Magyar Hirlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG HAT ÉVE Irta: FRIEDMANN ERNŐ Í929 október huszonkilenceöike a gazdasági világválság hivatalosan el­könyvelt születésnapja. Tehát ezen a héten töltötte be hatodik évét a világ­válság és lépett át a hetedikbe. . Á folytatólagosan lejátszódott nagy események, kezdetének dátuma többé- kevésbé önkényes szokott lenni. De a j,fekete kedd“ valóban az igazi születés­napja a krízisnek. Huszonhárom millió részvényt kínáltak eladásra a newyorki tőzsdén és az ilyen mértékű pánikkíná­lattal szemben tehetetlen volt minden intervenciós kísérlet, a nagy amerikai bankok és bankárok negyedmilliárd dolláros felvásárlási kerete is. Alig né­hány hét alatt már a fele alá esett a newyorki tőzsdén jegyzett árfolyamok indexszáma és az így bekövetkezett ér­tékcsökkenés összeg szerint elérte a 30 'millióid dollárt. Az amerikai boom nagy összeomlása azonban nem állt meg itt és a lefelé- hanvatlás fokozatosan haladt tovább, hogy 1931 nyarán és őszén következzék egy új mélypont. A bécsi Creditanstalt fizetésképtelensége által felidézett bi­zalmi válság akkor vezetett el a német bankzárlathoz, majd a bizalmatlansági hullám elérte az angol szigetet is. ki- kénvszeritveT az aranyalap feladását és a fonslerüng egyelőre 30 százalékos ér­tékcsökkenését. Egy látszólag jelentéktelen esemény váltotta ki a nagy nemzetközi boom megingását és indította cl a dekonjunk­túra feltartóztathatatlan menetét. Szinte már feledésbe is merült a nagy válto­zásnak ez az incidentális kiindulási pontja. A könnyű sikerek évei alatt London­ban gyorsan tört felfelé egy fiatal ban­kár újonnan alapított bankháza, sőt ez a bankcég eljutott odáig, hogy több an­gol város is megbízta kölcsöneinek ki bocsátásával és ennek kapcsán — na­gyobb összegű kölcsönkötvényeket nyo­matott ki és plaszírozott, mint amennyi­ről az érdekelt városok tudtak. Tehát azt tette, mint később Kreuqer, azzal a különbséggel, hogy Kreuger baráti he­lyeken és diszkrét módon lombardírozta a hamisított kötvényeket, míg a londoni bankcég nyilt piacon értékesítette a ha­mis városi kölcsönöket és a nagy tőzs­dei forgalom mellett sokáig észrevétle­nül sikerült egyik-másik városi kölcsön­ből néhány százezer fonttal többet el helyezni, mint amennyinek a kibocsátó sára felhatalmazást adtak ezek a váró sok. A leleplezés nyomán kiderült az is, hogy az említett hankcég által állítólag felépített ipari konszernek nagyrésze alig képviselt reális értéket és a londoni bankcég főleg csak részvényeket „ter­melt" a hiszékeny közönség részére. Egy tőzsdei kalandor primitív vissza­éléseiről volt itt szó, olyan visszaélések­ről, amelyek egv aránylag kis területen játszódtak le és így- más időkben köny- nyű lett volna lokalizálni a következmé­nyeket. De 1929 őszén ez az ügy hozta meg Anglia ébredését az „örök prospe­ritás" könnyelmű álmából és megingatta az egész londoni tőzsdét, sőt megindí­totta a tőke menekülését Londonból. Természetesen a későbbi nagy tőke­emigrációkhoz képest még nagyon kis­méretű volt ez a menekülési áramlat, de a Fánk of England mégis szükségesnek látta az erélyes beavatkozást és ezzel — pszichológiai hibát követett el, mert része volt abban, ha a nyugtalanság ér­zése fogta el a newyorki tőzsdét is. A fekete csütörtök" néhány válságos óra után a nagybankok intervenciójának győzelmével végződött. De alig néhány nap múlva a „fekete kedd“ felborította a boom egész épületét, nem csupán Amerikában. A gazdaságtörténet alig jegyzi ma már fel ennek a bankháznak a nevét és a Ilutry-névre ma már alig-alig emlék­szik valaki. A newyorki tőzsde összeomlása után fokozatos, rendezett visszavonulás kez­dődött meg és sokan bizakodtak abban, hogy a hitelinfláció rendszerétől újabb nagy veszteségek nélkül lehet majd megtalálni az utat vissza a realitás alap iára. Hiszen 1926 és 1929 között a hitel infláció segítségével bontakozott ki a nagy látszatkonjunktúra. Négyszázalékos hitelt 7—8 százalékos alapon tovább hi­telezni, — ez látszott akkor legjobb üz­letnek és a rendszerint óvatos Anglia járt elől rossz példával. A prosperity for ever jelszava és hite uralkodott ak­kor a lelkeken. Hitelre talált Hoover ígérete, az „örök prosperitás", amely szerint véget ért a konjunktúra és a dekonjunktúra éveinek vállakózása: és most már örökké konjunktúra lesz, mert töretlen vonalban halad majd fel­felé a fejlődés, A Hatry-esettől a „fekete keddig" el­telt két hét még csak a prosperity for ever hitét ingatta meg és így megindult a hitelkeretek szükebbrevonása, egye­lőre óvatosan, az adósok fizetőképes­ségének tekintetbevételével és kímélésé­vel. De a következményeknek így is je