák felsőház, a szövetségtanács is, hogy határozzon az alkotmányreform felől. He­­mala, a keresztényszocialista elnök külön­böző elnöki bejelentéseket tett, majd ki­küldötte az alkotmányjogi bizottságot, amely félórás tárgyalás után jóváhagyó döntést terjesztett a plénum elé. A Land­bund három jelenlevő tagja fel akart szó­lalni és Felsinger gazdapárti szövetségi ta­nácsos tiltakozó deklarációt olvasott fel, amely törvénytelennek deklarálta a szövet­ségi tanács összehívását. Az elnök visszauta­sította a deklarációt azzal, hogy az ilyen nyilatkozatokat nem a szövetségi tanács elé kell terjeszteni, hanem a nemzeti tanácsban kellett volna a deklarációt felolvasni. Ez­után megejtették a szavazást az alkotmány­reform felől és valamennyi szavazattal három ellenében kimondták, hogy a szövetségi tanács nem emel vétót a nemzeti tanács határozatai ellen. Ezzel az alkotmányreform befejezést nyert. Hemala elnök rövid beszédet mondott, amelyben büszkén bejelentette, hogy sike­rült eltemetni a „november 12-i“ Ausztriát. Cáfolják a kormány­rekonstrukciós híreket Bécsben hétfőn este újból olyan hírek terjedtek el, hogy a régóta tervezett kor­mányrekonstrukció közvetlenül küszöbön áll és Starhemberg herceg átveszi az alkan­­cellárságot Fey őrnagytól. Fey a közbizton­sági minisztérium élére kerül, Karl Hinski báró közbiztonsági államtitkár pedig a kancellári hivatalba kerül A kormányrekonstrukcióra azért ke­rülne most a sor, mert a Landbund a kormány ellen szavazott a nemzeti tanácsban, így a Landbund két delegátusának, Kerber miniszternek és Glass államtitkárnak ki kell lépnie a kormányból. Állítólag Kausitz ber­lini követnek is távoznia kell, miután ő is a Landbund tagja. Kormánykörökben ezzel szemben a leghatározottabban cáfolják Kausitz berlini osztrák követ visszahívását, már csak azért is, minthogy Kausitz a nem­zeti tanács ülésén a kormány mellett sza­vazott. Cáfolják a rekonstrukciós híreket is és azt mondják, hogy erre csak később kerülhet sor, mert még nem találták meg az alkalmas személyt az igazságügyi tárca betöltésére. Kedden hirdetik ki az új alkotmányt Az új osztrák alkotmányt május elsején, kedden hirdetik ki, de már hétfőn ünnepi zászlódíszbe öltözött az osztrák főváros. Minden házra kitűzték a piros-fehér-piros lobogót vagy a Heimwehr zöld-fehér színeit, a városházán pedig már az új alkotmány­­bans elfogadott államcúner látható: a régi osztrák kétfejű sas. AZ ÉLET MEGY TOVÁBB Irtai KNUT HAMSUN Fordítottal 6. BODE MARGIT 103 Nézze, most be kell járnom a bankba ál­landóan, autón nem igen mehetek, mert túlságo­san közel van, gyalog pedig mégis sok időbe kerül. Nem gondolja, hogy át kéne telepíteni ide a bankot? August egy pillantással végigméri az irodahelyi­séget: — Persze, hozzá kéne építeni — mondja még a konzul. August helyeslően bólint: — Igen, ezen az oldalon kéne hozzáépíteni és itt áttörni a falat ajtónak. — Nagyon helyes. És körülbelül mibe kerülne úgy nagyjában, mit gondol? August megint mosolyog: — Azt hiszem, a konzul megbírja. De ha paran­csolja, készíthetek egy költségvetést. — Legyen szíves. Mindenes. Három helyiség: maga a bankterem és két iroda azonkívül. Fából. Kezet foghattak, ami a nem produktív munkát illeti. Csak építeni, működni, forgalmazni, ameny­­nyit lehet. De August még megkérdezte, mielőtt elment­ . — Most saját telkén áll a bank? — Nem. Olsen kormányostól bérli a telket. De nem tartóztatom tovább August. — mondja a konzul. — És ami Davidsent illeti, nézze, nagyon derék ember az öreg. Igazán úriember, csak jól akart, de a pénz mégis csak a magáé. Na, szóval Augusttal rendben volna. Gordon Tidemand örül, hogy ettől a gondtól is meg­szabadult. Nemcsak hóbortos ötlet, hogy a bankot át akarja telepíteni. Biztosan nem kellemes neki a szegényes kis helyiség, amit