Magyar Hirlap, 1934. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

fia: Vasárnapi melléklet és Keresztrejtvény-verseny 2 A fü.i1r 2*A 'Iliin ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! ^ jüHTOBw Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: I Ili éS kiadóhivatal 1 hóra 2 90 A4 évre 8. évre 15 pengő, g | jpggjjg §flf| ‘jeMMp. MvRS&IU VI., Aradi ucca 10. SZÍD1. ROMÁNIÁBAN: g |s§j Hal ISbMn HHl ff Xjwjat Mfi| (HUL Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 JUGOSZLÁVIÁBAN: Ilii flL—JMk SEP «Bfaf | Utazási és fürdöirodag 1 bdra 60 dinár. A4 év« 160 dinár. | |||| HS Hffi] EMI E IP"1*» VL, Aradi UCCa 10. SZJim. «.**£*«» .» I«. | THn‘..n. "i 1 hóra 150 lei. W­ivre 40A M. g «K' |gPs®||||g K||ig ||||| B «(Hk g£29 Hitlerellenes összeesküvést fojtottak el Németországban Röh­m­, a roh­amosztagok vezérkari főnöke és Schleicher tábornok álltak a puccs­ terv élén Hitler Münchenben, Gering Berlinben személyesen intézkedett az összeesküvés elnyomására Schleicher és Röhm kapitány - halott KONSTRUKTÍV DEMOKRÁCIA Irta: FRIEDMANN ERNŐ Ä parlament megkezdte hosszú nyári szünetét. És ezúttal nem vád a parla­ment ellen az, hogy ezen az ülésszakon nagy események nem történtek. Ma a nyugalom sokkal nagyobb politikai ér­ték, mint a drámai változatosság. Az ellenzéknek most nem lehetett fel­­adata a kritika kiélezése. Sőt akkor járt el helyesen, mikor tompított hangon, nyugodt tárgyilagossággal fejtette ki ál­láspontját. Olyan időkben, mint amilye­neket ma élünk, akkor, amikor körülöt­tünk recseg-ropog minden, könnyelmű­ség és felelőtlenség lett volna akármi­féle gyújtóanyagot dobni a közvéle­ménybe. A szenvedélyek levezetése lett a parlament igazi feladatává és a szenve­délyek felszítása súlyos bűn lett volna az ország ellen. Minimális és szinte kikerülhetetlen zökkenésektől eltekintve, a helyes úton haladt a képviselőház. Az ellenzék ösz­­szes polgári pártjai és a szocialisták is, következetesen alárendeltek minden más mérlegelést az egyensúly nagy érdeké­nek. Az egész ellenzéki frontot megil­leti az elismerés, hogy nagymértékben háttérbe szorította a partikuláris célokat, a pártpolitikai érdekeket és a nemzeti egység útján igyekezett haladni. Ez a nemzeti egység ma megvan nálunk, olyan vonatkozásban, hogy politikailag és minden elhatározásunkban szabad, független darab föld akarunk maradni, a nyugodt munka, a rend, az egyensúly földje, olyan ország, amely maga szabja ki céljait és maga dönt cselekedetei fö­lött, minden idegen nyomás elhárításá­val. A nemzeti egység kialakult olyan irányban, hogy saját múltúnk törvényei szerint, saját tradícióinkat követve, sa­­já életformáink között akarjuk betölteni a nekünk rendelt szerepet az európai népek sorában. Ilyen tekintetben teljes a nemzeti egy­ség. És a parlamenten kívül is csak kis csoportok kerültek az importált jelsza­vak hatása alá. A parlamentben így ki­alakult kereteken túl pedig nem is volna szabad a nemzeti egység jelszavával egy­­nevezőre hozni olyan irányokat és áram­­latokat, amelyek különválva és kü­lön­­állva fejezik ki az ország egyes társa­dalmi, gazdasági és lelki rétegeit. Az ellenzék érdeme mellett érdeme van a kormánynak is, abban, ha a jó­zanság, a nyugalom, sőt a harmónia je­gyében folyt le a parlamentáris ülésszak nagy része. Gömbös Gyula is tisztán látja, hogy helyenként engedményeket kell tennie, azért, hogy a parlament munkája megmaradhasson a nyugodt objektivitás talaján. Aránylag kis en­gedmények is elegendőeknek bizonyul­tak a feszültségek levezetésére, azért, mert a kormány szilárd, következetes