Magyar Hirlap, 1934. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

2 1934 július T. HÍRLAP gon legalább öt és egyes vidékeken leg­alább tíz hold kell ahhoz, hogy egy pa­­rasztcsalád biztosítva lássa gazdasági exisztenciáját, egyben pedig szerepet tölt­hessen be a gazdasági életben is, mint vásárlóképes fogyasztó. De a tízholdas gazdaságok csak az ország összterületé­nek 0,1 százalékával gyarapodtak a föld­reform által és az ötholdas kategóriá­ban 0.3 százalék a szaporulat, Sajóhelyi Istvánnak a Magyar Statisztikai Szemlé­ben közölt kimutatása szerint. Ez ke­vesebb, mint ama bizonyos csöpp víz a forró kövön. Mi tehát a végeredmény? Az agrár­munkások széles rétegének csak a kisebb része jutott egy olyan törpeparcellához, amely annyira, amennyire elválasztja őt a semmitől. Míg az életképes parasztbir­tokok csak alig számbavehetően terjesz­kedtek a földreform által. Itt tehát nem egy különleges agrárkérdésről van szó. Mert a belföldi piac fogyasztóképességé­nek emelése üres szólam marad addig, amíg egy újabb birtokreform nem szün­teti meg a mai állapotot. Magyarország lakosságának közel 40 százaléka a falu alacsony létszínvonala következtében csaknem teljesen kikapcsolódik a gazda­sági csereforgalomból, és alig jöhet számba, mint fogyasztó. N­yár! újdonságok! N­yakkendő Speciál P 2. Nehéz tisztaselyem P 4 S­port­ing higiénikus dupla hónaljjal ........ .. P 4.50 H­abselyem ?­­ Szalmakalap...............P 4. SO­SEBÖK TERÉZ-KÖRÚT 48 Rögtönzéseket senki nem követelhet az új birtokreform területén. De annál inkább követeli minden gazdasági réteg­nek az érdeke, és az egész magyar jövő érdeke, hogy céltudatos fokozatossággal történjék meg a maximuma annak, ami a reális lehetőségek határa között és reá­lis módszerekkel megtörténhetik. Az első földreform hibáin okulva most már nem nehéz megtalálni a helyes utakat és a célszerű metódusokat. Bizonyos áldo­zatoktól pedig nem szabad visszariadni. Az első lépés természetesen a más okok­ból is tervezett hitbizományi reform sür­gős megvalósítása volna. De ez még első lépésnek sem elég. És már az első lépésnél érvényesülnie kell a régi reform legfőbb tanulságának. Minden bürokrácia nélkül, vagy legalább a bürokratikus formák és eljárások le­hető visszaszorításával kell megkezdeni, kell előrevinni a nemzetmentés nagy munkáját, — az életképes parasztbirto­kok számának erőteljes szaporítását és a mezőgazdasági proletariátus kapcsolat­ba hozatalát azzal a konzervatív erővel, amelyet az akármilyen kis darab föld je­lent, akkor, ha az — saját föld. Három millió test és lélek épségéről van itt szó. Egy olyan széles rétegről, amelynek politikai stabilitása szilárd alap a nyugodt jövő biztosítására és amelynek vásárlóképessége visszaállí­taná a gazdasági élet egyensúlyát. Ha késő őszre újra összeül a magyar parlament, akkor ezekkel a nagy kérdé­sekkel kell foglalkoznia. Mindig a gya­korlati cél és megoldás szem előtt tar­tásával. Mert ez az út az, amelyen ha­ladva, a parlament könnyűszerrel véd­het ki minden ellene megkísérelt táma­dást. Ez az út, az amelynek követése védelmet ad minden eshetőséggel, min­den veszéllyel szemben a magyar de­mokráciának és a magyar független­ségnek. És ez az út az, amely a magyar remények beteljesedéséhez vezet. A gazdasági világválság sokkal ke­vésbé súlyosan érintette volna Magyar­­országot, akkor, ha a régi birtokreform nem áll meg feleúton és nem követ el sú­lyos tévedéseket. Ezeket a tévedéseket legalább részben sikerült már többé-ke­­vésbé korrigálni. De az ilyen korrek­túrák csak keveset jelentenek a nagy nemzeti feladat megoldatlan részével szemben. És történeti jelentőségű mun­kát végezne el az, aki a magyar parla­­mentarizmus megszilárdításával egyide­jűleg kiszélesítené a magyar nép kapcso­latait a magyar földdel. A miniszterelnök lekötötte magát a demokratikus vonal mellé. Emellett a vonal mellett ki kell tartania, annak