Magyar Hirlap, 1935. június (45. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
2193. június 1. utat Fernand Bouisson számára. Bouisson súlyosan gazdag nagyiparos létére az évek során át volt szocialista képviselő, tehát megvan az a baloldali vezető, amelyet szükségesnek tart a radikális párt, és igazi nagy nemzeti tekintély hiányában talán a legalkalmasabb ember az ilyen nemzeti tekintély pótlására. •Miért? Ennek inkább néhány kisebb oka van, mint egy igazán domináns oka. Semleges és színtelen ember. Nem keltett meglepetést, amikor régi polgári képviselő létére 1924-ben belépett a szocialista pártba és nem keltett meglepetést az sem, mikor két év előtt zajtalanul, csendesen kilépett onnan. A kamara alelnökéből lett nyolc év előtt a kamara elnöke és azóta mindig újból megválasztották. Néha egyhangúan, de csaknem mindig egyhangúan. Kifogástalanul viselte mindig a frakkot, amelyet tartozik viselni működése közben a kamara elnöke, de kifogástalanul látta el minden más kötelességét is. Sok kényes kérdésben kellett elnöki enunciációkat tennie és ezt mindig úgy tette meg, hogy senkit nem bántott meg és mindenkit kielégített. Olyankor, ha a francia tradíciók szerint nagy mondatokra volt szükség, megtalálta ezeket a nagy mondatokat, minden szónokiasság nélkül. Sok híres embert kellett elparentálnia és ezek az ötvensoros beszédei mindig tökéletesek voltak ízlés, tapintat és plaszticitás tekintetében. Nem tartozik a szenvedélyes politikusok közé. Csak azért lett képviselő 1909-ben, mert minden erőfeszítés nélkül sima útja nyílt meg a mandátum felé és azóta sem kellett soha harcolnia. Karrierjének simasága és színtelensége, az a baloldali árnyalat, amely semmiben sem csökkenti elfogadhatóságát jobbfelé, egyéniségének, gondolkozásának hűvös tárgyilagossága és hűvös ambíciótlansága az egyik ajánlólevél arra, hogy egy rendkívül nehéz helyzetben, mint az egész kamara és mint az egész ország bizalmának letéteményese vegye át a kormány vezetését. Bouisson presztízsének másik oka, hogy már több alkalommal átvehette volna a kormányalakítás feladatát, mióta a kamara elnöke, de mindig újból kitért a dezignálás elől. Nem olyan ember, aki keresné a felelősséget és ha most mégis eleget tett Lebrun felszólításának, akkor ezt valószínűleg abban a jóhiszemű meggyőződésben tette, hogy nincs alkalmasabb megoldása a mai helyzetnek. A kockázat elég nagy, mert egy régóta gyűjtött és ma már igen szép presztízs fog esetleg néhány nap alatt elhasználódni. De Bouisson alighanem tartja magát a régi mondáshoz: A népszövetség arra való, hogy sokáig gondosan gyűjtsék és azután egyszerre, könnyű kézzel költsék el, ha az ország érdeke úgy kívánja. A színpad és a nézőtér Xini Gambetta esetét kivéve szinte példa nélkül áll: ha sikerül a kormányalakítási kísérlet — ami a késő éjszakai órákig még kétséges —, akkor Bouisson úgy lesz miniszterelnök, hogy nem volt előbb miniszter. Ez azonban aligha jelent hátrányt számára, hiszen mint a kamara elnöke, már a kormányváltozá-sok hosszú soránál játszott többékevésbé aktív szerepet, ismeri a francia politika minden ágát-bogát, minden személyi és tárgyi kérdését, tehát van olyan prakszisa, mintha néhányszor viselt volna miniszteri tárcát. Ami ellene szólt inkább a színfalak mögött van tekintélye, mint a nézőtéren. A képviselők, a szenátorok, a lapkiadók tisztában vannak jóhiszeműségével, komoly tájékozottságával, nyugodt józanságával, de a közvélemény széles rétegei felé nevének nincsen „átütő ereje“. Most, amikor már odáig éleződött a helyzet, hogy a takarékpénztárakból naponként kétszer annyi betétet vesznek ki, mint amennyi új betétet helyeznek el, tehát megindult odahaza is a menekülés a franktól: rendkívül bizonytalan, vájjon Bouisson neve eléggé megnyugtatóan fog-e hatni a kistőkésekre. Ugyanez a baj a két