Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-09 / 279. szám

2 1969. OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK____________________________________NEMZETKÖZI POLITIKA_________________________________________________Magyar HírLap ­ KÜLFÖLDI LAPOK B‘­Ó L gfryctofh­nic ghats ‘AT Nixon ameri­kai elnök beváltatlan ígéreteivel. Figyelmez­tet: röviddel az amerikai elnökválasztások előtt Richard Nixon elnökjelölt azt hangoztatta, hogy az amerikai nép számára „új ideák, új emberek és új vezetés szükséges,­hogy azok véget vessenek a háborúnak.” Az ameri­kai nép egyetértett ezzel, és többségi szavaza­tot adott a republikánusoknak e munka el­végzéséhez. Már majdnem egy év múlt el e kijelen­tés óta — figyelmeztet a kommentár —, s íme, mi történt? A párizsi béketárgya­­lások szinte holtponton állnak, a háború tovább pusztít, több mint félmillió ame­rikai katona azért hadakozik Vietnam­ban, hogy fenntartson egy olyan dél­vietnami kormányt, amely nem mutat hajlandóságot sem a kompromisszumra, sem önmaga megreformálására, sem pe­dig arra, hogy önállóan vívja meg küz­delmét. Nixon elnök pedig szemben ta­lálja magát az amerikai közvélemény egyre növekvő elégedetlenségével. Ebben a helyzetben — elődjéhez igen hason­lóan — Nixon arra hívta fel az amerikai népet, hogy egységben támogassa elnökét. A támogatás, amelyet Nixon a néptől kér, elsősorban bizalmat igényel, s Nixon, eddigi tevékenységével éppen ezt a bi­zalmat nem szolgálta meg. Az új elnök — hangsúlyozza a kommentár — egyet­len jelentős, új ideát sem hozott a viet­nami probléma megoldására. A csapat­­kivonások mindössze jelképeseknek ne­vezhetők. Jelentős amerikai erők viszont azt az agresszív taktikát folytatják, ame­lyet még Johnson elnök vezetett be. A dél-vietnami nép szabad választására tett, már régebben is több ízben hangoz­tatott ajánlatát a saigoni kormány — amelyet Nixon továbbra is kritikátlanul támogat —, nyilatkozataival és akcióival nyíltan elveti. Nixon elnök nem változtatta meg — írja a lap — a vietnami dráma amerikai oldalon álló szereplőit sem. A jelenlegi katonai vezetők többsége már több ízben azonosította magát a múltban e téren el­követett hibákkal. A nixoni adminisztrá­ció saigoni nagykövete Johnson elnök nagykövete is volt. A párizsi tárgyaláso­kon az amerikai fél fő képviselője pedig már kétszer is volt Johnson küldötte Sai­gonban. Befejezésül a kommentár hangsúlyoz­za: az amerikai népnek valóban egység­be kellene tömörülni a békéért. De ahogy Nixon önmaga is kimondta egy évvel ezelőtt: ez az egység nem érhető el el-­­avult eszmékkel, leszerepelt személyek­kel és meg nem felelő vezetéssel. Szerda­ száma­rezsim­je a munkásosztály ellen. A lissza­boni sajtó azt harsogja, hogy a következő választásokon „ellenzéki jelölt” is indul­hat. A végső szót azonban a kormány mondja ki: a jelöltek listájáról azt húz ki, akit akar. Papadopulosz vezetésével a görög jun­ta is „liberalizál”. Megszüntetik az ost­romállapotra vonatkozó törvény egyik, a személyi szabadságot és a sajtószabadsá­got korlátozó cikkelyét. Gondoskodtak azonban kibúvóról is, ami lehetővé teszi a junta számára, hogy biztonsági érde­kekre való hivatkozással folytassa a le­tartóztatásokat, így manővereznek a diktátorok, egye­bek között annak a körülménynek a ha­tására is, hogy NATO-partnereiknek sem tetszenek már csendőrmódszereik, azaz „finomabb” munkát követelnek, ami ke­vésbé zaklatja fel a világ közvéleményét. DAILY EXPRESS­: A londoni lap, amely rendszerint a konzervatívokat támogat­ja, most is a konzervatív