kitartása a rend vonala mellett jóindu­latú rokonszenvet váltott ki az ellenzéki padsorokból is,­­ és azért, mert az aránylag kis engedmények megtétele mellett nagyon fontos ígéretek hang­zottak el a miniszterelnök részéről. Olyan ígéretek, amelyeknek a hosszú nyári szünet alatt kell törvényjavasla­tokban konkrét formát ölteniök. A helyzetet így lehetne összefoglalni: negatív irányban idáig is megtörtént minden arra, hogy a rend és a nyuga­lom országa maradhasson ez a föld. De most már pozitív lépések váltak szük­ségessé, az így elért nagy eredmény sta­bilizálása végett. Politikai és gazdasági területen egyaránt változásoknak kell történniük, azért, hogy változatlan ma­radjon a lelkek békéje Magyarországon. A legfontosabb változás politikai te­rületen a választási rendszer reformja. Erre nézve kettős ígéretet is tett Göm­bös Gyula. Először azt, hogy Magyar­­országon nem lesz többé olyan válasz­tás, amilyen volt 1922-ben, 1926-ban, 1931-ben. Míg a második ígéret félre­érthetetlen határozottsággal jelölte meg az új választási rendszer alapjaként a titkosságot, tehát Magyarország össze­hangolását a nyugati demokráciákkal, a szavazási mód tekintetében. Minden ellensúly nélkül ez nem tör­ténhetik meg. Mert föltétlenül biztosí­tani kell a parlament sima munka­­képességét és a stabilitást, az olyan kor­mánynak, amely mögött az ország va­lódi többsége áll. De ez ellensúlyok ki­építése csak az őszinte demokrácia szel­leme szerint történhetik meg. Úgy, hogy a parlamentben kapjon helyet minden párt, amelynek talaja és bázisa van az országban. Másfelől, hogy a parla­mentbe ne vonulhasson be jobbá erős hatalmi faktor gyanánt olyan párt, amelynek kinn, az országban nincs kap­csolata széles rétegekkel. A magyar tár­sadalmi és gazdasági rétegek kereszt­­metszetének kell kira­jzolódnia az új par­lamentben, még­pedig úgy, hogy igazi nyomatékuk szerint jussanak szerephez az egyes rétegek. És akkor az ilyen új parlament erős biztosítéka lesz annak, hogy Magyarország a jövő években sem­­fog letévedni a nemzeti és történeti ren­deltetésének útjáról. Az elmúlt nehéz napokban a szkeptikusokat is kigyógyít­hatta kétségeikből a magyar tömegek lelki nyugalma. A falu és a város, a polgári réteg, a föld népe, a kiiuikás­­osztály egyforma tisztán felismerte azo­kat az alapvonalakat, amelyeknek be­tartását és megvédését követeli a magyar jövő. Aggodalom nélkül lehet tehát mó­dot adni arra, hogy a magyar nép teljes választási szabadsággal tehessen hitet a tisztán felismert nagy vonalak mellett. A gazdasági kérdések közül a legfon­tosabb és nyilván a legsürgősebb az első birtokreform hibáinak, hiányainak, egy­oldalúságainak korrigálása. Nincs iga­zuk azoknak, akik a teljes kicsinylés hangján állítják föl az első birtokreform mérlegét. De még kevésbé van igazuk azoknak, akik azt hiszik, hogy a föld problémáját hosszú időkre megoldotta ez a birtokreform. A teljes nincstelenek rétegének jelen­tékeny része alá valóban került egy talp­­alatlnyi föld. De nem több, mint egy talpalattnyi. Az egyholdas, vagy annál kisebb gazdaságok számát megkétsze­rezte az 1920-as évek második fele és a 270.000 ilyen új törpegazdaság létesülése szociális szempontból mindenkép hala­dást jelent. De azért fájdalmas az, hogy a jóval több, mint félmillió törpegazda­ság együtt is mögötte marad a 300.000 holdnak és a magyar föld 1,8 százaléka az, amelyre 550.000 exisztencia támasz­kodik. A kétholdas gazdaságok száma közel százezerrel és a háromholdasoké har­mincezerrel szaporodott az 1920-as évek második felében. De Magyarorszá­

Next