Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1971-02-23 / 54. szám

4 1971. FEBRUÁR 23. KEDD HAZAI KÖRKÉP NEMZETKÖZI POLITIKA MAGYAR HÍRLAP Lubomir Strougal Budapesten Díszvacsora a Parlament Vadász-termében (Folytatás az 1. oldalról) Fock Jenő és felesége hétfőn este, a Parlament Vadász-termében díszvacsorát adott dr. Lubomir Strougal és felesége tiszteletére. Részt vettek a vacsorán a csehszlovák kormányelnök kíséretének tagjai is. A vacsorán részt vett Aczél György, az MSZMP KB titkára, Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós és dr. Tímár Mátyás, a Miniszter­­tanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­­niszter­, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter, Lázár György munkaügyi mi­niszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Gál Tivadar, a Minisz­tertanács titkárságának vezetője, dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi minisz­ter első helyettese, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, Drecin József, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese, Kőmíves István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete és a politikai élet több más vezető személyisége. A szívélyes légkörben lezajlott vacso­rán Fock Jenő pohárköszöntőt mondott. Fock Jenő pohárköszöntője Tisztelt Strougal elvtársi Tisztelt Strougal elvtársnő! Kedves elvtársnők, elvtársak! Nagy öröm számunkra, hogy körünkben üdvözölhetjük a szomszédos, testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaság szö­vetségi kormányának elnökét, kedves fe­leségét és kíséretének tagjait. A látogatást fontos eseménynek tartjuk, amely hozzájárul országaink kapcsolatai­nak fejlesztéséhez, baráti együttműködé­sünk és a szocialista országok egységének erősítéséhez. Már az eddigi megbeszéléseinken is nyilvánvalóvá vált, hogy nézeteink min­den jelentősebb kérdésben megegyeznek, azonos célok, törekvések vezérelnek ben­nünket. A kölcsönös bizalom, együttműködé­sünk eredményesebbé tételére való törek­vés, a testvéri segítőkészség jegyében fej­lődnek és válnak mind sokoldalúbbá, egy­re szorosabbá politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolataink. Külpolitikai együtt­működésünk mind szélesebb területekre terjed ki. Egyre jobban kihasználjuk a szocialista integráció adta lehetőségeket. Országaink szocialista fejlődését segít­jük, amikor kapcsolataink további elmé­lyítésére, hatékonyabbá tételére törek­szünk. Együttműködésünk erősíti a világ­béke, a társadalmi haladás, a szocializmus ügyét szerte a világon. Ilyen értelemben foglalt állást pártunk X. kongresszusa, amely a szocialista országokkal — közöt­tük a Csehszlovák Szocialista Köztársa­sággal — fennálló kapcsolataink erősíté­sét, szorosabbra fűzését tűzte ki célul. Nagyra értékeljük szoros szövetségün­ket és testvériségünket a Szovjetunióval, amely további szocialista építőmunkánk­nak, népünk boldogulásának legfőbb zá­loga. Alapvetően fontosnak tartjuk a szo­cialista országok közösségének egységét és a magunk részéről mindent megteszünk ennek erősítésére. Szívből örülünk annak, hogy orszá­gukban konszolidálódtak a viszonyok és hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, kormánya, Csehszlovákia dolgozó népe si­kereket ért el a szocializmus építésében. Népünk körében kedvező visszhangot vál­tott ki a csehszlovák vezetők értékelése, mely szerint Csehszlovákia újra a szocia­lista tábor, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szilárd láncszeme. Ezt a nagy jelentőségű tényt tapasztalataink, kétoldalú kapcsolataink alakulása alapján mi is tanúsíthatjuk. Tudjuk, hogy csehszlovák elvtársaink ezt a sikert nagy küzdelem árán érték el. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a továb­bi előrelépés mennyi fáradozást, követ­kezetességet, szilárdságot és harcot igé­nyel. Az elért eredményeket, amint ezt Husák és Kádár elvtársak találkozójukon is leszögezték, a proletár internacionaliz­mus nagy győzelmének tekintjük. Őszin­tén kívánjuk, hogy törekvéseiket, szocia­lista hazájuk felvirágoztatásáért folyta­tott küzdelmüket további siker koro­názza. Olyan időben találkozunk most Magyar­­ország fővárosában, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja, a csehszlovák mun­kásosztály, Csehszlovákia dolgozó népe a nagy februári győzelem 23. évfordulójára emlékezik. 