Magyar Hirlap, 1935. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 1935 Január 9. BOLDOG ÚJ ÉVET' [Józsefet a Bakay-klinikára, Wirth frigyest pedig a János-szanatóriumbaállították. Közülük Wirth állapota a legkönnyebb. Ruthon és Klemmen azonnal műtétet hajítottak végre, de egyikük sínes tolt az életveszélyen. Még el sem szállították a mentők a sebesülteket, amikor már rendőrtisztek, detektívek, rendőrök érkeztek futólépésben a szabadságién bankfiók elé. Maga Dóra Sándor főkapitány-helyettes, a bűnügyi osztály főnöke vette át a nyomozás irányítását, Laky Lajos detektívfőnök, dr Szrubián Dezső rendőrtanácsos és dr Vissy József rendőrkapitány, detektívek égész serege fogott lázasan a munkához. Kihallgatták egymásután a szemtanukat, azokat, akik 9 frankhelyiségben tartózkodtak, azokat, akik az utcán a menekülő autót látták. ÉS a tisztviselők egymásután mondják fel, hogyan lépett be az ajtón a két bandita, hogyan adták le a sortűzet. Hiányosak ugyan a személyleírások, de máris egész Sereg detektív indult el az első nyomokon. Vitéz Szalay Miklós elmondja a rablótámadás lefolyását Most Vitéz Szalay Miklós, akinek revolver lövései riasztották el a banditákat, beszél. Szalay a háborúban tartalékos huszár főhadnagy volt, több kitüntetést szerzett és minden hónaap végén megjelenik a bankfiókban, hogy a Gyermekvédő Liga folyószámlájáról pénzt vegyen fel a tisztviselői fizetésekre. — A főpénztáros úr — mondja — éppen leszámolta a pénzt a pultra. Csupa százpengős bankjegy volt. Kértem, adjon egy köteg tízpengőst is. Ő tehát hátrafordult, hogy aprópénzt vegyen elő. Ebben a pillanatban nagy csörömpöléssel kinyílott az ajtó, két ember ugrott be, kezükben revolvert szorongattak.Nem hallottam, mit mondtak. Gyors egymásutánban több revolverdörrenésre lettemfigyelmes. A banditák rögtön tűzettek. Észrevettem, hogy egyikük a fülke felé tart. A pénzt gyorsan zsebrevágtam és a falhoz húzódtam, óvatosan kihúztam zsebemből revolveremet és mikor az egyik támadó a pénztárfülke rácsába kapaszkodott, már előhúztam a Browningot, gyorsan két lövést adtam ke. Magam sem tudom, találtam-e, vagy nem, nagyon izgatott voltam. Ezután Farkas Árpád parkőr tett vallomást. Elmondja, hogy mikor a revolverdörrenéseket hallotta, a bankfiók felé szaladt. Látta, hogy a bank szabadságtért ablakán keresztül véres fejjel támolyog ki egy férfi. Ekkor észrevette, hogy a Vécsey uccsi ajtón barna bőrkabátos szft—100 cm magas, beretvált arcú, harminc év körüli férfi ugrik ki, kezében revolvert tartott. Egy seprő volt a kezében, azzal akarta útját állni, de amikor feléje rohant, a bőrkabátos bandita felé fordult és két revolverlövést adott le rá. Azután beugrott az autóba, amely a Honvéd utca felé elrobogott vele. Többen tudni vélik az autó rendszámát IS:BC 111, mondják, ezt a számot jegyezte meg Farkas Árpád is. Többen látni vélték, hogy a sofőr mellett az autóban, amelyen a banditák menekültek, egy szőke nő is ült. A nyomozás vezetői azonnal utasítást adtak,, hogy a detektívek állapítsák meg, kinek a tulajdona ez a rendszámú autó. Kiderül, hogy a nyom téves. A BC 111. rendszámú kocsi Vindor Tibor százados tulajdonása egész délelőtti garázsban állott. AZ első nyom tehát használhatatlannak bizonyult. Percről percra változott a nyomozás képe és iránya. A detektívek a rendőrség közigazgatási olílván az összes 111 ea rendszámú autók tulajdonosainak címét megállapították, sorra járták a garázsokat, de a nyomozás szempontjából semmi újat nem tudtak találni. Jelentezteben markelálták a banditák autóját . Fél egy órakor azután új nyomokon indul meg a hajsza a banditák után. Kelen földőn a Török Ignác utca