Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

4 1971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖKÓ VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS Magyar Hírlap (Folytatás a 3. oldalról) Itt, e helyen is azt mondhatom, a prob­lémákat az ország anyagi erejéhez mér­ten, sorra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsíthatja. A mostani bérpolitikai intézkedések azokat érintették, akiknek a legrégebben nyúl­tunk a béréhez, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától. Az eddiginél jobban kell felhasználnunk a szocialista nemzetközi együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket Kedves elvtársak! Eddig továbbhaladásunk hazai feltéte­leiről, tennivalóiról beszéltem. Hangsú­lyozni szeretném, hogy építőmunkánk, fejlődésünk fontos feltétele külgazda­sági kapcsolataink fejlesztése, gyors üte­mű, céltudatos bővítése. Minden vonat­kozásban bővítenünk kell külkereskedel­münket, a mainál sokkal inkább fel kell használnunk a nemzetközi együttműkö­désben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista országokkal, elő kell segíte­nünk a szocialista nemzeti gazdaságok kö­zötti integrációs folyamatokat és a külön­böző kooperációs együttműködések továb­bi kiterjesztését. Exportra gyártott termé­keinkkel szemben külföldön egyre na­gyobb igényeket támasztanak. Éppen ezért időszerűnek tartjuk, hogy a követ­kező években a KGST-országok kormá­nyai sokoldalúan egyeztessék gazdaság­­politikai elképzeléseiket, hogy ezzel is elősegítsék a szélesebb értelemben vett munkamegosztást a termelés legfonto­sabb ágazatai között. Az egymástól elkülönült népgazdasá­gokban sok olyan nem kívánatos párhu­zamosság alakult ki, amely akadályozója, fékje a világszínvonalat biztosító terme­lésnek, termelékenységnek. Mi, magya­rok, különösen nagy jelentőséget tulajdo­nítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítása terü­letén történő szoros együttműködésnek. Bekapcsolódni kívánunk az energia­­rendszerek, az olaj- és gázvezetékek kö­zös építésébe. A kész- és félkész termé­keknél a nemzetközi munkamegosztás fej­lesztésében, továbbá természeti és ásvá­nyi kincseink közös kitermelésében is ha­tározottabban léphetünk előre. A szocialista testvérországok között a gazdaságpolitika említett összehangolása óriási jelentőségű az egész szocialista kö­zösség további fejlődése szempontjából. A nagy fontosságú népgazdasági ágazatok fejlesztése és a beruházások összehango­lása lehetővé teszi az élenjáró tudomány és technika eredményeinek gyorsabb meg­honosítását, hasznosítását a termelésben, versenyképességünk növelését. Külpolitikánk célja: az európai biztonság, Indokína és a Közel-Kelet békéje Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! Szocializmust építő tevékenységünk közben pártunk és kormányunk nagy fi­gyelmet fordít a nemzetközi helyzet ala­kulására, hazánk nemzetközi kapcsolatai­ra. Tevékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzetközi hely­zet javítását, a béke és a biztonság meg­szilárdítását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködé­sét szolgálja. Ez nem is lehet másképp, hiszen hazánk szocialista ország, amely­nek életbevágó érdeke a szilárd béke és biztonság. A nemzetközi helyzetet az elmúlt négy­éves időszakban is kettősség jellemezte: egyes területeken — elsősorban az euró­pai földrészen — bizonyos mértékben enyhült a politikai légkör, más területe­ken viszont fennmaradtak, sőt kiterjed­tek a nemzetközi feszültséget szító gócok. Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jellegű kezdeményezése a „Budapesti felhívás” kibocsátása volt. Eb­ben a Varsói Szerződés tagállamai felhív­ták a többi európai ország kormányait, hogy tegyenek együttes erőfeszítéseket kontinensünk békéjének és biztonságának megszilárdítására, mozdítsák elő az euró­pai biztonsági értekezlet összehívását kontinensünk hatékony biztonsági rend­szerének létrehozása céljából. Kormányunk álláspontja szerint itt az ideje, hogy a bizonytalan európai viszo­nyok rendezettebb alapokra kerüljenek, minden ország ismerje el a második vi­lágháború után Európában kialakult rea­litásokat. Fokozatosan megszűnjenek azok a körülmények, amelyek bizalmatlanság­hoz, esetleg fegyveres konfliktusokhoz ve­zethetnek. Úgy véljük, elérkezett az ideje annak, hogy Európa országai áttérjenek az európai biztonsági értekezlet előkészí­tésének aktívabb szakaszára, a tanácsko­zás sokoldalú