Magyar Hirlap, 1935. szeptember (45. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
2 1935 szeptember T. -HIPLAP VEGYETEK Standard t 'sni_____r ^ Iff pemM jII te i§p £ Ujj JlljSii^ SUPER es mindent lógtok tudni keletre! A jobbágyrendszer még hosszú időkön át fennmaradt. Mert példáulMagyarországon csak 1848-ban kezdődött meg a likvidálás.Akkor, amikorFranciaországban már megbukott a polgárkirályság, és 70 évvel az angol ipari forradalom megindulása után. Egyéneket tehát nem lehet felelőssé tenni azért, ha Magyarországon nem ölthetett testet Széchenyi és Deák liberális elgondolása. Ennek két bázisra lett volna szüksége: erős polgári rétegre és egy erős polgári pártra. De a polgári osztály gyengeségénél, szervezetlenségénél, önállótlanságánál fogvaigazi, erőteljes polgári párt nem szerepelt az országgyűlésen még a háború küszöbén sem. Néhány nagy politikai vezér erkölcsi foulya, politikai tekintélye, szuggesztiv is egyéni ereje a liberális eszmék szolgálatába tudta állítani egy átmeneti időre ,mi magyar földbirtokos-osztály jórészét, amely így többé-kevésbé szembehelyezkedett saját gazdasági érdekeivel. [1867-től 1875-ig, úgyszólván egészen a fúzióig, a Deák-párt szellemi elitje képviselte ezt az igazi liberális irányt, inkább erkölcsi eszközökkel, mint reális hátvéddel. Deák Ferenc nagy tekintélye ellen senki nem mert harcbaszállni, de többnyire csak papiros-rendszabályok maradtak azok a törvények,amelyeket Deák kívánságára szavazott meg a parlament, és egyre többen tartották szép, nemes, de megvalósíthatatlan utópiáknak a kehidai földesúr elgondolásait. Már a Deák-párt hivatalos megszűnése előtt is minden nappal növekedett a távolság az Angol királynőszálloda szerény szobája és a minisztererelnöki palota között. Deák éppen az igazi liberalizmus nevében buktatta meg Lónyay Menyhért kormányát, de keserű megnyugvással kénytelen volt végül belátni, hogy az általa képviselt liberális eszmekör megvalósítása a fejlődéstörténeti előfeltételek hiányánál fogva valóban — utópia, így azutánTisza Kálmán szabadelvű pártjának megalakulása a Deák által képviselt liberalizmus bukását hozta meg. " Egy párthatalmi rendszer szolgálatába állítani az újonnan felszabadultkapitalista erőket és ellenszolgálat gyanánt egy korlátok által nem kötött kapitalista előretörés szolgálatába állítani a párthatalmi rendszert — talán nem is ez volt Tisza Kálmán elgondolása, de ide vezetett gyakorlatilag a Tisza-koncepció. Az új kapitalista tényezők, a kicsinyek és nagyok a párthatalmi struktúra szövetségeseivé szegődtek és ez a párthatalmi struktúra nem volt fukar az érdemek jutalmazásánál. A kormányzati rendszer nem csupán elismerte, de előre biztosította a monopólium-rendszert az ipari termelés néhány fontos ágában. Tehát így kikapcsolta a szabad versenyt, ahogyan az iparpártolás jelszavával az állami protekcionizmus jegyében, vagyis az egyéni kezdeményezés nagyfokú redukálásával alakultak ki új iparágak. A szabad verseny és az egyéni kezdeményezés a liberális gazdasági fejlődés két alapeleme. Ezt nálunk az államilag biztosított monopóliumok és az állami protekcionizmus pótolták; két olyan irányvonal, amely szögesen ellenkezik minden liberális elgondolással és minden liberális fejlődési úttal. És ha Nyugat-Európa liberális korszakaival szemben az lehet egy bizonyos fokig a vádpont, hogy az állam túlságos distanciában maradt a gazdasági élettől, Magyarországon a Tisza-rendszer óta egészen más volt a hiba. A distancia hiánya az állam és a gazdasági élet között, a gazdasági fejlődés túlságosan szoros összeboronálása egy párthatalmi rendszerrel. Ezért nem tudott a kormányzati rendszer a közérdek nevében elég energiával beavatkozni a gazdasági fejlődés egyoldalúságaiba és ezért került a kormányzati rendszer ugyanolyan függésbe a gazdaságilag megerősödött új tényezőkkel szemben, mint amilyen függésben voltak ezek a tényezők a kormányzati rendszertől, Így azután a szabadelvű párt, majd a munkapárt kormányzása alatt egy jellegzetesen antiliberális gazdaságpolitikai és gazdasági rendszer alakult ki. Nem az volt a baj, hogy az állam túl nagy semlegességet, vagy indifferentizmust tanúsított a gazdasági élet autonóm fejlődése iránt. Hanem inkább az, hogy a párthatalmi rendszer érdekében politikummá lett a gazdasági élet Tehát nem a