Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-16 / 258. szám

4 1970. SZEPTEMBER 16. SZERDA (W) NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ­ KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ^ ___ Herbert Mies, a ifsyffwrä 00 Német Kommu-WrWI Il­i­fe»|40 "ista Párt elnök­e w ' helyettese a lap tudósításának adott nyilatkozatában kifejtette, pártja hogyan értékeli az NSZK közvéleményének reagálását a szovjet—nyugatnémet szerződésre. Herbert Mies mindenekelőtt arra mu­tatott rá, hogy a szerződés a Szovjetunió és a szocialista tábor következetes béke­­politikájának, a nemzetközi és az euró­pai erőviszonyok pozitív irányban történt változásának eredménye. Megváltozott a helyzet a Német Szövetségi Köztársasá­gon­­belül is, ahol szemmel láthatóan megerősödtek a reális külpolitikát sür­gető erők. Mint elmondotta, a szovjet­­nyugatnémet szerződést helyesli és támo­gatja az NSZK lakosságának túlnyomó többsége. A­­két ország megállapodása­­ hozzájárul a béke stabilizálódásához Európában és a Német Szövetségi Köz­társaságban. Lehetővé teszi a normális baráti kapcsolatokat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Bizonyos értelemben éleződött a küzde­lem a régi revansista politika hívei és a reális, ésszerű álláspontra hajlamos kö­rök között. A nép nagy többsége — a munkásosztály, különböző dolgozó réte­gek, valamint a burzsoázia jelentékeny része— a szerződés mellett foglalt állást. A német KP elnökhelyettese a szerződés ellenzői között megemlítette a nagytőke leginkább agresszív és nacionalista szár­­­­nyát, annak politikai képviselőit a CDU— CSU reakciós köreiből, az NPD-ből, vala­mint a különböző revansista szövetségek­ből. A szerződés helyeslése, pozitív fo­gadtatása jelentős belpolitikai tényező, amellyel még a szerződést ellenző politi­­■ mai erőknek is feltétlenül számolniuk kell rá tudjuk változtatni az egész területet.” A lap véleménye szerint Habbas 20—30 évig tartó harcra készül. A Nagy-Britannia Kommunista Párt­jának végrehajtó bizottsága a lap keddi számában felhívással fordult Anglia haladó erői­hez, hogy határo­zottan tagadják meg a támogatást a konzer­vatív kormány reakciós politikai és gazdasági irányvonalától. »«VEHV8CK “31 Front nevű szerve­­­­zet vezéréről, Habbasról közölt cikkét fénykép­­•* pel illusztrálja. A kép a legutóbbi repülőgép­­eltérítéseket • végrehajtó szervezet vezérének szobájában készült, ahol a falat a PNFF zász­laja és egy kínai katonalány fényképe díszíti. A cikk a többi között elmondja, hogy az 1925-ben született Habbas egy lyddai görögkeleti vallású gabonakereskedő fia,­­ aki a bejrúti amerikai egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott 1945-től. Ugyan­ekkor alapította meg Arab Nemzeti Moz­galom nevű szervezetét. Az ötvenes évek­ben, a lap szerint, még közel állt Nasz­­szerhoz, akit most árulónak nevez. Ara­­fattal versengve a palesztinaiak megnye­réséért minden ellenálló szervezetet túl­­ akar szárnyalni radikalizmusával. 1967- ben a közel-keleti háború után létrehozott mai szervezete élén az utóbbi időben ke­vésbé érdeklődik az Izrael elleni nyílt harc, sokkal inkább Husszein jordániai király uralmának megdöntése iránt. A PNFF harcosainak létszámát a lap mint­egy 3000 főre teszi, s a következőkben idézi Habbasnak a Rogers-tervről és Nasszer elnök tárgyalási készségéről kifej­tett véleményét ?Elárultak. De mi pokol­ Na van este koreai képmese. Egy ifjúról­­ szól, aki szenvedély­esen gyűjtötte és ta­­risznyájába tömtett történeteket, de nem kezdett velük­ semmit, hanem a teli ta­risznyát a kamrában felejtette a szegen. A bénaságra, tétlenségre ítélt történetek elhatározták, hogy bosszút állnak: kígyó­vá változva nászéjszakáján megölik az if­jút. A kegyetlen ítélet végrehajtását csak egy öreg szolga bölcsessége akadályozta meg. ... Ez a mese azt sugallja, hogy vannak élmények, tapasztalatok, amelyeket nem tekinthetünk személyes tulajdonnak. A Hazafias Népfront és az Országos Béke­­tanács delegációjának tagjaként május­ban jártam a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A tarisznya nem maradt meg békében a szegen. Ha az útibeszá­moló nem is áll össze formás egésszé, mégis el kell készíteni a számadást. A távolság Szokták mondogatni, hogy ma már nin­csenek távolságok bolygónkon. Hiszen végtére alig több mint 15 órát kell a le­vegőben tölteni ahhoz, hogy fél Európán és egész Ázsián átrepülve a phenjani re­pülőtérre érkezzen az utas. Moszkva egy ugrás, Omszk a második, Irkutszk a har­madik, s a negyedik leszállásnál már csí­kos selyemblúzban koreai kislányok fo­gadnak fűszeres illatú virágokkal. . Az út, amely valaha egy egész élet ki­­­emelkedő teljesítményét jelenthette, ma egynapos kényelmes, de azért fárasztó utazás. A karórát hét órával kell előre igazítani. Felületesen nézve ennyi az egész. De a repülőgép kerek üvegablaká­hoz lapított orral bámészkodva az ember kicsit átérzi az űrhajósok élményét. Az ott a Bajkál-tó, most talán a Góbi-siva­tag fölött járunk. Bolygónk egyszerre nagy és kicsi. Ha csak az órát nézzük, rövid az út, ha a tájat, a sok-sok települést, s az­­ ott élő emberekre, sorsokra gondolunk, a műsor még mindig hosszú. Ma, amikor már laboratóriumokban vizsgálják a holdkőzeteket, semmi csodá­latos sincs abban, hogy világunk egy és oszthatatlan. De nagy hiba lenne letagad­ni a távolságokat, a különbségeket. Királysírok Vendéglátóink természetesen elsősorban az ország mai helyzetével kívántak meg­ismertetni, de azért kaptunk időt a múlt emlékeinek tanulmányozására is. Keszonban meglátogattunk egy király­sírt. A Cong-dinasztia utolsó királya, Cong Mon Dzu nyugszik itt feleségével együtt. A királyt palotája előtt a Li-dinasztia egyik tagja — az új király legidősebb fia — gyilkolta meg. A merénylet áldozatává lett király vé­re pirosra festette a közeli kőhidat, a vér nyomait 500 év múltán is látni vélik. A király és a királyné sírja fölött kecses pa­goda emelkedik, benne két óriás kő tek­nősbéka. A királyé hatméteres, a király­nőé valamivel kisebb. A teknősbéka a hal­hatatlanság, az elmúlással dacoló lét jel­képe. A teknő közepéről emelkedik ki a fekete gránitoszlop, amelynek felirata utal a szomorú eseményre. Monumentális és megrendítő erejű ez a két stilizált ál­lat, szemük mintha azt fürkészné, miféle ember a jövevény, méltó-e arra, hogy megálljon a királyi pár sírja előtt. Korea városaiban anélkül, hogy erre bármiféle műemléki felügyelőség utasí­tást adott volna, meghagytak egy-egy régi városfal-részletet, s a régi kapukat, ame­lyeket ma már körforgalmú műutak vesz­nek körül. Több ilyen kaput is láthattunk A boltíves átjáró fölött az őrök számára pagoda épült. Ezek közül a keszoni déli kapu volt a legérdekesebb, mert ebben egy tizennégy tonna súlyú bronzharangot is őriznek. A fordított U alakú harang hossza 2 méter 25, falvastagsága 23 centi­méter. Hatalmas technikai bravúr volt ezt kiönteni a XV. század végén. A harang oldalán Buddha-domborművek és deko­ratív növényminták tanúskodnak a régi koreai mesterek szépérzékéről. A harang hangja olyan érces, hogy kedvező időben Szöulig is elhallatszik. Szobák — pódiumon A háborús pusztításokat egyaránt meg­sínylették a nagyobb épületek és a régi települések. Keszonban — mivel ezen a környéken voltak a fegyverszüneti tárgya­lások —■ viszonylagos épségben maradt meg az óváros, s a fejlesztési tervet úgy készítették el, hogy ezt az óbudai hangu­latú városrészt megkímélték.­­ Hívatlan vendégként betoppantunk az egyik házba, Szen Jón Hjon asszony por­tájára. Az ősz hajú özvegy egyedül él itt, férje a honvédő háborúban esett el, fiai a magnyondei forradalmi iskolában tanul­nak, s most készülnek egyetemre. Szen Jon Hjon egy üzemi bölcsőde vezetője. Az utcáról dísznövényekkel hangulatossá tett kis udvarra léptünk, amellyel nagy­jából egy szinten van a konyha, a szobák viszont mintha pódiumon lennének. Fa­lun és városon egyaránt padlófűtést al­­kalmaznak, a jól szigetelt padlózat alá vezetik a kályha melegét. Cipővel a szo­bába lépni a legnagyobb udvariatlanság lenne, hiszen a hagyományoknak megfe­lelően a gyékénnyel leterített padlón van­nak a párnák, és apró asztalok jelentik a bútort. A szekrények is csak derékma­gasságig érnek a falak mellett. A televí­zió is egy fokozattal lejjeb kerül, mint nálunk. Szen Jon Hjon asszony gyönyörű régi porcelánjai egy múzeumnak is díszére válnának, de a mindennap használt fe­kete víztartó cserépedények, a kő rizses­­köcsögök is igen előkelő helyet kapnának bármely modern lakásban. Gazdagabb ország bizonyára jó néhány van, de tisztább nem igen. A tisztaságot a lakásban az életforma követeli meg, s az itt kezdődő higiénia folytatódik az öl­tözködésben, kiterjed a közterületre, a munkahelyekre. /Solymár József Pillantás a Tízezer Szépség Kilátójáról 1. 1 ^ Látogatóban Hjon asszonynál (Következik:-----------’­­ / , 4 RIZSFÖLDEK ÉS KATONÁK) \( 1\ ) A felhívás hangsúlyozza, hogy a mo­nopóliumok érdekeit képviselő kormány politikájával „a dolgozók életszínvonala ellen támad, igyekszik késleltetni a szük­séges szociális reformok megvalósítását, olyan törvényeket készít elő, amelyek korlátozzák a szakszervezetek lehetősé­geit tagjaik megvédésére.” A kormány külpolitikája is reakciós vonásokat mutat. Erről tanúskodik az a határozat, hogy felújítják a fegyverszál­lításokat a dél-afrikai fajüldözőknek, nem támogatják az európai biztonsági érte­kezlet összehívásának gondolatát, meg­próbálják Angliát bevinni a Közös Piac­ba, támogatják az Egyesült Államok dél­kelet-ázsiai agresszióját és imperialista közel-keleti politikáját. A kommunista párt harcra hív az európai biztonsági ér­tekezlet mielőbbi összehívásáért, a viet­nami agresszió, Anglia közös piaci tagsá­ga és a dél-afrikai fegyverszállítások fel­újítása ellen. A lap londoni &AMPEÁVerint az angol baloldali sajtóban hosszú idő után elő­ször jelennek meg olyan írások, amelyek tárgyilagosan igyekeznek bemutatni a csehszlovákiai valóságot. A The Journal című szakszervezeti lap szeptemberi szá­­mában E. P. Young számol be legutóbbi csehszlovákiai élményeiről. Young egyi­ke azoknak a kisszámú haladó briteknek akik 1968 augusztusában szembeszálltak a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág lejáratására törekvő burzsoá propa­gandával, írásban hangsúlyozza, hogy Csehszlovákiában különösképpen a gaz­daság területén érezhető a javulás, s­ a munkatermelékenység növekedése az emberek bizalmának fokozódásáról és a közhangulat változásáról tanúskodik. „Tudomásul kell venni azonban — írja Young —­, hogy a Nagy-Britanniában élő csehszlovák emigránsok és Csehszlovákia úgynevezett angol barátai ugyanolyan eszközöket használnak, mint annak idején a magyar revizionisták, s mindenfajta hazugságot és álhíreket terjesztenek Nyu­gaton. Ezek közé tartozik például az az állítás, hogy Csehszlovákiában politikai pereket készítenek elő. Ezt aztán a BBC átveszi, sugározza, természetesen a cseh­szlovák hallgatók befolyásolására, akik közül sokan úgy vélik, hogy a titkos ér­­tesülések birtokába jutottak.” 767 év után Választás alkotmányreformmal NYUGODT VÁLASZTÁSI KAMPÁNY után vasárnap az urnákhoz járulnak a svéd szavazók. A nyugalom alapja a kormány­zati stabilitás, amelynek legszemlélete­sebb megnyilvánulása az, hogy 1932 óta (három hónap kivételével) a szociálde­mokraták kormányoznak Svédországban, túlnyomórészt egyedül, néha koalícióban. A legutóbbi parlamenti választás előtt ugyan meglehetősen hevesen lépett fel a polgári ellenzék, ez azonban csak használt a kormánypártnak: nemcsak a mandátu­mok száma, hanem a szavazatok aránya szerint is abszolút többséget ért el, mert a választók meg kívánták erősíteni a ha­gyományos vezetést. Most viszont több tekintetben is eltér­nek a hagyományoktól. A 161 éve érvény­ben levő alkotmány megváltoztatásával, kiküszöbölik a kétkamarás rendszert. Megszüntetik a közvetve választott felső­házat és 233 helyett 350 képviselőt vá­lasztanak. 310-en közvetlen szavazással a 28 választókerületben, 40-en pedig a pár­tok által szerzett szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. Másfelől viszont gátolják az arányosság érvényesülését: csak az a párt jut képviselethez, amely országosan legalább 4, vagy egy választó­­kerületben 12 százalékot ér el. (Ez a töre­dékpártok kiszorítását célzó rendelkezése kommunistákat is sújthatja, mert leg­utóbb csupán a szavazatok 3 százalékát szerezték meg.) Még inkább hagyomány­megtörésnek számít az alkotmánymódosí­tásnak az a része, hogy ezentúl a kor­mány vagy annak bármely tagja megbuk­tatható parlamenti szavazással. Eddig ugyanis formailag a király kormányzott, jóllehet nem akadt példa rá, hogy a kor­mánnyal, illetve a kormányt alakító párt­tal szemben foglalt volna állást. A reform talán csak egy lépés ahhoz, hogy közelít­­sék az államformát a szociáldemokrata pártprogramban megjelölt célhoz, a köz­társaság megteremtéséhez. Az e téren ta­pasztalt „óvatosság” jellemzi egyébként a gazdaságpolitikát is,, amely államosításra alig törekszik, s míg a szociális ellátásban számottevő eredményekkel dicsekedhet, a szocialista átalakítás célkitűzéseit már rég föladta. •AZ ALKOTMÁNYREFORM mellett az új vonások közé tartozik az is, hogy ez a ta­valy miniszterelnökké lett Olof Palme, a 43 éves kormányfő első „saját” választási kampánya (bár már 1968-ban, oktatás­ügyi miniszterként is ő volt a fő szava­zatszerző a fiatalok között), és az, hogy hosszú idő után fokozottan éreztetik hatá­sukat a gazdasági nehézségek Európa ta­lán leggazdagabb országában. Az utóbbi hónapokban mintegy tíz százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak, a nagyobb jövedelműeket nyugtalanítja a progresz­­szív adózás rendszerének továbbfejlesz­tése, növekedett a külkereskedelmi defi­cit, és gondot okoz, hogy az­ ország fontos gazdasági partnerének számító Anglia, s az északi együttműködésben Svédország­gal különösen szoros kapcsolatban álló Norvégia és Dánia az Európai Közös Piac felé fordul. A polgári ellenzék — a libe­rálisok és a centrum s a tőlük jobbra álló „mérsékelt” konzervatív párt — igyekszik is kihasználni ezeket a nehézségeket. A szociáldemokrata kormány viszont a vá­lasztás előtt árbefagyasztást rendelt el okulva az angol testvérpárt példáján, amely nem utolsósorban az ellene indí­tott ároffenzívának tulajdonítja választási vereségét. A KÖZÖS PIACCAL azon az alapon akar tárgyalni Svédország, hogy a szoros kap­csolatok ne fenyegessék a hagyományos semlegességet. 152 esztendeje nem vett részt háborúban Svédország, és mint a tavaszon, a Gustav Adolf téri külügymi­nisztérium épületében elmondották, kül­politikájának lényegéhez tartozik a kato­nai tömbökön kívül maradás és háború idején a semlegesség megőrzése. Nem al­kotmányba foglalt és nem nagyhatalmak által garantált semlegesség ez, e­helyett a honvédelem költséges fejlesztésében és az aktív külpolitikában keresik a garan­ciát. Ismeretes, hogy tevékenyen részt vesznek az ENSZ munkájában, képvise­lőjük ott van a genfi leszerelési bizottság­ban, diplomáciai kapcsolatot létesítettek a Vietnami Demokratikus Köztársasággal (gazdasági segítséget is nyújtanak), a kö­zel-keleti konfliktusban pedig Jarring svéd diplomata vállalta a közvetítő tár­gyalások folytatását. Az európai bizton­sági konferencia iránt is élénken érdeklő­dik a svéd kormány, erről meggyőződhet­tünk a magyar külügyminiszter tavaszi, stockholmi látogatása alkalmából is, ami­kor az országaink közötti kapcsolatok to­vábbfejlesztése jegyében, a miniszterelnök és Torsten Nilsson külügyminiszter öröm­mel elfogadta kormányunk meghívását magyarországi látogatásra. Palme egyéb­ként zsúfolt utazási programot bonyolított le az idén. Bonnban, Párizsban, London­ban és Moszkvában (nem hivatalosan az Egyesült Államokban is) járt. Utazásain alkalmat talált arra, hogy kifejtse a svéd külpolitika bevált hagyományos vonalát, amelyet a sokszínű világban és olyan kü­lönböző szomszédok környezetében érvé­nyesít, mint a NATO-tag Dánia és Norvé­gia, a semleges Finnország s a beltenger szembenső partján levő NATO- és közös piaci tagország, az NSZK, valamint a szocialista NDK. SVÉDORSZÁGBAN nem számítanak arra, hogy a szociáldemokrata párton és a kor­mányon belül a fiatalítás jelszavával megvalósított tavalyi őrségváltást az idén a választások után, pártok közötti őrség­váltás követné, de ha erre a valószínűt­len fordulatra kerülne sor, akkor sem igen akadna olyan komoly erő az orszá­gon belül, amely kérdésessé tenné a ha­tásában következetesen pozitív külpoli­tikát. , V. G.

Next