Olsen kormányos annak idején a saját családjának épített, elvégre a konzul szeme nem ilyen ajtókhoz és ablakokhoz szokott, de más­ról is van szó. Ha rendes bankhelyiséget épít a saját telkén és a saját zsebéből fizeti is most a költ­ségeket, később bérbeadhatja a banknak, egy­szerűen köt egy húszéves szerződést és magának biztosítja a jövedelmet. Nem bizony, Gordon Tide­­mand nemcsak hóbortos és nagyzoló, de üzlet­ember is. ■k A következő újság az volt, hogy levelezőlapok érkeztek Segelfossra, mindenüvé. Miféle levelező­lapok? A nagymama és Horn gyógyszerész írták, hogy megesküdtek, így­ megesküdtünk. A kastélyban csak összecsapták a kezüket. Júlia asszony mintha az égből pottyant volna le, szólni se tudott a csodálkozásról. De hamisan pislogott, mint amikor szembekötősdit játszik a gyerek és kikukucskál a kendő alól. Gordon Tidemand bizony nem nevetett, de még mennyire nem! — Engedelmet, de hát miféle eljárás ez? Buj­kálni titokban, mellőzni a formaságokat és mért az én hátam mögött? ... — Igaz — veti közbe Júlia —, de látod, drágám, anyádnak se lehetett olyan egészen könnyű, ezt meg kell értened. — Anyámnak? Én nem anyámról beszélek, ha­nem róla. Micsoda eljárás ez?! Elvégre tudta, ki a család feje, mindennap megtalálhatott. — Talán félt, hogy nem egyezel bele. — Hát hiszen félni volt oka. Micsoda gyáva nyúl, aki fél a becsületes elintézéstől! Nem, úriember nem tesz ilyet. Ide be nem teszi a lábát, azt meg­mondom! — Persze, hogy nem — bólintott Júlia asszony. .— Ugy­e, szívem, te is így gondolkodok Határo­zottan nem szép, amit művelt. A tanyákon talán szokás, de a mi házunkban nem. — Megértlek, Gordon. De ha az anyáddal együtt jön, egy kicsit mégis bajos lesz ... — Ne félj, drágám. Csak gondoskodj róla, hogy én itthon legyek, majd én kiutasítom. — Rendben van — felelte Júlia. — Különben, ami azt illeti, anyámat se fogom kímélni. Neki köszönhetjük a kínos helyzetet. — Mit csinálhatott volna? — kérdezi mosolyogva Júlia. —• Megmondhatta volna neki, hogy beszéljen velem. — Nézd, talán ő is félt, hogy kifogásod lesz a dolog ellen. — Micsoda? Megbocsáss, drágám, de anyám nem fél. Azt már nem. Alig hibája van neki is, mint másnak, de kibújni, gyáván elszökni valami elől... azt nem. Tudod, Júlia, ha meggondolja az ember, hallatlanul bátran csinálta ezt is. Nem igaz? — De még mennyire. — Nagy bátorság kellett hozzá. Szeretném tudni, ki csinálja ezt még utána. Gordon Tidemand fel-alá járkál a szobában. Megnézi a kicsit, odadugja ujját neki, hogy szoron­gassa csöppnyi kacsájával. Édes, fura kis jószág. — Na, de megyek már, most még azzal az átko­zott bankkal is bajlódnom kell. — Remélem, sokat fizetnek. — Párezer koronát. De az nem lényeges. Hiszen órákat töltök vele mindennap és ezalatt egyéb dolgaim után nem járhatok. — Na, majd csak megbirkózol ezzel is, Gordon. — Úgy? Tán azt akarod, hogy az urad rokkant legyen, még a hetvenedik születésnapja előtt?! — Dehogy, dehogy! Sőt, még akkor se szabad — feleli Júlia és odahúzza mellére a fejét. A konzul az ajtóból visszafordul: — Meggondoltam a dolgot, Júlia. Mégis igazad van. Ha anyámmal együtt jön, nem dobhatjuk ki. De nagyon hidegen fogok bánni vele, azt meg­mondom. — Igen, igen — bólintott Júlia. A gyógyszertárban némán fogadták a levelező­lapokat. Persze, fogalmuk se volt semmiről, nem is készítenek elő semmit, maradjon minden, ahogy van, amíg hazajönnek az urak. Úgy kell nekik. Egy és más apróság arra vallott ugyan, hogy a laboráns meg a segéd mégis csak sejthettek valamit, és tetétik a tudatlanságot. Különben hogy jutott eszükbe a múlt héten bemenni a patikus hálószobájába és odébbtolni az ágyat? Mintha helyet akarnának csinálni egy másik ágynak. Egy­általában, mi dolguk volt a patikus hálószobájá­ban? És másnap még ennél is furcsább dolgot