Magyar Hirlap, 1935. június (45. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

Földrengéskatasztrófa Indiában, a hatottak száma megközelítheti a százezret A londoni /?eufer-ügynökség néhány rap előtt azt írta: Június negyedikén valószínűleg lemond MacDonald és valószínűleg Baldwin veszi át a kor­mány vezetését. Minden valószínűség szerint MacDonald tagja marad az új kormánynak ... Akármilyen óvatos volt ez a közlés, megjelenésétől fogva senki nem vonta kétségbe, hogy június ne­gyedikén megtörténik az angol kor­mányváltozás, még pedig egészen úgy, amint azt a iReuíer-ügynökség jósolja. Mert legalább annyi mindig igaz, mint amennyit a fieufer-ügvnökség jelentései közölnek — előfizetőikkel. Most ez a rendkívül óvatos és rezer­vált hírforrás ezt jelenti: A világháború befejezése óta Franciaország talán még nem volt olyan nehéz helyzetben, mint ma... Franciaország már újból szövet ségese Angliának és ha ennek ellenére a félhivatalos angol távirati ügynökség így jellemzi a francia helyzetet, akjcor jogosulatlan minden könnyelmű opti­mizmus. tét nélkül képviselői mandátumára? A vád ugyanis azt állítja, hogy Pate- notre nem teljes önzetlenséggel harcol és anyagilag sem sokat vesztene azzal, ha most megtörténne a francia frank értékének csökkentése, mivel összeköt­tetésben áll olyan pénzcsoportokkal, amelyek Üzleti számítások alapján mozgósítják politikai összeköttetéseiket a devalváció kierőszakolására vagy a bizalmi válság olyan fokú kiélezésére, amely szükségessé tenné a devalvál ciót... A bankok és a bankárok egy sorái nál történt házkutatásoknak egyik célja, hír szerint, az volt, hogy tiszta kép alakuljon ki arról: vájjon Pate-. notre csak elméleti alapon vagy gyai korlati célokkal harcol a frank értékéi nek csökkentéséért? Reynaud volt pénzügyminiszter csütörtöki beszédével azonban kétségtelenné vált az, hogy erős, széles többség fogja most védeni a francia politikában a frank árfolyai mának stabilitását. Ilyen irányban jei lent fontos fordulatot az is, hogy'a szói cialista párt ugyan nem akar részti venni a Boti/sson-karmányban, de ál­lást foglalt a devalváció ellen. Pedig most azt hitték, hogy a szocialisták követelni fogják a frank értékének csökkentését. Caillaux feltámadása Valutáris, pénzügyi, gazdasági és po­litikai tekintetben egyaránt súlyos ve­szélyforrások leküzdéséről van szó és így nyugta előtt nem szabad dicsérni a napot. A helyzet súlyát jellemzi az is, hogy Bouisson dezignált miniszter- elnök a pénzügyi tárcát Caillaux részére ajánlotta fel. Caillaux visszatérése a francia politi­kába, mindig a legsúlyosabb válságot jelzi. Ez volt a helyzet 1924 késő őszén, mikor még tilalomfa zárfa el előtte „hazaárulási“ pőre és ítélete miatt Pá­rizst, továbbá Franciaország másik négy legnagyobb városát: de Painlevé miniszterelnöki autója már elindult érte, hogy visszahozza őt, mint — pénz­ügyminisztert. Tekintet nélkül az íté­letre. Ez volt a helyzet 1926 nyarán, mikor a tizedik Briand-kormány pénz­ügyminisztere és helyettes miniszterel­nöke lett — két napra és másodnap magával sodorta az egész kormányt. Caillaux népszerűtlen és kellemetlen a képviselők szemében, mert hangsú­lyozza, sőt provokatívan hangsúlyozza szellemi fölényét. Népszerűtlen és kel­lemetlen esetleges minisztertársai felé, mert tüntetőén lenézi őket. Egyetlen miniszterelnök sem veszi szívesen maga mellé, mivel a miniszterelnöki állás iránt