Magyar Hirlap, 1935. szeptember (45. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

2 1935 szeptember T. -HIPLAP VEGYETEK Standard t 'sni_____r ^ Iff pemM j­II te i§p £ Ujj JlljSii^ SUPER es mindent lógtok tudni keletre! A jobbágyrendszer még hosszú időkön át fennmaradt. Mert például­­Magyarországon csak 1848-ban kezdő­dött meg a likvidálás.­­Akkor, amikor­­Franciaországban már megbukott a polgárkirályság, és 70 évvel az angol ipari forradalom megindulása után. Egyéneket tehát nem lehet fele­lőssé tenni azért, ha Magyarországon nem ölthetett testet Széchenyi és Deák liberális elgondolása. Ennek két bá­zisra lett volna szüksége: erős polgári rétegre és egy erős polgári pártra. De a polgári osztály gyengeségénél, szerve­zetlenségénél, önállótlanságánál fogva­­igazi, erőteljes polgári párt nem szere­pelt az országgyűlésen még a háború küszöbén sem.­­ Néhány nagy politikai vezér erkölcsi foulya, politikai tekintélye, szuggesztiv is egyéni ereje a liberális eszmék szolgá­latába tudta állítani egy átmeneti időre ,mi magyar földbirtokos-osztály jórészét, amely így többé-kevésbé szembehelyez­kedett saját gazdasági érdekeivel. [1867-től 1875-ig, úgyszólván egészen a fúzióig, a Deák-párt szellemi elitje kép­viselte ezt az igazi liberális irányt, in­kább erkölcsi eszközökkel, mint reális hátvéddel. Deák Ferenc nagy tekin­télye ellen senki nem mert harcba­­­szállni, de többnyire csak papiros-rend­szabályok maradtak azok a törvények,­­amelyeket Deák kívánságára szavazott m­eg a parlament, és egyre többen tar­tották szép, nemes, de megvalósíthatat­lan utópiáknak a kehidai földesúr el­­­gondolásait. Már a Deák-párt hivatalos megszűnése előtt is minden nappal nö­vekedett a távolság az Angol királynő­­szálloda szerény szobája és a miniszter­­erelnöki palota között. Deák éppen az igazi liberalizmus nevében buktatta meg Lónyay Menyhért kormányát, de keserű megnyugvással kénytelen volt végül belátni, hogy az általa képviselt liberális eszmekör megvalósítása a fej­lődéstörténeti előfeltételek hiányánál fogva valóban — utópia, így azután­­Tisza Kálmán szabadelvű pártjának megalakulása a Deák által képviselt liberalizmus bukását hozta meg. " Egy párthatalmi rendszer szolgála­tába állítani az újonnan felszabadult­­kapitalista erőket és ellenszolgálat gya­nánt egy korlátok által nem kötött ka­pitalista előretörés szolgálatába állítani a párthatalmi rendszert — talán nem is ez volt Tisza Kálmán elgondolása, de ide vezetett gyakorlatilag a Tisza-kon­­­cepció. Az új kapitalista tényezők, a ki­csinyek és nagyok a párthatalmi struk­túra szövetségeseivé szegődtek és ez a párthatalmi struktúra nem volt fukar az érdemek jutalmazásánál. A kor­mányzati rendszer nem csupán elis­merte, de előre biztosította a monopó­lium-rendszert az ipari termelés né­hány fontos ágában. Tehát így kikap­csolta a szabad versenyt, ahogyan az iparpártolás jelszavával az állami pro­tekcionizmus jegyében, vagyis az egyéni kezdeményezés nagyfokú redu­kálásával alakultak ki új iparágak. A szabad verseny és az egyéni kezde­ményezés a liberális gazdasági fejlődés két alapeleme. Ezt nálunk az államilag biztosított monopóliumok és az állami protekcionizmus pótolták; két olyan irányvonal, amely szögesen ellenkezik minden liberális elgondolással és