Magyar Hirlap, 1934. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-02 / 122. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: m gipflpig —tonm« Szerkesztőség maotarorszapon: ~ és kiadóhivatal stígfr EH Bfl ® la Brmk WV Vl., Aradi ucca 10. »Am. t sx IBLJh H 11 smim M wk. H m 2i«7'23-iw* Trrr,. mim H IfkJ^ Sl „ &A H Jy utazási és fordsiroda CSEHSZLOVÁKIÁBA»: fejj fill EPflffilBlfv Pill M jw vi** Aradi ucca 10. szám. hóra MdLi, cm wc eV gpia |loPf fagA Jfif Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 PÉTRIN MARSALL AZT ÜZENTE... Tekintettel a jelenlegi helyzetre, ez a rövid, tömör indokolása annak a törvényjavaslatnak, amely újabb 3100 millió frankot kér a francia kamarától katonai célokra. 100 és 50 millió frankonként szállították le az állami kiadásokat, emelték fel az állami bevételeket abban a hosszú szanálási küzdelemben, amelynek során öt kormány vérzett el, és végül a nemzeti koncentráció kormányának kellett a feladat befejezését válalnia. Daladier első kormánya megbukott egy olyan tételért, amely csak 15 vagy 25 millió frankot jelentett... De most a jelek szerint simán, sőt a polgári szavazat egyhangúságával fog tető alá kerülni egy olyan javaslat, amely 3100 millió frank, tehát 700 millió pengő kiadási többletet jelent. És így ellensúlyozza egy nehezen megvalósított, sok harc árán kiépített szanálási program egész eredményét. Formailag az öreg Pétain tábornagy áll a javaslat mögött 78 évével, fényes múltjával, nevének nimbuszával és varázsával. Valójában természetesen az új katonai javaslat szellemi apja Weygand tábornok, ez anagyon tehetséges, nagyon energikus és nagyon hallgatag katona. A mozgalmas februári napok dik- tátorjelöltje, akiről akkor senki sem tudta: van-e valóban kapcsolata a párizsi utcákon megmozdult erőkkel vagy ! sem? Amint most senki nem tudja: nem lesz-e holnap már újból diktátor-! jelölt vagy éppen diktátor Weygand. Csak az bizonyos: kis politikai ambíciói nincsenek az esetleges új háború francia fővezérének, ha vannak politikai am- bíciói. Mert lehet: másoktól eredt és a tábornok jóváhagyása nélkül került a nyilvánosság elé az a terv, hogy Hitlerl német birodalmát Weygand Francia-1 országával lehet csak ellensúlyozni. ★ Ma azonban nem Weygand esetleges egyéni ambícióiról van szó. Ellenkező-leg: az új katonai javaslat külpolitikai alátámasztását a francia közvélemény, a francia kamara túlnyomóan nagy része magáévá teszi, tekintet nélkül a párt-i célokra és a pártszempontokra. A há ború hívei azért, mert háborúra készül- nek. A béke hívei azért, mert azt hiszik, csak az erős francia fegyverkezés bizto- síthatja a békét a harmadik birodalom- mal szemben. A 3100 millió frankos újj katonai javaslat már most leszámítolja a a genfi konferencia több mint valószínű | kudarcát. Előre számol azokkal a bo-| nyodalmakkal, amelyek a Saar-vidék| kiürítése körül fognak támadni. Főleg| pedig számol azzal a primér alaplény-| nyel, hogy a német birodalom tizenhat hónap óta teljes erővel fegyverkezik. Illuzórius volna akármiféle feltevést kockáztatni arról: vájjon hány százezer re több embert tud fegyver alá állítani Németország ma, mint 1933 januárjá-ban és illuzórius minden kívülről fel- állított számítás abban a tekintetben,s mennyivel szélesedett ki a német had- sereg technikai és ipari hátvéde a múlt év elejétől fogva. Egyes hírek és kom- binációk egész bizonyosan messze meg-| haladják a valóságot, de bizonyára rendkívül frappánsak volnának a hiteles statisztikai adatok is, ha a német kormány szükségesnek tartaná az ilyen statisztikai adatok közlését. Az mindenkép valószínű: Franciaországnak ma is van még 100 százalékos katonai fölénye, a német kiwlakmal szemben. Mivel pedig a német birodalom lakossága több mint másfélszerese a francia köztársaság lakosságának, a helyzet az, hogy Franciaország felfegyverzettségi foka ma is még háromszor akkora, mint a német birodalomé ... De elég súlyos