különös antipátiája van, mióta nem lehet miniszterelnök. A francia közvélemény is idegenkedik felelőtlen, fegyelmezetlen zsenialitásától, a nagy­bankok pedig régen próbálják hiába ki­találni: miként is állnak vele? A politikában mindig nagy baj van, ha az az érzés kerekedik felül: itt már csak a zsenialitás segíthet. Ha tehát Bouisson, aki egyénisége és tempera­mentuma szerint legtávolabb áll Caillaux csillogóan fényes szertelenségétől, most mégis tőle kért segítséget, pedig Cail­laux hozománya csak a tehetség, nem pedig valamelyik párt hátvéde a kama­rában: akkor már akkora nagy a baj, hogy ennél nagyobb baj nem is lehet. De azért egyes jelek szerint legalább átmenetileg sikerült a frank megmen­tése, rendőri segítséggel ugyan, de sta- táriális eszközök alkalmazása nélkül. Kettészakadt a devalváció frontja Flandin drámai bukásán kívül még egy nagy eseménye vo’t a francia ka­mara szerda éjszakai ülésének: a de­valváció pártjának régi vezére, Reynaud volt pénzügyminiszter, állást foglalt Ugyan a felhatalmazási törvény ellen, de ugyanakkor állást foglalt — saját régi terve ellen. Elvileg fenntartotta a devalváció követelését, elismerte azon­ban, hogy csak nyugodt helyzet és nyugodt idegrendszer mellett szabad végrehajtani ezt az operációt. Akkor, ha nem kell számolni a pánik lehető­ségével és azzal a kockázattal: a frank nem fog megállani annál a határnál, ameddig értékét csökkenteni akarják. Az angol jegybank segítsége A devalváció pártjában tehát szaka­dás állott be. A fiatal Patenotre, aki csak kevéssel hagyta maga mögött har­mincadik évét, de anyjának amerikai öröksége révén Franciaország leggaz­dagabb aktív politikusa és így már négy vagy öt alkalommal volt államtit­kár, többnyire a gazdasági újjáépítés államtitkára: lapjaiban még folytatja az agitációt a haladéktalan devalváció mellett és tovább is hirdeti a frank mai árfolyamának tarthatatlanságát. Elég szép férfias bátorságot bizonyítva ezzel, mivel negyvennyolc óra óta mér­legelik: vájjon nem volna-e időszerűbb a fiatal állagiférji letartóztatássá .tekin-­De ez csak az egyik ok arra, hogy hinni lehessen a frank jövőjében vagy legalább is közeli jövőjében. Az angol jegybank idáig nem szívesen nyilatko­zott arról: mennyi az a valuta-kiegven- lítési alap, amely fölött szükség esetén rendelkezik. Most azonban két félhiva­talos közlés került a nyilvánosságra. Az egyik szerint az angol valuta­kiegyenlítési alap pillanatnyilag mobil készlete mintegy 6 milliárd pengő, míg a másik félhivatalos közlés tudni véli, hogy az angol kincstár és az angol bank hajlandóak a frank ellen indult rosszhiszemű támadások kivédésére mobilizálni ezeket a tartalékokat a jö­vőben is úgy, amint ezt tették az el­múlt napokban. Május harmadik hetében 3 milliárd frank aranyat vesztett a Banque de France és most hétfőtől szerdáig majd­nem 4 milliárd frank volt az arany- veszteség. Akármilyen félelmes számok ezek, még mindig több, mint 70 mil­liárd arany maradt a Banque de France pincéiben: és most a Bank of England leszögezte szolidaritását a frank sor­sával addig, amíg a francia kormány tartja a frankot. Ez nem csupán az angol bank valutáris erőforrásainál fogva jelent sokat, de azért is, mert sokfelé úgy hitték: Anglia és az Egye­sült Államok őszinte álláspontja az, hogy a francia frankot is devalválni kell olyan mértékben, vagy majdnem olyan mértékben, mint ahogy megtör­tént a font és a