árán is, ha ezért átmenetileg bizonyos harcokat kell is majd vívnia és akkor is, ha ez alapja lesz az erők bizonyos átcsoportosulásának. Lesznek olyanok, akik ma szemben állnak vele s ezután mögéje sorakoznak, viszont lesznek olyanok, akik szembefordulnak majd vele azok közül, akik ma látszólag híven kitartanak mellette. Gömbös Gyula nyu­godtan vállalhatja ezt a kockázatot. Mert, ha megmarad ezen az úton, akkor a történelmi fejlődés kijelölt útján halad és akkor maga mögött érezheti a nép széles rétegeit és milliók akaratát. És mellette és vele fog harcolni az erők ereje, egy győzhetetlen erő: a népakarat. Ez az ő útvonala, ez az ő fegyvere, ez az ő ereje és ennek a jegyében kell győznie. DR HONT MÁRIA ÉS A PÉNZ A MAGYAR HÍRLAP EREDETI REMÉNYE Ma.* DÁNIEL ANNA « Megmozdult, még jobban előregörnyedt s az útra gondolt, amit most kell tennie. A szavakra, amelyeket majd elmond. A harcra az arany ellen az emberért. Nehéz küzdelem lesz, és ha ez a mai éjszaka talán győzelemmel is végződik, ki tudja, meddig tart, míg eljön a végső siker? Most maga előtt látta Aaset, úgy ahogy az imént ült vele szemben az asztalnál. Várjon a többiek megéreztek-e valamit abból, ami Aaseban történt? Gőgjét, gyávaságát, erőszakolt, felületes nyugalmát, mély, titkos vergődését? És fiát látta, amint ott feküdt a dívánon el­nyúlva, véres lyukkal homlokán. Európai módra végzett magával. Revolverrel. Mikor megjött a sür­göny, hogy Aase nem kegyelmez. A szoba félhomályos volt akkor és fia fejét a szolga letakarta valami kék selyemkendővel. De ő fellebbentette a kendőt. Nem szabad hagyni, hogy valami eltakarja, elrejtse azt, ami van. Fia arca most egybefolyt Aaseéval. S mind a kettőt elnyelte az a végtelen kör. Semmi sem történik hiába —— mondta magá­ban újra a kínai. Semmi. A dolgoknak mindig van értelmük, csak néha nem látjuk. Sok mindent nem látunk. Például az ibolyántúli sugarakat sem Mindegy. Azért mégis vannak. Megmozdult, felemelte fejét. Az ember előbbrevaló mindennél. Ami él, mindennél előbbrevaló. Mert szép az élet. Szép tud lenni. És minden, ami élő, tulajdonképpen szent. Annyi szépség van abban, ami élő, még a legcsúnyábban is. Felállt, lassan odament a faliszekrényhez, ahol kis kézikofferje volt és egy friss zsebkendőt vett elő. Keskeny, szinte gyerekes keze gyöngéden vé­­gigsim­ította a szekrény barna fáját. Az atomokban az elektronok épúgy kerin­genek, mint a csillagok a naprendszerben. Rend van. Az életben rend van. Az ember számára talán gyakran túlméretezett, néha kissé fájó is — de rend. Tisztelni kell az életet az atomban, a nap­rendszerben, az emberben és mindenben. És leg­kivált az emberben. Tisztelni kell az embert, mert nehéz és csodálatos dolog embernek lenni. A zsebkendőt helyére csúsztatta felső zsebébe és becsukta a faliszekrényt. XXXVI. Mária és Aase mozdulatlanul néztek egy­másra. Csend volt. — Nyissa ki az ajtót Mr Aase — mondta valaki. Aase az ajtóhoz ment. A kulcsra tette kezét, mintha mégegyszer rá akarná fordítani. — Mit akar itt?­­ — Kérem, nyissa ki azonnal az ajtót. Kazán­repedés. Intézkedni kell. Most már megismerte a hangját. És miért éppen ő jön? A kínai? Ez az em­ber? Máriához fordult. — Menjen be ide kérem. — A hálókabin felé mutatott. A nő nem mozdult. Megdöbbenve nézte Aaseet. —­ Menjen be — ismételte a férfi. — Be kell mennie. És mert valami szorongó félelmet látott a nő arcán, hozzátette: — Legyen nyugodt. Mária nézte Aase arcát. Nagy, tompa szomorú­sággal. Talán most... Talán megértett volna engem. Talán közel ereszt magához. Az embert az ember­hez. És most megzavarták. Vége. Kétségbeesett, alig észrevehető könyörgő moz­dulatot tett. Egy pillanatig még várt. Aase parancsoló gesztussal a hálókabin felé mutatott. Mária szótlanul bement. Aase kinyitotta az ajtót. — Szóval kazánrepedés, Mr Sing-Lin. És a hajó? A hajó veszedelemben van? — Közönyösen tette fel a kérdést, szinte