előkészítésére. A­ kétoldalú­­konzultációk után, a további előrehaladás céljából szükséges, hogy az európai álla­mok képviselői együttesen tanácskozza­nak és véglegesen megállapodjanak a legfontosabb kérdésekben. A szocialista országok — köztük ha­zánk — továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki az európai biztonsági értekez­let összehívása érdekében. Többek között azzal is elősegítik, hogy igyekeznek meg­oldani Európa legégetőbb vitás problé­máit. A múlt évben aláírt szovjet—nyu­gatnémet és lengyel—nyugatnémet szer­ződés jól szolgálja az európai biztonság ügyét. A szerződések ratifikálása azon­ban még hátravan, a ratifikálás elhúzá­sa, sőt megakadályozása érdekében so­rompóba lépett mind az amerikai impe­rializmus, mind a nyugat-németországi reakció. Szeretném nagyon határozottan leszö­gezni: tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista országoknak sürgős, a kapita­lista országoknak nem. Az európai béke és biztonság létfontosságú az összes euró­pai ország számára, ezért mindenkinek munkálkodnia kell annak megszilárdítá­sán. A világpolitika másik gyújtópontjában, Indokínában az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellenkezőleg, tovább bonyoló­dott. Nixon, az Egyesült Államok elnöke 1968-ban, a választási küzdelemben ki­jelentette, hogy elnökké választása eset­­én belátható időn belül kivonja az ame­rikai csapatokat Vietnamból, és befejezi a háborút. Nixon több mint két esztendő óta az Egyesült Államok elnöke, de ez ideig nem sokat tett ígéretének beváltá­sára. A világ közvéleményét — beleért­ve az Egyesült Államok széles népréte­geit is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív akcióival, ellenkezőleg, barbár háborúját Kambodzsára és Laosz­­ra is kiterjesztette. Mindez a „vietnamizálás” jegyében történik. Az amerikai imperialista vezető körök által nem várt események bizo­nyítják, hogy az a szégyenletes elképze­lés, amely az ázsiai népek egymás elle­ni harcára épít, máris bukottnak tekint­hető. Bebizonyosodott, hogy a senkit sem képviselő délkelet-ázsiai népellenes rend­szerek nem lehetnek meg az amerikai szuronyok nélkül. De akkor is pusztulás vár ezekre a bábrendszerekre, ha to­vábbra is kapnak amerikai támogatást. A vietnami, a kambodzsai, a laoszi sza­badságharcosok súlyos katonai veresége­ket mérnek az amerikai zsoldban álló dél-vietnami martalócokra, a csatlós csa­patokra és az USA hadigépezetre. Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy a szabad­ságszerető indokínai népek győzelmei mind teljesebbek lesznek, hogy távozásra kényszerítik az agresszort, s végül is el­jön az idő, amikor Indokína népei sza­badon és békében élhetnek, olyan tár­sadalomban, amelyet kívánnak. A Magyar Népköztársaság — szoros egységben a többi szocializmust építő or­szággal — erejéhez mérten segíti, támo­gatja az indokínai népek igazságos sza­badságharcát. Szolidárisak vagyunk osz­tálytestvéreinkkel, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság népével, velük va­gyunk abban a harcban, melyet az ame­rikai imperializmus ellen, szocialista ha­zájuk megvédéséért és felvirágoztatá­sáért vívnak. Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák hamarább megoldódnának, a sikeres harc körülményei jelentősen megjavulnának, ha javulna az együttmű­ködés a Kínai Népköztársasággal, szoro­sabbra zárulnának a sorok a Kínai Nép­­köztársaság s a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért munkál­kodunk mi, magyarok, céltudatosan és következetesen az egység megteremtésén. Munkánkat és fejlődésünket nemzetközi szempontból két tényező zavarhatja, az egyik az imperializmus fennállása és ve­szélyes szerepe a világban, ez ellen har­colnunk kell. A másik a szocialista or­szágok teljes egységének hiánya, azért pedig nem szűnhetünk meg cselekedni. Mint a szocialista közösség más orszá­gai, a Magyar Népköztársaság is számos konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenyegető izraeli agresz­­szió következményeit — minden, e tér­ségben élő nép jogos érdekeinek figye­lembevételével — politikai eszközökkel felszámolják. Támogattuk és támogatjuk a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtását, amelyet Iz­rael konokul ellenez és végrehajtását mind ez ideig elszabotálta. Örömmel üdvözöltük az Egyesült Nem­zetek főtitkárának és megbízottjának, Gunnar Jarring nagykövetnek a békés rendezésre irányuló erőfeszítéseit. Nagyra értékeljük az Egyesült Arab Köztársaság kormányának pozitív javas­latait, amelyeket az elmúlt, hetekben a konfliktus békés megoldására tett. Mér­téktartó és bölcs az az elhatározás, hogy Izrael provokatív magatartása és a tűz­szünet lejárta ellenére, tartózkodik a harci cselekményektől. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Arab Köztársaságtól és a többi megtámadott arab országtól töb­bet elvárni nem lehet. Most Izraelen és legfőbb támogatóján, az Egyesült Álla­mokon a sor. Ha továbbra is akadályoz­zák a közel-keleti konfliktus békés meg­oldását, nincs mit csodálkozniuk azon, ha az egész világ m­egbélyegzi magatar­tásukat. A helyzet esetleges kiéleződé­séért is viselniük kell a teljes politikai felelősséget. Mi a magunk részéről tel­jesen jogosnak tartjuk és támogatjuk a haladó arab országok politikai akcióit, védelmi képességük, katonai készenlétük, éberségük fokozását, a megszállt arab területek visszaszerzéséért vívott harcu­kat. Kormányunk az elmúlt négy év során végrehajtotta azokat a külpolitikai jelle­gű feladatokat, amelyek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kongresszusa ha­tározataiból következnek. Részt vettünk a szocialista országok minden olyan közös erőfeszítésében, amely a béke, a szocia­lizmus, a haladás ügyét szolgálta, s min­dent megtettünk azért, hogy hazánk és a többi országok kétoldalú kapcsolatai fejlődjenek, tartalommal telítődjenek. Az elmúlt időszakban tovább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a vi­lágban. Egyik fő célkitűzésünk volt, hogy erősít­sük szövetségünket a Varsói Szerződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsához tartozó szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. E fel­adatot sikerrel teljesítettük. Törekvéseink eredményeként fejlődtek a kapcsolataink a többi szocialista országgal is, a Viet­nami Demokratikus Köztársasággal, a Kubai Köztársasággal, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársasággal, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársasággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetői részéről is mutatkozik bizonyos készség államközi kapcsolataink norma­lizálására. Mély ideológiai ellentéteink a kínai fél merev magatartása következtében sajnos, továbbra is fennállnak, s amíg a kínai vezetés nem tér vissza a marxizmus—leni­­nizmus helyes útjára, a pártjaink közötti ellentétek továbbra is fennmaradnak. Mert együttműködésre készek vagyunk, de szilárd elveinket, melyeknek helyessé­géről meg vagyunk győződve, nem adhat­juk fel. A Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testülete számos alkalommal ta­nácskozott. Rendszeresek voltak a KGST vezető szerveinek ülései, több alkalom­mal konzultáltak egymással a testvér­országok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista országok szoros és folyamatos együttműködése eleven valósággá lett. Fejlesztettük együttműködésünket Af­rika, Ázsia és Latin-Amerika független országaival is. Erőnkhöz mérten támo­gattuk a nemzeti felszabadító mozgalma­kat. A tőkés országok vonatkozásában a békés egymás mellett élés megvalósítá­sára, a normalizált viszonyok, a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok kialakítására törekedtünk. 1966. december 31-én a Magyar Nép­köztársaság 72 országgal állt, jelenleg 88 országgal áll diplomáciai kapcsolat­ban. Hazánk kétoldalú kapcsolataiban rend­szeressé váltak a vezető államférfiak személyes megbeszélései. Ezek a látogatások és tárgyalások je­lentősen hozzájárultak kétoldalú kapcso­lataink elmélyítéséhez, tartalmasabbá válásához, de egyúttal alkalmat adtak a legfontosabb nemzetközi politkai kérdé­sek megvitatására is. A Magyar Népköztársaság aktív tevé­kenységet fejtett ki a nemzetközi szerve­zetekben is. Kormányszerveink, illetve különböző magyar társadalmi szerveink és testületeink munkája hozzájárul ah­hoz, hogy a szocializmust építő Magyar Népköztársaságot az egész világon meg­ismerjék. Mi ezeket a fórumokat is fel­használjuk a világ békéjéért, a népek függetlenségéért az imperializmus ellen vívott harcunkban. Mint látható, külpolitikai tevékenysé­günk az elmúlt négy esztendőben min­den tekintetben sikeres volt. Így értékel­te ezt pártunk X. kongresszusa is. Népünk — mint azt számos alkalom­mal kifejezésre juttatta — teljes mér­tékben egyetért pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenységének fő vonalá­val. Ezért a külpolitika területén is to­vább haladunk a kipróbált