mérlegelések támasztják alá azt a párizsi felfogást, hogy a „100 százalékos fölényt katonai területen tartani kell Berlinnel szemben, mert ilyen katonai fölény nélkül Franciaország nem fogadhatná el Hitler békeígéreteit. Sőt talán Hitler nem ismételné meg ezeket a békeígéreteket. ♦ Az adott helyzet mindenkép az: Franciaország csak addig érzi magát biztonságban, amíg katonailag kétszerte erősebb a német birodalomnál és Franciaország csak addig tart ki a békepolitil mellett, amíg biztonságban érzi magát. Viszont kiegyenlíteni, sőt kétszerte kieagni aJUBi 2a buUai lakossgi többletét katonai területen, akkor, ha Németország is erősen fegyverkezik, ez olyan feladat, amely eleinte mindig nagyobb, azután mindig teljesíthetetlenebb követeléseket állít fel úgy a francia emberanyaggal szemben, mint a francia adófizetők zsebe és erszénye ellen. A most kért 3100 millió franknál is már sokan fogják számolni, mit jelent reájuk nézve anyagi következményekben ez a tehertöbblet. És ha „tekintettel a külpolitikai helyzetre“ félév múlva újabb 3100 milliót kérne a francia adófizetőktől Pétain tábornagy a hadügyminisztérium nevében, akkor így már jelentékenyen fokozódnék az idegeknek az a feszültsége, amely előbb vagy utóbb explozióhoz vezet. A most kért 3100 millió frankot talán lehet úgy beállítani, hogy a francia biztonsági őrkezés ilyen megszilárdítása inkább a bélse, mint a háború felé billenti a mérleget De Pétain-javaslat most már a határvonalat jelenti. A legvégsőbb határvonalat, amelyen túl minden lépés veszélyessé, sőt végzetessé válhat a békére nézve. •t • Az akut nyugtalanság még nem indok , költ, akármennyire fájdalmas is az, hogy újabb 700 millió pengő jut katonai célokra. Akkor, amikor már amúgy is a muníciós ipar csinálja a legvirágzóbb üzleteket szerte a világon. De ezt az egy teherokozást még elbírja Európa idegrendszere és politikai „egyensúlya“, amennyiben szabad és lehet ma egyen-súlyról beszélni. Mostantól fogva azonban komoly határozottsággal, józan céltudatossággal, szilárd energiával kell azon dolgozni: ne következhessék még egy újabb terhelési többlet. Mert az újabb terhelési többlet felbillentené, sőt felborítaná a, már amúgy is rendkívül labilis egyensúlyt. Az idegrendszerekét és a politikai erőkét. (Lz.) Megjelent Borvendég Ferenc főpolgármesteri kinevezése Újabb kormányzói elismerés a távozó Huszár Aladár főpolgármesternek • A békés együttműködés politikáját hirdeti a főváros új vezetője A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr Huszár Aladárt, Budapest székesfőváros főpolgármesterét saját kérelmére ettől az állásától felmentette és egyúttal megengedte, hogy részére odaadó és buzgó szolgálatáért újólagos elismerését tudtul adják. Ugyancsak a „Magyar Távirati Iroda“ közli, hogy a kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére Borvendég Ferencet, Budapest székesfőváros alpolgármesterét, Budapest székesfőváros főpolgármesterévé kinevezte. Borvendég Ferenc főpolgármesteri kinevezése kemény lépés a „birtkalássan“ és a „kedves pajtás“ rendszere ellen. Ezt a rendszert ismételten elítélte és támadta beszédeiben Gömbös Gyula, most pedig a főpolgármesteri kinevezés előreláthatólag gyakorlati bizonyítéka lesz annak, hogy megszűnik az összeköttetések, a barátságok, a nexusok uralma egy, széles területen, a budapesti városházán. Borvendég Ferencről nem egyszer mondták, hogy rossz ember. Pedig csak a protektorok ajánlásai elől zárkózott el gyakran és a protekció helyett inkább mást nézett: az érdemet. A protektorok annyira el voltak kényeztetve az évek sora óta, hogy bizonyára teljes jóhiszeműséggel minősítették rideg, kíméletlen, rossz embernek azt, aki előtt az érdemnek, a tárgyilagosságnak nagyobb szava volt, mint a protekcióknak. Most csak azt kell kívánni a főváros érdekében: nagyobb hatalommal felruházva, Borvendég Ferenc legyen még sokkal rosszabb ember, mint amilyen volt idáig. Mert ha sikerül egészen rossz emberré lennie, akkor sok jó ügynek fog tenni jó szolgálatot. Arról fölösleges beszélni: a hiánytalan teljes tájékozottság és a makulátlanul tiszta kéz embere. Karrierjét is elsősorban ennek köszönheti, mert soha nem volt nyájas és előzékeny, soha nem volt olyan hajlékony és szolgálatkész, mint a városháza néhány m.'