pénzügyminiszter-jelölttel. Caillaux inkább megriasztja a kisembereket, semhogy nyugodt hitet keltene fel bennük a frank jövője iránt. Charles Rist professzor, a francia jegybank volt alkormányzója kétségkívül az első pénzügyi szakemberek egyike nemzetközi viszonylatokban is. Magas növésével, hosszú bajuszával, nyugodt, tiszta szemével, nyugodt, tisztaszavával a személyes érintkezésben is a legjobb hatást váltja ki. A francia kisemberek azonban nagyon keveset tudnak róla, vagy éppen semmit. Politikai múltja nincsen, ami a mai nehéz helyzetben fölfelé nem számítana, hiszen Bouisson reggel óta tárgyalt tárcák átvételéről több olyan szakemberrel, aki nem képviselő, nem szenátor, egyszerűen csak a mesterségét érti. De akkor, amikor egy lélektani válságot kell leküzdeni elsősorban pszichológiai eszközökkel: a lefelé csak félig, vagy félig sem ismert nevek aligha válthatják ki a szükséges hatást. Ezelőtt itt volt a kövér „Chéron papa“, akit jó időkben nem szerettek, mert fukar, takarékos embernek bizonyult a pénzügyminisztérium élén, de rossz időkben annál hasznosabb volt Chéron papa fukarságának híre. Chéron, „a vén zsugori“ fogához ver minden garast és így majd csak helyreállítja a költségvetés egyensúlyát: ezzel a nimbuszával, vagy ezzel a hírhedtségével két ízben is hasznos szolgálatot tett Franciaországnak Chéron, pedig igazán bajos volna nagyképű szakembert látni benne. De aki most kellene, az nem is egy igazi szakember, hanem valaki, aki a francia társadalom széles rétegei előtt szimbólumot képvisel: az egyensúly helyreállásának szimbólumát. Bouisson található, sőt kitűnő pénzügyminisztert, de jó, sőt kitűnő pénzügyminiszter volt a most lemondott Germain-Martin is. Az olyan helyzetben, mint amilyenbe Franciaország került most, a pénzügyminiszter szakemberi hozzáértésénél fontosabb, miként van elkönyvelve a közvélemény felé a pénzügyi tárca élére állított politikus. Caillaux alighanem így szerepel száz francia kispolgár vagy kisgazda közti kilencvennél: nagyon tehetséges ember, aki mindig bajt és zavart csinál. Rist pedig sehogy sincs elkönyvelve és róla semmit nem tudnak, akármilyen szép előadásokat tartott, akármilyen szép nagy gazdaságtörténeti könyvet írt az öreg Gide társaságában, és akármilyen szép feladatokat oldott meg többfelé is Európában, mint a népszövetség pénzügyi szakértője. Szóval a megkönnyebbülés egyes jelei ellenére is Franciaországban a helyzet még nagyon nehéz. Van ugyan több megoldási lehetőség, de éppen ez a baj. Mert néha a zavartól és a veszélytől csak akkor vezet biztos út a nyugalom, az egyensúly felé, ha csupán egyetlen megoldási lehetőség van. (f. g ) amelynek értelmében a kormány ellen 333, mellette pedig 202 képviselő adta le szavazatát. Az eredmény kihirdetése után a kormány tagjai még az éjszakai órákban Lebrun elnökhöz siettek. Fia nem annyira rosszul érezte magát, hogy helyette a lemondott kormány tagjait Herriot vezette. Lebrun tudomásul vette a kormány lemondását és felkérte a minisztereket az ügyek továbbvitelére. Az elnök pénteken reggel kilenc órakor magához kérette Bouisson képviselőházi elnököt, akiinek felajánlotta a kormányalakításra szóló megbízást. Bouisson a megbízást elfogadta. Bouisson kijelentette, hogy programjául tűzte ki a frank teljes megvédelmezését és hogy széleskörű koncentrációs kormányt alakít. Bouisson azonnal megkezdte tárgyalásait, amelyeket pénteken egész a késő ész"' * órákig folytatott. ,, , . A Flandin-kormány lemondása is Bouisson megbízatása Párizsból jelentik. A közönség nagy érdeklődése mellett, feszült légkörben folyt le csütörtökön éjszaka a kamara sorsdöntő ülése. A képviselőház pénzügyi bizottságának elnöke az ülés elején kijelentette, hogy a bizottság nem hajlandó a kormány javaslatának tárgyalásába bocsátkozni. Baretty képviselő, a pénzügyi