Magyar Hirlap, 1935. február (45. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

Mai számunkban közöljük a teljes heti rádió­műsort 1 0 FILLÉR 10 FILLÉR *WK: «eg» ESS I hírt 60 dtair. 14 érre «0 dlnir. Í||g| Jjt VI«, Aradl nCCQ tO.SXám, a -%EBBtii6*$S*R8SSF982hi<8WaHB*EStSfcüBWWS8*88BSS BUDAPEsTHtörí­TÉRÍtó Hétszáz pécsi bányász ismét éhség­­sztrájkot kezdett a bánya mélyében POKOLBA EURÓPÁVAL... Írta: FELEKY GÉZA Egyelőre még nem lehet ellenőrizni, mivel a bizonyítékok csak most fognak a nyilvánosság elé kerülni, de állítólag felmerültek bizonyítékok arra nézve, hogy mégsem keletről nyugatra haladt a civilizáció és a kultúra fejlődésének vonala. Nem a Kelet volt az a bölcső, amely az emberi művelődést ringatta és ahonnan az emberi művelődés ter­jedni kezdett. Egy súlyos szavú, tekin­télyes olasz archeológus, Ugolini pro­fesszor most felfedezte az emberi mű­velődés fejlődéstörténetének egy új tá­maszpontját. Ezúttal aVa­fil-szigetén.. Tehát olyan területen, amely még egy kis magyar vármegyénél is kisebb. Ugolini most azt állítja és azt akarja bizonyítani: az alig több, mint 250 négyzetkilométernyi Málta-szigetről in­dult el felfelé az emberiség fejlődésé­nek vonala, mintegy nyolc évezreddel ezelőtt. Tehát nem a Kelet volt a nagy szülőanya, hanem Málta szigete a Földközi-tengeren. Ebből az következ­nék, hogy már régesrégi időktől fogva Európának köszönheti a nagy előre­lendülést az emberi fejlődés. * Mindenesetre érdekes az a tétel, amelyet Ugolini professzor állít fel és érdekes az a szobor, amelynek repro­dukciója most a milói Vénusz után a „máltai Vénusz“ alakját tárja fel. A máltai Vénusz sokkal­­ divatosabb, mint a szélescsípőjű, egész alakjában súlyos milói Vénusz Főleg, ami az arcvonásokat és a hajviseletet illeti: a máltai Vénusz sokkal több elismerésre számíthatna egy mai társaságban, mint a Melosz szigetéről kikerült­­ kol­léganője. Ami pedig a művészeti részt illeti: a máltai Vénusz kétségkívül ma­gas rangfokozatot jelent. Éppen csak nyílt kérdés az, vájjon Ugolini helyesen datálta-e ezt a szobrot és nem szárma­­zik-e a nyúlánk istennő későbbi idők­ből, mint ahogyan az olasz archeológus gondolja? Majd ha az egész anyag publikálásra kerül, akkor lesz itt az ideje annak, hogy megtörténjék az állásfoglalás az új tétel tekintetében. A tétel nagyon merész és majdnem úgy hangzik, mintha azt állítaná valaki: a Margit­szigetről indult el az egész magyar kul­túra s a Margitsziget determinálta a magyar kulturális fejlődés egész me­netét ... De m­ilyen lehetetlenségek végtére szoktak történni. Athén városa és a mögéje kapcsolt attikai köztársa­ság csak elveszően kis pont Európa térképén. De azért nevetséges vitat­kozni arról a nagy befolyásról, amelyet ez az elveszően kis geográfiai pont gyakorolt egész Európa egész szellemi fejlődésére. ♦ A máltai kérdéstől függetlenül is bizo­nyos az: az ócska Európának volt vala­mmilyen szerepe a modern világ felépülé­sében. Amikor idestova másfél évtized előtt összegyűlt a genovei konferencia, hogy rendet próbáljon teremteni a világ gazdaságának rendezetlenné vált ügyei­ben, Lloyd George, aki akkor még angol miniszterelnök volt, a megnyitóülésen többek közt ezt mondotta: fia igaz, ebben a városban született Kolumbusz Kristóf, aki fölfedezte Amerikát. Vagy legalább ebben a városban, ebben a ki­kötőben áll egy szobor, amely szerint itt pillantotta meg a napvilágot Kolumbusz. Ezért a szívességért, Amerika fölfedezé­séért most egy kis viszontszolgálatot sze­retnék kérni Amerikától. Azt, hogy fedezze föl végül — Európát... Európa fölfedezése .Amerika részéről, a kolumbuszi szívesség viszonzása mind a mai napig nem történt meg. Ezt bizo­nyítja az első vereség, amely érdekes és kivételes pályáján érte Roosevelt elnö­köt. A csatlakozás a hágai döntőbíró­sághoz nem jelentett volna sem nagy kockázatot, sem nagy felelősséget Ame­rika számára. De az a szenátus, amely­ben alig tapasztalt többség áll Roosevelt elnök mögött, ebben az egy kérdésben­­ az elnök ellen fordult. És megtagad!a­ tőle a jóváhagyást a fölvételi csatlako­záshoz. Mindössze kilencvenhat tagjával az Egyesült Államok politikai és szellemi elitjét képviseli ez a szenátus. De azért a vezérszónok mégis úgy foglalta össze mondanivalóit: A pokolba Európával.. És a szép szónoki fordulatot nem csupán a szenátorok fogadták lelkes tapssal, de a zsúfolásig megtelt karzat is. Sőt a nagy amerikai újságkirály, Hearst szin­tén arra­ az álláspontra helyezkedett. Végre egy ember, aki megtalálta a leg­jobb és a leghelyesebb szót. Pokolba Európával__ Az Egyesült Államok majd kiépíti a maga útját, csak éppen nem szabad törődnie többé az ázsiai kontinensnek azzal a kis félszigetével, amelynek Európa a neve.