Magyar Hirlap, 1934. december (44. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
ro ,.„i. ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! JLB“ I Szerkesztőség MAGITARORszAGONi I I kiadóhivatal i Unit. U ém 8. H 4m »pco«4 I 1HH fflm wttk BFBBL 3 VI., Aradi ucea 10. szám. roMAMAB.YN: I ttiSB M a§§ B§j| IhisSm jjjjif B HVs jSBk ITelefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 lUninkilUniOM. ' I |B BS| Mffi §«■ M W&L HjUft I JUGOSZLÁVIÁBAN: ar mw WM MHL JKr WBBt lE....jffifli. §§§| MBB I Utazási és fürdőiroda I 1 Ura 00 dioAr. ft tm UO dtaAr. I IHRj 9KS3 A M., Aradi ucca 10. szám. b M. I 115 MB W ljg|V||H0kgsSSR Mm TSl», I Telefon- 21-8-47. 23-IW és 10-8-06 BUDAPEST 1934. DECEMBER 1. SZOMBAT főszerkesztő: Prfriedmann ernő XIIV ÉVFOLYAM 271. SZÁM Földrengés az Adria északi partvidékén Ribbentrop Párizsban döntő francia-német tárgyalásokat készít elő Hitler helyettese, Hess államminiszter december 12-én megy hivatalosan Párizsba Ribbentroppal - Angliában világpolitikai jelentőségű döntéseket várnak a leszerelés kérdésében Párizsból jelentik. A nemzetközi politikában, a jelek szerint, döntő események állnak küszöbön. Pénteken délben Párizsba érkezett Hitler kancellár bizalmi embere, báró Ribbentrop, hogy tárgyalásokat kezdjen a német—francia közeledés ügyében s rövid időn belül követi őt a német nemzeti szocialista párt helyettes vezére, Hess Rudolf is, akit december 12-ére várnak a francia fővárosba. A francia külügyminisztérium hivatalos lapja, a Temps ugyanekkor bejelenti, hogy a francia kormány új akciót kezd a nemzetközi együttműködés érdekében és valamennyi európai államot új biztonsági szerződésrendszerbe akarja bevonni. Laval külügyminiszter nagy külpolitikai beszédre készül, amely előreláthatóan huszonnégy órán belül elhangzik és amelyben rendkívül fontos nyilatkozatokat tesz úgy a német—francia közeledésről, mint az európai együttműködés irányelveiről. Laval külpolitikai elgondolása A francia sajtó ilyen körülmények között érthető izgalommal várja a kamara nagy külpolitikai vitáját, amely előreláthatóan már a szombatra virradó éjszaka megkezdődik, tekintettel arra, hogy a többi tárca költségvetésének letárgyalása után most már a külügyi tárcán van a sor. Laval külügyminiszter a külügyi vita folyamán mondja el beharangozott beszédét, amelyben részletesen ismerteti majd egész külpolitikai elgondolását és az általános európai biztonsági szerződés tervét. A német—francia közeledés kérdésén kívül a külügyminiszter — a Temps szerint — az olasz—francia közeledés ügyét is szóbahozza, ugyanakkor azonban — írja a félhivatalos Temps — azt is leszögezi, hogy Franciaország természetesen az új külpolitika keretében is kitart régi barátai és szövetségesei, elsősorban tehát a kisantant mellett. . . A Paris Soir véleménye szerint Laval úgy a német—francia, mint a német—olasz közeledés kérdésében rendkívül fontos nyilatkozatra készül s ez a nyilatkozat lesz a bevezetője azoknak a nagyfontosságú diplomáciai tárgyalásoknak, amelyeknek célja az európai ellentétek kiegyenlítése lesz. A német—francia közeledést Lavale-t a Paris Sair szerint — főleg a francia—orosz közeledéssel akarja kapcsolatba hozni, az olasz—francia közeledés ügyét pedig a kisantaiít és Franciaország között fennálló barátsággal akarja összhangba hozni. meghátrálnia. Egyszerűen azért nem, mert akkor felelőssé válik azért