Magyar Hirlap, 1936. július (46. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

LOCARNO CS ANNECY Alighanem túlzottak azok a kommen­tárok, amelyek az Annecyben megbe­szélt angol—francia együttműködéshez fűződnek. Mint ahogy a Locarnóhoz fű­zött várakozások is túlzásoknak bizo­nyultak. De ha Annecy csak olyan te- herkönnyftéshez vezetne az európai fe­szültség levezetésénél, mint Locarno, akkor már bizonyos, hogy ez a kis fran­cia majorság helyet kap a világtörténet­ben. Ügy, amint emlékezetes marad Thoiry neve. Mivel Briand és' Streser maiin voltakép Thoiry falusi kocsmájá­ban beszélték át a locarnói elveket. Mindössze két tanú jelenlétében. Az egy ik egy fekete macska volt, egy nagy szelíd kandúr, amelyik Briand ölében helyezkedett el a tanácskozás kezdetén és nem távozott onnét a tanácskozás végéig. Azután az asztal mellett ült egy francia professzor, aki vagy tizenöt nyelven tud folyékonyan beszélni. Mert Briand megtanult néhány angol mon­datot, de a német nyelvből egyetlen szót sem ismert. Slresemann pedig sokkal kevésbé tudott franciául, semhogy tol­mács nélkül tárgyalhatott volna francia kollégájával. > Annecy kocsmájában nem voltak ilyen óehqjgeí&L. Leon Blunt aktU i<jK tonözve tud hosszú, folyékony beszéde­ket tartani német vagy angol nyelven. Deibof külügyminiszter egy nagy fran­cia napilapnak volt sokáig külpolitikai szerkesztője, tehát hivatalból érti és be­széli a fontos idegen nyelveket. És ami Eden külügyminisztert illeti, yele még perzsa nyelven is lehet könnyedén cse­vegni. Már ha a másik fél eléggé tud perzsául. Hiszen az angol külügyminisz­ter nagyon szép tanulmányt írt sok új eredménnyel a perzsa líra fejlődéstörté netéröl... ★ Eleinte elég fagyos volt az angol kor­mány magatartása a francia rendszer- változással szemben. Eden nem tartotta sürgősnek, hogy találkozzék az új fran­cia külügyminiszterrel, noha Delbos szívesen kirándult volna valamelyik angol tengerparti fürdőhelyre. Hiába, Anglia nem szeret kockázato­kat vállalni. Ezt már megtanulhatta Harriot is, első miniszterelnökségének idején mikor bizonyosra vette, hogy MacDonald tárt karokkal fogja őt fo­gadni és ehelyett rendkívül rezervált fogadtatásra' talált Londonban. Most is várni akartak odakiint: vájjon stabilnak bizonyul-e a B/um-kormány helyzete vagy sem? Az előjelek, nem voltak na­gyon biztatóak. Számolni kellett azzal, hogy a győztes baloldali front elkezd majd hasadozni a hatalom átvételének napjától fogva. Az arany emigrálása, a menekülés a franktól, a pénzpiac nagy idegessége, a sokféle irányban megin­dult és rendkívül konok sztrájkhullám: ezek mind olyan aggasztó körülmények voltak, hogy az angol kormány fr,egyelőre“ nem kívánt állást foglalni. Az elmúlt két hét azonban megszilár­dította a B/um-kormány 'helyzetét a parlamenten kívül is, (A kamarán belül kezdettől fogva kétharmad többség so­rakozott fel mögéje, szélesebb majoritás, mint amekkorára a választási eredmé­nyek kibontakozásánál számítottak.) Természetesen még korai volna jóslato­kat felállítani, de az már valószínűnek látszik, hogy az ősz végéig nem lesz baj. A frank válságában nyugvópont követ­kezett be s a deficit problémáját szin­A négus felszólalt a népszövetség keddi közgyűlésén Abesszínia volt uralkodója kijelentette) hogy nem hajlik meg az erőszak előtt — Az olasz újságírók füttykoncerttel fogadták a négus megjelenését Genfből jelentik: Zsúfolt padsorok és kar­zatok előtt kezdődött meg kedden délután a népszövetség közgyűlésének új ülésszaka Eden angol külügyminiszter elnöklete alatt. Eden mindenekelőtt felolvasta Benes leve­lét, amelyben Benes bejelenti az elnöki