Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)
1970-03-26 / 85. szám
KV 14 1970. MÁRCIUS 26. CSÜTÖRTÖK HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Az utolsó útról — kegyeletsértés nélkül Az embernek ősidők óta igénye, hogy halott hozzátartozóitól méltó körülmények között búcsúzzon el. A temetés mindig is elsősorban az élőknek, a hátramaradottaknak szóló szertartás volt és maradt. Ezért a mindenkori társadalom kötelessége biztosítani a lehetőséget a végtisztesség méltó keretek közötti megadására. A temetés szertartása is — mint minden, az emberi élet sorsfordulóival kapcsolatos esemény — hagyományokhoz, szokásokhoz kötődik. Nálunk a hagyományosnak számító egyházi temetkezési forma mellett létezik másik alternatíva is: a társadalmi szertartás, amely már-már szintén hagyományossá válik. Természetes joga mindenkinek, hogy szabadon választhat a kettő közül. A társadalom feladata elsősorban az, hogy az alternatív lehetőséget a lehető legszínvonalasabb formában tudja felkínálni. Szertartás és világnézet országszerte változó ütemben, de határozottan felfelé ívelően növekszik azoknak a száma, akik társadalmi szertartás kíséretében temettetik el hozzátartozójukat. A fővárosban tíz évvel ezelőtt még csak minden tizedik elhunyttól vettek búcsút egyházi ceremóniák nélkül. Tavaly már minden negyedik halottat polgári szertartás kíséretében temettek, illetve hamvasztottak el. Vidéken ez az arány kedvezőtlenebb. Ennek oka elsősorban abban gyökeredzik, hogy Budapesten többnyire már megteremtették a színvonalas társadalmi temetés elengedhetetlen feltételeit, vidéken kevésbé.Ezek a feltételek — azon túlmenően, hogy megteremtésük társadalmi feladat — nagyon fontosak, főként a végtisztességet megadó rokonok szempontjából. A halott búcsúztatásáról ugyanis a hátramaradott hozzátartozók rendelkeznek. Sokszor csak azért ragaszkodnak az egyházi szertartáshoz, mert azt kegyeletteljesebbnek, gyászukat jobban kifejezőnek érzik, nem pedig vallási meggyőződésből. Hogy mennyire így van ez, jól példázzák azok az esetek is, amikor kifejezeten vallásos emberek polgári szertartást kérnek, annyira meghatódnak egy-egy színvonalasan megrendezett, felemelő érzéseket keltő polgári temetésen. Külsőségek a múlt századból Vidéken kevésbé tudják megteremteni ezeket a feltételeket. Sok községi temetőben ravatalozóhelyiség sincsen, a koporsót kénytelenek talicskán vagy szekéren a sírgödörhöz szállítani. Nincs villany, illetve vízvezeték. A megyei szervezésű temetkezési vállalatok — jelenlegi felszereltségükkel és szervezetükkel — általában nemigen alkalmasak elfogadható színvonal biztosítására. Kevés a megfelelően kiképzett szónok, aki a gyászbeszédet az igényeknek megfelelően elmondaná, nehezen verbuválható kórus, amelynek tagjai énekkel búcsúztatnák az elhunytat. Ilyen körülmények között többnyire meglehetősen sivárak a polgári temetések, és érthető sokak ragaszkodása legalább a díszes papi külsőségekhez. Még akkor is, ha esetleg világnézetük mást diktálna. Minden korra jellemzőek a temetkezési szokások. A régészek, történészek valóságos korrajzot tudnak felvázolni egy-egy sírmaradvány, feltárt temető alapján. Félő, hogy a mi temetőinket feltáró — mondjuk harmincadik századbeli — régész, alapos felkészültsége ellenére is, a XIX. századba helyez minket. Temetkezési szertartásaink többsége még a múlt század,’ ízlését képviseli. Jellemző például, hogy az egyik egyházi szakfolyóirat, a Lelkipásztor is így ír: „A keresztyén temetés külső kísérői elvesztették jelentőségüket, tartalmuk elhomályosodott. Ki gondol ma már arra, hogy a ravatal mellett égő gyertyák, az oltár gyertyáihoz hasonlóan, már a IV. századtól fogva, az élet örök világosságának forrását, Jézust jelentik és az örök dicsőség fényének reménységét ébresztgetik?” Márpedig a gyertyák, girandolok — álkellékek ezek, hiszen többnyire villanykörte ég bennük — még a kifejezetten nem vallási színezetű temetéseknek is már-már elengedhetetlennek tűnő rekvizitumai. Az elavultság, az anakronizmus jellemzi . a ravatalozóhelyiségek többségének valamennyi berendezését is. Sajnos, ma még kivétel az a kevés ravatalozó, amely modernül, a huszadik század emberének kegyeleti érzését a leghívebben kifejező módon van berendezve. (Rajzunk egyébként a Csehszlovákiában levő — viszonylag kisebb lélekszámú — Kolina városka hamvasztójának ravatalozóhelyiségét ábrázolja.) A környezet Legtöbbször a sírköveket sem a kor általános ízlésének megfelelően készítik el. Sokan, akik a filmipar, vagy a képzőművészet egyes termékeit giccsesnek