1948 februárját méltán tekint­jük közös szocialista ügyünk vívmányá­nak, a nemzetközi kommunista forradalmi harc nagy eseményének. Kedves elvtársak és elvtársnők! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, kormánya és dolgozó népe további sikereire, barátaink egészsé­gére, a közelgő évfordulóra emeljem po­haram. Erőt, egészséget és további ered­ményeket kívánok. A vacsorán pohárköszöntőt mondott dr. Lubomir Strougal is. A csehszlovák kormányfő válasza Dr. Lubomir Strougal pohárköszöntőjé­ben a következőket mondta: Tisztelt Fock elvtárs! Tisztelt Fock elv­társnő! Kedves elvtársnők! Kedves elv­társak! Kedves barátaim! Szeretném mindnyájuknak, s minde­nekelőtt önnek, miniszterelnök elvtárs, a legmelegebben megköszönni a szívélyes, elvtársi fogadtatást, amelyben küldöttsé­günket részesítették s azt a kellemes lég­kört, amellyel bennünket körülvesznek. Engedjék meg, hogy átadjam önöknek Husák és Svoboda elvtárs, valamint pár­tunk és kormányunk vezetőinek üdvözle­tét, a magyar nép boldogulására, építő­munkájának további sikereire irányuló jókívánságainkat. Olyan időszakban látogattunk el önök­höz, amikor a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a párt X. kongresszusának határozatait va­lósítja meg. A sikerek, amelyeket az el­múlt időszakban elértek, nagyon figye­lemreméltóak és őszinte elismerést érde­melnek. A magyar nép joggal lehet büsz­ke eredményeire. Biztosítom önöket, hogy mi is szívből örülünk e sikereknek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az önök eredményei — a többi testvéri szocialista ország segítségével együtt — jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Csehszlová­kiában rövid idő alatt leküzdhettük a súlyos válságot. Ez megerősíti hazánk­ban a bizalmat intézkedéseink helyessé­gében, céljaink valóra váltásában. Ismeretes önök előtt, hogy pártunk XIV. kongresszusára készül; erre május­ban kerül sor. Ugyanekkor ünnepeljük kommunista pártunk megalakulásának 50. évfordulóját is. A kongresszus nemcsak háború utáni fejlődésünknek, hanem a szó legszoro­sabb értelmében pártunk egész történeté­nek egyik legbonyolultabb szakaszát zár­ja­ majd le. A kongresszus előtti időszak legfontosabb feladatának azt tartjuk, hogy a központi bizottság decemberi ülé­sén elfogadott dokumentum szellemében, a válságos helyzetből levont tanulságok alapján pártunk szervezeti és eszmei egy­ségét következetesen erősítsük. A tapasz­talatok bennünket — gyakran igen sú­lyos áron — megtanítottak arra, hogy pártunk egysége a szocializmus építése során döntő előfeltétele a társadalom ösz­­szes alkotó erői kibontakoztatásának, zá­loga kitűzött céljaink elérésének. Tudatá­ban vagyunk annak, csak így biztosíthat­juk, hogy a XIV. pártkongresszus tovább mélyítse, erősítse a párt vezető szerepét, s hogy tökéletesítsük a szocialista állam valamennyi szervének tevékenységét a párt és a dolgozó tömegek közötti kap­csolat szorosabbá tétele érdekében. Önök, közvetlen szomszédaink, jól tud­ják, hogy mit sikerült elérnünk 1969 áp­rilisa óta, s hogy mit kell még tennünk. Úgy vélem, hogy pártunk politikájának valóra váltásában a magas színvonalú, offenzív ideológiai nevelőmunka mellett nagy jelentőségűek lesznek népgazdasá­gunk eredményei is. Ezek fokozásához — minden nehézség ellenére — kedve­zőek feltételeink. Következő ötéves ter­vünk során figyelmünket a népgazdaság­ban elsősorban a minőségi fejlesztésre, mindenekelőtt az anyagi-műszaki alapok javítására kívánjuk fordítani. A marxiz­mus—leninizmus elvei alapján, a testvé­ri szocialista országok tapasztalatait messzemenően figyelembe véve, a tudo­mány, a technika, az irányítás korszerű módszereinek fejlesztésével, népünknek a szocialista állam irányításában való fo­kozott részvételével olyan eredményeket akarunk elérni, amelyek lehetővé teszik társadalmunk dinamikus fejlődését, az életszínvonal és a kulturális ellátottság gyors növekedését. Biztosíthatom