Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-09 / 279. szám
2 1969. OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK____________________________________NEMZETKÖZI POLITIKA_________________________________________________Magyar HírLap KÜLFÖLDI LAPOK B‘Ó L gfryctofhnic ghats ‘AT Nixon amerikai elnök beváltatlan ígéreteivel. Figyelmeztet: röviddel az amerikai elnökválasztások előtt Richard Nixon elnökjelölt azt hangoztatta, hogy az amerikai nép számára „új ideák, új emberek és új vezetés szükséges,hogy azok véget vessenek a háborúnak.” Az amerikai nép egyetértett ezzel, és többségi szavazatot adott a republikánusoknak e munka elvégzéséhez. Már majdnem egy év múlt el e kijelentés óta — figyelmeztet a kommentár —, s íme, mi történt? A párizsi béketárgyalások szinte holtponton állnak, a háború tovább pusztít, több mint félmillió amerikai katona azért hadakozik Vietnamban, hogy fenntartson egy olyan délvietnami kormányt, amely nem mutat hajlandóságot sem a kompromisszumra, sem önmaga megreformálására, sem pedig arra, hogy önállóan vívja meg küzdelmét. Nixon elnök pedig szemben találja magát az amerikai közvélemény egyre növekvő elégedetlenségével. Ebben a helyzetben — elődjéhez igen hasonlóan — Nixon arra hívta fel az amerikai népet, hogy egységben támogassa elnökét. A támogatás, amelyet Nixon a néptől kér, elsősorban bizalmat igényel, s Nixon, eddigi tevékenységével éppen ezt a bizalmat nem szolgálta meg. Az új elnök — hangsúlyozza a kommentár — egyetlen jelentős, új ideát sem hozott a vietnami probléma megoldására. A csapatkivonások mindössze jelképeseknek nevezhetők. Jelentős amerikai erők viszont azt az agresszív taktikát folytatják, amelyet még Johnson elnök vezetett be. A dél-vietnami nép szabad választására tett, már régebben is több ízben hangoztatott ajánlatát a saigoni kormány — amelyet Nixon továbbra is kritikátlanul támogat —, nyilatkozataival és akcióival nyíltan elveti. Nixon elnök nem változtatta meg — írja a lap — a vietnami dráma amerikai oldalon álló szereplőit sem. A jelenlegi katonai vezetők többsége már több ízben azonosította magát a múltban e téren elkövetett hibákkal. A nixoni adminisztráció saigoni nagykövete Johnson elnök nagykövete is volt. A párizsi tárgyalásokon az amerikai fél fő képviselője pedig már kétszer is volt Johnson küldötte Saigonban. Befejezésül a kommentár hangsúlyozza: az amerikai népnek valóban egységbe kellene tömörülni a békéért. De ahogy Nixon önmaga is kimondta egy évvel ezelőtt: ez az egység nem érhető el el-avult eszmékkel, leszerepelt személyekkel és meg nem felelő vezetéssel. Szerda számarezsimje a munkásosztály ellen. A lisszaboni sajtó azt harsogja, hogy a következő választásokon „ellenzéki jelölt” is indulhat. A végső szót azonban a kormány mondja ki: a jelöltek listájáról azt húz ki, akit akar. Papadopulosz vezetésével a görög junta is „liberalizál”. Megszüntetik az ostromállapotra vonatkozó törvény egyik, a személyi szabadságot és a sajtószabadságot korlátozó cikkelyét. Gondoskodtak azonban kibúvóról is, ami lehetővé teszi a junta számára, hogy biztonsági érdekekre való hivatkozással folytassa a letartóztatásokat, így manővereznek a diktátorok, egyebek között annak a körülménynek a hatására is, hogy NATO-partnereiknek sem tetszenek már csendőrmódszereik, azaz „finomabb” munkát követelnek, ami kevésbé zaklatja fel a világ közvéleményét. DAILY EXPRESS: A londoni lap, amely rendszerint a konzervatívokat támogatja, most is a konzervatív