dollár devalvációja. Morgenthau, az Egyesült Államok pénzügyi államtitkára, már néhány nap előtt állást foglalt a frank árfolya­mának megvédése mellett, de az oda­haza felmerült más természetű bonyo­dalmak miatt nem kezdhette meg ter­vezett akcióját. Anglia most tovább ment az elvi állásfoglalásnál és ha a londoni tőzsdén idáig, a. mindig meg­ismételt rohamok ellenére, teljes ku­darcot vallottak a kontremín-kísérletek a frank ellen, akkor ezért nem kelleti áldozatokat hoznia a francia kincstár­nak és a francia jegybanknak. A kontre- mia támgdósflit qz, angol hivatalos té­nyezők hárították el saját tartalékaik* kai: és ez olyan körülmény, amelyre nem számított a kontremín. Ügy látszik, belga kezeknek volt erős szerepük a francia frank ellen irányult támadásoknál. Elérni a francia frank 28 százalékos értékcsökkenését, miután ez a sors érte a belga frankot —i könnyű megérteni az ilyen célkitűzést* De a belga piac nem elég erős a cél eb érésére, ha Franciaország védeni akarja a frank árfolyamát, ha az Egyesült Államok legalább is jóindulatú semle- gességet tanúsít a defenzíva iránt és ka Anglia aktívan támogatja a védelmi vonalat . . . Így tehát a devalváció frontja, legalább egyelőre, összeomlott odahaza és nemzetközileg egyaránt. Másodszor: a frank megmentése meli lett szól az, hogy már most Bouisson kapott és vállalt megbízatást a kon mányalakításra. Előbb Laval, azután Bouisson: jósolták azok, akik előre látták Flandin bukását. Majd később egyszer fog eldőlni: vájjon volt-e szei repe és milyen szerepe volt Laval kiili ügyminiszternek Flandin megbuktatái sában? Formailag semmiesetre sem terheli ezért felelősség, mert a „hátbai támadás“ műveletét Marchendeau kei reskedelmi miniszter és Queuille földi művelésügyi miniszter végezték el hei lyette. A helyzetet mindenesetre kai rakterizálja, hogy a radikális-szocialista párt döntő értekezletén 36 szavazattal tO szavazat ellen utasították vissza a fölhatalmazási javaslatot, míg a párt hatvan képviselője — tartózkodott a szavazástól. A kormány megbuktatása a frank árfolyamának veszélyeztetése nélkül: erre törekedett a radikális-szói cialista párt túlnyomóan nagy része. Ha már rendkívüli felhatalmazásokat kap valaki pénzügyi területen, akkor az ilyen politikusnak ne legyen jobb* oldali színe és ne legyen olyan szoros kapcsolata a nagybankokkal, mint amilyenben Flandin áll velük ... Már most Laval, akinek jönnie kel­lett volna, mint józan és okos ember, felismerte, milyen átmeneti volna sze­repe, Tehát félreállt és meg»yitpita a* ÍO filler ÍO FILLER ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! WT I £Z2Ä2S MAGYARORSZÁGON: i ^ IKp.r-: Sggiju £S§SK§ Wg&fä: I... . „ I hir* 2 #0. M irr» 8. H trrt a DtngZ I Baki Bfg kÉüiá IPSfe;-- IVI*’ Aradi QCCB ÍO. Oá». ROMÁNIÁBAN: 2 J1É « 1| |1 ^ M fl§, lg I Telelőn: 21-8-47. 23^86 & 10-&W JUGOSZLÁVIÁBAN: f llP^Jif iS I1L MSWm M fik ij J|§ f Utazási és fürdőtrodal 1 hir. ao dtaAr. « fen a» **. I ||g Mk jfgg fpP M $ v*» N&dor neca 18. *,* 1 BL JE B BBPfc mLJJg jE |mav^.,.1^.-1^ BUDAPEST, 1935. JÚNIUS 1. SZOMBAT o* frÍkdmann' ernó XLV. ÉVFOLYAM 124. SZÁM ^_________________ m A f ^ Flandin bukása után Bouisson koncentráciás kormányt alakított Bouisson programja a frank érinthetetlenségének bizto­sítása, az üzérkedés kiirtása — Herriot, Pétain tábornagy, Caillaux, Narin, Handel tárcát vállalt az új kormányban

Next

/
Thumbnails
Contents