Magyar Hirlap, 1934. október (44. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

2 Tea? októb­er % * JAAG&1& HIBLAPhecra volam, hogy ezt a gúnyt, élcet és csipkelő­dést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és az elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a magyar közvéleményt szándékai komolysá­gáról s minden törekvése realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a ke­serves magyar sors elviselhetővé tétele és semmi más érdek nem fűz mostani nehéz tisztünk ellátásához, mint az az elszánt aka­rat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait le­fektessük, ha talán nem is a mostani sokat szenvedett generáció, de gyermekeink és unokáink számára. Nagy megnyugvás és belső elégtétel számomra, hogy a nemzet nagy többsége nemcsak hogy megértette és magáévá tette a nemzeti munkatervből ki­áradó lelkületet és annak minden pontját átható igaz és őszinte szellemet, de teljes támogatásban is részesített annak megvaló­sítására irányuló kormányzati munkámban. — Mi a célja ennek a kormányzati mun­kának? Mi a célja a kormányzati munkának? —• Ma is változatlanul az, amit a nemzeti munkaterv első pontja két évvel ezelőtt határozottan és szabatosan megjelölt: „A maagyar nemzet megerősítése, a nemzet min­den tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. De mi­vel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított, független állam keretén belül valósítható meg, politi­kám első feladatának az öncélú nemzeti állam kiépítését tekintem.“ —­ A nemzeti munkaterv élén lefektetett e világos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kormányzati munkát, amelyet a ve­zetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mind külső, mind belső vonatko­zásban folytatott., — A külpolitikában a kormány fő célja közelebbről az volt, hogy egyrészt megsze­rezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbecsülést, amely őt múltjánál, törté­nelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szellemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotómunkát, a bé­kés fejlődést és a polgárok jólétének meg­teremtését. A miniszterelnök továbbra is a nemzeti egységet hirdeti .­ Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés de­terminálja. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történeti célok szolgála­tába állítani. A belső erőgyűjtés és energia­­á­yarapítás volt tehát a legfontosabb bel­politikai célkitűzésem, amelyet kiegyen­súlyozott gazdasági helyzet, igazságos szo­ciális viszonyok, békés társadalmi at­moszféra és mindezek fundamentumára felépült nemzeti egység megvalósítása út­ján kívántam szolgálni és előmozdítani. Ezért hirdettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem istd is ugyan­ezzel a hitbeli meggyőződéssel a nemzeti egység gondolatát és az igazi nemzeti egy­ség megteremtésének szükségességét — társadalmi, politikai és lelki vonatkozá­sokban egyaránt. Az ugyanis a rendíthetet­len meggyőződésem, hogy a mai rendkívül nehéz és komplikált nemzetközi helyzet­ben, óriási világerők ütközése közepette, a súlyos belső problémák egész sorával meg­terhelt, kicsiny Magyarország csak akkor fogja tudni megállni a helyét, ha létekben, célokban és törekvésekben összeforrva, egyöntetű falankszként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. Az egység megterem­­tésére irányuló társadalmi mozgalomnak — amelyet ugyancsak minden erőmmel tá­mogatok­ -— az a történelmi hivatása, hogy a sorsközösség tudatára ébresztve a ma­gyarság minden rétegét, megteremtője le­gyen annak a lelki harmóniának, cél és­­törekvésbeli egységnek, amely nélkül nagy történelmi porunkét megnyerni nem tud­juk. Egyben, hogy lelki, társadalmi és népi gerendázata legyen az egység politikai ve­­tületének, a nemzeti egység pártjának, amelynek viszont az a célja, hogy a poli­tika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltu­datos kormányzati vonalvezetés lehetőségét. A kormánytöbbség biztosítja a tiszta alkotmányos életet — mondta a miniszterelnök . Rendíthetetlen