Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)

1970-01-14 / 14. szám

2 1970. JANUÁR 14. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap « A lap keddi szá-WIUlP PPAiVfl ' "hosszú IxUJuJb­­­il­lf U kommentárban elemzi a pártira­ nyitás és a gazdasági élet kapcsolatát. Csehszlovákiában több közgazdász hely­teleníti a kommunista párt irányító szere­pének érvényesítését a gazdasági életben. Márpedig a párt befolyásának meggyen­gülése — nem is szólva az elméleti zűrza­varról — mindig is a termelőerők fejlő­désének lassulására és ennek következ­ményeként a lakosság életszínvonalának romlására vezetett. A társadalom és a gazdaság több éves következetlen és nem céltudatos irányí­tásának Csehszlovákia azzal is megadta az árát, hogy jelenleg egyike azoknak az országoknak, amelyeknek nincs kidolgo­zott koncepciója a népgazdaság távlatai­ról. Ma már mindenki számára nyilván­valóvá vált, hogy a szocializmus az egyet­len alternatíva a csehek és a szlovákok számára, és ha a többség magáévá tette a kommunista ideológiát, úgy a társada­lom élén nem állhat más erő, mint ép­pen a kommunista párt. A párt tekintélye azonban nemcsak ideológiai programon alapul, hanem a társadalomban kifejtett tevékenységének módszerein is. Vezető szerepét elsősorban a különféle szervekben és szervezetekben dolgozó kommunisták révén érvényesíti. A kommunisták feladata, hogy a párt cél­kitűzéseit és határozatait közvetítsék és megvalósítsák munkahelyükön. A CSKP KB májusi ülésének a gazda­sági élet egységes és tervszerű irányítá­­sáról szóló elvei változatlanul érvényesek. A párt nem kíván beavatkozni a kormá­nyok, minisztériumok, vezérigazgatók és vállalati igazgatók hatáskörébe, de nem hallgathat olyan esetekben, amikor rosz­­szul bontják le a tervet, vagy amikor a gazdaságpolitika célkitűzéseit nem való­sítják meg a kormány és a párt irányvo­nalának megfelelően. Ilyen esetekben a párt odahat, hogy a felelőtlen és tehet­ségtelen személyeket rátermett szakembe­rekkel váltsák fel ~ — Keddi vezércikké­üt*JR( £##5 B K /& ben az SZKP Köz- W Wl írnl©Mri Pb"« „ Bizottsága decemberi plénu­mának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülés­szakának eredményeit értékeli a lap. A múlt négy esztendő legfőbb gazda­sági eredménye, hogy a legfőbb gazdasági és szociális mutatókat illetően a nyolca­dik ötéves terv irányelveit teljesíteni fog­juk. A legfőbb politikai eredménye en­nek a négy esztendőnek pedig az, hogy a pártnak a XXIII. kongresszuson és a Köz­ponti Bizottság plénumain kidolgozott irányvonala komoly sikereket biztosított az ország gazdasági és védelmi potenciál­jának megerősítésében, a dolgozók élet­­színvonalának emelésében. Valóban gigásziak azok a feladatok, amelyeket a kommunista párt, a szovjet állam, az egész szovjet nép megold. Ugyanakkor a plénum azt is megállapítot­ta, hogy számos iparágban lemaradás mu­tatkozik a fejlesztés ütemében, lassan emelkedik a munka termelékenysége, a­­társadalmi termelés hatékonysága. A kom­munizmus építése bonyolult nemzetközi viszonyok között megy végbe. Bizonyos nehézségek objektív jellegűek. A nehéz­ségek egyes okai lényegében azzal függe­nek össze, hogy a fejlődésnek olyan sza­kaszába léptünk, amely nem engedi meg, hogy régi módon dolgozzunk, új módsze­rekre, új megoldásokra van szükség. Míg azelőtt a népgazdaságot főként mennyisé­gi tényezők alapján, vagyis a munkáslét­szám növelésével és a beruházások eme­lésével