Magyar Hirlap, 1934. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Kivégezték Doltfuss merénylőjét és a puccs vezetőjét Egy német legenda A német orvostudomány négy nagy­sága áll Hindenburg tábornok beteg­ágya mellett a neudecki kastélyban és az orvosi jelentések nagyon aggódnak. Csoda történhetik még... De most sötét árnyék vonult a német legenda fölé. Hindenburg tábornagy alakját és egyéniségét nem lehet a történeti rész­letkérdéseknek, a történeti realizmusnak szempontjai szerint lemérni. Mert Hin­denburg jelentősége éppen onnan szár­mazik, hogy fölébe emelkedett minden részletkérdésnek és minden realista mér­legelésnek. Senki nem lett annyira legendává az európai háború alakjai közül, mint Hindenburg. És talán száz év óta az egyetlen igazán legendás alak a német nép szemében. Moltke nem volt az, hiába vezetett három győzelmes háborút. Mert á hűvös megközelíthetetlenség távla­tába vonult a széles tömegekkel szem­ben. Moltke és a porosz altiszt között soha nem volt semmiféle kapcsolat, semmiféle lelki közösség. Testi és lelki profiljának éles metszésével szellemi Übermensch volt Moltke. Valaki, aki az Eiffel-torony magasságában áll az átlag­emberek fölött. Nem keresi és nem ta­lálja meg az utat az átlagemberek fölé. Bismarckban is volt ilyen túlmérete- zettség. A zsenialitásnak villámlása és mennydörgése, amely az égben játszódik le, a felhők magasságában. Nem pedig a kis földi emberek alacsony világában. Bismarck igazán népszerűvé csak életé­nek utolsó éveiben lett. Akkor, amikor II. Vilmos egy könnyed kézlegyintés sei menesztette őt állásából. A német egység összekovácsolása még nem adott varázst a tömegek felé nevének és sza­vának. Közel a nyolcvanadik évhez, egy szinte páratlan történeti munka elvég zése után még mindig elszigetelt ember volt a közvélemény felé. És valószínűleg soha nem lesz belőle nemzeti hős akkor, ha II. Vilmos kissé gyöngédebb formák közt tessékeli ki őt hivatalából. * : Hindenburg olyan legenda lett, mint előtte száz évvel Blücher, a „rajta-rajta“ generális. Más kérdés az, milyen egyéni érdemei vannak hadtudományi szem­pontból Blücher tábornoknak Napoleon legyőzése körül. De az bizonyos; volt egy nagy pszichológiai érdeme. Mert ő volt az az ember, akiben bízott a — le­génység és ő volt az az ember, aki új lelket öntött a közvéleménybe. Tehát ő volt az az ember, aki nélkül nem lehetett volna győzni. Nagyon kivételes esetek kivételével a legendák hősének első feltétele az, hogy legyen egyszerű lélek, mert másként nem találja meg a kontaktust az egyszerű lelkekkel. Már pedig egyszerű lelkekből tevődik össze egy nép túlnyomóan nagy vésze, így volt őszinte, meleg kapcsolat­ban a német tömegekkel az „olle Wil­helm“, a későbbi II. Vilmos császár nagy­apja. És akármilyen szűkre korlátozta is történeti szerepét, akármilyen vona­Hindenburg válságos órái A délutáni orvosi Jelentés szerint a birodalmi elnSk állapota nem rosszabbodott — Aggkori gyengeséget állapított meg az orvosi konzílium Berlinből jelentik: Hindenburg birodalmi elnök hétfőn este még elintézte az állami teendőket, meghallgatta az előterjesztése­ket, állami okiratokat írt alá, de azután rosszul lett és ágynak esett. Az első hivatalos jelentés, amelyet a neudecki kastélyból kibocsátottak, nem titkolja, hogy a birodalmi elnök állapota aggasztó. Neudeckben állandóan ott tartózkodnak Hindenburg mellett kezelőorvosai: Sauer­bruch, Adam, Kraus és Kaufmann orvos- professzorok. Kedden reggel Hindenburg fölkelt az ágyból, villásreggelizett és közben élénk érdeklődést mutatott minden iránt, ami környezetében történik. Utána visszafeküdt az ágyba és nyugodtan elaludt. Az elnök­nek nincs láza, érverése erőteljes, percen­ként valamivel több a szokottnál. Hivatalos helyen annyira aggasztónak tartják az elnök állapotát, hogy szigorú utasítás ment a lapoknak arra nézve, hogy miképpen kell visel­kedniük a katasztrófa bekövetkezése esetén. A Hindenburg állapotáról szóló hírek futótűzként terjedtek el Neudeckben. A kastélyba állandóan érkeznek az érdeklődő táviratok. A szobákban a cselédség láb- ujjhegyen járkál és mindenki csak suttogva beszél. Az első emeleten felváltva négy orvos működik a nagybeteg elnök beteg­ágyánál, aki csendes álomba merült. A1 szomszéd szobában Hindenburg Oszkár ezredes, a tábornagy fia tanácskozott Sauerbuch orvostanárral a beteg állapotá­ról. A professzor még nem adott fel min­den reményt. A reggeli vizsgálat után tényleg kicsit ja­vult Hindenburg állapota és sokan abban kodva követte Bismarck útját: mégis el­végzett egy nagy történeti cselekedetet. Azért, mert