ugyanis az a meggyő­ződésem, hogy nemcsak az erőteljes kor­­­mányzást, amelyre ma az európai hullá­mok csapkodása közepett mindenekfelett ■ szükség van, de az ősi magyar alkotmá­­­­nyosság fenntartását is csakis egy ilyen hi­vatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzó többség teszi lehetővé. A pár­tokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a­ koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthat­tunk erre a körülöttünk zajló események­ben — nem az alkotmányos élet megerősí­tésére, de annak meggyöngítésére, lejáratá­sára vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalm­as kormányzótöbbségek uralma, de az a körülmé­ny hozta létre, hogy az ezer­felé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok­ és pártocskák meddő tusakodásában el­sikkadtak az egyetemes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradíciói­nak megfelelő alkotmányos eszközökkel egy, a feladataival és kötelességeivel tisz­tában levő erős és akcióképes, azonos po­litikai világnézetet valló kormánytöbbségre építek, nemcsak a ma olyannyira nélkülöz­hetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani.­­ Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a nemzeti egység pártjának további szerves és céltudatos ki­építésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom, míg új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar közéletet, egyben szün­tesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrófiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vez­et.­­ Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és ha­sonló szerveze­teiknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszál­lani. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha e szerveze­tek konkrét kormányintézkedésekkel talál­ják magukat szemben, azoknak alá kell ma­­gukat vetniök. Erre jó példát nyújtott a Frontharcos Szövetség, amely­­— bár kissé túl­ hosszú tanácskozások után —, de alá­vetette magát a belügyminiszter intézkedé­seinek. Az ilyen szerkezetek számíthatnak a kormány legmesszebbmenő támogatására, de az olyan szervezeteket, amelyek a kor­mány másíthatatlan törvényes rendelkezései ellen is remonstrálnak, nem tarthatom hi­vatásuk magaslatán állókn­ak.­­ Az a kormányzati tevékenység, amely­nek mindennapi feladatai kormányom két­­esztendős munkásságának túlnyomó tartal­mát alkották, nem volt egyszerűnek és könnyűnek mondható. Milyen volt az ország h­elyzete két évvel ezelőtt ? Amikor ugyanis átvettem a kormány­­elnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán ve­szedelmes lelki depressziót találtam. Az államház­tartásban jelentkező deficit ag­gasztó méreteket öltött; a gazdaságii élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénítva, a tőkeellátási és a hitellehető­ségeik leromlása és a devizanehézségek kö­vetkeztében előálló nyersanyaghiány miatt. — Az állami gépezet működésének foly­­tonosságát veszélyeztette a nép széles réte­geire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlen­séget keltett. A közhangulat leromlása istát­­már az adófizetésben is észlelhető passzivi­tásig fokozódott. Termelő és fogyasztó, ke­reskedő, és iparos, adós ÉS hitelező, nem tudták hányadán vannak, mert a gazdasági helyzet teljes bizonytalanságában, iránytű nélkül, a véletlen szeszélyeinek kitéve, má­ról holnapra élve, kellett a létért való küz­delmet végigharcolniok. Elgyengültünk és elkedvetlenedtünk abban a harcban, amelyet az önálló életet élni akaró nemzet létfenn­tartásáért kellett folytatnunk. Nehéz feladatok előtt áll a kormány — mondta a miniszterelnök — E kemény és keserves harcban fel­őrlődött elődöm, gróf Károlyi Gyula kor­mányának puritán, szívós és hazafias erő­­feszítése is, amellyel ők becsületes és ön­feláldozó munkát végezve, a legnehezebb költem­­ények között próbáltak megbirkózni a feltornyosuló akadályokkal.