párt kongresz­­szusáról cikkezik. Hangsúlyozza, hogy a közvélemény az egyenes adók jelentős csökkentését várja ettől az értekezlettől, illetve egy majdan hivatalba lépő kon­zervatív kormányzattól. „Az agyonadóz­tatott angol polgár — írja az újság — joggal követel ezen a téren kötelező ígé­retet attól a párttól, amelynek jelszava a jó gazdaságpolitikai’ \ \ _ ' W torinói napilap LA STAMPA a­kkal az egyházi eseményekkel fog­lalkozik, amelyek a Vatikán számára a „for­ró októbert” jelentik. Hétfőn kezdődött meg Rómában a nemzetközi teológiai bizottság első ülése, amelyen harminc teológus vett részt kü­lönböző országokból. Szombaton kezdő­dik — és tizenöt napig tart — a rendkí­vüli püspöki szinódus, és ezzel egyidejű­leg tartják meg az európai „kontestáló” papok értekezletét. Ez utóbbiak szíveseb­ben használják önmagukkal kapcsolat­ban a „szolidáris papok” elnevezést, és megígérték, hogy nem fogják zavarni a püspöki szinódus munkáját. A teológusok értekezletének központi témája a pápai tekintély modelljének válsága, ami a szü­letésszabályozást elítélő pápai enciklika helytelenítésével robbant ki. Másik té­májuk a teológiai kutatás szabadsága, amelyet különböző fórumokon, például a zsinaton is kértek­ már. Napirendre ke­rült egy konkrét ügy is: Giulio Girardi teolófeusprofesszor el­távolítása a­­szalé­­­ziánus egyetemről, ötven római hívő ez­zel kapcsolatos levelében emlékeztet ar­ra, hogy a szaléziánus rend vezetői sze­rint don Girardi „ártalmas befolyást” gyakorolt tanítványaira. A levélírók nem adnak hitelt ennek a magyarázatnak, és hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a professzor áthelyezése (Párizsba küldték), azért történt meg, mert ez „hisz az emberek szabadságában és mél­tóságában, és meg akarták bénítani a minden jóakaratú emberrel folytatandó termékeny párbeszéd keresését”. zsd­e mmm imMisgg zölt. „Ha az SPD 30 tagú parlamenti csoportja sikeresen ellenáll a megbontásra irányuló tö­rekvéseknek, az NSZK új kancellárja Willy Brandt lesz — írja a lap. — Ezzel Bonnban és a nyugatnémet állam történetében új korszak kezdődik, ami, ha csak egy évig tart, akkor is tartós nyomokat hagy maga után.” A kommentátor emlékeztet arra, hogy az SPD 1966 márciusi nürnbergi kong­resszusa „előrelépéseket” helyezett kilá­tásba Lengyelország irányában. Ismere­tes — húzza alá —, hogy a lengyel köz­vélemény ezeket az „előrelépéseket” kö­vetkezetleneknek és elégteleneknek tar­totta. Mégis türelmesen vártuk a választ Wladyslaw Gomulka javaslatára, mert tisztában voltunk azzal, hogy a választá­si hadjárat nem kedves az Odera— Neisse-határra vonatkozó állásfoglalás pontos meghatározásának. A válaszadás időpontja közeleg. Nem tudni, mennyire fedik a valóságot azok a Bonnból érkező sajtóhírek, ame­lyek szerint az új kormány programjába át óhajtják venni az Erhard-, illetve a Kiesinger-kormány erre vonatkozó néze­teit. Ezzel kapcsolatban szeretnénk vilá­gosan és egyértelműen kijelenteni, hogy az Erhard-, majd a Kiesinger-kormány álláspontjában semmi olyan mozzanat sincs, amit Lengyelország pozitívnak te­kintene. Elég a hangos deklarációkból! — mu­tat rá a lap. — Olyan konkrét tetteket várunk — és nemcsak mi várjuk őket! —, amelyek az NSZK politikájának tény­leges megváltozásáról tanúskodnak. _ . «"*»'"** A lap kora-Hetal&d­f&ternfine Sola­latban, hogy Christine Keeler, a korai hatvanas évek nagy politikai botrányának „hősnője” ismét szerep-? hez jutott. Ezúttal azonban nem forog kockán semmiféle torykormány léte. Keeler kisasz­­szony — mint ismeretes — elkészült