önöket, tisztelt elvtársak, hogy az 1948-as februári győzelem ha­gyományainak szellemében, a szocializ­mus pozícióinak megszilárdításával, a testvéri szocialista országokkal való szö­vetség szorosabbá tételével, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erősí­tésével haladunk tovább. Teljes mérték­ben tudatában vagyunk annak, hogy nemzeti létünk, függetlenségünk, szocia­lista jövőnk elválaszthatatlan a Szovjet­unióhoz, közös barátunkhoz és szövetsé­gesünkhöz fűződő kapcsolatainktól. Soha nem fogjuk megengedni, hogy bárki bár­mikor megzavarja viszonyunkat a Szov­jetunió, a szocialista országok népeivel. Olyan elkötelezettség ez, amelyben éppen az elmúlt évek történelmi tanulsága erő­sített meg bennünket. Dr. Lubomir Strougal a magyar ven­déglátók egészségére, a Magyar Népköz­­társaság felvirágzására, a boldog jövőjére, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya munkájának sikereire, Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő egész­ségére, a testvéri csehszlovák és magyar nép barátságára, közös sikereire emelte poharát. K­Ü­L­F­Ö­L­D­I LA­P­O­KB­ÓL A Varsói Szer­____*._S­zödés országai máDTTmr PDXVfl külügyminiszte­­r mr­S.IJUL rntVfU rdnek bukaresti találkozójáról ír­ja a prágai újság: — A NATO álláspontja és módszerei el­lenére a hét szocialista ország egyöntetűen úgy véli, hogy az utóbbi időben az európai horizonton mégis a javulás jelei kezdenek kirajzolódni. Emlékeztetnünk kell a szov­jet—nyugatnémet szerződésre, a tavalyi esztendő legfontosabb eseményére. A do­kumentumban lefektetett elvek: a jelen­legi határok tiszteletben tartása, a táma­dás kizárása, az együttműködés, éppen azok az elvek, amelyek alapján a szocia­lista országok már évek óta fáradoznak az európai kapcsolatok rendezésén. Ezek az elvek fejeződnek ki a lengyel—nyugatné­met szerződésben, s a Német Szövetségi Köztársasággal a még rendezetlen kérdé­sekről ebben a szellemben hajlandó tár­gyalni Csehszlovákia is,­lésben jutottak kifejezésre. Ezt nem sza­bad lebecsülni. Az életszínvonal emelé­sének lehetőségei azonban korlátozottak. Felső határukat megszabják a rendelke­zésre álló eszközök, amelyek jelenleg minimálisak. A fentiek ellenére, a tavaly decemberi élelmiszer-áremelés érvényte­lenítése helyes, mert az kézzelfoghatóan az életszínvonal csökkenését jelentette, s közvetlenül az okozta a tengermelléki városok munkásainak megmozdulását. Az áremelés érvénytelenítésére elsősorban a Szovjetunió segítsége révén kerülhetett sor. A hosszú lejáratú szovjet hitelből vásárolhatunk húst és élelmiszert. A régi élelmiszerárak visszaállításából viszont az következik, hogy az államnak most nem áll módjában teljesíteni a béremelési követeléseket, mert az általános áreme­léshez és elkerülhetetlenül inflációhoz vezetne. A lakosság nagyobb fogyasztá­sát több termeléssel kell biztosítani. SWttofflotk Stets „ÄS? címmel Tom Wicker írja az újság vasárnapi számá­ban.­­ Nixon elnök február 17-i sajtó­­értekezletén világossá tette, hogy amit a szkeptikusok már régóta tudnak — igaz. Vietnami politikája nem arra épül, hogy az amerikaiakat fokozatosan vissza kell vonni Dél-Vietnamból, majd pedig Indo­kína népére bízni, hogy maga gondoskod­jék magáról, vagy harcolja ki problémái megoldását. Ehelyett az amerikai légi te­vékenység fokozása és a dél-vietnami em­beranyag bevetése útján, az eszkaláció politikáját folytatja a katonai győzelem céljából. Nixon minden ponton gondosan megalapozta a korlátlan légi háború gon­dolatát azzal a doktrínával, hogy az ame­rikai csapatok életbiztonságának védel­mében cselekszik! Ezzel az otromba félre­vezetéssel igazolták a kambodzsai invá­­­ziót és ugyanezt használják igazolásul most is, amikor a hadműveleteket kiter­jesztik a laoszi háromszögre. Ezek olyan ember kijelentései, aki leszámolásra tö­rekszik ... Ha az elnök, mint Dél-Viet­­namban és Kambodzsában, Laoszban sem tud katonai győzelmet kivívni, akkor már csupán egyetlen hely marad, ahol a győ­zelmet keresheti, s minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy Nixon ezt meg is fogja tenni. Az elnök, aki a háború befejezésének — s nem