fejlesztettük, most elsősorban a gazdasági növekedés minőségi tényezői­vel. A hatékonyság emelésével kell szá­molnunk. Az SZKP Központi Bizottságának plé­numa foglalkozott nemzetközi kérdések­kel is. A jelenlegi nemzetközi helyzet azt tanúsítja, hogy a Szovjetunió és más szo­cialista országoknak a nemzetközi poron­don kifejtett sokoldalú aktív külpolitikai tevékenysége, harcuk az imperializmus ellen, szövetségük a világ forradalmi, ha­ladó erőivel, olyan érzékelhető eredmé­nyeket hoz, amelyek alapján állíthatjuk, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a mi javunkra, a szocializmus javára fejlődik. Pártunk minden erőfeszítést megtesz, hogy támogassa és fejlessze a kommunista világmozgalom egységének erősödő ten­denciáját, annak az eszmei-politikai plat­formnak alapján, amelyet a kommunista és munkáspártok 1989-ben megtartott nemzetközi értekezlete dolgozott ki. Az értekezlet eszméinek a nemzetközi kom­munista mozgalom fejlődésére gyakorolt áldásos hatása már most megmutatkozik, és kétségtelenül még nagyobb erővel nyil­vánul meg majd a jövőben. Megállapít­hatjuk, hogy a kommunista mozgalomban erősödik az internacionalista összefogás és a nemzetközi szolidaritás, fokozódik a marxista-leninista pártok harcai­z op­portunizmus ellen. ^ Magyar—jugoszláv tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) és körültekintés szükséges. A magyar fél kapcsolataink fejlődése szempontjából je­lentősnek ítéli a jugoszláv külügyminisz­ter látogatását. A keddi megbeszélések napirendjén a nemzetközi élet problémáinak áttekintése szerepelt és a nemzetközi élet általános jellemző vonásainak megítélésében alap­vető egység nyilvánult meg. Az egységes megítélés az úgynevezett vietnamizálási folyamat elítélésére és a közel-keleti helyzet veszélyességének értékelésére is vonatkozott. Péter János kedden este vacsorát adott Mirko Tepavac tiszteletére a Külügymi­nisztérium Dísz téri vendégházában. Részt vettek a vacsorán a jugoszláv külügyminiszter kíséretének tagjai is. Magyar részről a vacsorán részt vett Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vályi Péter pénzügyminiszter, Veres József munkaügyi miniszter, Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Per­jés­ László, az MSZMP Központi Bi­zottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Mar­jai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Ognyenovics Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Csuka Zoltán József Attila­­díjas költő, műfordító, s a Külügymi­nisztérium több vezető munkatársa. A szívélyes, baráti hangulatú vacsorán Péter János pohárköszöntőt mondott. — Kedves Tepavac elvtárs! Igen tisz­telt jugoszláv vendégeink! —­Központi Bizottságunk és kormá­nyunk nevében, a Központi Bizottság és a kormány jelenlevő tagjai, a vacsora minden magyar részvevője nevében sov­ból köszöntöm önöket. — Mindenekelőtt köszönöm, hogy Te­pavac elvtárs elfogadta meghívásunkat és mint a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi­­ Köztársaság külügyminisztere, hiva­talos baráti látogatáson vendégünkként Budapesten tartózkodik. Köszönöm azt is minden kedves jugoszláv vendégünknek, hogy elfogadták meghívásunkat erre a vacsorára, amelyet Tepavac elvtárs tisz­teletére, az ő látogatása alkalmából szer­veztünk. — Miként mindannyian jól tudjuk, Te­pavac elvtárs nem most tartózkodik hi­vatalos minőségben először Magyarorszá­gon. Első hivatalos magyarországi műkö­dése a magyar—jugoszláv kapcsolatok fejlődésének jelentős időszakára esik. 1960 és 1963 között képviselte Jugoszlá­viát Budapesten, mint nagykövet. Ebben az időszakban kapcsolataink fejlődésének nagyon kedvező alkalmai tárultak fel. Joszip Broz Tito elvtársnak és Kádár Já­nos elvtársnak több megbeszélése is erre az időszakra esik. Ezeken a megbeszélé­seken nyertek megfogalmazást azok a kölcsönösen elfogadott alapelvek, ame­lyek ma is útmutatásul szolgálnak kap­csolataink tervszerű, gondos és körülte­kintő ápolásához.