memoár­jával, amelyben részletesen taglalja a legfel­sőbb körökben való korábbi szereplését, vala­mint viszonyát John Profumóval, volt hadse­­regügy-miniszterrel. Más esetekben nemigen figyel fel senki azon szennyesek kiteregetésére, amit a „News of the World” végez, — állapítja meg a kommentár —, de Keeler kisasz­­szony „regéje” számos kirohanást ered­ményezett. Lord Devlin, Anglia egyik legtekintélyesebb bírája, a sajtótanács elnöki tisztéből való visszavonulása al­kalmából beszédet tartott, amelyben erős szavakkal ítélte el „régi botrányok fel­­melegítését”. Nyílt titok, hogy szavait Rupert Murdoch ausztráliai sajtófejede­lem ellen intézte, aki nemrégiben vette tulajdonba a memoárt megjelentető saj­tóorgánumot. — Longford Earl-je, aki korábban a Lordok Házában a Munkás­párt vezetője volt, kijelentette például, hogy „felháborítónak tartja” a Keeler­­memoár közlését. Nyilvánvaló, — hang­súlyozza a kommentár —, az Earl aggo­dalma arra irányul, hogy a memoár mos­tani megjelentetése ismét botrányba so­dorhatja Profumo személyét, aki jelenleg a londoni East Enden tölt be társadalmi funkciót. Keeler kisasszony levelét viszont a lon­doni Times tette közzé. A többi között kijelentette: elemi joga, hogy a sztorit a saját nézőpontjából írja le, erre eddig nem volt lehetősége. Mindez, bár sok brit humbug is van benne — írja a lap kommentárja —, fel­veti annak kérdését, hogy Angliában még mindig nincs olyan törvény, amely vé­delmet biztosítana a magánélet ügyeinek szellőztetése ellen. ^ — A spanyol, portu­n n­­gál és görög dik- w' W 1 I ■ O Sw«fi­tatúrák közös vo-­o­másaival foglalko­zik a Pravda szerdai számában Kuznyecov, a lap szemleírója. Mint megállapítja, a diktátorok­­mind­három országban igyekszenek rezsimjü­­ket „demokratikusra” átkeresztelni. Erre kényszeríti őket a munkásosztály és az összes demokratikus erők fokozódó ellen­állása, a növekvő nemzetközi nyomás. Hogy hatalmon maradhassanak, megpró­bálják országukban a liberalizálás illúzió­ját teremteni. Madridban nyilvánosságra hozták a szakszervezetekre vonatkozó törvényjavaslatot — a „demokratikus” és „szabad” szakszervezetek jelszavával -onban újabb támadásra készül Franco „Perui forradalmat hajtunk végre, hogy megoldjuk a perui problémákat" Juan Velasco Alvarado elnök nyilatkozata a Magyar Hírlapnak Juan Velasco Alvarado tábornok, a Pe­rui Köztársaság elnöke az alábbi interjút adta kiküldött munkatársunknak, Todero Frigyesnek. Mely társadalmi rétegek­ támogatják a nem­zeti függetlenség kivívását és megtartását célzó politikát? Van-e belső vagy külső ellenzéke a perui társadalom átalakításának? Egyesek azt mondják — bizonyos rosszallás­sal —, hogy önök kommunisták. Véleménye szerint milyen célokat szolgálnak ezek a ki­jelentések? — Belső összefüggésük miatt e két kér­désre együtt válaszolok. — A strukturális átalakítások politiká­ja, amelyet a forradalmi kormány elkez­dett, és amelynek célja egy igazságosabb társadalmi rend kialakítása Peruban, tel­jes támogatást kap azoktól az állampol­gári szektoroktól és politikai csoportosu­lásoktól, amelyek mind pártprogramjuk­ban, mind célkitűzéseikben és tevékeny­ségükkel követelték ennek megvalósítá­sát és harcoltak érte. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy felsorakoztunk a csoportok vagy szektorok politikai színei vagy tendenciái mellé, amelyek irányá­ban a kormány fenntartja ítéletalkotási és cselekvési függetlenségét. — A perui forradalomnak nacionalista és mélyreható társadalmi iránya van. Azért harcolunk, hogy kivívjuk orszá­gunk autentikus függetlenségét, és azért, hogy megoldjuk azokat az alapvető prob­lémákat, amelyeket a fejlődés és az álla­mi tevékenységen kívül rekedt nemzeti többség helyzete támaszt. Ennek jellem­zője volt az állandó kizsákmányolás azok­nak a kiváltságos csoportoknak a részé­ről, amelyek a nemzet­gazdasági és poli­tikai hatalmát kézben tartották.­­ Már a forradalmi kormány kiáltvá­nyában lelepleztük a nemzeti és külföldi gazdasági erőknek a strukturális refor­mok megvalósításával szemben tanúsított ellenállását, amely arra irányul, hogy továbbra is egy igazságtalan gazdasági és társadalmi rendet tarthassanak fenn. Azok a kisebbségi szektorok, amelyeket sértett a strukturális reformok megvaló­sítása, mindenféle módon szembeszállnak a forradalommal avégett, hogy feltartóz­tassák. Ebbe beletartozik egy nemzetközi szintű, külső erőkkel összehangolt lélek­tani akció, amely magába foglalja a for­radalmi kormánynak a kommunizmussal való azonosítását abból a célból, hogy' za­vart keltsenek és­­visszatartják a nyugati országok beruházásait. Ennek ellenére semmiféle belső vagy külső ellenforradal­mi módszer nem jár sikerrel és nem fog sikerrel járni. Az ország és az egész vi­lág ismeri politikai orientációnkat és tud­ja, hogy nem importáltunk idegen ideoló­giákat, sem politikai formákat. Perui for­radalmat hajtunk végre, hogy megoldjuk a perui problémákat. — Mi, akik Perut kormányozzuk, tu­dunk azokról az akadályokról, amelyeket le kell győznünk, és utat tudunk nyitni magunknak, ha még oly erős is az ellen­tétes érdekek hatalma. Megkezdtük egy hagyományos forma felcserélését egy má­sikkal, amely biztosítja a nemzet többsé­gének az ország politikai és gazdasági életébe történő bevonását. Ehhez számí­tunk a perui nép rendíthetetlen akaratá­ra és támogatására. Hogyan tudná jellemezni a forradalmi kor­mány és a perui egyház közötti kapcsolatokat? _— Az egyháznak és az államnak eltérő céljai vannak, a két intézmény sajátos természetéből következően. Az egyház egyetért a forradalmi kormánnyal leg­főbb célját illetően, hogy emeljék a la­kosság nagy nincstelen tömegének az élet­­színvonalát azon gazdasági és társadalmi változások révén, amelyek lehetővé te­szik egy igazságosabb rend megteremté­sét, és saját tevékenységi körén belül hozzájárul e cél eléréséhez. Tudomásom szerint a politikai pártok mű­ködnek az önök hatalomra jutása után is. Mi­lyen szerepük van ezeknek az ország életében? — Az előző válaszban már mondottam, hogy a fegyveres erők kormánya a véle­ményalkotás és cselekvés abszolút füg­getlenségével tekint a politikai pártokra. A forradalmi kormány, noha nincs birto­kában egy demokratikus kormány formai jegyeinek, megengedi a politikai pártok szabad tevékenységét, és e felfogás szelle­mében megvan a gyülekezési és véle­­ménnyilvánítási joggal élés teljes lehető­sége. 1968. október 3-a óta az országban nincsenek politikai foglyok és senkit sem üldöznek eszméi vagy bírálata miatt. A politikai pártok széles körű szabadságot élveznek, hogy ítéletet alkossanak a kor­mány tetteiről és kifejtsék szempontjai­kat azokkal a megoldásokkal kapcsolat­ban, amelyeket a nemzeti problémák igé­nyelnek. Lát-e ön hasonlóságot a perui strukturális reformok és más országok fejlődése között? — Más alkalommal azt mondottam, hogy minden ország körülményei külön­bözőek, és ennélfogva nehéz egy unifor­mizált sablonnal megítélni különböző or­szágokat. Mindazonáltal közös vonások létezése a világ többi részétől eltérő, sa­játos latin-amerikai valóságot alakít ki; vannak közös