Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-09 / 279. szám
4 1969. OKTOBER 9. CSÜTÖRTÖK ______________________HAZAIKORKEP______________________________\ C\ MIIGYER HÍRUF Magyar fiatalok az NDK-ban (II.) Ilyen a távoli, új otthon A Német Demokratikus Köztársaságba „vándorévekre” elszegődött magyar fiatalok háromszobás, korszerűen berendezett lakásokban kaptak otthont. Egy lakás gazdája, ura és lakója 8—8 fiú. A kisebb szobákban kettesével, a nagyszobában pedig négyesével laknak. Minden lakásban ott a hűtőszekrény, s a konyhákban a kávéskanáltól a kávédarálóig mindent meg lehet találni. Nem nehéz az ilyen otthonokban pillanatok alatt valójában otthon lenni. Minden lakásban már az első nap megválasztották a lakásparancsnokot. Ez bizony fontos a „család” szervezettségéhez. Hamarosan sor került az „állami megbízott” és a KISZ-titkár, valamint a szakszervezeti felelős megválasztására is. Az állami megbízott feladata, hogy a német munkáltatókkal tartsa a kapcsolatot, a „menet közben” felmerülő problémákat továbbítsa és azok megoldásához segítséget kérjen. ,,Paprikás" konyharészleg : A német vendéglátók igen figyelmesek. Hans Scheiner, a Kirov nevét viselő gyár munkaügyi osztályának helyettes vezetője „atyáskodott” elsőnek fiaink felett Vele is beszéltem: — Gyárunkban még nem dolgoztak magyar fiatalok. Máshonnan értesültem arról, hogy a magyarok szorgalmasak, kitartóak és rendszeresek. (Örvendetes vélemény, csak meg is maradjon.) Több német gyárban azonban megnéztem, hogyan illeszkedtek be az itteni körülményekbe a magyar gyerekek. Számos kisebb jelentőségűnek látszó, de számomra mégis fontos tényre felhívták a figyelmemet. Így például a magyar fiúk sokkal fűszeresebb ételeket szeretnek, mint mi. Az üzemi konyhán szerveztünk hát egy „paprikás” részleget. A lakások élelmiszer-állományát szintén feltöltöttük paprikával és borssal. — A munkabeosztással kapcsolatban az az elképzelésünk, hogy a fiúkat vegyes brigádokba osztjuk, hogy mielőbb összebarátkozzanak a német munkásokkal. Remélem, hogy a magyar fiatalok megtalálják számításukat nálunk, és az itteni munkájuk segítője lesz a két ország, a két nép barátságának — mondotta Hans Scheinen Itthon mindegyik kiutazó fiú 109 márka költőpénzt vásárolhatott. Így egyik sem érkezett ki pénz nélkül. A Kirov gyár pedig — ahol két-három éven keresztül dolgoznak — 50 márka előleget ajánlott fel nekik kéthavi levonásra. Jól jött ez is, az is... A csaknem kétszáz fiúból azonban mindössze 20—25 tudott a zsebében levő pénzzel — az első napokban — megfelelően gazdálkodni. Így a pénz jelentős része gyorsan megcsappant. (Megfigyeltem, hogy a gyerekemberek a pfenninget nem becsülték. Egy pohár sör 51— 55 pfenningbe került, de ők szemrebbenés nélkül adtak egy márkát a „gavallérián” álmélkodó pincéreiknek, ember” — alapon. A lakástanácsok azonban sikerrel közbeléptek... A több mint 10 ezer lakosú lakótelepen fiataljaink együtt élnek a németekkel. Felkerestem a lányok otthonát. A hoszszúra nőtt, fekete hajú Lengyel Margittal váltottam először szót. A Makóra való lány Fernmelde Werkben — vagyis magyarul a telefongyárban — dolgozik és a múlt év szeptemberében jött ki az NDK- ba. — Nagyon intenzív a munka és nálunk csak egy munkafolyamatot lehet elsajátítani. Azt azonban tökéletesen. Nagyon jó, hogy két szabadnapunk van... Kenéz Erzsi, Hódmezővásárhelyre való. Tevékenyen részt vesz a KISZ-munkában is. — Ákád azért probléma nálunk — magyarázza az őslakók komolyságával. — Néhány lány nem ott dolgozik, ahol szeretne, s ez bizony érezhető a keresetükön is. Sokan ugyanis szakma nélkül jöttek ki, és még nem tudtak annyira előbbre jutni, amennyire szerettek volna. A beszélgetés során szóba került a nyelvtudás is. Az alacsony termetű, temperamentumos kislány pergő nyelvvel mondta: — Nem