Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-30 / 180. szám

2 1970. JÚNIUS 30. KEDD HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Budapesti lakáshelyzet • Javaslatok az építés gyorsításához A lakásgondok megoldása első számú feladata a budapesti várospolitikának, városfejlesztésnek is. Ugyanakkor nem túlzás­ kimondani, hogy a fővárosi gon­dok minden más magyar városénál sú­lyosabbak. A lakosok száma rohamosan növekedett, ezzel a fejlődéssel nem tar­tott lépést a lakásépítés. Az elmaradás fő oka tehát mindenekelőtt az, hogy ke­vés lakás épült és épül. Gyorsítani kell az ütemet — csak örömmel üdvözölhet­jük a Központi Bizottság és a Miniszter­­tanács ezt célzó határozatát. Budapesten az ezer lakosra jutó épített lakások száma 1961 óta évente 4,6—7,0 közötti, amely minden évben alacsonyabb volt a vidéki városokénál. (Ugyanez a mutató vidéken 7,8—9,9.) Az építési kedvről A magyarországi lakásállomány 1970. január 1-én 3 millió 157 ezer volt. Ebből a városokban levő lakások száma 1 millió 442 ezer. Tehát a lakásállomány nagyobb része­­ 1 millió 715 ezer, a községekben épült. A városi lakásokból Budapesten 631 ezer, a megyei jogú városokban pedig 179 ezer van. A koncentrált lakásépítés legfontosabb célja, hogy a városi lakás­szám legyen túlsúlyban, figyelembe véve a városi rangú 76 települést is. A gazda­ságirányítás területi koncepciója is meg­követeli, hogy a lakosság jelentősebb ré­sze a városokban lakjon. A házgyárak létrehozása mellett a pénzügyi erőforrások bővítésére is gon­dolni kell. Az egyre emelkedő lakáskölt­ségek, továbbá a személyi tulajdonnal rendelkezőket terhelő adók és fenntartási költségek miatt azonban nem eléggé von­zó az egyéni építkezés. Ezzel szemben az OTP számláin évente milliárdokkal nö­vekszik a lakossági megtakarítások ösz­­szege, és ennek következtében a vásárló­erőt növelő kamatok összege is. Ugyan­akkor a városi lakásigénylők száma 1968- ban országosan túlhaladta a 254 ezret, ezen belül a fővárosi lakásigénylők szá­ma a 139 ezret. Annak ellenére, hogy a lakossági megtakarítások milliárdokkal növekedtek, mindössze 519 budapesti la­kás épült teljesen magánerőből, OTP- hitel nélkül.. Kamat és törlesztés A társasház-konstrukció időközben bő­vült, azonban az állam ezeknél is 80—120 ezer forint közötti kölcsönt ad lakáson­ként. A jelenlegi hitelezések szerint a ka­mat 80 ezer forintig évi két százalék, e felett évi hat százalék. A költségek az átlagjövedelmű családok — és ezek első­sorban a lakásigénylők — részére nehe­zen teszik lehetővé a kölcsön mellé szük­séges mintegy 100 ezer forint készpénz előteremtését, a jelentős törlesztés válla­lását. A központi szervek állásfoglalása alapján átgondolt változtatásokra van szükség. Célszerű elősegíteni, hogy az ál­talános lakáshelyzet javításához minden­ki mozgósíthassa anyagi erőforrásait. Kedvező lenne az általánosnál alacso­nyabb százalékkal adni lakásépítési köl­csönöket, emelni a visszafizetés időtarta­mát — 25 helyett 30 évre —, és lehetővé tenni, hogy a gyermekek, illetőleg az el­tartott családtagok száma után az épít­tetők jelentős engedményeket kapjanak. A dolgozók lakásépítési kezdeményezését nagyban elősegítené az elviselhető teher­vállalás, amellyel az úgynevezett kedvez­ményes építési kölcsönakciókat kellene általánossá tenni. A lakást építőknek úgyis további költséget jelent az állag­­megóvás és felújítás, amely — az éven­kénti, kereken kétszázalékos amortizáció­val számolva — magasabb összegű, mint az átlagos lakbér összege. Megvizsgálan­­dónak tűnik, hogy állandósítsák az épü­lő komfort nélküli egy-két szobás házak és a lakásul szolgáló egyéb lakott helyi­ségek után a házadó mentességet. Ez is ösztönözhetné a városi és falusi családo­kat a lakásépítésre. Az 1969. évi adatok szerint Budapesten az adóztatott épületek száma 119 ezer, a kivetett adó összege pedig 36 millió forint. Építhessenek a szülők Figyelembe véve, hogy a lakás nem termelési eszköz, hanem lényegileg fo­gyasztási termék, a­­többi között a követ­kező javaslatok megvalósítása is elősegít­heti az általános lakáshelyzet javítását.