gazdasági, politikai és tár­sadalmi problémák, amelyek integrált kontinentális erőfeszítéseket kívánnak. Azonban ezen az együttesen belül min­den ország — a maga különleges körül­ményei folytán — saját vonásokat fejlesz­tett ki meghatározott vonatkozásokban, amelyek alapvetően megkülönböztetik a többiektől. Ebből ered, hogy a perui prob­lémák a jelzett általánosságon belül kül­­­ön­leges árnyalatokkal bírnak, emiatt a megoldások­, történelmi valóságának és a jelen társadalmi, politikai és gazdasági körülményeinek felelnek meg. Kétségte­len, hogy a mi jelenlegi forradalmi ta­pasztalatunk hasznos tanulságokkal fog szolgálni a latin-amerikai közösség többi részének. Meglehet, hogy a fő tanulság az a perui célkitűzés lesz, hogy kivívja gaz­dasági függetlenségét és szilárdan védel­mezze forradalmi céljait a lakosság ke­vésbé tehetős rétegei javára.­­ A humanista, nacionalista és függet­len politikával, amelyet a perui forradal­mi kormány követ és fog követni, nem kívánjuk magunkat példaképül állítani senki elé sem. Hiszünk abban, hogy az egész nemzetnek nemcsak jogában áll, hanem szüksége is van arra, hogy saját, különleges földrajzi, gazdasági és társa­dalmi vonásainak megfelelően fejlődjék. A brit toryk kongresszusán:­­­­/j / ]­í­ Co Vlágbirodalmi álmodozás Sugár András, az MTI londoni tudósí­tója jelenti: Szerdán Brightonban megnyílt a Brit Konzervatív Párt négynapos kongresszu­sa. A délelőtti ülésen elfogadták azt a határozati javaslatot, amely előirányozza, hogy a „leendő konzervatív kormány” fo­kozni fogja a fegyverkezést és megszün­teti a Munkáspárt által kezdeményezett katonai takarékossági politikát. A javas­lat hívei kifejtették: úgy kell értelmezni a határozatot, hogy a toryk, ha hatalom­ra jutnak, helyreállítják Anglia katonai kötelezettségeit a Közel-Keleten, különö­sen a Perzsa-öböl térségében és az Indiai­­óceánon. A világbirodalmi álmokba me­rülő konzervatív küldötteket csak egy fiatal küldött — név szerint Chris Gent — próbálta az élet tényeire ébreszteni, amikor kifejtette, hogy a világméretű katonai jelenlét elviselhetetlen terheket róna az angol népre anélkül, hogy bármi­lyen politikai vagy gazdasági előnyöket biztosítana az országnak. A józan szava­kat hűvösen, sőt ellenségesen fogadta a hallgatóság. A kongresszuson egyébként nagy feltű­nést keltett a londoni ifjú konzervatívok lázadása A fiatalok „Tegyük szabaddá a pártot” című füzetükben élesen támadják­ a párt diktatórikus irányítását, azt, hogy az egész pártot „egy parányi csoport tart­ja ellenőrzése alatt”. Ez a támadás — a konzervatív Daily Telegraph szavaival élve — soha rész-, szabókör nem jöhetett volna a pártveze­tőség számára, ugyanis a konzervatív párt népszerűsége az utóbbi évek mér.f)­­pontjára süllyedt. A Gallup Intézet szer­dán közzétett legújabb felmérése szerint a megkérdezettek csupán 40 százaléka vé­li úgy, hogy a brit népnek jobb dolga lenne egy konzervatív kormány alatt. + (MTI) Nagy Béla stockholmi magyar nagykövet október 7-én átadta megbízó­­levelét VI. Gusztáv Adolf svéd királynak. ♦ (TASZSZ) Indira Gandhi miniszter­elnök Delhiben megnyitotta a vakok 4. világértekezletét, amelynek munkájában több mint 50 ország körülbelül 200 kép­viselője vesz­ részt ♦ (TASZSZ) A spanyolországi Burgos város katonai bírósága — amelyet a poli­­­tikai ügyek megvizsgálására alapítottak — négy fiatal baszkot összesen 20 évi bör­tönbüntetésre ítélt „felforgató cselekmé­nyek” vádjával. Az elítélt fiatalok „az or­szág szabadságáért küzdő szövetség” elne­vezésű betiltott szervezet tagjai.

Next