műveltek: lesétáltak együtt a segelfossi boltba és vászonrolót vásároltak a hálószobába, pedig Heim­nak anélkül is jó volt eddig. Sűrű szövésű, jó minő­ségű vászonrolót, fel is szerelték. A megérkezett lapok mint a villám csaptak le a városban és a gyógyszertárban. A lány, a híres beretvanyelő, rögtön szedte a sátorfáját, kijelentette, hogy egy napig se marad tovább, nem ő, egy óráig se, majd felvetette a méreg, azt mondta, visszamegy inkább régi helyére, Wendt fogadóshoz. ........... ...... |F­olytatjuk X ^ A „Temps“ az új osztrák helyzetről Párizsban a lapok részletesen foglalkoz­nak az osztrák alkotmányreformmal és a félhivatalos Temps örömmel regisztrálja, hogy Ausztria mostantól kezdve tekintély­­állam. A Temps szerint az új alkotmány az állampolgárok leg­fontosabb szabadságjogait, a törvény­előtti egyenlőséget és a vallás szabad gyakorlását továbbra is biztosítja. Az új alkotmány keresztény jellegét külö­nösen az mutatja, hogy a Vatikánnal kötött S&tfe 2*5 nem váízott konkordátum az alkotmány szerves alkat­­részévé lett. A többi francia lap különösen annak örül, hogy Dollfussnak most már jogában lesz a hitlerista politika ellen tet­szés szerint fellépni és a jövőben még eré­lyesebben szállhat szembe a német részről jövő támadásokkal. Göring lemondott a porosz belügyminiszteri tárcáról Hitler kancellár Fricket nevezte ki utódául Berlinből jelentik: Göring porosz minisz­terelnök még március 17-én levelet intézett a birodalmi kancellárhoz, amelyben kérte, hogy mentsék fel a porosz bel­ügyminiszteri teendők alól és ennek a minisztériumnak ügykörét ruházzák Frick birodalmi belügyminiszterre. Levelében kifejti, hogy időközben meg­oldotta azokat a különleges feladatokat, amelyeket a porosz belügyi igazgatás alkal­mával maga elé tűzött és kívánatosnak látja, hogy ilyetén tehermentesítésével a jö­vőben minden erejét más fontos feladatok­nak —­ nevezetesen a birodalmi reform poroszországi végrehajtásának — szentel­hesse. Másfelől a birodalmi belügyminisz­ternek ez a megbízatása azzal az előnnyel járna, hogy teljes mértékben biztosítaná igazgatási téren a birodalmi és a porosz kormány összhangját. Ezzel kapcsolatban Göring hangsúlyozza, hogy továbbra is legfontosabb feladatának az egységes német állam kiépítését tekinti és ezen a téren minden tekintetben támo­gatja Poroszország oldaláról a birodalom megreformálását célzó rendszabályokat. Hitler birodalmi kancellár most válaszolt erre a levélre. Válaszában közli, hogy hozzájárul Göring javaslatához, mert teljes mértékben egyetért a levélben felhozott szempontokkal. Megállapítja, hogy Göring különös körül­tekintéssel és tetterővel oldotta meg azokat a különleges feladatokat, amelyeket a po­rosz belügyminisztérium átvétele alkalmá­val magára vállalt és annak a reményének ad kifejezést, hogy amikor a porosz minisz­terelnök ilyenképpen kívánságához képest mentesül a belügyminiszteri teendők alól, a jövőben még nagyobb eredménnyel mozdít­hatja elő a birodalmi reform nagy mun­káját. Ottó királyfi nyilatkozata a nemzeti szocializmusról Madridból jelentik. Az El Sol című mad­ridi lap inter­jút közölt, amelyet Knicker­­boker amerikai újságíró folytatott Ottó ki­rályfival. Ottó rendkívül lesújtóan nyilatko­zott a nemzeti szocializmusról s azt mon­dotta, hogy az olyan erőszakos és durva esz­közöket alkalmaz, amelyeket a mai modern kultúrában nevelkedett népek nem viselhet­nek el. Véleménye szerint a nemzeti szocia­lizmust a bolsevizmustól csak egy lépés vá­lasztja el. Nyilatkozott Ottó királyfi a Habs­­burg-trón restaurációjáról is, melynek során azt mondotta, hogy a restauráció nem jelent­heti a múlt teljes egészében való visszaállí­tását, hanem a restaurációnak a jelenlegi tények alapján kell bekövetkeznie és nem úgy, ahogyan húsz évvel ezelőtt volt.

Next