Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1971-02-23 / 54. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FORUM L 27­0/:MH­ KÖZÉLET — DIPLOMÁCIA Kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa dr. Bényi József rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet — a Magyar Népköztársaság római nagykövetsége ve­zetésére kapott megbízatása érintetlenül hagyása mellett — megbízta a Magyar Népköztársaság képviseletével Máltán. Le Huu Van búcsúlátogatása a Hazafias Népfront székházában Búcsúlátogatást tett hétfőn Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság magyar­­országi nagykövetségének ideiglenes ügy­vivője, a Hazafias Népfront Belgrád rak­parti székházában, ahol társadalmi szer­vezetek vezetőivel találkozott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsánál Bencsik István főtitkár fogadta. Az Országos Bé­ketanács elnökségénél Harmati Sándor, az OBT alelnöke, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke átnyújtotta Le Huy Van­nak, a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét. Az eseményen részt vett Se­bestyén Nándorné, az Országos Béketa­nács titkára, s ott volt Kádas István, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Nőküldöttségünk hazaérkezett a VDK-ból Hétfőn hazaérkezett a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságból az a nőküldöttség, amely a vietnami nőszövetség meghívá­sára tíz napot töltött a VDK-ban. A kül­döttség tagjai voltak Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke és Czerván Mártonné dr. a SZOT nőbi­zottságának elnöke. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Makoldi Mihályné, az MNOT alelnöke, s a nőtanács több vezető munkatársa, vala­mint a SZOT nőbizottságának több veze­tője fogadta. Ott volt Hoang Cuong, a VDK budapesti nagykövete és felesége. Külügyi küldöttségünk Varsóban A lengyel külügyminisztérium meghívá­sára Marjai József miniszterhelyettes ve­zetésével Varsóba érkezett a Külügymi­nisztérium küldöttsége. A két baráti or­szág külügyminisztériumának képviselői az európai politika időszerű kérdéseiről folytatnak eszmecserét. A magyar—szovjet erősáramú munkacsoport ülése Dr. Kovács Istvánnak, a kohó- és gép­ipari miniszter első helyettesének vezeté­sével hétfőn delegáció utazott Tallinnba, a magyar—szovjet erősáramú munkacsoport 6. ülésére. Csehszlovák kulturális küldöttség érkezett Dr. Pavol Koysnak, a szlovák művelő­désügyi miniszter első helyettesének veze­tésével csehszlovák kulturális küldöttség érkezett hétfőn Budapestre az 1971—72. évre szóló magyar—csehszlovák kormány­közi kulturális együttműködési munkaterv megtárgyalására és aláírására. Magyar—bolgár építésügyi tárgyalások A Magyarország és Bulgária közötti épí­tésügyi, gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési tárgyalások VII. ülésszakára hétfőn Lenko Georgievnek, a Bolgár Népköztársaság építésügyi és épí­tészeti miniszterhelyettesének vezetésével háromtagú küldöttség érkezett Budapest­re. A Ferihegyi repülőtéren Szilágyi La­jos építésügyi és városfejlesztési minisz­terhelyettes fogadta a bolgár vendégeket. Az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumban még hétfőn megkezdődtek a tárgyalások. Egyeztetik az 1971. évi és az 1971—75. évi közvetlen műszaki-tudo­mányos együttműködési munkaterveket, továbbá a gazdasági együttműködés bő­vítésére előirányzott közös feladatokat. A tárgyalásokon szóba került, hogy Magyar­­ország gépek szállításával hozzájárul a bolgár márványbányászat és feldolgozó­­ipar fejlesztéséhez, s ezt a hozzájárulást kitűnő minőségű fehér és fekete már­ványban fizeti vissza a baráti ország. Megbeszéléseket folytatnak téglaipari és könnyűszerkezetes gyártási kooperáció ki­alakításáról is. Paraf­álták az 1971. évi magyar—román árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet A magyar és a román külkereskedelem képviselői Budapesten jegyzőkönyv para­­fálásával befejezték az 1971. évi magyar— román árucsere-forgalmi tárgyalásokat. Ugyanakkor megkezdődtek az 1971—1975. évi hosszú lejáratú árucsere-forgalmi és fizetési egyezmény megkötésére irányu­ló tárgyalások. A tárgyaló felek megegyeztek, hogy az 