sarkán megtalálták üresen a banditák elhagyott autóját. Sötétszürke Steyr-kocsi ez, rendszáma BC 941 Mint kiderült, az autó Totis Árpád igazgató autója és vasárnap este lopták el az Andrássy útról. A banditák tehát a régi metódus szerint, lopott autóval kísérelték meg a bankrablást. Két rendőri riadóautón rendőrtisztviselők, detektívek robogtak ki a Török Ignác utcába a Szabadság térről, ahol ekkor már megjelent maga Ferencit Tibor rendőrfőkapitány is és vele egyidőben dr Enyedy Róbert vizsgálóbíró. A rendőri daktiloszkópus vizsgálta meg elsőnek az autóülést, a kormánykereket, a sárhányót, de képtelen volt bármilyen használható ujjlenyomatot felfedezni. A kocsi beton berendezése össze-vissza volt dobálva, egy megsárgult régi újságpapírt* és kis darab gőzt találtak padlóján. A kocsi egyik ablakán is olyan nyom látszett, mintha revolverlövés érte volna az autót. Azután előkerült egy nő, aki elmondotta, hogy féltizenkettőkor egy fekete felöltős, puhakalapos embert látott átszaladni a Török Ignác utca sarkán. Bánáti rendőrőrmester elmondotta a detektíveknek, hogy ő lett először figyelmes az erre rohanó autóra. Az autó vadul száguldott keresztül a Halmi utcán, ahol ő őrszemes szolgálatot teljesített. Bánáti őrmester integetett az autó vezetőjének, hogy álljon meg, de a kocsi vezetője nem fékezett. Csak annyit látott, hogy a volánnál ülő férfi hátrahajlik és valamit magyaráz a kocsi belsejében ülőknek. Később hallotta, hogy a Török Ignác utca sarkán megtalálták az autót, amelyben a bankrablás elkövetői menekültek és rögtön jelentkezett a detektíveknél. Detektívek nyomozása Hétfőn délután lázas tempóban folyt tovább a nyomozás: a főkapitányság egész detektívtestülete hajszolta a tetteseket A Ferencváros kis kocsmáit, gyanús lebujáit járták végig a detektívek. Mert a Ferencvárosban az első ál-bankrablás, a Ginóbereset óta valóságos Cinóber-legenda alakul ki és elszánt suhancok naponta arról tárgyaltak, hogy lehetne valami „nagy dolgot“ elkövetni. Külön térképrendszer szerint osztották fel a detektívek ezt a városrészt, minden gyanús embert igazoltatnak, az allaestket kutatják, a szabadságtéri banditákról kapott személyleírás alapján kutatják a tetteseket. A jelek szerint a banditáknak gyakorlott sofőrjük volt, éppen úgy, mint a múltban elkövetett és kinyomozatlan bankrablásoknál. Az egyik cinkosnak tehát vizsgázott sofőrnek vagy autószerelőnek kell lennie. A detektívek azt igyekeznek megállapítani, sok azok az állásnélküli sofőrök, akiknek kétes múltjuk van, összeütközésben állottak a hatóságokkal és mindegyiküknek alibit kell igazolniuk a detektívek előtt. Annyi bizonyos, hogy a szabadság téri bankrablási kísérlet feltűnően hasonlít a múltban elkövetett és kinyomozatlan bankrablásokhoz. Most ezeknek a bankrablási eseteknek nyomozási aktáit újra előveszik és remélik, hogy az adatok összevetéséből újabb eredményeket tud produkálni a nyomozás. Elsősorban a Klauzál téri bankrablás adatait hasonlítják össze. Itt tudvalevőleg három álarcos revolveres bandita a Leszemlölő Bank fiókja ellen követett el rablási kísérletet, de zsákmányuk hátrahagyásával, autón menekülniök kellett. Ezt a bankrablást kilopott autón követték el. Hasonlóképpen kinyomozatlan a Községi Takarékpénztár lipótkörúti fiókja ellen elkövetett támadás, amelyet szintén három férfi követett el és ahonnan színtén autón menekültek tovább. De kinyomozatlan a bankuccai rablótámadás is, ahol az egyik nagy vállalat pénzbeszedőjét ütötték le autós banditák. És hasonló metódus szerint követték el legutóbb a Széchenyi utcai rablótámadást, ahol autós banditák leütötték Jobban István bankaltisztet és azután autón