­­ És ez az Európa-ellenes hangulat ma nem csupán az Egyesült Államokban bontakozott ki. Flandic francia minisz­terelnök és Laval külügyminiszter elég rossz előjelek között keltek útra London felé. Anglia tartozik törődni európai belügyekkel: ez a néhány hónap óta erő­teljesen propagált jelszó még mindig nem elég népszerű az angol szigeten. Az angol közvélemény nagy része jobban szeretne nem törődni Európával és tor­sára bízni Európát. Azt az Európát amely semmikép sem akar a szükséges szellemi érettséggel gondolkozni és dön­teni sorsa fölött. Történjék, ami történni fog Európá­val, mi már eleget áldoztunk én­­ire és­ több áldozatot nem hozhatunk miatta —— mondotta az amerikai szenátus vezér-­ szónoka teljes tetszés, lármás helyeslés között. Olyan önérzettel, mintha az Egyesült Államok mindig a legnagyobb józanság és a legélesebb előrelát­ás ös­vényét követte volna a politikai,­­sőt a gazdasági életben. Holott... * Szabad-e a máltai Vénusz karcsú alak­jára és modern hajviseletére hiva­kozni ebben a kérdésben? Szabad-e elfogadni Ugolini professzor elméletét? De akár a Földközi tenger mellékéről ind­ult el ezelőtt nyolc évezreddel az ember­kul­túra fölfelé fejlődésének vonala,­­akár „mindössze“ harmadfélezer éve ásnák, hogy előbb a Földközi tenger titéka, majd az európai szárazföld diktálja a kultúra fejlődésének vonalát, még ez a harmadfélezer év is jelent valamit. Je­lent annyit, hogy legalább egy részlete­s­sen indokolt ítéletben kell végleg, jog­erősen elmarasztalni Európát. Nem olyan tömör szövegezéssel, mint amilyet ez­ a pokolba Európával. Válaszul talán csak Lloyd George e­lőbb idézett mondatára kell emlékeztetn­i az amerikai közvéleményt. Egy kis viszont­szolgálattal mégis csak tartozik nekünk, Európának Amerika azért, amién mi fedeztük fel Amerikát. Gömbös miniszterelnök feltűnést keltő nyilatkozata Eckhardt Tibor leveléről és az ifjúsági reformtörekvésekről Eckhardt Tiborral csak a választás titkosságát és a vá­lasztási eljárás becsületességét illetőleg egyezett meg A Magyar Távirati Iroda munkatársának­­ alkalma volt csütörtökön Gömbös Gyula­­ miniszterelnökkel beszélgetést folytatni és tőle a belső politikai helyzetre vonatkozó­lag néhány kérdésről a nyilván­osság szá­mára tájékoztatást kérni. — Van-e Excell­enciádnak valami meg­­jegyzése Eckhardt Tibor levelére vonat­kozóan — volt az első kérdés, amelyre Gömbös Gyula miniszterelnök a következő­­kép válaszolt: — Az a körülmény, hogy Eckhardt Tibor levelet intézett hozzám és mind­azt megírta, amit mondani kívánt, azt hiszem, a magyar politikai életnek egy erősen célbavett léggömbjét pukkan­totta szét. Az egységes pártnak a leg­utóbbi értekezleten felszólalt bizalmat­­lankodó tagjai és a mögöttük állók megtudhatták e levélből, hogy velem Eckhardt Tibor annak idején csupán a választás titkosságát és a választási el­járás becsületességét illetőleg egyezett meg. Tehát olyasvalamiben, amit az egész nemzeti egység pártja — vélemé­nyem szerint —­ csak helyeselhet.. — A másik, ami nyilvánvalóvá vált Eckhardt leveléből, az, hogy Eckhardt Tibor népszövetségi megbízotti tisztét visszaadta a kormánynak, megunván az ellene intézett támadásokat. Most rajtunk, a kormányon a sor új meg­bízottat találni és választani. Munkatársunk közbevetett kérdésére, hogy kit fog a kormány népszövetségi fő­­delegátusként kiküldeni, a miniszterelnök csak ennyit válaszolt: — Kérem, ne találgassanak. — Elfogadja-e Excellenciád — kérdeztük ezután — az Eckhardt Tiborral kötött megállapodás felmondását. — Elfogadom. Én egy ilyen paktu­mot a nemzeti egység pártja érdeké­­ben állónak és a nyugodt politi­kai lég­­kör biztosítását elősegítő lépésn­­ek tartí­tottam. Elfogadom természetesen a külügyminiszter úrral egyetértősig Eck­­hardt Tibornak a főmegbízotti tisztről való lemondását is, amelynek szerepé­­ben Eckhardt Tibor odakünn­­iválóan megfelelt Egészen más lapra­­ fertőzik, hogy Eckhardt Tibort idebent mint belpolitikus kritikákat váltott ki A következőkben az ifjúsági reformtörek­­vések és a reformnemzedék politikai meg­­mozdulására tereltük a szót. — Mi a véleménye excellenciá-­nak —« kérdezte munkatársunk ,— ezekről a jelen­­ségekről?. ■ — Az, hogy az ifjúság foglalkozik reformpolitikával, nem újkeletű dolog. Az utóbbi időben több hírlapi c­ik je­­­lent meg az ifjúsági vezérek tollából.

Next