1971. évi árucsere-forgalmat szabályozó jegyzőkönyvet és az 1971—1975. évekre vonatkozó hosszú lejáratú megállapodást Budapesten egyidejűleg írják alá. Dr. Ion Stoian román külkereskedelmi miniszterhelyettes elutazott Budapestről. Magyar—koreai kulturális tárgyalások Hétfő délután a KKI-ben megkezdődtek az 1971—72-re szóló kulturális munkatervi tárgyalások a Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között. A KNDK küldöttségét Li Dong Szon nagykövet, a Magyar Népköztársa­ság küldöttségét Demeter Sándor, a KKI elnökhelyettese, vezeti. Szovjet akadémiai küldöttség érkezett Hétfőn B. M. Petrov akadémikus veze­tésével Budapestre érkezett a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának delegációja — B. M. Szotszkov és M. A. Gavrilov le­velező tag, valamint J. D. Tyerjajev kan­didátus — a magyar—szovjet közös folyó­iratokról folytatandó tárgyalásokra. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Csáki Frigyes akadémikus és Sz. Sz. Popov, a szovjet nagykövetség másodtitkára fogad­ta. Elutazott az NSZK Szakszervezeti Szövetségének küldöttsége A Német Szövetségi Köztársaság Szak­­szervezeti Szövetségének (DGB), a SZOT meghívására hazánkban járt küldöttsége Waldemar Reuter vezetésével elutazott hazánkból. A delegáció magyarországi tartózkodása során a magyar szakszervezetek tevékeny­ségét tanulmányozta. Megismerkedett a Szakszervezetek Veszprém és Győr me­gyei Tanácsa, a SZOT Központi Iskola, a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézet, va­lamint a Fővárosi Művelődési Otthon munkájával, feladataival. Látogatást tett a Közép-magyarországi Pincegazdaság exportüzemében és a győri Magyar Va­gon- és Gépgyárban, ahol az üzem gazda­sági és mozgalmi tevékenységéről tájéko­zódott. A küldöttséget fogadta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Magyar—francia kereskedelmi tárgyalások Hétfőn megkezdődtek a Külkereskedel­mi Minisztériumban a magyar—francia árucsere-forgalmi vegyes bizottsági tár­gyalások. A tárgyalások célja az 1971. év­re szóló árulisták megállapítása és a két ország árucseréjét érintő egyéb kérdések megvitatása. Megkezdődött a választók összeírása a fővárosban A budapesti tanácsoknál — az április 25-re kitűzött általános választások elő­készületeként — tegnap megkezdődött a választójogosult fővárosi lakosok össze­írása. Az új névjegyzékben — amint a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának választási csoportjánál elmondták — sze­repelni fog minden nagykorú — tehát" 1953. április 26. előtt született — buda­pesti állampolgár, valamint azok, akik házasságkötésükkel nyertek nagykorúsá­got. Kivételt képeznek azok a személyek, akiket a választási törvény tiltó rendelke­zései kizárnak a szavazásból. (Felügyelet alatt állók, elmebetegek stb.) A választók lajstrombavételét mintegy 3 ezer összeíró biztos végzi. Munkájuk zavartalanságának biztosítására a kerüle­ti tanácsok végrehajtó bizottságaitól meg­kapták a szükséges útmutatást, s a körze­teket úgy osztották fel közöttük, hogy egy-egy összeíró biztosra 300—400 lakos jut. Feladatuk az összeírólapok kiosztása, illetve a kitöltött nyomtatványok össze­gyűjtése, valamint továbbítása a tanács végrehajtó bizottságának. Az összeírólapok adatai alapján — elő­reláthatólag március első napjaitól kezd­ve — a tanácsi végrehajtó bizottságok el­bírálják, kinek van választójoga, s egyide­jűleg megkezdik a szavazásra jogosultak névjegyzékének összeállítását. Ugyanak­kor minden egyes választópolgárnak név­re szóló értesítést küldenek, amelyben fel­tüntetik, milyen sorszám alatt szerepel a választói névjegyzékben, közlik az illető választókerületének és szavazókörzetének számát, valamint a szavazóhelyiség címét. Ezt az értesítést körülbelül március 25-ig mindenkinek megküldik. LYUKSZALAG­ O Aszintén szólva sokkal rokonszenveseb­­­­bek voltak azok az amerikai rádió­szerkesztők, akik nem hitték el, hogy „itt az atomveszély”, mint a többiek, akik szombat este komolyan vették a jelzést és „nukleáris támadásra” figyelmeztették hallgatóikat, riadalmat, rémületet keltve, csaknem szívrohamot okozva sokaknak. Egy pillanatra szembekerült egymással a gép és az