Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-09 / 279. szám
6 IV. OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK ÚJKÖNYVEK Albert Gábor: Az istentagadó Furcsa jelenségnek vagyunk tanúi Miközben az irodalmi élet figyelme egy-két év óta a pályakezdők felé fordult, s a húszévesek novelláin ámuldozik , a negyvenes prózaírók meglepetést keltő könyveket tesznek le az asztalra. A negyvenes generációból is a külső pályán futók törtek be az élbolyba, a látványosan induló favoritokat behozva, sőt lehagyva. A most bizonyítóik közül hadd említsem Marótit, Rákosyt, Sükösdöt, Gyurkót, Konrádot, Kardost. S ehhez hozzátennék még egy nevet: Albert Gáborét Második kötete: Az istentagadó négy nagyobb lélegzetű elbeszélést, illetve kisregényt tartalmaz. Az előbb elsorolt társai is majd mind regénnyel lepték meg a kritikát. Ez magyarázza a „késői bizonyítást”: a novellisták után a nemzedék regényírói is magukra találtak. Természetes folyamat ez, csak a mi, még mindig folyóiratcentrikus irodalmi szemléletünk számára meglepetés. A novellistákat már húszéves korukban felfedezzük magunknak, a regényírókat pedig később, csodálkozva és szinte hitetlenkedve fogadjuk. Albertet regényírónak tartom, noha három-négy éves írásai elbeszélés terjedelműek. De szemléletük, belső terjedelmük regényszerű. A Subpondere és a Vesszőfutás — kötetének két legjobbja — zsugorított regény. Némi bővítményekkel, stiláris lazításokkal, az epizódok kibontásával regénnyé terebélyesíthetők. Nem a mennyiségi szemlélet íratja ezt velem. Hosszú elbeszélés és kisregény között nehéz határvonalat húzni, s nem az oldalszám dönti el a műfaji kérdést. Az elbeszélés (a novellával ebben tartva rokonságot) egy kialakult jellemű hős körül bonyolítja a cselekményt — a regény pedig a jellemfejlődést, változást, s a környezetnek, az eseményeknek ebben való közreműködését állítja középpontba. A Vesszőfutás mozaikjai — valószínűleg sok személyes élménynyel — egy gyerekről szólnak: hogyan nő bele a kamaszkorba, érik férfivá. Látszólag nőügyek állnak az előtérben, de a mögöttes szinten társadalmi változások, történelmi események húzódnak meg, igaz, csak jelzésszerűen. Az egész kisregény egyetlen vízió, ahogy az emlékeit sorolja elő az első személyben valló elbeszélő. Ez a forma szuggesztívvé teszi az írást, de le is szűkíti. A Sub pondere nagyobb lélegzetű. Egy élet története sűrűsödik az alig négy ívben. A halál szorításából menekül ki a meglett férfi, látszólag már mindent elvesztve, és mégis a legfontosabbat: az életet, az önbecsülést viszszanyerve. Sub pondere eresett pálma — teher alatt nő a pálma, tartja a latin közmondás. A főhős, egy volt jegyző, nehéz terhek alatt, a társadalom ravasz szorításában és kíméletlen egyoldalúságában tudott igaz ember maradni — nem hős, nem áldozat, „csupán” olyan ember, akinek nem kellett elveszítenie az önbecsülését. Ez a felismerés adja neki azt a belső erőt, amivel győzedelmeskedni tud a betegség fölött Albert Gábor hite szerint mi magunk vagyunk (lehetünk) önmagunk legjobb szövetségesei. És persze, önmagunk ellenségeivé is válhatunk. A Hintz néni című elbeszélés ezt példázza. A lakáscsere során monologizáló öregasszony, saját magát dicsérgetve és sajnálva leplezi le önnön szörnyeteg mivoltát: tönkretette az életét, megkeseríti másokét és sírba szekálta a férjét Az istentagadó (Akhilleusz fiának történetében, aki a trójai faló aljas csele ellen lázad) a kiszolgáltatott ember vak önpusztítását példázza. Neoptolemosz rosszkor és rosszul lázad. A történelmi erők terhe alatt (sub pondere: rímel rá a másik írás a kötetből) csak bizonyos szívóssággal állhatunk helyt Az elbeszélés értelmezését megnehezíti a történet elvontsága. Albert Gábor okkal fél a direkt magyarázkodástól; szűkszavú kisregényei ilyen aggályosságot is rejtenek. De regényírói tehetségét lebéklyózza ez a zord önfegyelem. A Subpondere szabadabb