Magyar Hirlap, 1935. április (45. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-02 / 75. szám

VW'/l/ . | I | y * f* ~ 1 0 FILLÉR 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:| T» T I élkladök által Magyarországon: fíi§||| ||&|$ IlliEgp,-. M­­., Aradi ucca 10. szám. ROMANIABAN^ éTrC JE H H » Bl jpBk B Ik ITG,efon' ^ éS * “■ | B j utazási és fürdőiroda 1 bóra 60 dinár. V ém 180 dinár. BBS« ||||| M 1 V., Nádor DCCa IS. :sehs7.i.ovakiabaNi tjägi pia Hü», Ilii W m sPil I MÁV hív.Menetjegyiroda—IBUSZ ' ■ -■ “ ----- JL JáJLAX Jifl ABL I-------------------­ BUDAPEST, 1935. ÁPRILIS 2. KEDD Dr. Friedmann ernő »»- ÉVFOLYAM 75. SZÁM SIKER ÉS FELELŐSSÉG Még hátra van a választás a kerüle­tek egy részében. Tökéletes számok az­­uj képviselőház erőviszonyairól, párt­arányairól csak egy hét múlva fognak rendelkezésünkre állni. De úgy gondol­juk, lényegében már nem sok változik A kormánypárt olyan feltétlen és töké­letes többségben jutott az új törvényho­zásba, amilyenre eddig kevés példa van a magyar parlamentarizmus történeté­ben. Kétségtelenül igen nagy személyi sikert­­és győzelmet jelent ez Gömbös Gyula miniszterelnöknek és annak a program­nak, amellyel a választási küzdelembe indult. Vessünk egy pillantást visszafelé ennek a győzelemnek és ennek a küzde­lemnek előzményeire, a hozzá szüksé­ges tényezők kialakulására. A miniszterelnök mintegy három esz­tendővel ezelőtt vette át a kormányha­talmat. Kormányzásának első idejében figyelmét és munkaerejét lekötötte egy bizonyos — ha szabad így mondani — takarítási feladat. Amikor el kellett tá­volítania a közéletből és a maga útjából olyan akadályokat és olyan elemeket, amelyek nemcsak szabad mozgását ne­hezítették, de súlyos ballasztként nehe­zedtek rá. Mikor ezzel a munkájával el­készült, váratlan lendülettel és határo­zottsággal kinyilatkoztatta jövő terveit, amelyeket ma már közkeletűen reform­­program elnevezés alatt fog össze min­denki. Amelyek között ott szerepel a titkos választójog megvalósítása, a föld­kérdés megoldása, a hitbizományi re­form és egy egész sora a gazdasági és politikai újjáalakításoknak, reformok­nak. A szándék megvolt, a munkaterv kitárult az egész ország előtt. Gömbös Gyulának azonban először gyengébben később mind erősebben éreznie kellett, hogy olyan ellenállásba ütközik szándé­kának keresztülvitelénél, amely leköti erőinek javarészét és nemcsak fékezi, de egyenesen lehetetlenné teszi a mene­telésnek azt az ütemét, amelyet ő feltét­lenül szükségesnek tart. Így jutott el az események egymás­utánja a Ház feloszlatásához. A minisz­terelnök úgy érezte, hogy kénytelen ezt az eszközt igénybevenni, ha nem akarja feladni egész programját, minden cél­kitűzését. És noha több ízben lekötötte magát a titkos választás mellett, most azt látta: még sincsen más lehetősége, mint még egyszer, utoljára igénybevenni a régi választási rendszert, amely az ő szemében is nagyon távol esik az esz­ményitől, de amely az adott helyzetben egyedül állott rendelkezésére. Belement tehát a választásba, a régi metódussal, azért, hogy a választás eredménye biz­tosítsa számára az új rendszer megte­remtésének lehetőségét. Ezek volnának történelmi előzményei a választásnak és a választásból kiala­kult nagy kormánypárti győzelemnek, abszolút többségnek. Bizonyos, hogy a választás rendszere ellen csak úgy, mint a múltban, most is sok panasz merült fel, fog is még jelentkezni. Meg va­gyunk győződve róla, hogy a miniszter­­elnök nem szívesen hallja ezeket a pa­naszokat; inkább örült volna, ha lehe­tősége nyílik titkos szavazással kérdezni meg az ország közvéleményét ítélete felől; de a módok, a lehetőségek és a B­-ükrégek is adva voltak, ezen túl nem tehette