Magyar Hirlap, 1934. december (44. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

ro ,.„i. ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! JLB“ I Szerkesztőség MAGITARORszAGONi I I kiadóhivatal i Unit. U ém 8. H 4m »pco«4 I 1HH fflm wttk BFBBL 3 VI., Aradi ucea 10. szám. roMAMAB.YN: I ttiSB M a§§ B§j| IhisSm jjjjif B HVs jSBk ITelefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 lUni­nkilUniOM. ' I |B BS| Mffi §«■ M W&L HjUft I JUGOSZLÁVIÁBAN: ar mw WM MHL JKr WBBt lE....jffifli. §§§| MBB I Utazási és fürdőiroda I 1 Ura 00 dioAr. ft tm UO dtaAr. I IHRj 9KS3 A M­­., Aradi ucca 10. szám. b M. I 115 MB W ljg|V||H0k­gsSSR Mm TSl», I Telefon- 21-8-47. 23-IW és 10-8-06 BUDAPEST 1934. DECEMBER 1. SZOMBAT főszerkesztő: Pr­friedmann ernő XIIV ÉVFOLYAM 271. SZÁM Földrengés az Adria északi partvidékén Ribbentrop Párizsban döntő francia-német tárgyalásokat készít elő Hitler helyettese, Hess államminiszter december 12-én megy hivatalosan Párizsba Ribbentroppal - Angliában világpolitikai jelentőségű döntéseket várnak a leszerelés kérdésében Párizsból jelentik. A nemzetközi politi­kában, a jelek szerint, döntő események állnak küszöbön. Pénteken délben Párizsba érkezett Hitler kancellár bizalmi embere, báró Ribbentrop, hogy tárgyalásokat kezdjen a német—francia közeledés ügyében s rövid időn belül követi őt a német nemzeti szocialista párt helyettes vezére, Hess Rudolf is, akit december 12-ére várnak a francia fővárosba. A francia külügyminisztérium hivatalos lapja, a Temps ugyanekkor bejelenti, hogy a francia kormány új akciót kezd a nem­zetközi együttműködés érdekében és vala­mennyi európai államot új biztonsági szer­ződésrendszerbe akarja bevonni. Laval kül­ügyminiszter nagy külpolitikai beszédre ké­szül, amely előreláthatóan huszonnégy órán belül elhangzik és amelyben rendkívül fon­tos nyilatkozatokat tesz úgy a német—fran­cia közeledésről, mint az európai együttmű­ködés irányelveiről. Laval külpolitikai elgondolása A francia sajtó ilyen körülmények között érthető izgalommal várja a kamara nagy külpolitikai vitáját, amely előreláthatóan már a szombatra virradó éjszaka megkez­dődik, tekintettel arra, hogy a többi tárca költségvetésének letárgyalása után most már a külügyi tárcán van a sor. Laval kül­ügyminiszter a külügyi vita folyamán mondja el beharangozott beszédét, amelyben részletesen ismerteti majd egész kül­politikai elgondolását és az általános európai biztonsági szerződés tervét. A német—francia közeledés kérdésén kívül a külügyminiszter — a Temps szerint — az olasz—francia közeledés ügyét is szóba­­hozza, ugyanakkor azonban — írja a fél­­hivatalos Temps — azt is leszögezi, hogy Franciaország természetesen az új külpoli­tika keretében is kitart régi barátai és szö­vetségesei, elsősorban tehát a kisantant mellett. . . A Paris Soir véleménye szerint Laval úgy a német—francia, mint a német—olasz kö­zeledés kérdésében rendkívül fontos nyilat­kozatra készül s ez a nyilatkozat lesz a bevezetője azok­nak a nagyfontosságú diplomáciai tár­gyalásoknak, amelyeknek célja az euró­pai ellentétek kiegyenlítése lesz. A német—francia közeledést Laval­e-t a Paris Sair szerint — főleg a francia—orosz közeledéssel akarja kapcsolatba hozni, az olasz—francia közeledés ügyét pedig a kis­­antaiít és Franciaország között fennálló ba­rátsággal akarja összhangba hozni. meghátrálnia. Egyszerűen azért nem, mert akkor felelőssé válik azért