Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-11 / 251. szám

2­1­. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap m Szerdai számá­r É PRm hí Kolderral, aki 1968 augusztusáig a KB elnökségének tagja és a központi bizott­ság titkára volt. Kolder bevezetőben elmondotta, hogy Csehszlovákia 1968 január utáni belső fejlődése eltért a központi bizottság ere­deti elképzeléseitől. „A központi bizott­ságot 1968 január után három hónapig nem hívták össze, jóllehet a januári plé­­numon kifejezésre juttatták, hogy a párt életében ezután a KB fontos szerepet játszik majd. .Ugyanakkor néhány köz­ponti bizottsági tag — Sík, Borovka és Smrkovsky — megsértették a demokra­tikus centralizmus elveit. A drezdai tanácskozásokról szólva a pártelnökség volt tagja elmondotta, hogy az nagy iskolát jelentett számára. Szó­lott a testvérpártok ott kifejtett aggodal­mairól és kiemelte a magyar tapasztala­tokat, amelyeket — mint mondotta — Kádár János nagyon plasztikusan ismer­tetett. Kolder hangsúlyozta, hogy „a ja­nuári plénum eredményeit az SZKP ve­zetői megértéssel fogadták, és a CSKP döntéseit belügynek tekintették”. Kolder a továbbiakban megerősítette Cerníknek a Rudé Právóban megjelent nyilatkozata azt a részét, amely szerint az elnökség javaslatával ellentétben, Dubcek televíziós beszédében nem ítélte el a kétezer szót, és ezzel félrevezette a járási pártkonferenciák küldötteit. A szocialista országok katonai akció­jával foglalkozva Kolber hangoztatta meggyőződését, hogy erre a lépésre azért került sor, mert számos tény azt bizonyí­totta: Csehszlovákiában a szocializmust veszély fenyegeti. Pompidou elnök és Kiesinger kancellár ér­demi döntések nélkül kedden zárult bonni tárgyalásait több francia lap is kommentálja: francia külügyminiszter javasolt. A fran­ciák és a németek a jelek szerint most egyetértésre jutottak abban a hármas fel­adatban, amelyet a francia külügyminisz­ter így fogalmazott meg: A Közös Piac építésének bevégzése, elmélyítése és ki­­szélesítése. Ez azonban szemmel látha­tóan messze van a Nagy-Britannia belé­pésére vonatkozó tárgyalások megnyitá­sától. De Gaulle tábornok árnyéka még felismerhető Pompidou alakja mögött HAlluiniAz „Veszélyes taktikázás” cí­ KillyilIral cí­mű kommentárjában a HVlTlUillOi JKSZ lapja Nixon önök­nek a Dél-Vietnamban állomásozó ameri­kai csapatok további visszavonására vo­natkozó döntésének elhalasztását értékeli. Megállapítja, hogy a világ közvéleménye nem túl nagy meglepetéssel, de annál na­gyobb elégedetlenséggel fogadta a hírt Részben a katonai és politikai szélsősé­gek nyomása alatt, akik még mindig kü­szöbön álló katonai győzelemmel áltatják magukat, részben pedig abbeli törekvé­sében, hogy nagyobb manőverezési teret biztosítson magának. Nixon legnagyobb gondja az, hogy a csapatok visszavonásával kapcsolatos tak­tikázással megbékítse a vietnami háború hazai ellenzékét. Ha azonban figyelmen kívül hagyja a realitásokat és a vietnami háború eddigi tanulságait, akkor az, ami pillanatnyilag taktikai előnynek tűnik, nagyon hamar tartalom­­ jelentőség nél­küli formai lépésnek bizonyulhat . KÜLFÖLDI LAPOKBÓL KOMUNIST T "E* 1? Tf* ATJfl Ha Pompidou AjA» £ lUnAU helyén de Gaulle tábornok lett volna Bonnban, a dolgok lényegét illetően, nem sok történt volna másképp, állapítja meg a lap. A kifejtett álláspontok csak ritkán voltak azonosak. Ténylegesen nem lehetett sok változást észrevenni a szigorú gaulleista politiká­hoz képest, amely abszolút elsőbbséget biztosít a nemzeti f­üggetlenségnek, és egy „európai Európa” kialakítását javasolja. Az a törekvés, hogy a „hatok” vámunió­ját egy olyan nagy együttessé változtas­sák, amely mind gazdasági, mind politi­kai téren nagy közös akciókra képes, nem látszik, hogy a tárgyalások után kö­zelebb jutott volna céljához. ■ Fil­prim­ Vezércikkében a lap I­­VHUA előre tett lépésnek minősíti azt a megál­lapodást, hogy novemberben megtartják a „hatok” csúcsértekezletét Hágában, amit néhány héttel ezelőtt