~ főtisztviselője. Kemény az érdemben, kedves a formákban: még ezt a latin szót sem lehet reá alkalmazni. Mivel Borvendég nem csupán az érdemben volt kemény. A formák nyájasságára sem sok súlyt helyezett. Mogorva, vagy legalább szűkszavú ember, nem közlékeny, kevéssé barátkozik. De van benne egy olyan nyugodt férfiasság, amely tiszteletet ébreszt. Kissé hajlott a tartása, erős növésű bajusz ül az ajka fölött, éles vágású az arca, csöndes a szava, rezervált a modora. Jobban szeret hallgatni, mint beszélni, de ha beszél, kevés szóval tisztán tudja elmondani azt, amit akar. Magánéletéről alig lehet beszélni, mert magánélete jóformán nincs. Talán soha nem érdekelte más, mint a munka. És az bizonyos: semmi soha nem érdekel inkább, mint a munka. Borvendég sok jó és sok ritka kvalitást visz magával új hivatalába. Kemény, férfias gerincet, nyugodt, kiegyensúlyozott határozottságot, feltétlen jóhiszeműséget és a hozzáértés kivételes fokát a fővárosi problémák széles sorával szemben. Tud gyorsan határozni, de soha nem dönt felületesen és könnyelműen. Jó adminisztrátor és amint mondani szokták: expeditív kéz. Politikai elfogultságai talán vannak, sőt valószínűleg vannak. De soha nem akart politizálni, valószínűleg most sem fog politizálni, és a nagy vagy a kis kérdéseket ugyanolyan kevéssé akarja politikai szempontokból elbírálni, mint a baráti kapcsolatok felől. El kell ismerni: Borvendég kinevezésével a kormány bebizonyította, hogy a városháza szanálásának, súlyos feladatához igazi szakembert, igazi férfit keresett. Nem pedig valakit, akiegy politikai rendszer expozitúrájává akarja tenni a főpolgármesteri állást. ■ Borvendég nagyon mogorva lesz akkor is, ha esetleg felülről kívánnának, vagy kérnének , tőle valamit, ami nézete és érzése szerint ellenkezik a főváros érdekeivel. A kinevezés hatása a városházán Borvendég Ferenc főpolgármesteri kinevezése nem jött váratlanul, bár a hosszú várakozás előzte meg a kormányzó dekrétumát, mert az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy Huszár Aladár, akinek föltétlenül nagy érdemei vannak, megmarad-e továbbra is a főpolgármesteri pozícióban, vagy pedig az új fővárosi törvény életbelépésével egyidejűleg Borvendég Ferencet ruházzák fel a városházán diktatórikus hatalommal. . . A kormányzó kinevezése nemcsakvárosházi körökben, de mindenütt nagy megelégedést keltett, mert Borvendég Ferenc személyében kiváló szakember kerül a főváros élére, aki a szanálási programot az autonómia megsértése nélkül tudja végrehajtani. Az új főpolgármester pályafutása Borvendég Ferenc 1876-ban született a komárommegyei Ács községben. Egyszerű szülők gyermeke, aki középiskolai tanulmányai idején a maga erejére, a maga munkájára volt utalva. Hamarabb ismerte meg a küzdő életet, mint sok más ifjú, de hamarabb is szerezte meg az edzettséget, a fugékonyságot az élet változó viszonyaival szemben, mint más. Amikor hetedikes gimnazista volt, akkor került Budapestre és amint ő mondja, már eleget gyűjtögetett magának az élet tapasztalásaiból és hideg józansággal tudta látni a nagyváros életét. Amikor az érettségit letette, 1897-ben a fővároshoz került és ez az év lett határkő élete pályáján. A főváros ebben az időben lázas, lüktető fejlődésének egyik periódusát élte és a lüktető előrehaladás magával ragadta munkakedvét, amely magasabb célok felé hajtotta. . Borvendég Ferenc hat év múlva mint a középítési ügyosztály fogalmazója, szorgoskodott, 1923-ban mint tanácsjegyzőt abba az ügyosztályba helyezték, ahol -a főváros nagy üzemeivel, a Gázművekkel, Vízművekkel és az Elektromos-7 fg