Magyar Hírlap, 2017. szeptember (50. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

Belföld 4 Leó Richárd A régi szlogen - gondolkodj globálisan, cse­lekedj lokálisan - szellemében vizsgálja a Debreceni Egyetem kutatócsoportja a hazai környezetvédelmet, annak jogi szabályozását és a települések kapcsolatát. A kutatócsoport vezetőjével, Fodor László egyetemi tanárral beszélgettünk a Települési önkormányzatok szerepe a környezeti fenntarthatóság megva­lósításában című projektről. - Két éve, 2015 őszén kezdődött a kutatá­suk. Hogyan indult a projekt? - A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos el­méletek középpontja a helyi szint, hiszen fon­tos a helyi erőforrásokra alapozni, és itt lehet legjobban megragadni a környezeti kérdése­ket. Mi azt néztük meg, hogy Magyarorszá­gon ennek milyen a politikai, jogi szabályo­zási közege, és hogy az önkormányzatoknak megvan-e a lehetőségük arra, hogy valóban a fenntarthatóságra törekedjenek. Kérdőívün­ket több mint ötszáz önkormányzat töltöt­te ki, és tucatnyi településen végzünk „mély­fúrásokat”. Ez interjúzást jelent, illetve a helyi rendeletek, stratégiák elemzését. Az anyagia­kat huszonnégymillió forinttal a Nemzeti Ku­tatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal egy pályázat útján biztosította. Bár a finanszírozás csak 2018 tavaszáig szól, a munkát folytatjuk majd, mert nagy és izgalmas a téma.­­ Ez azt jelenti, hogyha valakinek szimpa­tikus a program, és részt akar benne venni, tud csatlakozni később is, ha van rá pénze? - Igen, szívesen folytatjuk a kutatást. Ezeket a dolgokat akkor érdemes vizsgálni, ha nem csak tanulmányokat gyártunk, hanem javas­latokat is meg tudunk fogalmazni, amelyeket az önkormányzatok hasznosíthatnak.­­ Kezdeti hipotézisük az volt, hogy sem a jogszabályok, sem az azokat végrehajtó ön­­kormányzatok nem használnak ki minden lehetőséget a környezetvédelem terén. Mit értenek konkrétan ez alatt?­­ Általában fel sem mérik, mennyi lehető­ségük van, inkább csak azokat a lépéseket te­szik meg, amelyeket a központi szabályozá­si környezet aktuálisan igényel. Illetve amire van támogatás, pályázat. Az önkormányzat­nak ugyanakkor nemcsak a hivatalát, intéz­ményeit, de az egész települést is képviselnie kell. A példamutatás és a tájékoztatás komoly hatással lehet a lakosságra. - Milyen lehetőségeket teremtenek majd a vizsgálati eredmények? - Az önkormányzati lehetőségeket a hazai szabályozási környezetben vizsgáljuk, a kül­földi megoldások adaptációja ritkán lehetsé­ges. Megnézzük, milyen jogi, szervezési le­hetőségek vannak, amiket egy önkormányzat Magyarországon is alkalmazni tud, így ösz­­szeállhat egy tudásbázis. Másrészt a közpon­ti szabályozási környezetet is vizsgáljuk, az unióst is, és ebben már most is látunk olyan lehetőségeket, amelyek nem jellemzőek Ma­gyarországon, pedig át lehetne venni őket. - Például? - Például kevés ügyeimet szentelnek az ön­­kormányzatok a településrendezésnek. Sok önkormányzat olyan szabályozási megol­dást kér számon a központi jogalkotótól, ami nincs benne a törvényben, holott saját maga is szabályozhatná. Másrészt az önkormányza­tok nem tudják a természetvédelmet a maguk komplexitásában kezelni, ebben is lehet segí­teni nekik. -Mi a helyzet a klímaváltozással? - Jórészt hiányzik a klímaváltozásra való felkészülés. Nem veszik komolyan az önkor­mányzatok azt, hogy néhány évtizeden belül több fokot emelkedik az átlaghőmérséklet, és ehhez nekik is igazodniuk kellene. Nem elég pár önkormányzati épület energetikai felújí­tása, hanem a beépítési módok szabályozása, a zöldfelületek arányának alakítása is nagyon fontos. Ritka, hogy a helyi stratégiáik kidol­gozásába szakértőket, egyetemeket is bevon­nak az önkormányzatok. Sok olyan stratégia van, amelyhez nincs megkötés, hogy milyen végzettségi szakértő készítheti el. Ilyen eset­ben az egyetemek szívesen részt vesznek a gyakornokaikkal, végzőseikkel, és ha meg­kérjük a szakértő hatóság véleményét is, az jó garancia a minőségre. Ma Magyarországon a települések jelentős részének nincs környe­zetvédelmi programja, holott erre törvényi kötelezettsége lenne - 1995-től -, így nem is láthatják át, milyen feladataik és lehetőségeik vannak. Általánosságban a helyi civileket rit­kán vonják be a döntésekbe. Jó példa azonban itt is akad: Szarvason a Városszépítő Egyesü­let javaslatait figyelembe veszik a közterület­használati díj alkalmazásánál és a városképet érintő egyéb döntéseknél. Ez ösztönzés a ven­déglátósoknak, példamutatás a település pol­gárainak és segítség az önkormányzatnak. - Mit szól az új településképi rendelethez? - Az jó, hogy az új törvény alapján az építte­tők számára kiszámíthatóbb, áttekinthetőbb