Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)
1970-10-18 / 290. szám
61970. OKTÓBER 18. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL inncs . A varsói lap ilybun a Kudu szombati számában kommentárt fűz a CDU—CSU parlamenti csoportjának az Odera—Neisse-határ kérdésében Scheel külügyminiszterhez intézett memorandumához. A többi között kiemeli: A memorandum szerint „Lengyelország biztos lehet mostani területeinek birtoklásában és integritásában, egészen a tárgyalások eredményeként létrejövő tartós megállapodás megkötéséig”. A memorandum tehát lényegében a kijelölt és elismert Odera—Neisse-határ végleges rögzítése ellen foglal állást. A memorandum nem csupán a kereszténydemokrata párt álláspontját ismerteti, hanem a szövetségi kormányt is megfosztja minden olyan reménytől, hogy a Lengyelországgal kötendő szerződés ügyében legalább egyes CDU-képviselők támogatására számíthat majd. A CDU—CSU memorandum figyelmen kívül hagyja az európai politikai realitásokat. A lap végül idézi a nyugat-berlini Telegraph című lapot, amely szerint „az Odera-Neisse-határ ügyében kiadott dokumentum nem tartalmaz semmi újat”, majd pedig a Spandauer Volksblattot, amely szerint „a kereszténydemokraták memoranduma nem számíthat arra, hogy pozitív visszhangot kelt Varsóban”. A *1, « ■ n «■ m -lórii Zsukov, a fM$np^BnHsz°v'jetunió par.w 1 11 *1 * lamenti csoportja szovjet—francia tagozatának elnöke a lap szombati számában Pompidou francia köztársasági elnök szovjetunióbeli tartózkodásával kapcsolatban kommentálja a legnagyobb francia ipari vállalatok és bankok vezetőinek moszkvai látogatását. Zsukov emlékeztet arra, hogy a francia üzletemberek küldöttségét fogadta Koszigin miniszterelnök, s a vele folytatott megbeszéléseken a francia vállalkozók késznek mutatkoztak aktívan részt venni a gazdasági együttműködés fejlesztésében a Szovjetunióval. Koszigin felvázolta a gazdasági kapcsolatok fejlődésének széles lehetőségeit és egy sor, a lehetőségek realizálásával összefüggő gyakorlati problémát vetett fel. A legnagyobb francia társaságok és bankok vezetői moszkvai tárgyalásaik idején meggyőződhettek arról, hogy számos, kölcsönösen hasznos tervet valósíthatnak meg a szovjet féllel együttműködve, ha alaposabban tanulmányozzák a szovjet piac lehetőségeit és sajátosságait. Megbizonyosodhattak róla, hogy még nagyobb lendületet érhetne el a Szovjetunióval folytatott francia kereskedelem, ha egyensúlyba jutna a külkereskedelmi mérleg, ha még szélesebb körben valósulna meg a gazdasági kooperáció és a termelési együttműködés, s ha tudományos alapon szerveznék meg a két ország közötti gazdasági együttműködés távlati tervezését — írja Zsukov. KPACHAfl 3BB4A száma felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok fokozza bűnös indokínai légi háborúját. B—52-es amerikai nehézbombázók újból tömeges támadások egész sorozatát hajtották végre laoszi területek ellen. De nem csupán erről van szó. Ismeretessé vált, hogy a Pentagon Okinawa szigetéről további B— 52-es stratégiai bombázókat vezényel át Thaiföldre, a támadó hadműveletek közelébe. Mint a szovjet katonai lap ennek kapcsán rámutat: Bangkok nem ellenzi ezt a lépést. A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy a Thaiföldön jövő héten kezdődő SEATO légi hadgyakorlat keretében SEATO-szakértők csoportja megszemléli az ország északi részén levő, vagyis a Laoszhoz közel eső repülőtereket. Vizsgálódásaik célja: megállapítani, vajon „rendkívüli helyzet esetén” ezek a repülőterek milyen típusú gépek fogadására alkalmasak. Érdekli a szakértőket az is, vajon lehetséges-e csapatokat és megfelelő haditechnikát mozgatni a szóban forgó repülőterek felhasználásával. A barbár bombatámadások fokozása, a B-52-esek Okinawáról Thaiföldre irányításának tervei hivatottak arra, hogy ellensúlyozzák az amerikai csapatoknak a „vietnamizálás” keretében történő részleges kivonását. A SZÍNES-FRISS TASKENT határában park - és villacsoport: az üzbég kormány vend vedégháza. Pompidou tart sajtóértekezletet, a mikrofon előtt ülve degaulle-osan széttárja karját, és azt mondja, hogy figyelembe kell venni a méreteket. Vagyis: az arányokat, a különbségeket, amelyek a Szovjetunió óriási