Magyar Hirlap, 1935. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 1935 Január 9. BOLDOG ÚJ ÉVET' [Józsefet a Bakay-klinikára, Wirth frigyest pedig a János-szanatóriumba­­állították. Közülük Wirth állapota a legkönnyebb. Ruthon és Klemmen azonnal műtétet hajítottak végre, de egyikük sínes tolt az életveszélyen. Még el sem szállították a mentők a se­besülteket, amikor már rendőrtisztek, de­tektívek, rendőrök érkeztek futólépésben a szabadságién bankfiók elé. Maga Dóra Sándor főkapitány-helyettes, a bűnügyi osz­tály főnöke vette át a nyomozás irányítá­sát, Laky Lajos detektívfőnök, dr Szrubián Dezső rendőrtanácsos és dr Vissy József rendőrkapitány, detektívek égész serege fogott lázasan a munkához. Kihallgatták egymásután a szemtanukat, azokat, akik 9 frankhelyiségben tartózkodtak, azokat, akik az utcán a menekülő autót látták. ÉS a tisztviselők egymásután mondják fel, hogyan lépett be az ajtón a két bandita, hogyan adták le a sortűzet. Hiányosak ugyan a személyleírások, de máris egész Sereg detektív indult el az első nyomokon. Vitéz Szalay Miklós elmondja a rablótámadás lefolyását Most Vitéz Szalay Miklós, akinek revol­ver lövései riasztották el a banditákat, be­szél. Szalay a háborúban tartalékos huszár főhadnagy volt, több kitüntetést szerzett és minden hónaap végén megjelenik a bank­fiókban, hogy a Gyermekvédő Liga folyó­számlájáról pénzt vegyen fel a tisztviselői fizetésekre. — A főpénztáros úr — mondja — éppen­ leszámolta a pénzt a pultra. Csupa száz­pengős bankjegy volt. Kértem, adjon egy köteg tízpengőst is. Ő tehát hátrafordult, hogy aprópénzt vegyen elő. Ebben a pillanatban nagy csörömpö­léssel kinyílott az ajtó, két ember ug­rott be, kezükben revolvert szoron­gattak.­­Nem­ hallottam, mit mondtak. Gyors egy­másutánban több revolverdörrenésre lettem­­figyelmes. A banditák rögtön tűzettek. Ész­revettem, hogy egyikük a fülke felé tart. A pénzt gyorsan zsebrevágtam és a falhoz húzódtam, óvatosan kihúztam zsebemből revolve­remet és mikor az egyik támadó a pénztárfülke rácsába kapaszkodott, már előhúztam a Browningot, gyorsan két lövést adtam ke. Magam sem tudom, találtam-e, vagy nem, nagyon izgatott voltam. Ezután Farkas Árpád parkőr tett vallo­mást. Elmondja, hogy mikor a revolver­­dörrenéseket hallotta, a bankfiók felé sza­ladt. Látta, hogy a bank szabadságtért abla­kán keresztül véres fejjel támolyog ki egy férfi. Ekkor észrevette, hogy a Vécsey uccsi ajtón barna bőrkabátos szft—100 cm magas, beretvált arcú, harminc év körüli férfi ugrik ki, kezében revolvert tartott. Egy seprő volt a kezében, azzal akarta útját állni, de ami­kor feléje rohant, a bőrkabátos bandita felé fordult és két revolverlövést adott le rá. Azután beugrott az autóba, amely a Honvéd utca felé elrobogott vele. Többen tudni vélik az autó rendszámát IS:­BC 111, mondják, ezt a számot jegyezte meg Farkas Árpád is. Többen látni vélték, hogy a sofőr mel­lett az autóban, amelyen a banditák menekültek, egy szőke nő is ült. A nyomozás vezetői azonnal utasítást adta­k,, hogy a detektívek állapítsák meg, ki­nek a tulajdona ez a rendszámú autó. Kide­rül­, hogy a nyom téves. A BC 111. rend­számú kocsi Vindor Tibor százados tulaj­doná­sa egész délelőtt­i garázsban állott. AZ első nyom tehát haszná­lhatatlannak bizo­nyult. Percről percra változott a nyomozás képe és iránya. A detektívek a rendőrség közigaz­gatási olíl­ván az összes 111 ea rendszámú autók tulajdonosainak címét megállapítot­­ták, sorra járták a garázsokat, de a nyomo­zás szempontjából semmi újat nem tudtak­ találni. Jelentezteben mark­elálták­ a banditák autóját . Fél egy órakor azután új nyomokon indul meg a hajsza a banditák után. Kelen földőn a Török Ignác utca sarkán