­­ a lakásépítés mennyiségi, minőségi és településszerkezeti érdeke egy­aránt azt igényli, hogy az állami építő­ipari kapacitást koncentráltan, a tanács által kijelölt lakásépítési területeken hasz­nálják fel;­­ az épülő és a lakásokat kiszolgáló kapcsolódó létesítményeknél, vala­mint egyéb objektumoknál vizsgálná kel­lene a korszerű építési technológia fel­­használásának lehetőségeit. A rendkívül szűk építőipari kapacitás szükségessé te­szi, hogy egyéb szervek is (pl. miniszté­riumi vállalatok különböző építőipari részlegei) részt vegyenek a munkában;­­ a gyermekintézményeiknél, kereske­­kedelmi és szolgáltatóipari létesít­ményeknél, irodaházaknál, kulturális stb. épületeknél törekedni kellene a könnyű­­szerkezetes építési mód felhasználására; O helyes lenne megvizsgálni annak le­hetőségét, nem lehetne-e a vállalati lakásépítési konstrukcióhoz hasonlóan kamatmentes kölcsönnel támogatni a költ­ségvetési szervek törzsgárdájához tartozó dolgozók lakásépítését is; O a vállalati lakásépítés támogatására még több, társasház építésére alkal­mas területet kell feltárniuk a tanácsok­nak. Ez a munkahely a lakóhely közelség elvének alkalmazásából is előnyös;­­ lehetővé kellene tenni, hogy a szü­lők a tőlük családalapítás , céljából elköltöző gyermekeik részére már jó elő­re lakást építhessenek, illetve vásárol­hassanak. A már személyi tulajdonnal rendelkező szülő a korlátozás alóli men­tesség alapján vállalhatná az építés ter­hét a gyermeke javára.­­ az új lakáskataszter elkészítésére úgy kell felkészülni, hogy annak összesített adatai a lakásépítés tervezésé­hez valóban segítséget nyújtsanak. Ezek, és nyilván számos más javaslat — elsősorban azonban a lakásépítés anya­gi-műszaki és pénzügyi eszközeinek össz­pontosítása és bővítése — járulhat hozzá lakáshelyzetünk gyorsabb javításához. Dr. Viszkei Mihály, a fővárosi tanács főosztályvezetője . A nyomdászszakszervezet központi vezetőségi ülése A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezetében hétfőn központi vezetőségi ülést tartottak. Első­ként Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke szá­molt be a központi vezetőségnek a sajtó és a nyomda- és papíripar kapcsolatáról, továbbá a lapkiadás távlati fejlesztésére vonatkozó elképzelésekről. Ezt követően Lux János, a szakszerve­zet közgazdasági osztályának vezetője terjesztett elő javaslatot a nyomda- és a papíripari dolgozók szocialista munka­versenyének továbbfejlesztésére. /-i / ---------------------------------------------------------------------------­Reflektorfényben a geofizikai kutatások Jubileumi előadássorozat — Szerdán új székházat avatnak Három napra a geofizika került reflek­torfénybe a hazai természettudományok világában. Hétfőn délelőtt a Technika Házában megkezdődött az MTESZ Ma­gyar Geofizikusok Egyesületének előadás­­sorozata, a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére. Kedden az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet alapításának fél évszázados jubi­leuma alkalmából rendeznek tudományos emlékülést, melyet dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter nyit meg. Szerdán pedig az intézet új központi laboratóriu­mát avatják fel. A hétfői előadássorozaton a magyar tudományos élet számos kiváló személyi­sége, akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatóintézeti igazgatók, egyesületi veze­tők és több külföldi szakember vett részt. Tárd­y-Hornoch Antal Kossuth-díjas akadémikus üdvözlő szavai után Bese Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója tekintette át az utóbbi negyedszázad magyar geofizikai eredményeit. Emlékeztetett arra, hogy csupán a felszabadulás után vált lehető­vé az ország ásványi nyersanyagkészle­teinek rendszeres, szervezett felmérése. Ma a geofizikusok egyik legfontosabb feladata a Dunántúli Középhegységben a bauxitkutatás, aminek vízföldtani szem­pontból is nagy a jelentősége. Továbbra is nagy erővel keresik a nagyobb mélysé­gekben a szénhidrogénkészleteket, hogy ezzel megteremtsék az alapot az energia­struktúra átalakításához. Az előadó hang­súlyozta, hogy a kutatásokat ma már te­kintélyes számú, részben magyar szer­kesztésű és gyártású műszer is segíti. Ezután J. V. Karusz professzor, a moszkvai Maggeofizikai és Geokémiai Kutató Intézet igazgatója ismertette a szovjet—magyar geofizikai kapcsolatokat és a szovjet kutatások legújabb eredmé­nyeit. A következő előadást dr. Egyed László Kossuth-díjas akadémikus tartot­ta, a hegységek kialakulására vonatkozó legújabb elméletről beszélt, majd Molnár Károly, az OKGT geofizikai kutatóüze­mének főmérnöke tartotta meg előadá­sát a magyar szénhidrogén-kutatás ered­ményeiről és terveiről. Az előadások szünetében felkerestük Honfi Ferencet, az­ Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazgatóhelyettesét, hogy az új központi laboratórium léte­sítéséről érdeklődjünk. — Az intézet eddig tudományos rang­jához és tevékenységéhez képest mosto­ha körülmények között dolgozott — mon­dotta Honfi Ferenc —, különböző, egy­mástól távol eső bérleményekben végez­tük munkánkat, és a nem megfelelő kör­nyezet nehezítette a tudományos kuta­tást. Ezért szavazott meg a kormány in­tézetünk új székházának létesítéséhez 30 millió forintot A központi laboratórium Zuglóban épült fel. A hatemeletes mo­dern épületben valóban minden megta­lálható, ami az elmélyült és sokrétű ku­tatómunkát elősegíti. Szerda nagy nap lesz a számunkra, intézetünk 600 dolgo­zója beköltözik az új székházba, ugyanis a kormány képviselői ezen a napon ad­ják át a központi laboratóriumot. B. K. Borsodi fiatalok ezrei nyári építőtáborokban A KISZ Borsod megyei bizottságának hívó szavára az idén mintegy négyezer fiatal tölti szabadságának egy részét ön­kéntes nyári építőtáborokban. A kö­zépiskolások első csoportjai már megér­keztek Egerfarmosra és Szentmártonká­­tára. Hétfőn reggel megkezdték munkáju­kat a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem hallgatói is. A nyári hónapokban négy turnusban négyszázötvenen segítik az iparváros új létesítményeinek építé­sét, ezenkívül részt vesznek az árvízká­rok helyreállításában is. Az egyetemi nyári táborból több­ mint százan járnak dolgozni a mályi téglagyárba, hogy az árvíz sújtotta falvakba minél több épí­tőanyagot szállítsanak. 1941. június 27-30. Történelmünk bő­velkedik tragikus dátumokban, de ezek a 29 évvel ezelőtti június végi napok a szégyen napjai is. Elvakultság, hitszegés, bűnös politikai mesterkedés, rabló kap­zsiság, egy társadalmi és gazdasági ba­joktól agyonsanyargatott nemzet cinikus megtévesztésének történelmi méretű bűn­ténye foglalja gyászkeretbe ezt az évfor­dulót. Erről vallanak a dokumentumok és vallanak az élő tanúk is. Werth Henrik tábornagy, a magyar honvédvezérkar főnöke Bárdossy minisz­terelnökhöz 1941. június 14-én eljuttatott emlékiratában ezt írja: „A német haderő eddigi átütő sikerei biztosítják, hogy a németek most is rövid idő alatt vívják ki a győzelmet. A szovjettel szemben épp oly gyors sikerre számíthatunk, mint a többi hadjáratnál. Épp ezért szükséges a gyors hadbalépésünk... Magyarország részvétele oly annyira rövid ideig fog egyébként is tartani, hogy a mozgósított katonák, a tartalékosok még az aratás idejére, de legkésőbb augusztusra haza­térhetnek.” Villámháborúról, új országrészeket, ka­tonai babérokat, bő zsákmányt jelentő háborúról álmodoznak a nemzet urai, de közben a berlini követ 1941. június 17-én sürgető „veszélyre” hívja fel a figyelmü­ket: „Ha a német—szovjet konfliktus ki­robban, sietnünk kell az aktív belépés­sel, mert különben lemaradunk a romá­nok és a szlovákok mögött. A jelek sze­rint 30 ezer főnyi szlovák erő és 10 ro­mán hadosztály részt vesz a németek ol­dalán” — írja Sztójay, a berlini követ. És megindul a szégyenletes versen­gés: ki tud több ágyútölteléket adni a németeknek ... A budai királyi várban jú­nius 22-én 10 óra 30 perckor csalódott és ingerült a hangulat. Épp most bontották fel Hitler különfutárral küldött üzenetét, amely a várva várt, kecsegtető ígéretek­kel is alátámasztott, sürgető hadbahívás helyett csupán annyit kér, hogy „a ma­gyar haderő erősítse meg az északkeleti határőrséget”. Valamit tenni kell. A Szovjetunió ép­pen ezen a napon biztosítja a moszkvai magyar­­ nagykövetet, hogy semmi köve­telése vagy fenyegető szándéka nincs Magyarországgal szemben, a magyar­ Emlékezés a szégyen napjaira német antikomintern szerződés ellenére csak a kölcsönös semlegességet kéri és ígéri. És június 26-án délután 2 órakor a pesti rádió váratlanul bejelenti: „Szov­jet harci gépek súlyos bombatámadást intéztek Kassa ellen." Újszászy István tábornok, a honvédve­zérkar kémelhárításának főnöke így vall erről az eseményről a nürnbergi nemzet­közi bíróság előtt: „A kassai bombázás ötlete László tábornoktól, a magyar ve­zérkar hadműveleti osztályának főnöké­től ered. A szovjet gépeknek álcázott né­met repülőkkel végrehajtott légitámadás részleteit is László beszélte meg Fütterer német légimarsallal.” Hogy is történt? — Ilyen szép tisza idő volt azon a jú­niusi napon is — mondja a kis kertven­déglő vidám fehér asztala mellett ülve a koronatanú. Ma 63 éves. 1941. júniusá­ban 34 éves volt. Neve: Krúdy Ádám. A név — mint a történelem és a lelki­ismeret koronatanújának neve — népünk krónikájának lapjaira került már. Krúdy százados volt a bombázott Kassa repülő­terének parancsnoka, és most, 29 év múl­tán idézi emlékeit: — 1939 augusztusától voltam a kassai repülőtér parancsnoka. Azon a június 26-án, néhány perccel déli egy óra után épp keresztülmentem a repülőtéren. Lát­tam, hogy felettünk három német Hein­­kel-gép köröz. Gyakran előfordult, hogy bevetésről visszatérő német gépek üzem­anyagért leszálltak hozzánk. Nyugodtan mentem tovább, bár kicsit csodálkoztam, hogy a gépek nem kezdenek alacso­nyabbra ereszkedni. Hirtelen a város fe­lől erős robbanást hallottam. Felrohan­tam a hangár tetejére és többed magam­mal elképedve láttam, hogy a jól ismert sárga csíkkal, a német hadijellel ellátott gépek egymás után dobálják bombáikat a postapalota környékére. A németek jól ismerték repülőterünket, tudták, hogy nincs felfegyverzett vadászgépünk. Én egy Csirke nevezetű hadnaggyal egy ki­képző gépbe vágtam magam és azonnal felszálltunk. Egész közel repültünk a tá­madó gépekhez, még a német egyenru­hás pilóták arcát is jól láttuk A repülő­téren még az utolsó segédszerelő is tudta, hogy német gépek bombáztak Krúdy százados kirohant a hadtestpa­rancsnokhoz, ahhoz a Szombathelyi ve­zérezredeshez, aki nem sokkal később már a vezérkar főnöke lett. Szombathelyi azt mondta: „Ne beszéljen őrültségeket, nyilvánvaló, hogy a támadók orosz gé­pek voltak.” De Krúdy számára ez nem volt nyilvánvaló. — Távírón, nem egész 20 perccel a bombázás után jelentettem a honvédel­mi minisztériumnak, hogy német gépek ismeretlen okból mintegy 20 bombát dob­tak Kassára. Ekkor azonban Bárdossy már Horthynál van. Nem különös? Jó­formán még meg sem kaphatta a kassai bombázás hírét, de ő már azt is jelenti, hogy „Kassát orosz gépek bombázták”. Ismét Krúdyé a szó. — A legrosszabb érzésekkel vártam a híreket. Délután 6-kor megjött az Esti Újság. Döbbenten olvasom a szalagcí­met: Kassa... orosz gépek... Még bé­keidőből, bukaresti követ korából igen jól ismertem Bárdossyt, a miniszterelnö­köt. Igen sokszor vittem őt Budapestről különrepülőgéppel Bukarestbe. Elhatá­roztam, hogy — bár ez a szolgálati út megkerülése volt — azonnal levelet kül­dök neki. Egy órával később már el is küldtem az expressz levelet, amelyben személyesen neki jelentettem, hogy a tá­madók nem orosz, hanem kétségtelenül német gépek voltak, provokációról van szó. Azokból a sötét napokból, a lelkiismeret kevés ilyen tiszta megnyilvánulását őriz­zük. Van egy másik levél is, a cinikus lelkiismereltenség ijesztő dokumentuma, Bárdossy válasza Krúdynak. Ebben öcsémuramozó fölényes hangon arra in­ti a meggondolatlan századost, hogy ne üsse az orrát a magas politika dolgaiba, bízza csak azt az arra érdemesekre ... És a politika eme „érdemes mesterei” a kassai bombázás trükkjével felajzott képviselőház elé állva, 28-án bejelentet­ték, hogy Magyarország harcba lépett a Szovjetunió ellen, 29-én és 30-án pedig már indították is az első alakulatokat a frontra.. Szász István

Next