elmenekültek. Ez is lopott autó volt, amelyet később azután megtaláltak. Az első megbízható adatok mangiszunk szentélyleírásból A késő délutáni órákban újabb, eredménnyel bíztató nyomokon indul el a bajsza. A rendőrségen önként tamuikihallgatásra jelentkezett Balassa Pál részvénytársasági igazgató és érdekes vallomást tett. Elmondotta, hogy háromnegyed tíz óra körüll az Aníteb uccán keresztül a Szabadság tér felé igyekezett. Látta, hogy gyors, sietős léptekkel két fiatalember rohan a bank felé. Az egyik rövid bekecset viselt, körülbelül 160 cm. magas lehetett és szénfekete kis bajuszatot, úgy tűnt fel neki, mintha ragasztva lenne ez a bajusz. (A Széchenyi uccai handitatámadásnál is egy hasonló személyleírású férfiről teltek vallomást a tanúk.) Társa egy fekete viszosvászon köpenyt viselő, körülbelül 170 cm magas fiatalember volt. Ez a személyleírás társuk legvalószínűbbnek, mert megegyezni több megbízható tanúvallomással is.) Rendkívül érdekes és fontos tanúvallomást tett Mocsay Géza autószeprlő is. Elmondotta, hogy tíz óra körül a Vécsey ueca felé járt és a sarkon egy sötétszürke Steyrautót látott. Az autó motorja berregett és a volánnál egy férfi ölt. Ebben a pillanatban hangzott el a vészes szirénázás, lövéseik dördültek ki és látta, hogy két férfi, kezében revolverrel az Autó felé rohan, beugranak és menekülni igyekeznek. Mocsay előrántotta rvolverét és rálőtt az autóra. (Valószínűleg ettől a revolver fel vés -től származik az autó ablakán található nyom és lehetséges, hogy ez a golyó sebezte meg az egyik banditát is). ket. A legújabb adatok szerint az egyik rabló Kelenöldön felszállt a bécsi gyorsvonatra Ugyanekkor egy másik érdekes nyomot is kaptak a detektívek. Bizalmas jelentés érkezett, hogy hétfőn délben a kelenföldi pályaudvarról induló bécsi gyorsvonathoz sietett egy feldúlt arcú, rendkívül izgatott fiatalember, akinek balkeze gézzel volt bekötözve. Egy másik bejelentés is érkezett, amely szerint egy fiaalembert, akinek a nevét is közölték a rendőrséggel, láttak izgatottan sietni Kelenföld felé. A fiatalember felugrott egy villamosra és amikor egyik ismerőse megkérdezte, hova elézik, azt mondta, Komáromba megy, barátja látogatására. Miután a Török Ignác utcáiban talált elhagyott autóban, a banditák kocsijában gézdarabot találtak, valószínűnek látszik, hogy valóban az egyik menekülő gangszert látták Kelenföld felé tartani. A rendőrség, amely országszerte rádiókörözést adott le a menekülő banditákról, különös nyomatékkal hívta fel a nyomozás oldataira a budapest-ibécsi vonalhoz tartozó rendőrségeket és csendőrségeket. Hétfőn délelőtt 11órakor a PestiMagyar Kereskedelmi Bank központi palotájának árbocára felhúzták a fekete lobogót és ötperces gyászszünetet rendeltek el, hogy ezzel is kifejezzék részvétüket a tisztviselők a merénylet áldozataival szemben. Rendkívül nagy részvét nyilvánult meg városszerte a merénylet meggyilkolt és súlyosan sebesült áldozataival szemben. Jójárt Géza, a tragikus sorsú főpénztáros a harmadik bankrablási kísérletet már nem tudta túlélni. Még a béke éveiben ő volt a pénztáros a Kereskedelmi Bank újpesti fiókjánál, ahol két bandita revolveres merényletet követett el. Ez a merénylet nem sikerült és a két rablót, akik konflison menekültek Alag felé, elfogták a detektiltek. Jóllárt Géza, akit akkor még Schaffernek hívtak, szerencsés megmenekülése örömére Jóljártra magyarosította a nevét. A második bankrablást esete a statárium idején történt. Akkor is a Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókja ellen követett el revolver támadást Ondi Sándor péksegéd, aki kerékpáron menekült el és az üldöző rendőrökre