­­ Az azóta eltelt időszakban, a két or­szág baráti kapcsolatai fejlődésének me­netében voltak olyan szakaszok, amelyek nem voltak problémáktól mentesek. Né­peink kapcsolatának múltja nagyon sok­rétű. Sokszor terhelték a két ország né­peinek kapcsolatát, szomszédságát tragi­kus események. — Most meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista világrendszer fejlődé­sének mai időszakában nincs már olyan hatékony társadalmi erő egyik országban sem és a nemzetközi életben sem, amely a két szocialista ország jószomszédi és baráti viszonyának fejlődését akadályoz­ni, lényegesen megrontani vagy tartósan zavarni tudná. — így kerülhetett sor a múlt évben Spiljak elvtársnak, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság akkori minisz­terelnökének hivatalos budapesti látoga­tására s a­ látogatás alkalmával folytatott nagyon jelentős tárgyalásokra. Ezek a tárgyalások új lendületet adtak a két or­szág kapcsolatai fejlődésének. — Az események ilyen menetében nagy fontosságot tulajdonítunk a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztere, Tepavac elvtárs mostani hivatalos látogatásának is. Jelentős ez a látogatás azért, mert megbeszéléseink a két ország kapcsolatai fejlődésének to­vábbi lehetőségeit tárják fel és mert eze­n tárgyalások holnap az európai hely­zet megvitatásával folytatódnak. Mirko Tepavac és kísérete Péter János és­­a Külügyminisztérium több vezető munkatársa társaságában kedden délután a Vármúzeumba látogatott. Kubinyi And­rás, a Budapesti Történeti Múzeum kö­zépkori osztályának vezetője és dr. Márffy Albin, a Magyar Nemzeti Galéria főigaz­gató-helyettese fogadta a vendégeket, akik ezután megtekintették a Magyar remek­művek a XI—XIX. században, a Buda­pest ezer éve című kiállítást, valamint a budai palota középkori történetének em­lékeit, az ásatások eredményeit.­ken a megbeszéléseken előkészíthetjük együttműködésünk lehetőségeit a nem­zetközi élet mai számos kritikus kérdé­sében. — Olyan nemzetközi helyzetben való­sul meg Tepavac elvtárs magyarországi látogatása, amelyben változatlanul élnek az alapvető ellentétek, a termonukleáris háború­ veszélyei, de amelyben ugyanak­kor új lehetőségek nyílnak a nemzetközi együttműködés fokozására, a jelenlegi helyzet javítása érdekében. — Fokoznunk kell a nemzetközi együtt­működést a vietnami agresszió felszámo­lása, a közel-keleti válság megoldása, a koreai kérdés rendezése, a gyarmati rend­szer maradványainak felszámolása, az európai viszonylagos nyugalomnak hat.