magát. A nyílt szavazás: nyílt szavazás. Ezt tudjuk ,valamennyien. Nem ideális berendezkedés, nem is fog többet szerepelni a magyar politika tör­ténetében. De e pillanatban mással he­lyettesíteni nem lehetett és most már fölösleges is minden meditálás fölötte. Józanul és a realitásokkal számolva, most már csak azt kell nézni, milyen helyzet áll elő az eredmény következté­ben s mi a jelentősége az új képviselő­ház elénk táruló erőviszonyainak. A kormány olyan többséggel rendel­kezik, amely simán és akadálytalanul teszi számára lehetővé minden elgondo­lásának megvalósítását. Ennek pedig éppen úgy megvannak az előnyei, mint a megkötöttségei. Előnye éppen termé­szetében rejlik, a feltétlen és vitathatat­lan többségben. Tehát abban, hogy a kormányzás bázisa nyugodt és megingat­hatatlan. A kormányt nem fogják ezen­túl belső pártsúrlódások, berzenkedések, palotaforradalomaak szabad mozgásában gátolni. Reformok programjával ment bele a miniszterelnök a választási küzde­lembe, a reformprogrammal kapott mandátumot a nemzeti egység pártjának minden katonája. Ebben a pártban egy akaratnak kell uralkodnia, még­pedig nem a parancsuralmi elv alapján, ha­nem azért, mert valóban minden tagja egyet akar: lelkes híve és odaadó szol­gája a szükséges és időszerű reformok­nak. De éppen ebből a nagyszabású és csak az alkotmány és törvény által kor­látozott hatalomból következik, hogy a kormányra ugyanakkor rendkívüli kö­telesség és rendkívüli felelősség hárul. Kötelessége, hogy a kezébe letett rop­pant hatalmat rendkívüli gondossággal és lelkiismerettel mérlegelje, hogy el ne ragadja...^" magát azok által a köny­­nyebbségek­nál, amiket hatalmának alapja, az óriási többség nyújt, KöÍ£ lessége, hogy gondosan válogasson, hogy a reformokat egytől egyig lemérje s csak azokat valósítsa meg, amelyeket a népi politika, a korszükség, az ország anyagi és erkölcsi haladása megköve­tel. Ugyanebből következik a felelősség is. Mert a nagy hatalom nagy felelőssé­get jelent minden olyan államférfi szá­­­mára, aki a hatalommal úgy akar élni, hogy azt másra, mint az ország javára, a polgárság előnyére fel ne használja. A közeljövő már nem a találgatásoké lesz, hanem az eredményeké. Mi bizton hisszük, hogy a kormány, mikor meg­elégedéssel könyvelheti el az igazán rendkívüli sikert, egy pillanatig sem fog megfeledkezni arról, hogy ez a siker nem jelent számára mást, mint azt, hogy most célkitűzéseit megvalósít­hatja: munkát, fokozott kötelességet és még fokozottabb lelkiismereti felelős­séget. Eden lordpecsétőr hétfőn este Moszkvából jövet Varsóba érkezett Kedden délelőtt lesz az első tanácskozás Eden és Beck lengyel külügyminiszter között - Londoni hivatalos körök véleménye szerint Eden moszkvai látogatása hasznos eredménnyel járt Londonból­­ jelentik. Eden lordpecsétőr befejezte moszkvai tárgyalásait. A moszkvai tárgyalásokat — az angol sajtó megállapí­tása szerint — a szovjetnek az az erőfe­szítése jellemezte, hogy eloszlassa Anglia aggodalmait a bolsevista politika szándékai iránt és megnyerje az angol diplomáciát a keleti egyezmény számára. A Daily Telegraph szerint Sztálin a meg­beszélések során hangoztatta azt a szemé­lyes meggyőződését, hogy a szovjet az an­gol világbirodalom fennállását feltétlenül fontosnak tartja a béke biztonsága és a vi­lág szilárdsága szempontjából és bámulatát fejezte ki, hogy olyan kis ország, mint Anglia, az egész világon éreztetni tudja be­folyását. Nem sokkal Eden elutazása előtt még egy utolsó tanácskozást tartottak, ame­lyen a szovjet vezérek újból minden lehetőt elkövettek, hogy Edentől ígéretet kapjanak arra, hogy Anglia jóindulatot tanúsít a ke­leti egyezménnyel szemben, ha Németország nem is