benne bízott népének erős többsége. Éppen azért, mert egyszerű, óvatos ember volt. Innen ered Hindenburg ereje és nagy­sága is. Ritkán beszélt, keveset beszélt, de amikor mégis megszólalt: egyszerű igazságokat mondott ki, egyszerű sza­vakban. Mindig úgy, hogy ezek az egy­szerű igazságok és ezek az egyszerű szavak megtalálták az egyenes utat az egész német néphez. Természetesen nagy presztízs kell ahhoz, hogy az ilyen egyszerű szavak mindenfelé visszhangot váltsanak ki. Ezt a nagy presztízst a tannenbeigi csata és a mazuri győzelem adta meg neki. A német nép teljes győzelmi hittel in­dult el a háborúba. Mégis hét múlt el hét után anélkül, hogy a várt fényes győzelem elérkezett volna. Azt termé­szetesen nem tudták Németországban: milyen súlyos komplikációk támadtak a keleti és a nyugati hadszíntéren egy­aránt. De a semleges Belgium könnyű megszállását nem érezte, amint nem is érezte igazi katonai sikernek a német közvélemény. És ez az igazi katonai si­ker késett egészen addig, amíg egyszerre keletről érkeztek szinte óráról órára kiszélesedve a jelentések Hindenburg diadaláról. Legalább 10.000 fogoly — több, mint 30.000 fogoly — legkeve­sebb 50.000 fogoly — a foglyok száma meghaladja a százezret, az ellenséges hadsereg főparancsnoka agyonlőtte ma­gát,,, . . , . Ha azonnal egy nagy döntő győze­lem nyitja meg a háborút: akkor a pszichológiai hatás nem lett volna ilyen erős a német közvéleményben. De mivel hosszú hetek aggódása és vá­rakozása után jött Tannenberg és jött a mazuri csata, akkor, amikor az em­berek kifelé még bizakodóak voltak, de befelé már kezdtek elsápadni: a pszichológiai hatásának rendkívüli erő­vel kellett kibontakoznia. A hatást még fokozta az a körülmény, hogy az — öreg Toldi érte el a nagy katonai sike­reket. Valaki aki már éveken át nyu­galomban volt. Valaki, akivel és akire nem számítottak többé. Valaki, akiért későn éjszaka állt meg a különvonat a hannoveri pályaudvaron, hogy magá­val vigye őt a harctérre. Miután az öreg Toldi a hozzá intézett táviratból csak azt tudta meg, hogy ezen a napon és ebben az órában szálljon fel a kü- lönvonatra. Hindenburg a keleti harc­téren —- jött, látott, győzött,,, A teljes ismeretlenségből nőtt egy­szerre hegymagasságig. És ha Bis­marck annak köszönhette népszerűsé­gét, hogy a hálátlanság ridegen tolta el őt helyéről, Hindenburg népszerűsé­gét nagyon fokozta, higy a mellőzés és a korai nyugdíjazás után lett egyszerre a győzelmek hősévé. A politikai szerepnél is ezek voltak a Hindenburg-legenda alapjai. Először az öreg Toldi második visszatérése a második „nyugdíjazás“ után. Azután a gondolkodásnak, a kifejezésmódnak az a tiszta egyszerűsége, amely megtalálta az utat a kisemberekhez akkor is, ami­kor a birodalmi elnök hivatalát látta el a tannenbergi csata vezére. Azután az az alkalmazkodás, mikor mint biro­dalmi elnök fekete polgári öltözettel cserélte fel a fényes katonai egyenru- hát. Pályájának legújabb fejezetei még túlságosan aktuálisak ahhoz, hogy tel­jes tárgyilagossággal lehessen róluk be­szélni. De az is bizonyos: a nyolcvan- hétesztendős Hindenburg tartja még a kontaktust a tömegekkel. És tartja még a kontaktust egy olyan múlttal, amely a német közvélemény 90 száza­lékának érzése szerint mégis csak szebb a kaotikus jelennél. Azután pedig szé­les német tömegekben keltett megnyug- vási érzést aziránt, hogy a „győzelem embere“ tartja kezében a német nép sorsának irányítását. Amit Hindenburg tesz, az jól van téve: ez volt sok éven át a német kisemberek jórészének érzése. Ä Hindenburg-legenda erejét még fo­kozta a tábornagy alakjának és fejé­nek szoborszerűsége. Bismarck egy Rembrandt-portré volt és Rembrandt hiányában Lenbach festett róla soro­zatosan lélektani arcképeket. Mélysé­gekkel és árnyékokkal, titokzatossá­gokkal és drámai feszültségekkel. Hint denburg ellenben úgy növekedett az emberek fölé, mint egy megelevenedett, egyszerű mintázású szobor. Lassú és megfontolt volt mindig minden mozdu­lata, minden szava. De ez a lassúság és megfontoltság még emelte a szobor­szerű hatást. 0. e-J Ha Richard Kati: Kirándulás - archeoltimisok szamara 10 fillÍr nAftOlíltk10 FHXER u VT I sasa tbirain. Khni. I H HH B bUm« llfcsi Fwn Wmjf Aradi ncea 10. >*dm. ROMANIABAN. I IÍÉI&BéSI H HÍ Mm |H K gB MB I Teleíón: 21-8-47,23-Ő-Sfi ős 10*06 i ur. uo u.« «tm « m. I gm H HfPB Hl JB I Utazási és fürdőiroda JUGOSZLÁVIÁBAN: 1 {glg ijffl 111 fHH Éj ^Mr IVI., Aradi ncca 10. nAm. 1 hír. te (Hnir. » ta# «bér. I Bit Jat JH Baji MM I Telefón! 21-8-47,23-6-8 és 10-6-06 BPDAPEsHmTaSzTOSI^S

Next

/
Thumbnails
Contents