kitárulkozását, nyíltabb világát és egyenesebb beszédét tartom követendőnek. (Szépirodalmi) Gáli István Harmat Endre: Gyilkosság a palotában Vannak történelmi események, amelyek évtizedek múltán sem veszítenek érdekességükből. Különösen akkor sem, ha titokzatos alakokkal vannak összefüggésben, s ezeknek a szereplőknek viselkedése, magatartása, esetleg hatalma szánte megmagyarázhatatlan. Grigorij Raszputyin kétségtelenül a legtitokzatosabb történelmi alakok közül való. A múlt század kilencvenes éveiben bukkant fel az előkelő pétervári szalonokban, erőteljes, tiszteletet parancsoló megjelenése, félelmetes kék-hideg tekintete, s hatása környezetére legendák forrásává lett. Csakhamar eljutott a csúcsig, bejáratos volt a cári udvarba, és ott olyan befolyásra tett szert, hogy az előkelő körökben féltékenységet támasztott maga ellen. Amikor hatalma egyre elviselhetetlenebbé vált, Felütsz Juszupov herceg lakására csalták és ott megölték. Harmat Endre történelmi riportregényében ennek a Raszputyinnak az életútját rajzolta meg, mégpedig oly módon, hogy a legendák megmagyarázásával még izgalmasabbá tette ezt az alakot. Végigköveti a parasztból lett szerzetes életének minden fontos epizódját, nehezen tisztázható származásától döbbenetes haláláig. Nyugat-Szibériából, Pokrovszkoje faluból indult el; ellenségei sokat hangoztatták, hogy ebben a faluban deportált bűnözők telepedtek le. Egyes feljegyzések szerint maga Raszputyin sem volt hűtlen az ősökhöz, ifjan lovat lopott, de azt is megemlítették róla, hogy már gyermekkorában szinte látnoki erővel rendelkezett, éppen egy köztiszteletben álló titkos lótolvajt leplezett le. A gyerekkoráról szóló ellentmondásos híresztelések meglehetősen összeillenek a későbbi életmódjáról keletkezett legendákkal. Csodatetteiről, jóslatairól, irgalmatlan önsanyargatásairól éppenúgy legendák keltek, mint korrurságáról és orgiáiról. A könyv írója egyfelől Raszputyin egyéniségének, fizikai erejének és akaratának jellemzőiben keresi korszakos hatását, másfelől a cárizmus utolsó évtizedeinek megbomlottságában, a társadalmi ellentétek oly mértékű kiélezettségében, amelyek válsághangulatot keltettek, s ebben a légkörben a Raszputyin-féle messzianisztikus jelenségek hatékonyan tudnak cselekedni, egyéniségükből fakadó befolyásuk még jobban fölfokozódik. Harmat Endre eleven, színes képekben adja vissza a korabeli Oroszország életét, könyvének fő erénye azonban Raszputyin alakjának megrajzolása. Végig nem lankadó lendülettel jut el az események leírásában a kétségtelen csúcsig, a végkifejletig, Raszputyin rémregénybe illő meggyilkolásáig. Azt hiszem, hogy ez a rész legjobb része, a többi azért válik szintén kitűnővé, mert mintegy előkészíti ezt. Izgalmas, jól fölépített, élvezetesen megírt könyv ez, műfajában a legjobbak közül való. (Gondolat) Szalay Károly /Czobor Ágnes: Rembrandt és köre A kiadó ezzel a kiadvánnyal emlékezik meg Rembrandt halálának 300. évfordulójáról, abban a sorozatban, amelyben egy-egy korszak vagy korszakot jelző mester munkásságát mutatja be magyarországi gyűjteményekben található műkincsek alapján. A mostani kiadvány 48 képtábláján a Szépművészeti Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum és magángyűjtemények képeinek, képrészleteinek reprodukciói sorakoznak. A Szépművészeti Múzeum ugyanebben a témakörben rendez ünnepi kiállítást, ahol majd a jelen kötet képeinek eredetijei sorakoznak. Jó gondolat volt a kiadótól, hogy Czobor Ágnes könyvét a kiállítást megelőzően bocsátotta nyilvánosság elé, elősegítve ezzel, hogy közönségünk már előismeretek birtokában találkozhassék az eredeti képekkel. A Szépművészeti Múzeum Rembrandt eredeti műveiből csak néhányat mondhat magáénak, de szép számmal találhatóak gyűjteményében olyan mesterek munkái, akik közvetlenül előkészítették Rembrandt munkásságát, és olyanoké is, akik Rembrandt hatása alatt állottak. Ez a hatás csak kis