min­den liberális fejlődési úttal. És ha Nyu­­gat-Európa liberális korszakaival szem­ben az lehet egy bizonyos fokig a vád­pont, hogy az állam túlságos distanciá­ban maradt a gazdasági élettől, Ma­gyarországon a Tisza-rendszer óta egé­szen más volt a hiba. A distancia hiánya az állam és a gazdasági élet kö­zött, a gazdasági fejlődés túlságosan szoros összeboronálása egy párthatalmi rendszerrel. Ezért nem tudott a kor­mányzati rendszer a közérdek nevében elég energiával beavatkozni a gazdasági fejlődés egyoldalúságaiba és ezért ke­rült a kormányzati rendszer ugyanolyan függésbe a gazdaságilag megerősödött új tényezőkkel szemben, mint amilyen füg­gésben voltak ezek a tényezők a kor­mányzati rendszertől, Így azután a szabadelvű párt, majd a munkapárt kormányzása alatt egy jel­legzetesen antiliberális gazdaságpolitikai és gazdasági rendszer alakult ki. Nem az volt a baj, hogy az állam túl nagy semlegességet, vagy indifferentizmust tanúsított a gazdasági élet autonóm fej­lődése iránt. Hanem inkább az, hogy a párthatalmi rendszer érdekében politi­kummá lett a gazdasági élet Tehát nem a liberális fejlődési for­mák túlzásba vitele volt a súlyos hiba Magyarországon. Ellenkezőleg , a sza­­badelvű párt kormányzati rendszere, majd pedig jogutódai a liberális irány ellentétét, az állami protekcionizmust ér­vényesítették túlzott formában. Ez az állami protekcionizmus termelte ki sok komolyan megalapozott iparág mellett az üvegházi iparokat, ez az állami protek­cionizmus mozdította elő a felesleges és gazdaságilag káros ipari magánmono­póliumokat, ez az állami protekcioniz­mus érvényesült mindig újból az erő­sebb érdekében, a gyengébb ellen, mert így kívánták a párthatalmi szempontok. Ezért vagyunk sajátságos helyzetben azzal a felfogással szemben, amelyet legutóbb Antal István fejtett ki, éles lo­gikával, tiszta érzékkel a realitások iránt, és egyenes következetességgel. Elfogad­juk Antal István beszédének jónéhány gazdaságpolitikai konklúzióját, de nem fogadhatjuk el a kiindulási pontot, amely a liberális eszmekörrel köti ös­­sze ezt a hibás és vétkes gazdasági rend­szert. Visszaélés volt a liberalizmus fo­galmával és minden hagyományával, ha gazdasági szabadelvűséggé keresztelte el magát egy párthatalmi szempontok által irányított állami protekcionizmus, és ezért nem antiliberális az, aki­ elítéli ezt az egyoldalú, káros protekcionista rendszert. Sőt a színtiszta liberális felfo­gás is csak így ítélhet erről a rendszer­ről. Itt sokkal többről van szó, mint puszta nomenklatúra-kérdésről és nem a dog­matikai szőrszálhasogatás veti fel a kér­dést: szabad-e az 1­­574 után kialakult magyar gazdaságpolitikai rendszert li­berális gazdasági fejlődésnek nevezni. A liberalizmusnak vannak olyan értékes elemei­ — a politikai és a gazdasági életben egyaránt — amelyek összeforrtak a legszebb magyar hagyományokkal és ma is még előfelt­ételei az egészséges magyar fejlődésnek. Ezért nem szabad Széchenyi és Deál szabadelvűségét el­homályosítani azza­l, hogy a Tisza Kál­mán által inaugurált egyoldalú állami protekcionizmust elfogadjuk, mint a szabadelvű eszmék 51 szerves következ­ményét. Mert ez a gazdasági rendszer a liberális tételekké ellentétben alakult ki, nem pedig a lib­erális tételek érvénye­sülése gyanánt. És éppen