udvariasságból. Sing-Lin szokása szerint kissé előrehajolva állt. — Sokkal nagyobb a baj — mondta halkan. — Nagyobb? —• Igen. Az ember jutott halálos veszede­lembe. — Nem értem — felelte Aase vállat vonva. mm Bizonyos benne? — Sing-Lin kissé közelebb Will ! lépett hozzá. Bocsánatkérően és némileg zavartan mosolygott. — Bizonyos benne? — ismételte. — Miben? ■— Aase szájaszéle türelmetlenül, idegesen megrándult. — Nem ért engem? Nem érti: az ember jutott halálos veszedelembe. Rase már türelmetlen volt. És nyugtalan. Az a furcsa, nyugtalanító érzés kínozta, hogy ez a egész helyzet ezzel az emberrel valószerűtlen. Mintha csak álmodná. És mégis, akár az álomban, valami magasabbrendű realitása van benne és minden szónak és mozdulatnak, még a szemreb­benésnek is szimbolikus a jelentősége. —­ Kiről van szó? *— kérdezte, de ugyanakkor érezte, hogy még más, látszatra nem is idetartozó dolgokról szeretne most kérdezni. Dolgokról, amik feszítik odabent. — Magáról. — Mi az? Talán merényletet akarnak elkö­vetni ellenem? — Igen. Merényletet — ismételte a kínai. Aase egyszerre hangosan, szinte jókedvűen elkacagta magát, olyan mulatságosnak találta ezt az ötletet. Miért is ne? Az embereknek mindig és minden későn jut eszükbe. Kitellik tőlük, hogy egy ostoba fickó éppen most akarja megölni. Éppen most? ... És három percen belül ki fog derülni,a­mit kér cserébe a kínai a figyelmeztetésért. Mert bizonyos, hogy kérni fog valamit. A furcsa, nyugtalanító érzésnek vége volt. Kis gúnyolódással kérdezte: — És úgy­ e, magának sikerült leleplezni a bűnöst? — Nem bűnös... — Ling-Ling megrázta fejét. — Csak elvakult —­ mondta szelíden s egyre csak nézte Aaset. — Botorkálva jár. Nem tudja hova?­ Nem tudja merre? Mert nem leli az utat. — Újra megrázta fejét. — De ne­m bűnös. Aaset most újra elfogta az előbbi érzés, de erősebben, nyomasztóbban. Újra érezte az egész jelenet álomszerűségét és egyben felfokozott reali­tását. Erőlködve keresett a hang csengésében régi hangokat és a szavak mögött valamit, amit nem is lehet szóval kifejezni, valamit a dolgok lénye­géről, amit az emberi beszéd csak elhomályosí­tott, amit gondolatban sem lehet megragadni, vagy csak egy-két fájdalmas rövidségű pillanatra. Ta­lán csak így a halál előtt. Farkasszemet nézett a kínaival. (Folytatjuk). A MAGYAR HÍRLAP előfizetési árai: 1 hóra 8.90 P. V. évre 8 P. V. évre 15 f SZELVÉNY. „JÖJJÖN VELÜNK!“ KERESZTREJTVÉNYVERSENY SZÁM Vasárnap Így, csak így lehet elérni azt, hogy a magyar nép és a magyar föld megerő­södve kerüljenek ki a nagy viharokból. Újból bizonyítva azt a politikai érzéket, azt a tiszta ítélőképességet, azt a töret­len energiát, amely által ez az ország túlélt annyi válságot és feltámadt annyi katasztrófa után. n»’jmi ■. ■■ ■■ —i„ —» ­ Újból nagy a hőség az Egyesült Államokban New Yorkból jelentik. A Rocky­ Moun­tains és az Atlanti óceán partvidéke között levő valamennyi államban újból szokatlanul nagy a hőség. Sokan meghaltak hőguta kö­vetkeztében. A newyorki központi parkban négy embert ért hőguta. Philadelphiában a város fennállása óta tegnap, pénteken volt a legnagyobb meleg. Pittsburgban sem volt negyven év óta június hónapban a mostani­hoz hasonló nagy hőség. Munkások véres forradalma egy chilei városban New Yorkból jelentik: Chiléből véres munkási forradalmat jelentenek. Tenuco vá­rosában 700 munkás fellázadt a gyár veze­tősége ellen, lemészárolna a gyártulajdonost és két gyárigazgatót, majd megszállta a gyártelepet. A kivezényelt katonaság paran­csot kapott, hogy foglalja vissza rohammal a gyárat. Az első roham nem sikerült és a gyártelep elein most valóságos ostrom in­dult. A tűzharcnak eddig öt halottja van, mind az öten munkások. P 5e5 jpy |mm m w quM If Izzadmányos női be­l P T V E1! l­ V I Bf fra Swi orvosi vezetés alatt. •V 111 ■ Mii Meglepően kedvezd ■ 111 I B 8 . Ml eredmények. Felvilágo-II IB 1 S J 81 situs: Pfistyén-fürdfi-

Next