bizottság főelőadója megindokolta a bizottság állásfoglalását. Reynaud volt pénzügyminiszter azt fejtegette, hogy az egyedüli megoldás az, hogy még az éjszaka folyamán koalíciós kormányt alakítsanak valamennyi párt részvételével és az új kormánytól nem fogják megtagadni 11 rendkívüli felhatalmazást. Reynaud beszéde után jelent meg a Házban Flandin miniszterelnök, felkötött karral, orvos kíséretében és hosszabb beszédet tartott, amelyben azt fejtegette, hogy a kormány által kívánt felhatalmazások nem állanak ellentétben a köztársaság alkotmányával. Felszólította a képviselőket, hogy tartsanak kit mellette. A képviselők hangulatából azonban már nyilvánvaló volt, hogy a kormány sorsa meg van pecsételve. Még az sem segített a helyzeten, hogy Germain-Martin pénzügyminiszter benyújtotta lemondását. Minthogy Flandin felvetette, a bizalmi kérdést, éjjel fél kettőkor, az elnök ehrandelte a szavazást. Az új kormány ideiglenes kormánylistája Bouisson a késő esti órákban megjelent a köztársaság elnökénél, hogy tájékoztassa a kormányalakítás ügyében folytatott tárgyalásainak eddigi eredményéről. Hír szerint Bouisson ígéretet kapott a radikálszocialistáktól, hogy ezek részt vesznek a megalakítandó kormányban. Bouisson Lebrun elnökkel folytatott megbeszélése után kijelentette, hogy még az éjszaka folyamán megalakítja kormányát. Bouisson kijelölt miniszterelnök az Elysée-palotából távoztában megerősítette előző nyilatkozatát az újságírók előtt. Hangsúlyozta, hogy kormányalakítási tárgyalásainak első és nehezebbik részén túl van és hogy számít a kormányalakítás sikerére. Bouissont, a jelek szerint, a képviselőház valamennyi csoportja támogatni fogja, a kommunisták és szocialisták kivételével. A képviselőház folyosóján a pénzügyi tárcára esélyes jelöltként emlegették Charles Brist-et, az egyik legkiválóbb francia pénzügyi szakértőt. Rist a Poincaré-kormány idején a francia bank alkormányzója volt, majd a nemzetközi fizetések bankjánál működött mint francia fő megbízott. Rist egyébként több európai ország nemzeti bankjának volt pénzügyi tanácsadója, így a román nemzeti banknak és az osztrák nemzeti banknak is Érdekes, hogy a pénteki nap folyamán szenátusi körökben tartotta magát az a hír, hogy Caillaux mellett Pétain tábornagy is hajlandó tárcanélküli miniszterséget vállalni a Bouisson-kormányban. A késő esti órákban a következő miniszterlistát kolportálták: 5 Miniszterelnök: Bouisson. Igazságügy: Bérard, Külügyi Laval. Hadügy: Georges tábornok Haditengerészet: Piétri. Repülésügy: Laurent-Eynac. Pénzügy: Caillaux. Költségvetésügy: Pálmádé. Posta ügy: Mandel. Kereskedelem: Marchandeau. A belügyi tárcának még nincs végleges jelöltje, annyi azonban már bizonyos, hogy, ezt a tárcát is a radikális párt kapja. Szombat Újabb kombinációk szerint Pétain tábornagy is tárcát vállal Éjszaka 22 órakor azok, akik valószínűleg tagjai lesznek az új kormánynak, megjelentek a képviselőház elnöki szobájában, ahol Bouisson fogadta őket. Az új kormány messzemenően rendeletek útján szándékozik programját megvalósítani. Az új kormány tervei közül a következők ismeretesek: Az üzérkedés haladéktalan kiirtása, a pénzérték érinthetetlenségének fenntartása, törvényhozási intézkedések keresztülvitele a pénzügyi helyzet megjavítása érdekében, a nemzetgazdaság megélénkítése. Bouisson, mint híre jár, még a hétfői napon bemutatkozik új kormányával a parlamentben. Az új miniszterelnök állítólag nemsokára szünetre küldi a parlamentet, hogy így rendeleti úton hozhassa meg azokat a rendszabályokat, amelyek az általános válság megoldásához szükségesek. A képviselőházat és a szenátust azonban a költségvetés megszavazásához októberben újból egybehívják. Bár még a miniszteri tárcák elosztása nem végleges, késő éjszaka mégis némi bizonyossággal meg lehet állapítani, hogy