a még rosszabb helyzetért, amely távozása után következnék be. Lemondani és távozni nem szabad: ez nem tartozik az esztéti­kailag legkielégítőbb miniszterelnöki ál­lásfoglalások közé. Viszont úgy látszik, most idevezet minden út, mint ahogy régente Rómába torkoltak az utak. Min­den megoldás után­ egy még sokkal rosz­szabb megoldás következik. És nem sza­bad odáig engedni az események fejlődé­sét, hogy végül a legrosszabb megoldás legyen az, amely semmiként és semmi szín alatt nem akar lemondani, nem akarja az egyszer megszerzett hatalmat kezéből kiadni. Lehettek, voltak más viszonyok és más körülmények, amikor megütközést kel­tett volna, ha egy francia miniszterelnök programjának alaptétele gyanánt fekteti le: ragaszkodni kell a hatalomhoz ... De ma eljutottunk odáig, hogy az ilyen mi­niszterelnöki állásfoglalással szemben nem lehet más felfogás, mint az: inkább Flandin ragaszkodjék mereven a hatalom­hoz, mint esetleges utódja. Mivel az eset­leges utód sokkal rosszabb lehet, mint Flandin és egész bizonyosan mereven, makacsul fog ragaszkodni a hatalomhoz, ha egyszer a kezébe kapta. Maradjon és akarjon maradni az, akié,ma a hatalom, mert máskép sokkal kedvezőtlenebb megoldás következhetik, még akkor is, ha már kedvezőtlen volt a helyzet: csak így lehet látni ma a lehetőségeket és az esélyeket. Akármi legyen is egy nagy, tiszta perspektívából nézve az álláspont Finndin kormányával szemben, a verdikt egyelőre mégis csak egyfélekép hangoz­hat: Maradjon Finindin, vállalja a harcot maradásáért, ne tágítson helyétől. (f. g.)’ Milyen megbízást kapott Ribbentrop Hitlertől ? Pillanatnyilag a legnagyobb érdeklődés természetesen Hitler kancellár bizalmi em­berére, báró Ribbentropra irányul , tőle várják a kezdeményező lépéseket a német —francia közeledés terén Báró Ribbentrop feleségével együtt érkezett pénteken délben a francia fővárosba s egyelőre még egy lap sem tudott nyilatkozatot kapni tőle. A párizsi pályaudvaron nem volt hivatalos fogadtatás, miután Ribbentrop útjának nincs hivatalos jellege. A pályaudvaron csak a német nagykövetség megbízottja, néhány személyes ismerős és rengeteg­­ új­ságíró várta. Az újságírók hiába kérdezték tőle, hogy mi a célja párizsi látogatásának, báró Ribbentrop kitért az ostrom elől és gyorsan ki­­sietett a kapuhoz, autóra szállt és szállására hajtatott. Egy óra múlva ebédelni ment az egyik pá­rizsi étterembe s ekkor már vele volt Goy francia frontharcos képviselő is, akivel Ribbentrop Berlinben ismerkedett meg két héttel ezelőtt. Goy — mint emlékezetes — a francia frontharcos szövetség megbízásá­ból járt a német fővárosban s ő kezdemé­nyezte tulajdonképpen a német—francia kiegyezés politikáját. A francia fronthar­cos képviselőt Hitler kancellár is hosszabb kihallgatáson fogadta volt. Báró Ribbentrop, hír szerint, két napig marad Párizsban s azt a megbízást kapta Hitler kancellártól, hogy készítse elő a talajt Hess Rudolf december 12-i látogatása számára. Ribbentrop hivatalosan csak a francia frontharcos szervezet­­ vezetőségével lép érintkezésbe s egyelőre Hess Rudolf láto­gatásának is az a hivatalos ürügye, hogy fel akarják venni a kapcsolatokat a német és a francia frontharcosok között. Vala­mennyi párizsi lap természetesen bizo­nyosra veszi, hogy úgy Ribbentrop, mint Hess Rudolf a francia kormány hivatalos tényezőivel is érintkezésbe lépnek és meg­kezdik a tárgyalásokat a német—francia ellentétek