a még rosszabb helyzetért, amely távozása után következnék be. Lemondani és távozni nem szabad: ez nem tartozik az esztétikailag legkielégítőbb miniszterelnöki állásfoglalások közé. Viszont úgy látszik, most idevezet minden út, mint ahogy régente Rómába torkoltak az utak. Minden megoldás után egy még sokkal roszszabb megoldás következik. És nem szabad odáig engedni az események fejlődését, hogy végül a legrosszabb megoldás legyen az, amely semmiként és semmi szín alatt nem akar lemondani, nem akarja az egyszer megszerzett hatalmat kezéből kiadni. Lehettek, voltak más viszonyok és más körülmények, amikor megütközést keltett volna, ha egy francia miniszterelnök programjának alaptétele gyanánt fekteti le: ragaszkodni kell a hatalomhoz ... De ma eljutottunk odáig, hogy az ilyen miniszterelnöki állásfoglalással szemben nem lehet más felfogás, mint az: inkább Flandin ragaszkodjék mereven a hatalomhoz, mint esetleges utódja. Mivel az esetleges utód sokkal rosszabb lehet, mint Flandin és egész bizonyosan mereven, makacsul fog ragaszkodni a hatalomhoz, ha egyszer a kezébe kapta. Maradjon és akarjon maradni az, akié,ma a hatalom, mert máskép sokkal kedvezőtlenebb megoldás következhetik, még akkor is, ha már kedvezőtlen volt a helyzet: csak így lehet látni ma a lehetőségeket és az esélyeket. Akármi legyen is egy nagy, tiszta perspektívából nézve az álláspont Finndin kormányával szemben, a verdikt egyelőre mégis csak egyfélekép hangozhat: Maradjon Finindin, vállalja a harcot maradásáért, ne tágítson helyétől. (f. g.)’ Milyen megbízást kapott Ribbentrop Hitlertől ? Pillanatnyilag a legnagyobb érdeklődés természetesen Hitler kancellár bizalmi emberére, báró Ribbentropra irányul , tőle várják a kezdeményező lépéseket a német —francia közeledés terén Báró Ribbentrop feleségével együtt érkezett pénteken délben a francia fővárosba s egyelőre még egy lap sem tudott nyilatkozatot kapni tőle. A párizsi pályaudvaron nem volt hivatalos fogadtatás, miután Ribbentrop útjának nincs hivatalos jellege. A pályaudvaron csak a német nagykövetség megbízottja, néhány személyes ismerős és rengeteg újságíró várta. Az újságírók hiába kérdezték tőle, hogy mi a célja párizsi látogatásának, báró Ribbentrop kitért az ostrom elől és gyorsan kisietett a kapuhoz, autóra szállt és szállására hajtatott. Egy óra múlva ebédelni ment az egyik párizsi étterembe s ekkor már vele volt Goy francia frontharcos képviselő is, akivel Ribbentrop Berlinben ismerkedett meg két héttel ezelőtt. Goy — mint emlékezetes — a francia frontharcos szövetség megbízásából járt a német fővárosban s ő kezdeményezte tulajdonképpen a német—francia kiegyezés politikáját. A francia frontharcos képviselőt Hitler kancellár is hosszabb kihallgatáson fogadta volt. Báró Ribbentrop, hír szerint, két napig marad Párizsban s azt a megbízást kapta Hitler kancellártól, hogy készítse elő a talajt Hess Rudolf december 12-i látogatása számára. Ribbentrop hivatalosan csak a francia frontharcos szervezet vezetőségével lép érintkezésbe s egyelőre Hess Rudolf látogatásának is az a hivatalos ürügye, hogy fel akarják venni a kapcsolatokat a német és a francia frontharcosok között. Valamennyi párizsi lap természetesen bizonyosra veszi, hogy úgy Ribbentrop, mint Hess Rudolf a francia kormány hivatalos tényezőivel is érintkezésbe lépnek és megkezdik a tárgyalásokat a német—francia