Magyar Hirlap, 1936. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
^FK^SARAK, BUDAPEST, 1936. JANUÁR 1. SZERDA De fredmann erne XLVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 41 Lindbergh-család partra az dverpoolban el Új ESZTENDŐ Az évek sora óta mindig ugyanaz a kérdés merül fel és vet sötét árnyékot Szilveszter estéjén. Lesz-e háború? A háborútól mindig félni kell, mert ez a félelem nagyon fontos szerepet játszik a háborús veszélyek leküzdésénél. De ha félni kell is, azért nem valószínű, hogy az 1936-os év meghozná az 1914-es esztendő tragédiájának ismétlődését. Hiszen lapozzunk csak visszafelé. 1931 végén, de már előbb is a komoly veszélyek közé tartozott a francia—olasz háború. Míg most a legsúlyosabb teherpróbákat is újból és újból állja a francia—olasz szövetség, 1932 végén már előre lehetett látni a nagy fordulatot a német birodalomban és szinte általános volt a hit, hogy az ilyen fordulat egyet jelent a francianémet háborúval. Azóta közel három év telt el és Laval még mindig az őszinteség hangján beszélt a minap a néps. ?id.Tried'-« s/T,-'- -«végéről. Talán kár folytatni a felsorolást, hiszen minden esztendő végének megvolt, a maga háborús veszélye,és szinte minden második esztendő végén komoly volt ez a háborús veszély. Csak éppen cserélődtek a színhelyek és a problémák. Egyszer Amerika flotta versenyéről volt szó Angliával szemben. Máskor az orosz szovjetköztársaság és Japán nagy fegyveres összecsapásának kikerülhetetlenségéről és közelségéről. I Vagy arról: meddig fogja tűrni a nyugati világ Japán fegyverkezését és Japán terjeszkedését az ázsiai kontinensen? De nem lett háború és megint nem lett háború és újból nem lett háború. Nem lett háború a szárazon és nem lett háború a vízen. Nem lett háború Európában és nem csaptak össze a nagyhatalmak más világrészek területén sem Sőt azt kell mondani: ha az abesszín háború ma ilyen feszültséget és izgalmat vált ki világszerte, ha az abesszín törzsfőnökök közül az egyiknek vagy a másiknak néhány ezer ember élén indított hadmozdulatait ilyen feszült izgalommal kíséri öt világrész és több, mint félszáz ország, akkor nem lehet többé igazi nagy háború. Mert egy pillanatra kikapcsolva az egyéb vonatkozásokat: az abesszín események által kiváltott hatások Texasztól a Fokföldig és Melbourne városától Szumátra szigetéig mutatják, mennyire felfokozódott az emberiség lelki reagálása a háborúra. Amint ennyire érzékeny szeizmográf lett az emberi élet a háború lökéseivel, egy távoli kis háború erőtlen lökéseivel szemben, akkor már nem bonthatja ki komor, gyászos szárnyát az igazi nagy háború Ha mégis folyton szó esik és olyan sok szó esik a háborús veszélyről, akkor ez csupán azt bizonyítja, hogy annyi háborús kockázat, mint amennyit normálisnak tartott a világ 1911 előtt, ma már lélektanilag szinte elviselhetetlen rizikó. Csak két jó biztosíték van a háború ellen. Az egyik, a legjobb biztosíték a teljes lelki nyugalom, az a kiegyensúlyozott józanság, amely tiszta szemmértékkel ponderálja az előnyöket és a hátrányokat, a nyereség és a veszteségi tételeket. Aki egyáltalában nem fél, aki egyáltalában nem ideges, aki tisztán lát és higgadtan értékel, az a mai világban nem gondolhat háborúra. Mivel azonban az ilyen nyugalom és egyensúly, az ilyen lehiggadt idegrendszer és az ilyen lehiggadt gondolkodás a mai időkben csak nagyon, kevés népnek adatott meg, itt van a másik garancia Itt van a nyugtalan, örök félelem a háborútól. Azai terhesebb békebiztositék, mint a másik, de azért biztosíték. * Poron sapientia regitur mundits — sóhajtotta annak idején Oxenstierna, pedig hosszú kancellári tevékenysége alatt bőséges tapasztalatokat szerezhetett arról: vajjon mennyi szerepe jut a bölcsességnek az országok és a népek kormányzásánál. Nem nagyon valószínű, hogy Oxenstierna kora óta lényegesebben megnövekedett volna a józan ész befolyása az emberiség sorsának alakulására. De legalább felfokozódott a népek és az országok idegrendszerének reagálása a háború veszélyével szemben. Még csak tegnap, vagy tegnapelőtt akadt olyan külügyminiszter, aki au cocut leget vállalta a felelősséget a háborúért. Könnyű szívvel----De ma még nehéz szívvel sem vállalják a felelősséget a külügyminiszterek a háborúért Sir Samuel Hoare nagy búcsúbeszéde alig volt más, mint egy sor variációja ennek az egy motívumnak. .,Én félek, mert féltem Angliát és féltem az emberiséget.