­­ Az ország vázolt állapota nehéz fel­adatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors intézkedésekkel segítséget kellett hoznia: alátámasztani a roskadozó gazda­sági élet falait, hogy átmentsük a jövőbe azokat az értékeket, amik a nagy világ­kataklizmában még megmaradtak. Másrész­ről a jövendő számára ki kellett jelölni egy határozott irányt, amely felé haladva, a nemzet tudja, miért kell elviselnie a jelen keserves megpróbáltatásait.­­ A telkekbe reményt önteni, a csüggedt tömegekben a bizalmat újból feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormá­nyom első percétől fogva tudatában volt annak, hogy a­ boldogulásnak ezeket a lélek­tani feltételeit csakis a megrekedt gazdasági élet újbóli megindításával, új munkaalkal­makkal, a forgalom fejlesztésével, az áru­elhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Mindehhez azonban hiányzott a pénz, mert külföldi hitelforrások nem álltak rendelkezésünkre, a belföldi tőkekép­ződés pedig huzamosabb ideje szünetelt.­­ Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldásához. Míg a nemzeti munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pillanat sürgetését megértve, azonnali in­tézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. Elsőnek a téli fenyegető ínség enyhítéséről kellett gondoskodnunk. Az első gazdaságpolitikai intézkedések ■— Az államháztartás rendjének helyre-­­állítása is parancsoló szükségesség volt. A­ valuta védelmére mindenféle inflációs kísér­letezésekkel szembe kellett szállnunk. A­ külföld elzárkózási törekvéseivel szemben utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban megindítva a külállamokkal való újabb ke­reskedelmi szerződéses tárgyalásokat. Egy­ben tervszerű exportpolitika körvonalait megállapítanunk, ami szükségessé tette a devizapolitika megfelelő módosítását is. Munkaalkalmak megteremtése érdekében el kellett indítanunk a teljesen befagyott hitel­életet, az eladósodott gazdáknak nyugalmi állapotot biztosítanunk. A külföldi hitele­zőkkel megállapodásokra törekednünk, ame­lyek az ország külföldi hitelének lehetősé­geit a jövőre nézve is megóvni legyenek alkalmasak. — Kormányom minden gazdaságpolitikai te­vékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok kö­zött — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos har­móniára van szükség, mert csakis ez a ki­egyensúlyozás és harmónia biztosíthatja a gazdasági munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt, stabil politikai életet. Gömbös: Szociálpolitikám alapja a magyar testvériség­ ­ Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvé­riség, nem pedig az a törekvés, amely a mindennapi megélhetés kérdéseit pártpoliti­kai célokra kihasználva, osztályharcot szít, de amely osztályharc csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkérdés megoldását tűzte ki céljául az olyan világ megteremté­sét kívánja, amelyben a munka és a mun­kás megkapja verejtékezésének sigalmát, ol­talomban részesül minden kizsákmányo­lás ellenében és amelyben mindenki része­sévé válik a nemzet jólétének. Ezért helyte­lenítettem és helytelenítem ma is a munka­­nélküli segélyt, amely destruálja a munkát. De munkát adni, munkaalkalmat teremteni — természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között — csak maga a gaz­dasági hét tud és ezért csak az a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaság­­politika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. — Ismétlem: az volt a kormány minden gazdaságpolitikai célkitűzésének alfája és ómegája. S hogy ilyirányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálá­sára álljon itt néhány szembetűnő adat. „A pengő vásárlóerejét nemcsak megóvtuk, de fokoztuk“ — Az államháztartás helyzete a bevételek­ fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az államháztartás egyensúlyá­nak helyreállítására irányuló törekvésünk eredményeként az 1932—33. évi 108 millió deficit az 1933—34. költségvetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A bevételek emelését célzó adózási politikások­­­ban tekintettel voltunk a szociális és igaz­ságos adóztatás követelményeire. A kiadá­sok csökkentése önmegtagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra, akik Zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állampénzügyi helyzetünk további javulására megvan min­den reményünk.