részében volt közvetlen. Rembrandt foglalkoztatott ugyan — kora szokásainak megfelelően — segédeket, tanítványokat. Igazi iskola azonban nem alakult ki műhelyében. Szélesebb a hatósugara a saját műhelyén túli művészi ösztönzésének. Czobor Ágnes világosan vázolja fel a Rembrandtra ható és a Rembrandt hatása alatt állott művészek körét szakszerű és közérthető tanulmányában. (Corvina) B. I. Vincze Lajos rajza AKADÉMIAI KIADÓ Csáki Norbert: A földellátotság szerepe a mezőgazdaság nemzetközi szakosodásában. — Fekete Ferenc—Szénay László: A baromfitermékek forgalmazásának közgazdasági kérdései. Haracsi Lajos: Erdészeti növénykórtan. — Rényi Alfréd: Biológusok a matematikáról. — Tarnai Andor: Extra Hungáriam non est vita. . (Egy szállóige történelméhez.) CORVINA KIADÓ Hegedűs Géza: Kulcsra zárt szobában. (Muraküzy János életrajzi regénye.) EUROPA KIADÓ Heller, Joseph: A 22—es csapdája. Regény. — Wells, H. G.: A vakok országa. Elbeszélések. GONDOLAT KIADÓ Gazdag László: Útitársunk, a térkép. KOSSUTH KIADÓ Beck Béla: Hosszú távú tervek. Magyarországon. — Szilvás Lajos Kipárnázott kaloda. Regény. MAGVETŐ KIADÓ Chandler, Raymond: A magas ablak. Bűnügyi regény. — Karinthy Fe- A hét könyves rene: Hét játék. Drámák. — Rónay György: Jegyzetlapok. — Vészi Endre: Visszapillantás a jelenbe. Versek. MAGYAR HELIKON KIADÓ Pauszlovszkij, Konsztantyin: Vallomások festőkről. MEDICINA KIADÓ Magyar Imre—Petrányi Gyula: A belgyógyászat alapvonalai. 1—2. köt — Az orvosi laboratóriumi asszisztensek kézikönyve. 1—2. köt. MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ Retting Ferenc: Tejipari vizsgálati módszerek. — Mészáros Zoltán: Virágzó kaktuszok. — Ordódy Géza: Hordómérő táblázatok. MÓRA KIADÓ Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona: Ifjúsági egény. MŰSZAKI KIADÓ Bencze Tibor László: Elektronhobby. — Hajós György: Műanyag sajtolóanyagok feldolgozása. — Nozdroviczky László: Televízióantennák. — Kacsev, D.: Rádióamatőr műhelysarok. SZÉPIRODALMI KIADÓ Keresztes Ágnes: Halálod ellen. Versek. — Krúdy Gyula: Az első Habsburg. Történelmi regény. TÁNCSICS KIADÓ Botond-Bolics György: Redivivus tüzet kér. Tudományos-fantasztikus regény. TANKÖNYVKIADÓ Környezetismeret. Kézikönyv az ált. isk. 3. oszt. tanítói részére. — Német nyelvkönyv. 1—2. köt. — Ritoók Zsigmond—Gyapay Gábor: Tanári kézikönyv a történelem tanításához a középisk. 1—2. osztályában. TERRA KIADÓ Havas Lívia: Magyar—német, német-magyar útiszótár. ZENEMŰKIADÓ Dallos Attila: A pécsi balett története. 2031. ZRÍNYI KIADÓ Haditechnika 1970. — Urbán Ernő: Bumeráng. Regény. _________________Magyar Hírlap Huba László: Szabálytalan hajónapló Utazni jó! Közeli és távoli tájakon barangolni, addig számunkra ismeretlen világokat felfedezni, rég letűnt kultúrák emlékeivel találkozni, idegen szokásokkal, emberekkel barátkozni. S azután megtérve haza, nem kisebb öröm beszámolni a családnak, a barátoknak az élményekről; a fényképezőgép pillanatfelvételei mellé rakni saját szavainkkal azt a sokkal, de sokkal többet, amit nemcsak szemünkkel láttunk, hanem idegeinkkel is érzékeltünk, s amit csak mi tudunk, amit csak mi mondhatunk el. A szélesen áradó mesélőkedv hozta létre Huba László Szabálytalan útinapló című útikönyvét. Valóban szabálytalan, mert nem szokványos beszámolót ad az olvasó kezébe, hanem színesen, fordulatosan megírt históriáját egy háromhetes kirándulásnak. Az út, mely hét tengeren át vezetett, érintve Velencét, Szicíliát, Afrikát, Franciaországot, Angliát, Hollandiát, hogy végül az NDK-beli Warnemündében végződjék, valóban gazdag volt látnivalókban, benyomásokban egyaránt. S a szerző nem fukarkodik, mindebből bőségesen megvendégeli a vele képzeletben együtt utazót. Meghitt közvetlenséggel karol az olvasóba és együtt csavarog vele a palermói halbűzös piacsoron, bekukkant a tuniszi sikátorokba vagy éppen megosztja vele a kirándulóhajó mindennapi életét. De