tudunk németül. Itt élünk már egy esztendeje és a legtöbb fiú meg lány, alig tanult meg két-háromszáz szót. A munkavezetők, művezetők a bonyolultabb munkát sokszor ezért nem tudják magyaroknak kiadni___ Ezt a megállapítást máskülönben nagyon sokan alátámasztották. Tény, hogy a Németországba kiengedett fiataljaink közül kevesen tudnak németül. Most azonban már néhány nyelvtanár segíti őket — díjmentesen —, hogy mielőbb szót érthessenek vendéglátóikkal. Az idén még több német tanárt küld ki a Munkaügyi Minisztérium, mert kötelezővé tették a fiataloknak a nyelvtanulást... Fahidy József Látogatás az őslakóknál... Másnap felkerestem a Bruno Plade 2. szám alatt élő „őslakókat”. Több mint félezer magyar lány és fiú él ott csaknem másfél éve. Wolfgang Niemann, a lipcsei megyei tanács munkaügyi irodájának vezetője, útközben bizony sok jót, ám sok bírálót is mondott fiataljainkról. Az itthonmaradt szülők megnyugtatásául azonban gyorsan közlöm: a munkahelyen semmi kifogás nem merült fel magatartásukkal, viselkedésükkel, munkájukkal kapcsolatban. A köznapi életbe azonban nem mindegyik — igaz öt-hat százalékról van szó csupán — tudott kellően beilleszkedni. Ez a kisebbség egy ideig hangoskodott és elég sokat ivott, „ha már egyszer felnőtt lett az Meleghír — Naponta mintegy 25—30 gépkocsi 70—80 vagon tüzelőanyagot szállít a budapesti közintézményeknek — mondta Koesor Mihály, a Fővárosi Tüzelőanyag Elosztó Hivatal vezetője az MTI munkatársának. — Az iskolákban, az óvodákban, a bölcsődékben, a napközi és a szociális otthonokban, továbbá a kórházakban már próbafűtéseket tartottunk, s az intézmények széntárolóit fokozatosan feltöltjük, hogy 15-én mindenütt megkezdődhessék a fűtés. — A tüzelőanyag-ellátásban — reméljük — nem lesz fennakadás. Két telephelyünkön jelenleg 3000 vagonnyi szénmenynyiséget tárolunk, de — értesülésünk szerint — egyes szénfajtáknál lemaradással kell számolnunk. Így például az NDK- ból rendelt 1000 vagon brikettből eddig mindössze 520 vagon érkezett, s körülbelül még 200 vagonra számíthatunk. A brikettet felhasználó közintézmények tüzelőanyag-ellátását úgy kívánjuk megoldani, hogy részükre megfelelő minőségű és mennyiségű tűzifát szállítunk. Kevésbé kedvező a kép a kokszellátásnál, mivel az intézmények tekintélyes része — főként az általános- és középiskolák — koksztüzelésre tért át, s jó néhány tanintézet későn jelezte kokszigényét. Október 15-én kezdődik a fűtés a budapesti közintézményekben XOX Hho-ro Több üdítő italt gyárt a szeszipar A Szeszipari Országos Vállalat tevékenységét, fejlődését, újdonságait ismertette szerdai sajtótájékoztatóján dr. Gylimesz János vezérigazgató, a MÉM Váci utcai mintatermében. A'Legújabb terméküyi' a külföldi licenc alapján,, gyártott ,st£r Cola üdítőital, amelyből naponta 60 ezer palack készül. Jövőre Budapestenmár 100 ezer palackra növelik a kapacitást, vidéken pedig a demecseri keményítőgyárban létesítenek napi 60 ezer palackot töltő üdítőital-üzemet. Régi fogyatékosságot szüntetnek meg azzal, hogy ezentúl a sütőélesztőt higiénikus, 5 dekás csomagolásban szállítják az üzleteknek. Múltunk, jelenünk és jövőnk kézikönyve Egy atlaszt lapozgatok. Ha azt mondom, minden egyes oldala izgalmas, érdekes „olvasmány” — e kifejezést alighanem elnéző mosoly illeti. Hiszen miféle olvasnivalót kínálhat egy atlasz? Miről mesélhetnek a térképlapok színes vonalai, négyszögei, pontocskái? Pedig ez az atlasz valóságos regény. Geológiai korszakok titkairól vall, a népesség alakulását veti elénk, a természeti viszonyok hűséges tükrét mutatja fel, ipari és mezőgazdasági struktúrát vázol. Sőt, megmondja azt is, hogy hol, hányan járnak színházba, néznek televíziót, s van-e vize a falunak... Pillantás a Dél-Alföldre Életünk és környezetünk, jelenünk, s nem kismértékben jövőnk térképét