mert Magyar­­országnak ezentúl is szüksége van az igazi liberalizmusr­a, amely fontos té­nyezője volt a magyar fejlődés több boldog korszakának a múltban is, a könyörtelenül éles demarkációs vonallal kell elválasztani a liberalizmustól azt, ami a Hsza-korsza­­k maradványa ma is még a magyar gazdasági életben. Az 1830 és 1914 között kialakult libe­rális irány ortodox vonalaira ma nem akarhat visszatérni senki, aki számolni akar és számolni tud a realitásokkal. Hi­szen azóta egy nagy földrengés játszó­dott le, döntően fontos gazdasági, szo­ciális és politik­a következményekkel. És Laval gazdaságpolitikája ugyanúgy eltávolodott ettől is vonaltól, mint Lloyd George ötéves zene. Legkevésbé sürget­hetik az ilyen ortodox tételek feltámasz­tását azok, akik mint e sorok írója is — már a háború előtt is orvoslást keres­tek a merev liberalizmus egyoldalúságai­val és túlzásaival szemben. De a liberális eszmekor és a liberális gazdaságpolitika nagy igazságai közül nem egy igaz ma is még. Sőt ma már ezeknek az igazságok­­nak az elismerése föltételévé lett az ered­ményes konzervatív politikának is. Mint ahogy a magyar fejlődés összeesik az angol fejlődéssel abban is, hogy a nagyszempontú konzervatív gondolko­­dás és az igazi liberális eszmekor között nálunk szintén elmosódik a határvonal. Széchenyi angol mérték szerint kon­­zervatív gondolatvilágát csak úgy átszö­vik a liberális elemek, ahogyan Deák liberalizmusa minden területen bölcs és óvatos —a konzervatív politika. Ma sem más a helyzet Magyarországon. Aki nagy szempontokból és nagy célokkal akar­ konzervatív nemzeti politikát csinálni, az nem tagadhatja meg az igazi, nemes liberalizmust. Annál kevésbé, mert az ilyen konzervatív politikának a törté­nelmi hagyományokra kell támaszkod­nia és a magyar történeti hagyományok integráns része a liberalizmus, a szónak és a fogalomnak nyugati értelmezésében. Az igazi liberalizmus nagy előfutárai és nagy képviselői közé tartozik a ma­gyar szobrok hosszú sora. A szobrok­ igazságára nem vethet árnyékot az, ha volt Magyarországon egy olyan pártha­talmi rendszer, amely jogosultság nélkül liberálisnak nevezte magát. Névbitorlód­­ort csak a történelem ítélőszéke előtt lehet indítani ezért a jogosulatlan ki­sajátításért. De az új idők új magyar politikája számára csak Széchenyi Kossuth és Deák képviselhetik a libe-­­ralizmust, néhány nagy társukkal. Nem­ pedig azok, akik égési más portékának­ akartak liberális csomagolást adni. Vasárnap Brüsszel lakossága a királyné ravatala előtt A küssnachti orvos szerint Astrid királyné halálát belső sérülések okozták Brüsszelből jelentik. Megható módon nyi­latkozik meg a belga nemzet végtelen fáj­dalma a halott királyné ravatala előtt. Ezrek és ezrek hosszú sorban vonulnak el köny­­nyes szemmel a királyné koporsója előtt, amelyet a koszorúk virágerdeje vesz körül. A laekeni kastélyba a világ minden részé­ből özönével érkeznek a részvéttáviratok és a temetésen való részvételről szóló bejelen­tések. Szombaton reggel Olaszországból meg­érkezett Erzsébet királyné, III. Lipót király édesanyja, Mária Josée, a piemonti herceg felesége, a belga király húga. A svéd királyi család tagjai csak vasárnap érkeznek Brüsz­­szelbe. A kormány a hads­egparanc­snoksággal együtt már megállapította a