megtalálták üre­sen a banditák elhagyott autóját. Sötét­szürke Steyr-kocsi ez, rendszáma BC 941 Mint kiderült, az autó Totis Árpád igazgató autója és vasárnap este lopták el az And­­rássy útról. A banditák tehát a régi metódus sze­rint, lopott autóval kísérelték meg a bankrablást. Két rendőri riadóautón rendőrtisztviselők, detektívek robogtak ki a Török Ignác ut­cába a Szabadság térről, ahol ekkor már megjelent maga Ferencit­ Tibor rendőrfőka­pitány is és vele egyidőben dr Enyedy Ró­bert vizsgálóbíró. A rendőri daktiloszkópus vizsgálta meg elsőnek az autóülést, a kormánykereket, a sárhányót, de képtelen volt bármilyen hasz­nálható ujjlenyomatot felfedezni. A kocsi beton berendezése össze-vissza volt dobálva, egy megsárgult régi újságpapírt­*­ és kis da­rab gőzt találtak padlóján. A kocsi egyik ablakán is olyan nyom látszett, mintha revolverlövés érte volna az autót. Azután előkerült egy nő, aki elmondotta, hogy féltizenkettőkor egy fekete felölt­ős, puhakalapos embert látott átszaladni a Tö­rök Ignác utca sarkán. Bánáti ren­dőrőrmester elmondotta a de­­tektíveknek, hogy ő lett először figyelmes az erre rohanó autóra. Az autó vadul szá­guldott keresztül a Halmi utcán, ahol ő őrszemes szolgálatot teljesített. Bánáti őrmester integetett az autó ve­zetőjének, hogy álljon meg, de a kocsi vezetője nem fékezett. Csak annyit látott, hogy a volánnál ülő férfi hátrahajlik és valamit magyaráz a kocsi belsejében ülőknek. Később hallotta, hogy a Török Ignác utca sarkán megtalál­ták az autót, amelyben a bankrablás elkö­vetői menekültek és rögtön jelentkezett a detektíveknél. Detektívek nyomozása Hétfőn délután lázas tempóban folyt to­vább a nyomozás: a főkapitányság egész detektívtestülete hajszolta a tetteseket A Ferencváros kis kocsmáit, gyanús lebujáit járták végig a detektívek. Mert a Ferenc­városban az első ál-bankrablás, a Ginóber­­eset óta valóságos Cinóber-legenda alakul ki és elszánt suhancok naponta arról tár­gyaltak, hogy lehetne valami „nagy dol­got“ elkövetni. Külön térképrendszer szerint osztották fel a detektívek ezt a városrészt, min­den gyanús embert igazoltatnak, az alla­est­ket kutatják, a szabadságtéri banditákról kapott sze­mélyleírás alapján kutatják a tetteseket. A jelek szerint a banditáknak gyakorlott sofőrjük volt, éppen úgy, mint a múltban elkövetett és kinyomozatlan bankrablások­nál. Az egyik cinkosnak tehát vizsgázott sofőrnek vagy autószerelőnek kell lennie. A detektívek azt igyekeznek megállapítani, sok azok az állásnélküli sofőrök, akiknek kétes múltjuk van, összeütközésben állottak a hatóságokkal és mindegyiküknek alibit kell igazolniuk a detektívek előtt. Annyi bizonyos, hogy a szabadság téri bankrablási kísérlet feltűnően hasonlít a múltban elkövetett és kinyomozatlan bank­rablásokhoz. Most ezeknek a bankrablási eseteknek nyomozási aktáit újra előveszik és re­mélik, hogy az adatok összevetéséből újabb eredményeket tud produkálni a nyomozás. Elsősorban a Klauzál téri bankrablás ada­tait hasonlítják össze. Itt tudvalevőleg há­rom álarcos revolveres bandita a Leszeml­­ölő Bank fiókja ellen követett el rablási kísérletet, de zsákmányuk hátrahagyásával, autón menekü­lniök kellett. Ezt a­ bankrab­lást ki­lopott autón követték el. Hasonlóképpen kinyomozatlan a Községi Takarékpénztár lipótkörúti fiókja ellen el­követett támadás, amelyet szintén három férfi követett el és ahonnan színtén autón menekültek tovább. De kinyomozatlan a bankuccai rablótámadás is, ahol az egyik nagy vállalat pénzbeszedőjét ütötték le autós banditák. És hasonló metódus szerint követték el legutóbb a Széchenyi utcai rablótámadást, ahol autós banditák leütöt­­ték Jobban István bankaltisztet és azután autón