Schumann párt politikai bizottságának közleményét azzal az in­terjúval kapcsolatosan, amelyet Roger Garaudy, a politikai bizottság tagja, a Komunist című jugoszláv lapnak adott. Roger Garaudy ebben a nyilatkozatban — állapítja meg az FKP közleménye — különböző kérdésekben olyan személyes álláspontot fejtett ki, amely szöges ellen­tétben áll a párt politikájával és a köz­ponti bizottság határozataival, így a töb­bi között most bírálta a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletén elfogadott fő dokumentumot, holott előző­leg helyeselte annak tervezetét. A köz­ponti bizottság pedig június 29-én egy­hangúlag úgy értékelte, mint „fontos do­kumentumot”, amely értékes hozzájárulás a kommunistáknak és a népeknek az egész világon folytatott harcához. Az FKP politikai bizottsága elítéli Ro­ger Garaudy elvtársnak ezt a magatartá­sát, amely ellentétben áll azokkal a kö­telezettségekkel, amelyeket a központi bizottság előtt vállalt. A központi bizott­ság ugyanis 1968. október 21-i ülésén nyilvános megrovásban részesítette Roger Garaudy elvtársat, mert a párt politiká­jától eltérő személyes véleménye nyilvá­nosságára hozásával megsértette a de­mokratikus centralizmus elveit. . Sík Endre : ED TÍZPRÓBA Egy magyar házaspár A Hámor házaspárral 1933-ban ismerkedtem meg. Ab­ban az időben a Szovjetunióban óriási építőmunka folyt. Gomba módra nőttek­ a gyárak. Az építkezéseknél és a gyárakban számos külföldi mérnök és szakmunkás is dolgozott. Egy részük nagy fizetésért és különböző ki­váltságok mellett vállalta a külföldről hozatott gépek fel­szerelését és a szovjet munkások betanítását. Más részük az új rendszer iránti lelkesedésből jött a Szovjetunióba, hogy aktív részt vegyen a szocializmus építésében. A párt nagy gondot fordított arra, hogy a külföldi munkások, akik oroszul nem tudván a szovjet lapokat nem olvashatták, állandó tájékoztatásban részesüljenek a világeseményekről, s egyúttal, ha már itt vannak, megfe­lelő politikai nevelést is kapjanak. A helyi pártbizottsá­gok speciális szerveket állítottak fel, amelyeknek az volt a feladata, hogy azokat az üzemeket, ahol külföldi mun­kások dolgoznak, megfelelő, idegen nyelveket beszélő po­litikai oktatókkal lássák el. A moszkvai városi pártbizottság egy nap engem is ki­küldött, hogy vezessek politikai tanulókört a moszkvai villanylámpagyár angolul beszélő külföldi munkásai ré­szére. Nem kismértékben izgultam, mikor először mentem ki a gyárba. Az angol nyelvet elég jól bírtam ugyan, de soha angolok közt nem éltem és gyakorlatom az angol beszédben csak annyiban volt, hogy az angol nyelvet használtuk mint „nemzetközi nyelvet” a Keleti Egyete­men a különböző nemzetiségű, de angolul tudó hallga­tókból összeállított vegyes csoportokban, akik közül azon­ban egynek sem az angol volt az anyanyelve. Azokkal egész jól tudtam angolul beszélni. Most azonban arról volt szó, hogy amerikai munkásokat kell majd tanítanom. Izgalmam azonban csak addig tartott, míg jövendő ta­nítványaimmal meg nem ismerkedtem. Azt az angol ta­nulókört, amelyet nekem kellett vezetnem, összesen ti­zennégy amerikai szakmunkás alkotta. Az ismerkedés során kitűnt, hogy egy közülük kínai, egy észt, a többi tizenkettő magyar. Vannak véletlenek! Tekintettel a két nem magyar amerikaira, a tanítás angol nyelven folyt, de izgulnom már nem kellett. Egy­részt angolul is jól megértettük egymást, másrészt, ha valami baj volt, a magyar nyelv segített A tanulókör tagjai között volt egy Amerikából jött magyar mérnök a feleségével: Hámor Mihály és Berta. Mindketten a gyárban dolgoztak. A fiú a gyár egyik osz­tályának a főmérnöke volt, az asszony pedig az egyik műhely vezetőségében teljesített szolgálatot Mihálynak, mint később megtudtam, Amerikában nagyszerű állása volt: főmérnök volt egy kaliforniai vil­lanylámpagyárban, nagy fizetéssel és a legszebb kilátá­sokkal a jövőre. Mihály azonban nem arra született, hogy Amerikában karriert csináljon. Magyarországon 1919- ben, a