területe, gigantikus nyersanyag-kincstára, végtelen lehetőségei és Franciaország gazdasági, anyagi lehetőségei között vannak. Ebben a néhány másodperces jelenetben, a francia elnök látogatásának három lényeges vonása sűrűsödött. A mozdulat a de Gaulle-i politika folyamatosságát jelképezte, a figyelmeztetés arányérzékre vallott s a tény, hogy az elnök ott volt, mutatta, hogy nemcsak folytatni akar valamit, hanem hozzá is adni az eddigiekhez. De Gaulle négy évvel ezelőtt járt itt, a nyugatiak között elsőnek létesített jó kapcsolatokat a Szovjetunióval. Most Moszkvában tisztelettel emlékeztek meg a tábornokról, a négy évvel ezelőtti szovjet-francia közös nyilatkozatot pedig olyan alapnak minősítették, amelyre tovább építenek. Mi volt a de Gaulle-i politika? Vannak, akik realistának, mások illúziókergetőnek nevezték a tábornokot. Voltaképpen mind a kettőt megszemélyesítette. Realista, mert fölismerte, hogy Európának a szocialista országok nélkül fél lába van, s illúziókergető is volt, mert azt várta, hogy a szövetségi rendszerek helyett mindanynyian valami elvont Európa érzésbe egyesülünk. A tábornok ellenezte a hidegháborút, s ezért a katonai csoportosulások, „a blokkpolitika” ellen foglalt állást. Ugyanezért kereste a kapcsolatokat a szocialista országokkal (amelyek egyébként ilyen kapcsolatokra már akkor is készen voltak, amikor a tábornok még Adenauerrel kötött szerződést). De Gaulle elképzelései természetesen korántsem voltak azonosak a szocialista kormányokéval, a blokkellenességgel olyan kapcsolatok felbontására is törekedett, amelyeket mi létfontosságúnak (s emellett békésnek és nem hidegháborúsnak) tartunk. De a hidegháborúellenességben és a kelet—nyugati kapcsolatkeresésben Párizs találkozott Moszkvával. Azóta használatos ez a kifejezés: „különleges szovjet—francia viszony”. EGY NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ kolléga ironikusan megjegyezte a Pompidou-utazás idején, hogy különleges — tehát a többihez nem hasonlítható — viszonya nem Franciaországnak van a Szovjetunióval, hanem az Egyesült Államoknak: e két ország kapcsolatától függenek a világ sorsát érintő legfontosabb döntések. Igaz. Mégis Európát tekintve van különleges szovjet—francia viszony. Amikor de Gaulle Moszkvában járt, a Német Szövetségi Köztársaság még élesen szemben állt a szocialista országokkal, Anglia az Egyesült Államokkal tartott fent különleges viszonyt, és a kisebb nyugat-európai országok a mainál erősebb NATO-fegyelem alatt éltek. Csak Franciaországnak volt mersze ahhoz, hogy Kelet felé lépjen. S ha azóta változott is Európában a helyzet, lényeges pozíciót senki nem változtatott. Az alapkiindulás és a négyéves fejlődés diktálta minden bizonnyal Podgornir elnöknek ezt az érdekes megfogalmazást: „Franciaország Nyugaton, a Szovjetunió Keleten a biztonságnak mintegy természetes támaszait alkotják, a világ egy olyan területén, ahol a múltban két világháború robbant ki.” Nyolcnapos látogatás — tíz óra tanácskozás. Jó arány, különösen ha figyelembe vesszük, hogy sokat végeztek, és nagyon gyakorlatias döntéseket hoztak. Két nagy témakört fogtak át, a gazdaságit és a politikait. A két ország eddigi gazdasági ára, főleg tudományos eszmecseréje eddig is jó volt. Kereskedelmi forgalmuk 1964 és 1969 között mintegy kétszeresére nőtt és így emelkedik a következő öt évben is. Ismert, hogy azonos színestévé-rendszert alkalmaznak, közösen folytatnak (egy-két példát említve csak) űr-, magfizikai és oceanográfiai kutatásokat. A távlatok még meggyőzőbbek. Feltehetően azért is mutatták meg Pompidounak Nyugat-Szibériát, hogy lássa a lehetőségeket. A zárónyilatkozatba bele is került (egyebek között) egy hosszú lejáratú szerződés terve, amely szovjet nyersanyagkincsek közös feltárásáról és kiaknázásáról szólna. A GAZDASÁGI ÉS A TUDOMÁNYOS csere nagyon fontos: közvetlen anyagi haszna mellett, az áruk és a tervek e szüntelen áramlásával, forgásával állandóvá teszi, minden percet kitöltve folyamatossá, két ország kapcsolatait. Mégis — a szovjet—francia viszonyban maga a gazdaság is, a tudomány is elsősorban politikai okokból fontos. Ha ebben az esetben a gazdaság megelőzné a politikát, Franciaország aligha tudná állni a