Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-18 / 290. szám

1970. OKTÓBER IS, VASÁRNAP !­­ Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP Egy arckép Gödöllőről, az Agrártudományi Egyetemről Birkás Márta szakmai hozománya ,,Ne nézz be a kútba — mert berá­nt a béka.” Egy húszéves gödöllői agráregyetemista lány naplójából való ez a hangulatos rigmus. Csupa nagybetűvel írta le, lelki­­állapotának érzékeltetésére. Mert egy húszéves lány gyönyörűen tud ám szen­vedni, kétségbeesni. Répaföldről az egyetemre Két éve levelezek a munka és a lusta­ság által behatárolt mértékben tíz érett­ségizett parasztiorával. Közülük a jász­apáti Káli-dűlő 304-es tanyáról indult Birkás Márta volt mindvégig a legszor­galmasabb. Nemritkán hetente három­szor, nyolcoldalas levelet írt s olvashat­tam a naplóját is. Legutóbbi találkozá­sunkkor engedélyt kaptam, hogy titkai­ból nyilvánosságra hozhassam, ami nem titok, s ami tanulságul szolgálhat szü­lőknek, nevelőknek, népművelőknek, poli­tikusoknak, rövidebben szólva a felnőtt társadalomnak. Márta levelezésünk kezdetén negyedi­kes gimnazista volt. Jeles tanuló, aki szívszorongva várta az érettségit, és hogy felveszik-e az agráregyetemre. Élete nagy élménye egyfelől egy ejtőernyős kikép­zés volt, az ott végrehajtott öt ugrás, másfelől, hogy hamis tehenük gyors egy­másutánban kétszer is felöklelte, megta­posta, s e kaland nyoma végleg ott ma­radt a lábán. Kerékpárral járt be az iskolába s szá­guldozásával kiérdemelte a szélvészkis­asszony nevet. Bejárt magányos öregek­hez a tanyákra és ijesztgették a hazatérő duhajok. Apja gyalogmunkás a kertészet­ben, anyja adminisztrátor a közeli tsz majorságában. Érettségi után családtag­ként ő is kapálni járt. A nagy szellemi erőfeszítés után nem üdült, nem pihent egy napot sem. Ebben az időszakban hosszasan írt arról, hogy egy beteg vén­lányt, aki nem bírta a többiek által dik­tált tempót a munkában, milyen csúnyán bántottak, csúfoltak. Felszolgált a termelőszövetkezet 20 éves jubileumán rendezett banketten, de a táncmulatságon már nem mert ott marad­ni. A szó szoros értelmében a répaföld­­ről ment az egyetemre. Szerettek öltözködni, táncolni jártak, sé­táltak a fiúkkal. Még a hajdúszoboszlói tangazdasági gyakorlat idején is azt pa­naszolta, hogy a többség esténként bejár szórakozni az üdülőtelepre, és csak néhá­­nyan elégednek meg a csendes beszél­getéssel. Ráadásul a felületesek, a léhák mind jobban vizsgáztak az első félév vé­gén. Hiába mondott le az ejtőernyőzés­ről s csökkentette le havonta kettőre a hazalátogatásait, elégtelen zárthelyit is írt és épphogy csak átcsússzant a félévi vizsgákon. A csoportban kicsit különcnek, élhetetlennek tartották Mártát, s az ifjú­ság kegyetlenségével az ítélet meghoza­talánál nem nagyon firtatták az okokat. Akadt egy-két fiú, aki hajlandó volt vele a növények felismerését gyakorolni a botanikus kertben, s leány, akivel néha veszekedni lehetett. Kik azok, akitk Mártára példaképként hatottak? ’Néhány hétig vitaminhiány miatt bent feküdt a Semmelweis-kórházban. A szomszéd ágy egy idősebb gyömrői pa­rasztasszonyé volt, aki korábban terme­lőszövetkezeti elnökként dolgozott, de egészségi állapota miatt le kellett mon­dania. A betegségek egész hada támadt rá, ám csendes, derűs emberségét nem tudta kikezdeni. Még ő vigasztalta a gö­döllői