proletárdiktatúra alatt, aktívan részt vett az ifjú­munkás-mozgalomban, azért is kellett kivándorolnia. Forradalmi idealizmusa, melyet Magyarországról hozott magával, Amerikában is belevitte a munkásmozgalomba, amiért rövidesen ott is kellett hagynia az állását. Módja lett volna más gyárban, más államban elhelyez­kednie, de már előbb is arról álmodozott, hogy kimegy a Szovjetunióba. S minthogy az, amit elmondtam, éppen az első ötéves terv évei alatt történt, amikor a Szovjet­unió szívesen látta a munkára ajánlkozó képzett külföldi mérnököket, elhatározta, hogy megvalósítja régi álmát. Felajánlotta szolgálatait annak a moszkvai villanylámpa­­gyárnak, ahol én néhány hónappal később megismerked­tem vele. Mindjárt az első alkalommal mindkettőjüket nagyon rokonszenvesnek találtam és az volt az érzésem, hogy én is megnyertem szimpátiájukat. Jó barátok lettünk. Mikor a mi kis­pesti iskolánkénak vége szakadt, azzal váltunk el, hogy majd gyakran találkozunk. Ebből persze semmi sem lett. Szovjet-Oroszországban abban az időben az em­berek nemigen értek rá magánéletet élni. Évek teltek el anélkül, hogy Mihállyal és feleségével találkoztam volna.­Egyszer aztán, két vagy három év múlva, valamilyen magyar ünnepélyen találkoztunk, s felelevenítettük a barátságot. Aztán jött a háború. A gyárnak, amelyben Hámor dol­gozott, fontos katonai jelentősége volt. Ez magyarázza meg azt a sajnálatos félreértést, ami vele történt: a há­ború második hetében letartóztatták. A rádiónál dolgozott Berta legjobb barátnője, Bokor Margit, ald csaknem naponta együtt volt velük. Tőle ér­tesültem mindjárt másnap reggel Mihály tologatásáról. Azonnal felhívtam Bertát telefonon, s megállapodtunk, hogy este felkeresem. Berta részletesen elmondta, hogy történt a dolog. Mi­hály búcsúzásul csak annyit mondott, hogy vigyázzon a gyerekre, az ő kiszabadítása érdekében pedig egyetlen lépést se tegyen, mert őt a legrövidebb időn belül enélkül is szabadon fogják engedni, mihelyt rájönnek, hogy tévedtek. Bertának az volt a szándéka, hogy keres magának va­lami állást. Segítségemet kérte, amit meg is ígértem, de a legjobb igyekezet mellett sem sikerült állást szereznem részére. Letartóztatott feleségét — különösen a háború alatt — semmilyen intézmény vagy üzem sem tartotta a maga részére kívánatos munkaerőnek, így Berta elhatározta, hogy jelentkezik kislányával együtt evakuálásra. Mikor Bokor Margit ezt megtudta, felíratta őket mint rokonait, a rádióalkalmazottak eva­kuálandó hozzátartozóinak listájára. Így július végén Berta kislányával együtt a rádióköz­pont egyik evakuációs csoportjával Szverdlovszk váro­sába került. Onnan táviratozott Bokor Margitnak. De Manci még egy sürgönyt kapott. Ezt Omszkból , Mi­­hálytól, aki közölte, hogy az egyik omszki gyárban dol­gozik mint főmérnök, és kérdezte: hol van Berta a gye­rekkel? Szverdlovszk és Omszk ugyanazon a transz-szibériai vasútvonalon fekszik, mindössze néhány órányira egymás­tól. Nem kellett hát egyebet tenni, mint küldeni egy-egy táviratot Mihálynak és Bertának, közölve mindegyikük­kel a másik címét, s néhány nap múlva már ismét együtt voltak. A levelükből tudtuk meg, mi is történt? Mihályt letar­tóztatása után elvitték Moszkvából. Egy hét múlva bo­csánatot kértek tőle a félreértésért, és szabadon bocsá­tották­­ Omszkban. Arról, hogy Moszkvába visszatér­jen, nem lehetett szó, mert Moszkva közben már had­színtérré lett. Közölték vele, hogy a gyár, amelyben dol­gozott, szintén nincs már Moszkvában, de azt nem tud­ták megmondani, hogy hol van. Egyben megnyugtatták, hogy a felesége a kislányával egész biztosan szintén nincs már Moszkvában, mert a kisgyermekes anyákat evakuál­ták. Felajánlották neki egy helybeli villany­gyár főmér­nöki állását, amit ő el is fogadott. (Következik: Kóstoló a háborúból) Új tények ismeretében A Szlovák KP vezetősége több tavalyi határozatát érvénytelenítette (CTK) Sadovsky első titkár elnökleté­vel kedden ülést tartott a Szlovák KP Központi Bizottságának