­­ Helytelen volna azonban ebből arra következtetni — amire némely oldalról meg­van a hajlandóság —, hogy most már derűre-borúra elindítsuk a költségvetési be­ruházásokat és figyelmen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok között csakis feltétlenül jövedelmező beruházáso­kat szabad megkockáztatni. De az óvatos­ságnak és az előrelátásnak ez az elemi sza­bálya irányadó nemcsak a közülét, de a magángazdaság beruházásaira nézve is­ ját. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, valamint Dollfuss megboldogult osztrák kancellár tisztában voltak az autarchiás gazdasági politika áttörésének szükségességével és a nagyobb gazdasági területek együttműködésének nagy jelentő­ségével. A két római szerződésben hazánk­­nak olyan exportárat tudtunk biztosítani, amely jóval meghaladja a világparitási ára­kat és ez tette lehetővé számunkra,­ hogy bazánknak olyan belföldi irány­árakat tudtunk megszabni,­ amelyek lényegesen meghaladják a világpiaci jegyzéseket. Minden más beállítással és bí­rálattal szemben határozottan állítom, hogy a magyar gabonaárak erőteljesebb javulása a római szerződés következtében állott elő és ma ott tartunk, hogy a budapesti gabona­tőzsde jegyzései­ valamennyi gabonaféleség­ben lényegesen magasabbak a világpiaci jegyzéseknél. Szeptember hó közepén a ha­táridős búza Budapestért 90 százalékkal, az októberi rozs 44 százalékkal, az ótengeri pedig 47 százalékkal volt drágább, mint Rotterdamban", világos bizonyságául annak, hogy a magyar gabonaár javulás nem a vi­lágpiaci áremelkedés következménye, hanem okozati összefüggésben áll a római szerző­dések árjavító határozmányaival. "­ Külkereskedelmi aktivitásunk, melynek egyik főtevezője a kereskedelmi szerződé­sek hálózatán kívül a magyar külkereskede­lem egységes megszervezése a külkereske­delmi hivatalban, a külkereskedelmi mérleg örvendetes javulását eredményezte, így az 1932. év végén külkereskedelmi mérlegünk aktívuma m­ég csak 6 millió volt, az 1933. évi mérleg már 80 millió pengő kiviteli fö­lösleggel zárult. K­iskereskedelmiünk fejlesztése, a római szerződés eredményei . Pénzügyi politikánk vezető irányelve a pengőérték megvédése. A Magyar Nemzeti Bank céltudatos devizapolitikájának ered­ményeként sikerült a pengő vásárlóerejét nemcsak megóvnunk, hanem fokoznunk is amellett, hogy el tudtuk kerülni az úgy­nevezett deflációs pénzpolitikát és ennek gazdasági hátrányait.­­ Kormányomnak nagy gondja volt kül­kereskedelmünk fejlesztésére, mert tisztában vagyunk azzal, hogy terményeinknek, de elsősorban a mezőgazdasági termékeknek fokozott exportja egyik alapfeltétele a gaz­dasági válságból való kibontakozásunknak. Külpolitikai erőfeszítésünk jórészét erre a nagy célra állítottuk be és sorjában kötöt­tünk külkereskedelmi szerződéseket, létesí­tenünk kereskedelmi megállapodásokat Né­metországgal, Francia­országgal, Svájccal, Nagy-Britanniával, Finnországgal, Romániá­val, Jugoszláviával, Bulgáriával, Törökor­szággal, amelyeknek betetőzése a római hármasegyezmény volt. Ennek keretében egyrészt Olaszországgal, másrészt Ausztriá­val sikerült olyan szerződéseket tető alá hoznunk, amelyek levették vállainkról búza­­fölöslegünk külföldi, értékesítéséhez. gond­ Fokozódik kereskedelmi mérlegünk kiviteli egyenlege • A folyó év első nyolc hónapjában is aktív volt a kereskedelmi mérleg és pedig 22,1 millió pengővel, ami 6 millió pengővel kisebb kiviteli többletet jelent ugyan, mint a malt év hasonló időszakában, ez azonban arra vezethető vissza, hogy az exportmeny­­nyiség növelése érdekében —■• és ezen fek­szik külkereskedelmi mérlegünk hangsúlya — bevitelünket is fokoztuk és így helyesen egész külkereskedelmi forgalmunkat növel­jük. Ezt a törekvésünket siker koronázn­a, mert kereskedelmi forgalmunk egész meny­­nyiségét a múlt évi első nyolc hónap 420 milliójáról az idén 473 millióra tudtuk nö­velni. (Tudósítás folytaidig az 5-ik pontogt)

Next