tiszt­ségről valí lemondását, majd javaslatot tett, hogy fejezze ki a közgyűlés köszönetét és háláját a távozó elnöknek. A javaslatot egy- igúan elfogadták. Ezután' beterjesztette jelentését a tnsndá- tunügazoló bizottság. Egyes körökben azt várták, hogy a mandátumigazoló bizottság érvénytelennek nyilvánítja az abesszín meg­bízottak mandátumát, ez az eset azonban nem következett be s a bizottság valamennyi mandátumot igazoltnak jelentette ki. Eden helyettes elnök ezután elrendelte ■ az új elnök megválasztását. A szavazásban összesen 51 állam fömegbí- zottja vett részt. A közgyűlés új ülésszaká­nak elnöke Van Zeeland belga miniszter­elnök lett., -ikivc a 1 adott 50 érvény«** «-za­varai közül 47 esett. Van Zeeland rövid beszédben mondott köszönetét, majd elfoglalta Eden helyett az elnöki széket. Az olasz kormány emlékirata az abesszín hadjáratról A beszédet általános helyeslés fogadta. Van Zeeland elnök ezután bejelentette, hogy a uépszövetségi közgyűlés áttér az olasz— abesszín viszály ügyének vitájára. A népszö­vetségi közgyűlés mostani ülésszakát — folytatta Van Zeeland — az argentinai kor­mány indítványára hívták össze s ezért elő­ször az argentinai fömegbízottnak adja meg a szót, hogy megindokolja kormánya indít­ványát. Mielőtt azonban Cantilo argentínai főde­legátus szólásra emelkedett volna, Von Zeeland elnök még felolvastatta az olasz kormány terjedelmes emlékiratát, amelyet gróf Ciano olasz külügyminiszler küldött meg a népszövetségnek. Az olasz kormány jóakaratának bizonyí­tására az emlékirat felsorolja a Laval— Hoare-féle béketervezet. ügyében folytatott decemberi tárgyalásokat, valamint a népszö­vetségi tanács tizenhármas békéltető bizott­ságával lefolyt márciusi és áprilisi tanács­kozásokat. Mindezek a tárgyalások az abesz­szín kormány magatartása miatt hiúsultak meg. Ugyanígy eredménytelenül végződtek az olasz és az abesszín kormány rendkívüli megbízottjainak Adenben és Dzsibutiban lolytatott közvetlen tanácskozásai is. Kevés­sel azután, hogy Abesszínia máju3 utolsó napjaiban véglegesen leszögezte, hogy eluta­sít minden további tárgyalást, a négus kül­földre szökött, mert az abesszín nép min­denütt fellázadt, s a független császárság bukása elkerülhetetlenné vált. Mielőtt még az olasz csapatok bevonultak volna Addisz Abebába, a törvényes abesszín kormány megszűnt. Olaszországnak tehát kötelességé volt, hogy rendet teremtsen, s erre az abesszín törzsek is kérték, amelyek nem akartak továbbra is megmaradni az eddigi alacsony életszínvonalon. A törzsek egy­másután lázadtak fel a négus ellen, s a be­vonuló olasz csapatokat mint felszabadítókat üdvözölték. Az összes magasabb polgári és egyházi méltóságok önként behódoljak. Olaszország az abesszíniái expedíciót úgy tekinti, mint a civilizáció érdekében végre* hajtott szent hivatást. Olaszország á nép« szövetségi alapszabályok széliemében járt el, s minden, amit tett, megfelel a nemzetközi okmányokban lefektetett alapelveknek. Ezek ez alapelvek a civilizáció terjesztésén nyug­szanak, s Olaszország valóban nem tett mást, csak civilizációt vitt a négus orszá•> gdba. Az olasz uralom biztosítja a teljes ' a’l.