elnöksége. Ezen megvitatták azokat az okmányokat, ame­lyeket a központi bizottság plénuma és elnöksége 1968. június 18-án, illetve augusztusban fogadott el. Megállapítot­ták, hogy az említett okmányok bizonyos helytelen politikai állásfoglalásokat tar­talmaznak, amelyek ellentmondanak a Szlovák KP rendkívüli kongresszusán el­fogadott irányvonalnak, valamint a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi és 1969 májusi plénumán elfogadott határo­zatoknak. Mivel a szóban forgó állásfoglalások el­lentmondanak a párt jelenlegi ismeretei­nek azokról a tényezőkről, amelyek a szö­vetséges csapatok bevonulásához vezet­tek, a Szlovák KP Központi Bizottságá­nak elnöksége elhatározta, hogy érvény­teleníti 1968. augusztus 21-én, 22-én és 23-án elfogadott határozatait. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége elfogadta Leo­pold Podstupkának, a pozsonyi Pravda főszerkesztőjének lemondását, s egyide­jűleg Bohus Travniceket bízta meg mun­kakörének ellátásával. Befejeződött az afrikai csúcsértekezlet Szolidaritás az EAK-kal - Felhívás Nigéria egysége érdekében Szászt József, az MTI kiküldött tudó­sítója jelenti Addisz Abebából. Szerdán helyi idő szerint hajnali öt órakor befejeződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egy­ben a hatodik afrikai csúcsérekezlet. A kontinens jelenlevő vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjában a közel-keleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az esti ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagyszabású provokációjának híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában. A hajna­li órákban a csúcs részvevői megfogal­maztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amelyben biztosították az Egyesült Arab Köztársaságot szolidaritásukról és elítél­ték az egyiptomi terület ellen végrehaj­tott újabb izraeli támadást. A nigériai kérdéssel kapcsolatban elfo­gadott határozat tűzszünetre és tárgyalá­sokra hív fel Nigéria egysége érdekében. A dokumentum, amelynek tervezetét a Hailé Szelasszié vezette konzultatív bi­zottság dolgozta ki, felhívja a konfliktus­ban érdekelt két félt, hogy „Afrika ma­gasabb érdekeit szem előtt tartva őriz­ze meg Nigéria egységét”. A konferenciához közel álló körök sze­rint az ülésen — ahol a részvevőknek csaknem a fele legalábbis hallgatókig rokonszenvezett Biafrával — többen bí­rálták Gowon „hajthatatlan magatartá­sát”. A határozat ellenére Nigéria állás­pontja változatlan és ezt Enak­oro tájé­koztatási miniszter kedden este sajtóér­tekezleten is leszögezte. Lagos változat­lanul követeli az elszakadt tartománytól, Biafrától, hogy mondjon le a különválás­ról és utána lehet szó tűzszünetről és po­litikai rendezésről. Az afrikai állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy a következő, 7-ik csúcs­­találkozót 1970 szeptemberének első fe­lében szintén Addisz Abebában tartják. Brazília A halálbüntetésben bízik a katonai junta (AP) A háromtagú brazíliai katonai junta — az általa bejelentett különleges intézkedések keretében — módosította az alkotmányt olyanformán, hogy felforga­tó vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. Ez a döntés drámaian bizonyítja, meny­nyire súlyosnak ítéli meg a junta az or­szágban folyó jelenlegi gerillatevékenysé­get. Brazíliában csak a háború folyamán volt érvényben a halálbüntetés, s azt csak kémkedés vagy hazaárulás esetén lehetett kiszabni, gyakorlatilag azonban ilyen íté­letet soha nem hajtottak végre. A junta legújabb rendelkezése értelmében „lélek­tani és forradalmi háború" esetén ki le­het szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyon­elkobzást. (AFP) A vasárnap Mexikóba érkezett volt brazil politikai foglyok, akiket az el­rabolt amerikai nagykövetért cserébe en­gedtek szabadon, kedden virágkoszorút helyeztek el a mexikói függetlenségi em­lékmű talpazatánál. A koszorú szalagján a következő felirat olvasható: „A szabad Brazília a mexikói függetlenség hősei­nek.”­

Next