lentkezniök kellett. A hitelinfláció éve­ken át követett rendszere a vásárlóerő mesterséges felduzzasztásával elveze­tett egy szupernormális fogyasztáshoz és Így a visszatérés a normális fogyasztási színvonalhoz is elég volt arra, hogy a tőzsdei válság ipari válsággá szélesedjél; ki. Annál inkább, mert a boom évei a mezőgazdasági piacot effektiv túlterme­lésre indították és az ennélfogva bekö­vetkezett agrárkrízis most már nem csu­pán az amerikai farmer, az európai falu fogyasztóképességének szupernormális többletét faragta le, hanem azontúl még szubnormális színvonalra szorította visz- sza az agrárrétegek ipari fogyasztását. A nagy árhanyatlás mellett így az ér­tékesítési lehetőségek katasztrofális csökkenése tette válságossá az ipar hely­zetét és növelte még soha nem tapasz­talt mértékűvé az ipari munkanélküli­séget. És a helyzetet még súlyosabbá tette, hogy a hitelinfláció visszafejlesz­tése után a hiieldejláció útjára lépett a nemzetközi pénzpiac, egyrészt a gazda­sági és a pénzügyi helyzet fokozatos rosszabbodásának hatása alatt és más részt azért, mert a hitelezők nagyrésze is szorult helyzetbe került, tehát kénv- telen volt követeléseinek minél nagyobb részét mobilizálni. Érdekes, hogy közel két éven át a válság nyomasztóbb volt Amerikában mint Európában. Nem York. az odahaza lejátszódott események hatása alatt az európai hiteleket aránylag jobbaknak tartotta, mint az amerikaiakat, és így Európa kevésbé érezte meg a hitelkorlá tozásnkat. Míg azután 1931. tavaszán a Creditanstalt összeomlása megindította a bizalmi válságot Európa ellen. Vagy félmiliiárd shilling rövidlejá- ratú külföldi hitelt helyezett ki odahaza hosszúlejáralra a bécsi Rotschild-bank, mivel a prosperity for ever idején úgy hitte, hogy a rövidlejáratú hitelek meg- hosszabbítása nem fog nehézségekbe ütközni. Az osztrák állam heroikus erő- feszítéssel hozott áldozatokat, mintha előre látta volna a Creditanstalt válsá- t gának következményeit. A külföldi hi­telezőkkel szemben 70 millió dollárért vállalt akkor obligót az osztrák kor­mány és más, még súlyosabb terheket is hárított a kis Ausztriára. De azért a külföldi 'hitelezők megkezdték rövidle­járatú kölcsöneik visszavonását a német piacról és nemsokára kiderült, hogy ott is ugyanaz a helyzet, mint Ausztriában, mert a német bankok vagy 72 milliárd márkányi rövidlejáratú külföldi kölcsönt adtak tovább úgy, hogy az ilyen hitelek mobilizálása még jó konjunktúra idején ■'.? súlyos nehézségekbe ütközött volna ós teljesen lehetetlennek bizonyult 1931 nyarán. Előbb tehát a Dnnat adta fel a harcot, majd pedig július tizenhar­madikán nem lehetett kitérni az általá­nos bankzárlat elrendelése elől. Kilenc, héttel később pedig bekövetkezett az az esemény, amely mind a négy sarkában megingatta a világot: Anglia volt kény-, felen feladni az aranyalapot. A német bankzárlat után ugyanis Anglia ellen indult meg a run, mivel Anglia volt az adós-államok legfőbb bankára és az amerikai hitelek jelenté­keny része is angol közvetítéssel jutott el az adósokhoz. Az amerikai jegyinté­zetek és a Banque de France valóban grandiózus erőfeszítéssel igyekeztek An­gliát kisegíteni a szorult helyzetből, de szeptember 21-én a Bank of England úgy látta, hogy nem lehet tovább kés­lekedni és nyiltan kell levonni a kon­zekvenciákat a helyzetből. Anglia W0 millió font rövidlejáralú hitelt vett igénybe a külföldtől és saját külföldi követeléseiből legfeljebb 50—GO millió fontot mobilizálhatott csupán A fontsterling tehát nagy lökéssel in­dult lefelé és most már világjelenséggé lett a rövidlejáratú hitelek befagyása. Csakúgy, mint ahogy már előbb világ- jelenséggé lett a hiteldefláció. & hitelgazdaság kereteinek abnormis kiterjesztése hozta meg a látszata konjunktúrát. És 1931-től fogva a hitel­gazdaság kereteinek abnormis össze­szűkülése szabta meg a gazdasági világ­válság menetét. Nem csupán a látsza'.konjunktiira ke­serves felszámolása vált így szükségessé, de élesen kibontakozott még sok elinté­zetlen kérdés, amelyet a látszatkon- itinktura tudott csak leplezni odáig. A háború pénzügyi terheinek nyitva■» hagyott része, g nemzetközi háborúz A VMM szankciós bizottság határozata • VASÁRNAPI MELLÉKLET in >ii nw wriiMiiiiit 24 Fiú** 24 FILLÉR í hirt sto. ütpnfc W in» is ptoei iÉjjÉ jfÉÉl jÉggk jfPfP VI* Aradi" uccn 10. szám. 1 hdTA^L^Mlt irr« 4M M. hS| KM jggff J&1Í jjs 1 hiilWKí' - %r Hit ISO dhiix, kcSíljk tihslíi .^üv-$||v.)SAN! JIP* j§a|| Jil|[ ^ V, Nádor ncca 18. BUÖAPEST. 1935. NOVEMBER 3. VASÁRNAP D(l fr^ma’Ín ernó XIV. ÉVFOLYAM 250. SZÁM _______________________________________________________________ X!^’a

Next

/
Thumbnails
Contents