kislányt, akit átmenetileg elcsú­fított a kór s pótolta a gyéren érkező lá­togatók kedvességét is. Márta sohasem merte neki megmondani, mennyire meg­szerette. Példa és­ tisztelet Titkos tisztelője a jászapáti gimnázium igazgatójának is. Még a fényképét is megszerezte. Mert az igazgató, ha be­szélt, röviden szólt és igazat mondott. A politikai szakkört vezette, s itt is ke­rülte a szólamokat. Egyszer délután hét fiú és Márta, azt hívén, hogy tanári fel­ügyelet nélkül vannak, futballoztak az iskola folyosóján. Az igazgató csípte el őket. Nem vette el sem a labdát, sem az ellenőrző könyvüket. Egy hangverseny­­plakát lógott véletlenül a falon, az igaz­gató erre mutatott rá, estére mind a nyolcatokkal a koncerten szeretnék talál­kozni. A szünetben beszélgettek egy ke­veset, de a folyosói fociról már szó sem esett. Ha­ hazalátogat, és véletlenül­­talál­koznak, az igazgató, mindig érdeklődik a sorsa iránt. És nemcsak kérdez, érdeklő­dik. Bizonyára a tanyai múlt miatt Márta keresi a messzi országokból jött diákok, ismeretségét. Talán mert nem lépte át még soha az országhatárt, így is gyűjti ismereteit a kerek világról. Boldogan írt arról, hogy szobatárrsnője lett Hue, a vietnami lány, önfegyelme, szorgalma és zárkózottsága Huét is a megbecsült sze­mélyek közé emelték. Levelez egy tavaly végzett agrármér­nök fiúval, aki józansága, lelkiismerete miatt példakép és Babyval, a csepeli lánnyal, akivel azelőtt rengeteget vesze­kedett. Baby az egyetemen rájött, hogy nem neki találták ki az agrármérnöki pályát, s elment Szegedre, ahol egy évig dolgozik, s az orvosi egyetem előkészítő tanfolyamára jár. Nemcsak nyűgöskö­­dik, de változtatni is tud. Márta tiszteli az orosz nyelvtanárt, mert nem fenyegetőzik folyton, hanem kedvet csinál a tanuláshoz, az apróra nőtt súlyemelő KISZ-titkárt, s egyre jobban barátainak érzi a tanulócsoporthoz tar­tozókat. „...ha kút fölé hajolnak..." Lassan múlik a szorongás, és a láza­dás is új formákat ölt. Márta mostaná­ban fényképezget. Nemcsak családi fo­tográfiákat készít, megörökíti a tsz-ima­­jorban rozsdásodó gépeket, a rendetlen­séget is. A felvételeket füzetbe gyűjti, el­teszi, de semmi elmondható célja nincs ezzel. „Minket, egyetemistáidat csupa jól dolgozó, rendezett gazdaságba visznek. Így önkéntelenül is az rögződik meg ben­nük, hogy ez így van mindenütt, ez már általános. Talán ezért van sok ideges, meghasonlott szakember a friss diplomá­sok között.” Ezek a fényképek s főleg a tanyán töltött gyermekkor tapasztalatai lesznek Birkás Márta értékes, szakmai hozomá­nyává. Még egy-két év és beszédkészség, magabiztosság dolgában utoléri társait. Nem nehéz megjósolni, hogy az osztály­zatai is javulni fognak. Mivel az agronómusok számára szak­mai követelmény a lovaglás elsajátítása, most vette az első leckét, s lehet, hogy ez a sport hasonló örömet szerez majd, mint az alighanem végleg abbahagyott ejtőernyőzés. Mostanában egyre hatásosabb támoga­tást kapnak a nehéz körülmények között tanuló fiatalok. Ám a segítség­ többnyire egy-egy, vizsgán elérendő teljesítmény előkészítéséhez kötődik. Ez már vitatha­tatlanul nagy eredmény. Arra is gondol­ni kell azonban, hogy a tanyáról jött fia­talok sajátos emlékeket, erkölcsöket, élet­­ismereteket hoznak magukkal, és ha kút fölé hajolnak , be ne rántsa őket a béka. Solymár József