is több lövést adott le. Ondit, mint ismeretes, később elfogták és kivégezték. Jól járt Géza hétfőn harmadszor állott a halállal szemben, most már nem tudott megmenekülni; a golyó a száján hatott keresztül,, őszeseeetett és azonnal meghalt. A Szentkirályi utca 25. számú házban lakott az ötvennégyéves Jóljárt. Mikor becsengetünk a második emeleti szobakonyhás garszónlakásba, ahol egyedül élt a főpénztáros, a szomszédos lakásból egy cselédleányHajd ki. sz . — Hiába tetszik csöngetni — mondja — Jól járt utat délelőtt megölte egy gazember. Itt már tudják a szabadságién tragédiát, oda sereglenek a szomszédok és szánakozva, sokan könnyes szemmel beszélnek a tragikus sorsú bankpénztárosról. Mindenki pontos, pedáns embernek ismerte Jóliádot, aki rendkívül visszavonult, szerény életet élt, rokonok, barátok alig látogatták, csak egy bejárónő járt fel hozzá, az tartotta rendben a lakást. A huszonhétéves dr Róth Imre állapota hétfőn este is változatlanul súlyos. Ádám tanár megoperálta ugyan, de a fiatal tisztviselő állapota még mindig rendkívül aggasztó. Klemm József bankaltiszté is megoperálák a Bakay-Klnikát, de az Ő állapota is válságos. Hogyan mondja el a bankrablás lefolyását Wirth banktisztviselő Wirth Frigyes sebesült meg legkönnyebben. A 39 éves banktisztviselő a Jánosszanatórium 61-es külföttszobájában fekszik. Nem is volt operációra szükség. A magas, szőke bajuszú, kékszemű Wirth Frigyes idegesen, de összefüggően mondja el munkatársunknak a bankrablás történetét. — Én, kérem — mondja —, zászlós voltam a háborúban és súlyos betegen kerültem haza. Édesapám nyugdíjas tisztviselője a Kereskedelmi Banknak és így sikerült bejutnom a bankba, mint kisegítő tisztviselő. Másfél esztendeje vagyok ebben a beosztásban és alig két hónappal ezelőtt osztottak be a szabadság téri fiókba, hogy egy beteg kollégát helyettesítsek. Hétfőn reggel negyed kilenckor mentem be a fiókba, ilyenkor zárlat előtt igen sok dolgunk van. Akkor, amikor a banditák betörtek, nem ültem a megszokott helyemen, hanem a helyiség torkában levő pulton dolgoztam. Vitéz Szalay Miklós bankkönyvét már likvidáltam és éppen egy másik takarékkönyv likvidálásához kezdtem. Egyszerre hangos puffanást hallottam és először azt hittem, hogy egy könyv esett le. Gyorsan megfordultam és megdöbbenve láttam, hogy az ajtóban egy nyúlánk, magas, sötétruhás, szürkesapkás férfi áll, kezében revolvert tart és gépfegyverszeffrin, gyorsan tüzel Egy szót se hallottam, csak a lövéseket. Azután a bal ágyékomban tompa ütést, majd égető fájdalmat éreztem, tudtam: belém lőttek. Azután láttam, hogy Braun cégvezető, aki a vészcsengőt működésbe hozta, a Szabadság térre nyíló ablakon keresztül igyekszik kifelé, hogy értesítse a kétéli rendőrt. Lebuktam a pult mögé, hogy kijussak az utcára és segítséget kérjek. Láttam magam előtt támolyogni Jól járt Gézát. Előttem ment ki az ueeára és mikor én is kijutottam, láttam, hogy a száján vérpatak ömlik és összeesik. Most már magam sem tudom, hogyan történt, visszamentem és ösztönszeríen beleéuklam belülről az ablakot, azután szed fenn és vártam a mentőket. A golyó, amely eltalált, valószínűleg véletlenül ért, „gellert" kaphatott, mert fa* szilánkot is találtak a sebben és nem is tudom másképp megmagyarázni, hogyan énhetett ilyen helyzetben a golyó. Már édesapám is meglátogatott, ő be*ment a központba, hogy felvegye a nyugdíját és ott hallotta, mi történt. A szabadságién fiókhoz sietett és mikor meghallotta, hogy megsebesültem, ideszaladt .• Annak a banditának az arca anynyira belém idegződött, hogy bizonyos vagyok benne: ha meglátnám, azonnal megismerném. Tudósítás folytatása a 6. oldalon —