úton, szóró- szövetségben a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kormányunk nemzetközi tevékenysé­gének sokéves tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködésének legfőbb akadá­lyozója a nemzetközi imperializmus ve­zető ereje, az Egyesült Államok. Az egy­re agresszívabb, minden kalandorságra hajlamos amerikai imperializmus áll a különböző válságok és konfliktusok mö­gött, makacsul ellenszegül a vitás kér­dések békés eszközökkel történő megol­dásának. Igyekszik akadályozni a hala­dást. Pedig természetes és törvényszerű, hogy a világ népei szabadulni akarnak az egyetemes emberiség legádázabb el­lensége, az imperializmus, a monopol­­kapitalizmus szorításából, s a szabadság, a függetlenség útjára kívánnak lépni. Az is természetes, hogy e törekvéseik közben mindinkább a szocialista orszá­gokra szeretnének támaszkodni, hiszen csak a szocialista országok képviselnek olyan erőt a világporondon, amely a si­ker reményével szállhat szembe a világ­­imperializmussal. Ez is bizonyítja a szo­cialista országok egységének szükséges­ségéről hangoztatott véleményünk he­lyességét. A szocialista világrendszer szerepe a világban egyre nagyobb, mind meghatá­rozóbb lesz, s még jelentősebb lenne ez a szerep, ha a szocialista világ a legfon­tosabb nemzetközi kérdésekben egysége­sen lépne fel. Ezért kell az egység meg­erősítésén munkálkodni minden szocialista ország­nak. A Szovjetuniót és legközelebbi szö­vetségeseit — köztük hazánkat — nem érheti e tekintetben semmilyen szemre­hányás. Lelkesítenek bennünket a Szovjetunió kimagasló eredményei Március 30-a óta ülésezik testvérpár­tunk, az SZKP XXIV. kongresszusa. Ez a nagyszabású tanácskozás, a kommu­nisták munkaértekezlete mérföldkő a szovjet nép történelmi útján, egyben ki­magasló eseménye a szocializmust építő országok életének, a világ kommunista mozgalmának, az egész nemzetközi élet­nek. A kongresszust, az egész világhoz hasonlóan, nagy figyelemmel kísérjük mi, magyarok is. Méltán mondhatom, hogy valamennyiünkre mély hatást gyakorolt az SZKP Központi Bizottságának beszá­molója és a kongresszus tanácskozása. Kiemelkedő jelentőségűnek értékeljük Brezsnyev elvtárs mélyenszántó je­lentését a Szovjetunió belső helyzeté­ről, s mindazokat a tennivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának vezető szerepét a kommu­nizmus építésében, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megszilárdítá­sáért folyó küzdelmet, s mindazokat a külpolitikai kezdeményezéseket, amelyek jelentősen megjavítják a világbéke bizto­sításának feltételeit. Nagy figyelemmel tanulmányozzuk Koszigin elvtárs beszá­molóját a szovjet népgazdaság elkövetke­ző fejlődéséről, a kommunizmust építő szovjet nép élet- és munkakörülményei­nek pozitív változásairól. Az SZKP kongresszusán megfogalma­zott értékelésekkel a legteljesebb mér­tékben egyetértünk, örülünk, azoknak a nagy sikereknek, amelyeket a pártja ve­zetésével a Szovjetunió népei elértek a kommunizmus építésében, és lelkesedés­sel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusának tanácsko­zásain megfogalmazódnak, előrevetítve a békés építőmunka, a kommunista tár­sadalom újabb nagy sikereit. A kongresszus anyagaival még alapo­sabban is meg kell ismerkednünk. Ta­nulságaira még sokszor visszatérünk és hasznosítjuk saját munkánkban is. Mi, magyarok, mint azt pártunk nevében Kádár János elvtárs a kongresszuson ki­fejezésre juttatta, hűséges szövetségben dolgozunk a Szovjetunió kommunistái­val, a kommunizmust építő szovjet em­berekkel. Érdeklődéssel várjuk Kádár János elvtárs részletes beszámolóját, hi­szen ő a szemtanú hitelességével és pon­tosságával számol majd be egész népünk­nek az SZKP XXIV. kongresszusáról. Pártunkat és népünket lelkesítik, s megelégedéssel töltik el a szovjet nép kimagasló eredményei és előretekintő, felemelő célkitűzései. Kipróbált, igaz barátunkhoz, a Szovjet­unióhoz hasonlóan mi is céltudatosan, lépésről lépésre, szorgalmas és fegyel­mezett munkával tudunk csak tovább haladni gazdasági és társadalmi fejlődé­sünknek útján. Sikereink — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ haladó erői gya­rapodásának szerves részét képezik. És hogy politikánkat következetesen valóra tudjuk váltani, ehhez munkásosztályunk, dolgozó népünk hatékony támogatását kérjük. Szavazatukkal, bizalmukkal és mindennapi munkájukkal, kérem, támo­gassák igazán nemes és vonzó, nagy tár­sadalmi célkitűzéseink megvalósítását.

Next