párt kongreszszusáról cikkezik. Hangsúlyozza, hogy a közvélemény az egyenes adók jelentős csökkentését várja ettől az értekezlettől, illetve egy majdan hivatalba lépő konzervatív kormányzattól. „Az agyonadóztatott angol polgár — írja az újság — joggal követel ezen a téren kötelező ígéretet attól a párttól, amelynek jelszava a jó gazdaságpolitikai’ \ \ _ ' W torinói napilap LA STAMPA akkal az egyházi eseményekkel foglalkozik, amelyek a Vatikán számára a „forró októbert” jelentik. Hétfőn kezdődött meg Rómában a nemzetközi teológiai bizottság első ülése, amelyen harminc teológus vett részt különböző országokból. Szombaton kezdődik — és tizenöt napig tart — a rendkívüli püspöki szinódus, és ezzel egyidejűleg tartják meg az európai „kontestáló” papok értekezletét. Ez utóbbiak szívesebben használják önmagukkal kapcsolatban a „szolidáris papok” elnevezést, és megígérték, hogy nem fogják zavarni a püspöki szinódus munkáját. A teológusok értekezletének központi témája a pápai tekintély modelljének válsága, ami a születésszabályozást elítélő pápai enciklika helytelenítésével robbant ki. Másik témájuk a teológiai kutatás szabadsága, amelyet különböző fórumokon, például a zsinaton is kértek már. Napirendre került egy konkrét ügy is: Giulio Girardi teolófeusprofesszor eltávolítása aszaléziánus egyetemről, ötven római hívő ezzel kapcsolatos levelében emlékeztet arra, hogy a szaléziánus rend vezetői szerint don Girardi „ártalmas befolyást” gyakorolt tanítványaira. A levélírók nem adnak hitelt ennek a magyarázatnak, és hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a professzor áthelyezése (Párizsba küldték), azért történt meg, mert ez „hisz az emberek szabadságában és méltóságában, és meg akarták bénítani a minden jóakaratú emberrel folytatandó termékeny párbeszéd keresését”. zsde mmm imMisgg zölt. „Ha az SPD 30 tagú parlamenti csoportja sikeresen ellenáll a megbontásra irányuló törekvéseknek, az NSZK új kancellárja Willy Brandt lesz — írja a lap. — Ezzel Bonnban és a nyugatnémet állam történetében új korszak kezdődik, ami, ha csak egy évig tart, akkor is tartós nyomokat hagy maga után.” A kommentátor emlékeztet arra, hogy az SPD 1966 márciusi nürnbergi kongresszusa „előrelépéseket” helyezett kilátásba Lengyelország irányában. Ismeretes — húzza alá —, hogy a lengyel közvélemény ezeket az „előrelépéseket” következetleneknek és elégteleneknek tartotta. Mégis türelmesen vártuk a választ Wladyslaw Gomulka javaslatára, mert tisztában voltunk azzal, hogy a választási hadjárat nem kedves az Odera— Neisse-határra vonatkozó állásfoglalás pontos meghatározásának. A válaszadás időpontja közeleg. Nem tudni, mennyire fedik a valóságot azok a Bonnból érkező sajtóhírek, amelyek szerint az új kormány programjába át óhajtják venni az Erhard-, illetve a Kiesinger-kormány erre vonatkozó nézeteit. Ezzel kapcsolatban szeretnénk világosan és egyértelműen kijelenteni, hogy az Erhard-, majd a Kiesinger-kormány álláspontjában semmi olyan mozzanat sincs, amit Lengyelország pozitívnak tekintene. Elég a hangos deklarációkból! — mutat rá a lap. — Olyan konkrét tetteket várunk — és nemcsak mi várjuk őket! —, amelyek az NSZK politikájának tényleges megváltozásáról tanúskodnak. _ . «"*»'"** A lap kora-Hetal&df&ternfine Solalatban, hogy Christine Keeler, a korai hatvanas évek nagy politikai botrányának „hősnője” ismét szerep-? hez jutott. Ezúttal azonban nem forog kockán semmiféle torykormány léte. Keeler kisaszszony — mint ismeretes — elkészült memoárjával, amelyben részletesen taglalja a legfelsőbb körökben való korábbi szereplését, valamint viszonyát John Profumóval, volt hadseregügy-miniszterrel. Más esetekben nemigen figyel fel senki azon szennyesek kiteregetésére, amit a „News of the World” végez, — állapítja meg a kommentár —, de Keeler kisaszszony „regéje” számos kirohanást eredményezett. Lord Devlin, Anglia egyik legtekintélyesebb bírája, a sajtótanács elnöki tisztéből való visszavonulása alkalmából beszédet tartott, amelyben erős szavakkal ítélte el „régi botrányok felmelegítését”. Nyílt titok, hogy szavait Rupert Murdoch ausztráliai sajtófejedelem ellen intézte, aki nemrégiben vette tulajdonba a memoárt megjelentető sajtóorgánumot. — Longford Earl-je, aki korábban a Lordok Házában a Munkáspárt vezetője volt, kijelentette például, hogy „felháborítónak tartja” a Keelermemoár közlését. Nyilvánvaló, — hangsúlyozza a kommentár —, az Earl aggodalma arra irányul, hogy a memoár mostani megjelentetése ismét botrányba sodorhatja Profumo személyét, aki jelenleg a londoni East Enden tölt be társadalmi funkciót. Keeler kisasszony levelét viszont a londoni Times tette közzé. A többi között kijelentette: elemi joga, hogy a sztorit a saját nézőpontjából írja le, erre eddig nem volt lehetősége. Mindez, bár sok brit humbug is van benne — írja a lap kommentárja —, felveti annak kérdését, hogy Angliában még mindig nincs olyan törvény, amely védelmet biztosítana a magánélet ügyeinek szellőztetése ellen. ^ — A spanyol, portun ngál és görög dik- w' W 1 I ■ O Sw«fitatúrák közös vo-omásaival foglalkozik a Pravda szerdai számában Kuznyecov, a lap szemleírója. Mint megállapítja, a diktátorokmindhárom országban igyekszenek rezsimjüket „demokratikusra” átkeresztelni. Erre kényszeríti őket a munkásosztály és az összes demokratikus erők fokozódó ellenállása, a növekvő nemzetközi nyomás. Hogy hatalmon maradhassanak, megpróbálják országukban a liberalizálás illúzióját teremteni. Madridban nyilvánosságra hozták a szakszervezetekre vonatkozó törvényjavaslatot — a „demokratikus” és „szabad” szakszervezetek jelszavával -onban újabb támadásra készül Franco „Perui forradalmat hajtunk végre, hogy megoldjuk a perui problémákat" Juan Velasco Alvarado elnök nyilatkozata a Magyar Hírlapnak Juan Velasco Alvarado tábornok, a Perui Köztársaság elnöke az alábbi interjút adta kiküldött munkatársunknak, Todero Frigyesnek. Mely társadalmi rétegek támogatják a nemzeti függetlenség kivívását és megtartását célzó politikát? Van-e belső vagy külső ellenzéke a perui társadalom átalakításának? Egyesek azt mondják — bizonyos rosszallással —, hogy önök kommunisták. Véleménye szerint milyen célokat szolgálnak ezek a kijelentések? — Belső összefüggésük miatt e két kérdésre együtt válaszolok. — A strukturális átalakítások politikája, amelyet a forradalmi kormány elkezdett, és amelynek célja egy igazságosabb társadalmi rend kialakítása Peruban, teljes támogatást kap azoktól az állampolgári szektoroktól és politikai csoportosulásoktól, amelyek mind pártprogramjukban, mind célkitűzéseikben és tevékenységükkel követelték ennek megvalósítását és harcoltak érte. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy felsorakoztunk a csoportok vagy szektorok politikai színei vagy tendenciái mellé, amelyek irányában a kormány fenntartja ítéletalkotási és cselekvési függetlenségét. — A perui forradalomnak nacionalista és mélyreható társadalmi iránya van. Azért harcolunk, hogy kivívjuk országunk autentikus függetlenségét, és azért, hogy megoldjuk azokat az alapvető problémákat, amelyeket a fejlődés és az állami tevékenységen kívül rekedt nemzeti többség helyzete támaszt. Ennek jellemzője volt az állandó kizsákmányolás azoknak a kiváltságos csoportoknak a részéről, amelyek a nemzetgazdasági és politikai hatalmát kézben tartották. Már a forradalmi kormány kiáltványában lelepleztük a nemzeti és külföldi gazdasági erőknek a strukturális reformok megvalósításával szemben tanúsított ellenállását, amely arra irányul, hogy továbbra is egy igazságtalan gazdasági és társadalmi rendet tarthassanak fenn. Azok a kisebbségi szektorok, amelyeket sértett a strukturális reformok megvalósítása, mindenféle módon szembeszállnak a forradalommal avégett, hogy feltartóztassák. Ebbe beletartozik egy nemzetközi szintű, külső erőkkel összehangolt lélektani akció, amely magába foglalja a forradalmi kormánynak a kommunizmussal való azonosítását abból a célból, hogy' zavart keltsenek ésvisszatartják a nyugati országok beruházásait. Ennek ellenére semmiféle belső vagy külső ellenforradalmi módszer nem jár sikerrel és nem fog sikerrel járni. Az ország és az egész világ ismeri politikai orientációnkat és tudja, hogy nem importáltunk idegen ideológiákat, sem politikai formákat. Perui forradalmat hajtunk végre, hogy megoldjuk a perui problémákat. — Mi, akik Perut kormányozzuk, tudunk azokról az akadályokról, amelyeket le kell győznünk, és utat tudunk nyitni magunknak, ha még oly erős is az ellentétes érdekek hatalma. Megkezdtük egy hagyományos forma felcserélését egy másikkal, amely biztosítja a nemzet többségének az ország politikai és gazdasági életébe történő bevonását. Ehhez számítunk a perui nép rendíthetetlen akaratára és támogatására. Hogyan tudná jellemezni a forradalmi kormány és a perui egyház közötti kapcsolatokat? _— Az egyháznak és az államnak eltérő céljai vannak, a két intézmény sajátos természetéből következően. Az egyház egyetért a forradalmi kormánnyal legfőbb célját illetően, hogy emeljék a lakosság nagy nincstelen tömegének az életszínvonalát azon gazdasági és társadalmi változások révén, amelyek lehetővé teszik egy igazságosabb rend megteremtését, és saját tevékenységi körén belül hozzájárul e cél eléréséhez. Tudomásom szerint a politikai pártok működnek az önök hatalomra jutása után is. Milyen szerepük van ezeknek az ország életében? — Az előző válaszban már mondottam, hogy a fegyveres erők kormánya a véleményalkotás és cselekvés abszolút függetlenségével tekint a politikai pártokra. A forradalmi kormány, noha nincs birtokában egy demokratikus kormány formai jegyeinek, megengedi a politikai pártok szabad tevékenységét, és e felfogás szellemében megvan a gyülekezési és véleménnyilvánítási joggal élés teljes lehetősége. 1968. október 3-a óta az országban nincsenek politikai foglyok és senkit sem üldöznek eszméi vagy bírálata miatt. A politikai pártok széles körű szabadságot élveznek, hogy ítéletet alkossanak a kormány tetteiről és kifejtsék szempontjaikat azokkal a megoldásokkal kapcsolatban, amelyeket a nemzeti problémák igényelnek. Lát-e ön hasonlóságot a perui strukturális reformok és más országok fejlődése között? — Más alkalommal azt mondottam, hogy minden ország körülményei különbözőek, és ennélfogva nehéz egy uniformizált sablonnal megítélni különböző országokat. Mindazonáltal közös vonások létezése a világ többi részétől eltérő, sajátos latin-amerikai valóságot alakít ki; vannak közös