a szerzővel nemcsak együtt nézünk, hanem vele együtt látunk is. Segítségével bepillantunk a felszín mögé is; előadása nyomán történelmi, politikai, kultúrhistóriai összefüggésekre derül fény. Minden tekintetben nemcsak hasznos, hanem kellemes olvasmány is Huba László könyve. Érdemes kézbe venni, jó széllel hajózunk vele hét tengeren át. (Panoráma) Sz. E. Engel Tevan István rajza Hajduska István: Papírhajók oklevélből Jól nevelt regényhősök élete általában véget ér a könyv utolsó oldalán; sem időben, sem térben nem folytatódik, legfeljebb az olvasó képzelete játszhat a gondolattal, mi történhetne a hősökkel, ha az író folytatná sorsuk elmesélését, vagy ha valóban élő figurák lennének, írónak, olvasónak azonban ritkán adatik meg, hogy hősei sorsát tovább mesélhesseolvashassa. Ehhez olyan hősök kellenek, mint Hajduska István új könyvének kilenc lányfigurája. E kilenc hősnő ugyanis valóban él. Csaknem nyolc éve ismerkedtünk meg velük, az író Kollégiumi lányok című kötetében, amely kilenc bölcsészhallgató kollégista lány sorsát tárta fel, ellentmondásokkal, küzdelmekkel, gondokkal, derűvel és bizakodással teli sorsokat, melyek önmagukban is elég gazdagok lettek volna akár egy-egy külön könyvhöz. Az anyag szinte követelte Hajduska ígéretét: pár év múlva, mikor a lányok már „elrázódtak” az életben, folytatja sorsuk bemutatását. S most itt az ígért folytatás, a Papírhajók oklevélből című kötet. Hogy mi történt az első könyv óta eltelt időben a lányokkal? Sok minden, de általában nem az, amit akkori énjüktől várni lehetett. Az élet jobb történeteket produkált, mint az írói fantázia, szabálytalanokat és szabályosakat, tragikusokat és mulatságosakat; a kilenc lány élete szinte a mai lánysorsok lehetséges variációsorozatát mutatja be. Bár csak kilenc sorsról van szó, mégishallatlanul tágnak, bőségesnek érezzük a könyvet; ilyenné teszi a benne sűrűsödő, jól megírt valóság, az okosan felhasznált tényanyag. A lányok kedves ismerősökké válnak, egynémelyiküktől nem szívesen búcsúzunk, mert életük fordulatai pár év múlva újabb izgalmas írás lehetőségét ígérik. Hajduska e könyv végén ugyan nem ígér folytatást, de erős a gyanúnk, hogy pompás érzékkel megtalált anyaga aligha hagyja majd nyugton. (Magvető) T. 1 Katkó István: Társasutazás A felszabadulást követő évtizedben indult prózaíró nemzedék termékeny tagja Katkó István: tizenkettedik könyve — elbeszélésgyűjteményei között a harmadik — ad számot az utóbbi években kifejtett munkásságáról. Voltaképpen három, tematikájában s részben hangvételében is elkülönülő novella-, illetve karcolatfüzért tartalmaz a kötet, de a ciklusokat belső kohézió fűzi össze s teszi a gyűjteményt kerek egésszé. Már eddigi kötetei bizonyították, hogy Ratkó társadalmunk ellentmondásainak, az ebből adódó kisebb-nagyobb tragédiáknak, de a napjaink mélyén feszülő, jövőbe mutató erőknek is hű ábrázolója. Nemcsak szemlél, hanem véleményt, ítéletet is mond, tárgyának megfelelően hol komoly, hol ironikus hangon. Ezúttal — már kötete címével is — mintegy társasutazásra hív jelenünk ,és közvetlen múltunk tájaira, a társadalmi változások előidézte konfliktusok világába. Már az első elbeszélés írói telitalálat: mi minden villan át a főhős agyán, amíg egy értekezleten legelsőként felszólalásra jelentkezik. Lírai gyengédségével tűnik ki az Anyai szigor, finom lélekrajzával a Csupasz falak, a Bertha nővér című elbeszélés, viszont frappáns ötlet tömör kidolgozása az Amíg a kocsit javítják. A helyzetekben rejlő szomorú groteszkséget az írások egy részében leplezi a tárgyilagos elbeszélői hang. Ahol azonban az ironikus-szatirikus elemek kerülnek túlsúlyba, például a második ciklusban, az ábrázolás harsányabb lesz. Leginkább akkor bizonytalanodik el az író, amikor a mai fiatal technikai-műszaki értelmiség problémáiban próbál elmélyedni; érezhetően ez a témakör meglehetősen idegen számára. (Szépirodalmi) G. Sz. L