forgatom. Pontosabban három megyéét, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye — a Dél-Alföld — regionális atlasza fekszik az asztalon. Igaz, nem éppen a napokban jelent meg, de a vállalkozás mindenképpen megérdemli, hogy a szélesebb közérdeklődés olvasólámpája alá tartsuk ezt a 124 térképlapot. Előszavát dr. Radó Sándor Kossuthdíjas egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala térképészeti önálló osztályának vezetője írta, aki egyben az atlasz főszerkesztője is. Idézet az ajánlásból : „Magyarország nemzeti atlasza, amely 1967-ben jelent meg, hazánk egészének természeti képét, társadalmi, gazdasági helyzetét magas igénnyel, tudományos szintézisben tárja népünk elé, egyben mint történelmi keresztmetszet, dokumentumot nyújt a ma és a jövő kutatásai számára. A nemzeti atlaszt előkészítő sokoldalú adatgyűjtő és feldolgozó munka vetette meg az egyes országrészek — nagyjából az Országos Tervhivatal által kialakított tervezési körzetek, régiók — atlaszsorozatának alapját.” A hat kötetre tervezett sorozat első darabja a hazai és a külföldi szakmai körökben osztatlan sikert aratott. Csakhogy más a szakmai siker és más az atlasz tulajdonképpeni rendeltetése. Erről beszélgettünk Radó professzorral. — Az úttörő vállalkozáson túlmenően, ha magam részéről egy kicsit „bivaffcozási alapnak” is,tekintem kötetet. Ahol csak alkalmama nyílik rá, mindig, mindenütt hangsúlyozom: a kartográfiai ábrázolásnak beláthatatlan távlatai állnak előttünk, s nekünk élni kell ezzel a lehetőséggel. Képzeljük csak el: a kartográfia eszközeivel egyetlen térképlapon a grafikonok, a számjegyek, a statisztika megannyi tételének sokasága takarítható azonnal áttekinthető, közérthető, vizuális képet tudunk nyújtani mindenki számára. Sőt, nemcsak a pillanatnyi helyzetet — annak történeti, vagy történelmeg, s ugyanakkor egy-egy témakörben MAGYARORSZÁG REGIONÁLIS ATLASZAI.1. mi alakulását — vázolhatjuk, hanem egyazon térképlapon lehetővé válik az előremutatás, a perspektíva meghatározása is. Eredményes szűrővizsgálatok, új gyógymódok Ma kezdődik a 37. tüdőgyógyász-nagygyűlés Ma délelőtt a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődik a Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság 37. nagygyűlése. A háromnapos tanácskozás programjáról, napjaink tüdőgyógyászatának legfontosabb problémáiról, valamint a tbc elleni küzdelemben elért eredményekről kértünk tájékoztatást dr. Mosolygó Dénestől, az orvostudományok kandidátusától, a kongresszus elnökétől. — A kongresszus egyik fő témája a gumókór elleni küzdelem eredményeinek értékelése, s egyben a jövő feladatainak megjelölése. S bár e nem is olyan régen népbetegségnek számító veszedelmes kór legyőzésében nagyszerű eredményeket ért el az orvostudomány , azér akad még tennivaló. A második ötéves tervben befejeződött a hálózat fejlesztése, s létrehoztuk a tuberkulózis legyőzéséhez szükséges személyi, tárgyi, szervezeti feltételeket. S így a gümőkór elleni küzdelemben új szakasz kezdődik el — amelynek célja: a tbc teljes leküzdése. Különösen kedvezően alakult a helyzet — nemzetközi vonatkozásban is az élvonalba tartozunk — a gyermekek körében. Ugyanakkor az idősebb korosztálynál a fertőzöttség még elég magas. 