­A vacsorán pohárköszöntőt mondott Mirko Tepavac is. — Tisztelt miniszter elvtárs! Kedves barátaink! — Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a valóban meleg fogadtatásért, amelyben az önök szép országába való érkezésünk pillanatától részünk van, va­lamint azokért a baráti szavakért, ame­lyeket ön, miniszter elvtárs, Jugoszlávia népeihez, vezető személyiségeihez, mun­katársaimhoz és személyesen hozzám in­tézett. — Hivatalos látogatásom a baráti Ma­gyarországon számomra személyes él­ményt is jelent. Újra abban az országban, abban a környezetben vagyok, amelyhez sok emlék fűz abból az időből, amikor itt nagykövet voltam. Innen ered szemé­lyes ismeretségünk, miniszter elvtárs, amire mindig szívesen és örömmel gon­dolok. — Szocialista országaink népei őszintén örülnek kölcsönös együttműködésünk minden sikerének. Úgy vélem, megálla­píthatjuk — s ezt mai megbeszéléseink is megerősítették —, hogy együttműködé­sünk állandóan erősödik, mind tartalma­sabbá és sokoldalúbbá válik. Kapcsola­taink ilyen helyzete, amelyről ön is me­legen emlékezett meg, nem magától ala­kult ki, s nem is a földrajzi és történel­mi körülmények mechanikus termeke. Az országaink közötti kapcsolatok foka né­peink és kormányaink, valamint szemé­lyesen Kádár és Tito elvtárs tudatos erő­feszítéseinek eredménye: az akadályok és nehézségek mögött mindig érzékelni tud­ták a barátság és az együttműködés fel­tételeit, beigazolódott az, ami ugyan nem­csak országainkra jellemző, hogy tartós barátság és sikeres együttműködés csak­is a szuverenitás, az egyenlőség és más belügyeibe való be nem avatkozás tisz­teletben tartásának egészséges alapjain lehetséges. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy országaink fejlődése sajátságos út­jainak kölcsönös tiszteletben tartásával sikerült az élet által néha felvetett, időn­kénti nehézségeket népeink tartós érde­keinek alárendelni.­­ Ilyen alapon alakulnak és fokozato­san állandó gyakorlattá válnak a kormá­nyok, a politikai, társadalmi és tudomá­nyos szervezetek és intézmények képvise­lőinek, eszme és tapasztalatcsere kapcso­latai. Az eddigi eredmények alapján meg­győződésem, hogy az országaink terüle­tén élő nemzetiségi etnikai csoportoknak — magyaroknak és jugoszlávoknak — ilyen értelemben mind kiemelkedőbb sze­repük lesz a kölcsönös közeledés, megér­tés és bizalom erősödésében, aminek tá­­gabb jelentősége is van. Élve a szomszéd­ság előnyeivel, mint az együttműködés és közeledés természetes elemével, megva­lósítottuk a kölcsönösen hasznos együtt­működés magas fokát politikai, gazdasá­gi, tudományos, műszaki, technikai és más területeken. Országaink a gazdasági együttműködésben mind jelentősebb part­nerekké válnak. Minden jel szerint az 1970-es árucsere-forgalom értéke mindkét irányban több mint 100 millió dollár lesz. — Örömmel állapíthatom meg, hogy határmenti területeink az együttműködés kony biztonsági rendszerré való átalakí­tása érdekében. Szükséges, hogy az ilyen nemzetközi együttműködésben részt ve­gyenek a különböző rendszerű országok kormányai. — A Magyar Népköztársaság — amely a Varsói Szerződés szövetségi rendszeré­nek tagja — és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság — amely politiká­ját az el nem kötelezettség jelzőjével jel­lemzi — alapvető egysége és számos kér­désben fennálló különbözősége mellett hatékonyan tud együttműködni a mai nemzetközi viszonyok javításában. — Alig 24 órája, hogy Tepavac elvtárs Budapestre érkezett, de ez a rövid idő is sok megbeszélésre nyújtott alkalmat. Ezek a megbeszélések azt a tudatot táplálják bennünk, hogy együttműködésünk foko­zása erősíti a szocializmus ügyét az egész világon, s a szocializmus erőinek és az antiimperial­ista frontnak az összefogása segíteni fogja az agresszív gócok felszá­molását, az egyenjogú nemzetek nemzet­közi közösséginek fejlesztését, a béke és biztonság