Kifordult sarkaiból a világ A gödöllői egyetemi, kollégiumi élet számára azt jelentette, hogy kifordult sarkaiból a világ. Az első levelekben megfogalmazott ítélete szerint majd min­den lányt léhának ítél, erkölcstelennek. Hollós Ervin: Rendőrség, csendőrség, VKF/2. V 7. Sombor Schweinitzer Hetényi 1938 decemberéig irányította mint főkapitány­helyettes a politikai, az útlevél és az államrendészeti osz­tályokat, valamint a külföldieket ellenőrző központi hiva­talt. Miután nyugdíjba ment, helyére nem dr. Sombor- Schweinitzer József került. 1939-ben végül, különböző po­litikai harcok eredményeképpen — erre később még kité­rünk — a belügyminiszter dr. Kálnay Gyula főkapitány­helyettest nevezte ki a politikai osztály vezetőjévé. He­lyettese később dr. Sombor-Schweinitzer József lett, és ténylegesen ő irányította az osztályt. Schweinitzer még Hain Péter és Wayand Tibor szerint is­­ nagy szaktekintély volt a baloldali nyomozás terén. 1918 óta teljesített szolgálatot a politikai osztályon, majd minden baloldali nyomozásban részt vett. Nagyon kiter­jedt személyi és tárgyi ismerete volt. A magyar politikai rendőrség története és munkája szinte elválaszthatatlanul összefonódott az ő személyével. A politikai rendőrség legérdekesebb figurája volt. Neve ismert és hírhedt volt a magyar munkásmozgalomban, alig akadt olyan forradalmár, olyan kommunista, aki ne ismerte volna. Politikailag a gróf Bethlen István, Keresztes-Fischer Ferenc által képviselt irányzathoz tartozott. Nem volt náci, sőt határozottan náciellenes. A magyar fasizmus­nak volt meggyőződéses híve, hűséges kiszolgálója. De nem egyszerűen szolga volt, hanem gondolkodó, tervező, politikus rendőrnyomozó. Politikai magatartásában, cse­lekedeteiben mindvégig a Horthyhoz és politikájához való hűség jellemezte. De rendszerhűsége nem zavarta őt abban, hogy a magyar politikai rendőrség egyik vezetője­ként az angol titkosszolgálattal működjön együtt. Dr. Sombor-Schweinitzer József pályáját a kispesti ka­pitányságon kezdte. Kispest politikai életében tűnt fel, eljárt a polgári kaszinóba, kapcsolatot tartott a Vázsonyi­­párt kispesti vezetőivel. Hamarosan Kispest rendőrkapi­tánya lett. Innen került a politikai osztályra. Az ismeret­len rendőrkapitány alig néhány év alat Hetényi igazi tá­maszává vált. A fogalmazói kar eleinte nem sokra be­csülte Schweinitzert, aki liberális gondolkodású ember hírében állott. Első jelentős munkája — melyben nemcsak nyomozói képessége, de politikai érzéke is feltűnt — az Erzsébet­­várost­­Kor borrubamer­enykének letépfelése volt. 1934 után pedig a fénykor, a KMP, a KIMSZ felderítése, leleple­zése. Csoportvezető, majd később az osztályvezető helyet­tese lett. „Eredményes” munkája a testületen belül ba­rátokat, híveket, ellenfeleket, ellenségeket szerzett neki. A politikai nézeteltérések személyes ellentétekkel, félté­kenységgel és irigységgel keveredtek. Elsősorban Hain Péter fordult szembe Schweinitzerrel, annak ellenére, hogy Hetényi igyekezett őket összeboronálni. Együtt küldte őket különböző tanulmányutakra, melyek során értékes információkat szereztek a politikai osztály szá­mára. Együtt voltak Bécsben, Berlinben, Párizsban, Lon­donban. Különösen elromlott köztük a viszony, amikor Schweinitzer lett a politikai osztály vezetőhelyettese és Hain Péter neki volt kénytelen