ember, a telex riadójelzése és a józan ész. Az történt ugyanis — mint olvasóink vasárnapi lapunkban lát­hatták —, hogy az „Észak-amerikai vé­delmi parancsnokság” bunkerközpontjá­ban az ügyeletes nem a szokásos vasár­napi próbariadó, hanem az igazi riadó­jelzés lyukszalagját fűzte be a telexgép­be. A két szalag ránézésre semmiben sem különbözik egymástól, a rendetlen, el­szórt perforáció egyiken olyan, mint a másikon. Legszívesebben felkiáltanánk: emberek, inkább élő szóval! A világért se érjen bennünket a gép­­ellenesség, a technikaellenesség vagy ép­pen a komputerellenesség vádja. Nem akarunk visszamenni a természethez, nem szoríthatjuk fülünket a földhöz, dob- vagy tűzjelekkel sem szerezhet­jük a híreket többé. De ilyenkor, ilyen álriadók hírének hallatára valósággal ta­szít az az imádat, amellyel az amerikai közéletben a lyukszalagos aranyborjút körülveszik. Riaszt az az embertelen hit, hogy a komputerek gyógyírt hoznak meg­annyi problémára. Nagyon komoly vonásai vannak ennek: a hisztéria, amelyet az állandó fe­nyegetettség hazugságával mesterségesen tartanak fenn, az éjjel-nappal levegőben tartott atombombázók és az a tájékoz­tatástömeg, amelyet az amerikai olvasók és a tévénézők állandóan kapnak a kü­lönböző radarrendszerekről és rakétavi­tákról, nehogy elfelejtsék, hogy a Da­moklész kardja állítólag szüntelenül fe­jük fölött lebeg. Olykor viszont komikus jelenségek kísérik ezt az imádatot, pél­dául annak az áruházi vásárlónak az esetében, akit, miközben csekkel akart fizetni, letartóztattak mondván, hogy ha­mis nevet írt alá. Mikor igazolta magát, elnézést kértek: „Bocsánat uram, a kom­puterünk azt az értesülést dobta ki, hogy ön már halott.” A biztonságot ígérik ezzel a technici­­zált rendszerrel az amerikai népnek. A mind tökéletesebb komputerekkel, a mind érzékenyebb radarrendszerekkel, a mind hosszabb ideig levegőben tartózko­dó bombázókkal, a mind fejlettebb ra­kéta, ellenrakéta, ellenrakéta-elhárító rakétaszisztémával. Megismétlik a régeb­ben sokat idézett, örökké befejezhetetlen sor, amely szerint m­inden páncélhoz ki­találnak egy löveget, amely azt átüti, minden löveghez egy páncélt, amely el­lenáll neki, s megint a páncélhoz egy löveget... Ilyenformán az amerikai át­lagpolgár vasárnapi whiskyjéhez meg­kapja vasárnapi próbariadóját s az igazi biztonság érzete helyett a hisztérikus bi­zonytalanság érzetét. Fölöslegesen. Az amerikai kormány sem szeretne atom-világháborút. De, mint a jelek mu­tatják, fegyverkezést akar. S a fegyver­kezés logikája ehhez az elektronikus biz­tonsági rendszerhez vezetett, amely vol­taképpen az állandó bizonytalanság érze­tét kelti. Igaz, minden modern állam­nak van katonai jelzőrendszere, de nem minden modern államban szervezik úgy, hogy az emberek e jelzőrendszer rabsá­gában éljenek. Embertelen, hisztériát árasztó rabságában, ha ebbe a rendszerbe egy porszem esik? Ha téved az ember, s másik lyukszalag kerül a telexgépbe? Elvileg nem lehet semmi baj, mert csak az el­nök adhat engedélyt atomtámadásra. Az elnök kíséretében állandóan ott látni egy sötét ruhás férfit, kezében fekete táská­val, s ebben a táskában van az a kód­jelzés, amelynek segítségével az elnök kapcsolatba lép a legfelsőbb parancs­noksággal. Enélkül nem indulhat meg a nukleáris apparátus. De ha egy kompu­ter az elnök megkérdezése nélkül téved? Ebben az esetben legalábbis az történik, hogy rémület keletkezik Amerikában és sokan szívrohamot kapnak. Ne misztifikáljuk ezt az elektronikus rendszert. Egyetlen tévedés miatt még nem fog kitörni az atom-világháború. De biztonságérzetet nem kelt ez a kompu­­terizált rendszer, a komputerizált téve­dési lehetőségeknek ez a rendszere. Tud­juk, hogy az Egyesült Államok kormá­nya sem szeretne atom-világháborút, mert tisztában van azzal, hogy elpusztul­na Amerika. Bizonyos, hogy saját orszá­gának biztonságot kíván. De vajon a nukleáris konfliktusok elkerülésének ez a legjobb módja? Atom-világháború ma már csak tévedésből törhet ki, de vajon a tévedések elkerülésének az­­ a legjobb módja, hogy a tökéletes komputereket még tökéletesebb komputerek ellenőr­zik? Azt mondtuk, hogy a lyukszalagok lát­ványa