elsimítása érdekében. Világpolitikai jelentőségű döntések küszöbén Londoni távirat szerint a nemzetközi le­szerelés gondolata, amelyet az angol poli­tikai közvélemény a leszerelési konferenciá­val együtt már régen eltemetett, váratlanul új erőre kapott s pénteken, este az egész angol sajtó egyöntetűen azt írja, hogy a leszerelési kérdésben világ­politikai jelentőségű döntések állanak :-----*“JI1 Ü-» ~ -- - —»*"-■» ~ - ■ ***"■ H———— I f"f IliHIIWWW—M—W—■■IIW T ...........»HUM« ITT VAGYOK, ITT MARADOK Az Egyesült Államok alkotmányának nincsenek olyan hibái, mint a mi alkot­mányunknak, viszont vannak más hibái, amelyek nem kevésbé súlyosak, mint a francia alkotmány fogyatékosságai. Ami­kor azonban Roosevelt elnök a válság le­küzdésére segítséget kért mindenhonnan és mindenkitől, megkapott minden ol­dalról minden segítséget. Ez egyszerűen „hazafias reflexmozdulat“ volt. Olyan hazafias reflexmozdulat, amelynek köve­tése alól senki nem vonhatta ki magát, mert másként a hazaárulás látszatába került volna .. . ■­­­­ így állította fel tételét Flandin, az új francia miniszterelnök is a gazdasági érdekképviseletek által tiszteletére rende­zett vacsorán. És ezáltal mindenesetre tisztázott egy kérdést. Azt, hogy nem olyan miniszterelnök, aki könnyű szívvel fog lemondani az állásáról. Ellenkezőleg: vállalja a kormányelnökség új típusát. Azt a kormányvezetési módszert, amely­nek alaptétele: J’y suis, j’y reste. Itt va­gyok, itt maradok. Csak ezért, vagy csak azért Flandin nem fog távozni helyéről. Nem fogja követni azt a példát, amelyet Daladier adott, az utolsó baloldali miniszter­elnök, aki szilárd kamarai többséggel a háta mögött lemondott, hogy a párizsi utcákon térjen vissza a rend és nyuga­lom. Azután a nyílt csata vállalása előtt mondott le — talán súlyos hibát követve el — Doumergue is, akármilyen múlt és presztízs állt is mögötte. Flandin nem fog ilyen tévedést elkövetni. Miniszter­elnöki programja a most elhangzott rö­vid önvallomás szerint elsősorban ez: Miniszterelnöknek kell maradni... És nagy őszinteséggel szögezte le, hogy ehhez a politikai állásponthoz feltétlenül ragaszkodni fog.­­ Más helyzetben, más körülmények közt lehetne gúnyolódni is az ilyen egy­szerű politikai célkifejtésen. Ma azonban jogosulatlan az ilyen irónia. Akkor, ami­kor minden szükségmegoldásnak van egy nyomatékos létjogosultsága. Az, hogy utána csak egy még sokkal rosszabb „megoldás”­ következhetnék. A német baloldal nagyon sérelmezte, hogy Brü­ning a weimari alkotmány 48. paragra­fusával kormányzott, azzal a paragrafus­sal, amely a birodalmi elnököt feljogosí­totta a szükségrendeletek kiadására. Ami­kor pedig elment Brüning, súlyos sére­lem volt az, hogy egy tábornok lépett a kancellári hivatalba..... Azóta sokan sír­ták vissza Németországban Brüning kan­cellárságát és a „szociális tábornok“ őszinte, jóhiszemű kísérleteit a politikai, a gazdasági és lelki egyensúly helyre­állítására. Nem lehetetlen, hogy ma Flandia a francia Brüning. Annál kevésbé lehetet­len, mert amikor kancellárrá lett, rövid és szürke politikai múltjával, nagy és fényes politikai tehetségével a centrum­nak ez az alvezére, akkor még nem tudta, hogy ő a­­ német Brüning. Nem tudta, hogy ő az utolsóelőtti védőbástya a felborulás előtt. * Flandin talán a német példából merí­tett erőt. Talán megtanulta, hogy aki egyszer átvette Brüning szerepét egy nagy ország élén, annak nem szabad többé

Next