beszámolni. Schweinitzernek volt a legnagyobb áttekintése, ezért ő dolgozta ki a politikai rendőrség munkájának távlati el­képzelését. Ő készítette a generális összefoglaló jelentése­ket, az úgynevezett Vörös Könyveket is. Ez természetes is, hiszen hozzá futottak be a baloldali ügyekben készült összes részjelentések. Schweinitzer rendkívül ügybuzgó volt. Reggeltől késő estig a főkapitányságon tartózkodott, tanulmányozta a jelentéseket, fogadta a bizalmi embereket, készítette a javaslatokat, olvasta a házkutatások során lefoglalt köny­veket. Munkájával nemcsak Hetényi volt elégedett, de felfigyeltek rá a belügyi államtitkárok, sőt maga Horthy Miklós is. Kitüntették és soron kívül előléptették. Széll József belügyminiszter 1938 tavaszán nyugdíjazta Heté­­nyit, az osztály vezetésével azonban nem Schweinitzer Józsefet, hanem Bártfai rendőrtanácsost bízta meg. Schweinitzert pedig áthelyezték a bűnügyi osztályra. Ez a szélsőjobboldal előretörésével függött össze: Schweinit­­zert tették ugyanis felelőssé az Imrédy-kormány idején, a nyilaskeresztes mozgalmak ellen foganatosított rendőri intézkedésekért. A bűnügyi osztályon is az ő kezébe fu­tott össze a politikai osztály hírszerző tevékenysége. A legfontosabb bizalmi emberek — mivel csak ő ismerte ezeket — személyesen adták át jelentéseiket neki, s vál­tozatlanul hozzá jártak. Az a furcsa helyzet állott elő, hogy Bártfai, a politikai osztály vezetője és Schweinitzer a bűnügyi osztályról együtt jártak beszámolni a főkapitányhoz, holott még be­szélő viszonyban sem voltak egymással. De a beszámoló komolyabb kérdéseit csak Schweinitzer ismerte. Rövide­sen aztán ismét visszahelyezték a politikai osztályra. Ennek is volt előzménye: egy alkalommal Horthy Mik­lós kérette magához Schweinitzert. Ezen Bártfai, az osz­tály vezetője megsértődött, még aznap beteget jelentett és felmentését kérte. Ekkor dr. Kálnay főkapitány-helyet­test bíztak meg a­­politikai osztály vezetésével, és Schweinitzert visszahelyezték a politikai osztályra he­lyettesként. A munkát valójában Schweinitzer irányí­totta. A csoportvezetők, vagy a fontosabb ügyekben dol­gozó detektívek neki számoltak be, tőle kapták az utasí­tásokat , pedig naponta beszámolt a belügyminiszternek és tartotta az összeköttetést más miniszterekkel A kor­mányzó környezetéhez is szoros szálak fűzték: beszámolt a kormányzó fiainak és időnként a kormányzó is fo­gadta. 1944. március 19-e után Schweinitzert és a politikai rendőrség néhány vezetőjét a Gestapo letartóztatta, és a tengelyhatalmak gyengítésével, valamint az angol titkos­­szolgálattal való összejátszással vádolta. Irodájában meg­találtak egy adóvevő rádiót, amelyet a mellette működő másodtitkára kezelt, de 1938-tól az adó-vevő használatára megtanította Schweinitzert is. Schweinitzert a bécsi Ges­­tapónál hallgatták ki, innen került a flosszenburgi kon­centrációs táborba. Az amerikaiak előrenyomulása elől a németek Keresztes-Fischert és Schweinitzert Flosszen­­burgból Heiligkrehlenbe vitték, ahonnan amerikaiak sza­badították ki őket. A táborban az első amerikai katonatiszt, a katonai rend­őrség részéről, egy Granville nevezetű főhadnagy volt (magyar nevén Grünwald László). Grünwald Keresztes- Fischer Ferencet, Keresztes-Fischer Lajost, dr. Schweinit­zer Józsefet és más detektív vezetőket rövidesen Salz­burgba