liberális fejlődési formák túlzásba vitele volt a súlyos hiba Magyarországon. Ellenkezőleg , a szabadelvű párt kormányzati rendszere, majd pedig jogutódai a liberális irány ellentétét, az állami protekcionizmust érvényesítették túlzott formában. Ez az állami protekcionizmus termelte ki sok komolyan megalapozott iparág mellett az üvegházi iparokat, ez az állami protekcionizmus mozdította elő a felesleges és gazdaságilag káros ipari magánmonopóliumokat, ez az állami protekcionizmus érvényesült mindig újból az erősebb érdekében, a gyengébb ellen, mert így kívánták a párthatalmi szempontok. Ezért vagyunk sajátságos helyzetben azzal a felfogással szemben, amelyet legutóbb Antal István fejtett ki, éles logikával, tiszta érzékkel a realitások iránt, és egyenes következetességgel. Elfogadjuk Antal István beszédének jónéhány gazdaságpolitikai konklúzióját, de nem fogadhatjuk el a kiindulási pontot, amely a liberális eszmekörrel köti össze ezt a hibás és vétkes gazdasági rendszert. Visszaélés volt a liberalizmus fogalmával és minden hagyományával, ha gazdasági szabadelvűséggé keresztelte el magát egy párthatalmi szempontok által irányított állami protekcionizmus, és ezért nem antiliberális az, aki elítéli ezt az egyoldalú, káros protekcionista rendszert. Sőt a színtiszta liberális felfogás is csak így ítélhet erről a rendszerről. Itt sokkal többről van szó, mint puszta nomenklatúra-kérdésről és nem a dogmatikai szőrszálhasogatás veti fel a kérdést: szabad-e az 1574 után kialakult magyar gazdaságpolitikai rendszert liberális gazdasági fejlődésnek nevezni. A liberalizmusnak vannak olyan értékes elemei — a politikai és a gazdasági életben egyaránt — amelyek összeforrtak a legszebb magyar hagyományokkal és ma is még előfeltételei az egészséges magyar fejlődésnek. Ezért nem szabad Széchenyi és Deál szabadelvűségét elhomályosítani azzal, hogy a Tisza Kálmán által inaugurált egyoldalú állami protekcionizmust elfogadjuk, mint a szabadelvű eszmék 51 szerves következményét. Mert ez a gazdasági rendszer a liberális tételekké ellentétben alakult ki, nem pedig a liberális tételek érvényesülése gyanánt. És éppen mert Magyarországnak ezentúl is szüksége van az igazi liberalizmusra, amely fontos tényezője volt a magyar fejlődés több boldog korszakának a múltban is, a könyörtelenül éles demarkációs vonallal kell elválasztani a liberalizmustól azt, ami a Hsza-korszak maradványa ma is még a magyar gazdasági életben. Az 1830 és 1914 között kialakult liberális irány ortodox vonalaira ma nem akarhat visszatérni senki, aki számolni akar és számolni tud a realitásokkal. Hiszen azóta egy nagy földrengés játszódott le, döntően fontos gazdasági, szociális és politika következményekkel. És Laval gazdaságpolitikája ugyanúgy eltávolodott ettől is vonaltól, mint Lloyd George ötéves zene. Legkevésbé sürgethetik az ilyen ortodox tételek feltámasztását azok, akik mint e sorok írója is — már a háború előtt is orvoslást kerestek a merev liberalizmus egyoldalúságaival és túlzásaival szemben. De a liberális eszmekor és a liberális gazdaságpolitika nagy igazságai közül nem egy igaz ma is még. Sőt ma már ezeknek az igazságoknak az elismerése föltételévé lett az eredményes konzervatív politikának is. Mint ahogy a magyar fejlődés összeesik az angol fejlődéssel abban is, hogy a nagyszempontú konzervatív gondolkodás és az igazi liberális eszmekor között nálunk szintén elmosódik a határvonal. Széchenyi angol mérték szerint konzervatív gondolatvilágát csak úgy átszövik a liberális elemek, ahogyan Deák liberalizmusa minden területen bölcs és óvatos —a konzervatív politika. Ma sem más a helyzet Magyarországon. Aki nagy szempontokból és nagy célokkal akar konzervatív nemzeti politikát csinálni, az nem tagadhatja meg az igazi, nemes liberalizmust. Annál kevésbé, mert az ilyen konzervatív politikának a történelmi hagyományokra kell támaszkodnia és a magyar történeti hagyományok integráns része a liberalizmus, a szónak és a fogalomnak nyugati értelmezésében. Az igazi liberalizmus nagy előfutárai és nagy képviselői közé tartozik a magyar szobrok hosszú sora. A szobrok igazságára nem vethet árnyékot az, ha volt Magyarországon egy olyan párthatalmi rendszer, amely jogosultság nélkül liberálisnak nevezte magát. Névbitorlódort csak a történelem ítélőszéke előtt