szabályozási környezetet jön létre, másrészt viszont az önkormányzatok kénytelenek új­ratervezni, hogy az arculati kézikönyvben mit akarnak, és erre kevés időt kaptak. Üdvözlen­dő a jövő nemzedékek szószólójának, Bándi Gyulának az iránymutatása e téren. - Mi az oka annak, hogy egy-egy faluban nem kap szerepet a zöld téma? - Az nem fordul elő, hogy egyáltalán ne fog­lalkozzanak a témával. A környezetvédelem a települések szintjén a hétköznapi életről, a zajról, szemétről, bűzről, területhasználatról, konfliktusok megoldásáról szól. - Ami ezeken a napi szintű problémákon túl van, azzal mit kezd az önkormányzat? - Itt vannak a legnagyobb lemaradások. Például sok önkormányzat van abban a sze­rencsés helyzetben, hogy termálfürdő van a területén, de ezzel pazarlóan bánunk, az el­használt víz egyből a szennyvízbe megy, pe­dig lehetne fűtésre is hasznosítani. Valójában sokkal több eszközt lehet környezetvédelem­re használni, mint azt korábban gondoltuk. Bogácson, a Bükk­alján például az idegenfo­galmi adót közalapítványon keresztül visz­­szajuttatják a vendéglátással foglalkozók szá­mára. A visszaosztás eredménye: virágültetés és több befizetett idegenforgalmi adó. Buda­pest az egyetlen település, amely a nyílt téri hulladékégetést a teljes területén tiltja. A he­lyes megoldás az lenne, ha sehol nem lehet­ne így égetni, helyette komposztálni kellene. Több településen tapasztaltuk, hogy környe­zeti konfliktusok megoldásában közvetít a polgármester vagy a jegyző, a saját tekinté­lyét felhasználva, személyesen veszi kezelés­be az ügyet, elmegy a vállalkozóhoz, megbe­szélik a dolgot. - Jól működik országos szinten a közpon­ti szabályozás? - Számos terület teendője - például a leve­gővédelem vagy a vizek védelme a mezőgaz­daságból származó nitrátszennyezésektől - uniós kötelezettségből fakad. Vannak olyan szabályok is, amelyek az uniós kötelezettsé­geken túlmutatnak: a termőföldvédelmi tör­vény arra készteti az önkormányzatokat, hogy a belterület nagyságát csak nagyon indokolt esetben, átgondoltan növeljék a mezőgazda­­sági területek rovására, és az is jó, hogy gén­módosított növények nem vonhatók nálunk köztermesztésbe. Emögött nemcsak központi döntés áll, hanem számos helyi önkormány­zat kezdeményezése is. Az igazi gond inkább a szabályozás érvényesülésével van, ami olyan körülményeken múlik, mint a környezeti tu­datosság, az ismeretek csekély foka, valamint a pénzhiány vagy a hatósági szervezetrend­szer gyakori átszervezéséből fakadó bizony­talanságok, az ellenőrzés és szankcionálás gyengeségei. -Mi a legnagyobb gond? - Az, hogy az önkormányzatok többségé­nek nincs kapacitása az ellenőrzésre. A na­gyobb önkormányzatoknak van közterület­felügyelete, mezőőrsége, de egy kisebb falu nem tud megfizetni egyetlen közterület-fel­ügyelőt sem. - Akkor mi jelenthet garanciát a szabá­lyok betartására? - A szemléletformálás kulcsfontosságú, de az a közösségért érzett felelősség is. Az em­berek felvállalják, hogy szólnak a másiknak, nem várják a hatóságot, hanem maguk kezelik az ügyet. Mernek szólni, ha valaki festéket önt az esővízcsatornába. Egy olyan közeg, amely­ben van súlya a társadalmi megítélésnek, sok­kal nagyobb eredményt érhet el a fenntartha­tóságban is. Ha valaki hulladékot éget, azzal árt a környezetének, az egész lakóközösség egészségének. - Milyen tanulságai vannak a kutatásnak? - Elsősorban az, hogy rendkívül sok mú­lik az önkormányzatok vezetőin, a hozzá­állásukon. Az önkormányzatoknak csak kis része rendelkezik olyan szakmai kapacitás­sal, amely lehetővé tenné számukra, hogy a környezetvédelmi szempontokat hatékonyan érvényesítsék. Az az önkormányzat fog töb­bet tenni a környezetvédelemért, amelyiknek a vezetője érzékeny erre. Az önkormányza­tok nélkülözhetetlen szereplői a fenntartha­tó fejlődésnek, de nem szabad őket maguk­ra hagyni. A központi politikának ügyelnie kell a szakismeretre, valamint a szabályozási és pénzügyi keretek megteremtésére. A kör­nyezeti gondok megoldásához több bizalom­ra lenne szükség. A helyi civil szervezeteket a szemétszedésen túl az érdemi döntéshozatal­ba is érdemes bevonni. Elhanyagolják az önkormányzatok a klímaváltozásra való felkészülést, pedig a beépítés szabályozásánál és a zöldfelületek arányának alakításánál is figyelembe kellene venniük Települési környezetvédelem Fodor László: Sok múlik a polgármestereken Fotó: Hegedűs Róbert 2017. szeptember 16., hétvége A képen látható autó illusztráció.­­Kizárólag a Növekedési HitelProgram igénybevételével vásárolt gépjárművekre. A tájékoztatás nem teljes körű, a részletekről érdeklődjön márkakereskedéseinkben. A PROFESSZIONÁLIS PICK-UP AKÁR 2,5%-OS NHP HITELRE!* PROFI, AKÁRCSAK ÖN m­orm­imin

Next