1963-ban például 12 000 új megbetegedés fordult elő, bár ez a szám ugyancsak csökkenő tendenciát jelent, ha összevetjük 1958-as statisztikai adatokkal, melyek szerint még 28 000 megbetegedés fordult elő. Az eddigi eredményekben nagy jelentősége volt a szűrővizsgálatoknak. Ennek bizonyítására elegendő, ha például megnézzük a múlt esztendei adatokat: hazánkban a tbc-s betegek 70 százalékát, a tüdőrákos betegeknek pedig 50 százalékát röntgen-szűrővizsgálat alapján fedezték fel. De nagy jelentősége van az egyéb tüdőbetegségek korai felismerésében és gyógyításában is. A járványügyi helyzet javulása fokozatosan lehetőséget ad arra, hogy a tüdőgyógyászhálózat, a fő célkitűzése, a tbc teljes felszámolása mellett bekapcsolódjék az egyéb idült tüdőbetegségek ellátásába is. Itt említeném meg a tüdőrákot és a sareoidosist, amely mind gyakoribb megbetegedés, s világszerte kiterjedt kutatások folynak a betegség okainak felderítésére és a hatásos gyógymód megállapítására. — A XX. század egyik legnagyobb orvostudományi feladata a gumókór leküzdése — mondotta a nagy magyar orvostudós, Korányi Frigyes. Szellemi öröké, ha az eddigi eredményeket figyelembe vesszük, valóra válik, s a XX. század végére a tbc nem lesz már Magyarországon számottevő közegészségügyi probléma — fejezte be nyilatkozatát dr. Mosolygó Dénes, stb. A talajjavítástól a kútfúrásig Míg a nemzeti atlasz csak járásokig terjedő részletességgel készült, a regionális atlaszok már egészen a községekig hatolnak. K örömmel mondhatom, hogy számos közgazdász, mezőgazdasági és ipari szakember, építész, tervező, de még az alsószintű tanácsok vezetői is meglepődtek azon, hogy ilyen sokoldalú lehet a kartográfia kifejező készsége. Tessék, üssük csak fel az atlaszt. Ez a lap, például, választ ad arra: milyen talajadottsága van a három megye — községenként kimutatott — mezőgazdasági területének, ami a hasznosítás szempontjából alapvető fontosságú; a következő oldal pedig máris arra felel, hogy a talajjavításban milyen módszereket ajánlatos követni. Vagy itt van egy másik térkép: milyen a városok, falvak vonzásköre és mozgásiránya — ebből a közlekedés szakemberei meríthetnek sokat. Lapozzunk tovább: egészségügyi ellátás, kereskedelmi hálózat, kulturális színvonal. A három, megye — ezúttal a szó valódi ,értelimében ,mai tisít, könyvként, illetve atlaszként, áll előttünk, természetföldrajzi, gazdasági, kulturális vonatkozásban egyaránt. Még olyan „aprosagrik’" sem feledkeztek meg a szerkesztők, hogy felnyissák a geológiai mélységek titkait. — Mindhárom megyében, tipikusan alföldi megyékről lévén szó, rendkívül fontos a vízellátás, ami mindmáig sok gondot jelent e települések lakói számára. Nos, egy térképlap arra is utal: hol, milyenek a kútfúrás lehetőségei, melyik községnek mivel kell számolnia, mielőtt artézi kutat épít. A vállalkozáshoz illő fogadtatást Sorolhatnánk tovább az atlasz kincset érő jelzéseit, színeinek, rajzainak, ábráinak és vonalainak — regiment adatot egyetlen lapon is szemléltetően kifejező — összességét. — Most már a szaktárcák messzemenő támogatását élvezia vállalkozás, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi vonatkozásban is. Ugyanis a teljes sorozat, jelentős összegbe kerül. De mindenképpen megéri, mert jelentősége a tervezés,a fejlesztés, a holnap magyar városainak és falvainak kialakítása, fejlődési irányának meghatározása szempontjából — ha szabad ezt mondani — nélkülözhetetlen kézikönyvként kínálkozik a szakemberek asztalára. S ha ezt valóban komolyan átgondoljuk, ha valóban felfogjuk a regioris atlaszsorozat tulajdonképpeni jelentősségét, bizony, kissé csalódottan tekinthetünk a nyitókötet impresszumára, amelyen ez áll, megjelent 1500 példányban. Ha pusztán a helyi tanácsokat, valamint a járási és megyei tanácsok szakigazgatási apparátusát vesszük figyelembe, akkor is túlságosan szerény ez a példányszám. S a szaktárcákról, a tervező- és kutatóintézetek egész soráról, vagy a helybeli ipari és mezőgazdasági üzemekről még nem is szóltunk. — Bízom benne — mondja Radó professzor —, hogy a többi kötetet most már nagyobb, a vállalkozáshoz illő méltányosabb érdeklődés kíséri. A következő öt tervezési régióban kívánjuk sorra venni a megyéket: Tolna, Somogy, Baranya, Hajdú, Szabolcs, Szolnok, Vas, Zala, Győr-Sopron, Veszprém, Borsod, Nógrád, Heves; valamint Pest, Fejér, Komárom, K.-Gy. 91