elmenekültek. Ez is lopott autó volt, amelyet később azután megtaláltak. ­ Az első megbízható adatok m­­angiszunk szentélyleírásb­ól A késő délutáni órákban újabb, ered­ménnyel bíztató nyomokon indul­ el a baj­sza. A rendőrségen önként tamuikihallga­­tásra jelentkezett Balassa Pál részvénytár­sasági igazgató és érdekes vallomást­ tett. Elmondotta, hogy háromnegyed tíz óra kö­rüll az Aní­teb uccán keresztül a Szabadság tér felé igyekezett. Látta, hogy gyors, sietős léptekkel két fiatalember rohan a bank felé. Az egyik rövid bekecset viselt, körül­belül 160 cm. magas lehetett és szén­fekete kis bajusza­tot, úgy tűnt fel neki, mintha ragasztva lenne ez a bajusz. (A Széchenyi uccai handitatámadásnál is egy hasonló személyleírású férfiről teltek vallo­mást a tanúk.) Társa egy fekete viszos­­vászon köpenyt viselő, körülbelül 170 cm magas fiatalember volt. Ez a személyleírás társu­k legvalószínűbbnek, mert megegyezni több megbízható tanúvallomással is.) Rendkívül érdekes és fontos tanúvallo­mást tett Mocsay Géza autószeprlő is. El­mondotta, hogy tíz óra körül a Vécsey u­eca felé járt és a sarkon egy sötétszürke Steyr­­autót látott. Az autó motorja berregett és a volánnál egy férfi ölt. Ebben a pillanatban hangzott el a vészes szirénázás, lövéseik dör­dültek ki és látta, hogy két férfi, kezében revolver­rel az Autó felé rohan, beugranak és menekülni igyekeznek. Mocsay előrántotta rvolverét és rálőtt az autóra. (Valószínűleg ettől a revolver f­el vés -­től származik az autó ablakán található nyom és lehetséges, hogy ez a golyó sebezte meg az egyik banditát is). ket. A legújabb adatok szerint az egyik rabló Kelen­­öldön felszállt a bécsi gyorsvonatra Ugyanek­kor egy másik érdekes nyomot is kaptak a detektívek. Bizalmas jelentés érke­zett, hogy hétfőn délben a kelenföldi pályaudvar­ról induló bécsi gyorsvonathoz sietett egy feldúlt arcú, rendkívül izgatott fia­talember, akinek balkeze gézzel volt bekötözve. Egy másik bejelentés is érkezett, amely szerint egy fiaalembert, akinek a nevét is közölték a rendőrséggel­, láttak izgatottan sietni Kelenföld felé. A fiatalember felugrott egy villamosra és amikor egyik ismerőse megkérdezte, hova elézik, azt mondta, Ko­máromba megy, barátja látogatására. Miután a Török Ignác utcáiban talált el­hagyott autóban, a banditák kocsijában gézdarabot találtak, valószínűnek látszik, hogy valóban az egyik menekülő gangszert látták Kelenföld felé tartani. A rendőrség, amely országszerte rádiókörözést adott le a menekülő banditákról, különös nyomatékkal hívta fel a nyomozás o­ldataira a budapest-i­­bécsi vonalhoz tartozó rendőrségeket és csendőrségeket. Hétfőn délelőtt 11­­órakor a Pesti­­Magyar Kereskedelmi Bank központi palotájának ár­bocára felhúzták a fekete lobogót és ötper­ces gyászszünetet rendeltek el, hogy ezzel is kifejezzék részvétüket a tisztviselők a me­rénylet áldozataival szemben. Rendkívül nagy részvét nyilvánult meg városszerte a merénylet meggyilkolt és súlyosan sebesült áldozataival szemben. Jó­járt Géza, a tragikus sorsú főpénztáros a harmadik bankrablási kísérletet már nem tudta túlélni. Még a béke éveiben ő volt a pénztáros a Kereskedelmi Bank újpesti fiók­jánál, ahol két bandita revolveres merényletet kö­vetett el. Ez a merénylet nem sikerült és a két rablót, akik konflison mene­kültek Alag felé, elfogták a detekti­­l­tek. Jóllárt Géza, akit akkor még Schaffernek hívtak, szerencsés megmenekülése örömére Jóljárt­ra magyarosította a nevét. A második bankrablást esete a statárium idején történt. Akkor is a Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókja ellen követett el revolver­ támadást Ondi Sándor péksegéd, aki kerékpáron menekült el és az üldöző rendőrökre