lehet indítani ezért a jogosulatlan kisajátításért. De az új idők új magyar politikája számára csak Széchenyi Kossuth és Deák képviselhetik a libe-ralizmust, néhány nagy társukkal. Nem pedig azok, akik égési más portékának akartak liberális csomagolást adni. Vasárnap Brüsszel lakossága a királyné ravatala előtt A küssnachti orvos szerint Astrid királyné halálát belső sérülések okozták Brüsszelből jelentik. Megható módon nyilatkozik meg a belga nemzet végtelen fájdalma a halott királyné ravatala előtt. Ezrek és ezrek hosszú sorban vonulnak el könynyes szemmel a királyné koporsója előtt, amelyet a koszorúk virágerdeje vesz körül. A laekeni kastélyba a világ minden részéből özönével érkeznek a részvéttáviratok és a temetésen való részvételről szóló bejelentések. Szombaton reggel Olaszországból megérkezett Erzsébet királyné, III. Lipót király édesanyja, Mária Josée, a piemonti herceg felesége, a belga király húga. A svéd királyi család tagjai csak vasárnap érkeznek Brüszszelbe. A kormány a hadsegparancsnoksággal együtt már megállapította a temetés részleteit, amely nagy pompával fog lefolyni. Százezrekre menő küldöttségek búcsúznak a tragikus sorsú királyasszonytól, aki olyan közel férkőzött a belga nép szívéhez. A fővárosban a temetés napjáig szünetel minden mulatság. A királyné temetése napján, szeptember 3-án, a belgiumi polgári repülőterek reggel 9 órától a temetés utánig zárva lesznek. Ezalatt az idő alatt csak a rendes légijáratok repülőgépei és a katonai repülőgépek szállhatnak le a repülőterekre és startolhatnak onnan. Astrid királyné temetésén Boris bolgár királyt Cyrill herceg képviseli, aki szombaton indult el Brüsszelbe. A bolgár kormány nevében Batolov brüsszeli bolgár követ vesz részt a gyászszertartáson. A belga királyné halála miatt a bolgár királyi udvar háromhetes gyászt tart. Belgrádi jelentés szerint Pál kormányzó herceg kéthetes udvari gyászt rendelt el. A temetés időpontjában a belgrádi belga követség tagjai ünnepélyes gyászistentiszteleten vesznek részt a belgrádi katolikus templomban. Budapesten a budavári koronázó templomban a belga királyné temetése napján, kedden délelőtt 11 órakor engesztelő szentmise-áldozatot tartanak, amelyen a hivatalos világ és a diplomáciai testület képviselői vesznek részt. A misét dr Angelo Botta apostoli nuncius celebrálja fényes papi segédlettel. A belga királyné szerencsétlenségéről újabb részleteket már nem jelentettek Svájcból. Dr Steinecker küssnachti orvos, aki a szerencsétlenség színhelyén elsőnek nyújtott segítséget a megsebesült belga királynak és a királynét megvizsgálta, azt mondja, hogy a királyné halálát nem annyira koponyazúzódás, mint inkább belső sérülések okozták. • ** ..... iHBéiüi «—Hl....tol . Vita a női ügyvédekről A Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya által kiküldött bizottság legutóbbi üléseiben az ügyvédi rendtartás tervezetének azzal a rendelkezésével foglalkozott, amely szerint az ügyvédek névjegyzékébe csak férfiak vehetők fel. Elsőnek dr Kadosa Marcel szólalt fel ez ellen a rendelkezés ellen és azt indítványozta, hogy az igazságügyminiszterhez intézendő fölterjesztésben a választmány kérje ennek az intézkedésnek a mellőzését. Miután az egyetemek jogi fakultására ezidőszerint nem vesznek fel női hallgatókat, ennélfogva úgyis tárgytalan ez a korlátozás, de pedig a viszonyok olyképpen fognak változni, hogy az egyetemekre is fölvesznek joghallgatókul nőket, akkor ez a közszellem olyan változásával fog együttjárni, amely mellett nem lesz lehetséges az ügyvédi rendtartás tilztumát fenntartani, tehát törvényhozási úton kerüi majd a törvényen változtatni. Ez időszerint a tervezetnek ez a tilalma nem egyéb, mint fölösleges tüntetés olyan közgondolkozás mellett, amely nem feledt meg az egész világon uralkodó közgondol*kozásnak. Dr Moskovits Mór a magyar kút* sárfölényre apellált és felolvasta a romániai ügyvédi rendtartást, amely kifejezetten nemre való tekintet nélkül engedi meg az ügyvédek névjegyzékébe való felvételt. Ugyancsak a tilalom mellőzése mellett szólaltak fel még dr Varamtól István s dr Grünhut Ármin, a kamara ügyészei, valamint dr Gerlóczy Endre elnökhelyettes is. Etilénben a Magyar Ügyvédek Nemzeti Szövetsége részéről dr Vályi Lajos a tervezet szövegének érintetlenül hagyása mellett emelt szót.