temetés részle­teit, amely nagy pompával fog lefolyni. Százezrekre menő küldöttségek búcsúznak a tragikus sorsú királyasszonytól, aki olyan közel férkőzött a belga nép szívéhez. A fő­városban a temetés napjáig szünetel minden mulatság. A királyné temetése napján, szep­tember 3-án, a belgiumi polgári repülőterek reggel 9 órától a temetés utánig zárva lesz­nek. Ezalatt az idő alatt csak a rendes légi­­járatok repülőgépei és a katonai repülőgépek szállhatnak le a repülőterekre és startolhat­nak onnan. Astrid királyné temetésén Boris bolgár királyt Cyrill herceg képviseli, aki szomba­ton indult el Brüsszelbe. A bolgár kormány nevében Batolov brüsszeli bolgár követ vesz részt a gyászszertartáson. A belga királyné halála miatt a bolgár királyi udvar három­hetes gyászt tart. Belgrádi jelentés szerint Pál kormányzó herceg kéthetes udvari gyászt rendelt el. A temetés időpontjában a belgrádi belga kö­vetség tagjai ünnepélyes gyászistentiszteleten vesznek részt a belgrádi katolikus temp­lomban. Budapesten a budavári koronázó temp­lomban a belga királyné temetése napján, kedden délelőtt 11 órakor engesztelő szent­mise-áldozatot tartanak, amelyen a hivatalos világ és a diplomáciai testület képviselői vesznek részt. A misét dr Angelo Botta apostoli nuncius celebrálja fényes papi se­gédlettel. A belga királyné szerencsétlenségéről újabb részleteket már nem jelentettek Svájc­­ból. Dr Steinecker küssnachti orvos, aki a szerencsétlenség színhelyén elsőnek nyújtott segítséget a megsebesült belga királynak és a királynét megvizsgálta, azt mondja, hogy a királyné halálát nem annyira koponya­­zúzódás, mint inkább belső sérülések okozták. • ** ..... iHBéiüi «—Hl....tol . Vita a női ügyvédekről A Budapesti Ügyvédi Kamara választ­mánya által kiküldött bizottság legutóbbi üléseiben az ügyvédi rendtartás tervezetének azzal a rendelkezésével foglalkozott, amely szerint az ügyvédek névjegyzékébe csak fér­­fiak vehetők fel. Elsőnek dr Kadosa Marcel szólalt fel ez ellen a rendelkezés ellen és azt indítványozta, hogy az igazságügyminiszter­hez intézendő fölterjesztésben a választmány kérje ennek a­z intézkedésnek a mellőzését. Miután az egyetemek jogi fakultására ezidő­­szerint nem vesznek fel női hallgatókat, ennélfogva úgyis tárgytalan ez a korlátozás, de pedig a viszonyok olyképpen fognak vál­tozni, hogy az egyetemekre is fölvesznek joghallgatókul nőket, akkor ez a közszellem olyan változásával fog együttjárni, amely mellett nem lesz lehetséges az ügyvédi rend­tartás tilztumát fenntartani, tehát törvény­hozási úton kerüi majd a törvényen változ­­tatni. Ez időszerint a tervezetnek ez a tilalma nem egyéb, mint fölösleges tüntetés olyan közgondolkozás mellett, amely nem feledt meg az egész világon uralkodó közgondol*­kozásnak. Dr Moskovits Mór a magyar kút* sárfölényre apellált és felolvasta a romá­­niai ügyvédi rendtartást, amely kifejezetten nemre való tekintet nélkül engedi meg az ügyvédek névjegyzékébe való felvételt. Ugyancsak a tilalom mellőzése mellett szó­laltak fel m­ég dr Varamtól István s dr Grün­­hut Ármin, a kamara ügyészei, valamint dr Gerlóczy Endre elnök­helyet­tes is. Etilénben a Magyar Ügyvédek Nemzeti Szövetsége ré­széről dr Vályi Lajos a tervezet szövegének érintetlenül hagyása mellett emelt szót.

Next