is több lövést adott le. Ondit, mint ismeretes, később elfogták és kivégez­ték. Jól járt Géza hétfőn harmadszor állott a halállal szemben, most már nem tudott megmenekülni; a golyó a száján hatott keresztül,, ősze­seeetett és azonnal meghalt. A Szentkirályi utca 25. számú házban la­­kott az ötvennégyéves Jóljárt. Mikor be­csengetünk a második emeleti szobakonyhás garszónlakásba, ahol egyedül élt a főpénz­táros, a szomszédos lakásból egy cseléd­­leány­­Hajd­ ki. s­z . — Hiába tetszik csöngetni — mondja — Jól járt utat délelőtt megölte egy gazember. Itt már tudják a szabadságién tragédiát, oda sereglenek a szomszédok és szánakozva, sokan könnyes szemmel beszélnek a tragi­kus sorsú bankpénztárosról. Mindenki pon­tos, pedáns embernek ismerte Jóliád­ot, aki rendkívül visszavonult, szerény életet élt, rokonok, barátok alig látogatták, csak egy bejárónő járt fel hozzá, az tartotta rendben a lakást. A huszonhétéves dr Róth Imre állapota hétfőn este is változatlanul súlyos. Ádám tanár megoperálta ugyan, de a fiatal tisztviselő állapota még mindig rendkívül aggasztó. Klemm József bank­­altiszté is megoperálák a Bakay-Klnikát, de az Ő állapota is vál­ságos. Hogyan mondja el a bankrablás lefolyását Wirth banktisztviselő Wirth Frigyes sebesült meg legkönnyeb­ben. A 39 éves banktisztviselő a János­­szanatórium 61-es külföttszobájában fekszik. Nem is volt operációra szükség. A magas, szőke bajuszú, kékszemű Wirth Frigyes ide­gesen, de összefüggően mondja el munka­társunknak a bankrablás történetét. — Én, kérem — mondja —, zászlós vol­tam a háborúban és súlyos betegen kerül­tem haza. Édesapám nyugdíjas tisztviselője a Kereskedelmi Banknak és így sikerült be­jutnom a bankba, mint kisegítő tisztviselő. Másfél esztendeje vagyok ebben a beosztás­ban és alig két hónappal ezelőtt osztottak be a szabadság téri fiókba, hogy egy beteg kollégát helyettesítsek. Hétfőn reggel negyed kilenckor mentem be a fiókba, ilyenkor zárlat előtt igen sok dolgunk van. Akkor, amikor a banditák betörtek, nem ültem a megszokott helye­men, hanem a helyiség torkában levő pul­ton dolgoztam. Vitéz Szalay Miklós bank­könyvét már likvidáltam és éppen egy má­sik takarékkönyv likvidálásához kezdtem. Egyszerre hangos puffanást hallottam és először azt hittem, hogy egy könyv esett le. Gyorsan megfordultam és megdöbbenve láttam, hogy az ajtóban egy nyúlánk, magas, sötétruhás, szürke­sapkás férfi áll, kezében revolvert tart és gépfegyverszeffrin, gyorsan tüzel Egy szót se hallottam, csak a lövéseket. Azután a bal ágyékomban tompa ütést, majd égető fájdalmat éreztem, tudtam: belém lőttek. Azután láttam, hogy Braun cégvezető, aki a vészcsengőt működésbe hozta, a Szabadság térre nyíló ablakon ke­resztül igyekszik kifelé, hogy értesítse a két­éli rendőrt. Lebuktam a pult mögé, hogy kijussak az utcára és segítséget kérjek. Láttam magam előtt támolyogni Jól járt Gézát. Előttem ment ki az ueeára és mikor én is kijutottam, láttam, hogy a száján vérpatak ömlik és összeesik. Most már magam sem tudom, hogyan tör­­tént, visszamentem és ösztönszerí­en bel­eéuklam belülről az ablakot, azután sz­ed fenn és vártam a mentőket. A golyó, amely eltalált, valószínűleg véletlenül ért, „gellert" kaphatott, mert fa* szilánkot is találtak a sebben és nem is tu­dom másképp megmagyarázni, hogyan én­hetett ilyen helyzetben a golyó. Már édesapám is meglátogatott, ő be*­ment a központba, hogy felvegye a nyug­­díját és ott hallotta, mi történt. A szabad­ságién fiókhoz sietett és mikor meghallotta, hogy megsebesültem, ideszaladt .• Annak a banditának az arca any­nyira belém idegződött, hogy bizonyos vagyok benne: ha meglátnám, azonnal megismerném. Tudósítás folytatása a 6. oldalon —

Next