csatlakozik ahhoz, de Eden hangoz­tatta, hogy Anglia nem vállalhat semmiféle újabb kötelezettségeket. Az angol sajtót különösen mulattatta, hogy Litvinov villásreggelijén a vendégek tányérja mellé felszolgált valamennyi vaj­korongon a következő felírás díszlett: „A béke, oszthatatlan“, ami nyilvánvaló célzás volt a nyugati és a keleti egyezmények kö­zött összefüggésre. Majszki londoni szov­jet nagykövet tüntető habozással vágott bele késével a vajkorongba. Vasárnap Eden és kísérete különvonaton végigment a moszkvai új földalatti vonalon, amm­elyet még nem nyitottak meg és amely­nek egyik állomását Edenről nevezik el. Este megtekintette „A három kövér ember“ című látványosságot az operaházban. Az angol miniszter a volt cári páholyban nézte végig az előadást. A lordpecsétőr megjelenésekor a zsúfolásig megtelt néző­tér közönsége lelkes ünneplést rögtönzött, majd a zenekar a „God save the King“-et, aztán az internacionálét játszotta. Most tör­tént első ízben, hogy a szovjet területen nyilvános helyen egy monarchista himnusz felhangzott, Eden vasárnap este utazott el Moszkvá­ból Varsóba. A feldíszített moszkvai pálya­udvaron, amelynek bejáratát díszruhás csekacsapatok őrizték, Litvinov külügyi népbiztos ezekkel a szavakkal búcsúzott el Edentől: —i Isten önnel, Eden úr. Sok sikert kí­vánok önnek, mert az ön sikere a mi sike­rünk is lesz. Eden távirata Litvinovhoz az orosz-lengyel határról Eden lordpecsétőr a szovjet—lengyel ha­tárról a következő táviratot intézte Litvi­novhoz: „A szovjetunió területét elhagyva, meg­ragadom az alkalmat, hogy őszintén meg­köszönjem exceileticiádnak és a szovjet kor­mánynak a moszkvai látogatásom alkalmá­val élvezett kedves fogadtatást és a bőkezű vendégszeretetet. Igen örültem hogy módunk­ban volt megújítani a személyes érintkezést és tanácskozást, ami meggyőződésem szerint elő fogja mozdítani az országaink közötti barátságos viszonyt a béke javára.A Moszkvai távirat szerint a szovjet sajtó bizakodó következtetéseket fűz Eden látoga­tásához. A Pravda vezércikke szerint a szov­jet kormány meg van elégedve a megbeszélé­sek eredményével, amelyek nagyon fontos eredményekre vezetnek. A félhivatalos Izvesztija szerint az an­gol—szovjet közeledés, amely Eden és a szovjet kormány között lefolyt eszmecserében talált kifejezésre, sokkal tovább haladt előre, mint ahogy azt az angol közvélemény sejti. Kiderült, hogy ostobaság az az állítás, mintha a szovjetnek szándékai lennének az angol birodalom területével kapcsolatban. A Press Association úgy tudja, hogy az­­­ngol kormány megkapta Eden távirati jel­entését e moszkvai megbeszélésről. Lon­doni hivatalos körök azt tartják, hogy a lordpecsétőr moszkvai látogatása hasznos eredménnyel járt, amennyiben annak meg­állapítására vezetett, hogy a szovjet kormány Franciaországgal és Angliával egyetértésben híve az európai kollektív biztonság rend­szerének, amely összhangban van a népszö­vetségi eszmékkel. Az Evening Standard, lord Beaverbrook elszigetelődési irányzatú estilapja, a leg­élesebben ellenzi az angol—orosz szövetsé­get. E politika lényege az — mondja a cikk —, hogy Oroszországgal együtt nép­­szövetségnek álcázott egészségügyi kordont akarnak vonni Németország körül, holott nemrég a szovjet a népszövetség legádázabb ellensége volt és őt magát is egészségügyi kordon vette körül. A versaillesi szerződés Németországot és Ausztria—Magyarországot tette felelőssé a legutóbbi háborúért. Ma sokan e szerződés módosítását sürgetik, azt állítva, hogy Oroszország volt felelős és lesz felelős a legközelebbi háborúért. Eden tárgyalása Vorosilov hadügyi népbiztossal Eden főpecsétőrnek Moszkvában alkalma volt tárgyalást folytatni Vorosilov hadügyi

Next