érzik, elvetik, nem merik megtenni ugyanezt némely bevett, de a kor által már meghaladott strívőformával. A véletlen, illetve a temetői rend szeszélyeinek következtében néha egymás mellé kerülnek igen régi és újonnan elkészült sírkövek. Sokszor csak a kőbe vésett dátumok jelzik az olykor fél évszázados korkülönbséget. A kövek nagy részét kisiparosok készítik, az állami ipar ajánlott választéka sem különb. A temetők állapota sem illik mindenütt a kegyelet érzéséhez. Nagy részük felett az egyház rendelkezik, gyakorta egy-egy kisebb egyházközség. Ebből következően a vidéki temetők zöme elhanyagolt. Nincsenek körülkerítve, sokszor állatok legelésznek a sírokon. Zsúfoltak, a sírok ápolása nincs megszervezve. Ellenpéldaként ugyancsak a csehszlovák temetők helyzetét érdemes felidézni. A sírokat harmonikusan illesztik a természeti környezetbe, ahol lehet, nem mezőkön nyitnak temetőket, hanem ligetekben, változatosabb tájakon. Más kérdés a nagyvárosi temetők zsúfoltsága, ez az urbanizáció egyik vadhajtása. (Budapesten évente általában húszezren halnak meg. Tekintve, hogy egy-egy sírhelyet harminc évre adnak el, ennyi idő alatt 180 hektárnyi területet igényel a halottak eltemetése. Ha mindenki a hamvasztást választaná, csak 2,6 hektárnyi új területről kellene gondoskodni.) Nem könnyű minderről tárgyszerűen szólni, hiszen minden kritikai szó kegyeletsértőnek tűnhet. Az elhunytak emléke drága dolog mindenkinek. S ehhez az emlékhez a legméltatlanabb az, ha a halottól méltatlan körülmények között kell elbúcsúzni, s emlékét elhanyagolt temetőkben kell megőrizni. Ugyanakkor, a kor követelményeinek megfelelő, színvonalas feltételek megteremtése anyagi kérdés is. Az élőket érintő, nem is csekély súlyú anyagi kérdés. Rendezéséhez társadalmi összefogás is szükséges. r . i / Hahn Péter Új üzen a Szőnyben Különleges üzem próbáit kezdték meg a Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi gyárában. Új sótalanítót építettek, amelyben rendkívül fontos technológiai folyamat zajlik le. A nyersolajból még feldolgozás előtt kivonják a különféle ásványi sókat. Ha ugyanis ezekből a megengedettnél több marad a nyersolajban, súlyos károkat okoz. Többek között korrodálják a fémfelületeket és dugulásokat okozhatnak a feldolgozó rendszerben. Az új sótalanítóban évenként több mint egymillió tonna nyersolajat tisztítanak meg. Megkezdte munkáját az új váci kórház Újabb egészségügyi intézménnyel gazdagodott Pest megye: szerdán Vácott felavatták az új megyei kórházat. Az ünnepségen megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Padányi Mihály, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főcsoportfőnöke és dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Lukács Ferenc, a Váci Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke ünnepi beszédében elmondotta, hogy az új, 476 ágyas kórház a város és a környék közel 130 ezer lakosának egészségügyi központja lesz. A jövő évben adják át rendeltetésének a kórház szomszédságában épülő véradóállomást, és ezt követi majd a 300 ágyas ideg- és elmegyógyászati osztály létesítése. Ugyancsak a kórház tőszomszédságában kap új otthont a városi szakrendelő, valamint a mentőállomás. Ezután dr. Szabó Zoltán miniszter kitüntetéseket adott át az építkezés során kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. Padányi Mihály több építőipari dolgozónak az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést nyújtotta át. Lelkes taps köszöntötte az ünnepség nagy aktusát, amikor Gáspár Sándor átnyújtotta a kórház kulcsát dr. Kollár Lajos igazgató főorvosnak, és sok sikert kívánt az eredményes, gyógyító munkához. Pest megye egészségügyi ellátása szempontjából igen jelentős esemény volt a közelmúltban a ceglédi kórház átadása, és tegnap a váci kórház üzembe helyezése. Országos viszonylatban, a kórházi ágyellátottság szempontjából Pest megye lakosai vannak a leghátrányosabb helyzetben. A harmadik ötéves terv első négy évében a megyében levő kórházi ágyak száma alig növekedett. A két új kórházban viszont 204 sebészeti, 172 szülészetnőgyógyászati, 264 belgyógyászati, 56 orrfül-gégészeti, 64 ideg- és 172 csecsemőgyermekágy áll majd a betegek rendelkezésére. A váci és ceglédi kórházak megnyitásával Pest megyében már minden tízezer megyei lakosra 50 ágy jut, de ez még mindig az országos átlag alatt van. Megyei főszerkesztők tanácskozása Szolnokon A MUOSZ oktatási központja és a Szolnok megyei Néplap szerkesztősége rendezésében szerdán megkezdődött Szolnokon a megyei főszerkesztők módszertani tagozatának tanácskozása. Az első napon Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője tartott előadást Kritika és felelősség címmel. Az előadást vita követte. Délután meghallgatták Zagyi Jánosnak, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága titkárának tájékoztatóját Szolnok megyéről, majd megtekintették a Tisza II. vízlépcső építéséről készült filmet. A tanácskozás második napján Gerencséri Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága agit-prop, osztályának munkatársa tart tájékoztatót, majd a részvevők Jászberénybe utaznak. El a kezekkel Vietnamtól! Magyar küldöttség utazott Stockholmba a Vietnam-konferemiára Budapestről Stockholmba utazott szerda délelőtt a magyar békemozgalom nyolctagú küldöttsége, amely dr. Réczei László professzornak, az Országos Béketanács elnökhelyettesének vezetésével részt vesz a nemzetközi Vietnam-konferencia sorrendben ötödik tanácskozásán. A Ferihegyi repülőtéren adott sajtónyilatkozatában a delegáció vezetője elmondta, hogy az egész indokínai térség nyugalmát felkorbácsoló, és egy új világháború veszélyét is magában hordozó vietnami helyzet kapcsán arról tárgyal majd a stockholmi konferencia, milyen politikai akciók segítették és segíthetik ezután az amerikai agressziótól szenvedő vietnami népet, hogyan vállalhat részt az emberiség jobbik fele a sok pusztítást és nélkülözést elszenvedett vietnami nép támogatásából, az országnak a háború utáni újjáépítéséből. — Plenáris ülésein kívül a stockholmi konferencia mindegyik bizottságának, három szekciójának munkájában részt vesz a magyar delegáció — mondta dr. Réczei László, s közölte, hogy a küldöttség tagjai: dr. Debreczi Tibor igazgató főorvos, Kárász Győző, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke, Kende István tanszékvezető egyetemi tanár, Bartha Tibor püspök, Máriássy Judit újságíró, Nagy Gábor, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, és Hajduska István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságárnak vezetője. " A húsvétkor kezdődő stockholmi találkozón beszámolunk a Magyarországon kibontakozott vietnami szolidaritási akciók eredményeiről, a magyar békemozgalom idei programjáról is tájékoztatást adunk, hiszen ennek a programnak középpontjában a vietnami nép segítése, az Egyesült Államokból és a csatlós országokból küldött haderők feltétel nélküli visszavonásának követelése áll. Az előző stockholmi Vietnam-konferencián született felhívás Magyarországon is élénk visszhangra talált, s mint szerte a világon, nálunk is aláírások sokasága erősítette meg a követelést: „El a kezekkel Vietnamtól! Az agresszorok azonnal és feltétel nélkül hagyják el Vietnam földjét!" Ezeknek a magyarországi aláírásoknak a gyűjteményét letesszük a stockholmi tanácskozás asztalára. Bízunk abban, hogy miként húsz évvel ezelőtt, az ugyancsak Stockholmból keltezett békevilágmozgalmi felhívás nyomán a földkerekségen 500 millió ember aláírása gátat emelt az atomfegyverek alkalmazása elé, a haladó emberiség összefogása most is véget vethet a vérontásnak Vietnamban. — Annál is inkább szükség van erre, mivel a vietnami háború dezeszkalációja helyett az agresszió kiterjesztésének vagyunk tanúi. Ma már az amerikaiak is beismerik, hogy Laoszban is háborús cselekmények történnek, s a kambodzsai államcsíny tovább súlyosbította a térség feszült helyzetét. A világháborús veszély eddigi elhárítása nem kis részben volt köszönhető annak, hogy a Vietnammal foglalkozó stockholmi konferenciasorozat összefogja és egybehangolja a világ legkülönbözőbb békeszervezeteinek tevékenységét, egyesít olyan mozgalmakat is, amelyek ugyan ideológiailag távol állnak egymástól, de egyetértenek abban, hogy a Vietnamot sújtó amerikai agresszió ellen közösen kell fellépni. Az ilyen fellépésnek egyik ígéretes akciója az április 15-re tervezett „Világszolidaritási nap Vietnamért", amiből természetesen kiveszi részét a magyar békemozgalom is. Búcsúztatókként a Ferihegyi repülőtéren ott voltak az Országos Béketanács részéről: dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, a Béke-világtanács tagja. Sebestyén Nándorné, az OBT titkára. Megjelent a Stockholmba utazott magyar delegáció búcsúztatásán Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, és Chau Tho Thong, a VDK nagykövetségének első titkára is. KERESÜNK Budapest belterületén, legalább egyezer négyzetméter alapterületű ÜZLETES RAKTÁRHELYISÉGET utcai kirakattal, vagy kirakatkialakítási lehetőséggel Kártalanítási igényt és átadási határidőt tartalmazó ajánlatokat COLOR 70 jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe kérjük