megnyerésének — ígéretével került hatalomra, hathatósan megtorpedózta a párizsi tárgyalásokat... a tárgyalások holtak. A megkülönböztetés nélküli légi hadviselés és a vak ágyútűz politikája általános pusztulást és halált jelent. Indokína népeinek szemében aljas hazugság, hogy ez a kormány „kifelé megy a háborúból”, hiszen éppen ellenke­zőleg: tűzvészként terjeszti a háborút A Lengyel Egye- POLITY­KA sült Munkáspárt r­v) hetilapja az or­szág belpolitikai helyzetéről ír, s leszö­gezi: az ország helyzete komoly. A sok égető gazdasági és társadalmi probléma mielőbbi megoldást követel. A problé­mák sok esetben fizetésemelési követe­ Dr. Lubomir Strougal feleségének látogatásai Vera Strougalová asszony, a csehszlo­vák kormányelnök felesége Hétfőn Fock Jenőnének, Vince Józsefnének és Dvors­­ká asszonynak, a csehszlovák nagykövet feleségének társaságában a Nemzeti Galé­riában tett látogatást Megtekintette a XIX. századi festményeket, majd vendég­látói társaságában sétát tett a Belváros­ban és rögtönzött divatmemutatót tekin­tet meg a Rotschild ruhaszalonban. l'Hum­anité hogy a Franciaország és a NATO közötti együttműködésről az utóbbi időben több, részben ellentmondó cikk jelent meg a francia sajtóban. Egyes lapok szerint Franciaország továbbra sem tér vissza a NATO integrált rendszerébe, mások vi­szont Fourquet tábornoknak, a vezérkari főnöknek ellenkező irányba mutató kije­lentéseire hivatkoznak. Mindenesetre tény, hogy megszaporodott a közös had­gyakorlatok száma, magas rangú francia tiszteket küldenek megfigyelőként a NATO-parancsnokságokhoz, a vezérkarok kölcsönösen tájékoztatják egymást ter­veikről és értesüléseikről, s együttműkö­dés bontakozott ki a titkosszolgálat között is. Fourquet tábornok Goodpaster NATO- főparancsnoknál tett látogatásakor, állító­lag az iránt érdeklődött, hogy Franciaor­szág milyen áron csatlakozhatna a NATO- nak a mesterséges bolygókon alapuló te­lekommunikációs rendszeréhez. Fourquet tábornok állítólag bírálja elődje, Ailleret tábornok stratégiai elgondolását, vagyis a mindenoldalú védelemnek de Gaulle által kidolgozott stratégiáját, amely bizonyos fokig független katonapolitikai elgondo­lást jelentett. Mindezek a jelenségek két­ségtelenül az eddigi politika felülvizsgálá­sára mutatnak. . _______ A moszkvai lap InP/SS fS? r& 4-J brüsszeli tudósítója W Wl I ■ ri BWR arról a gyűlésről ír, amely február 23-án nyílik meg Brüsszelben. Világkonferencia a szovjet zsidók védelmében néven. — Washington keze érezhető a szovjet­ellenes provokáció szervezőinek egész te­vékenységében. A konferencia programjá­ból kitűnik, hogy valamennyi fő szónokot az Egyesült Államok és Izrael cionista szervezetei delegálják. A gyűlés részve­vőinek több mint egyharmada az óceánról túlról érkezik Brüsszelbe. Még a be nem avatottak számára is nyilvánvaló: közös amerikai—izraeli akcióról van szó, azzal a céllal, hogy megrontsák a nemzetközi légkört, elvonják a világ közvéleményé­nek figyelmét az Egyesült Államok indo­kínai és Izrael közel-keleti politikájáról. Jahja Khán feloszlatta a polgári kormányt (Reuter, UPI) Jahja Khán pakisztáni elnök feloszlatta tíztagú, polgári szemé­lyekből álló kormányát az országban ki­alakult politikai helyzet miatt. A kor­mány feloszlatása mindössze kilenc nap­pal előzi meg az alkotmányozó gyűlést. Az új alkotmány elfogadása megnyitná az utat az országban érvényben levő rendkí­vüli állapot megszüntetése és a polgári közigazgatás helyreállítása előtt. Tízezer levelezőlap (MTI) Nyolc londoni postás tegnap „sztrájkot tört”: kikézbesítette a Downing street 10-be, Edward Heath miniszterel­nök címére azt a 10 000 levelezőlapot, amelyet a vasárnapi nagy tüntetésről küldtek a kormányfőhöz. Az aláírók kö­vetelik, hogy Heath avatkozzék be az öt hete húzódó postássztrájkba, de ne a mun­káltatók, hanem a postások érdekében. Malaysiai álláspont (Reuter) Vang Di-Pertuan Agong ma­­laysiai uralkodó a parlament ülésszaká­nak megnyitóján bejelentette: Malaysia a jövőben önmaga vállalja a fő felelősséget az ország védelméért, miután Nagy-Bri­­tannia 1971 folyamán csökkenti csapatai­nak létszámát.

Next