“ Istoal, aki nem nagy szónok egy szónoki sikert aratott múlt szem, haton a francia kamarában, sőt vannak olyan verziók, amelyek szerint szónoki sikerének köszönhette a többséget a szavazásnál. De mi volt a nagy beszéd vezérmotívuma? „Félek a háborútól, féltem Franciaországot, féltem Európát, féltem az emberiséget...“ És a francia kamara, mint egy ember söpörné el azt a miniszterelnököt, vagy azt a külügyminisztert, aki idézni találná a tegnap felötti szavakat: „Könnyű szívvel vállalom a felelősséget.“ Természetesen csak mély részvéttel és megindulással lehet gondolni azokra, akik Kelet-Afrikában szenvednek és véreznek. De az abesszín háború nem nyitánya és előjátéka egy másik, nagyobb háborúnak. Az abesszín események menete védőoltás és ellenszer az igazi háborúval szemben. ELKESEREDETT ANGOLELLENES TÜNTETÉS KAIRÓBAN Le Angliával, Egyiptom az egyiptomiaké! -kiáltották a főiskolai diákok Az angol kiküldöttet pisszegéssel fogadták és tüntettek az egyiptomi miniszterelnök ellen is Kairóból jelentik. A nemzetközi sebésztagyigyűlés megnyitása alkalmával az egyetemi ifjúság az egyetemen nagyszabású tüntetést rendezett A megnyitóülésen a hallgatóság sorából valaki erős hangon kiáltotta: „Vértanú halottaink emléke örökké élni fogja, mire nagy csenó keletkezett mindenki felállott helyéről és néhány percnyi csenddel hódoltak a halottak emlékének. Amikor Nahasz pasa, a vidd-párt vezére a terembe érkezett óriási lelkesedés tört ki. A tüntető diákok már kora reggel nagy tömegben gyülekeztek ez egyetem aulája előtt és „Le Angliával, Egyiptom az egyiptomiaké!“ kiáltással vonultak el ez egyetem előtt Sir Miles Sampson angol főbiztos eredeti tervétől eltérőleg nem jelent meg a megnyitáson, Faad király, orvosai tanácsára hivatkozva, ugyancsak távolmaradt. A király kiküldöttjét a diákok ezzel a kiáltással fogadták: „Éljen Egyiptom és Szudán királya!“, míg az angol kiküldötteket pisszegéssel és harsogó „Le Angliával!“ kiáltásokkal fogadták. Nesszím pasa miniszterelnök, akinek a kocsiját kísérő angol fullajtárokat a tömeg bántalmazta, visszafordult és nem vett részt a megnyitó ünnepségen. Az egyiptomi igazságügyminisztert a tüntetők állítólag bántalmazták. A zavargások még jóideig tartottak az egyetem aulájában és a diákok a legutóbbi tüntetések halottait ünnepelték és a politikai foglyok szabadonbocsátását követelték. Messzim pasa miniszterelnök inzultatásáról a következőket jelentik meg. A nemzetközi sebészeti értekezlet megnyitó ülésén Messzim pasa miniszterelnök is meg akart jelenni. Amikor a miniszterelnök gépkocsija az egyetem elé érkezett, a kocsit nagyobb csoport diák vette körül és zajosan követelte, hogy a kormány kegyelmezzen meg a politikai elítélteknek, vagy pedig mondjon le. A miniszterelnök a diákok durva eljárása elleni tiltakozásai visszafutó dúlt és nem vett részt az ülésen. A tüntetési közben a miniszterelnök gépkocsija megrongálódott. A tüntetések nem az idegenek, hanem csak az angol beavatkozás ellen irányultak Párizsból jelentik. A Kairóból érkező sajtótáviratok szerint az újabb diákzavargások súlyos helyzetet teremtettek. A Paris Sotr kairói tudósítója szerint az egyetemi hallgatók végrehajtó bizottságát, amely túlságosan békülékenynek mutatkozott, megbuktatták és helyébe szélsőséges irányzatú bizottságot ültettek. A nemzetközi sebészeti értekezlet megnyitása előtt 5000 diák tüntetett Anglia ellen. Az egyetemi hallgatóság egyébként a délelőtt folyamán határozottan kifejezésre juttatta, hogy a tüntetések nem általában az idegenek, hanem csak az angol beavatkozás ellen irányulnak. Az egyetemi hallgatók végrehajtóbizottságának elnökét, aki nyugalomra intett, agyba-főbe verték. Nahasz pasa beszédet intézett az ifjúsághoz, de képtelen, volt a rendet helyreállítani. A diáknegyedben most is rendkívül nagy az izgalom. A délelőtti tüntetéseknek az egész, egyiptomi helyzetre súlyos kihatásuk lesz. A kormány sürgősen tanácskozásra ült össze, az elhatározott intézkedéseket azonban egyelőre titokban tartják. Valószínű, hogy az egyetemet végérvényesen be fogják zárni. A miniszterek megállapodtak abban, hogy a rendőrt hatalmai teljesen az angol hatóságokra fogják bízni. Az Intransigent kairói tudósítója szerint az egyetemi hallgatóság kényszeríteni akarta a seborvosi értekezlet megbízottait