megszilárdítását. — Még egyszer megköszönve Tepavac elvtársnak a budapesti látogatást, a fá­rasztó program vállalását és kifejezve bi­zalmamat az iránt, hogy további hasznos megbeszélések várnak ránk, javaslom: ürítsük poharunkat Tepavac elvtárs egész­ségére, valamennyi jelenlevő jugoszláv vendégünk egészségére, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság felvirág­zására, Tito elvtárs egészségére, a magyar —jugoszláv barátságra, a szocializmus és a béke ügyének győzelmére­ mind hatékonyabb ösztönzőivé válnak. E területeken élénk az érintkezés állampol­gáraink között, jelentős az idegenforga­lom, a városok és intézmények együtt­működése és így tovább. Állampolgáraink üdvözölték azt, amit kormányaink ebben a tekintetben eddig tettek, s ez további erőfeszítésekre ösztönöz bennünket.­­ Úgy vélem, miniszter elvtárs, egyet­ért velem abban, hogy kölcsönös kapcso­latainkban, mint általában az életben, semmi sem lehet olyan jó, hogy ne le­hetne még jobb. Ilyen szempontból to­vábbi tevékenység áll előttünk, amely elé bizakodással tekinthetünk.­­ Engedje meg, miniszter elvtárs, hogy amennyire arra ilyen alkalommal mód van, kifejtsek néhány, a nemzetközi hely­zetre vonatkozó nézetet. Mai megbeszé­léseink megmutatták, hogy nézeteink és álláspontjaink sok nemzetközi kérdésben igen közel állnak egymáshoz. Ebbe az esz­tendőbe is úgy léptünk be, hogy érződ­tek­ a korábbi évekre nehezedő terhek, amelyek kiélezik a korábbi ellentéteket. A vietnami háború folytatása bizonyítéka annak, az Egyesült Államokban még min­dig élnek azok a remények, hogy katonai erővel sikerül a vietnami népre ráerősza­kolni akaratát Nem békére, hanem a há­ború vietnamizálására törekednek. To­vább tart az arab területek megszállása Izrael részéről, figyelmen kívül hagyják a Biztonsági Tanács határozatát és a vi­lág közvéleményének felháborodását . Jugoszlávia állandóan az ENSZ és az országok egyre nagyobb száma befo­lyásának erősítéséért száll síkra a nem­zetközi kérdések megoldásában. Ezzel nem szeretném csökkenteni a nagyhatal­mak erőfeszítéseinek jelentőségét, ame­lyek arra irányulnak, hogy ellentéteik és különböző érdekeik ne vezessenek világ­­katasztrófához. Az el nem kötelezettség politikája az adott körülmények között mind jelentősebb tényezővé válik az im­perializmus elleni harcban. A szocialista Jugoszlávia el nem kötelezettsége nem átmeneti taktika, hanem állandó politika. — Európa, amelyben élünk, az esemé­nyek rendkívül érzékeny térsége. Az európai országok erőfeszítései növeked­nek a megosztottság áthidalására és a bizalom légkörének megteremtésére. Tá­mogatjuk a budapesti felhívást, a finn kezdeményezést, valamint más javaslato­kat, abból a mély meggyőződésből, hogy azoknak ilyen értelmük és céljuk van. Éppen e célok miatt rendkívül fontos tartózkodni mindentől, ami zavarná az európai helyzet meglevő kedvező irányú fejlődését. Mirko Tepavac ismételten köszönetet mondva a szívélyes fogadtatásért, poharát a Magyar Népköztársaság sokoldalú fej­lődésére, vezetőinek, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének, Fock Jenőnek, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöké­nek, Péter János külügyminiszternek egészségére és személyes boldogságára, Magyarország és Jugoszlávia népeinek baráti kapcsolataira és sokoldalú együtt-­­működésére ürítette. Vacsora a jugoszláv külügyminiszter tiszteletére Péter János pohárköszöntője Mirko Tepavac válasza

Next