idegen, érthetetlen, zavaros, hideg, s azt kiáltjuk: Emberek, élő szóval! Használják csak a komputert, a lyuk­szalagot, a magnetofont, a radart, a rá­diót­­, de a nép biztonságát ne prog­ramozzák az Egyesült Államokban sem lyukszalagra. Érvényesüljön inkább az élő szó. Ott a tárgyalóasztal, ahol az élő szó sokkal jobban megteszi. Van ilyen asztal, például az, ahol a szovjetek és az amerikaiak a stratégiai fegyverek kor­látozásáról tanácskoznak. Élő szóval kell elérni, hogy ne mind tökéletesebb kom­puterekre legyen szükség a haditechni­kában, hanem mind kevésbé tökéletes komputerek is megtegyék. Minden tiszteletünk azoké a rádiószer­kesztőké, akik nem hittek a lyukszalag­nak. Lehet, hogy felelősségre vonják őket fegyelemsértésért, de a lényeget illetően nekik volt igazuk: Kelet felől nem fe­nyeget nukleáris támadás. Bármit mon­dott is az a lyukszalag. TATÁR IMRE S Az ifjúsági szövetség központi bizottságának ülése Határozat a KISZ kongresszusának előkészítéséről Dr. Horváth István első titkár elnökle­tével hétfőn ülést tartott a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség központi bi­zottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Ilku Pál művelődés­ügyi miniszter, az Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács elnöke, Jakab Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, s ott volt dr. Markója Im­re, az igazságügyi miniszter első helyettese — elsőként az ifjúsági törvény tervezetét vitatták meg. Dr. Vajó Péter, a KISZ központi bizott­ságának titkára elöljáróban elmondotta: a törvény megalkotását egyebek között az tette szükségessé, hogy az ifjúság életét eddig nem rendezte átfogó jogszabály­rendszer, olyan paragrafusgyűjtemény, amely együttesen szól az ifjúság társa­dalmi szerepéről, a tanulásról, a pályavá­lasztásról, a pályakezdésről, a szabad­idő hasznos eltöltéséről. A vitákban 3 ezernél többen kértek szót, s kis híján kétezer ja­vaslatot juttattak el a KISZ KB-hoz. Az észrevételek, módosító indítványok hasz­nosításával a KISZ KB intéző bizottsága átformálta a törvénytervezetet, helyt adva minden értékes, figyelemre méltó gondo­latnak. Ezután Illisz László, a KISZ központi bizottságának titkára tartott előadást a KISZ Vik­. kongresszusa előkészítésének politikai és szervezeti feladatairól. A KISZ központi bizottsága határozat­ban rögzítette a KISZ VIII. kongresszusa előkészítésének politikai és szervezeti fel­adatait, az ifjúsági szövetség kongresszusa a tervek szerint ez év decemberében ül össze. A mezőgazdasági nagyüzemek munkavédelmi helyzete Tegnap a MEDOSZ központi vezetősé­gének ülése egyebek között a mezőgazda­­sági nagyüzemek munkavédelmi helyzetét vizsgálta meg. Megállapította, hogy az elmúlt négy évben az ezer főre jutó bal­esetek száma 34-ről 23-ra, tehát mintegy egyharmadával csökkent, annak ellenére, hogy lényegesen több gépet alkalmaznak és a vegyi anyagokból is nagyobb meny­­nyiséget használnak fel. 1969-hez képest 1970-re tovább javult a helyzet, a halálos balesetek száma például nyolccal keve­sebb, de 1970-ben még így is elérte a 47-et. A munkavédelemben a legjobb eredményt az állami gazdaságok érték el, itt több mint felével kevesebb a halálos baleset, mint egy vagy két évvel ezelőtt, a vízügy területén azonban romlott a helyzet, itt újabb intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy megelőzzék az aránylag nagyszámú balesetet. A központi vezetőség megállapította, hogy a balesetek számának csökkentésére tovább kell növelni a szállító- és rakodó­gépek számát. Ülésezett a VIB elnöksége A Velencei-tó környéke fejlesztésének tavalyi eredményeiről, s a kormányhatá­rozat alapján meghatározott idei fejlesz­tési feladatokról tárgyalt tegnap Buda­pesten — dr. Dobrónaki Gyula államtit­kár elnökletével — a Velencei-tavi Intéző Bizottság elnöksége. A tanácskozáson részt vett Herczeg Károly, a Fejér megyei párt­­bizottság első titkára, dr. Tapolczai Jenő, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke, vala­mint Vincze József, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese. Az intéző bizottság beszámolóját dr. Springer Ferenc, a VIB titkára terjesz­tette az elnökség elé.

Next