ellentétek elsimítása érdekében. Világpolitikai jelentőségű döntések küszöbén Londoni távirat szerint a nemzetközi leszerelés gondolata, amelyet az angol politikai közvélemény a leszerelési konferenciával együtt már régen eltemetett, váratlanul új erőre kapott s pénteken, este az egész angol sajtó egyöntetűen azt írja, hogy a leszerelési kérdésben világpolitikai jelentőségű döntések állanak :-----*“JI1 Ü-» ~ -- - —»*"-■» ~ - ■ ***"■ H———— I f"f IliHIIWWW—M—W—■■IIW T ...........»HUM« ITT VAGYOK, ITT MARADOK Az Egyesült Államok alkotmányának nincsenek olyan hibái, mint a mi alkotmányunknak, viszont vannak más hibái, amelyek nem kevésbé súlyosak, mint a francia alkotmány fogyatékosságai. Amikor azonban Roosevelt elnök a válság leküzdésére segítséget kért mindenhonnan és mindenkitől, megkapott minden oldalról minden segítséget. Ez egyszerűen „hazafias reflexmozdulat“ volt. Olyan hazafias reflexmozdulat, amelynek követése alól senki nem vonhatta ki magát, mert másként a hazaárulás látszatába került volna .. . ■ így állította fel tételét Flandin, az új francia miniszterelnök is a gazdasági érdekképviseletek által tiszteletére rendezett vacsorán. És ezáltal mindenesetre tisztázott egy kérdést. Azt, hogy nem olyan miniszterelnök, aki könnyű szívvel fog lemondani az állásáról. Ellenkezőleg: vállalja a kormányelnökség új típusát. Azt a kormányvezetési módszert, amelynek alaptétele: J’y suis, j’y reste. Itt vagyok, itt maradok. Csak ezért, vagy csak azért Flandin nem fog távozni helyéről. Nem fogja követni azt a példát, amelyet Daladier adott, az utolsó baloldali miniszterelnök, aki szilárd kamarai többséggel a háta mögött lemondott, hogy a párizsi utcákon térjen vissza a rend és nyugalom. Azután a nyílt csata vállalása előtt mondott le — talán súlyos hibát követve el — Doumergue is, akármilyen múlt és presztízs állt is mögötte. Flandin nem fog ilyen tévedést elkövetni. Miniszterelnöki programja a most elhangzott rövid önvallomás szerint elsősorban ez: Miniszterelnöknek kell maradni... És nagy őszinteséggel szögezte le, hogy ehhez a politikai állásponthoz feltétlenül ragaszkodni fog. Más helyzetben, más körülmények közt lehetne gúnyolódni is az ilyen egyszerű politikai célkifejtésen. Ma azonban jogosulatlan az ilyen irónia. Akkor, amikor minden szükségmegoldásnak van egy nyomatékos létjogosultsága. Az, hogy utána csak egy még sokkal rosszabb „megoldás” következhetnék. A német baloldal nagyon sérelmezte, hogy Brüning a weimari alkotmány 48. paragrafusával kormányzott, azzal a paragrafussal, amely a birodalmi elnököt feljogosította a szükségrendeletek kiadására. Amikor pedig elment Brüning, súlyos sérelem volt az, hogy egy tábornok lépett a kancellári hivatalba..... Azóta sokan sírták vissza Németországban Brüning kancellárságát és a „szociális tábornok“ őszinte, jóhiszemű kísérleteit a politikai, a gazdasági és lelki egyensúly helyreállítására. Nem lehetetlen, hogy ma Flandia a francia Brüning. Annál kevésbé lehetetlen, mert amikor kancellárrá lett, rövid és szürke politikai múltjával, nagy és fényes politikai tehetségével a centrumnak ez az alvezére, akkor még nem tudta, hogy ő a német Brüning. Nem tudta, hogy ő az utolsóelőtti védőbástya a felborulás előtt. * Flandin talán a német példából merített erőt. Talán megtanulta, hogy aki egyszer átvette Brüning szerepét egy nagy ország élén, annak nem szabad többé