Bouisson a miniszterelnöki tárcán kívül a belügyminiszteri tárcát is átveszi. Marin, Herriot, Pétain tábornagy és Caillaux mint tárcanélküli miniszterek vesznek részt a kormányban, Caillaux valószínűleg pénzügyminiszter lesz, Laval lesz a külügyminiszter, Pietri a hadügyminiszter, Mandel a postaügyi miniszter, Rollin a gyarmatügyi miniszter és Queuille a közegészségügyi miniszter, Iroy eddigi közmunkaügyi miniszter előreláthatóan a földművelésügyi minisztériumot veszi át, helyébe Paganon képviselő kerül mint közmunkaügyi miniszter, míg a pénzügyi tárcát Pálmádé képviselő venné át, Delbos képviselő pedig közoktatásügyi miniszter lesz. Számolnak azzal, hogy Frossard szocialista képviselő is belép a kormányba mint munkaügyi miniszter. Ennek előfeltétele azonban az lenne, hogy Frossard kilépjen a szocialista pártból. Hír szerint Varenne újszocialista képviselőt is miniszteri tárcával kínálták meg. Az összefogásban és a megbékélésben van az igazi erő — mondotta Szegeden Búd János Szegedről jelentik. A Szegedi Alföldkutató Bizottság, amelyet gróf Klebelsberg Kunó hívott életre, hogy az Alföld problémáinak megoldásával foglalkozzék, áldozócsütörtökön délelőtt a városiháza közgyűlési termében József Ferenc főherceg elnöklésével országos jellegű nagygyűlést tartott. A főherceget elkísérte Szegedre Bod János ny. miniszter és Szendy Károly budapesti polgármester is. Pálfy József polgármester vázolta Szeged helyzetét. Hálával emlékezett meg Klebelsbergről, akii az alföldi gondolatot, a magyar vidék problémáját kormányzati programjává tette. József Ferenc főherceg mondotta el ezután megnyitóbeszédét. Hangsúlyozta, hogy az Alföld megmentésére irányuló gondolatok eléggé későn születettek meg, a régóta megoldásra váró teendőket még az 1867-es kiegyezés után meg kellett volna csinálni. Szeged város idegenforgalmi fejlesztéséről szólt ezután a főherceg. Szendy Károly polgármester hangoztatta ezután, hogy a főváros együttérez a vidékkel, mert Budapest érdekei közösek a magyar vidék és a magyar falu érdekeivel. Kogutowicz Károly ügyvezető elnök és az egyes szakosztályok vezetői előterjesztéseik alapján a díszgyűlés egyhangúlag elfogadta a szakosztályok határozati javaslatait. Bod János volt miniszter mondott ezután nagyhatású beszédet az alföldi tanyakérdésről. A magyarság sorsa és jövője attól függ, hogy tudunk-e olyan gazdasági fejlődést teremteni, amely sokmilliónyi embertársunknak ad kenyeret és megélhetést. Részint növelni kell a kisgazdák számát, részint pedig erősíteni a meglévők sorsát. .A munka az egyedüli forrása a tőkének, a munkát tehát meg kell szervezni és a nemzeti fejlődés szolgálatába kell állítani. Ha nézzük a külföldi valutaválságokat, azt látjuk, hogy ezek nem egyebek, mint vádbeszédek az eddig folytatott politika ellen, mert a politikai vezetők nem tudták megérteni, hogy az összefogásban és a megbékélésben van az igazi erő. Sürgette az alföldi bekötőutak kiépítését. A tanyavilágiban sűrűsödési pontokat kell létrehozni és a tanya kultúrszínvonalának emelésére mintagazdaságokat kell létesíteni. Bod János előadását többször szakította meg a helyeslés és az ünneplés. Végül elhatározta a díszközgyűlés, hogy táviratilag üdvözlik Horthy Miklós kormányzót, Gömbös Gyula miniszterelnököt, Hóman Bálint és Darányi Kálmán minisztereket. A díszközgyűlés József Ferenc főherceg zárószavaival ért véget. — A vér felfrissítése céljából *— kiváltkép középkorú férfiaknak és nőknek — ajánlatos néhány napon át korán reggel egy próbál természetes „Ferenc József“ keserűvizet inni. Világszerte rendelik az orvosok a valódi Ferenc József víz használatát, mert ez szabályozza a bélműködést, előmozdítja a gyomoremésztést, fokozza az anyagcserét, javítja a vérkeringést, megnyugtatja az idegeket, egészséges álmot hoz és ezáltal új életerőt teremt.