szállította, ahol Schweinitzer, Hivessy, Szélessy, Borbás és mások az amerikai katonai rendőrség szolgála­tába szegődtek. Ők — mint Himler amerikai ezredes munkatársai — segítettek az amerikai katonai rendőr­ségnek a náci és nyilas háborús bűnösök ügyeinek tisztá­zásában. Többek között részt vettek Szálasi és mások kihallgatásában. Schweinitzer évtizedeken át meg nem szűnő szívós, ki­tartó harcot folytatott a kommunista párt, a Kommunista Ifjúsági Mozgalom, a Szociáldemokrata Párt és a szak­­szervezetekben működő baloldali mozgalmak ellen. Ismerte a pártot, a kommunistákat, a forradalmárokat, s meggyőződése volt, hogy csak nagyon kemény, brutális kínzóeszközökkel lehet őket — ha egyáltalán lehet — szóra bírni. A ,,liberális”, antináci Schweinitzer módsze­rei nem nélkülözték a náci módszereket. Az irányítása alatt működő detektívek verték agyon Hoffmann Ottót és dobták ki a főkapitányság épületének egyik ablakából, agyonverték Rezi Károlyt, az újpesti kommunisták egyik vezetőjét és kínoztak meg sok ezer magyar kommunistát. (Következik: 4. KORAI KAPCSOLATOK A­ZIBSTAPOVA*4 Kiváló repülőszázadokat­ tüntettek ki Szolnokon Kiváló századokat tüntettek ki szom­baton Szolnokon, a Kilián György Repü­lő Műszaki Főiskolán. A X. pártkongresz­­szusra való készülődés jegyében négy század vívta ki a megtisztelő Kiváló szá­zad cím viselését. Az ünnepségen meg­jelent a Honvédelmi Minisztérium kép­viseletében Nagy József vezérőrnagy, je­len voltak a megyei, a városi pártbizott­ság, tanács, a KISZ-bizottság vezető kép­viselői. A csapatzászló fogadása után felolvas­ták Czinege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter parancsát, majd Nagy József vezérőrnagy mondott ünnepi be­szédet, méltatta a kiváló századok telje­sítményét. Közülük az egyik alegység már másodízben nyerte el a magas cí­met. Az ünnepi beszéd után átnyújtotta a zászlót és az oklevelet a kiváló száza­doknak, illetve azok parancsnokainak. A város lakossága nevében a Tisza­­menti Vegyiművek csapatzászlót adomá­nyozó szocialista brigádjának képviselője köszöntötte a kiváló alegységeket. A ki­tüntetettek évében Németh János őrnagy, kétszeres kiváló parancsnok tett fogadal­mat a katonai szolgálat további magas fokú ellátására, a kitüntető cím megtar­tására. Soproni műszaki hetek Az MTESZ soproni székházában szom­baton tartották az idei műszaki hetek ünnepi megnyitóját, amelyen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, a nyugat-dunántúli intéző­­bizottság elnöke, dr. Tárczy Hornoch An­tal akadémikus, a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatólaboratórium igazgató­ja, Gál Ödön, az MTESZ országos köz­pontjának titkára is. Pedagógiai tanácskozás Baján Az alapításának 100. évfordulóját ün­neplő bajai tanítóképzőben megnyílt tu­dományos pedagógiai konferencián a pénteki csoportos szakmai tanácskozáso­kat szombaton plenáris ülés követte. Alf­red Knuth NDK-beli professzornak a matematikatanítás­ korszerűsítéséről el­hangzott előadása után dr. Horváth Ist­ván,a KISZ KB első titkára ifjúságpoli­tikánk időszerű kérdéseit fejtegette, dr. Simon Gyula kandidátus, a Magyar Pe­dagógiai Társaság főtitkára az V. neve­lésügyi kongresszusnak a korszerű peda­gógusképzést segítő útmutatásait ismer­tette.. A jubileumi ünnepséget és az ünnepi tanácsülést ma tartják az intézetben.

Next