í “.e-. badsáeot és megsTiiixiei: a rob­szolgatarfos, valamint « kényszermunka kö­zépkori intézményét. Az emlékirat ezután ünnepélyesen leszö­gezi, hogy Olaszország újból hajlandó tény­legeseit közreműködni a népszövetség mun­kájában. Az olasz kormány osztja azt er általános meggyőződést, hogy a népszövet­ségi alapszabályokat meg kell reformálni és készséggel hajlandó közreműködni ebben a reformban. A memorandum végül ismer­teti, hogy milyen helyzetbe hozta a nép- szövetség politikája Olaszországot és hogy mennyire szükség van most arra, hogy elhá­rítsák a mesterséges akadályokat a nemzet­közi együttműködés útjábóf. Az olasz emlékirat felolvasása után Argen­tína főmegbizottja, Cantilo emelkedett szó­lásra. hogy megindokolja a népszövetségi közgyűlés összehívását kérő argentin indít­ványt. — ■. Az argentinai főmegbízott beszéde után Van Zeeland elnök váratlanul Hailé Sze- lasszié császárt, Abesszínia képviselőjét szó­lította fel, hogy adja elő mondanivalóit- Minden szem az abesszín delegáció padsora felé irányult, ahol a négus ült. Hailé Sze- lasszié feláÜott helyéről és lassú lépésekkel ment a szónoki emelvény felé. Abban a pil­lanatban, amikor megkezdte beszédét, nagy feltűnést keltp jelenet játszódott le, ami­lyenre, még nem volt példa a népszö,"'ség történetében. Az újságírók karzatán, ahol tén sikerült néhány hónapra áthidalni, bár ez az áthidalás semmiesette sem igényelheti a — megoldás nevet. A sztrájkhullám leapadt és pénzügyi te­kintetben is lényegesen enyhült a bizal­matlansági atmoszféra. Ami természete­sen nem jelenti a B/um-kormány ellen­feleinek visszavonulását. A nagybankok és a nagy bankárok, továbbá a nagyipar vezérei, ama bizonyos „kétszáz család", változatlanul életére tör áz új miniszter- elnöknek. Csak éppen most nem látja elérkezettnek az időpontot a csata meg­kezdésére. Ha idáig kétséges lett volna Blum helyzetének megszilárdulása, akkor Eden hirtelen felébredt érdeklődése és barátsága Franciaország iránt eldöntené ezt a kérdést. London szerint újból tár­gyalóképes fél a párizsi kormány és új­ból érdemes vele hosszabb lejáratra megállapodásokat kötni. .. Akkor pedig még egy szocialista miniszterelnök is rokonszenvesebb az angol konzervatív párt nagy részének szemében, mint olyan szélsőségek, amelyek más irány­ban mozognak. Eden párizsi beszéde már eléggé vi­lágosan jelezte azt a fordulatot, amelyre most Annecy ütötte a pecsétet. Vájjon hová fog vezetni az út? Vájjon igazuk van-e az olyan jósoknak, akik már az angol—francia—orosz hármas-antant kö­zeli feltámadását jósolják és temetik a slresai frontot? Valószínűleg tévedni fognak azok, akik kiegyenlíthetetlen ellentétet látnak Slresa és Annecy között. Az angol köz­vélemény túlnyomóan nagy része a kö­vetkezmények előrelátásával nem akarja kirekeszteni Európa sorsának intézésé­ből Berlint. És a francia közvélemény széles rétegei szintén visszariadnának az ilyen kockázat vállalásától. Tehát alighanem csak arról van szó, ami azonban nagyon fontos körülmény: kö­zös érdekeiket közösen fogják kép­viselni Anglia és Franciaország az európai politikában. Az angol politika és a londoni sajtó egy csoportjának he­ves tiltakozása a francia közeledés ellen eléggé bizonyítja, mennyire komoly eredményekig jutott cl Léon Blum. És most, amikor a győztes francia baloldal feladta mór a múlt megkövesítésének, a status quo rideg fenntartásának vona­lát, csak jót vagy legalább sok jót lehet várni az Annecyben történtektől. Ha ugyan sikerül „realizálni“ az elvi ír állapodásokat. Mert annakidején a cornói eszmék realizálása még r félig sem sikerült. (L g 1Ö FIIAÍR FIIXER ^jr*-**—H » 1 wm #fk m jgw H * \4 |g| Cenlropa i Mn m dinár. % én* m I ‘§Sjg3 trpeg ä gí JBay Utazási és Fürdőiroda, a Magyar csehszlovákjában: i !?fp §|M fflfe »si? Jt: Hírlap ulazási osztálya • Mr. » ÍK. ti » re. JL BL Hl tv.. Váci utca 27-29. 1 I HŰM ŰHIŰB ődHHpaBHBi Teiotón: í-sso-oe Mmmmmmmm wmBÉámmÉmmÉmqmmmmmmÉam ■ ■ ■ rmh BUDAPEST, 1936. JÚLIUS 1. SZERDA XLVI. ÉVFOLYAM 148. SZÁM A NÉPSZÖVETSÉG IZGALMAS NAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents