Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-18 / 290. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP — FÓRUM 1970. OKTÓBER 18. VASÁRNAP 3 Kerületi pártértekezletek Budapesten­ ­folytatás a 2. oldalról) Tett párttitkár, Szabó Károly, a kerületi KISZ-bizottság titkára, Kovács Ferencné, a Kőbányai Gyógyszerárugyár személy­zeti osztályának vezetője, Sallai Ferenc, a Budapesti Lakásépítő Vállalat alap­szervi párttitkára, Vasadi László, az Egyesült Villamosgépgyár vezérigazgató­ja, Szellánczy Miklós, a Magyar Országos Söripari Vállalat pártbizottságának titká­ra, dr. Hermann Antal orvos, a Bajcsy- Zsilinszky Kórház párttitkára, dr. Orsai János, a kerületi tanács vb-elnöke, Ver­bal Lajosné, az I. László Gimnázium párttitkára, Karvalics József, az­­Öntödei Vállalat szakszervezeti bizottságának tit­kára, Vég Béla, a Budapesti Vegyipari Gépgyár igazgatója, Flerkiewitz József, a Pataki István munkásőr zászlóalj pa­rancsnoka, Gerő Andor, a MIRKÖZ párt­titkára, dr. Varga Edit, a Kőbányai Gyógyszerárugyár igazgatója, Werner Ot­­tóné, a Salgótarjáni úti általános iskola párttitkára, Szakál Géza, a Finommecha­nikai Vállalat vezérigazgatója, Duka Jó­­zsefné, a kerületi úttörő szövetség elnö­ke, Kuti Lajos, a Szerszámgépipari Mű­vek vezérigazgatója. A felszólalásokra Szakali József, a pártbizottság első titkára válaszolt. A pártértekezlet a beszámolót és a határo­zati javaslatot elfogadta. Ezután az érte­kezlet 51 tagú pártbizottságot, az újjá­választott pártbizottság pedig 11 tagú végrehajtó bizottságot választott. A kerü­leti pártbizottság első titkárának ismét Szakali Józsefet, titkárainak pedig Sze­les Gábort és Simon Józsefet választot­ták meg, kára. A pártértekezleten részt vett és fel­szólalt Benke Valéria, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja. A beszámoló fölötti vitában felszólalt Sári Sándor, a Hazai Fésűsfonó és Szövő­gyár vezérigazgatója, dr. Rátky József, a kerületi SZTK-rendelőintézet orvosa, Nei­ger Andrásné, a Vörös Október Tsz tagja, Balázsovits Gusztáv, a Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalat művezetője, Pellérdi Rezsőné, a Hazai Pamutszövő so­roksári gyára pártbizottságának titkára, Krasznai Györgyné, az Ady Endre úti ál­talános iskola pedagógusa, Gömöri Osz­kár, az Öntödei Vállalat 2-es számú gyár­egységének osztályvezető-helyettese, dr. Réti Lajosné, a Habselyem- és Kötöttáru­­gyár vezérigazgatója, Rimóczy Gyula, a Faipari Kutató Intézet műszaki ügyinté­zője, Doviczin János, a kerületi Vöröske­reszt titkára, Lombos Ferenc körzeti párt­titkár, Kiss Jánosné, a Habselyem- és Kö­töttárugyár szakmunkása, dr. Nagy Ernő, a kerületi tanács vb-elnöke, Solti Péterné, a kerületi OTP dolgozója, Magyar Lajos­­né, a Hazai Pamutszövő soroksári gyárá­nak meósa, Tolnai István, a kerületi munkásőrség zászlóaljparancsnoka, La­posa József, a Kádár Ktsz elnöke, Vadász Károly, a kerületi szakmaközi bizottság elnöke, Soltész Mária, a Habselyem- és Kötöttárugyár KISZ-titkára, Tóth Ele­mérné nyugdíjas, Mészáros József, a ke­rületi KISZ-bizottság titkára, Solymosi Ernőné, a kerületi KÖZÉRT-vállalat tiszt­viselője, Vasvári Antal, az Építőipari Gé­pesítő Vállalat párttitkára. A felszólalásokra Balogh István, a párt­­bizottság első titkára válaszolt. A párt­értekezlet a beszámolót és a határo­zati javaslatot elfogadta. Ezután az értekezlet 45 tagú pártbizottságot, az újjá­választott pártbizottság pedig 11 tagú vég­rehajtó bizottságot választott. A kerületi pártbizottság első titkárának ismét Ba­logh Istvánt, titkárainak Lukács Mátyást és dr. Tancsik Rudolfot választották meg. XVIII. kerület X XVIII. kerület kommunistái szomba­ton a Kistext kultúrtermében tartották meg pártértekezletüket. Az elnökség és a munkabizottságok megválasztása után Maróti Imre, a kerületi pártbizottság tit­kára, az értekezlet elnöke mondott meg­nyitót. A pártbizottság beszámolóját a küldöt­tek előzetesen írásban megkapták, és eh­hez fűzött szóbeli kiegészítést Újfalusi Sándor első titkár és Fekete Gáborné, a pártbizottság titkára. A pártértekezleten részt vett és felszólalt dr. Patkós Lajos, a budapesti pártbizottság tagja, a Fővá­rosi Bíróság elnöke. A vitában felszólalt Botz Lajos hajózó­­navigátor, a MALÉV pártbizottságának tagja, Bacsu Mihály, a Dunai Vasmű Lő­rinci Hengermű pártszervezetének titkára, dr. Garami Istvánné, a Pamutfonóipari Vállalat központi gyárának osztályvezető­je, Tátrai Mihály, a XVIII—XIX. kerületi kiegészítő parancsnokság vezetője, dr. Lakatos György körzeti orvos, az SZTK párttitkára, Csáki Lajos, a Pamutnyomó­ipari Vállalat Kispesti Textilgyára pártbi­zottságának titkára, dr. Ambrus János, a kerületi tanács vb-elnöke, Peredi Rezső­­né, a kerületi népfrontbizottság titkára, Sényi László, az Építő- és Elemgyártó Ktsz személyzeti vezetője, Végh Józsefné, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgató­ja, Melegh Béla nyugdíjas, dr. Salyámosi Miklósné, a Steinmetz Miklós Gimnázium igazgatója, Kiss István, a Dunai Vasmű Lőrinci Hengermű dolgozója, szocialista brigádvezető, Gábor László, a kerületi KISZ-bizottság titkára, Seregélyi József nyugdíjas, dr. Gulyás Ferenc, a XVIII—■ XIX. kerületi Bíróság elnöke, Dombi Fe­renc, a Budapesti Kőolajipari Gépgyár pártbizottságának titkára, Szutter Ferenc, a kerületi munkásőrzászlóalj parancsno­ka, Iglódi Eszter, a Pamutfonóipari Válla­lat központi gyárának könyvtárosa, Bara­bás Lajos gépkocsivezető, a MALÉV alap­szervi párttitkára, dr. Veres Imréné, a Rudas László Közgazdasági Szakközép­­iskola igazgatóhelyettese, dr. Szegedi Gyu­la, a kerületi rendőrkapitányság vezetője. A felszólalásokra Újfalusi Sándor első titkár és Fekete Gáborné titkár válaszolt. A pártértekezlet a beszámolót és a hatá­rozati javaslatot elfogadta. Ezután az ér­tekezlet 45 tagú pártbizottságot, az újjá­választott pártbizottság pedig 11 tagú vég­rehajtó bizottságot választott. A kerületi pártbizottság első titkárának ismét Újfa­lusi Sándort, titkárának pedig Fekete Gá­­bornét és Maróti Imrét választották meg. XX. kerület A XX. kerület kommunistái a pártbi­zottság székházában tartották meg szom­baton a kerületi pártértekezletet. Az el­nökség és a munkabizottság megválasztá­sa után Árgyelán Györgyné, a Hazai Fé­­sűsfonó és Szövőgyár pártbizottságának titkára, az értekezlet elnöke mondott meg­nyitó beszédet. A pártbizottság beszámolójához, ame­lyet a küldöttek előzetesen írásban meg­kaptak, szóbeli kiegészítést fűzött Balogh István, a kerületi pártbizottság első ttt­ XXII. kerület Szombaton tartották meg pártértekezle­tüket a XXII. kerület kommunistái a Ker­tészeti Kutató Intézet tanácstermében. Az elnökség és a munkabizottság megválasz­tása után Huber Béla, a Metallokémia Vállalat igazgatója, az értekezlet elnöke mondott megnyitót. A pártbizottság beszámolójához Kober Ferenc, a kerületi pártbizottság első tit­kára fűzött szóbeli kiegészítést. A pártér­tekezleten részt vett Csikesz Józsefné, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a budapesti pártbizottság tagja. A vitában felszólalt Gyulai Pál, a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vállalat előadó­ja, Nobis Ferenc, a Magyar Állami Pin­­­cegazdaság budafoki üzemének párttitká­ra, Gombos Lajos, a Női Fehérneműgyár­­ osztályvezetője, dr. Baranyai Jánosné, a­­ kerületi népfrontbizottság titkára, dr. Vu­­i­kán Jenő, a kerületi szakorvosi rendelő­­intézet igazgató főorvosa, Kocsis András ezredes, Baranyai István, a Hungária Mű­­anyagfeldolgozó Vállalat műszaki fejlesz­tési intézetének főmérnöke, Frombach Dezső, a kerületi tanács oktatási osztályá­nak vezetője, Lippert Antal, a Duna Ter­melőszövetkezet szakcsoportvezető-helyet­tese, Závodi Istvánná, a Női Fehérnemű­­gyár előadója, Schmidt János nyugdíjas, Szabó Lászlóné, a Budafoki Zománcgyár diszpécsere, Csizmadia Gyula rendőr had­nagy, Várnagy Istvánná, a Nagytétényi Sertéshizlaló Vállalat osztályvezetője, Bi­hari István, a Chinoin-gyár nagytétényi gyáregységének vezetője, Kuzma János, a kerületi munkásőrzászlóalj parancsnoka, Dobos Ede, a kerületi tanács vb-titkára, Gazdag László, a Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat igazgatója, Vági Pál, a kerületi KISZ-bizottság titkára, Istváno­­vits Tibor, a Chinoin-gyár nagytétényi gyáregysége pártbizottságának titkára, dr. Gáti György, a Budacolor Vállalat igazga­tója, Merkl István, a Metallokémia Válla­lat osztályvezetője, dr. Molnár Béla, a Ker­tészeti Kutató Intézet, igazgatója, Dolgos Géza, a Budafoki Likőrgyár főmérnöke, Berta Józsefné, a kerületi tanács kereske­delmi osztályának vezetője, dr. Péter Já­nos, a budapesti pártbizottság osztályve­zetője. A felszólalásokra Kober Ferenc vála­szolt. A pártértekezlet a beszámolót és a határozati javaslatot elfogadta. Ezután az értekezlet 43 tagú pártbizottságot, az új­jáválasztott pártbizottság pedig 9 tagú vég­rehajtó bizottságot választott. A kerületi pártbizottság első titkárának ismét Kober Ferencet, titkárokká Forgó Tibort és Tet­tinger Istvánt választották meg.­ ­ Mindegyik pártértekezleten megválasz­tották azokat a küldötteket, akik a ke­rületek kommunistáit képviselik majd a budapesti pártértekezleten. A kádermunka szabályainak nem álta­lános, de nem is ritka, sajátos meg­sértéséről van szó. Az ide tartozó történe­tek rendszerint kurták és nincsen csatta­nójuk. Helyük, időpontjuk változó, míg lényegük s a bennük munkáló szellem annál inkább állandó. Általában úgy kezdődnek — és sok esetben egyúttal be is fejeződnek, hogy az illetékes vezető hivatja beosztottját, s va­lami negatívumot, valami kellemetlent hoz tudomására. Ezzel együtt elhangzik a sohasem világosan fogalmazott utalás arra, hogy a vezető részéről mindez tu­lajdonképpen nagyon sajnálatos, de hát ki tehet róla, vannak, akik így látják jó­nak, az ő szerepe az ügyben annyi, mint a semmi, máris többet mondott, mint amennyit a hivatali titoktartás megenged, de az ő jóindulata köztudott. És vajon kik ezek a titokzatos, homály­ban hagyottak, akikre a felelősség ily módon látszólag áthárul? Nem lehet tud­ni. A felettes hatóságok? Az illető közvet­len vezetői? A személyzeti munkával meg­bízottak? A pártszervezet? A szakszerve­zet? Nem, nem lehet tudni. Azaz, előbb­­utóbb törvényszerűen kiderül, hogy bű­vészkedés volt az egész, afféle hasbeszélő mutatvány, amely az első pillanatban csakugyan azt a látszatot keltette, hogy a hang és a személy nem ugyanaz. Ha az­tán ráadásul valaki a törvényes normák ismeretében járatlan, vagy éppen gyanút­lan, mert jóhiszemű, akkor a hasbeszélő­nek pillanatnyilag nyert ügye van. És természetes, hogy minél kevésbé megalapozott szakmailag és politikailag a döntés, a „csak továbbított” vélemény, annál sűrűbb a mesterséges köd. Szükség van rá. Olykor bonyolítja a dolgot, hogy mindez a kollektív vezetés álarcát ölti, s magasabb igényű vezetés módszereit mí­meli, holott mindössze elvtelen összefonó­dásról van szó, amit magyarul cinkosság­nak neveznek. H­ogyan lehetséges, hogy amikor — a párt politikájának ésszerű következménye­ként — immár szemünk láttára formálód­nak a nyílt kádermunka írásban is rögzí­tett normái, ugyanakkor a törvénysértés példái mégis gyakran adnak okot hangos és jogos kritikára? Általában azért, mert minél inkább tár­sadalmi méretűvé válik egy helyes elvi és gyakorlati politika, annál inkább szembe­­ötlőbbek és számontartottabbak a torzu­lások. Ide tartozik az is, hogy politikai és társadalmi intézményeink tekintélye az elmúlt tizennégy év alatt köztudottan megnőtt, s egyes vezetőknek kétségtele­nül kényelmesebb e tekintéllyel takaróz­ni, mint vállalni a felelősséget a kimon­dott szóért, a meghozott intézkedésért. Van ennek a dolognak természetesnek tűnő oldala is. Az emberek általában nem szeretnek rosszat mondani másoknak. Hi­szen aki az ilyesmiben örömét leli, azt a szakrendelőkben joggal illetik különböző latin elnevezésekkel. A felelős vezetők zöme meg is találja a normális utat, viszont a felelősség nem vállalása, másokra hárítása mögött soha­sem a munka érdekei húzódnak, mert ezek nem igényelnek sem ködöt, sem kép­mutatást. Bizony, az ilyen esetekben nem normáról van szó, hanem abnormáról, amelynek változatait is könnyű kimutat­ni, ha szükség van rá. Az arab közmon­dás azt tartja, hogy a bolondság sokféle, de legalább negyven. A rossz módszer ár­nyalatainak száma sem kevesebb. A felelősség vállalásának szükségéről aligha kell valakit is meggyőzni. A döntő nagy többség — legyen az vezető vagy be­osztott — természetesnek tartja ezt, akit pedig győzködni kell, annál ez a fárado­zás körülbelül hasztalan. Nem szorul bizonyításra, hogy az ilyen hiba a mi körülményeink között nem­csak káros, hanem hosszabb távon célta­lan is. Előbb-utóbb kiderül ugyanis, hogy nem lehet a végtelenségig a más kontó­jára inni, s ilyenkor a sarokba szorított hivatkozónak nincs más választása, mint a rögtönzés. Ez pedig a kapkodó hazudo­­zás szüntelen forrása. (Más kérdés, bár mindenképpen elgondolkoztató, hogy aki a kis ügyben, azaz a helyi politika dolgai­ban alamuszi, mi más lehet a politika nagy kérdéseiben?) A nagyobb bajt ez a módszer természe­tesen annak okozza, akinek hazudtak, mert aki politikailag csak egy kissé is színtévesztő, annál ez hitet ingat, bizal­mat fojtogat. Így mindenekelőtt annak a politikának árt, amelynek alakulásáért mindnyájan — feladataink arányában — felelősek vagyunk. Aki ez elől nemcsak kitér, hanem — bármi oknál fogva — má­sokkal kíván takarózni, az hitelrontást követ el, mert a vezető politikai erőről hamis intenciókat sugalmaz. A megoldás igen egyszerűnek látszik: alkalmazni kell következetesen az ide­vonatkozó előírásokat és azokat a kiala­kult szabályokat, amelyek még nincsenek utasításban. Ez így csakugyan természe­tesnek mutatkozik, de nem az. A kisebb­­nagyobb közösségekben ugyanis csak most van kiforróban az egyszemélyi felelősség, a kollektív vezetés és a munkahelyi de­mokrácia hármas normája. Három különböző dolog ez, amelyek azonban nemcsak a legszorosabban kap­csolódnak egymáshoz, hanem egymást fel­tételezik, kiegészítik, s így alkotnak egy­séges egészet. Akármilyen kemény elvek és igazságos normák is ezek, a minden­napok gyakorlatához nincs és nem is le­het recept. Igaz, hogy ilyen holnap sem lesz és holnapután sem, de ma gyakor­lottabbak vagyunk, mint tegnap, és hol­nap tapasztaltabbak leszünk, mint ma. A felelősséget nem vállalók ma még ki­használhatják, hogy a dolgok-ügyek bonyolultak, hogy egy-egy üzem vagy in­tézmény élete-munkája összetett, s hogy olykor a bennük való jártasság is hiány­zik. Mindenesetre ma már ez a terület sem az az ismeretlen erdő, ahol hosszú ideig lehet bújócskázni, s az egyéni felelősség gyalogútjához érve felkiáltani: „Nem ér a nevem." Mosolyognivaló ez, amíg gye­rek csinálja. De csak addig. REMÉNYI JÓZSEF KONTÓ KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Guineai nagykövetünk átadta megbízólevelét Sztankovics Imre, a Magyar Népköztár­saság Guineában akkreditált nagykövete október 16-án átadta megbízólevelét Sékou Tourénak, a Guineai Köztársaság elnökének. Elutazott a csehszlovák ügyészi delegáció Egy héten át tartózkodott hazánkban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ügyé­szi delegációja dr. Ján­­ Fejes legfőbb ügyész vezetésével. A delegáció széles körű eszmecserét folytatott a Magyar Népköz­­társaság ügyészi szervezetének vezetői­vel. Tájékozódtak a bűnözés elleni küzde­lem országos és területi megszervezéséről, a fiatalkorúak bűnözéséről, az egyes bűn­tettek üldözése és a felelősségre vonás módszereiről, az ügyészi nyomozás egyes kérdéseiről. Látogatást tettek a Heves megyei főügyészségen, ahol dr. Marász Miklós megyei főügyész tartott szakmai tájékoztatót. Dr. Götz János fővárosi fő­ügyész szintén tájékoztatta a delegációk tagjait az őket érdeklő kérdésekről. Dr. Ján Fejest fogadta Fehér Lajos, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese és hasznos eszme­cserét folytattak az időszerű jogpolitikai kérdésekről. A találkozón ott volt dr. Szé­nási Géza, a Magyar Népköztársaság leg­főbb ügyésze. A delegáció látogatást tett az Igazság­ügy-minisztériumban és a Legfelsőbb Bí­róságon is, ahol dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter, illetve dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke fogadta a csehszlovák ügyészeket. A csehszlovák ügyészi delegáció az egy­hetes tanulmányút befejeztével szombaton elutazott hazánkból. A SZOT-küldöttség hazaérkezett az SZVSZ főtanácsa üléséről Földvári Aladár, a SZOT­ elnöke, a Szakszervezeti Világszövetség számvizsgá­ló bizottságának elnöke, valamint a Tim­­mer József SZOT-titkár vezetésével a Szakszervezeti Világszövetség jubileumi főtanácsa ülésén részt vett magyar delegá­ció szombaton hazaérkezett Moszkvából. Elutazott a bolgár pártmunkásküldöttség Befejezte látogatását és elutazott ha­zánkból a bolgár pártmunkásküldöttség, amelyet Peter Valcsev, a BKP KB pót­tagja, a terv- és gazdasági osztály helyet­tes vezetője vezetett. A vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Andrikó Miklós, a KB osztályvezető-helyettese búcsúztatta. Biszku Béla nyilatkozata a televízióban és a rádióban Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára, a X. pártkongresszus előkészítésének néhány tapasztalatáról nyilatkozik vasárnap es­te a Hét című tévéműsorban. A beszél­getést a Kossuth-adó vasárnap este 10 óra 15 perckor közvetíti.

Next