gazdasági, politikai és társadalmi problémák, amelyek integrált kontinentális erőfeszítéseket kívánnak. Azonban ezen az együttesen belül minden ország — a maga különleges körülményei folytán — saját vonásokat fejlesztett ki meghatározott vonatkozásokban, amelyek alapvetően megkülönböztetik a többiektől. Ebből ered, hogy a perui problémák a jelzett általánosságon belül különleges árnyalatokkal bírnak, emiatt a megoldások, történelmi valóságának és a jelen társadalmi, politikai és gazdasági körülményeinek felelnek meg. Kétségtelen, hogy a mi jelenlegi forradalmi tapasztalatunk hasznos tanulságokkal fog szolgálni a latin-amerikai közösség többi részének. Meglehet, hogy a fő tanulság az a perui célkitűzés lesz, hogy kivívja gazdasági függetlenségét és szilárdan védelmezze forradalmi céljait a lakosság kevésbé tehetős rétegei javára. A humanista, nacionalista és független politikával, amelyet a perui forradalmi kormány követ és fog követni, nem kívánjuk magunkat példaképül állítani senki elé sem. Hiszünk abban, hogy az egész nemzetnek nemcsak jogában áll, hanem szüksége is van arra, hogy saját, különleges földrajzi, gazdasági és társadalmi vonásainak megfelelően fejlődjék. A brit toryk kongresszusán:/j / ]í Co Vlágbirodalmi álmodozás Sugár András, az MTI londoni tudósítója jelenti: Szerdán Brightonban megnyílt a Brit Konzervatív Párt négynapos kongresszusa. A délelőtti ülésen elfogadták azt a határozati javaslatot, amely előirányozza, hogy a „leendő konzervatív kormány” fokozni fogja a fegyverkezést és megszünteti a Munkáspárt által kezdeményezett katonai takarékossági politikát. A javaslat hívei kifejtették: úgy kell értelmezni a határozatot, hogy a toryk, ha hatalomra jutnak, helyreállítják Anglia katonai kötelezettségeit a Közel-Keleten, különösen a Perzsa-öböl térségében és az Indiaióceánon. A világbirodalmi álmokba merülő konzervatív küldötteket csak egy fiatal küldött — név szerint Chris Gent — próbálta az élet tényeire ébreszteni, amikor kifejtette, hogy a világméretű katonai jelenlét elviselhetetlen terheket róna az angol népre anélkül, hogy bármilyen politikai vagy gazdasági előnyöket biztosítana az országnak. A józan szavakat hűvösen, sőt ellenségesen fogadta a hallgatóság. A kongresszuson egyébként nagy feltűnést keltett a londoni ifjú konzervatívok lázadása A fiatalok „Tegyük szabaddá a pártot” című füzetükben élesen támadják a párt diktatórikus irányítását, azt, hogy az egész pártot „egy parányi csoport tartja ellenőrzése alatt”. Ez a támadás — a konzervatív Daily Telegraph szavaival élve — soha rész-, szabókör nem jöhetett volna a pártvezetőség számára, ugyanis a konzervatív párt népszerűsége az utóbbi évek mér.f)pontjára süllyedt. A Gallup Intézet szerdán közzétett legújabb felmérése szerint a megkérdezettek csupán 40 százaléka véli úgy, hogy a brit népnek jobb dolga lenne egy konzervatív kormány alatt. + (MTI) Nagy Béla stockholmi magyar nagykövet október 7-én átadta megbízólevelét VI. Gusztáv Adolf svéd királynak. ♦ (TASZSZ) Indira Gandhi miniszterelnök Delhiben megnyitotta a vakok 4. világértekezletét, amelynek munkájában több mint 50 ország körülbelül 200 képviselője vesz részt ♦ (TASZSZ) A spanyolországi Burgos város katonai bírósága — amelyet a politikai ügyek megvizsgálására alapítottak — négy fiatal baszkot összesen 20 évi börtönbüntetésre ítélt „felforgató cselekmények” vádjával. Az elítélt fiatalok „az ország szabadságáért küzdő szövetség” elnevezésű betiltott szervezet tagjai.