versenyt a Német Szövetségi Köztársasággal. Pompidou moszkvai tartózkodásának első napján elhallást (vagy szójátékot?) kapott föl a világsajtó: „Nouveau pacte ou nouveau pas?” Új szerződés, vagy új lépés? A látogatás nem hozott új szerződést, s ez érthető. Két hónappal a szovjet— francia közös jegyzőkönyv és nyilatkozat aláírása előtt (augusztus 12-én) írta alá Moszkvában Willy Brandt és Alekszej Koszigin a szovjet—nyugatnémet szerződést. Ha Pompidou most szerződést kötött volna, talán gúnyosan szemére hányják otthon és másutt a Nyugaton, hogy: „a franciák a nyugatnémetek után kerültek sorra.” Ezért nem valószínű, hogy Pompidou azzal a komoly szándékkal ment volna Moszkvába, hogy szerződést kössön. Ezzel szemben mind a szovjet vezetők, mind a franciák hangsúlyozták, hogy 1966-ból indulnak ki, hogy kapcsolataik nem most, hanem akkor kezdődtek, hogy folytatják és fejlesztik, amit akkor elkezdtek. A szovjet—nyugatnémet szerződés pedig (ezt többször is hangsúlyozták a franciák) annak az európai szellemnek felel meg, amely még a szovjet vezetők és a tábornok tanácskozásain kezdett kialakulni. Ilyenformán nem kötöttek szerződést. Más formát választottak: jegyzőkönyvet írtak alá. Ennek súlya azonban fölér egy államközi szerződéssel. Két motívum mutatja ezt. Az egyik: esetleges nemzetközi válság feltörésekor konzultálnak egymással, összehangolják magatartásukat A másik: a két ország külügyminisztere vagy megbízottja rendszeresen tanácskozik majd. Ez a két döntés megteremti a politikai együttműködés rendszerét, mechanizmusát egy szocialista ország és az Atlanti Szövetség egy tagja között. S ez sokkal több mint bármilyen, nagy tőkeberuházás. Franciaország első-sorban politikai tőkéjével járul a szovjet—francia kapcsolatokhoz, tehát az európai enyhüléshez és az általános együttműködéshez. NE NÉZZÜK AZONBAN csak az érem egyik oldalát. Nemcsak Moszkvával konzultál Párizs, hanem Washingtonnal is, s Bonn-nal szerződésben foglalt, féléves kormányfői konzultációs rendszert alakított ki. De Gaulle óta még közeledett is Franciaország a nyugati partnerekhez, közös hadgyakorlatot tart az amerikaiakkal, és Angliával szemben sem olyan engesztelhetetlen, mint régebben. Sok nemzetközi kérdésben hasonló Moszkva és Párizs álláspontja, Nyugat-Berlint illetően azonban a három nyugati hatalom közül Franciaország húzza alá a legerélyesebben azokat a tételeket, amelyekben szemben áll a szovjet állásponttal A Figaro „el nem kötelezett nemzetnek” nevezte hazáját, de ez csak publicisztikai fordulat. Franciaország az atlanti világ elkötelezettje. S hogy mégis ilyen jó viszonyban áll a Szovjetunióval, ennek történelmi és aktuális politikai okai egyaránt vannak. Franciaország szerepe és jelentősége éppen abban van, hogy a Szovjetunió európai enyhülési politikája az Atlanti Szövetségen belül, különleges partnert talált benne. A Szovjetunió vonzereje Párizs számára — egyebek között — abban van, hogy ez a viszony aláhúzza Franciaország nagyhatalmi státusát, erősíti pozícióját az atlanti világban. Európa számára a szovjet—francia barátságos és erősödő kapcsolatok azért lényegesek, mert erősítik az enyhülés irányzatát. MINDEN BIZONNYAL most először hangzott fel a Kreml György-termében Yves Montand sanzonja a Grand Boulevard-ról: az orosz monumentalitás szövődött itt át a francia charme-mal, kifejezve a jó hangulatot. A szovjet és a francia vezetők jó hangulatát, az eredményes munka felett érzett örömet. Tatár Imre György-terem és Grand Boulevard Csehszlovák vezetők (MTI) A CSKP vezetőinek az országban jelenleg folyó kommunista aktívagyűléseken elmondott beszédeiben továbbra is visszatérő téma a párt tömegpolitikájának kibontakoztatása, az értelmiség megnyerése és a párton belüli viszonyok alakulása a tagkönyvcsere befejezése után. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, aki a napokban Lubomír Strougal minisz-terelnök társaságában látogatást tett az észak-csehországi bányavidéken, egyik felszólalásában kitért a pártból hibáik és tévedéseik miatt eltávolított személyek a párt feladatairól , foglalkoztatásának kérdésére, s az elő- fordult túlkapásokra célozva, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy őket is megilleti minden állampolgári jog. Jan Fojtik, a CSKP KB titkára a középcsehországi kerületi (megyei) pártbizottság Prágában megtartott ideológiai konferenciáján forgalmazta a d^yxgkjratiky,^ centralizmus elveinek szigorú betartását, s emlékeztetett arra, hogy némelyek párton kívüli fórumokon kívánnak dönteni pártügyekben. Befejeződött a Fegyverbarátság hadgyakorlat Ulbright a gyakorlat jelentőségéről — Czinege Lajos pohárköszöntője (MTI) Mint a tegnapi lapok beszámoltak róla, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter pénteken este a magdeburgi Hotel Internazional-szállóban vacsorát adott a Varsói Szerződés hadseregeinek Fegyverbarátság nevű hadgyakorlata alkalmából. A vacsorán jelen volt az NSZEP Politikai Bizottságának több tagja és póttagja. Részt vett Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere, a hadgyakorlat vezetője, Jakubovszkij marsall, a Varsó Szerződéshez tartozó államok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, a bolgár, csehszlovák, lengyel, román és szovjet katonai küldöttség vezetői, Batin Dorzs vezérezredes, mongol honvédelmi miniszter, Tran Sam vezérőrnagy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterhelyettese. Czinege Lajos pohárköszöntőjében elmondotta: Hadseregeinknek ez a közös akciója újból bebizonyította, és egyben továbbfejlesztette a nemzeti hadseregek és egyesített fegyveres erőink magas fokú harckészültségét, együttműködését. A Fegyverbarátság hadgyakorlat jól szolgálja népeink és hadseregeink szilárd elvi alapokra és céljaink azonosságára épülő, a proletár internacionalizmus eszméit tükröző barátságát és együttműködését. Népeinket őszinte és tiszta szándékok vezetik a társadalmi haladásért, a népek biztonságáért, a szocializmus, a haladás pozíciói erősödéséért folyó harcban világszerte és Európában is. A szocializmus és a kapitalizmus erői között folyó harcban csak elvi alapon és egymással összefogva tudunk eredményeket elérni. A honvédelmi miniszter rámutatott: a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kommunisták, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a magyar nép eddig is úgy dolgozott és úgy akar dolgozni, harcolni a jövőben is, hogy ezen célok megvalósítását erőinkhez mérten minden lehetséges módon segítsük. E politikát fogja megerősíteni minden bizonnyal pártunk X. kongresszusa. Meggyőződéssel valljuk, hogy a szocialista vívmányok, a béke és a biztonság védelmének megbízható eszköze a Varsói Szerződés, amelynek legfőbb ereje a hatalmas Szovjetunió és annak forradalmi harcok tüzében edződött hadserege. Közös védelmi szervezetünk szüntelen erősítését parancsolólag követeli, hogy a nemzetközi imperializmus — és annaklegfőbb ereje, az amerikai imperializmus — szakadatlan politikai, diplomáciai, gazdasági nyomással, fenyegetőzéssel, fegyverrel igyekszik fenntartani reakciós uralmát, meggátolni a társadalmi haladást szerte a világon. Európában szüntelenül erősíti az agresszív célokra létrehozott tömböt, a NATO-t, bátorítja a revánsra spekuláló nyugatnémet militarista erőket. Ilyen körülmények között saját népeink érdekeinek, az európai kontinens biztonságának, a világ békéjének védelme kötelezi a Varsói Szerződésben tömörült országaink pártjait és kormányait, hogy céltudatos és hathatós lépéseket tegyenek közös védelmi szervezetünk erősítésére, egyesített fegyveres erőink felkészültségének növelésére. Nagy örömünkre szolgál, hogy a hét szocialista ország hadseregeinek közreműködésével folyó hadgyakorlat ismételten megmutatta: összefogott erőinkkel bármilyen ellenséggel szemben képesek vagyunk megvédeni országainkat, népeink szocialista vívmányait — hangoztatta Czinege Lajos. Szombaton a hadgyakorlat utolsó napján került sor a gyakorlat csúcspontját jelentő közös és összehangolt légi, szárazföldi manőverre. Az ünnepélyes záróaktus után a jelen levő Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, rövid beszédben méltatta a gyakorlat jelentőségét, majd több katonának értékes ajándékot adott át. A magyar néphadsereg katonái közül Váradi Ferenc alezredes, Csordás Lajos törzsőrmester, Vajda Gábor törzsőrmester, Szanyi Imre szakaszvezető, Varga Attila honvéd és Tölgyes János honvéd kapott jutalmat